Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-18 / 90. szám

Csütörtök, 1057. április 18.______________________________________________________SOMOGYORSZAG_____________ S

Két üzem a műszaki színvonal tükrében

i.

A tavaszodó erdő belsejében piros törmelékkel borított út vezet. Előtte felírás figyelmezteti az arra haladókat: »Csak gumikerekű járművel járható!«

Történetesen éppen lovaskocsival találkozunk pár méterrel arrébb, tehát a táblát csak ijesztésnek szánták. A kis erdőcske belsejében húzódik a rinyaújlaki téglagyár. Felügyeleti szerve a Tanácsi Bánya- és Épitőanyagipari Egyesülés.

Serény munkára érkezünk, a téglások nem pihennek munkaidőben. Horváth Gyula, a gyár vezetője szerint már 150 0Ó0 darab nyerstéglát készítettek, nemsokára megkezdik az égetést. A zsindelyekkel letakart nyerstéglahalmazok, mint egy-egy földön álló góré nyújtózkodnak — fcsten szabad ege alatt. A zsindely alatt a téglák már így, égetés nélkül is repedezettek, széleik barázdásak, recések, laikus szemnek is feltűnően formátlanok. A repedés nemcsak a zsindely alatti felső sorokat, hanem a legalsó téglákat is meglátogatta.

— Mitől lesz ilyen a tégla?

— A prés ósdi, elavult, az agyag homokos.

Horváth Mihály azt mondja, a prés szemétdombra való, nem lehet formás téglát vele előállítani. Általában a központi javítóműhely nem kielégítő munkáját bizonyítják a géphibásodások. A téli gépjavításokat hanyagul végezték el, például egy csapágy a központi javítás után hamarosan összetörött. A tégla minősége bizony gyenge, nincs elég szárító és ez is akadályozza a rendes munkát. A műszaki fejlesztés itt 12 év óta szinte egyhelyben topog. A к-chnológia is maradt a régiben.

E hátráltató okok dacára a rinyaújlaki téglagyár dolgozói mindent elkövetnek, hogy a tavalyi 5,5 százalékos selej tszintet két százalékra szorítsák vissza.

Ez szép kezdeményezés!...

Egymillió nyolcszázezer darab téglát ír a terv, de ha minden jól megy, elmennek kétmillió kétszázezerig is'.

Ez még szebb ígéret!...

Segítse őket a központ, hogy valóraválthassák, valamint abban, hogy jobb minőségű téglát égethessenek. Még nem késő! A préssel valamit csinálni kell.

fi.

Erdő itt nincs, csal-с magasbanyúló iák az országút mentén. Az út Nagyatádból kifelé vezet. A mezők és a község között utolsó határállomás a téglagyár. Felügyeleti szerve a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés.

Szemerkél az eső, de ez nem zavarja a munkásokat. Végigmegyünk a gyártelepen. Az ember csak így tudja felmérni a különbségeket.

Nagyatád technikailag, műszakilag s adottság terén 1956., — Rinyaűjlak pedig csak 1926. Harminc év differe*cia legalább!

Kezdjük a szemlét a gyártás legelején. A kevert földet csillékben, csőrlővel húzzák fel egy hatalmas épületbe. Itt gép keveri, nyomja, szálasról kerül a keller gereblyés állványaira. Egy ember egy mozdulattal egyszerre emel fel nagy rakomány téglát. Sínhálózat vezet a téglából épített, lyukacsos oldalú szárítókig. A sínéken végigtolják a kocsit, ott ismét egy mozdulattal a gép beemeli a szárítóba a téglacsoportot. A kellerek között betonjárda biztosítja a balesetmentes közlekedést. Ife ami a legfontosabb: az egyik munkás két téglát összekoccint a szárítón, olyan hangja van annak, mint az acél. Kiváló minőségűek. A tégla széle egyenes, oldalai simák, mintha zsilettpengével faragták volna ki.

Nagyatádon már égetnek.

Felmegyünk a kemencék tetejére, s amint a kis vaskalapokat leemelik a lyukakról, fehéren-vörösen izzó meleg csap arcunkba. A jó tüzelés nagy gyakorlatot kíván. Ettől függ nagyrészt a nyerstégla sorsa. Azé a nyerstégláé, melyből már 268 ezer darabot elkészítettek az atádiak, túlteljesítve az előirányzatot.

Dicséret illeti ezért a munkásokat és Zaccommer János új üzemvezetőt, aki fiatalember ugyan, de biztos kézzel irányítja a gyár termelését.

A bérezéssel a munkások megelégedettek. Ezért megy jobban a terv teljesítése is. Van azonban panaszuk is, ugyanis a tetőzetet szeretnék még megjavíttatni és rádiót kérnek a szállásukra. Hát ezek nem nagy gondok-bajok, nem is teljesíthetetlen kívánságok.

A fiatal üzemvezető azon töri a fejét, hogy miként lehetne a szenet is géppel felhordatni a tetőre, ne kelljen már infeszítve, talicskában tologatni. Nagyapja, apja is még

úgy hordta, most az illenék, hogy a fiú változtasson azon. Bökkenő, hogy a tetőn, illetve a kemencék tetején ismét talicskával kell széthordani, ha addig drótpályával jönne is fel. De erre is van megoldás, egy nagyobb targonca, mely talicskával együtt jutna fel a magasba. Ott csak meg kell ragadni a talicska két szárát és eltologatni a lyukakig. Ez már korántsem lenne olyan nehéz és gyötrelmes fizikai munka. Nem kétséges, ez a feladat is hamarosan megoldódik. Nézzük most a tervet, a. kapacitást.

Ebben az évben 4 300 000 darabot kívánnak gyártani. Ám gondolkodjunk egy kicsit. Rinyaújlak az ősi gyár, technikailag gyerek, felülvállalta a kétmilliót. Kezdetleges berendezéseivel, szinte a munkások két kezének puszta erejével. Nagyatád a korszerű üzem, csak a kétszeresét vállalja és teljesíti?! Hát ez bizony nem éppen nagy teljesítmény. A háromszorosát, hat—hétmilliót is

gyárthatna az üzem, ha a műszaki feltételek szemszögéből nézzük.

Figyelmeztet bennünket viszont a minőség. Itt pedig nagy különbség van. Az egyik a rinyaújlaki gyengécske, az atádi kielégítő, jó, elsőosztályú anyagot ad.

Kézből jő a feladat: javítani a minőséget Rinyaújlakon, növelni a termelést — a meglévő minőség megtartása mellett — Nagyatádon. A két gyár dolgozói úgy indultak az évnek, hogy kitesznek magukért, olyan cél lebegett előttük, hogy megvalósítják ezeket az elgondolásokat. Reméljük, év végén a rinyaújlaki gyár jobb minőségéről, Nagyatád több termeléséről adhatunk hírt megyénk dolgozóinak.

Szűts István

A somogyiádi KISZ fiatalok elkezdték a munkát

Április 11-én húsz lelkes fiatal megalakította Somogyjádon a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Hosszú vita után választották meg a fiatalok a vezetőséget a szervezet olyan tagjaiból, akik valóban szívükön viselik a somogyjádi ifjúság ügyeit. A pártszervezet támogatásával mails megkezdték a kulturális és sportélet kialakítását. Rövidesen elkészül a községben a röplabdapálya, húsvétikor és május elsején már mérkőzések is lesznek. Tervük, hogy a község kívülálló fiataljait is megnyerjék a KISZ számára.

Egységesen léptek ét a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe

\

A Kaposvári Húsipari Vállalatnál az ellenforradalom idején is helytálltak a dolgozók, köztük a vállalat fiataljai is, mert a munkát nem szüntették be. A fiatalok az ellen forradalom - irtán az elsők között alakították meg a vállalatnál a MAFISZ-szervezetet. Amikor pedig meghallották, hogy megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a MAFISZ tagjai elhatározták, hogy egységesen lépnek át a KISZ-be és magukkal viszik a vállalat többi fiataljait is. Április 12-én volt az alakuló gyűlés, amelyen a fiatalokon kívül részt vettek a vállalat idősebb kommunistái is. Planczer Ferenc elvtárs a KISZ hagyományairól és céljairól, Kalmár Ferenc elvtárs pedig a fiatalok régi és mai életéről beszélt az alakuló ülésen.

A megjelent húsz fiatal egységesen lépett a KISZ-be, választotta meg a vezetőséget — Nagy István, Veisz (Gyula és Németh József elviársak személyében.

IFJÚSÁGI NAPOK,

AUTÓKIRÁNDU

A Textilművek fiataljainak terveiből

Kaposvárnak legtöbb fiatalt foglalkoztató üzeme a Textilművek. Sck fiatal, sokféleképpen akar szórakozni. Vajon mit tesznek a szabad esték és a vasárnapok célszerű eltöltésére, akik hivatottak a fiatalok kultúréletét irányítani? Az ősszel még sokkal könnyebben ment a dolog, mert szép kultúrotthonnal rendelkeztek a fiatalok a város szívében, mostanra azonban csali a kultúrotthon igazgatója maradt meg. Simon László függetlenített művelődési vezetővel beszélgetünk a tervekről és a gondokról.

— Nehezen kezdtünk munkához, mert nincs helyünk, ahol összefogjuk a fiatalokat. Ennek ellenére elég sokoldalú szórakozást igyekszünk biztosítani — ha a tavalyi és azelőtti színvonalat még nem is értük el. Van egy 2500 kötetes könyvtárunk, melynek állományát igen gyakran cseréljük. Jelenleg minden harmadik dolgozó használja a könyvtárat.

— A gyár napközijében hamarosan megkezdődnek a balettoktatások, melyeken negyven gyerek vesz részt.

— Régebben volt tánccsoportja is a Textilműveknek, ezzel most mi a helyzet? — vetjük közbe.

— Igen, ismét szervezzük a tánccsoportunkat is. Az »A« műszaknál már meg is alakult 22 taggal, ök a leányotthonban tartják próbáikat, melyeken jelenleg a somogyi leánytáncokat tanulják. Alakult egy színjátszócsoport is, de ez válságban van, mert nincsenek fiúszereplők, illetve kevesen vannak. De hát ez a keserve annak, hogy az üzemben túlnyomó többségben csak leányok dolgoznak.

Közelebbi tervek?

— Hetenként rendszeresen ifjúsági napokat akarunk tartani. Ezt állandó jelleggel szeretnénk megcsinálni, ezért majd elkérjük a hét meghatározott hárbm napjára az SZMT nagytermétj a mi volt kultúrtermünket. A három ifjúsági nap programja körülbelül ilyen lenne:

1. nap: Rövid beszélgetés divatról, nevelésről, s ágaiéban a fiatalok problémáiról. Hogy színvonalas legyen ez a beszélgetés, úgy tervezzük, egy-egy tanár]; hívunk meg a TTIT-től.

2. nap: Kötetlen műsor, társasjáték.

3. nap (vasárnap): Tánc.

— Lehet, hogy Vitatható az elképzelésünk, de ez csali terv, hiszen még helyiségünk sincs.

— Egy távolabbi tervünket a leányotthon vezetőségével közösen akarjuk megvalósítani. Ez tulajdonképpen egy kirándulássorozat lenne ezzel a címmel: »Ismerd meg megyédet«. A vállalat ad teherautót ehhez a megyejárásihoz, melynek az első állomásául Somogyvárt választottuk. Az ottani Kupa-várhoz akarunk elmenni, melyre valószínű a jövő hónapban kerül sor. Ezután pedig Buzsákra látogatunk el a híres somogyi kézimunka-készítőkhöz. Ez azért is érdekes, mert a leányok közül igen sokan kézimunkáznak, olyannyira, hogy elhatároztuk, hogy május végén rendezünk egy kiállítást a lányok kézimunkáiból, s a legjobbakat díjazzuli is.

Addig is jó munkát kívánunk а kézimunkázólinak és a táncosoknak és valamennyiüknek —1 egy kultúratermet.

<k>

Sok szerencsét, fiúk!

EPOSZ alapszervezetünkből is három fiatalt hív a kötelesség. Elmennek közülünk. Tényleges katonai szolgálatra vonulnak be. A jó barátok, ismerősök mind-mind sok szerencsét kívánnak nekik, mielőtt magukra veszik néphadseregünk egyenruháját. Takács Gyula, Török Ferenc, Mihály József elvtársak hiányozni fognak közülünk, de reméljük és bízunk bennük, hogy a honvédségnél szerzett sok-sok tapasztalattal hazatérve segítik alapszervezetünket.

Mi bízunk bennetek fiúk, és arra

kérünk benneteket, hogy a honvédségnél is olyan becsülettel álljátok meg helyeteket, mint itthon. Tartsátok szem előtt mindenkor azt, hogy a nép hadseregének vagytok a tagjai. Álljatok meg helyeteket, hn<rv íz <vszier dolgozói nvu«odtan végezhessék termelő munkájukat.

A szüléitek, testvéreitek, rokonaitok, felebarátaitok Sok-sok jó kívánsága mellé fogadjátok a laptervezetünk tagjainak üdvözletét is.

TÓTH JÓZSEF

EPOSZ szerv, elnök Mosdós

Üj intézmény Albániában a pedagógusok továbbképzésére

Az Albán Népköztársaság minisztertanácsának határozatára márciusban megnyitották Tiranában a Pedagógus Továbbképző Intézetet.

Ez az intézet az első ilyen intézmény az Albán Népköztársaságban, amelynek célja a pedagógusok támogal ása oktató-nevelcjmunkájukihan. Az intézetben módszertani szakemberek dolgoznál!, akik az elemi, a hétosztályos és a középiskolák egyegy tantárgyában biztosítanak módszertani és szakmai továbbképzést a pedagógusoknak.

súak. A hatalmas cári hinták mind arannyal vannak burkolva, még a kerekek is. De ki tudná felsorolni mindazt a hatalmas és mérhetetlen tékozlást, mely megtestesül ezekben a tárgyakban? Mennyi vér, szenny, emberi verejték és szenvedés, menynyi emberi élet pusztulása, mennyi gonoszság fűződhet \ ezekhez d fényűző dísztárgyakhoz? Mennyi, de mennyi egyszerű ember nyomorgott és szenvedett azért, hogy a felsőtízezrek kedvükét leljék, vagy kedveskedjenek ezekkel a tárgyakkal a cárnak vagy egymásnak.

Mesébe ülő kincsek vannak itt a vitrinek üvegfalai mögött. Arra gondol az ember, mintha Verne Gyula egy fantasztikus regénye elevenedett volna meg, s megdörzsöli a szemét, hogy amit lát, álom-e vagy valóság?

Цátélsz, bolyongsz az utcán, a ^ narkban, míg oda nem érsz a képekről és filmekről jól ismert óriási cári haranghoz, melynek magassága 5 méter és 60 cm, súlya 200 tonna. Mint ismeretes, a harangból egy »darabka« (két-három tonna) le van törve. így hát bele lehet látni a belsejébe és nem nehéz megállapítani, hogy egy kisebb család nyugodtan ellakhatna benne és a letört darab nyílását nyugodtan használhatnák ajtónak.

Nem messze innen látható egy óriási ágyú, melynek a súlya 40 tonna, mellette a hozzávaló 3—4 tonnás »golyócskák«. Valamelyik bogaras cár készíttette ezt, ki tudja, mi célból? Hisz soha egyetlen egyet sem lőttek vele, nem is próbáltak és el sem lehet képzelni ilyen űrméretű ágyúval lőni (már az akkori katonai technikát véve alapul).

Végigmész a sétányon, egész a a mellvédig és megállsz egy helyen,

ahonnan szemed elé tárul a város jelentős része. Körülnézel és szinte magad elé képzeled Napóleont, aki 145 évvel ezelőtt ugyanezen a helyen állva nézte, hogyan ég Moszkva, hogyan válik a lángok martalékává. Az a Moszkva, amelyet ugyan elfoglalt, de nem tudott mit kezdeni vele, mert Moszkvában éhség, betegség és az orosz tél vasfoga várta és ritkította legjobb katonáinak sorait. Bárhova és bármerre megy az ember, itt mindenütt az orosz történelemmel találkozik.

Nos, kedves olvasó, most menjünk a nagy Kreml-palotába, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának épületébe. 1957. március 27-én a Legfelső Tanács bejárata felett magyar és szovjet zászlókat lengetett a csípős télutói szél. Késő délután sűrű embercsoportok gyülekeztek a Kreml-palotában. Ezen a napon — mint ismeretes — a szovjet és magyar nép közti barátságot ünnepelték Moszkva dolgozói a nagy Kreml-palotában, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében.

Hihetetlenül gyönyörű ez a palota, különösen belül. A főbejárati kapun való belépés után széles, süppedő szőnyeggel bevont, mintegy száz márványlépcső vezet felfelé. A széles lépcsősor fényárban úszik a csillárok fényétől. Mindenütt hatalmas márvány oszlopok, rengeteg művészi aranydíszítés a falakon, mennyezeten. A legfelső lépcsőfok mellett hatalmas, ; körülbelül három-négy méter magas, igen szép díszítésű üvegvázák sziporkáznak és csillognak a fényárban. A korlátok gyönyörűen díszítettek. Egy hatalmas, tölgyfával burkolt falú előcsarnokból mintegy 10—12 ajtó nyílik a Legfelső Tanács üléstermébe. Ez a hatalmas, mintegy 120 méter hoszszú és 30—40 méter széles terem

rendkívül egyszerű, lényegében nincs is dekorációja, de nem is szükséges. Mindössze az elnökség mögötti falon, Vlagyimir Iljics Lenin szobrától jobbra és balra is egy-egy magyar és szovjet zászló és a balkon mellvédjén magyarul és oroszul eay felirat a következő szöveggel: Éljen és erősödjön a megbonthatatlan magyarszovjet barátság! A parkettet szőnyeg borítja. Itt, ebben a teremben szokták tartani a párt kongresszusait, konferenciáit, különböző országos értekezleteket és tanácskozásokat. Sok történelmi jelentőségű beszéd, felszólalás hangzott 1már el e terem szónoki emelvényéről. Az elnökség feletti falon lévő óra, mutatója hat óra öt percet mutatott, amikor elfoglalta helyét az elnökség: Bitlganyin, Kiss, Hruscsov, Kádár, Bobrovnyik, Vorosilov, Dobi, Horváth és Kállai elvtársak. Hosszú percekig zúgott, viharzott a taps, mintha nem akarnák abbahagyni. Moszkva dolgozóinak küldöttei ünnepelték, éltették a magyar vezetőket, a Magyar Népköztársaságot és a magyar népet. S a taps nem akar szűnni és különösen megerősödik, amikor a gyűlés elnöke bejelenti, hogy a szó Kádár János elvtársat illeti. És másfél órán át, sűrű időközönkénti tapsmegszakításokkal magyar hang, magyar szó áradt szét a Szovjetunió Legfelső Tanácsának üléstermében. A mi ügyeinkről, hazánk ügyéről, a mi és a szovjet nép közös problémáiról volt itt szó. S aj gyűlés részvevői meghallgatva Kádár és Bulganyin elvtársak beszédét, érzik, hogy ezekben a napokban valóban még erősebbé, még elszakíthatatlanabbá, még őszintébbé vált a szovjet és magyar nép testvéri barátsága. Ezt demonstrálta és fejezte ki az a. szívélyes és testvéri fogadtatás, amiben részesítették a magyar

delegációt mindenütt, ahol megjelent, ezt fejezte ki ez a gyűlés is.

A gyűlés befejezése után a részvevők megtekintették a Kreml-palotát. Nehéz volna leírni és kifejezni mindazt, amit itt lát, érez az ember. Márvánnyal, arannyal gazdagon díszített, a parkettet vörös, süppedő szőnyeg borította folyosókon sétáltunk a Kreml hatalmas és gyönyörű bálterme felé. Mintegy 7—8 méier magas, 4—5 méter széles, arannyal bevont és a mesteri díszítő ötvösmunkát tükröző ajtón — mely » aga egy gyönyörű költemény — keresztül a nagy bálterembe, az úgynevezett György-terembe lépünk. Eláll az ember lélegzete, amikor ebbe a hatalmas terembe belép.

A rany, márvány, csillogás mindenüti, ahova és amerre néz az ember. A terem, oldalt oszloposán és beugrásokkal van kiképezve. Oldalt a falakon sűrű egymásután elektromos, gyertyaalakú csillárok. A. parkett itt is különböző színű fából kiképzett, szép mozaik-díszítésből áll. Az óriási terem egyik végén teremszélességű dobogó, melyet színpadnak szoktak használni, a másik végén, a magasban erkélyszerűen elhelyezve a zenekar helye. A toronymagas, díszes mennyezetről hat óriási, mintegy 5—6 méter átmérőjű, arannyal díszített, sziporkázó csillárok csüngnek alá. Egy-egy csillár — minden túlzás nélkül mondhatom — egy-egy csodálatos remekmű. Fent a mennyezeten sűrű egymás után sorakoznak a cári idők kitüntetésének, a György keresztnek felnagyított másai. A cári időkben ebben a teremben olyan bálok voltak, ahol egy-egy főúri dáma estélyi ruhája vagyonokat ért. Ebben a teremben időnként most is bálok vannak. Itt szokták tartani a moszkvai fiatalok a nagy szilveszteri bálokat,

farsangi karneválokat és különböző jelesebb ünnepek ifjúsági báljait.

Д nagyteremből csak néhány Ic■r*' pés a kupolaterem. Ez nmen

sokkal kisebb az előbbinél, de mintha díszítői arra törekedtek és »son versengtek volna, hogy falára és mennyezetére annyi aranyat rakjanak fel díszül, amennyi csak ráfér, úgy díszítsék, különösen mennyezetét, hogy az mindenkit elkápráztasson. Azt hiszem, körülbelül mindkét célt sikerült az építőművészeknek elérniük.

Innen olyan sajátos stílusban kialakított termekbe vezetnek az ajtók, ahol a falra és a mennyezetre festett vallásos szentképek képezik a falak és a mennyezetek díszítését. Nem tudom, de talán az egész biblia fel van itt festve képedben a falakra. Hogy mire használták a cári időkben ezeket a termeket, fogalmam sincs róla, de a szovjet hatalom a múltban, csakúgy. mint a jelenben, mint ősi kultúrát és műemlékeket és értékeket féltőn megőrzi és óvja, csakúgy minjt a Kreml templomait és annak festményeit és egyéb műemlékeit.

I/ if elé tartunk a Kreml őstör“• ténelmi és az utca, a város zajától viszonylag csendes falai közül. A Kreml Szpászky tornyának hatalmas kivilágított toronyórája megkondul és mély, messze zúgó hangon az esti tíz órát üti. A Vörös teret és a Lenin—Sztálin mauzóleumot reflektorok, neonfény világítja meg, a téren tömött sorokban autók robognak, a járdákon emberek sétálnák. Este van. A Kreml falai és épületei fényárban fürdenek és tor* nyain a kivilágított ötágú rubincsillagok messze világítanak az éjszakában.

NAGY LAJOS