Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

я я I • ■ Ж Шш I • Я И • И Ж % я ИЛ I § • в _ ___ / *1 I* • я :'уй * Lim I •*« В *jip * /5$и и * *1# ни е)ШЖф *• ЯН /* —7—г • * * % |;^, Ж £ Г LEVÉL CSURGÓRÓL Önképzőkör alakult a Csurgói Csokonai gimnáziumban A csurgói Csokonai gimnázium szombaton délután szokatlanul élénk volt. Kisebb-nagyobb diák­­csoportok igyekeztek az I. B. osztály felé. A tanterem zsúfolá­sig megtelt érdeklődőkkel, akik aaért jöttek, hogy meghallgassák a nemrégen alakult önképzőkör el­­aö ülését. S akik eljöttek, nem bánták meg. Egri Béla megnyitó és üdvözlő beszéde után Bércek Erzsébet Goethe: Tündérkirály, Molnár Ve­ra Márai: Halotti beszéd, Tóth Éva pedig Petőfi: Arany Lacinak c. verset adta elő, majd Kónusz Margit és Kiss Klára a gimnázi­um fiatal tehetségeinek verseit mutatta be. A nagyszámú közön­ség véleményt nyílváníthatott a versekről. Mosonyi Éva az öreg halász és a tenger c. Nobel-díjjal kitünte­tett Hammingwag regényt ismer­tette. Sor került filmkritikára és elemzésre is. Simon Erzsébet az Egy nyáron át táncolt c. svéd filmről tartott beszámolót, s utá­na élénk vita alakult ki a film tanulságairól. A műsornak színes keretet adott több énekszám: Véghelyi Mária a Zúg a folyó c. néger dalt, Berend Katalin a Honvágy dalt és Petőfi: Távolból c. versét, Házas József Rákóczi megtérése, Rácz Zoltán pedig az Elpihent a nagy világ e„ dalt adta elő nagy sikerrel. Az énekkar a Valahol a Volga men­tén c. orosz dalt énekelte. Laka­tos István tangóharmonikán kí­sért. Bemutatták a tehetségesebb rajzolók rajzait is, s a hallgatóság kiválaszthatta azt, amelyik a leg­jobban tetszett. Az önképzőkör azt a célt tűzte maga elé, hogy segítséget nyújt­son a fiatal tehetségeknek és megmutassa azt az útat, amelyen haladni kell. Fejlesztik az előadó­­készséget, a szavalókészséget. Akik­nek jó hangjuk van, itt ismerked­hetnek meg először a közönség­gel. Az első ülés nagyon jól sike­­iült. Azt hiszem nem túlzók, ha a hallgatóság nevében köszönetét mondok Borovics magyar tanár­nak, az önképzőkör vezetőjének, Egri Bélának, az elnöknek, Kiss Klárának, a titkárnak és az ön­képzőkör valamennyi tagjának ezért a kedves és kellemes dél­utánért. A csurgói járás asztaliteniszezőinek panasza A napokban beszélgettem több csurgói asztaliteniszezővel, s bi­zony hallanom kellett panaszai­kat. Nem tudják elképzelni, mi az oka, hogy a csurgói járásban még mindig nem írták ki a járási bajnokságot. Az egyik bajnokje­lölt eléggé keserűen jelentette ki, hogy az ország és a megye csak­nem valamennyi járásában már túl vannak a járási, sőt egyes megyékben már a megyei bajnok­ságokon is, s nálunk még híre­­hamva sincs, hogy lesz-e egyálta­lán. Ki intézi a járási sport-rendez­vényeket? A JTSB megszűnése után milyen szervhez tartozik a csurgói járás sportja? Bárhová tartozik is, egy biztos: felelőtlenül kezeli ez a szerv a járás sportéletét. Nemcsak az asz­­taliteniszezőkről van szó, hanem egyéb sportágakról is. Ezen sür­gősen javítani kellene, s olyan intézkedést hozni, mely végre le­hetőséget ad a csurgói járás asz­taliteniszezőinek. Balogh László Csurgó, Szabadság tér 17. LEHET-E SEGÍTENI EGY ELRONTOTT HÁZASSÁGON? Két fiatalember kereste fel a napokban szerkesz­tőségünket. Barátjukról, F. N.-ről beszéltek. Szavaikat átitatta az őszinte baráti szeretet és az aggódás, ame­lyet barátjuk iránt éreztek. íme elbeszélésük alapján F. N. története. F. N. szolid, munkaszerető, az italt és a duhajko­­dóst nem kedvelő fiatalember volt. Nemrégen szerelt le a katonaságtól. Még katonaideje alatt történt, hogy aratáson voltak kint egy faluban. Ott megismerkedett egy kislánnyal, megtetszettek egymásnak, megszeret­ték egymást, s most néhány hónapja, 1956 decemberé­ben összeházasodtak. És e naptól kezdve megváltozott minden. A csen­des, szolid, munkaszerető emberből kocsmázó, munka­kerülő, feleségével és özvegy édesanyjával durván, gorombán viselkedő ember lett. Van egypár hold föld­jük, állataik is vannak, de az otthon és a földeken szükséges munkákat nem akarja elvégezni. Arra vár, hogy mindent felesége és édesanyja végezzen el he­lyette. Későn kel, mindig csinosan, vasalt ruhába öl­tözve akar járni, azt szeretné, ha a zsebe állandóan tele lenne pénzzel, s mindig szórakozhatna. Vagy a kocsmában üldögél és részegeskedik, vagy pedig a szomszédokat látogatja és beszélgeti el dologtalanul a napot. Szórakozni eljár, méghozzá gyakran, de feleségét minden esetben otthon hagyja. Nemrégen, egyik vasár­nap tea-est volt a faluban, 6 elment és csak hétfőn hajnaltájban vetődött haza. Máskor lakodalomba ment el egyedül. Amikor felesége meghallotta, hogy részeg, utána ment és szelíd hangon kérlelte, menjen haza. Ő pedig durva, károinló szavakkal kergette haza fia­tal feleségét. F. N. meg van arról győződve, hogy helyesen cse­lekszik. Ha anyja szól neki, hogy változzon meg, csak káromkodik és veréssel fenyegeti. Ha felesége kérleli, szintén így cselekszik. Ha pedig barátai figyelmeztetik, csak nevet és könnyedén elhárítja magáról a felelős­séget. Azzal érvel, hogy nem 6, hanem mindennek felesége az oka. Ezért keresték fel barátai a szerkesztőséget, hogy segítsünk. Segítsünk visszavezetni F. N.-t a helyes útra, ha van arra mód, hogy egy ilyen rossz útra tere­lődött házasságot helyrehozzunk. Nem tudjuk, mi rontotta el ezt a házasságot. Hi­szen szerették egymást, kényszer nélkül vállalták a házaséletet, az egymás mellett élést. Fiatal házasok, de a néhány hónap alatt sok minden történhetett kö­zöttük. Mégis úgy érezzük, ha őszintén szeretik egy­mást, akkor még nem késő és lehet segíteni. De ez mindkettőjükön, a feleségen és a férjen is áll. Lapunk olvasóihoz fordulunk, öreg és fiatal házasokhoz, segít­senek F. N.-ék ügyét helyrehozni. írják meg, hogy ha volt az 6 életükben is hasonló időszak, hogyan vál­toztattak azon. írják meg tanácsaikat, segítsenek egy fiatal párnak, hogy az elrontott házaséletet rendbe­hozhassák. Gondolatok a szerelemről és a házasságról Az emberek gyakran másodrendű kérdésnek tekintik ^ szerelmet, ho­lott mindenki tudja — legalábbis a fiatalok tudják —, hogy nem az! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint maga az ólet! K. J. azé-rt olyan rosszkedvű, mogorva, mert reggel összeveszett a feleségével. Z. S. pl. csak ímmet-ám­­ma! dolgozik a munkapad mellett, mert Ica nem Jött e? a találkára. A szerelem egyéni probléma, de a mun­kán keresztül kihatással van a tár­sadalomra is! Vagy bpozzuk fel a na­pilapokat, a szerkesztőségi üzenete­ket (vagy nézzük meg az Ifjú Figyelő ezelőtti Lét számát), fiatalok, férfiak., nők leveleit olvassuk, akik tanácsot kémek: mit csináljanak, hogyan dönt­senek? Nehéz mindegyikre választ ad­ni. hiszen a szerelem is . .. ahány ember — annyiféle, de néhány taná­csot azonban nem árt szem előtt tar­tani. A szerelem ébredése, a másik utáni vágy természetes dolog. De vigyázni kell, nehogy túlzásokba essünk! Fon­tos tehát, hogy a fiatalokat ezen a té­ren is felvilágosítsuk ős megmutas­suk azt az utat, amely az igazi bol­dogsághoz vezet. Bizonyára emlékez­nek még az olvasók a Holnap már késő című filmre. Igen. Éppen erről von szó! ... Nem holnap, nem hol­napután, hanem még ma! Az élet ta­vasza a fiatalság, s nagyon ke!l vi­gyázni, hogy ez a tavasz bő virágzás­ban teljék el! Nem letörni, sárhata­­posni az élet virágait, hanem megóv­ná, megőrizni tisztán. hogy majdan meghozza a rraga ízletes gyümölcsét. Nem. nem arról van szó, hogy a »földi lókat« megtagad luk. hanem ar­ról, hogy ezekkel a földi jókkal józan ésszel tudjunk gazdálkodni! Aki sokat eszik, elrontja a qyomrát ■ a így van ez a szerelemnél is. Jól jegyezzük meg. hoqv a szerelem nem a testi gyönyörök tárháza, hanem az élet továbbvitelének az eszköze, s aki erről megfeledkezik, súlyos árat kell fizetnie, mert a természet éppen ezen a téren vág vissza legkegyetleneb­­büi! Az első és legfontosabb az éJettárs kiválasztása. Ezzel kapcsolatosan hadd idézzek a Magyar Ifjúság egyik számából — amely, sajnos, tel esen visszhang nélkül jelent meg. íme: in­gatag a ház, ha nem épül biztos alap­ra. A szerelemnek vasbetonnál szilár­dabb alapokra kell épülnie: egymás megismerésére, áldozatot is vállalni tudó szeretetre, hűségre. Nos. ezek a vonások csak óvek során alakulnak ki a kölcsönös alkalmazkodásból, ta­pintatos figyelmességből, sok-sok kö­zös élményből. Minden tudományok közöd: talán ez a legnehezebb: két, a természettől testileg-lelkileg különbö­ző alkatú embernek úgy összecsiszo­lódni, hogy tökéletesei! kiegészítsék egymást. — Erre a tudományra kel­lene mentanítani a fiatalokat és ve­gyük hozzá, a felnőtteket is. Egymás megismerése, megszeretése nem megy máról holnapra. Legkevésbé nem az apróhirdetések útján. E sorok írója elítéli az apróhirdetés út «én lótre’ött házasságokat, mert abból lehet Jó há­zasság — de boldog soha! Az Illető csak azért hirdeti magát, hoov bizo­nyos anvagi előnyökhöz, mondiuk fő­­bőrlp'*j lakáshoz jusson! A házasság is csak addig tart. amíg az előnyök megvanpak. Annak a kislánynak te­hát, aki azzal fordult az If jú *■ i- ^élő­höz, hogy férihezmenlen-e apróhirde­tés útién, vajmi kevés reménye lehet ?ГГа‘ k°Q-' «ЧУ találja meg élete pár­ját. A házastársak csak akkor élhetnek boldog családi életet, ha me©ét-«k egvmár.t, szeretik és hűségesek egy­máshoz. Fontos ezt hangsúlyozni, mert szerintem ez a boidoq házasság atapía. Megérteni, szeretni, lemonda­ni tudó, önzetlen szeretettel. Ha щэа­­nézzük a statisztikát, megdöbbentő a válások száma. Hogyan is kezdődik? A féri futballmeccsre akar menni, a feleség moziba. Vagy: egyik vendég­lőbe kívánkozik, a másik sétálni. Most két dolog lehetséges: vagy meg­értik egymást és valamelyik fél le tud mondani kedvenc szórakozásáról, vagy elmennek külön-külön. Először csak egyszer-kétszer, majd elérnek abba a stádiumba, ahol már veszé­lyeztetve van a házasság: a férj is máshova jár — a feleség is! Mivel az emberiség két nemre van osztva, hát a féri is »talál« egy női partnert, a feleség is egy férfi partnert, s aztán kezdődnek a családi perpatvarok, a féltékenykedések. Kezdődnek a csa­ládi tragédiák sorozatai, a sima el­válástól az öngyilkosságig. Mi a teendő, hogy mégakadályoz­zuk e nagyon bonyolult családi tra­gédiák sorozatait, amely korántsem »magánügy«. Mindenekelőtt vissza kell állítani a családi élet becsületét, másszóval nem szabad megengedni, hogy »viszonyokat« kezd lenek a há­zastársak, mert a házasság nem ru­hadarab, amelyet egyszerűen leve­tünk, ha elkopott már, vagy ha »ki­ment a divatból«. összegezve az egészet: olyan élet­társat válasszunk magunknak. aki igazi élettárs: meg tud bennünket ér­teni. tud lemondani, szeretni és hű­séges lenni! Tolsztoj mondja: »A há­zasság csak akkor adhat boldogságot, ha célunk egy és ugyanaz«. De nem­csak a célnak kell ugyanannak lenni, hanem a temperamentumnak, az íz­lésnek, a modornak, a »természet«­­nek stb. Zs. J. A HALAVIRÄQ Irodalmi pályázatunkra »Egy nyolcadikos kislány« jeligére beküldött írás. fasendes, augusztusi reggel van. A harmat gyöngyként resz­­^ két a fűszálakon. A nap tüzes korongja egyre feljebb csú­szik a türkiszkék égen, s lassan ébred a város. Kezemben bőrönddel, s szívemben nagy örömmól indulok az állomás felé. A várótermeket már üde hang tölti meg. Megkeresem a táborba indulók csoportját. Sok pajtás gyülekezik. Vannak, akik édesanyjukhoz bújva, mások vidáman beszélgetve vágják az indu­lást. Én is kissé izgatottan rakom csomagjaimat, s ismerkedem társaimmal. Nem tart sokáig a búcsúzkodás. Kendőlobogtatás, né­hány könnycsepp, még еду-két jó tanács, s kattogva megindulnak a kerekek, s a vasóriás maga mögött hagyja reggeli fényben úszó szülővárosomat. Az utazás kellemesen telik. Beszélgetünk. Legfőbb téma most: vajon hogyan töltjük el a két hetet? Pótolja-e egy kicsit is a tábor a szülői házat? A fényes aranykorong utolsó sugarait lövelli a föld­re, majd tehetetlen tömegként a hegyek mögé gurul. Megérkeztünk. Elhelyeznek bennünket, s mi az otthon után való csendes vágya­kozástól hajtjuk álomra fejünket. Az öreg nap lassan bújik elő. Uj napra ébredtünk. Uj nap, új emberek, s új otthon. A csillebérci úttörőtábor. Most nézek igazán körül, nem is hiszem el, hogy idejutottam. Ide, mididen úttörő vágyálmának színhelyére. A tábor közepén hatalmas pavilon áll. On­nan irányítják a tábor életét. A nagy épületet körben, mint koszo­rúk, övezik az apró kis sátrak. A tábor körül hatalpaas tölgyfák állnak, mint őrszemek a vártán. A sátrakhoz vezető kanyargós uta­kat zöld bokrok, virágok díszítik. Nagyon jól érzem magam. Minden­nap igazán boldog vagyok. Mindig új öröm, élmény, boldogság. Nem is nagyon hiányzik az otthon. Az események gyorsan változnak. Mindig új dolgok, új érdekességek tarkítják a rohanó napokat. Az alkony már ott leselkedik az ég alján, amikor zászlólevonásra sora­kozunk. Sok-sok pajtás ajkáról száll a vidám dal: »Jó a gyerekek­nek nálunk, kedvük vidám.. .« Áhítatos csendben nézzük a gyönyörű selyemzászlókat, melye­ket büszkén lobogtat a szelíd nyáresti szellő. Az ég alja szinte lán­gol, a kibontott zászló rengetegében. Milyen barátságos mindez, szeretek itt lenni. Szeretném szívembe vésni a tábor minden örö­mét. Utamban megsimogatom a zöld bokrokat, a nyíló virágokat. Kinek köszönjem e boldog két hetet? Mit csináljak? Hogyan? Sze­mem egy vérpiros rózsán akad meg. Letépem. Ez lesz a hálavirág. De kinek is adjam? Annak, aki elküldött ide? Annak kell adnom, úgy gondolom. Nekiadom. Elküldöm hozzá. A táborra ráborul az alkony. A vén hold kíváncsian néz ki a felhők mögül. Uj csillagok kúsznak a már millió fényben szikrázó égboltra, s mind feljebb suhan a görberúdú göncölszekér is. Sze­memet messze kerüli az álom. Nem alszom, őrségben vagyok. Őre vagyok a tábor nyugodt éjszakájának, s a szép selyémzászlóknaJt. Gondolkozom. Nagyon gyorsan mennek a napok. Nemsokára vége a nagyon várt nyaralásnak, s jönnek újra az unalmas napok, a maguk hétköznarnas szürkeségükkel. Nem is akarok még hazatérésre gondol­ni. Messzi pusztáról jött szelek simogatják arcomat. A kis hálavirág jut eszembe. Nem adtam még senkinek. Jaj, de kinek is adjam? Már igazán nem tudok dönteni. A táborvezetőnek? A rajvezetőm­nek? Mindegyiknek szívesen adnám. Még most sem döntöttem, pe­dig már pirkád. Milyen szép, violaszínű a derengés. A lágy szellő­fuvallatok elűzik az apró bárányfelhőket, s lassan felbukkan a nap a láthatár szélén. Még csak két nap és itt kell hagyn\ a megszo­kott életet, a barátnőket, a felügyelőket. Mi új öröm vár ránk. A Szabadság-hegyre megyünk. A pi­rosarcú pajtások mint turisták, másznak a lejtőkön. A Du­na felé lefutó dombok hátán szinte erdőt alkotnak a szőlőtőkék. Mi­lyen szép zöld, üde a természet! Lenn mint márvány csillan a vá­rosi házak fala. A házak tövében fehér kígyóként tekereg az ország­út. A nagy gyárkémények okádják a füstöt, s búzával megrakott uszályok hintáznak a Duna hátán Szeretnék felkiáltani, hogy az egész világ hallja: Milyen szép vagy te, Budapest! Kinek háláljam meg, kinek köszönjem meg ezt a szépséget? Szemem a hősök em­lékművén pihen meg, s míg ajkam azt suttogja: ti Meghaltatok, hogy mi éljünk — addig kezem a kis hálavirágot leteszi a hősök szobrának márványlépcsőjére. BÉKEHAJÓ Hajó tart a tengeren Amerika fele. Fedélzetén béke után vágyó külön­böző nemzetiségű emberek bzéit is nevezték el »Békeliajo«-nal< Az uta­sok között egy magyar mérnök is van, aki világot akar látni, meg akarja is­merni egy másik világrész embereit-A parton már várják a hajót, vái- Iák az utasokat. Közel a kikötőhöz két fényes mulató áll. Az egyik az Arizona bár, a másik pedig a Csár­­dáskirálynő-höz címzett mulató. Tu­lajdonosaik az utcán állnak, tervez­getik. hogy mivel fogadják, mivel szórakoztassák az érkező utasodat. Nem tudnak megegyezni, végül is osz­­szevesznek. Egy kis néger gyerek hallgatja a veszekedést, 9 arra kéri Őket. hogy legalább ezen a napon haeviák abba a veszekedést, amikor a Békehajó utasai érkeznek. A vesze­kedik hallgatnak a szóra, elnémul a lárma, s ugyanakkor a kikötőben fel­hangzik az érkező hajó kürtje. Ren­geteg ember tódul a partra, kíván­csiak az érkező hajó utasaira. A vá­rakozók között ott áll egy magyar kislány is. akit fiatalon vittek ki szü­lei Amerikába. Kíváncsian várja 6 is az utasokat, hátha az érkezők között akad legalább egy, aki az 6 távoli ha­zájából való .. . Lassan jönnek le a hajóról az uta­sok. э megkezdődne a két mulató mű­sora, amellyel öz utasok szórakozta­tására készültek. Magyar tánc. majd szvtng következik, utána pedig mat­róztánc. Boxjelenet, népi játék, ba­lett, kínai szalagtánc. expedíciós je­lenet, majd Ki a felelős címmel egy kis jelenet. Vége van a műsornak, az utasok visszatérnek a hajóra, de szá­muk eggyel több lett, mert a kis ma­gyar lány, akiben felébredt a hon­vágy, arra kérte a magyar mérnököt, vigye őt vissza hazájába . . . Mindez a barcsi járási kultúrház színpadán játszódik le, ahol az álta­lános iskola t'obb mint száz tanulója szerepelt és nyújtott kedves szórako­zást a nagytermet zsúfolásig megtöl­tő vendégeknek. A darabot Kiss Al­bert tanító írta és tanította be. Nagy segítséget nyújtóit Kiss Albertnek Szerecz József, aki a népi Láncot és a kínai szalagtáncot tanította be. va­lamint Rönkös Ferenc* Péteri Anna, Háros Lászlóné, akik a masakírozáfít végezték el és Kiss AJbertné, aki az énekeket tanította be . .. Négy alkalommal adták elő a Béke­hajót az általános iskola tanulói. Mind a négy alkalommal zsúfolásig megtelt a kultúrház. Sokszor csattant fel a taps. Megérdemelték a szereplők, hi­szen mindnyájan nagyon igyekeztek, hogy jól szerepeljenek Fodor Tamás. Kaponai András, Szö­­csényi József, Czigelédj László. Palo­tai Évi, Juhász Györgyi, övári Márta, Király Viktória, Őri József és Komlós Jáno9 szereplésükért külön dicséretet érdemelnek. Az előadások bevételei bői nyári kirándulásokat, táborozáso­kat. tartanak, a végző nyolcadikosok számára ebből készítenek tablót, eb­ből a pénzből év végén jutalmakat kapnak a jótanulók. A barcsi iskolá­sok Példája követendő más iskolák számára is. Első kirándulásunk Áprilás 4-tre ébredtünk. A nap verőfényes sugarai melengették a tavaszi földet. Reggel 8 óra körül már hátizsákkal, táskákkal felsze­relt úttörők gyülekeztek a Sétatér utcai iskola udvarán. Kirándulásra készültek. Iskolánkban nemrég alakult úfjá az úttörőszervezet. A tagság száma kevesebb, mint a régié, de akik tag­jai, azok magatartásban és tanulás­ban is egyaránt jól megállják ^he­lyüket. Ezek a pajtások gyűltek ösz­­sze, hogy kellemesen töltsék el ha­zánk felszabadulásának napját. A kirándulásra eljöttek azok a paj­tások is, akik nem jelentkeztek út­törőnek, vagy a szervező testület nem vette fel Őket. Szerettek volna a csaoattal kirándulni, de csak mi, úttörők indultunk el a szép tavaszi napon. A kiránduláson nagy szám-hábo­rút rendeztünk, amiben az úttörők többsége részt vett. A szám-háború részvevőit két csoportra osztottuk, és a védők elindultak váraikba a zászlókkal. A támadók csak fél óra múlva indultak a zászlók megszer­zésére. A lányok kiemelkedő mun­kát végeztek a vár védelmében. A két vár közül az egyiket a támadók rohammal elfoglalták, de a másik bevehetetlen volt, így a szám-hábo­rú érdekfeszítő játéka döntetlenül végződött. A számháború végezté­vel fáradtan ültünk le a zöld fűre. Mivel a kirándulás fél naposra volt tervezve, dél felé szedelőzköd­­mi kezdtünk. A csapat egy-kettőre indulásra készen állt. Hazafelé a természet gyönyörűségeivel eltelve vonultunk Barabás—Csók—Posfai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents