Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

* ____EOMOfeTtrasrjO • Szerda, 1957. április 17. ELÜLT-E Ä VIHAR CSÖKÖNYAVISQNTJ&N ? Több esetben foglalkoztunk már lapunkban a csoikonyavisontai ese­ményekkel. Egyik decemberi szá­munkban megírtuk, hogy dúl a harc a községben a tanácselnöki székért és azt törvénytelenül Markó Imre foglalta el, aki az ellenforra­dalom egyik szervezője és irányító­ja volt a községben. Április 7-i szá­munkban pedig már arról adtunk hírt, hogy a »novemberi és decem­beri viharokat a rend és nyuga­lom váltotta fel.« Igaz, hogy a földrendezést sike­rüli megoldani ínanaszok azért vannak: Sotonyi Erzsébet, Molnár Sándor és Szabó Pál tsz-tagok ré­széről ezzel knnosolatban). de a köz­ségben nem volt és nincs is nyu­galom. A község kommunistái abba soha nem nyugszanak bele, hogy a község élén olyan ember álljon, aki az ellenforradalom alatt a kommunistákat kiutasította a köz­ségből. De hogy mindent világosan lássunk, meg kell nézni, hogy mi­lyen események zajlottak le októ­ber 23. óta a községben. A% ellenforradalmi események kezdete Az ellenforradalmi események a községben az október 27-i felvo­nulással kezdődtek. Ezután válasz­tották meg a községi forradalmi bi­zottságot, amelynek elnöke Markó Imre lett. Markó Imre 1947—48- ban a községi földművesszövetkezet ügyvezetője volt. Ebben az időben a p'/p ,7o'7ó-4n'i q --toiu ^ szövetkezet­hez tartozott, történt egy 67 ezer forintos sikkasztás, amelynek kö­vetkeztében Markó Imre is börtönbe került. Ez a Markó Imre lett a községi forradalmi bizottság elnö­ke. Az általa vezetett forradalmi bi­zottságnak első feladata egy gyűlés egybehívása volt, amelyen kijelen­tették, hogy András József tanács­elnökre, Papp János elnökhelyettes­re és Árk István begyűjtési meg­bízottra nincs szükség, mindhár­man távozzanak a községből. Hoz­zákezdtek a nemzetőrség szervezé­séhez, amelybe csak a nekik meg­bízható emberek kerülhettek. A nemzetőrségből fegyveres őröket ál­lítottak a község párttitkárának, Hegedűs Ferencnek és más kom­munistáknak ajtaja elé. Most utó­lag azt mondják, azért tették, hogy a kommunisták életét«. Sok helyen tapasztaltuk és ezért nem kell bizonyítani, hogyan vég­ződött az ilyen »védelem«. A forradalmi bizottság gyors intézkedései A forradalmi bizottság elrendel­te, hogy a pártszervezet azonnal költözzön ki a helyiségből, amely valamikor egy Szűcs nevezetű kulá­­ké volt. Ez meg is történt. A párt­­szervezet átköltözött a gépállomás­ra, a kulák beköltözött házába, még ma is ott lakik és a pártszerve­zetnek még ma sincs saját helyisége. Markó Imre, aki még jelenleg is a község élén áll, azóta sem tudott, vagy nem akar intézkedni, hogy a pártszervezet visszakapja helyisé­gét, vagy egy másikat kapjon. Á szövetkezet áruralktárát, egy ál­lamosított kulákházat is vissza kel­lett adni Vincze Lajos kuláknak. S ami a legfurcsább, hogy ez az in­tézkedés november 10-én történt. Érthető, hogy a község kupecszelle­­mű emberei mozgolódni kezdtek, le­váltották a legeltetési bizottság tag­jait és egyéni kezelésbe akarták n szeszgyárat, valamint a szövetkezet két kocsmáját. Ha ez csupán a forradalmi bizottságon múlik, akkor bizonyára sikerül is. Ugyanakkor a forradalmi ' bizott­ság egyik ülésén utasítani akarta a község párttitkárát, hogy hívjon össze taggyűlést és a kompromittált párttagokat zárják ki a pártból. Ez alatt az olyan kommunisták kizá­rását értették, akik az elmúlt évek alatt bátran kiálltak a népi ha­talom mellett. Természetesen ezt az | utasítást a párttitkár nem vette fi- j gyelembe. Október 30-án is ülése­' » forrada1 ú bizottság. Erről ai gyűlésről »csonka« Takács kulák j azzal utasította ki a meghívott párttitkárt, hogy »két dudás egy csárdáoan nem fér el«. Utv látszik azt gondolta, eljött az 6 ideje, telj­hatalmú úr lesz ismét a faluban, mint voltak a kulákok a Horthy­­rendszerben. Aznap este pedig a gépállomás egyik dolgozója üzenettel állított be Hegedűs Ferenc és két másik kommunista lakására: »Markó Imre azt üzeni, saját érdekükben hagyják el a községet«. Ebtóol érteni kellett. Az elleníorradaknárok nem látták kívánatosnak, hogy a kommunisták a községben tartózkodjanak, ami­kor ők meg akarják alapozni hatal­mukat. Kelepcébe akarták csalni a kommunistákat Hegedűs Ferenc két elvtársával elhagyta a községet. Kaposvárra mentek, hogy beszéljenek a megyei vezetőkkel, de nem sikerült, mert azok már a börtönben voltak. Mit tegyenek? Haza nem mehettek, el­mentek hát a gépállomás ladi bri­gádszállására, és néhány napig ott tartózkodtak. November 4-án dél­előtt telefonértesítést kaptak: »Men­jenek haza, nincs már semmi ve­szély, a rend és nyugalom helyre­állt a községben.« Gyanús volt az üzenet és ez óva­tossá tette őket. Megkérdezték a postát, honnan telefonáltak és az közölte velük, hogy a csokonyavi­­scntai tanácstól. Nem mentek haza, hanem megkértek egy éppen haza­felé tartó vontatóst, aki három tsz­­taggal haladt arra, tegyen úgy, mintha Csokonyavisonta felé menne. Alig hagyta el a vontató Ladot, a községből már valaki telefonált Csokonyavisontára, hogy a három kommunista hazafelé tart. A cso­­konyavisontai tanácsnál pedig Küss János barcsi ellenforradalmár (az­óta disszidált) és különítménye vár­ta őket, hogy letartóztassák. Sze­rencséjük volt Hegedűs Ferencék­­nek, hogy nem ültek fel a telefo­nálásnak és csak november 5-én mentek haza. A kommunistákat és a tsz-t agukat vissza­hívták a tanácsból Közben a tanácselnök és helyet­tese elhagyta a községet, egyik ta­nácstag meghalt, egy másik disszi­dált, ezek helyett új tanácstagokat kellett állítani. A felsőbb szervek engedélyezték, hogy hét körzetben jelölőgyűléseket tarthassanak és be­választhassanak a megüresedett he­lyekre becsületes embereket. Markó Imre, a forradalmi bizott­ság vezetője nem távozott el a község éléről. Talán úgy gondolta, hogy az ellenforradalom alatti ma­gatartásával kiérdemelte a község bizalmát, s a község vezetésére ná­lánál nincs is megfelelőbb ember. Azt azonban tudta, hogy őt a kom­munisták és a tsz-tagok tanácstag­nak soha meg nem választanák. Ezért az engedélyezett hét helyett 25 körzetben tartottak jelölőgyűlést és törvénytelenül, engedély nélkül, visszahívtak 25 régi tanácstagot, -özíük nyolc kommunistát, öt tsz­­tagot és két állami gazdasági dol­gozót. A község lakói elmondották, hogy ezeken a jelölőgyűléseken a választóiknak még a negyed része sem vett részt. December 17-én megtörtént a ta­nácsülés, ahol a régi tagokat visz­­szahívták, az újakat megbízták fel-Április 23-án kezdődik a gyermekek védőoltása A fertőző betegségek elleni védő­oltásokat április hó 23. után fog­juk megkezdeni. Dif téri а-f pertussis-f- tetanus el­leni védőoltásban kell részesíteni: a) azokat, akik 1956. április 1. és szeptember 30. között születtek, •j fal лп1'- * '1 bÁnpirmíJííV b) azokat, akik 1955. év áorilis 1. és szeptember 30. között születtek, jelen1'*'' ,r>—eg hónaposak. 2. Himlőellenes oltásra kerülnek azok, akik 1955. év október 1. és 1956. év március 31. között szület­tek. jelenleg 12—17 hónanosak. Az oltásra kötelezettek idézést fognak kapni az oltásokat végző körzeti orvosoktól. Az oltásra kötelezett orvosok kör­zeti rendelő helyiségeikben fogják végezni az oltásokat rendelési ide­jük alatt. Felkérem az oltásra kötelezett gyermekek szüleit és gondozóit, hogy gyermekük egészségének érde­kében. az idézésen feltüntetett he­lyen és időben pontosan jelenjenek meg gyermekükkel együtt. ' о Г) rrtror**>v* o'r hhta t £jgz 111^^0 oltóorvossal azonnal közölje az idé­zett helyen és időben. Aki idézést nem kapna, de a fenti korcsoportok valamelyikébe tartozik, szintén jelenjen meg a lak­helye szerint illetékes körzeti or­vos rendelő helyiségében a rendelési idő alatt és gyermekét oltássá be. Az oltások védik a gyermeket a fertőző betegségek ellen. Az indokolatlan elmaradás pénz­­büntetést von maga után. Dr. Szabó Zoltán városi főorvos adatokkal, megválasztották a végre­hajtó bizottságot, annak élére pedig Markó Imrét, a községi ellenforra­dalom szervezőjét és irányítóját. Ami a legszomorúbb, hogy ezen a tanácsülésen részt vett Mátyás elv­társ, a járási tanács elnöke, aki fel is szólalt és Mandik elt/árs, a járási pártbizottság vezetője és nem intézkedtek, hogy a törvénytelenül leváltott tanácstagokat visszaállít­sák jogaikba. Mit tettek a község kommunistái P Azóta megalakult a községben a pártszervezet. A község kommunis­tái az első pillanattál ellenezték, hogy Mahkó Imre a község élén áll­jon. Leveleket írtak, küldöttségeket menesztettek a felsőbb szervekhez, ígéret számtalan történt, de határo­zott intézkedés nem. Legutóbbi tag­gyűlésükön már úgy határoztak, ha a felsőbb szervek nem vizsgálják ki a helyzetet, akkor ők zavarják el a községi tanácsiból Markó Imrét. Nemrégen levelet írtak az MSZMP Központi Bizottságának, de erre még nem kaptak választ. Amikor kint jártunk a községben, éppen ott volt a járási tanácstól Péter és Benedek elvtárs, a járási pártbizottságtól Horváth elvtárs. Megmutatták a március 27-i járási tanácsülés határozatát, amelyben törvénytelennek minősítik az el­lenforradalom alatt engedély nélkül lezajlott tanácsválaszíásokat és el­rendelték azok kivizsgálását. Négy hónap telt el a csokonyavi­­sontai tanács és végrehajtó bizott­ság »választása« óta. Hosszú ideig váratott magára a járási tanács, amíg ezt a határozatot meghozta. Most már azonban intézkedjenek, késedelem nélkül. Meg kell monda­ni azoknak a jószándékú, de félre­vezetett embereknek, akiket Markó Xmréék tanácstagoknak »választot­tak« meg, hogy. törvénytelenül hasz­nálta őket fel Markó Imre saját céljának elérésére. A régi, a község lakói által tör­vényesen. megválasztott tanácstago­kat pedig vissza kell helyezni jo­gaikba és meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ők válasszák meg tanácselnöknek a község élére azt az embert, aki becsületességével és a népi demokráciához való hű­ségével kiérdemelte a község becsü­letes embereinek bizalmát. Szalai László F.gy magyar tanító találkozása Leninnel* A FORRADALOM KITÖRÉSE PETROGRADON ÉRT, ott feküd­tem egy hadikórházban. Már csak­nem teljesen meggyógyultam, és több társammal azon igyekeztünk, hogy mielőbb hazakerüljünk Ma­gyarországra. Egyik este néhányan magyar ha­difoglyok elmentünk együtt a Szmolnij épületébe, ahol mint hal­lottuk, fontos előadást tartanak — Lenin fog beszélni. Rengeteg em­ber gyűlt össze, hogy meghallgas­sa. Lenin egy emelvényen állt, közvetlen munkatársaival együtt. Mi. hadifoglyok, nagyobb külön­álló csoportot alkottunk a terem­ben, elég messze tőle. Kissé re­kedten beszélt, de tele erővel, sze­me csillogott az örömtől, a büsz­keségből. Akikor még nem tudtam, hogy ki volt Lenin. Egyetlen vágyam volt: hazakerülni. Ezen a gyűlé­sen. úgy éreztem, hogy csak Le­nin segíthet nekem ebben és sen­ki más. A békéről beszélt — s ez volt nekem is a legfontosabb. Az emberek úgy néztek Leninre, olyan figyelemmel, olyan végtelen bizalommal, hogy arra nem is ta­lálok kifejezést, pedig már akkor is tanító voltam, aki a tanterem­ben megszoktam a figyelemtől, bizalomtól áthatott arcokat. Aki­ben így megbíznak, abban én is megbízhatok — gondoltam. Az előadás után sokáig beszélgettünk hadifogolytársaimmal. Elhatároz­tuk, hogy háromtagú küldöttséget menesztünk Leninhez és megkér-inlr. fnTi’o l'V’?) T «■» <- А-V ’ **”i*p_ két. Megválasztottuk a küldöttsé­get, az egyik tagja én voltam. El is indultunk másnap hárman Leninhez. Lakása közel volt a Szmolniihoz. munirahelvébng bi­zony már nem tudom, melyik ut­cában. Lenint azonban nem talál­tuk otthon, felesége Nagyezsda Konsztantyinova Krupszkaja fo­gadott bennünket a szerényen, de otthonosan berendezett kis szobá­ban. Kedves, egyszerű asszony volt. kínált minVfít teával. Né­­metül beszélgettünk. Nagyedzsa Konsztantyinova elmondta, hogy férje ritkán jön haza, s akkor is csak rövid ideig pihen. Majd a száműzetés nehézségeiről beszélt. Mosolyogva mondta, mennyire örül, hogy Vlagyimir Iljicsnek nem kell soha többé száműzetésbe mennie. Élete nagy műve, népe felszabadítása végre sikerült. Az­után a mi életünkre fordult a szó. Látogatásunk célját sokáig kerül­gettük, csak a végén hozakodtunk elő vele. Megkértük Nagyezsda Konsztantyinovát, kérje meg ne­vünkben Lenint, segítsen nekünk, hogy mielőbb hazamehessünk Ma­gyarországra. Ö ezt'igen kedvesen meg is ígérte. Otthagytuk címün­ket és boldogan mentünk szállá­sunkra. Két nap telt el. A harmadik nap reggelén két orosz elvtárs keresett fel minket Lenin üzenetével: más­nap délelőtt kilenc órakor szíve­sen fogadja küldöttségünkéit. Nagy izgalommal készülődtünk a talál­kozóra. A Szmolnijban egy terem­be vezettek bennünket. Egy dobo­gón nagy íróasztal, körülötte több elvtárs állt, beszélgetve. Megáll­tunk az ajtóban és az egyik felénk forduló férfiben felismertük Le­nint. Odalépett hozzánk, barátsá­gosan kezet szorított velünk, be­mutatkoztunk. Leültetett minket, s ő is leült mellénk és beszélgetni kezdtünk. Részletesen kikérdezett előző életünkről, hadifogságunkról, mai helyzetünkről. Megkérdezte mindegyikünktől, mi a foglalko­zása. Igen megörült, amikor meg­hallotta, hogy tanító vagyok. — Tanító? Magyar tanító? Igen sokra becsülöm a mawarokat. És igen szeretem a tanítókat, akik a néppel. élnek, vele együtt szenved­nek. Szeresse a népet, szeresse a gyermekeket — megérdemlik. Ne­künk bolsevikok** a ■ ***** - r-7 ". ín­ségünk van a tanítók felvilágosító, segítő munkájára. Ha hazamennek, vegyék továbbra is pártfogásukba az elnyomott. kizsákmánvnH sze­gény munkásokat és parasztokat, — mondotta. Aztán így folytatta: — Hallottam feleségemtől, ml a kívánságuk és én szívesen teljesí­tem. Végrehajtását azonban telje­sen önökre bízom. íme az úri<v.*si, ez megnyitja önök előtt a hazafelé vezető utat. Ebben felszólítok min­den orosz elvtársat, legyenek se­gítségükre, hogy eljussanak hazá­jukba. AMIKOR MEGKÖSZÖNTÜK, ezzel búcsúzott el tőlünk: — Sok szerencsét kívánok, jó utat és minél előbb békét mind­nyájuknak. A Lenintől kapott út­levéllel érkeztünk haza 1918 feb­ruárjában. Hernády Károly. *) Készlet a »Magyarok Leninről« c. könyvből. Harc a b arázdáк ban Szvoboda Gyula meg­szokott nyugalmával, biztos kézzel forgatja a kormánykereket. Szinte beidegződött már a traktorvezetés. Keze ön­kéntelenül is úgy ját­szik a volánnal, hogy gépe nem térhet ki a barázdából. Időnként hátratekint az ülésről, s megelégedetten tapasz­talja, hogy jól fordít az eke és szépen morzsolja szét a felforgatott rögö­ket a borona. Aztán el­­gyönyörködik a körülöt­te tarkálló, tavaszi kön­tösbe öltözött tájban. Nem hiába idevalósi, de szívéhez is nőtt ez a vi­dék, a somogyszentpáli határ. Ismeri és szereti minden hantját, főleg ilyenkor, tavasztájt, amikor száz színben pompázik a mező. Ameddig ellát, széles és keskeny, haragos- és vi­lágoszöld, meg bar­­nálló táblák váltogatják egymást. Az út mentén, mintegy mirtuszbokréta, tűnik fel itt is, ott is a fehér-virágú kökénybo­kor. A kertekből, sző­lőkből ide mutatják ró­zsaszínű üstökűket a vi­­rágbaborult őszibarack­fák. Olyan jó ilyenkor kint a szabadban, ahol á friss föld, a zsendtiló fű, s a rétek és fák vi­rágainak illatával fűsze­rezett levegő szinte fel­üdíti az embert. Még a gázolaj füstjének szaga is tűrhetőbb. A traktoros jólesően élvezi a tavaszi mező, a természet nyújtotta szé­pet és jót. S a gép pe­dig egyenletesen dohog­va halad tovább.. Nyomában szélesedik a felszántott és keskenye­­dig a parlagföld sávja. Bőven van ideje a trak­toristának, hogy elmél­kedjen. Csak a dűlő vé­gén akad egy kevéssel több munkája, amíg is­mét visszatéríti a gépet a barázdába. SzvoboSa Gyula is sok mindent megforgat a fejében, míg beesteledik, örül, hogy gépállomása nem az utolsók között*/an a ta­vaszi munkákkal. Hallo­másból tudja, hogy a marcali traktorosok helytállnak. A gépállo­más a tavaszi talajmun­ka és az ossz traktor­munka tervét is 60 szá­zalékon felül teljesítette már. Jó hírt hallott Miskovics Lajos és Szán­tó József, meg Bakos Jó­zsef traktoristákról. Ál­lítólag mindegyiket sze­retik községükben a gazdák, mert jó munkát végeznek. Igaz, őrá sem mondtak még eddig semmi rosszat. Leg­alábbis nem hallott ilyesmiről’. De hiszen tudtával n^m is végzett rossz munkát. Az eddig 'teljesített 230 normál­holdból több mint 70. holdat szántott az egyé­nieknek, de egy gazda sem talált kifogást a munkájában. Pedig az egyéni gazdák között vannak 'szőrszálhasoga­tók. Nagyon megnézik, hogy a traktor milyen szántást csinál nekik. Hát akik még ma is ha­ragszanak a traktorra, azok meg szinte direkt keresik, hogy hol talál­hatnának valami kifogá­solhatót a gépi szántás­ban. Jó, hogy ilyen gaz­da már kevés akad. No, de mindegy, szóval és tettel, nagyon vigyázni kell, hogy a traktor és a traktorista becsülete ne csorbuljon. Most aztán igazán a traktoroson áll, hogy dolgozhasson a gé­pével. Mert most igény­lik a gépet az egyéni gazdák, de csak akkor, ha azt látják, hogy való­ban jobban megszántja, Kimunkálja a talajt, mint a fogaterő. Ezért nem is akarnak előre szerződést kötni traktor­szántásra. »Majd meglá­tom, hogy a szomszé­domnál milyen munkát végzett — tartják a gaz­dák — és azután enge­dem az én földemre a traktort.« Sok embernek nehez kedvére tenni. És most bizony sok ember­rel van dolga a trakto­rosnak, mert munkájuk jelentős részét egyéni gazdáknál kell elvégez­ni. No, de Szvoboda Gyu­la nem tart attól, hogy nem kap munkát az egyénieknél, ö biztos a sikerben. Most is azért igyekszik ezt a parcellát még ma felszántani, hogy holnap már más földjén dolgozhasson. Mert türelmetlenek a gazdák,, mindegyik azt szeretné, hogy »adj, uram isten, de mind­járt«, hogy amikor kell. már ott is legyen náluk a traktor. Amennyire tud, igyekszik is teljesí­teni a, parasztok óhaját. Már az utolsó néhány fordulót szántja, ami­kor arra lesz figyelmes hogy az előbb még tűző napot hatalmas, piszkos, szürke felhő takarja el. Mint amikor eloltják a lámpát, úgy tűnik. Egy­szerre bealkonyul. A szél is: feléledt. Ennek bizony felese sem tréfa — mé**­­legeli gyorsan a helyze­tet — eső lesz, de nem is sokára. Már pedig ezt a darabot nem hagyja befejezetlenül, ha öreg­asszonyok potyognak is. Gyorsan rá tapos a gáz­pedálra, kapcsol, s a gép nagyot hördülve szapo­rábban szeli a métere­ket. A felhő pedig egy­re vészesebben közele­dik, s a szél is erőseb­ben hajtogatja az út­menti fákat. Mire az utolsó fordulóra beáll a barázdába, nagy csep­­pekben hull az eső. Mitévő legyen? Ha itthagyja ezt az egy for­dulót, akkor ezért még egyszer ide kell jönnie. Az üresjáratért viszont nemsokat fizetnek. De ha belemegy a tábla kö­zepébe és ott éri a zu­hogó eső, akkor erről a lapos, amúgy Is nedves talajról még az isten sem hozza ki a gépet. Azt pedig egy világért sem tenné meg, hogy őrizetlenül itthagyja a mezőn traktorát. Mit tudni, kiben milyen szándék lakozik. Valami rosszindulatú ember úgy elronthatná, hogy azzal nem mostanában szánt­hatna. Mindez egy pillanat alatt fordult meg agyá­ban. S döntött. Ha gyor­sabban megy a gép, ak­kor nem ül el. Gye­rünk! ... És nekieresztette a gé­pet. Úgy iparkodik az acélparipa végig a ba­rázdában, mintha irhá­ját féltené. A vezető ola­jos sapkáján és overáll­­ján előbb még csak úgy koppantak az esőcsep­pek, mint egy-egy elté­vedt, fáradt sörét. De már esik, csak úgy csu­rog le a traktorosról. Hanem most már hadd essék. • Sikerült... A traktor már kint, a ke­mény dűlőúton pufog, s a traktoristának, bár arcát hideg eső verdesi, de bensőjét boldog, meleg érzés simogatja. Meg­nyerte a csatát Szűcs Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents