Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-17 / 89. szám
* ____EOMOfeTtrasrjO • Szerda, 1957. április 17. ELÜLT-E Ä VIHAR CSÖKÖNYAVISQNTJ&N ? Több esetben foglalkoztunk már lapunkban a csoikonyavisontai eseményekkel. Egyik decemberi számunkban megírtuk, hogy dúl a harc a községben a tanácselnöki székért és azt törvénytelenül Markó Imre foglalta el, aki az ellenforradalom egyik szervezője és irányítója volt a községben. Április 7-i számunkban pedig már arról adtunk hírt, hogy a »novemberi és decemberi viharokat a rend és nyugalom váltotta fel.« Igaz, hogy a földrendezést sikerüli megoldani ínanaszok azért vannak: Sotonyi Erzsébet, Molnár Sándor és Szabó Pál tsz-tagok részéről ezzel knnosolatban). de a községben nem volt és nincs is nyugalom. A község kommunistái abba soha nem nyugszanak bele, hogy a község élén olyan ember álljon, aki az ellenforradalom alatt a kommunistákat kiutasította a községből. De hogy mindent világosan lássunk, meg kell nézni, hogy milyen események zajlottak le október 23. óta a községben. A% ellenforradalmi események kezdete Az ellenforradalmi események a községben az október 27-i felvonulással kezdődtek. Ezután választották meg a községi forradalmi bizottságot, amelynek elnöke Markó Imre lett. Markó Imre 1947—48- ban a községi földművesszövetkezet ügyvezetője volt. Ebben az időben a p'/p ,7o'7ó-4n'i q --toiu ^ szövetkezethez tartozott, történt egy 67 ezer forintos sikkasztás, amelynek következtében Markó Imre is börtönbe került. Ez a Markó Imre lett a községi forradalmi bizottság elnöke. Az általa vezetett forradalmi bizottságnak első feladata egy gyűlés egybehívása volt, amelyen kijelentették, hogy András József tanácselnökre, Papp János elnökhelyettesre és Árk István begyűjtési megbízottra nincs szükség, mindhárman távozzanak a községből. Hozzákezdtek a nemzetőrség szervezéséhez, amelybe csak a nekik megbízható emberek kerülhettek. A nemzetőrségből fegyveres őröket állítottak a község párttitkárának, Hegedűs Ferencnek és más kommunistáknak ajtaja elé. Most utólag azt mondják, azért tették, hogy a kommunisták életét«. Sok helyen tapasztaltuk és ezért nem kell bizonyítani, hogyan végződött az ilyen »védelem«. A forradalmi bizottság gyors intézkedései A forradalmi bizottság elrendelte, hogy a pártszervezet azonnal költözzön ki a helyiségből, amely valamikor egy Szűcs nevezetű kuláké volt. Ez meg is történt. A pártszervezet átköltözött a gépállomásra, a kulák beköltözött házába, még ma is ott lakik és a pártszervezetnek még ma sincs saját helyisége. Markó Imre, aki még jelenleg is a község élén áll, azóta sem tudott, vagy nem akar intézkedni, hogy a pártszervezet visszakapja helyiségét, vagy egy másikat kapjon. Á szövetkezet áruralktárát, egy államosított kulákházat is vissza kellett adni Vincze Lajos kuláknak. S ami a legfurcsább, hogy ez az intézkedés november 10-én történt. Érthető, hogy a község kupecszellemű emberei mozgolódni kezdtek, leváltották a legeltetési bizottság tagjait és egyéni kezelésbe akarták n szeszgyárat, valamint a szövetkezet két kocsmáját. Ha ez csupán a forradalmi bizottságon múlik, akkor bizonyára sikerül is. Ugyanakkor a forradalmi ' bizottság egyik ülésén utasítani akarta a község párttitkárát, hogy hívjon össze taggyűlést és a kompromittált párttagokat zárják ki a pártból. Ez alatt az olyan kommunisták kizárását értették, akik az elmúlt évek alatt bátran kiálltak a népi hatalom mellett. Természetesen ezt az | utasítást a párttitkár nem vette fi- j gyelembe. Október 30-án is ülése' » forrada1 ú bizottság. Erről ai gyűlésről »csonka« Takács kulák j azzal utasította ki a meghívott párttitkárt, hogy »két dudás egy csárdáoan nem fér el«. Utv látszik azt gondolta, eljött az 6 ideje, teljhatalmú úr lesz ismét a faluban, mint voltak a kulákok a Horthyrendszerben. Aznap este pedig a gépállomás egyik dolgozója üzenettel állított be Hegedűs Ferenc és két másik kommunista lakására: »Markó Imre azt üzeni, saját érdekükben hagyják el a községet«. Ebtóol érteni kellett. Az elleníorradaknárok nem látták kívánatosnak, hogy a kommunisták a községben tartózkodjanak, amikor ők meg akarják alapozni hatalmukat. Kelepcébe akarták csalni a kommunistákat Hegedűs Ferenc két elvtársával elhagyta a községet. Kaposvárra mentek, hogy beszéljenek a megyei vezetőkkel, de nem sikerült, mert azok már a börtönben voltak. Mit tegyenek? Haza nem mehettek, elmentek hát a gépállomás ladi brigádszállására, és néhány napig ott tartózkodtak. November 4-án délelőtt telefonértesítést kaptak: »Menjenek haza, nincs már semmi veszély, a rend és nyugalom helyreállt a községben.« Gyanús volt az üzenet és ez óvatossá tette őket. Megkérdezték a postát, honnan telefonáltak és az közölte velük, hogy a csokonyaviscntai tanácstól. Nem mentek haza, hanem megkértek egy éppen hazafelé tartó vontatóst, aki három tsztaggal haladt arra, tegyen úgy, mintha Csokonyavisonta felé menne. Alig hagyta el a vontató Ladot, a községből már valaki telefonált Csokonyavisontára, hogy a három kommunista hazafelé tart. A csokonyavisontai tanácsnál pedig Küss János barcsi ellenforradalmár (azóta disszidált) és különítménye várta őket, hogy letartóztassák. Szerencséjük volt Hegedűs Ferencéknek, hogy nem ültek fel a telefonálásnak és csak november 5-én mentek haza. A kommunistákat és a tsz-t agukat visszahívták a tanácsból Közben a tanácselnök és helyettese elhagyta a községet, egyik tanácstag meghalt, egy másik disszidált, ezek helyett új tanácstagokat kellett állítani. A felsőbb szervek engedélyezték, hogy hét körzetben jelölőgyűléseket tarthassanak és beválaszthassanak a megüresedett helyekre becsületes embereket. Markó Imre, a forradalmi bizottság vezetője nem távozott el a község éléről. Talán úgy gondolta, hogy az ellenforradalom alatti magatartásával kiérdemelte a község bizalmát, s a község vezetésére nálánál nincs is megfelelőbb ember. Azt azonban tudta, hogy őt a kommunisták és a tsz-tagok tanácstagnak soha meg nem választanák. Ezért az engedélyezett hét helyett 25 körzetben tartottak jelölőgyűlést és törvénytelenül, engedély nélkül, visszahívtak 25 régi tanácstagot, -özíük nyolc kommunistát, öt tsztagot és két állami gazdasági dolgozót. A község lakói elmondották, hogy ezeken a jelölőgyűléseken a választóiknak még a negyed része sem vett részt. December 17-én megtörtént a tanácsülés, ahol a régi tagokat viszszahívták, az újakat megbízták fel-Április 23-án kezdődik a gyermekek védőoltása A fertőző betegségek elleni védőoltásokat április hó 23. után fogjuk megkezdeni. Dif téri а-f pertussis-f- tetanus elleni védőoltásban kell részesíteni: a) azokat, akik 1956. április 1. és szeptember 30. között születtek, •j fal лп1'- * '1 bÁnpirmíJííV b) azokat, akik 1955. év áorilis 1. és szeptember 30. között születtek, jelen1'*'' ,r>—eg hónaposak. 2. Himlőellenes oltásra kerülnek azok, akik 1955. év október 1. és 1956. év március 31. között születtek. jelenleg 12—17 hónanosak. Az oltásra kötelezettek idézést fognak kapni az oltásokat végző körzeti orvosoktól. Az oltásra kötelezett orvosok körzeti rendelő helyiségeikben fogják végezni az oltásokat rendelési idejük alatt. Felkérem az oltásra kötelezett gyermekek szüleit és gondozóit, hogy gyermekük egészségének érdekében. az idézésen feltüntetett helyen és időben pontosan jelenjenek meg gyermekükkel együtt. ' о Г) rrtror**>v* o'r hhta t £jgz 111^^0 oltóorvossal azonnal közölje az idézett helyen és időben. Aki idézést nem kapna, de a fenti korcsoportok valamelyikébe tartozik, szintén jelenjen meg a lakhelye szerint illetékes körzeti orvos rendelő helyiségében a rendelési idő alatt és gyermekét oltássá be. Az oltások védik a gyermeket a fertőző betegségek ellen. Az indokolatlan elmaradás pénzbüntetést von maga után. Dr. Szabó Zoltán városi főorvos adatokkal, megválasztották a végrehajtó bizottságot, annak élére pedig Markó Imrét, a községi ellenforradalom szervezőjét és irányítóját. Ami a legszomorúbb, hogy ezen a tanácsülésen részt vett Mátyás elvtárs, a járási tanács elnöke, aki fel is szólalt és Mandik elt/árs, a járási pártbizottság vezetője és nem intézkedtek, hogy a törvénytelenül leváltott tanácstagokat visszaállítsák jogaikba. Mit tettek a község kommunistái P Azóta megalakult a községben a pártszervezet. A község kommunistái az első pillanattál ellenezték, hogy Mahkó Imre a község élén álljon. Leveleket írtak, küldöttségeket menesztettek a felsőbb szervekhez, ígéret számtalan történt, de határozott intézkedés nem. Legutóbbi taggyűlésükön már úgy határoztak, ha a felsőbb szervek nem vizsgálják ki a helyzetet, akkor ők zavarják el a községi tanácsiból Markó Imrét. Nemrégen levelet írtak az MSZMP Központi Bizottságának, de erre még nem kaptak választ. Amikor kint jártunk a községben, éppen ott volt a járási tanácstól Péter és Benedek elvtárs, a járási pártbizottságtól Horváth elvtárs. Megmutatták a március 27-i járási tanácsülés határozatát, amelyben törvénytelennek minősítik az ellenforradalom alatt engedély nélkül lezajlott tanácsválaszíásokat és elrendelték azok kivizsgálását. Négy hónap telt el a csokonyavisontai tanács és végrehajtó bizottság »választása« óta. Hosszú ideig váratott magára a járási tanács, amíg ezt a határozatot meghozta. Most már azonban intézkedjenek, késedelem nélkül. Meg kell mondani azoknak a jószándékú, de félrevezetett embereknek, akiket Markó Xmréék tanácstagoknak »választottak« meg, hogy. törvénytelenül használta őket fel Markó Imre saját céljának elérésére. A régi, a község lakói által törvényesen. megválasztott tanácstagokat pedig vissza kell helyezni jogaikba és meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ők válasszák meg tanácselnöknek a község élére azt az embert, aki becsületességével és a népi demokráciához való hűségével kiérdemelte a község becsületes embereinek bizalmát. Szalai László F.gy magyar tanító találkozása Leninnel* A FORRADALOM KITÖRÉSE PETROGRADON ÉRT, ott feküdtem egy hadikórházban. Már csaknem teljesen meggyógyultam, és több társammal azon igyekeztünk, hogy mielőbb hazakerüljünk Magyarországra. Egyik este néhányan magyar hadifoglyok elmentünk együtt a Szmolnij épületébe, ahol mint hallottuk, fontos előadást tartanak — Lenin fog beszélni. Rengeteg ember gyűlt össze, hogy meghallgassa. Lenin egy emelvényen állt, közvetlen munkatársaival együtt. Mi. hadifoglyok, nagyobb különálló csoportot alkottunk a teremben, elég messze tőle. Kissé rekedten beszélt, de tele erővel, szeme csillogott az örömtől, a büszkeségből. Akikor még nem tudtam, hogy ki volt Lenin. Egyetlen vágyam volt: hazakerülni. Ezen a gyűlésen. úgy éreztem, hogy csak Lenin segíthet nekem ebben és senki más. A békéről beszélt — s ez volt nekem is a legfontosabb. Az emberek úgy néztek Leninre, olyan figyelemmel, olyan végtelen bizalommal, hogy arra nem is találok kifejezést, pedig már akkor is tanító voltam, aki a tanteremben megszoktam a figyelemtől, bizalomtól áthatott arcokat. Akiben így megbíznak, abban én is megbízhatok — gondoltam. Az előadás után sokáig beszélgettünk hadifogolytársaimmal. Elhatároztuk, hogy háromtagú küldöttséget menesztünk Leninhez és megkér-inlr. fnTi’o l'V’?) T «■» <- А-V ’ **”i*p_ két. Megválasztottuk a küldöttséget, az egyik tagja én voltam. El is indultunk másnap hárman Leninhez. Lakása közel volt a Szmolniihoz. munirahelvébng bizony már nem tudom, melyik utcában. Lenint azonban nem találtuk otthon, felesége Nagyezsda Konsztantyinova Krupszkaja fogadott bennünket a szerényen, de otthonosan berendezett kis szobában. Kedves, egyszerű asszony volt. kínált minVfít teával. Németül beszélgettünk. Nagyedzsa Konsztantyinova elmondta, hogy férje ritkán jön haza, s akkor is csak rövid ideig pihen. Majd a száműzetés nehézségeiről beszélt. Mosolyogva mondta, mennyire örül, hogy Vlagyimir Iljicsnek nem kell soha többé száműzetésbe mennie. Élete nagy műve, népe felszabadítása végre sikerült. Azután a mi életünkre fordult a szó. Látogatásunk célját sokáig kerülgettük, csak a végén hozakodtunk elő vele. Megkértük Nagyezsda Konsztantyinovát, kérje meg nevünkben Lenint, segítsen nekünk, hogy mielőbb hazamehessünk Magyarországra. Ö ezt'igen kedvesen meg is ígérte. Otthagytuk címünket és boldogan mentünk szállásunkra. Két nap telt el. A harmadik nap reggelén két orosz elvtárs keresett fel minket Lenin üzenetével: másnap délelőtt kilenc órakor szívesen fogadja küldöttségünkéit. Nagy izgalommal készülődtünk a találkozóra. A Szmolnijban egy terembe vezettek bennünket. Egy dobogón nagy íróasztal, körülötte több elvtárs állt, beszélgetve. Megálltunk az ajtóban és az egyik felénk forduló férfiben felismertük Lenint. Odalépett hozzánk, barátságosan kezet szorított velünk, bemutatkoztunk. Leültetett minket, s ő is leült mellénk és beszélgetni kezdtünk. Részletesen kikérdezett előző életünkről, hadifogságunkról, mai helyzetünkről. Megkérdezte mindegyikünktől, mi a foglalkozása. Igen megörült, amikor meghallotta, hogy tanító vagyok. — Tanító? Magyar tanító? Igen sokra becsülöm a mawarokat. És igen szeretem a tanítókat, akik a néppel. élnek, vele együtt szenvednek. Szeresse a népet, szeresse a gyermekeket — megérdemlik. Nekünk bolsevikok** a ■ ***** - r-7 ". ínségünk van a tanítók felvilágosító, segítő munkájára. Ha hazamennek, vegyék továbbra is pártfogásukba az elnyomott. kizsákmánvnH szegény munkásokat és parasztokat, — mondotta. Aztán így folytatta: — Hallottam feleségemtől, ml a kívánságuk és én szívesen teljesítem. Végrehajtását azonban teljesen önökre bízom. íme az úri<v.*si, ez megnyitja önök előtt a hazafelé vezető utat. Ebben felszólítok minden orosz elvtársat, legyenek segítségükre, hogy eljussanak hazájukba. AMIKOR MEGKÖSZÖNTÜK, ezzel búcsúzott el tőlünk: — Sok szerencsét kívánok, jó utat és minél előbb békét mindnyájuknak. A Lenintől kapott útlevéllel érkeztünk haza 1918 februárjában. Hernády Károly. *) Készlet a »Magyarok Leninről« c. könyvből. Harc a b arázdáк ban Szvoboda Gyula megszokott nyugalmával, biztos kézzel forgatja a kormánykereket. Szinte beidegződött már a traktorvezetés. Keze önkéntelenül is úgy játszik a volánnal, hogy gépe nem térhet ki a barázdából. Időnként hátratekint az ülésről, s megelégedetten tapasztalja, hogy jól fordít az eke és szépen morzsolja szét a felforgatott rögöket a borona. Aztán elgyönyörködik a körülötte tarkálló, tavaszi köntösbe öltözött tájban. Nem hiába idevalósi, de szívéhez is nőtt ez a vidék, a somogyszentpáli határ. Ismeri és szereti minden hantját, főleg ilyenkor, tavasztájt, amikor száz színben pompázik a mező. Ameddig ellát, széles és keskeny, haragos- és világoszöld, meg barnálló táblák váltogatják egymást. Az út mentén, mintegy mirtuszbokréta, tűnik fel itt is, ott is a fehér-virágú kökénybokor. A kertekből, szőlőkből ide mutatják rózsaszínű üstökűket a virágbaborult őszibarackfák. Olyan jó ilyenkor kint a szabadban, ahol á friss föld, a zsendtiló fű, s a rétek és fák virágainak illatával fűszerezett levegő szinte felüdíti az embert. Még a gázolaj füstjének szaga is tűrhetőbb. A traktoros jólesően élvezi a tavaszi mező, a természet nyújtotta szépet és jót. S a gép pedig egyenletesen dohogva halad tovább.. Nyomában szélesedik a felszántott és keskenyedig a parlagföld sávja. Bőven van ideje a traktoristának, hogy elmélkedjen. Csak a dűlő végén akad egy kevéssel több munkája, amíg ismét visszatéríti a gépet a barázdába. SzvoboSa Gyula is sok mindent megforgat a fejében, míg beesteledik, örül, hogy gépállomása nem az utolsók között*/an a tavaszi munkákkal. Hallomásból tudja, hogy a marcali traktorosok helytállnak. A gépállomás a tavaszi talajmunka és az ossz traktormunka tervét is 60 százalékon felül teljesítette már. Jó hírt hallott Miskovics Lajos és Szántó József, meg Bakos József traktoristákról. Állítólag mindegyiket szeretik községükben a gazdák, mert jó munkát végeznek. Igaz, őrá sem mondtak még eddig semmi rosszat. Legalábbis nem hallott ilyesmiről’. De hiszen tudtával n^m is végzett rossz munkát. Az eddig 'teljesített 230 normálholdból több mint 70. holdat szántott az egyénieknek, de egy gazda sem talált kifogást a munkájában. Pedig az egyéni gazdák között vannak 'szőrszálhasogatók. Nagyon megnézik, hogy a traktor milyen szántást csinál nekik. Hát akik még ma is haragszanak a traktorra, azok meg szinte direkt keresik, hogy hol találhatnának valami kifogásolhatót a gépi szántásban. Jó, hogy ilyen gazda már kevés akad. No, de mindegy, szóval és tettel, nagyon vigyázni kell, hogy a traktor és a traktorista becsülete ne csorbuljon. Most aztán igazán a traktoroson áll, hogy dolgozhasson a gépével. Mert most igénylik a gépet az egyéni gazdák, de csak akkor, ha azt látják, hogy valóban jobban megszántja, Kimunkálja a talajt, mint a fogaterő. Ezért nem is akarnak előre szerződést kötni traktorszántásra. »Majd meglátom, hogy a szomszédomnál milyen munkát végzett — tartják a gazdák — és azután engedem az én földemre a traktort.« Sok embernek nehez kedvére tenni. És most bizony sok emberrel van dolga a traktorosnak, mert munkájuk jelentős részét egyéni gazdáknál kell elvégezni. No, de Szvoboda Gyula nem tart attól, hogy nem kap munkát az egyénieknél, ö biztos a sikerben. Most is azért igyekszik ezt a parcellát még ma felszántani, hogy holnap már más földjén dolgozhasson. Mert türelmetlenek a gazdák,, mindegyik azt szeretné, hogy »adj, uram isten, de mindjárt«, hogy amikor kell. már ott is legyen náluk a traktor. Amennyire tud, igyekszik is teljesíteni a, parasztok óhaját. Már az utolsó néhány fordulót szántja, amikor arra lesz figyelmes hogy az előbb még tűző napot hatalmas, piszkos, szürke felhő takarja el. Mint amikor eloltják a lámpát, úgy tűnik. Egyszerre bealkonyul. A szél is: feléledt. Ennek bizony felese sem tréfa — mé**legeli gyorsan a helyzetet — eső lesz, de nem is sokára. Már pedig ezt a darabot nem hagyja befejezetlenül, ha öregasszonyok potyognak is. Gyorsan rá tapos a gázpedálra, kapcsol, s a gép nagyot hördülve szaporábban szeli a métereket. A felhő pedig egyre vészesebben közeledik, s a szél is erősebben hajtogatja az útmenti fákat. Mire az utolsó fordulóra beáll a barázdába, nagy cseppekben hull az eső. Mitévő legyen? Ha itthagyja ezt az egy fordulót, akkor ezért még egyszer ide kell jönnie. Az üresjáratért viszont nemsokat fizetnek. De ha belemegy a tábla közepébe és ott éri a zuhogó eső, akkor erről a lapos, amúgy Is nedves talajról még az isten sem hozza ki a gépet. Azt pedig egy világért sem tenné meg, hogy őrizetlenül itthagyja a mezőn traktorát. Mit tudni, kiben milyen szándék lakozik. Valami rosszindulatú ember úgy elronthatná, hogy azzal nem mostanában szánthatna. Mindez egy pillanat alatt fordult meg agyában. S döntött. Ha gyorsabban megy a gép, akkor nem ül el. Gyerünk! ... És nekieresztette a gépet. Úgy iparkodik az acélparipa végig a barázdában, mintha irháját féltené. A vezető olajos sapkáján és overállján előbb még csak úgy koppantak az esőcseppek, mint egy-egy eltévedt, fáradt sörét. De már esik, csak úgy csurog le a traktorosról. Hanem most már hadd essék. • Sikerült... A traktor már kint, a kemény dűlőúton pufog, s a traktoristának, bár arcát hideg eső verdesi, de bensőjét boldog, meleg érzés simogatja. Megnyerte a csatát Szűcs Ferenc