Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-17 / 89. szám
Fegyverrel védjük népünk hafalmái. Munkásőrök, egyszerű, kérgeskezű munkás- és parasztemberek. A párt, a haza hívó szavára vették fel a fegyvert és álltak a munkásőrség soraiba. Nehéz fizikai munkát végeznek napközben, de munka után fegyelmezetten, pontosan vesznek részt a munkásőrség foglalkozásain. Családjaik, a magyar nép szabadságának megvédése érdekében fogtak fegyvert. Nem hallani tőlük, hogy nehéz a kiképzés, fárasztó a munka utáni szolgálat, önként, meggyőződésből vállalták, mert szerztik hazájukat, szeretik népüket, s mert bíznak a pártban. Köszönet munkájukért. ,V7 Munkásőr szól a fiatalokhoz A Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat KISZ alakuló ülésén szól! így Takács Lajos munkásőr: — Második világháború alatt я fasizmus érdekében zavarták a magyar katonákat a biztos halálba. Majd a fiatal leventék kezébí adták a fegyvert az őrült és elve temült magyar urak. — És most októberben ugyanannak a fasizmusnak a maradványa ismét a fiatalsággal próbálkozott. Ugyanúgy félrevezették, ugyanúgy akarták a halálba kergetni fiataljainkat, miközben maguk távol maradtak a fronttól. Mi a munkásőrségben megfogadtuk, hogy megvédjük az újra kivívott munkáshatalmat, az osztályellenség kezéből kiveszünk minden lehetőséget és szétzúzzuk azt. — Mi nem akarunk belőletek ágyútöltelékeket neyelni, mi békét akarunk. Ezért egységet kel! mutatnunk. A mi közeinkből nektek kell átvenni majd a fegyvereket. Erre a napra gondoljatok, amikor az ifjúsági szervezetbe léptek... Dörgő taps volt a szavakra a válasz. Hatvanegy éves, de fegyvert fogott Urasági cseléd, idénymunkás volt hosszú éveken át Molnár István, a kaposvári Szabadságzászló Termelőszövetkezet tagja. Feleségével, gyermekeivel együtt nagyon sokat szenvedett, nélkülözött. Egészségtelen, emberhez nem méltó, lakásoknak nevezett tömegszállásokon lakott, s elszenvedte mindazt, amit egy cselédembernek a Iiorthy-rendszerben szenvednie kellett. Hatvanegy éves most, de frissen, fiatalosan mozog, különösen, ha magára ölti a munkásőrség kék egyenruháját. Nem egyedül, hanem öccsével, Molnár Józseffel együtt vették kezükbe a fegyvert. Hárman jelentkeztek a családból, mert ez a rendszer az egész családnak új életet hozott. Termelőszövetkezeti tagok lettek a felszabadulás után, saját gazdáik, s azért jelentkeztek a munkásőrségbe, hogy biztosítsák családjuknak ezt az életet, hogy ne kelljen mégegyszer hodályban, embertelen körülmények között élni... Gyermekei boldog jövőjét védi Nehéz volt a sorsa a múltban egy egyszerű munkásember fiának. Felsőbb iskolába nem járhatott, oda csak a kiváltságosok gyermekei juthattak el. Ha pedig elment tanoncnak, sűrűn hullottak a pofonok, s a szakma mellett azt is meg kellett tanulnia, hogy egy munkásember fiára csak a gonddal teli jövő várhat. Tudja ezt Bárdosi Károly is, a Kaposvári Sütőipari Vállalat dolgozója, hisz ő maga is érezte, tapasztalta mindezt Négy gyermeke van. Egy 15 éves és egy 12 éves fiú, egy 14 éves és egy 12 éves kislány. Legidősebb fia iparitanuló. Szakmát tanul, de mennyivel más körülmények között, mint ahogy a Horthy-rendszerben tanultak a munkásfiatalok. Nagyobbik lánya jó rajzoló. Szeretné, ha ezen a téren fejleszthetné, gyarapíthatná .tudását és olyan ч pályára mehetne, ahol a rajzolásra szükség van. Két kisebbik gyermeke iskolába jár, még nem gondolkoztak azon, milyen életpályát akarnak választani. Talán szakmát tanulnak, talán tovább tanulnak, elvégzik a gimnáziumot, esetleg az egyetemet is. Rajtuk múlik. Édesapjuk, Bárdosi Károly azért fogott fegyvert, azért lépett a munkásőrségbe, hogy gyermekei boldog jövőjét védelmezze ... MUNKÁSOK ESKÜJE Munkásőr lettem, Népem katonája, Ki dolgozik, s harcol, Ha kívánja hazája. Eddig csak dolgoztam, De úgy kívánta hazám, Fegyvert fogjak érted Otthon, család, anyám. Ellenség támadt ránk, Dúlt, gyilkolt, pusztított. Kommunisták haltak, Vérük ismét hullott Szabadságunkra tört Báró, csendőr és gróf, Gyilkoltak, hogy népünk Szolga legyen újból. Védem szabad hazám, Ezért fogtam fegyvert, Ne merjen támadni Senki népünk ellen. Kezem fegyvert szőrit, Szemem ébren vigyáz, Őrködöm feletted Otthon, család, hazám. Munkásőr vagyok, Népem katonája — őrködöm, dolgozom — Drága hazám érted, s ha kell, Esküszöm, meghalok. Egy harcos asszony Nem írjuk ki a nevét, mert ezt kérte. Nem akarták felvenni a munkásőrségbe, de addig könyörgött, amíg sikerült a terve. Apja 19-es kommunista volt, akit a Horthy-rendszerben üldöztek és ezt az egész család megérezte. 1945-ben ара és lánya együtt léptek a kommunista pártba. Azóta egész életét a párt céljainak szolgálatába , állította. Rendes foglalkozása — asszonyi munkája — mellett pártszervező, agitátor, nőfelelős, majd falusi párttitkári tennivalókat Is ellátott. A nehézségek közepette sem ingott meg soha, még az októberi események sem rendítették meg, pedig üldözték, üzengettek neki. Akkor azt mondogatta: csak egyszer győzzünk, soha nem engedjük a fasisztákat előbújni. Ezért jelentkezett ez a kétgyermekes özvegyasszony a munkásőrségbe. Nagyon komolyan veszi feladatát. A lőtéren nagyon bántotta, hogy először keveset talált, de megfogadta, hogy a legjobbak közé kerül. Otthon esténként gyakorolja a pisztoly szétszedését. La akarja hagyni a férfiakat. Őrzi a munkásosztály hatalmát, mint gyermekeit és mint a szeme fényét. .. A legfiatalabb munkásőr Húsz éves, vidám, mosolygósarcú fiatalember Kiss József, a kaposvári Nagymalom dolgozója. Kommunista, munkahelyén egyik szervezője a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az elsők között jelentkezett, amikor meghallotta a munkásőrség felállítását. Amikor arról beszél, hogy miért lépett a munkásőrség soraiba, mindig vidám arca elkomolyodik — Szüleim öreg emberek. Apám most 72 éves. A múltban cselédeskedett. Rengeteget dolgozott, nélkülözött, hogy családját eltarthassa. Tőle tanultam a nép iránti szeretetet és az urak iránti gyűlöletet. Szüleimnek a múltban nem volt tehetsége, hogy taníttathassanak, a népi hatalom azonban segített. Az ellenforradalmárok azt. a rendszert akarták viszszaállítaní, amelyben a munkásoknak csak nyomor jutott. Azért fogtam fegyvert, hogy ez többel ne fordulhasson elő ... Fiatal házasember Kiss József Boldogan akar élni feleségével és boldog öregséget akar szüleinek is Ezért lépett a munkásőrség soraiba ... A fegyverek mestere [ öreg nyugdíjas. Mindennap ott •található a parancsnokságon. A [fegyvereket ápolja, gondozza, hogy [használhatók legyenek, ö a minde•nes, mert e feladat mellett minden [másra szívesen vállalkozik. Mindezt 'társadalmi munkában. I Azonnal jelentkezett, amint megtudta, hogy munkásőrségek alakulnak és az elsők között vették fel lka többi öntudatos, harcos ember kö-Й Hajas Jánosnak hívják, a mun[ [kásmozgalom régi harcosa. 1946-ban [([már tagja volt a Kommunista Pántjának, Veszprémben is védte a pár• [tót az R-gárdában. Tudta, hogy kikétől kell védeni, mert 1944-ben a nyilasok elhurcolták. 1949-ben FÉMKOSZ járási titkár lett, majd — tekintve, hogy lakatos segéd volt — katonaiskolára került, s mint fegyvermester törzsőrmesteri szolgálatot teljesített. Becsülettel végezte feladatát, míg egyszer meg nem emelte magát. Így került a Kaposvári Kefeüzembe, ahol párttitkár lett, majd innen ment nyugdíjba. »■Most itt is pártomat és népemet szolgálom. Sokszor gondolkodom azon, hogy ha a munkásőrségeket előbb megszervezték volna, úgy mint Csehszlovákiában, vagy Romániában, akkor nálunk sem került volna sor október 23-ra. De erre többé úgy sem kerül sor, itt vagyunk mi, s megvédjük a munkáshatalmat« — mondta Hajas János, a munkászászlóalj szolgálatvezetője. — U — Biztosan fogják a fegyvert Legtöbbjük régen elfelejtette már a katonai szolgálatot, régen fogtak légen kezeltek utoljára fegyvert. De az akarat, hogy megvédik a népi hatalmat, segít leküzdeni a legnagyobb akadályokat is. Lövészet van. Izgatottan figyelik egymást a munkásőrök, ki milyen eredményt ér el. S titokban, ha nem is mondják, verseny alakul ki közöttük. Mindenki jobban akar lórii, mint elvtársa, bajtársa. Egymás után hajtják végre a lövészetet; s az akarat nem egy kiváló találatot eredményez. Géppisztollyal lőnek, gyakran csattanok fel a rövid, kurta dörejek. A céltábla megvizsgálásakor büszkén néznek körül: Horváth György, Tavalyi Lajos, Igali György, Vétek József, Fenyő János, Kodó Kálmán, ■ Hetzen Mihály, Ferenci Vendel, mert valamennyien kiváló eredményt értek el. Vége van a lövészetnek, hazafelé tart a munkásőrség. A felsoroltakon kívül még sok elvtárs ért el kiváló eredményt. S aiki most gyenge eredményt ért el, látni szemében az elhatározást, hogy legközelebb ő is kiváló eredményt ér el... Csákvári—Szalai
