Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-03 / 78. szám

4 SOMOOTORSZAO Szerda, 1957. április 3.

1937-ben 2,7 millió téglával többet termel, mint az előző évben a Bánya- és Épitőanyagipari Egyesülés

Mi így, együtt elhatároztuk, hogy megvalósítjuk a Megyei Pártbizottság határozatát, rentábilissá tesszük üzemeinket — mondja Hantal József elvtárs, az Egyesülés MSZMP alapszervezetének vezetője és a többiekre néz.

Fonai János igazgató, Góczi Andrásné, a munkástanács elnöke, Czanyó Sándor főkönyvelő, Horváth Lajos és László műszaki vezetők, vagyis a »többiek« bólintanak — Hantal József igazat szól. A vállalatnak 1957-ben nyereségesnek kell lennie. E célból tervet dolgoztak ki, aszerint végzik munkájukat. A tavalyi mennyiséghez viszonyítva az idén 2,7 millióval több téglát akarnak gyártani. '

Hogyan biztosítják a terv teljesítését, az önköltség csökkentesét?

Fonai elvtárs: ...— A lehető legkisebbre csökkentjük a nyers és az égetett tégla közötti különbséget. A nyerstéglát minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük az elemi károktól. A korábbi helytelen gyakorlatot — miszerint a telepeknek első, második, harmadik, sőt negyedik osztályú téglára is adtak ki tervet, — megszüntetjük, szem előtt tartjuk a minőséget. Két százalékra szorítjuk le a törési átlagot. A most beszerzett jobb minőségű szénnel az előállítási költséget is tudjuk csökkenteni.

Czanyó főkönyvelő: ... — A különféle költségeknél a legszigorúbb takarékosságot vezetjük be. Ä kiküldetési költségeknél is ezt a szempontot nézzük.

Horváth Lajos: ... — Csökkentjük az állásköltséget, előre beszerezzük a gépekhez szükséges alkatrészeket. Marcaliban új sínhálózatot építettünk ki, Kéthelyen és Üjlakon a villamosítás bevezetése kedvezően be_ folyásolja az önköltség alakulását, ugyanakkor emeli a termelést.

Góczi Andrásné:... — A pártszervezet megmagyarázza a dolgozóknak. miért szükséges a terv teljesítése. a termelési költségek csökkentése. Az igazgató, a munkástanács és a pártszervezet kapcsolata jó. a munkástanácsban sok oárttag van. Ez nagy reményekkel tölt el bennünket. Persze, sok nehézség van még.

Mi a herékhötőj^ a vállalat munkájának, gazdaságos termelésének?

Hát ezt bizony csokorbakötve is nehéz felölelni egyszerre. Czanyó főkönyvelő a hibás árpolitikában látja a legnagyobb akadályt.

A Műkőüzem ráfizetéses részleg, a műkőlapok (cementlapok előállítása) többe kerül, mint amennyiért eladjuk. A közbeiktatott szerv — a TÜZÉP — leadminisztrálja és leveszi a hasznot, holott legtöbbször

hozzá sem nyúl az áruhoz. A Műkőüzem veszteségét senki sem »dotálja« a vállalatnak. Most létesítenek közvetlen a kavicslelőhely mellett Zákányban egy üzemet, ez hat-nyolc százalékos önköltség megtakarítást eredményez. Azonban az árpolitika nyomán valószínű ez is ráfizetéses lesz. A másik ilyen kényszergazdálkodási ág a szervestrágya üzem. Itt negyven-negyvenöt főt alkalmaznak. A Balaton vidéke szőlőtermeléséhez elengedhetetlenül szükséges a tőzegkeverés útján előállított trágya. Az üzem kétszáz-kétszázötven vagonnyit tudna előállítani egy negyedévben, azonban a Balaton melléki üdülők sajnos inkább elásatják az értékes anyagot, mintsem átadnák a vállalatnak. így csak 39 százalékos kapacitással üzefnel ez a részleg. A legmegdöbbentőbb azonban átt is az árkérdés, mely szinte a nevetségességig jutott el, amikor a tőzeg mázsáját a vállalat 7,70 forintért kénytelen megvásárolni, ugyanakkor egy mázsa tőzeges-fekált 4,10 forintért köteles adni a gazdaságoknak. A különbözeiét a felettes szerv »dotálja«. Nem lenne helyesebb, reális árat megállapítani?!...

Fonai János igazgató elmondja, hogy nemrég vette át az Egyesülés vezetését és elismeri, hogy sok hiba volt a munkában. Azonban a társvállalat vezetője (a minisztériumi Téglagyári Egyesülés igazgatója, Fehér elvtárs) az igazsággal való heves viaskodásban alulmaradt, amikor azt állította: ... a tanácsi téglagyárak kapacitása csak 50 százalékra van kihasználva. Nem mondjuk, hogy itt már nincs javítani való, de a szűkös tároló helyek nem teszik lehetővé az ilyen arányú emelést. A reális kapacitásnövelést végrehajtjuk, ez körülbelül 15 százalékos lesz 1957-re — közli Fonai elvtárs.

Egy bizottság, mely minden eredmény nélkül jön, megy

Budapesten voltunk — folytatja Fonai elvtárs — amikor hallottuk, hogy itt járt egy bizottság. Körülnézegettok bennünket március 6-án és 7-én. majd nyomtalanul távoztak. Még egy jegyzőkönyvet sem hagytak, vagy

küldtek az Egyesüléshez, így azt sem tudjuk, miért voltak itt. A minisztériumi Egyesülés vezetője. Fehér elvtárs, aki egyik tagja volt a bizottságnak, kijelentette, hogy hajlandó patronálni bennünket, d ? havi ezer forintot kér. Sajnos, mi ilyen ráfordítással nem emelhetjük önköltségünket. Akkor inkább segítség nélkül is átvergődünk nehézségeinken. Két teknőskeverőt is megígért a minisztériumi Egyesülés, de inkább felajánlották, mint feleslegeset a minisztériumnak, minthogy átadják nekünk. Szeretjük az elvtársi1 segítséget, de csak akkor, ha önzetlen.

Majd három millió téglaíobbletról van Ül szó!

A Bánya- és Építőanyagipari' Egyesülés derék munkát végez, ha a tavalyi téglamennyiségén felül az idén még 2,7 millióval többet gyárt. Még derekabb munkát végez akkor, ha ezt a megadott önköltségen belül gyártja le. Nehézségei nem legyűrhetetlenek. Azt kell ismételnünk, amit Hantal elvtárs mondott: »A párt, a munkástanács és az igaz-' gáté kapcsolata jó.« Ha kiegészítjük ezt azzal, amit a munkástanács elnöke jegyzett meg: »A munkások szívesen dolgoznak, értelmét látják a munkának«, akkor láthatjuk,, hogy szilárd alapjai vannak a nehézségek legyűrésének az Egyesülésnél. És ha túlzók is Fehér elvtárs megállapításai (a kapacitásnövelés terén), de a kis sértődésen keresztül lépnek a vállalat vezetői — akkor láthatják, hogy a hárommillió darabból lehetne hatmilliót is készíteni év végére. Persze ehhez a minisztériumi vállalattal való jobb kapcsolatra, őszinte, baráti kapcsolatra, felettes szervek segítségére, (bizottság?) előremutatására és arra az acélos akaratra van szükség, arc.i már most megmutatkozik a váíia1’' dolgozói körében. Nem lesz könnyű dolog a gazdaságos termelésig eljutni, de meg kell tenni, mert ezt igv kívánja az ország helyzete, és ezt várják megyénk összes dolgozói az Egyesüléstől.

Szűts István

Pusztuló érték az udvar sarkában

Nem állhatom meg szó nélkül azt a nagy — enyhén szólva — hanyagságot, amelyet Kadarkúton tapasztalok. A Nagy utca 15. szám alatt, Beck István udvarán hever a Nagybajom! Gépállomás gondjaira bízott, 150—200 méteres gumikábel. Ezt tavaly nyáron cséplőgép villanymotorjához használták és azóta könnyelműen otthagyták. Üzentem már emiatt a régi brigádvezetővel, meg a trakktorossal a gépállomásra, de úgy látszik, egyikük sem bizonyul jó hírvivőnek. Ha pedig tolmácsolták szavaimat, akkor a gépállomási vezetőkről kell azt vélnem, hogy kisebb gondjuk is nagyobb e több "zer forintos, az időjárás viszontagságainak kiszolgáltatott vagyontárgy megőrzésénél. Remélem, a sajtó Vitján tudomást szereznek Nagybajomban a villanyvezetéíc hollétéről és sorsáról. Sőt talán arra is rádöbbennek, hogy mi a kötelességük. Fodor István

levelező

Somodor

A QYÜMÖLCSTERMELÉS ÜTJÄN

Ha bejárjuk Somodor község határát, i»tt-ott már látunk külterületi gyümölcsösöket. Igen, mert a község határának domborzati- és talajadottságai a gyümölcstermelésre nagyon megfelelnek. A falu 700 milliméter átlagos csapadéka mellett gazdag napfényórák számával kiválóan alkalmas például téli alma termelésére.. Ezért mind cukorban, vitaminban, mind illatban, zamatban egészen páratlan gyümölcs terem itt.

Nem véletlen körülmények játszottak közre abban, hogy Somodor községben a tél folyamán »Ezüstkalászos Gyümölcstermelési Tanfolyam« kezdődött 34 hallgatóval. Ha megnézzük a hallgatók életkorát, akkor megállapíthatjuk, hogy 16—67 év között minden évtized képviselteti magát. A fiatalok az öregekkel együtt jártak az iskolába, hogy ismerkedjenek a gyümölcstermelés szakkérdéseivel. Megkérdeztem Kominek István négy holdas új földhözjutrtatott, 60 éves bűgnárm&sterségű hallgatót, hegy mi késztette a tanfolyamra való beiratkozásra. »Bár feleségemnek nem tetszett, hogy beiratkoztam, mondván: 60 éves fejjel nem szégyellsz elmenni a tanfolyamra? Azt mondtam neki, hogy nem restellek tanulni és iparom mellett a gyümölcstermeléssel is akarok foglalkozni.« Kominek István az egész tanfolyam alatt csak egyszer hiányzott, akkor is betegség miatt. Az ilyen szorgalmas emberek példamutatása révén a tanfolyamot minden jelentkező elvégezte.

A tanfolyam első évének vizsgáját március 30-án tartottuk meg, amelyen Molnár Imre megyei fóagronómus elnökletével a hallgatók számot adtak elméleti tudásukról. A tanfolyam szorgalmas látogatásának megvolt az eredménye, mert a hallgatók kivétel nélkül beszámoltak a szerzett ismereteikről. Meg kell dicsérni a szép feleletért Balogh Imre, Fehér Sándor, Hortobágyi József, Jentetics Lajos, Kominek István, Pandur József, Patakfalvi János és Takács József hallgatékát.

A gyümölcstermelés-tanon kívül a hallgatók a vizsgán beszámoltak a szántóföldi gyomirtás fejlett módszereiről is. Takács József hallgató feleletében szépen kifejtette a szántóföldi gyomnövények elleni védekezés fontosságát. Elmondta, hogy a mezőgazdaság legveszedelmesebb ellenségei, a gyomnövények ellen vegyszeres gyomirtással is védekezhetünk. Ezt a munkát a gabonaféléknél kát. holdanként 1 kg Dikonirt vegyszer felhasználásával, 16 C fokon felüli hőmérsékleten akkor kell elvégezni, amikor a gabonanövény a 15—25 ernes fejlettséget elérte. így kát. holdanként 1—4 mázsa terméstöbbletre számíthatunk. A tanfolyam hallgatói az ott szerzett elméleti tudásukat a gyakorlatban is gyümölcsöztetik, így többek között a hallgatók 23 kát. holdon végeztetnek ''egyszeres gyomirtást, a megye egyéni gazdái közül elsőkként.

Somodor község lakosai, akik egykor a földesuraknak robotoltak, ma saját boldogulásukért dolgoznak. Ezért igyekeznek a tanfolyamon szerzett ismeretek birtokában községük gyümölcstermelését fellendíteni, s a belterjes mezőgazdasági termelést meghonosítani. HORVATH GYULA

tanfolyam vezető.

Ax idén nyáron itn indul IBUSZ különvonat a Balatonra

A kaposvári IBUSZ-kirendeltség, mint már évek óta minden nyáron, ezidén is indít hétvégi különvonatokat a Balatonra. A 66 százalékos kedvezményes különjáratok az eddigiekhez hasonlóan, reggel 5 és 6 óra között indulnak, s este 10 és 11 óra körül érkeznek vissza Kaposvárra.

A terv szerint ilyen különvonat indul július 7-én Keszthelyre, 14-én Fonyódra, 21-én Siófokra és 28-án pedig ismét Fonyódra. Augusztusban

4-én Keszthelyre, 11-én Fonyódra,

13-án és 20-án Siófokra, augusztus

25-én pedig Fonyódra.

Az IBUSZ az eddigiektől eitérőeh. a társasutazások alkalmával előreláthatólag hajókirándulásokat is szervez a Balatonon.

A nyári idényben a tervek szerint mód lesz arra is, hogy üzemek, intézmények, iskolák, vagy. más szervek autóbusszal kirándulásokat tegyenek, tetszés szerinti útiránnyal és időtartammal. Ezeket a társasutazásokat is az IBUSZ szervezi meg.

Egyelőre még semmi értesítést nem kapott a kirendetlség a külföldi társasutazásokról, melyek iránt pedig az elmúlt év nyarán is igen nagy volt az érdeklődés.

— Feltárják a kondoros! csárda alagátját. A műemlékké nyilvánított

csárdát száz év előtti eredeti formájában állítják helyre. Rendbehozzák a borospincét és a befalazott alagutat. Kibontják a betyárok hajdani rejtekútját, a hatalmas kéménylejárókat. A pincéből nyíló és a feltevések szerint csaknem 30 km hosszú földalatti alagút járható részeit szintén rendbehozzák.

A Lábodi Állami Gazdaság szabási üzemegységének irodájában korai vendéget találunk: Laskovics József főagronómust, aki váratlan meglepetésként már a hajnali etetés előtt betoppant az üzemegységbe, egy kis körülnézésre. Most éppen a tavaszi vetéstervet latolgatják Kékesi Jenő üzemegység vezetővel. Kékesi nem régóta vezeti az üzemegységet, de az 1800 holdas birtokot már úgy ismeri, mint a tenyerét.

— Kukoricát 220 holdon vetünk, 50 holdba tavaszi árpa kerül, száz holdba jön a zab vetőmag.- Zabosbükkönyből mennyi terem egy holdon? Nem lenne kifizetődőbb, ha kevesebb zabot, s több kukoricát vetnének?

Hallgatom a gyorsan pergő párbeszédet. Azt az idegen is tapasztalhatja,

itt a szakembereké a szó,

s az üzemegység vezető nem báb, akit cérnaszálon lehet ide-oda rángatni. Meghallgatja, sőt kéri az idősebb, tapasztaltabb főagronómus tanácsát, de azért üzemegység vezető, hogy ne várjon minden apróság intézésében a központra. Saját fejével gondolkodik, mit hogyan lehetne jól, gyorsan, minél gazdaságosabb módon keresztülvinni.

Most már négyesben — a gazdaság igazgatója, főagronómusa, az üzemegység vezető, s jó magam — veszszük nyakunkba a mezőt, mert a mező, a föld, mint a nyitott könyv, minden szónál ékesebben beszél. A szorgalomról, a gazda ügyességéről, leleményességéről, vagy lustaságáról.

Huszonöt holdas bíbortábla mellett visz el útunk. Ezt az idén vette kezelésbe a gazdaság. A bíbort leetetjük zölden, s utána silókukoricával vetjük be. Éppen itt van kéznél a silógödör, — mutat a főagronómus arra felé, ahol a földből kimagaslik a három jól megtermett betonsiló.

Tavaszi tervek a Lábodi Állami Gazdaságban

— Aranyatérő földek ezek, s szemével szinte simogatólag végigpásztázza az egész vidéket az üzemegység vezetője. 150 mázsás répa átlagtermést úgy kihozunk ebből a földből, mint egy mázsát.

— Nem kevés az? — néz fel keveslően Pankász elvtárs. az igazgató. Nagyberekben kilencszáz mázsát is levettünk egy-egy holdról.

A kis erdőség melletti táblában bimbózik a repce. A napokban kihozzuk a méhcsaládokat, hadd gyűjtögessenek a kaptárba — szól közbe a főagronómus, s máris megy tovább. Útközben azért még a üzemegység vezetőtől megkérdezi: — Ebbe mit szándékszik vetni? Én bevetném csalamádéval, — adja is mindjárt a jótanácsot.

Hej, az a rossz szántás,

de megbosszulja magát. Hát az ilyen szántáshoz nem kell szív, lélek. Az egyik ötvenholdas táblán keresztülkasul járkálunk. Ezt a táblát ősszel felszántották, de olyan rút a felülete, hogy ránézni is rossz. Sok a vakbarázda, a túrás, az eleven föld, látszik, hogy aki ezt a földet szántotta ősszel, egy fordulóban egész holdat akart felhasogatni. Az őszi szántással keresztirányban friss, barna barázdák csíkozzák a tábla szélét. Ez itt már friss szántás. Ég és föld a kettő között a különbség.

— Amikor ide kerültem, mérgelődtek a traktorosok, azt hajtogatták, tavaly senki sem szólt nekik, hogy rosszul dolgoznak, vagyis hozzá szoktatták őket a felelőtlenséghez. Ma már szerencsére másképpen vélekednek. Nem várják meg a figyelmeztetést, mert látják, hogy előttünk a hanyag munkának nincs értéke, becsülete — dicsekszik tapasztalatairól Kékesi Jenő.

A belegi határrész kilencven holdas ősziárpa tábláján négylevelű boronát vontató, gumikerekű traktor jár körül. A boronák fogai fájdalmasan hasogatják a szikkadt, szára? földkérget a kis növénykék töveinél. Vöröshere jön ebbe a táblába is felülvetésként. Ügy kell

a pillangósvirágú takarmány

a gazdaságba, mint a vaknak a szemevilága. Biztos é§ szilárd takarmánybázis nélkül szinte megmozdulni sem lehet. Am éppen ez hiányzott eddig — mondják a szakemberek. Akármilyen furcsán hangzik is, de sajnos így van — a Lábodi Állami Gazdaság négyezer holdas szántóföldjén egy tenyérnyi pillangós takarmány sem termett, ötvenhatban állítottak be kísérletképpen nyúlszapukát, de ez még csak az idén ad takarmányt. Évek nagy-nagy mulasztásait, a gyenge vezetés előidézte hibákat, károkat kell most száműzni, elkerülni a gazdaság új vezető gárdájának. 1952-ben 2 196 000, 1956- ban pedig 7 491 000 forintos deficittel zárt a gazdaság. Több mint hétmillió forintos kár az állam kasszájára. A károk eredője sokrétű, legfőbb okozója azonban a gazdálkodás eL hanyagolása, a kevés állat. A gazdaság évről-évre veszedelmesen rohant a külterjes gazdálkodási viszonyok irányába. Ennek legfőbb mutatója, hogy a múlt esztendő végére már csak minden 4,7 holdra jutótt egv számosállat. (Takarmány nélkül nem lehet állatot tartani.) A szalmát nem tudták mind felhasználni, a fölösleget eladták. Kevés humuszpótló

jutott vissza a földbe, a talaj egyre jobban szegényedett. Ennek kell legelsősorban megálljt parancsolni. Ámbár ez nem megy könnyen. A kulcskérdés a takarmánybázis megteremtése. Mit válaszol erre az új vezetőség: már most, a tavasszal 600 holdon vöröshere—lucerna, szarvaskerep, nvulszapuka. takarmányokat felülvetnek. Attól függ. milyen a talaj, s mi díszük azon. Ha lesz elegendő takarmány, akkor aztán lehet szaporítani az állatállományt, s helyre lehet billenteni a leromlott talajerőt.

Alacsony termésátlagok, magas önköltségek

Szinte kétszeresére, háromszorosára lehetne emelni ezzel az eljárással egynéhány esztendőn belül az alacsony termésátlagokat. Hiteles adatok bizonysága szerint a gazdaság termésátlaga a főbb növényekből az alábbi volt:

Rozsból a négy éves átlag holdanként 6,5 mázsa.

Kukoricából a hároméves átlag (májusi morzsolt) 5,6 mázsa.

Burgonyából az ötéves átlag 30 mázsa.

Dohányból az ötéves átlag 2,2 q. Ha ezeket a számadatokat és a viszonylag egy-egy holdra ráfordított drága munkadíjakat vesszük számba, nem nehéz rájönni, miért került 1956-ban minden megtermelt 1 mázsa kukorica 538,70 forintba, 1 mázsa burgonya 371,80 forintba. 1 mázsa dohány 2469,— forintba, a szabadpiaci árnál is sokkal drágábba. Könnyű kiszámítani, ha ezekből a termékekből egységenként kétszeresét állították volna elő, az egy-egy mázsóra eső termelési önköltség is sokkal kevesebb lett volna. Mértéktelenül sokat, — 3100 forintot — fordítottak tavaly a szántóföld minden holdjára, szemben az 1952. évi 900 forinttal. Ki tudja hány, a valóságban elvégzetten, vagy rosszul elvégzett munka díját kapcsolták rá egy holdra. Megszüntetni a ráfizetéses gazdálkodást, jövedelmezőbbé tenni az állam] gazdaságokat, ez korunk, s az ország érdekének parancsa.

Nagy tét forog kockán — milliók sorsáról, megmentéséről kell gondoskodnia a gazdaság vezetőinek.

Lábodon változóban van minden

На a deficites gazdálkodást az idén még nem is tudják teljesen elkerülni. azt azonban el tudják érni, hogy a deficitet a legminimálisabb határig szorítsák te. S ne felejtsük: ez az év a jövő eredményes esztendők alapjának magva. Lábodon egy ötven férőhelyes istálló, ötven kiváló tehén gyűjtőhelye lesz. A régi 2C0-as tehénlétszám közül negyvenet, a legrosszabbakat kimustrálták, helyettük ezideig huszonhetei vásároltak, de még milyeneket! Országos törzskönyvben szereplő, 25— 30 literes kiváló «gyedeket. Ország-világnak dicsekedhetnek ezzel a törzzsel. Tavaly likvidálták a sertésállományt, most újjáfejlesztik, Hetven anyakoca az első fecske. Egy részük már leellett. A nagykornádi üzemegységben üzembehelyezték a szeszfőzdét, a szeszmoslékot a tehenekkel és hízómarhákkal etetik

tel. Idén 150 marhát hizlalnak jó kövérre. S a pillangósokon kívül tesz más takarmány is. Terven felül 100 hold kukoricát vetnek, számosállatonként tíz köbméter silót készítenek. Fejlesztik a juhállományt, а sertéstenyészetet. Papírra íródnak a távlati tervek. Uj gazdaság nő, éted a régi helyén. Varga József