Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

Vasárв>р. 195T. április 14. ________________________________________________SOMOGYORSZAG 5 A sajtóban feltárt hibákat kövessék intézkedések ! VÁLASZT VARUNK, — ÍRTUK FEBRUAR 24-ÉN lapunk hasábjain. Válaszit az ipari vezetőktől, a taná­csoktól, a felügyeleti szervektől. Ugyanakkor meigma­­gyaráztuk, hogy a választ nem csupán a szerkesztő­ség várja, hanem az olvasók, a munkások is várják. Számos ipari üzem működésének módját kifogásoltuk. Számos javaslatot tettünk a jobb szervezésre, a költsé­gek csökkentésének módjára, a jobb városgazdálko­dásra, s hasonlókra. Számos hibára felhívtuk a figyel­met. Ezeket a hibákat a munkások, a dolgozok tárták fel, az ő véleményük nyomán születtek meg a kifogá­soló cikkek. Válasz azonban a legtöbb helyről nem ér­kezik, az illetékesek hallgatnák. Február 24 óta majd két hónap telt el. Javulás azonban még mindig nincs, a bíráló szó fálrahányt bor­sóként pereg le a vállalatokról, üzemékről, intézmé­nyekről. Mielőtt elméleti okfejtésbe bocsátkoznánk a válaszadás fontosságát illetően, pár példával megem­lítjük azokat a problémákat, melyeket feltártunk ugyan, de kijavításukra egyetlen lépés sem történt. Szót emeltünk a Beruházási Bankról írott cikkünk­ben a nagyfokú tervszerűtlenség ellen. Megemlítettük, hogy az építő (kivitelező) vállalatok munkáját károsan befolyásolja az 1957. évi tervek ismeretlensége. Beru­házásokat állítunk le, indítunk el, kellő lerögzítés híj­­ján. Sók építkezés sorsa nem dőlt még el, a kivitelezők tanácstalanok. Mondanunk sem kell, hogy az illetéke­sek még csak három sort sem írtak válaszképpen, mi várható a jövőben. A Baromfifeldolgozónál feltárt vásárlási gondok sem intéződtek el a MEZÖÉRT-nél, de ha igen, akkor sem tudja senki a két vállalat vezetőin kívül. A Bala­toni Halászati Vállalat megbírált haltenyésztési politi­kájának megváltoztatásáról véleményt nem közölt. Az illetékesek aludtak egyet a Bizományi Áruháznak a város közepén történt helytelen elhelyezéséről írott cikkünk felett, de mondanunk sem kell, nem válaszol­nak. Kaposvár város közlekedési hálózatát bíráltuk, kértük a tanács vezetőit: vizsgálják meg a fejlesztés le­hetőségét. Választ innen sem kaptunk. A Kefeüzem rossz árkonstrukciójával is foglalkoztunk már három ízben, de a kérdés egy tapodtat sem jutott előbbre. A Nagyatádi Konzervgyár elhanyagoltságának megszüntetését, a vezetékek, a korszerűtlen gépek ki­cserélését javasoltuk, a felelősök viszont nyugodtan hallgatnak. Nagy port ver fel a »... Dolgozhat vagy pusztulnia kell. ..« című cikkünk, melyben az oszto­­páni téglagyárral kapcsolatosan ipargyilkosak garázdál­kodásának minősítettük a gyár visszafejlesztését. A talaj homokos — mondták a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés vezetői, de a bizottság mikor vizsgálja ezt felül, arról még mindig nem tudtunk hírt adni az ol­vasóknak. A Tejipari Vállalat megszüntetéséről írott bíráló cikkünket már nem is említjük, erről már a Népsza­badság is írt, eddig eredmény nélkül. A Rendelőintézet zsúfoltsága maradt a régiben, a siófoki városrendezés ügyében és a Sióra épített erő­mű (kérdésére válasz nem érkezett. Az agyagiparosok nem kaptak üzlethelyiséget, de a Városi Tanács nem közölte, miért nem tud juttatni. Tégla, tégla, tégla, írtuk a TÜZÉP-ről szóló tudó­sításunkban, s- megemlítettük a közbeeső szerv feles­legességét, javaslatit tettünk az adminisztráció csök­kentésére, illetve az ügyvitel egyszerűsítésére. Néma csendben lapul a probléma. A város legszebb kiraka­tait hivatali helyiségek foglalják el, nagyon elhanya­golt a város tisztasága. Am itt is hiába emeltük fel szavunkat. A kirakatok rendezésére, csinosítására a ke­reskedelem még mindig nem fordít elég gondot. Dicsé­rettel illettük a Május lutcaá Csemegebo.lt dolgozója példájukat azonban többen elfelejtik követni. KülöníP sen ráillik ez a megállapítás a távolabb eső üzletekre. A Bútorüzlet választéiki hiányosságait már többször felvetettük, azóta sem vizsgálta meg egyetlen szerv sem állításunk helyességét. A »44 ezer jelentés, míg a ga­bonából kenyér lesz«, most is készül. (Legalább is ezit hihetnék, mert ellenkezőjéről nem értesített bennün­ket senki.) Ki a felelős amiért másfélmillió forintot ki­dobtunk az ablakon a kaposvári Vízműnél? Senki. Mert hogy a felelősök nem sietnek válaszolni, még megértenénk, de akiket megbízott az állam az ilyen ténykedések ellenőrzésével, legalább azok reflektálná­nak cikkünkre. Töniki elvtárs nyugdíjügyét vajon elintézték-e, amiről nemrégiben írtunk? A Sütőipari Vállalat válaszait ugyan, de túl rövi­den, nehezen látva be a hibákat, holott komoly ráfize­téssel dolgoznák. A Téglagyári Egyesülés eljuttatta hozzánk versenyfelhívását, helyt adtunk neki örömest lapunkban. Kértük a Szakszervezetek Megyei Taná­csát, foglalkozzék a verseny beindításával, illetve hív­ja össze a munkástanácsokat, szakszervezeteiket, hogy megkérdezzék tőlük, elfogadják-e a Téglagyári Egyesü­lés versenyfelhívását. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa azonban válasz nélkül hagyta a megjelent írást. A Patyolat közel tízmillió forintos beruházásának lélektelenségét, felelőtlenségét három hasábon keresz­tül vesszőztük, de még a légy zümmögését is meg le­hetne hallani, olyan csend van a feltehető szabotázs körül. ÜGY VÉLJÜK, ELÉG A PÉLDÁKBÓL. Forintók millióinak sorsa, üzemeink élete, emberek panaszai ikiáltanak felénk az írásokból, intézkedésre várva. Az intézkedések azonban késnek. De miért? Nemcsak negatív példáink vannak. Miért tudja megtenni Boros elvtárs, a KIOSZ megyei vezetője, hogy a legkisebb problémára rögtön válaszol,. sőt nem egyszer kimegy a helyszínre megvizsgálni állításaink helyességét? Azért, mert megbecsüli a pártsajtót, tuda­tában van annak, hogy a sajtó a hiányosságok feltárá­sával a szocializmus építését segíti. De ugyanilyen készség nyilvánul meg a Megyei Tanács ipari osztá­lyának vezetője, Bálint elvtárs részéről is, aki mindig támogatja a sajtó munkáját. Az Állami Építőipari Vál­lalat vezetői, pártszervezete megtárgyalja a sajtóban megjelent írásokat, közli a szerkesztőséggel az intéz­kedéstételt, választ ad akkor is ha nem, vagy ha egyet­ért a cikkel. Ugyanígy járnak el a MÄV és a Posta ve­zetői is. Ahol a pártszervezet megbecsüli, magáénak érzi a párt sajtóját, ahol foglalkoznak a .sajtóban megjelent írásokkal és felhasználják azokat a mindennapi mun­kában, ott nem fordulnak elő nagy szabálytalanságok, súlyos gazdasági hibák, mert a dolgozók, a munkások egyöntetű, kollektív véleménye még idejekorán lelep­lezi azokat. A BÍRÁLÓ CIKKEKNEK SEGÍTŐ SZÁNDÉKUK VAN. A gazdasági előbbrejuitás, a helyes termelés, a munka nagyobb intenzitása: biztosítékok a szociáliz mus megvalósítására. Közös ügyünk, közös érdékünk, hogy a lehető legminimálisabbra szorítsuk le a hiba­százalékot, hogy menteseik legyünk azoktól a gazdasági hibáktól, melyeket az elmúlt években éppen azért követtünk el olyan nagy számban, mert nem adtunk elég teret a figyelmeztető szónak, illetve nem kívántuk meg, hogy a hiba feltárását kövesse a hiba kijavítása! Lássák ezt be az állami szervek, vállalatok, üzemek ve­zetői. Az üzemek pártszervezetei pedig, ha kell okos szóval, ha kell erélyes fellépéssel mozgósítsák a gazda­sági vezetőket a feltárt hiányosságök megszüntetésére, a hibák kiküszöbölésére. Szerezzenek érvényt a párt szavának, hangjának, mely a lapon keresztül napról, napra beszélget a munkásokkal, a néppel Ijt • $ • — Végre csakhogy előkerült, Laci. Egész heten hiába kerestük. Már azt hittük elveszett. — Szerkesztőkéin, nem ismerik a közmondást? Rossz pénz nem vész el. Bár ha elvesznék sem volna nagy csoda. Na hallják, ebben a nagy ká­oszban? — Miféle káoszról beszól Laci, hisz nálunk a sportban már helyre­állt a rend. Nagyüzem van a labda­rúgásban, megkezdték az atléták, a tornászok, s a röplabdázók is a héten. Rend van már, Lacikám, rend. — Persze nem mindenütt', szerkesztő sporttárs. Mert ia láb diarúg ás házaló­ján azért! akad még egy kis zűrzavar. Látták volna, e héten mi volt a kapos­vári alosztály irodájában az igazolá­sokkal. A falusi sportkörök küldöttei azonban dolgukvégezetlenül távoztak és szidták az ,Q.iosztóivt. no meg az MLS7-1- 103 4á! igazol ásókkal kapcsolatos rendelkezés miatt. Tegyük hozzá, hogy -az utóbbiak esetében igazuk is volt. Mert mégis csak visszás az. hogy a leg- 1r’P.ebb faluból iisi az igazolás ügyében testre ke11 len utazni. E héfen legalább 15 snort köri vezető járt Bndanesten Po­ra og vb ól az igazolások ügyében. Ugye ezt •h.em lehet költségcsökkentésnek ne­vezni? — Fovetértünk maciéval. Laci, re­méljük- hocrv az illetékesek Is ezen a véleményen lesznek maid. s mond511 к a- NB-s csapatok kivéte­lével leadfák az alosztálynak az át­­igazolások ücivét. No de. Lacikám, mesében másról, mondjuk a vidé­kiekről. — Megtehetem. Nagyatádon jártam, ahol bizony a hajnokesélyes csapat a múlt vasárnap ráfizetett az elbizako­dottságra. Voít egy barátságos mérkő­zésük n .háromfaiakkal, s a mérkőzés előtt valahogy így beszéltek Bicsá.kiék az öltözőben/Rúgunk egy tízest, aztán kész. — Tudják, mi lelt a vége? 3:2-re ki­kapott az atádi csapat. Ks ,a nagyatá­diaknak még szerencséjük van. A mar­caliaknak ugyanis a hasonló elbizako­dottság lcét pontjukba került a K. Tex­tiles ellen. Egy szó mint száz, az elbi­zakodottság az élet minden területén, így a sportban is mindig megbosszulja magát. Ezt illene megtíariulnlck már a sportköröknek és sportolóknak is.­— Valami vidámabbat, Laci, hisz mielőtt belepett hozzánk a szer­kesztőségbe. valami dalt dúdorá­szott. Ha jól emlékszünk, akkor pia­­nisszimóban magától a »Rákóczi megtérését« hallottuk. — Hát a dal a Rákóczi megtéréséről szól. A fáma azonban a Hupci .gyerek megtérését hozta hírül. Nem tartott te­hát a harag egy hétig sem. A csatár je­lentkezett taz edzőnél; cs bocsánatot kért. Volt is örcm a Rákóczinál. És akár hi­szik, akár nem, a KMTE-nél is. — Hát az utóbbit bizony r.em ért­jük. — Pedig így van., Mert épp ez az eset hozt'a mégis csak egymáshoz közel a KMTE és KRAC vezetőket. A héten aztán leültek tárgyalni s ennek ered­ményeként került vissza Horváth nyi­latkozata a zöld-fehérekhez. De ugyan­csak ennek l'udható be, hogy a két együttes közös pályáin, közös rendezés­ben játszik vasárnap. — Kát annak csak örülni lehet, La­ci, hogy nincs már tüske egyik csa­pat szívében sem. — Hát én ezt azért nem merném mondani. Mert találkoztam olyan KMTE vezetővel, aki még mindig zsörtölődik a Jutási—Dérfalvi jebbszárny miatt. Az az igazság ugyanis, hogy a KMTE ve­zetők Fehérváron a saját bőrükön ta­­piaS'Zilalták. hogy néni is eldobni való futballista ez két fiú. Aztán az is ki­tűnt, hogy csupán állás kellett volna -a két gyereknek, s azok szívesen marad­tak volna Kaposváréit. Csakhogy a Rá­kóczi nem tudott állást szerezni, a KMTE meg nem is gondolt erre. Amikor most gondoltak, akkor már1 késő volt. Persze azért örülnek! is, hogy mégis­csak sikerült megúszni a fehérvári ki­rándulást, mégha vereség , árán is, mert tegnap megjött a hír, hogy a két kiállí­tott »folyékony beszédű' játékosukat mégsem tiltották el. Mindketten játsz­hatnak tehát vasárnap. — Mondja, Laci, hallott maga va­lamit a Győr elleni bundáról? — Hallottam és neveltem rajta. Én ugyanis ott voltam az öltözőben a mér­kőzés után, s ezért sem hiszem a lefek­vés meséjét. Tudják,. fúl parázs is volt az öltözői hangulat az elveszett pré­mium miatt. A hangoskodó hátvéd me­gint játékostársaiban kereste a hibát. Annál inkább, mert érezte, bogy neki vasárnap jól ment. Az edző az* állította — és igaza is volt —r. hogy helyesebb lenne, ha mindenki m/gába nézne, nem másokban keresné a jhibát1. — No, hisz akkejr elég csattanós választ kapott a hangoskodó. — Mit mondjak, hát bizony majdnem csattant. . . y 0 9 — A KISOSZ április 14-re hirde­tett siófoki járási taggyűlését egy későbbi időpontra halasztják, mely­nek időpontjáról a KISOSZ tájékoz­tatni fogja tagjait. — Ebben az évben is körülbelül két és félmillió hektár sört gyárta­nak. Az alapanyagok kellő mennyi­ségben állnak rendelkezésre, s az el­következő három évnegyedben za­vartalanabb lesz a söreúáíjs, mint az első egyedben va.l: VIZSGÁZNAK A VÉN DIÁKOK Csend. Mély, ünne­pélyes csend ül az is­kola-teremben. A nyi­tott ajtón át a reggeli napsugarak aranyözö­­ne hull a padsorokra, mintegy köszöntve a vén diákokat, a csom­­bárdi ezüstkalászos tanfolyam vizsgázóit. A tiz, cserzett arcú pa­rasztember kissé szo­rongva várja a pilla­natot, amikor számon­­kérik tőlük a tanulta­kat. Hol az előttük lévő papírra vetett vizsgakérdésre, hol pe­dig a vizsgáztató bi­zottság felé pislanta­­nak. Valamennyien meglett férfiak, mégis olyan kisdiákosak, megillrtődöttek. Lát­szik, hogy komoly do­lognak, nagy esemény­nek tartják a vizsgát. A vizsgáztatóbizottság tagjai: Szabó Gábor tanfolvamvezető, Za­­horánszky József vizs­gabiztos, Lantos Jó­zsef igazgató-tanító, Gönczi János aeronó­­mus, Szakala Ferenc szőlész és Lukács József községi tanács­titkár egy fehér ab­rosszal terített, virág­gal díszített asztalnál foglalnak helyet. A tanfolyam vezetője órájára pillant, aztán csak annyit mond: Kezdhetjük.. — Kérem Dékmár János gazdatársat, be­széljen a jtalajműve­­lésről — fordul a hallgatók felé a vizs­gabiztos. — A talajművelés... — mondja zavartan a kérdezett — a talaj­­művelés azt jelenti, hogy a talajt termőál­lapotba hozzuk. — Nagyon jó. Csak nyugodtan — bíztatja Zahoránszky József a gazdát. — Mintha a boros­pohár mellett beszél­getnénk. .. — Nem kell izgulni... E szavakat egy-egy bátorító mosoly ki­séri. És Dékmár János most már sokkal nyu­­godtabban ad feleletet. De azért megkönnyeb­bülve sóhajt fe4 ami­kor a vizsgabiztos közbeszól: — Elég, köszönöm, jól felelt. Felengedettebb a hangulat . a teremben. Vidámabban, eleve­nebben halad a vizs­ga. László József csak úgy fújja a Norfolki négyes i vetésforgó szabályait. Lukács György pedig a zöld­­trágyázás gyakorlati megvalósítását magya­rázza el szépen sor­ban. De nem jönnek zavarba a többiek sem a feleletnél. Lukács János a gyakorlati ta­pasztalatait is bela­­szövi feleletébe, amint a vetésforgók jelentő­ségéről beszél. És vi­lágos választ adnak a kérdésekre a többiek is: Lukács Jenő, Lu­kács József, Nyúl Gé­za, Sándor László, Sótonyi György és Tóth József is. A talaj- és növénytani kérdé­sek megválaszolása után tíz perc cigaretta­szünet következik. Va­lamennyien kiállnak a napsütéses udvarra, s a vizsgáztató bizottság tagjai egy-egy »szak­­mábavágó tréfával vi­dítják a társaságot. A vizsga hátralévő részében sincs na­gyobb zökkenő. Az ál­lattenyésztés; takarmá­nyozás, állategészség­ügy, aztán a kertészet, szőlészet kérdéseiről is igen megfontoltan be­szélnek, mind többet s jobbat akarnak ok maguknak, családink­nak, az egész ország­nak. Minden szavuk­ból ezt érezni... A vizsga hivatalos része véget ért. Zaho­ránszky József néhány meleg szóval meg­köszöni a csombárdi ezüstkalászosok szor­galmas tanulását, amelyről most tettek tanúbizonyságot. Még csak arra hívja fel a gazdák figyelmét, hogy az igazi vizsga­tétel a gyakorlatban történik, ahol a má­zsák jelzik majd, hogy ki hogyan ta­nult. A tanulók is köszö­nettel adóznak a tan­folyam vezetőinek, Lantos József igazga­tó-tanítónak és felesé­gének, akik fáradtsá­got nem ismerve ok­tatták és bátorították őket a tanfolyamon. Már-már azt hisz­­szük, hogy 'vége az egész vizsgaünnepség­nek, amikor ÍSzilvási Anna fiatal tanítónő­vel az élen pirosnyak­­kendős úttörők vo­nulnak bé az iskolá­ba, hogy köszöntsék a vén diákokat. A ra­gyogó arcú gyermekek egy-egy virágcsokrot adnak át a vizsgázók­nak és a vizsgázta tok­nak ’ kedves köszöntő versek kíséretében. Kapitány Zoltán ha­­todikas férfias, bátor szavakkal buzdítja az ezüstkalászosokat a továbbtanulásra. Var­ga Marika csengő hangja a szívekig ha­tol, amint az »Iskolá­ban én is jártam« cí­mű verset szavalja: »Hol van ma már az az idő Gyermek szíveket rémítő Palatáblák, szakadt irkák, Hol vagytok már rongy Tarisznyák« E kedves kis versi­ke meleg örömkönnye­ket csal a vén diákok szemébe. S ezt a meghatódottságot még csak tovább mélyítet­te Szulimán Etelka szavalata, amelynek néhány kedves sorát hadd idézzük: »Este jó. este jó, Este mégis jó, Apa tanul, anya főz, Együtt lenni jó. Nyúl Ibolyka szavala­ta nem egészen az ere­deti szöveg szerint szól, amely a tanító­néni beavatkozása, versátdolgozása révén történt, de azért min­den sora szívetmelen­­gető. »Mesélj is majd egyet Édes apukának, Aki a sok tanulástól Olyan nagyon fáradt.« Lukács Olga a »Szü­lőföldem« című verssel köszönti a vizsgázókat. És ezután (megeleve­nednek a padsorok, hogy egy-egy köszönő csókkal engedjék út­jukra a kisdiákokat a véndiákok. A kispaj­tások elvonulnak, de a többieket még együtt marasztalja Lukács István tanács­­titkár. aki a községi tanács végrehajtó bi­zottsága nevében 400 forintos takarékbetét­könyvet nyújt át a tanfolyam vezetőjének a nyárra tervezett kö­zös kirándulás úti­költségére. Ezután együtt vonul a társa­ság a tanácsháza egyik termébe, ahol a vén­­dió kok hozzátartozóik, fehér kötényes asszo­nyok tálalják a finom illatú tyúkhús levest a hosszú asztalra. A leves előtt többen is mondanak tréfás po­hárköszöntőt, s' vidá­man összekoccanak a poharak. Mindannyian isznak egymás egész sejtére, : a 1 1 :: /: eredményére. S ebéd után többször is meg­csillan a kezekben a piros borral telt po­hár, de ezeket már -триал в 5Щ1ЛП вилв kok, hogy a néhány hónap alatt tanultakat gazdagon gyümölcsöz­te tik... Szűcs Ferenc — Peches ember Robert Sarame­­na kaliforniai ügyvéd, akinek ra­gyogó védőbeszédével sikerült ki­harcolnia, hogy csekkhamisítással vádolt védencét felmentsék. Dühét csupán az okozta, hogy a tárgyalás után néhány nappal észrevette, hogy kliense hamisított csekkel fi­zetett ügyvédi szolgálataiért. — Különleges szappanokat hoz­nak forgalomba. Az Elida Szappan­gyár például fenyő-; és mandula­illatú különleges szappanokat gyárt, amelyek könnyebbek a víznél és így fennmaradnak a víz tetején. Tel­jesen lúgtalan mosóport is készíte­nek a nylon-, selyemholmik és ba­bakelengyék mosására. — Sorozatos öngyilkosság az ausztriai magyar menekülttáborban. Bécsi jelentés szerint az osztrák te­rületen lévő magyar menekülttábo­rokban az elmúlt 48 órában 54 ön­gyilkossági kísérlet történt és 12 ha­láleset fordult elő. Az öngyilkossági hullám oka a kiábrándultság, elke- 1 seredettség. 1 — Az Isteni színjáték, Dante vi­liághíres alkotása új kiadásban lát 1 napvilágot. Babits Mihály fordításá­ban gazdagon illusztrálva, a Világ- 1 irodaiom Klasszikusainak sorozatá- 1 ban jelenik meg. 1 — DzsingiZ-Kán és Timur-i-leng 1 címmel előadás lesz a TTIT-ibem (Bajcsy-Zsilinszky utca 10. Tanító­képző.) 16-án, kedden este hat óra­kor a társulat klubhelyiségében. Előadó: Vályi Armand gimnáziumi igazgató, a földrajzi szakosztály el­nöke. aeßa { Színház: Marica grófnő délután 3 Г órakor és este 7 órakor, i Vörös Csillag: San Salvatore 3, 5, |7 és 9 órakor. i KIOSZ li-'-ke-mozi 14-én 4, 6, 8 óra­­iker: Befejezőien történet. > Szabad Ifjúság: Jelentéktelen em­­berek. 3, 5, 7 és 9 órakor. Rippl-Rónai Múzeum: Régi nagy­­; mesterek képkiállítása, Kaposvár \ várostörléneti, somogyi népművé­­, szeti kiállítások. Nyitva 10—14 óráig. — A színház közli, hogy az április 16-ra, kedd estére hirdetett A mo­soly országa című operett előadása elmarad. A Marioa grófnő délutáni, három órai előadását megtartják.

Next

/
Thumbnails
Contents