Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-06 / 80. szám
^ .... 8QMOGYOKSZÁQ __________ ________________________________________Szombat. 1957. április 6. h'whmií wrn—вин— » —ндм»янями»ип»»ми»да«мятапшм1—ваиицпи,1аии»|.жн—^—йаию^иа^г«»»-^ Hazánk felszabadulásának ünnepségeiről Koszorúzáei ünnepség Budapesten, a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél A felszabadulás 12. évfordulóján, április 4-én Budapesten a Szabadság téri emlékműnél kegyelettel adóztak a magyar nép szabadságáért elesett szovjet hősök emlékének. Az emlékmű körül — amelyet az ellenforradalmi csoportok okozta rombolásokból az évforduló tiszteletére helyreállítottak — több ezer fővárosi dolgozó gyűlt össze, a zászlókkal övezett téren. Az emlékművel szemben díszőrség sorakozott fel. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Bi?zku Béla, Fehér Lajps, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc. Rónai Sándor, az MSZMP, Intéző Bizottságának tagjai, Horváth Imre külügyminiszter, Kossá István pénzügyminiszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt az ünnepségen a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és katonai attaséja. Ott voltak a felszabadulás évfordulójára hazánkba érkezett szovjet kulturális küldöttség tagjai, a szovjet hadsereg képviselői. Tíz órakor érkezett meg az ünnepségre Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Révész Géza altábornagy, honvédelmi miniszter kíséretében. A díszőrség tiszteletadása után felcsendültek a szovjet és a magyar himnusz hangjai, majd megkezdődött a koszorúzás. A párt és a kormány vezetői, a diplomáciai testület megjelent tagjai, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége megkoszorúzták a Hősökterén emelt emlékművet is. Fogadás a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségén Moszkva (MTI). Boldoczki János a Magyar Népköztársaság moszkvai .rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön este fogadást adott a magyar nép felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelent a szovjet állam és a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői közül Bulganyin, Malenkov, Molotov és Zsukov, továbbá Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, Taraszov, a Legfelső Tanács elnöksége elnökének helyettese, Georgadze, a Legfelső Tanács elnökségének titkára, valamint a szovjet politikai, gazdasági és kulturális ólét számos vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek sok vezetője. Eljöttek a fogadásra a Szovjetunióban tartózkodó magyar szakszervezeti küldöttség tagjai Somogyi Miklósnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökének vezetésével, továbbá a magyar kulturális küldöttség tagjai, élükön Waldapfel Józseffel, a Tudományos Akadémia levelező tagjával. A. rendkívül szívélyes légkörben lefolyt baráti fogadáson mintegy 950 személy vett részt. Elsőként Boldoczki János nagykövét mondott pohárköszöntőt. A pohárköszöntőre N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke válaszolt. Aláhúzta a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége között Moszkvában lefolytatott tárgyalások jelentőségét. Utalt arra a közleményre, amelyet e tárgyalásokról kiadtak és hangoztatta, milyen fontos és szükséges a béke megőrzése szempontjából a szocialista tábor egysége. A Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetőinek távirata Dobi Istvánhoz, Kádár Jánoshoz és Horváth Imréhez A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepének 12. évfordulója alkalmából Ho Si Ivíinh. a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke és Fham Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere üdvözlő táviratot küldött Dobi Istvánnak, Kádár Jánosnak és Horváth Imrének. Szovjet művészeti delegáció érkezett Budapestre Hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából csütörtökön szovjet művészeti delegáció érkezett Budapestre. A delegáció tagjai: Jakov Zak zongoraművész, Galina Oler.yicsenko énekművésznő, a tkievi állami operaház szólistája, Valerij Klimcv hegedűművész és Valter Naum zongoraművész. Fogadásukon megjelent a ferihegyi repülőtéren Péter János, a kulturális kapcsolatok intézetének elnöke, továbbá művészeti életünk több vezető személyisége. A szovjet -művészek kéthetes magyar-, országi tartózkodásuk alatt az Állami Operaházban, továbbá több budapesti és vidéki hangversenyen lépnek fel. A MEZŐGAZDASÁGI IZOTÓPKUTATÁS kérdéseivel foglalkozó tíznapos konferencia ült össze április 4-én Moszkvában. A konferencián magyar részről Tamássy István, a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási és kísérleti főigazgatóságának vezetője vett részt. — Több oldalról megnyilvánult érdeklődésre közöljük, hogy személyi okmányok, közokiratok, bizonyítványok, stb. hiteles fordítását kizárólag az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda végzi (Budapest, VII., Damjanich utca 12.), de vidéken a fordítandó iratokat az illetékes közjegyzői irodák is átveszik és továbbítják. BERLIN KlJ°° ° I I OO 1 лее) I о I / I т5\на Ьидошл mvm (MTI) A frankfurti főállamügyész közölte, hogy 'hétfőn letartóztatták Krumey volt SS obersturmbannführert, aki az SS kivégzési osztagainak egyik vezérkari tisztje volt. A ma 52 éves Krumey, aki a nyugatnémetországi Waldeck körzetében Észak-Hessenben egy drogéria tulajdonosa és egy év óta körzetének választott képviselője, felelős mintegy 400 000 magyarországi zsidó elhurcolásáért és kivégzéséért. Krumeyt rövidesen bíróság elé 'állítják. KAIRÓ (MTI) Abdel Kader Hatem egyiptomi tájékoztatási igazgató a Reuteriloda jelentése szerint szerdán este bejelentette, hogy Egyiptom ki akarja szélesítem a Szuezi-csatornát. hogy egymás mellett két hajó is haladhasson benne. Ez a terv — tette hozzá Hatem — csak egy része annak a hatalmas fejlesztési programnak, amelyet az epviptomi csatornatársaság kidolgozott. LONDON (MTI) Az angol hajózási vállalatok tanácsának egyik szóvivője szerdán kijelentette, a hajózási vállalatok elhatározták, hogy követik az angol kormány tanácsát és továbbra sem veszik igénybe a Szuezi-csatornát, amíg nem tisztázódott a helyzet a csatornahasználati illetékek fizetésének és a csatornahajózás biztonságának kérdésében. LONDON (MTI) A Reuter jelenti: Az angol kormány csütörtökön »•Fehérkönyvben-' nyilvánosságra hozta évi jelentését a katonai kiadásokról. Ebber bejelentette, hogy Anglia katonai kiadásait 128 millió fonttal csökkentik. Az 1956—57. költségvetési év 1 milliárd 548 millió fontos összegével szemben a most kezdődő 1957— 58. költségvetési év katonai költségelőirányzata így 1 milliárd 420 millió font lesz. LONDON (MTI) A TASZSZ jelenti: Amint angol sajtójelentésekből kitűnik, az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága a Szovjetunió képviselőjének indítványára hosszas vita után elsőnek tárgyalja az atom- és hidrogénfegyverkísérletek kérdését. Mint ismeretessé vált, az albizottságban április 3-án befejeződött a kérdés előzetes vitája. Ezen az ülésen beszédet mondott V. A. Zorin, a Szovjetunió képviselője is. RIO DE JANEIRO (MTI) Az AFP jelentése szerint a brazíliai főváros közelében csütörtökön hatalmas robbanás történt. Az áldozatok száma eddig 5 halott és csaknem 200 sebesült. A robbanás elpusztított egy raktárt, ahol 25 tonna robbanóanyag volt felhalmozva. MOSZKVA (MTI) A Szovjetunióban tartózkodó magyar kulturális küldöttség csütörtökön délelőtt látogatást tett a Leninről elnevezett moszkvai elektrotechnikai üzemben. A magyar vendégeket az üzem dolgozói forró szeretettel fogadták. Tiszteletükre gyűlést rendeztek, amelyen a gyár mintegy ezer dolgozója vett részt. NEW YORK (MTI) Mint a Reuter-iroda jelenti, csütörtökön 9 óra hosszat tartó havaseső után öt centiméteres hótakaró borította New York városát. A havaseső zavarokat idézett elő a légiforgalomban. MOSZKVA (MTI) A TASZSZ jelenti: A Szovjet Minisztertanács elhatározta, hogy a német irattárokból származó és a szovjet állami irattárak megőrzésében lévő okmányokat átadja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának. Az átadandó levéltári anyagok állami jelentőségűek a Német Demokratikus Köztársaság számára és nagy értéket képviselnek Németország történetének tanulmányozása szempontjából. AZ ADY NEMZEDÉK LEGNAGYOBB KÖLTŐJE volt Ady mellett, a mély humánumnak, a magyar valóságnak tiszta hangú énekese. Valahogy kiesett a magyar köztudatból, betakarta az alföldi por, amelyuek holtig hu énekese volt. Már életében ráborult a feledés leple s halála körül csak egynéhány lelkes fiatal járt hozzá, hogy kortyolgasson az ő termésének kissé fanyar, de érett aszúborából. »Szegény magyar volt«, pedig felette is elhangzott az ítélet: hazaáruló, magyartalan, mint a többi kortárs fölött, akik az elsekélyesedett epigon költészetet nemesveretű korlátok közé igyekeztek szorítani. Már pályája elején a mellózöttek listájára került s egyéniségéből fakadó szerénysége miatt élete végéig ott maradt, hiába tisztult kristályossá, egészen magyarrá költészete, hiába dörömbölt a közvélemény konok, de ingatag kapuján: »Magad cigányát 'ásd bennem, óh magyar!« Kétségtelen parnasszistának indult. De ez a század elején lázadó áttörést jelentett az un. népi-nemzeti irodalmi irányzattal szemben. Voltak aztán, akik később itt is maradtak s befalazták magukat az elefántcsonttoronyba, s ott a -szellótlen, bús alvilágban« mindhiába töltögettek, költögettek versikét, vagy kóstolgatták a, betűk, hangok ízét: »arra hol feltűn és eltűn a fény hona« csak nem lett ballada sem az »i« kelleméből, sem az »1« dallamából. Juhász Gyuláról letépte az élet orkánja az aurópai ruhát. Már az első versekben is ki-tkidugja lábát az idegen köntösből »a pocsétába gázoló vén káesa«, vagy a vízpartján guggoló nyárfa, a magyar valóság, hiszen szegény, magyar volt. »Költő volt, senki«. Pedig, hogy szeretett volna valamivé, valakivé lenni. Nem adatott meg neki egyik sem. A kor, a történelmi valóság bezárta előtte az élet kapuját, s ő a kapun kívül bolyongott a pusztákon, a periférián, a vidéki városokban, az élet meredélyének szélén. A végeken élt, hol meg kellett küzdenie a közönnyel, a meg nem értéssel, a szürkeséggel, az irigy emberek féltékenységével, akik számára Juhász Gyula senki volt. Senkinek indult Szegeden, az egyszerű postatávirasz apa nem biztosíthatta fiának a valamivé válást. Pedig Juhász Gyula igen vitézkedett az életadta lehetőségek között, hiszen a 16 éves ifjúnak a Budapesti Naplóban jelent meg verse. Aztán az egyetemi évek szorgalmával, munkájával kopogott j:uhász gyula Megemlékezés halálának 20. évfordulóján az élet kapuján, de nem versenyezhetett az ipszilonosokkal, a jó összeköttetésűekkel, s a legkiválóbb diáknak meg kellett elégednie Léván helyettes tanári állással. Hogy meg ne melegedjen egy helyen, hogy munkájával magának megbecsülést ne szerezhessen, kétévenként helyezik át egyik iskolából a másikba. Végül hazament Szegedre, az Ipar utca 13-ba, hogy folytassa a »senki« életét ott, ahol elkezdte. Csak egy helyen röppent el az idő, Nagyváradon, ahol a Holnaposok táborában lelkesedett a forradalmi holnapért, amikor a fiatal Magyarország fújta harciriadóját az »óságtartók« népe ellen. S Nagyváradon gondolt a családi tűzhely békéjére Ságvári Anna mellett. Anna azonban kegyetlen volt, talán fel sem tudta mérni a költő tehetségét, emberi értékeit, távolságokon átsugárzó hűségét, nem vállalta a »senkivel« az élet- és sorsközösséget, elviharzott a költő mellől, hogy egy életre belopja magát Juhász Gyula szívébe. Egynéhány hónapig azonban volt valaki, 1919-ben a forradalom hónapjaiban. A Nemzeti Tanács tagja, FEJFÁMRA Szegény magyar volt, Költő volt, senki, Nem tudott élni, Csak énekelni. Nem volt rossz, sem jó, Csak ember, fáradt, Várt, várt és nem lelt Soha csodákat. Mély szürkeségben Színeket látott, Magyar volt, költő: Átkozott, áldott! MILYEN VOLT a Radikális Párt elnöke nem ismert félmegoldást. Mint a Szegedi Nemzeti Színház direktóriumának vezetője szervezte és irányította a varos kulturális életét. Francia nyelvű újságot szerkesztett, s ebben verekedett az országért, a nemzetért, a haza igazáért, amely majd ezért hálából elvette tőle a kenyeret. S újra senkivé vált. De e senkinek csak most erősödött meg a gerince. Viszszakényszerült a szülői házba szertefoszlott álmai, könyvei és versei közé. Az utolsó éveli magánya életét megtörte, költészetét meglelkesítette, megacélozta, kristálytisztává tette. Síriratának harmadik, negyedik sora így hangzik: »Nem tudott élni, csak énekelni«. Élni nem tudott, vajon énekelni tudott-e? Nagy terjedelmű verse egy sincs, amiről beszélni lehetne, apróbb verseit meg nehéz csokorra kötni, mert érzés, gondolat, hangulat valamennyi, Igazi lírikus, akiben az élet, a valóság minden eseménye érzéssé, hangulattá finomodott. Juhász Gyula verseinek mondanivalója: a magányos ember elviselhetetlennek látszó sorsa, a kínzó magyar valóság, a megrekedt ország, s ennek következtében a tragikus életérzés, de ha csak egy csipetnyi öröm érte, egy morzsányi igazság teljesedett be, szemével a jövőt kutatta, s átforrósodott hanggal annak teljességéről énekelt. Juhász Gyula a huszadik század lírai realizmusának első képviselője. Azt mondták róla, hogy leíró verseiben impresszionista. Magyar táj, magyar ecsettel című verse mutatja, hogy ezt az impresszionizmust nem Franciaországból importálta, hanem itt termett a Tisza táján, s nemcsak a pillanatnyi benyomást adja vissza, hanem a hazáját szemlélő költő bánatát tükrözi, aki elbúsul a lompos alkonyaton. A Tiszával együtt nézi végig a fakó, bágyadt honi tájat, ahol a tél álmában álmodnak a mezők, s hogy borul rá a magyar tájon élő népre az enyészet homokja. Az idegen formákban a nagy jegenyék zenéjét zúgja vére. Ez pedig már nem impresszionizmus. Nem is anynyira táj érdekli, mint inkább a tájon élő, apró tanyákban gürcölő, szenvedő nép, amely kultúrálatlanságából Juhász versei által is kikívánkozik. Petőfi is némának látta a UJ VALLOMÁS Milyen volt szőkesége, nem tudom már De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsúzénál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mély messze, mint az ág. Minden szerelmet, amely bennem égett, Mint égi tűz és kárhozati láng, Melytől kigyúltak bennem messze fények, S ragyogtak földi fároszok gyanánt, Minden szerelmet most rád pazarolva Szeretlek nép, munkás és szenvedő, Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből áz egekbe nő. Te vagy egyetlen és végső szerelmem. Minden nyaramnál forróbb hevületben ölel dalom és csókol énekem, Anyám te vagy s te vagy a gyermekem, Minden gyűlölség, amely bennem égett, Mint ifjú vadság és mint férfi gőg, Mely boldogított, mint a drága mérgek A mámoros ivót, halált hívőt, Minden gyűlölség szálljon most felétek Kik renyhe jólét párnáin henyéltek S tagadjátok az egyetlen hitet: Hogy szent az élet és hogy szent az ember, Ki jövőt épít, mint korallt a tenger, Ki sötét odúkból fényre vágyva, Majd győzni fog a földön nemsokára! Tisza táját, félelmetesen némának. Ez a némaság fokozódik Juhász Gyulánál, egy-két árnyalattal bánatosabb színt kap. A szerelemről is másképpen énekelt, mint eddig akárki. Juhásznál a szelelem álommá finomult bánat. Nincs benne semmi bántó, semmi rikító kép, hanem egy tisztaszivű embernek lelkesedése, vágyakozása az emberibb, a boldogabb élet után, egy hozzáillő társ szenvedélyes keresése, s miután elveszti azt, akit megtaláltnak gondolt — hű marad hozzá, felnagyítja képét, szívébe rámázza. Élete végéig úgy emlékezik rá, ahogyan a forró napok megszépítő ködében látta. Nem a reménytelenség, hanem a becsületes hűség sugárzik ki az Annaverseli gyönyörű sorai közül. Kiegyensúlyozott lélekkel egész életét betöltő álommá szépíti Anna szőke haját, szeme kékjét és hangja selymét. Egy harmadik motívum, amc.-.r végig húzódik egész költészetén: a mély humanizmus, az ember megbecsülése. Himnuszt ír a vasvégzet ellen viaskodó harmonikus emberről. A tiszta humanizmus nevében tiltakozik az embertelen imperialista háború vérontása és szörnyűségei ellen. Ady után és József Attila előtt ő látja a munkásosztály történelmi hivatását, a munkásokat, amint gyalulják a koporsót a múlt számára, amint reszelik a kulcsot, amellyel megnyitják a jövő kapuját, amint hordják a téglát a jövendő építéséhez, s amint készítik az új állomást, ahol csak a dolgozók várják a végtelenbe induló vonatokat.. A harmincas évek szörnyűségei közepette új tavaszt vár, mert tudja, hogy »győz az élet, duzzad és dagad, s elönti mind az ócska gátakat«. Az Uj vallomás című verse a magyar költészet haladó hagyományainak legdrágább emlékei közé tartozik, amelyben hirdeti a munkásság felemelkedését és győzelmét. MOST, HALÁLÁNAK HUSZADIK ÉVFORDULÓJÁN, amikor Szeged népe szobrot állít a nagy költő emlékének, emlékezzünk mi is a költőre, aki mély szürkeségben színeket látott, aki a Holnap lapjain indult el a Holnap felé. A Holnapba ugyan sohasem ért el, mindig csak a mában menetelt, de menetelés közben énekelt. S a menetelés 1883-tól 1937- ig tartott. Mennyi minden belefért ebbe az 54 esztendőbe és mennyi minden nem fért bele: nem fértek bele versei, amelyek kitörtek s menetelnek tovább a halhatatlanság felé. Boros Dezső
