Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-06 / 80. szám

^o

m

b

a^l#5

7^p

rili^

A vállalati gazdálkodás megkezdésekor

Interjú Nagy Árpáddal, a gépállomási igazgatóság vezetőjével

A munkás-paraszt kormány határozata szerint gépállomásaink április 1-től önálló vállalati gazdálkodásra térdek át. JSz részint új, részint megnövekedett feladatok, egyben nagyobb felelősség elé állította a gépállomások vezetőit, már csak azért is, mivel a mi példánk az első a népi demokratikus országokban, az út tehát járatlan, tapasztalatunk még nincs. Megkértük Nagy Árpád elvtársat, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetőjét, mondjon egyet-cnást a jövőre vonatkozólag a tennivalókról.

ön hogyan látja az indulást?

+— Az elmúlt esztendők gyakorlatával ellentétben mostantól kezdve a gépállomások semmiféle állami támogatást nem kapnak. A munkadíjaik rendezése, a takarékosság, a tervszerű gazdálkodás, a gépek kihasználása folytán a gépállomások jövedelmezőkké válhatnak. Ezek a lehetőségek. Ám az ég mégsem olyan felhőtlen kék, az első lépések sem lesznek botlásmentesek. Ezerkétszáz traktorunknak munkát kell kutatni, hiszen ősz óta negyedénél kevesebbre csökkent a tsz-ek szántóföldje. A kis parcellákon kisebb lesz a gépek teljesítménye is. Gépeinkkel a tavalyi talajmunkának mintegy 87 százalékát tudjuk elvégezni, 51 szántótraktort, 68 kombájnt tartalékba helyeztünk. Jónéhány termelőszövetkezetünk Zetort vásárolt, ezáltal a tsze-bncl még több munkától esünk el. Rajtuk kívül az egyéni gazdaságokban kell munkaalkalom után nézni, így indulunk tehát az önállóság útján.

— Mi a tapasztalata a jelenlegi tervezésről?

— A gépállomásoknak tervet nem л ebünk, csak mutatószámokat, könynyífésül arra, hogyan számítsák ki egyes gépi munkáik önköltségét. Az idén már nem írtuk elő, mennyi szántást, vetés, szállítást va^y más munkát kell végezniük. Ezt a gépállomások az élet, a gyakorlat parancsa szerint saját maguk szabták meg. Javasoltuk nekik, hogy leginkább a szántásra, talajmunkáikra törekedjenek, s ne akarjanak valamilyen szállító vállalattá válni. Számos gépállomásunk nagyon gondos, jé tervet állított össze. A marcali, fonói, balatonkiliti, mernyei gépállomások együttesen 1 millió 121 ezer forintos jövedelmet terveznek. Több gépállomásról azonban, sajnos ellenkező tapasztalatunk van. Az iharcsberényi 278 100, a kaposvári 211 700, a nagyatádi 106 100 forintos ráfizetést tervezett.

Mi lesz ezekkel?

— A banktól hiteleiket kap a gépállomás. Könnyen előfordulhat azonban, hogy a rosszul gazdálkodó gépállomástól a bank megtagadja a további hitel folyósítását. Az önállóság tehát feltételezi a jövedelmező gazdálkodást.

— Milyen díjfeltételek mellett dolgozik ezután a gépállomás?

— A három fő munka — a szántás, cséplés, szállítás — díját a kormány határozta meg, a többi munkadíjat a gépállomás vezetőd állapítják meg a megyei igazgatóság jóváhagyása alapján. A termelőszövetkezeteket továbbra is hathatósan segíti az állam, nekik ezután is olcsóbban dolgozunk. A 140 forintos szántást 95 forintért végezzük, a kombájnaratási költség 40 százalékát, a kévekötő-aratógép aratási költségének pedig 60 százalékát fizeti a -tsz.

— Hoayan történik a munkadijak elszámolása?

— A munkadíjat a munka elvégzésével egyidőben kell kiegyenlíteni. Vonatkozik ez a tsz-ekre is. A szövetkezetek ugyanis termelési hitelt kapnak erre a célra az államtól. Ha nem így történne, könnyen megeshetne, hogy a gépállomás nem tud üzemanyagról gondoskodni, vagy nem tud bért fizetni dolgozóinak.

— Hogyan kezdték meg a gépállomások a tavaszi munkákat?

—* örömmel tapasztaljuk, hogy a gépállomások túljutnak a kezdeti nehézségeken. A gépek nagy többsége már dolgozik. Március 20-ig például több talajmunkát végeztek, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Az egyéniéit sokhelyütt számvetést

csinálnak, érdemes-e géppel szántatniuk. Mondanom se kell, -hogy a jóminőségű munka magáért beszél. Vagyis önállóság — jobb munka — több munkaalkalom.

— Mondjon még pár szót a gépállomások belső problémáiról, gondjaikról, terveikről.

— Jelenleg 66 agronómust alkalmazunk brigádvezetői és más minőségben. A cél az, hogy a brigádvezető agronómus legyen. Ez azért is fontos, mert ők kutatják fel a munkát, tanácsot adnak és a jövőben ők számfejtik a traktorosok bérét. Számítunk a tanácsok segítő, ellenőrző támogatására. Éneikül nem -tudjuk elképzelni a jó munkát. Hiszen soha nem volt akkora szükség a tervteljesítésre, a szigorúságra a pénzgazdálkodásban, mint amilyen az önállósággal együtt jár. Azt kérjük a munkástanácsoktól, a pártszervezetektől is, hogy tíznaponként értékeljék a gépállomások tervteljesítését, s nyújtsanak segédkezet az igazgatóiknak. Számítunk a traktorosok jó munkájára, helytállására, hiszen elsősorban tőlük függ, mennyit keresnek. A gépállomások ezentúl minden traktorosnak havi 210 forintot akkor is biztosítanak, ha nem dolgoznak, * ezen túlmenőleg a teljesítménybérek is ösztönzők. Kipróbált vezetőgárda van a gépállomásokon. Én bízom abban, hogy ha a járási pártszervek és járási tanácsok ezután is megértéssel, törődéssel, lesznek a gépállomási vezetők] iránt, segítik őket nehézségeik leküzdésében, mindannyiunk örömére sikerrel zárják az önálló vállalati gazdálkodás első esztendejét a somogyi gépállomások — fejezte be nyilatkozatát Nagy Árpád elvtárs.

V. J.

Ünnepeltek a MÉSZÖV dolgozói

Április 3-án, az esti órákban ünnepi pártnapra gyűltek össze a somogyi földművesszövetkezeti központ dolgozói, hogy megemlékezzenek hazánk felszabadulásának ünnepéről. Villányi Antal, a MÉSZÖV MSZMP intézőbizottságának elnöke hálával emlékezett meg 1945 április 4-ről, és méltatta 1956 november 4-ét, amikor a Szovjet Hadsereg másodszor mentette meg hazánkat a fasiszta támadóktól és az ellenforradalom sötét erőitől. — A múlt hibáitól megtisztult párt — mondotta — állandóan erősödik, a magyar dolgozók milliói mind szorosabban zárkóznak fel a munkás-paraszt kormány és a párt mögé. Mindannyian megértik, hogy a szenvedés, a nyomor, a szolgaság jutott volna osztályrészül, ha a Szovjet Hadsereg nem siet a magyar nép segítségére.

Az ünnepi beszéd után az Országos Földművesszövetkezeti Tanács által adományozott »-kiváló földművesszövetkezeti dolgozó« elnevezésű jelvény kiosztására került sor.. Ezt a kitüntetést a földművesszövetkezeti mozgalomban végzett jó munkájukért és az ellenforradalom alatti becsületes magatartásukért kapták a szövetkezeti dolgozók: Brachna János, Biczó Péter, Szabó István, Kancsal Ferenc, Villányi Antal és sokan mások.

A központ dolgozói kedves kultúrműsorral és vidám táncmulatsággal tették emlékezetessé a felszabadulási ünnepséget.

Esti beszélgetés a vámosi tsz-ben

Vágni lehet a sötétséget. Sehol egy teremtett lélek. Göröngyökbe, gödrökbe csetliink-botlunk a somogyvámosi Törekvés Termelőszövetkezet udvarán. Végre kutyacsaholást hallunk. A hang irányában egy ajtó nyílik, s gyér lámpafény szűrődik ki...

— Hallgas, te!... Gyere ide ... Pszt...

Valaki a kutyát csitítja. Feléje tartunk. Bizonyára éjjeliőr — gondoljuk. Jól sejtettük, csak éppen nem egyedül van. Vagy hatan ülnek az egyik üres jászol szélén, idősebb s fiatalabb férfiak. Beszélgetnek. Mi is közéjük telepszünk. S aztán folyik a szó tovább. Hogy miről? Mint eddig már oly sokszor, most is felelevenítik az ősszel itt lejátszódott drámai jeleneteket, amelyekben az új, a haladás és a régi, a maradiság hívei csaptak össze, amikor a közös gazdaság élet-halál harca dúlt. Szeibert Mihály, a szövetkezet egyik régi és hűséges tagja gombolyítja a beszéd fonalát.

— Nemcsak a szövetkezet élete forgott veszélyben — mondja —, hanem gyakran a miénk is, akik a közös mellett fejszéztünk. Csak azt nem tudom, mi a fene bajuk volt azoknak a közönyöknek a szövetkezettel. Hiszen még alig melegedtek meg köztünk, s a közös gyarapodásáért vajmi keveset tettek. S most már az

utóbbi években mindig 40—50 forintban számolhattunk el egy-egy munkaegységet. Aki dolgozott, megtalálta a számítását.

A szamár is akkor megy a jégre, amikor jól érzi magát — veti közbe bölcselkedve egy idősebb, megtört, barázdás arcú ember.

— Akkor szólhattak volna, ha annyit tettek volna a szövetkezetért, mint mi, akik elejétől bent vagyunk — fűzi a szót tovább Szeibert — Mert mi nemsokat markolhattunk, amikor beálltunk. Sohsem felejtem el, mindennap azon ostromoltak az asszonyok, hogy adjak nekik pénzelőleget, mert nincs zsírjuk, sem kenyerük, sem pénzük, s itt az aratás. Elindultam Balatonboglárra, a bankba. Egész úton azon törtem a fejem, hogy milyen alapon kérjek én most hitelt. Hiszen még egy vas sem volt az egyszámlánkon. Hát potyára is jártam... De az asszonyok szeme elé nem mertem menni, míg pénzt nem szereztem. Elmentem a szövetkezeti boltoshoz, s kértem: »-Adjál már néhány százast kölcsön, hadd nyugtassam meg az asszonyokat, s majd a termés árából, visszafizetjük..« Adott is.

— Bizony így volt akkor — mondja nyomatékosan Fógel Imre, a szövetkezet elnöke.

— Na és hányszor, meg hányszor csalódtunk a felsőbb szervek szavában, intézkedésében is! — folytatja a könyvelő. — Egyszer a megyei főagronómus ránk tukmált tíz hold gyapotot. En nem ■ is mertem ellenkezni, mert gondoltam, hogy akkor a tagságot egyáltalán vem lehet rávenni e dologra. Hát a legszebb és legjobb táblán elvetettük a gyapotot. Már kelőben volt, amikor egy este beállított hozzám a postás három távirattal. Utasítást kaptunk, hogy egész éjszaka füstölni kell a gyapotföldön, mert hideghullám várható. Mentem az emberekért. Egyik már aludt, a másik meg a lefekvéshez készülődött. Nagynehezen összekönyörögtem annyi tagot, hogy körülhordtuk dudvával a gyapottáblát. Füstöltünk egész éj szaka. S ősszel mégis csak egy vékára való »fehér arany« jött össze a tiz holdról.

— Mellette meg ott volt a hat hold spárgátok. Ezt magnak termeltették velünk. De mivel alkalmas helyiség és szárítóberendezés hiányában a tökmag megdohosodott és penészesedéit, egy szemet sem vettek át belőle. így hát a tizenhat holdunk semmi hasznot sem hozott, sőt, alaposan ráfizettünk. De nem keseredtünk el, mert tudtuk, hogy nem a közös gazdálkodásban van a hiba, hanem másutt. Kitartottunk a szövetkezet mellett. S ki is tartunk, mert mi megszenvedtünk ezért. Akik májr a készre jöttek közénk, azok könnyen elherdálták volna, amit mi keservesen összekapartunk. Majd most csak spekuláljanak rajta, hogy ki járt jobban, ők-e, r'agy mi, akik tizennyolcán ittmaradtunk.

— És most hogyan segítenek a felsőbb szervek, meg a gépállomás? — vetünk közbe egy kérdést.

— Még most sincs minden rendjén — válaszolják egyszerre többen is.

— Mégis?

— A Lengyeltóti Gépállomás már az idén egyszer becsapott bennünket. Sajnos, az istállótrágyánk egy része még ittbent van, mert nem kaptunk időben vontatót. így aztán a vetésünk is késik ... Pedig most jobban rászorulunk a gépi segítségre, mert földterületünkhöz aránylag kevesen vagyunk.

Bizonyára jóváteszi mulasztását a gépállomás, legalábbis a kötelesség így diktálja.

Jó későre járt, amikor elköszöntünk. Jólesett elbeszélgetni ezekkel a harcos szövetkezeti parasztokkal, akik örülnek, hogy a közöst megmentették és szívvel -lélekkel dolgoznak annak felvirágoztatásáért, még ha örömükbe néha üröm is vegyül.

SZŰCS FERENC

Koszorúzást ünnepség

a szovjet hősök emlékműve előtt

Április 4-én Kaposvárott 10 órakor a saovjet hősök emlékművéhez felvonultak a katonai díszszázadok, a munkásőrség csapatai és a párt, tanács, üzemek, vállalatok képviselői, hogy leróják kegyeletüket és kifejezzék hálájukat a magyar nép felszabadítói iránt.

A katonai díszszemle után, amelyet Marties Pál ezredes elvtárs fogadott, kezdetét vette az ünnepség. Az ünnepi beszédet Nyiri Tibor őrnagy elvtárs mondotta. Ezután a megyei és városi párt- és tömegszervek vezetői, majd az üzemek, vállalatok, intézmények és iskolák küldöttei elhelyezték koszorúikat az emlékművön.

Ezután kezdetét vette a munkásőrség és a karhatalom egységeinek felvonulása Kaposvár utcáin. A lakosság több helyen tapssal és kalaplengetéssel üdvözölte a határozottságot, egységet és erőt mutató csapatokat.

Repülj te lángoló, tűzszínű zászló.

Véget ért a koszorúzást ünnepség, s az emberek egy része hazafelé, jelentős része pedig a szabadságparki vendéglőbe tartott. Ott gyűltek össze egy pohár sörre munkásőrök. üzemi munkások, pártmunlfíMnh. ’Mnn.tnli és eayéb dolgozók és emlékeztek 1945 április 4-re, az elmúlt 12 esztendő harcaira.,, Aztán egyik asztalnál felhangzott ez első induló: Fel vörösök, proletárok ... Nemsokára az egész vendéglő zengett az énektől. Egymás után énekelték a szebbnél szebb munkásindulókat: Munka hadának a lépése dobog, partizán induló, Gelyer Flórián dal. Bunkócska, szovjet dalok, ifjúsági indulók csendültek fel az ajkakon. Mintha 1945, a szabadság első éve lenne ...

Az indulók között újra és újra felhangzik a nemzetközi pröletáriátus indulója: Fel vörösök, proletárok, csillagosok, katonák ...

Látni az arcokon, a szemeken, érezni a hangokon, hogy a magyar munkások most, 1956 novembere után értették meg igazán, hogy mit jelent a magyar nép számára április 4. De érezni azt is, hogy a magyar munkás soha többé nem fogja engedni, hogy grófok, gyárosok és a többi naplopók még egyszer a magyar nép szabadsága ellen emeljék fel kezüket -— sei —

Fogadás a Tiszti Klubban

Április 3-án este, felszabadulásunk évfordulójának előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács fogadást tartott a Helyőrségi Tiszti Klubban. Az ünnepségen megjelent Keserű János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőhelyettese, a szovjet és magyar helyőrségparancsnokság, pártmunkások, üzemek és vállalatok vezetői, s más

közéleti személyiségek.

Az ünnepségen László István, a Megyei Tanács VB-elnöke, Szirmai Jenő, az MSZMP Megyei Bizottságinak elnöke és Ivanov szovjet alezredes mondott pohárköszöntőt. A Csiky Gergely Színház részéről Farkas Anni és Juhász Pál szórakoztatták énekszámaikkal a vendégeket. Az ünnepi fogadáson megjelentek: a hajnali órákig együtt maradtak.

Ünnepségek a megyében

Siófokon reggel 9 órakor a víztoronynál gyűltek össze a felszabadulást ünneplők és onnan vonultak a szovjet hősök emlékművéhez. A felvonuláson és a koszorúzási ünnepségen a község 1200 lakója vett részt és rótta le háláját a szovjet hősök emlékművénél.

Zsúfolásig megtelt április 3-án este Nagyatádon a községi mozi helyisége. Az ünnepségen szovjet elvtársak is részt vettek. Egyikük felszólalt és lelkes szavakkal emlékezett meg a szovjet—magyar barátságról. Az ünnepségen a Fonal gyár kultúrcsoportja adta a műsort. Ezután pedig a Helyőrségi Tiszti Klubban volt ünnepi fogadás. Április 4-én reggel koszorúzási ünnepség volt a községben. A helyőrség parancsnoka mondott beszédet, majd a község lakói 17 koszorút helyeztek el a hősi halált halt szovjet katonák emlékművére.

Április 3-án este Barcson nagygyűlést tartottak, melyet műsor és filmvetítés követett. 4-én reggel pedig a község lakói megkoszorúzták az ellenforradalmárok által lerombolt, de azóta helyreállított szovjet hősi emlékművet. !

Tábori is megünnepelték felszabadulásunk évfordulóját

Szerdán este bensőséges ünnepség keretében emlékezett meg Tab lakossága hazánk felszabadulásának 12. évfordulójáról. Az ünnepi gyűlésen mintegy 250 ember vett részt. Szerdán este az MSZMP járási bizottsága fogadást adott a párt- és állami szervek részére, valamint a jelenlévő szovjet alakulatok parancsnokai és tisztjei részére. Csütörtökön Bábonymegyerben a szovjet emlékművet, Tabon pedig a 19-esek emlékművét koszorúzták meg. A tabi járásban Karádon, Bedegkéren és több helyen is ünnepségek voltak.

ÜJ, TAVASZI SEREQSZEMLÉN.

Csodálatosan szép délelőtt volt. A könnyű szellő lassú táncba vitte a rózsaszínű és zöldrügyű fákat, az emlékművet világoskék drapériával vonta körül a tiszta mennyboltozat és az ember megújhodó reménnyel és akarattal gondolt vissza a 12 évre, amelynek hajnalán pirosló vér hullt, testvéri kezek, csillogó szuronyok hozták az új világot.

Hozzád szóltak, néző, e délelőtt eseményei, hozzád, aki világos ruhát vettél, ünneplő szívvel eljöttél a térre és megfürdetted arcod a meleg fénysugarakban. Láttad a dolgozók küldötteit, a koszorúkat, amelyek elborították az obeliszket. Hallottad a kegyelet és fogadalom szavait, a katonák kemény díszlépését, a zenekar vidám és friss dallamait.

És láttad, ami eddig ismeretlen volt szemeidnek, a vasszínű, overallos, géppisztolyos kemény csapatot: a munkásőrséget is. Vajon mit ereztél? Mit mondtak neked azok a rendezett sorok, azok az arcok, a fiatalok és öregek, az a felvonulás a város utcáin?

Te néző voltál, nem ismerted őket, csak az egységet láttad és örültél, mert érezted az erőt, mely belőlük áradt. Vagy kételkedtél és bosszankodtál ugyanezért? De bármi ment végbe benned, tudd meg: ezek az emberek egy sereget képeznek, a kommunisták seregét, amely megvédi a népet és többé

nem adja ki kezéből a fegyvert senkinek.

Tudd meg, hogy ezekben a sorokban menetelt Tabák Lajos gyárigazgató és Csoór Margit állami gazdasági dolgozó, Molnár István 59 éves termelőszövetkezeti paraszt és mellette lépdellt fia, itt volt Miklós Ferenc szállodai alkalmazott és Tóth Lajos ecsenyl és Takács János kercseligeti idős emberek, itt vonultak egymás mellett munkások és főkönyvelők, vezetőállásúak és beosztottak.

És tudd meg, hogy nincs közöttük különbség. Munka után veszik fel a szolgálatot és munkaidő előtt hagyják abba, tudd meg, hogy kiválóan lőnek fegyvereikkel és senki sem hiányzott közülük a menetben és senki sem dőlt ki a sorokból J|a tegnapi napon, holott bosszú volt az út, s az új csizma véres nyomokat hagyott lábaikon. -Nagyszerű emberek« — mondják róluk -katonai parancsnokaik >— úgy, ahányan vannak, senkit sem lehet közülük kiemelni.«

Ha nyugodtan végzed munkádat, ha háborítatlanul tanulsz, vagy alkotó terveket valósítasz meg, ha moziba indulsz, és vigadsz a mulatságon, ha vasszlnű overallos, pirosnyakkendős mnnkásőrökkel találkozol, jusson eszedbe, hogy mindezt nekik is köszönheted, akik akkor állnak őrt, amikor te pihenőre térsz...

— Ü —-