Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

* SOMOGTORSZAO Vasárnap, 1951. április 28. Október 23-tól egészen október 2Í- ig csendes volt a falu. Jó idő volt, az emberek kihasználták ezt, S á földe­ken dolgoztak. Október 27-én mind­ez megváltozott. A községben felvo­nulást, tüntetést szerveztek, s az emberek izgatottan, kisebb-nagyobb csoportokban gyülekeztek a tanács­­háza előtt. Felvonulás, a nemzeti bizottság jelölése Néhány fiatal az összegyűlt embe­rek mellére nemzetiszínű kokárdát tűzött, s a menet lassan megindult. A látszólagos hazafias érzéseket nem­sokára már nyíltan felváltotta iaz el­lenforradalmi hang. A menetben lévő hangadók kommunistaellenes, népi demokrácia ellenes jelszavak kiálto­zásával lazították, uszították a fel­vonulókat. Sűrűn hangzott el a kiál­tás: le a kommunistákkal, ki velük a hivatalokból. S a menetben ott lévő Kovács Imre kommunistát figyelmez­tették: jó lenne, ha kiállna a menet­ből, mert nem tartozik közéjük. Nem lehet csodálni és nem is lehet véletlennek nevezni, hogy a menet a hősök emlékművétől a temetőben lévő német SS-katonák sírjához vo­nult. Ugylátszik, a menet irányítói, vezetői a fasiszta katonákban mártí­rokat tiszteltek, s azért mentek sír­jukhoz, hogy hálájukat leróják. Ezután visszatért a menet a ta­­náesh'áza elé. Hétfőn reggel pedig ki­jelölték a tíztagú nemzeti bizottsá­got. Bár a nemzeti bizottság válasz­tását a helyi népfront kezdeményez­te, de abban egyetlen népfronttag és egyetlen kommunista sem kapott he­lyet. De helyet kaoott Németh György kulák és Borbély József, aki termelőszövetkezet elleni izgatásért: három évet börtönben töltött. A nem-; zeti bizottság első ténykedése volté hogy a tanács vezetőit elkergette, s: még a kisbírót is leváltotta. Kemmunistáknak mn jár kanvér Az ellenforradalom most már tel-; jc.s erővel dolgozott a községben. A íanácsházáról, az iskoláról levették: az alkotmány-címeres táblákat, s ül-: dözték, gúnyolták a kommunistákat,1 kommunistaellenes hangulatot terem-; tettek a községben. Perjési Jánosné tanítónő, a községi pártszervezet tit­kárának férje kenyérért ment a sző-: vetkezet boltjába. Ott Szabó János gazda nagy hangon kijelentette: »kommunistáknak nem jár kenyér«. Arra akarta kényszeríteni a boltve­zetőt, hogy Perjésiéknek ne adj о» így történt Somogyaesán kenyeret. A boltvezető azonban nem hallgatott a hangoskodóra. Novem­ber 1-én Perjésiné a faluba menet odaköszönt az egyik kapuban beszél­gető néhány gazdának, mire ez volt a felelet: »minden kommunista lóg­ni fog, még az ivadéka is«. Este pe­dig Nikolicz Momirné kommunista postakezelő ablaka előtt gyülekezett egy csoport és kiáltozták, hogy: »ki a piroskönyvesekkel a hivatalokból« Megvolt a lista, s az ítéletvégrehajtó is Egyik este, amikor Horváth Pál vb-elnök még a tanácsházán tartóz­kodott, a tanácsházára beállított Mayer Ferenc, aki a nemzeti bizott­ság elnökhelyettese lett. Ott a kom­munistákra terelődött a szó. Mayer Ferenc, igaz hogy részegen, nagy hangon kijelentette, tudják, ismerik a kommunistákat, mert mindnek ír­va van a neve. S ott mindjárt első rolt a 18 párttag helyett 32-töt, mert kommunistának számította még a tényleges katonaidejüket töltő kato­nákat is. A faluban még ma is beszélik, hogy a kommunisták halállistája el volt készítve, s azon 38 személy ne­ve szerepelt. Azt is beszélik, hogy már az ítéletvégrehajtót is kijelölték maguk között a lista elkészítői, Rejdl Bálint szorosad! kulák személyében. Feloszlik a Lenin Tsz Egyik este 11 óra körül ágyából kizavarták Németh Jánost, a tsz el­nökét. Behívták a nemzeti bizottság elé és ott felszólították, hogy Íras­son alá a tsz-tagokkal egy papírt, hogy ki akar és ki nem alkar a szö­vetkezetben maradni. Közben a faluban folytak a meg­félemlítések, a fenyegetőzések, most már nemcsak a kommunistákkal szemben, hanem a tsz-tagokkal szem­ben is. Németh elvtárs már nem tudta megakadályozni a szövetkezet feloszlatását, s a Lenin Tsz kimond­ta feloszlását. Széthordták a szövet­kezet állatállományát, gabonáját, fel­szereléseit, elfoglalták földjeit. Kitelepíteni 8 kommunistákat Már a nemzeti bizottság kijelölé­sénél az ottlévők között olyan han­gokat lehetett hallani, hogy a meg­bízhatatlan személyeket ki kell tele­píteni a községből. A megbízhatat­lan személyek alatt természetesen a kommunistákat, s a különböző állami alkalmazottakat értették. A község egyik gazdája nagyhangon ki is je­lentette: »Ki kell telepíteni a kom­munistákat orosz barátaikhoz, de csak egy kilós csomaggal«. De a kommunisták, ha nem is volt ró­zsás a helyzetük, nem hagyták el a községet. Ott maradt a postán Ni­kolicz Momirné és megőrizte az ott­­lévó százezer forintot. Perjési Jánosné tanítónőt, az MSZMP szervezőjét és vezetőjét az ellenforradalom alatt nem sikerült elűzni a községből, most lakásából akarják kitelepítem. Már ügyvédi fel­szólítást is kapott, amelyben az ügy­véd ugyan megígéri, hogy egy, ha­sonló értékű cserelakást kap. Nem tudom, hogy a felszólítást küldő ügy­véd kinn járt-e Somogyaesán és megnézte-e azt a lakást, amit Per­­jésinének szánt? Fegyvert, hogy harcolhassunk De térjünk vissza az ellenforradal­mi eseményekhez. November 3-ár este Szabó Elemér, azóta már el­ítélt tabi ellenforradalmár, kitelefo­nált Somogyacsára, hogy másnap küldjenek be a községből embere­ket fegyverért, hogy meg tudják védeni a községet. Csizmadia Jó­zsef, a nemzeti bizottság józangon­dolkodású vezetője Horváth Pál ta­nácselnök véleményét kérte ki, hogy mit tegyenek. És hiába hangosko­dott Kupi Ignác — azóta disszidált nemzeti bizottsági tag —, hogy lmz­zanak fegyvert, a nemzeti bizott­ság elnöke a tanácselnök javasla­tára úgy döntött, nem hoznak fegy-Megtalálteík az első somogyi időszaki sajtóterméket: a Somogy megyei Hivatalos Tudósító sok-at A Somogy megyei Tanács VB támo­gatáséval. a Megyei Könyvtár kiadá­sában jCinii'.sbr.n rr.er jelenik a »So­mogyi I,írlapok, folyóiratok és egyéb időszaki sajtó terméke к bibliográfiája« című kc'nyv. A biblioqráfia tartalmaz­za Somoqyban (a szigetvári járást is beleértve) 1849-től 1956. december végéig megjelent és feltárt 186 idő­szaki sajtótermék bibliográfiai ada­tait. adat változásai t^ megyei és or­szágos lelőhelyeit. Az anyaggyűjtés során a könyv összeállítója, Kellner Béla igen érté­kes, eddig ismeretlen anyagot tárt fel. Többek között felkutatta az első somogyi időszaki sajtóterméket, az eddig ..el lesen ismeretlen, 1849-ben kiadott »Somogy Megyei Hivatalos Ti: dós í téso к «-at. A lap első száma »februárius 17-én 1849«-ben jelent meg. Szerkesztője és kiadója, Czindery László »Somogy Megyei ideigl. Kir. Biztos«, az első számban közzétette a lap célját: »Minthogy pedig a megyei gyűlések megszűnte által a hivatalos rendele­tek cs hirdetések közzététele még szükségesebbé vált, ugyan azért, hogy mindenki tudományt vehessen és annak hiánya senkinek mentő okul ne szolgálhasson«. A lap a bécsi udvar és annak szol­gálatába szegődött somogyi apparátus rendelkezéseit, utasításait, tájékozta­tását közölte. A fellelt példányok ha­sábjain más közleményt nem talá­lunk, noha a kir. biztos szerkesztő úr már a bemutatkozáskor felajánlotta a lap nyilvánosságát a lakosságnak is: »Szabadságában áll mindenkinek va­­lamelly köztuc’omásr?. kívánt hirde­tését, vagy felszólításait beléfoqlal­­tattni. ha azt elébb hozzám helybe­­haayás és szükséges aláírásom vé­dett beadja«. A lap rendszertelenül jelent mea. »Ezen hivatalos tudósítások nem ki­szabott idebo, hanem ívenként jele­­nendenek meg«, ígérte a beköszöntő szám. A királyi biztosság — úgy látszik — nem sok előfizetőre, vagy olvasó­ra számított, azért rendelkezhetett így: »Minden megyei fizetéses tiszt­­viseiő, cs hivatalnok egy példányt in­gyen nyerend, mellyeí hivataibeii utódjának bekötve áltadni kötelezte­­tik. Egyébberánfc bárkinek is szabad­­tetszésére hagyatik azt előfizetés út­ján magának megszerezhetni«. Feltehető, sőt valószínű, hogy »sza­badtetszés« alapján, az ellenálló So­mogybán igen kevesen fizettek elő a lapra. Mégsem jött za\'artoa a királyi biztos szerkesztő, ravasz üqyerségqel biztosította a lap kiadásának gazda­sági alapját. »A megyei pénztár ké­méi lése tekintetóbül előfizetés nyitta­­tik minden 100 ívre 2 p. írtjával. Minden megyei helység azonban kö­­teleztetik ecy példány hordatására, meilyre az előfizetést a megyei pénz­tár előleqezendi, és a helységek adó­beszedés alkalmával megfizetende­­nek, — szabad tetszésére hagyván több példányoknak is megrendelteté­­sc« A felfedezett, rendkívül érdekes, történelmi értékű somogyi periodika bő anyagot nyújt Somogy megye 184S-es történelmének feltárásához. vert, hogy elkerüljék, megakadályoz­zék a vérontást. Él és dolgozik a pártszervezet Nem menekültek el a kommunis­ták a községből és nem ijedtek meg az eülenforradalmárok fenye­getőzéseitől. Pedig a kommunisták üldözése nem szűnt meg az ellen­forradalom leverése után sem. Olyan hangok voltak a községben, hogy: aki a pártot meri szervez­ni, arra rágyújtják a házát. De mint ahogy az ellenforrada­lom alatt, most is elvétették a szá­mítást. Nem számoltak azzal, hogy a kommunisták nem félénk embe­rek. Megalakult, s ha ma még csak hatan is vannak, de már él és dol­gozik a pártszervezet. Megalakult a községben cs dolgozik a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség is. Persze, nehéz a munkájuk. Ne­héz, mert például a napokban egyik gyűlésen Simonies Ferenc szövetke­zeti vezetőségi tag azt mondotta Perjési elvtársnőnek: »Mit akarnak, hiszen még csak ki sem pofázták magukat.« Talán az fáj Simonies Ferencnek, hogy Somogyaesán is nem verték véresre, nem kínozták meg és nem gyilkolták le a kommu­nistákat, mint ahogy az ország más részein tették? Akadályozza a kommunisták munkáját az is, hogy a tanács, _a község vezetői eddig még távol tar­tották magukat a pártszervezettől. Beszélgettem Horváth Pál elvtárs­­• sal, a tanács elnökével. Egyszerű ► cselédember gyermeke, s elmon­­! dotta, tudja, hogy az 6 helye ott í van a párt soraiban. Igen, ott a he- I lye a kommunisták közt. 18 éves ► kislányát nemrég temette el. aki ! az ellenforradalom áldozata. A kis­­: lány amúgy is beteg szívét annyira ► megviselte az ellenforradalom né­► hány napja, édesapja és a többi I kommunista üldözése, állapota _ a.ny­­t nyira súlyos lett, hogy nemrégen I meghalt. I Igaz, azt is meg kell mondani, I hogy az MSZMP vezetői, tagjai és I Horváth Pál tanácselnök között I vannak tisztázatlan kérdések. De 1tisztázzák azokat a pártszerveze­­[ len belül, nyíltan, kommunista mó- I dón. I Erősítsék meg a somogyacsai kom- I munisták a pártszervezetet, vonják I be oda a régi, becsületes elvtársa;­­I kát és tetteikkel harcoljanak azért, i hogy a faluban a pártszervezet és a i kommunisták visszanyerjék régi te- i kintélyüket, becsületüket. SZALAI LÁSZLÓ AMIKOR ELŐSZÖR hallottam ró­la. hitetlenkedtem. Tettei felnagyí­tottaknak, élete túlzottan színezett­nek, valótlannak tűnt. Az emberi képzelet néha akaratlanul is felru­ház érdekes történetekkel, esemé­nyekkel egy-egy embert, és többet kitalálnak róla, mint amit csinált, meri az elmondó hiúságát legyezge­­tik a természetfeletti tulajdonságok. Talán azért döbbentem meg anv­­nyira ezek miatt a képzeleti előzr­­menyek miatt, amikor meglátta!». Mit is, írjak róla? Keresgélnem kell a szavakat. Ír­jam azt, hogy csodálatos, tünemé­nyes, heroikus, káprázatos, boszor­kányos, ördögi képessége van ennek az embernek? Egyiik sem találó, mert Zsigmond József gyárfoémény-javító és készítő olyan kedves, egyszerű, mindennapi ember, mint bárki más. A légtornász cím és szó azonban százszor is megilleti, mert a hivatá­sos lógtornászokat bizony megszégye­níti teljesítményével. Bőszénfa felé robogunk. Autónk nyeli a kilométereket. A táj gyönyö­rű. »valküri« részlethez hasonlít. A zöldesbarna dombok hajlataiban szí­nek orgiájában pompázó erdőcsíkok húzódnak. Csendes a vidék, csak a természet beszél különös hangján. Az országúiról völgybe lépegetünk, gya­log, mert kocsival nem lehet bejutni a hepe-hupás talajon. Váratlanul bukkan elő a tégla­gyár. Kavicsokkal borított vasúti töltésről felkapaszkodunk a rozsda­­íöldú telepre. A gyárban lüktet az .A LÉQTORNASZ élet, csillék szaladnak a leharapott, sárga domboldalról, nyisszant a vá­gógép, kattint a kellerkocsi a vágá­nyokon, tavaszi szél búvik a szürke nyerstéglák közé, izzik a kemence, pirosra csókolva a téglák ezreit, egy fehér, csinos, rendezett kertű kis la­kás konyhájának tűzhelyén most rántja be a főzeléket az egyik »tég­lás« felesége, pár méterrel arrébb kékük dalol az erdőben. Nemsokára dél lesz. Tökéletes harmónia! A legfeltűnőbb azonban nem a gyár jó munkája, nem a gyönyörű vidék, hanem Zsigmond József bá­csi. Egy héttel ezelőtt még a vonat is megállt, amikor a kémény tetején látták. A vezető, a kalauz és az uta­sok kíváncsian nézték s fejüket csó­válták. A vonatban egy szelídarcú kisfiú csodálattal kérdezte édesapjától: — Mondd, apuka, a bácsi nem esik le ennan? — Nem, kisfiam. Miért? Az édesapa érthetetlenül, magyará­zat nélkül felhúzta a vállát és a vo­nat ment tovább. Már Szigetvárra ért a gőzös, de még mindig csak er­ről beszéltek. Én is ezt kutatom, keresem, amit a kisfiú. Erre szeretnék választ kap­ni. A telep közepéből, mint egy óriá­si felkiáltójel mered az égnek a negyvenöt méter magas gyárkémény. Törzsébe apró kis vaspálcikákat ver­tek. Egy ilyen vaspálcagyűrűn áll vagy harminc méter magasban a gyenge kis deszkaállás és azon egy aprótermetű emberke: Zsigmond Jó­zsef. A korlát nélküli állás és a ké­mény teteje között még 15 méter tá­volság van. A kémény az állásig meg­repedt, meghajlott, megfeketedett, ledőléssel fenyeget. Ezt a kéményt fogja megjavítani Zsigmond József, az Építésügyi Mi­nisztérium kiküldött szakembere, az országban egyedüli módszerrel dol­gozó kéményjavító. Nem kell a gyár termelésének le­állna, tüzelhetik a kéményt, ahogy csak bírják. Zsigmond József a to­rokfojtó, szemrágó füstben is nyu­godtan dolgozik. Ezzel óriási össze­get takarít meg a népgazdaságnak. ALLÄST ALUL NEM ÉPÍT. A kémény külső oldalán egy 30 cm-es szeget ver a falba, arra rálép, majd újból egy kis szeget üt tovább. Majd még egyet, és megint egyet, amiken lépeget felfelé, minden támasz és se­gítség, valamint biztosító berendezés nélkül, fel egészen 45 méter magas­ba Még nézni is rossz! Megborzong a hát arra a gondo­latra, mi lenne, ha az egyik szeg meglazulna, vagy nem jól sikerülne falbaütése? De különös érzéke van annak, aki csinálja. Nem megy az se mélyebben, se szűkebben a két tégla közé. Harminchét esztendeje csinálja, aki a kalapáccsal ráüt a szög fejére! Hogyan bír a maró füstijén is dol­gozni? Kilencvenig is elszámol lé­legzet nélkül a hatvanéves tüdő. Fél­refordul, levegőt vesz, és utána újra bontja a kéményt. Hány mázsa szenet fűlhettek el, míg a sok száz megjavított kémény tetejét mászta Zsigmond József? Vonatokra tehető annak súlya! 178 kéményt javított meg a fel­­szabadulás óta és 178 gyárban járt. Ismerik őt a téglások Biharkeresz­­testól Zalaegerszegig. Ahová megy, a szeretet, a csodálat kíséri’’öreg lép­teit. Kétszáz százalékon alul még nem teljesített. Ha dolgozik, nem nézi a nap nyugtát. Hajnali 4-től késő estig kopáesol a szörnyű magasban. Mil­liókat takarít meg a hazának. A tabi kéményt egy gyár kémény javító vál­lalat már elparentálta. Villám súj­totta, újra kell rakatni. De ki, meny­nyi pénzért, abroncsolja meg ketté­vágott testét a magasban? Félmillió forintot elkérnek azért! Zsigmond József rövid idő alatt eeytizedéért két kéményt javít meg és ebben az anyag költsége is szere­pel. A megtakarítás tehát a két ké­ménynél 450 ezer forint. Állok és nézem törékeny alakját. Megismeri Fehér elvtársat, a Somogy megyei Téglagyári Egye­sülés igazgatóját, elindul a magas­ból. Az apró, tűknek látszó vasszö­­gsken macskaügyességgel jön lefelé. Behunyom a szemem. Lábán barna, félretaposott félcipő, kék munkás­nadrág, könyökén a gőzös füsttől kimart, világosbarna kabát, huncut­­formájú piros micisapka kedves, öreg, ősz fején. Széltől cserzett, rán­cos arcából nevetős, hunyorgó sze­mekkel néz rám. Keze szorítása ke­mény, mint az acél. Lép a földön kettőt-hármat, irnbo­­lyogva, mint a tengerjárt hajósok. — Jo napot, Zsigmond bácsi! — Jó napot, maguknak is! Elmondom, miért jöttem. írni sze­relnék róla. Nem csodálkozik. — Filmre is vettek engem már kiüíöldöin — mondja. Wienerhau­­siadt-tan, amikor egy 30 méter ma­gas kettérepedt kéményt javítottam. — Hol tanulta a mesterséget" — Olaszországban. 1920-ban, Ve­ronában. De bejártam az egész vilá­got Voltam Szíriában, Finnország­ban, Helsinkiben, Damaszkuszban és sokhelyütt még. _ ?? — Tudja, emigrálnom kelle't in­nen, 19 miatt. Vörös ezredparancs­nok voltam. 1918 óta vagyok tagja a kommunista pártnak. Tizenöt évig rendőri felügyelet alatt álltam a Horthy-rendszerben. Mos1 is kive­szem részem a pártmunkábó1 Sze­ged mellett lakom, nem. ég voltam otthon partizántalálkozón. — Hogyan tanulta meg ezt a szak­mát’ — Először csak segédmunkás vol­tom Olaszországban, egy gyárké­­ményjavító mellett. Aztán magam is megpróbáltam. Úgy éreztem, van készségem hozzá. Azóta persze sok újítást vezettem be. Példáui a vas­­pálcáikat, a könnyű áliásépitést a magasban, és az üzemközbeni mun­kát. • Tanítványai voltak? — Voltak, kérem, de sajnos kevés embernek sikerült elsajátítani ezt a tudományt. Harminchétén haltak el mellőlem. — Lezuhantak? — Le, kérem! Mindig mondtam ne­kik, ne igyanak. Ebben a mesterség­ben tilos az ital, még szabad időben is. Itt éles szem, jó inak, jó fej szük­séges. Nem hallgattak rám. Sírban vannak Maga még nem esett le? — De igen. 1927-ben, Mezőhegye­sen. Húsz méter magasból. Véletle­nül. Lerántottak a'ulról, a csigakö­­téJiel. Két fiatalember. Akkorát húz­tak a vödrön, hogy felbillent a desz­ka, amin álltam. Akkor lepottyan­­tam. És??... — Mentőkért szaladtak. Jó is, hogy jött. NÉZEM AZ ÖREG kis alakját, bel törött össze, hány bordája, me­lyik keze, vagy lába sínyli a fele­lőtlenséget. — Tudja, ahogy leestem, elfutott a méreg, felkaptam egy vaseöveket, jól helybenhagytam a legényeket. Az egyiknek a feje be is törött. Mi??... Nem tehetek róla, nagyon dü­hös voltam. Bíróságra is karült az ügy, de felmentettek. — Magának semmi baja nam lett? — Hát már hogy lett volna? Talp­­raestem, kérem ... — Családja van? — Van bizony. Egy fiam elektro­mérnök. A lányom a Szegedi Textil­művekben technikus. Mindegyiknek építettem már házat. A szorgalom­mal sincs nálam hiba. Ebédre szól a kürt, elbúcsúzunk Zsigmond elvtárstól. Távozóban még visszanézek a kéményre, a szédítő magasságba, ahol csak a madarak járnak. A kémény tövében a tég­lákon tűvé munkások falatoznak, a fiatal fiúk. lányok körbe fogják Zsigmond bácsit. Leül 6 is, beszélni, mesélni kezd. A gyár elúszik a köd­ben, az erdő fáinak levelei titkokat sugdosnak. Zsigmond bácsi szavai nyomán előbukkan a háborgó zöld tenger, a sziklás, sirály-járta par­tokkal, az Északi-sarki hideg-fehér hófény, a szaharai homok a fáradt arabokkal, tevék, pálmák, egy ide­gen világ rejtelmei és szenvedései. A fiúk szeme kitágul, ábrándoznak. Áhítatos csendben figyelnek. Pihen a gyár. AZUTÄN újböl felhangzik a munka zaja. Zsigmond bácsi a kéményre mászik, folytatja tovább áldozatkész, szinte megfizethetetlen munkáját. Amint mondta, ötezer forintot is megkeres havonta. De neki nemcsak ez fente«. Az, hogy most már másképpen élnek a tégla­gyárak dolgozói és minden más dolgozó is. Ezért kopácsolja a ma­gasban készségesen öreg korában is a hosszú gyárkéményeket. Mert hát miért ne segítsen még, ha tud? Szüts István.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents