Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-28 / 98. szám

Vasárnap, 1957. április 28. SOMOGYORSZAG 3

I—и пшют—и—■— тштшшяттштшвшттшшттттшшттштшшштяя тамжяшшткшш таштшшвишш —ми— «ши— ■ 1 ■ ■ i ———»и шшашяшшшштшштшатшптшшш — втшкшятттшшаашпаттшвятшят—rm —i—■■фимиитиииииирринш

HARCBAN A PÁRTECÍISÉC! MEGTEREMTÉSÉÉRT

Egy újságcikk keretében nem lehet a pártegység jelentőségét, annak hatását a párt, állami és gazdasági életünkben megmutatni. Ezért pár főgondolatról írok csak, főleg olyanokról, amelyek jelenleg is foglalkoztatják a párttagságot, — pártonkívülieket, és amely problémák megoldásában Somogy megyében előbbre kell jutnunk.

A Magyar Szocialista Munkáspárt a munkásosztály, a nép pártja. Feladata vezetni a nép harcát a szocializmus építéséért. A történelmi példák azt bizonyítják, hogy a munkásosztály vezető forradalmi pártja nélkül nem tudja felszabadítani magát a tőkés—imperialista elnyomás alól. Nemcsak a hatalmat nem tudja megszerezni, hanem azt megtartani sem tudja. Kommunista párt nélkül, a munkásosztály ereje széjjelíorgácsolódik, nem tudja maga mellé állítani természetes szövetségesét, a dolgozó parasztságot és megnyerni ügyének a kispolgári rétegek támogatását. Röviden ezt ágy fejezhetjük ki, hogy párt nélkül nincs munkáshatalom, néphatalom. nincs szabadsága s függetlensége népünknek. A párt nélkül nemcsak a mi országunk, hanem a többi országok munkásosztályának is imps rialista rabság, szolgaság az osztályrésze.

A párt azonban akkor tudja betölteni ezt a nemes feladatát, ha megvan az ideológiai, szervezeti akarat és cselekvési egysé (•:. S'' imt ;n 1 tm'ie vlnu t -uy bizonyítja, hogy ahol szilárd a pártegység, ott a munkásosztály meg tudja hódítani a hatalmat és meg is tudja ezt tartani a külső és belső ellenség minden ármánykodása ellenére.

Ezt nemcsak ml kommunisták tudjuk, hanem tudják a munkásosztály ellenségei is. Ezért törekedtek már a múltban és a jelenben is arra, hogy megbontsák a párt egységét. Mikor a oárt hatalomra került, megváltoztatták taktikájukat és belülről igyekeztek megbontani a pár" «Vi w vízió a iá '’ették a marxizmus-leninizmus tanításait a pártról, a proletárdiktatúráról, a műn .• i4-pars-- •• szövetségre1 stb-ről 1956-ban pedig, éppen nálunk, a nemzeti kommunizmus hamis jelszavával igyekeztek ezt a célt elérni.

A magyarországi események világos például szolgáltak nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi munkásmozgalom számára, hogy milyen jelentősége van a párt egységének a szocializmus építéséért vívott harcban,

hogy úgy vigyázzunk erre az egységre, mint a szemünk fényére és ne engedjük ezt hamis álprófétá'k, a nép ellenséged által megbontani.

1953-tól több esetben megállapította a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, hogy »a párt soha ilyen egységes nem volt- Pedis néhány alapvető politikai kérdésben nem volt meg az egység, s csak kinyilatkoztattuk; harcolni kell a jobb- és baloldali elhajlás ellen. A valóságban a párton belül mindjobban tért hódított a jobboldali kapituláns, revizionista politika. Ez arra vezetett, hogy megbomlott a párt ideológiai, szervezeti és cselekvési egysége. A párteavség hiányzott és nem utolsó sorban ez játszott közre az októberi eseményekben.

A pártegység megteremtése október előtt és jelenleg is, nagy jelentőséggel bír a párt egész munkájában, tevékenységében.

Ha az elmúlt közel hat hónap sikereit vizsgáljuk, amelyeket a politikai és gazdasági konszolidáció területén elértünk, megállapíthatjuk, hogy az a pártegység területén jelentős előrehaladás eredménye is. Hogy meggyorsítsuk ezt a folyamatot, rendet teremtsünk az iparban és a mezőigazdaságban, emelni tudjuk népünk életszínvonalát, ahhoz szükséges, hogy tovább erősítsük pártunk egységét.

Mi a helyzet Somogy megyében a párt ideológiai, szervezeti, akarat és cselekvési egysége terén?

Ha az október előtti helyzethez hasonlítjuk a mai helyzetet, elmondhatjuk, hogy jelentős fejlődés érezhető. Az alapvető politikai és

r __

Irta: Szirmai Jenő, az MSZMl* megyei intézőbizottságának elnöke

gazdasági kérdésekben megvan a párt egysége, a párttagság egyetért a pártvezetéssel és támogatja munkáját. A szervezési és cselekvési egység területén is jelentős fejlődés ▼an. A kommunisták mind tevékenyebben lépnék fel politikai, gazdasági és kulturális kérdések elintézésében egyaránt.

Elmondhatjuk-e, hogy minden rendiben van a pártegység megszilárdítása, megerősítése területén? Azt elmondhatjuk, hogy

az alapvető politikai-eszmei kérdésekben egyetért párttagságunk. Ezek a kérdések az októberi ellenforradalom értékelése, a proletár internacionalizmus, a szovjet csapatok segítsége, s a szocializmus építése területén előttünk álló feladatok.

Ez jó dolog, mégis azt keli mondanunk, hogy komoly feladataink vannak a pántegység további szilárdításában, erősítésében. Több kérdésben vannak a párton belül véleménykülönbségek. Egyes esetekben újfajta betegség: a személyeskedés és intrikáik jelentkeznek, sőt egyes kivételes eseteikben még csoportosulások is a párton belül. Mindezek kezdeti tünetek, amelyek nem veszélyesek, de azzá válhatnak. Ezért minden kommunistának harcolni kell ellenük

Melyek azok a kérdések, amelyekben véleményeltérések jelentkeznek?

1 Jelenleg melyik elhajlás a -*-• fő veszély, a jobb-, vagy a baloldali elhajlás? Az ellenforradalom utáni időszakot éljük. A ml megyénkben is a fő veszélyt a jobboldali, kapituláns, revizionista néze;ek jelentik, amelvek itt-ott ellenforradalmi nézetek behatolását jelentik a pártba. E nézetek következtében több helyen liberalizmus tapasztalható az ellenforradalmat szervező vezetőkkel szemben. Némely helyen pedig egyenesen mentegetik őket.

Ugyanakkor, amikor a jobboldali veszély a fő veszély, megnyilvánul szektáns veszély is, elzárkózottság, értelmiség-ellenesség stb. formájában.

A kemmunistáknak mindkét elhajlás ellen nagyon következetesen, keményen, elsősorban elvi harcot kell folytatni és megvédeni a párt helyes politikai irányvonalát minden elhajlással szemben.

У Véleményeltérések vannak az októberi események okainak megítélésében. Bár a decemberi párthatározat elég világosan mutat rá az októberi események okaira, mégis egyesek nem helyesen értékelik és ebből fakad, hogy helytelen következtetéseket is vonnak le. A decemberi párthatározat egyik vagy másik részét kiemelik, némelyiket teljesen elhagyják. Jelenleg a fő harcot a pártegység megteremtéséért elsősorban ezen a területen kell vívni.

Melyek ezek a nézetek? Az egyik ilyen nézet — amely Nagy Imre és csoportjának jobboldali, opportunista, revizionista nézeteit tükrözi a párton belül. —, hogy az októberi események a hibák elleni fellépéssel kezd (3d tok. Ügy gondolom, hogy ez igaz, és abból még nem volna baj, hogy így értékelik, hanem az a baj, hogy ebből olyan következtetéseket vonnak le, hogy akik felléptek a munkás-paraszt hatalom ellen, egyikét kivételével nem voltak ellenforradalmárok, csak megtévedt emberek. Végkövetkeztetésük pedig az. hogy épp ezért nem kell fellépni azokkal szemben, akik szervezték az ellenforradalmat, akik valójában meg akarták dönteni a munkás-paraszt hatalmat. Végezetül eljutnak az ellenforradalmárok védelmezéséig. Nem kell mondani, hogy ez a liberális, jobboldali poli- I tika milyen komoly károkat okozhatna a pártnak.

A másik nézet, amely viszont nem veszi figyelembe az októberi helyzet egész bonyolultságát és bizonyos tekintetben tagadja a Rákosi és Gerő elvtársak által elkövetett politikai és gazdasági hibákat. Tagadják, hogy az elkövetett hibák kedvező talajt biztosítottak az ellenforradalmárok számára. Ebből milyen 'következtetéseket vonnak le9 Hogy akik resztvettek a különböző megmozdulásokban, de nem voltak sem eszmei vezetői, sem

a tüntetések szervezői, hanem megtévesztett emberek, az mind ellenforradalmár. Ez a nézet is teljesen h у télén és káros. Azt eredményezni. hogy elszigetelné a pántot a me0 ^vesztett emberektől és ezeket az с/: ^forradalom oldalára taszítaná. Mindkét nézet helytelen és ahol ezekkel találkozunk, harcolnunk kell ellenük.

Hogyan harcoljunk ellenük? Ügy, hogy a decemberi párthatározat alapján helyesen értékeljük az 1956. októberi események okait, vegyük figyelembe az összes körülményeket, s az azóta megtalált dokumentumokat. Bár a decemberi párthatározat világosan rámutat az események okaira, mégis szükségesnek tartom ez okokat újból felsorolni.

Melyek voltak az októberi ellenforradalom kitörésének fő okai?

1 A Rákosi és Gerő elvtársak * * által ekövetett politikai és gazdaságpolitikai hibák. Alapvető politikai hibát abban követtek el, hogy a pártot a legharcosabb, legtapasztaltabb elvtársakitói tfosztották meg, gyengítették ezzel a munkásosztály élcsapatát és ezen keresztül a proletárdiktatúrát. A gazdaságpolitika, az ipar és mezőgazdaság területén elkövetett hibák következtében nem emelkedett az életszínvonal. Ez bizonyos elégedetlenségre adott okot. S talajul szolgált az ellenforradalmi erők számára, amit ki is használtak.

У Nagy. Imre áruló, kapituláns, revizionista politikája, amely nemcsak az októberi eseményekben nyilvánult meg, hanem visszanyúlik az előző évekre. A mezőgazdaság, a párt, az ifjúság nevelése és egyéb kérdésekben elkövetett jobboldali, kapituláns politikája, 1958-ban a Petőfi Köri vita, az írószövetség tevékenysége, a »Somogyi összegezés« stb. bizonyítja; fő törekvésűik volt, hogy széjjelverjék a pártot, eszmei zűrzavart idézzenek elő, megbontsák a párt egységét. Sajnos, ez sikerült is nekik. Az októberi események pedig elárulták a magyar munkásmozgalmat, népet, és a nemzetközi munkásmozgalmat is. Ennél hitványabb árulást a munkásmozgalom történetében nem találunk.

3 A külső és belső eilenforradalmi erők szervezett támadása a népi hatalom ellen. A megdöntött uralkodó osztály nem nyugodott bele hatalmának elvesztésébe, mindent megtett kiváltságos helyzetének visszaszerzése érdekében. Ebben megfelelő támogatásra talált az imperialista hatalmaknál, s a külső és a belső ellenség mindent megtett annak érdekében, hogy megdöntse a népi hatalmat, visszaállítsák a népnyúzó tőkések és földbirtokosok hatalmát, kiszakítsák az országot a szocialista táborból és szőröstül-bőröstül eladják az imperialistáknak.

Egy-két ténnyel kívánom ezt bizonyítani. 1956. május—június hónapban diverzánsakat dobtak át nyugatról. Fasiszta hadsereget tartanak már évek óta felfegyverezve. Az amerikai szenátus többszázmillió dollárt szavazott meg a népi hatalmak ellen. A Szabad Európa rádió adásai, utasításai, az októberi események alatt fegyver és fasiszták százainak Magyarországra való szállítása, s az Egyesült Államok ENSZ-en belül kiprovokálí vitája mind azt bizonyítja, hogy az imperialisták szervezett támadást indítottak Magyarország ellen.

Alapvetően ezek voltak az okok. Ha bármelyik is hiány- I zott volna, nem történt volna I meg, hogy az ellenforradalmárok felül tudtak volna kerekedni. Ha a jobboldali kapituláns politika következtében nincs eszmei zűrzavar, megvan a pártegység, akkor az imperialisták hiába próbálkoztak volna, nem sikerült volna az októberi eseményeket kirobbantani. Ha az imperialisták nem szerveztek volna támadást a magyar népi hatalom ellen, akkor a gazdaságpo-' litikában elkövetett hibákat kemény harcok árán ugyan, de ki tudtuk volna javítani. A kijavítást meg is kezdtük. Párt- és kormányhatározat volt a bérek rendezésére, a begyűjtés eltörlésére stb., amelyek az októberi események előtt már többé-kevésbé ismertek voltak.

A külső és belső ellenség azért sietett megindítani támadását a népi hatalom ellen, nehogy ezeket a hibákat ki tudjuk javítani, mert akkor kiküszöböltük volna az elégedetlenséget is és ez akadályozta volna a néphatalom ellenségeit aljas terveik valóra váltásában.

összegezve tehát:

az összes körülmények figyelembevételével kell értékelni nemcsak az októberi események jellegét, hanem okait is és ennek alapján kell megítélni a benne reazvevouet

Az ellenforradalmároikkal szemben nagyon keményen, következetesen fel kell lépni, akik megtévedtek, azoknak pedig meg kell mondani, hogy hibát követtek el, de meg kell adni a módot, hogy eat jóvátegyék.

Vita folyik, hogy ki követett el nagyobb hibát, Rákosi és Gerőék,

vagy a Nagy xmre- és Losonczy-csoport. Nem szabad a kettőt egy és ugyanazon serpenyőre tenni. Rákosi és Gerő eivtársak, minit a párt vezetői, komoly hibákat követtek el, különösen az 1949-es evektől kezdve és ezért felelősség terheli őket. De hibát követtek el és nem árulást. Nagy Imre és csoportja viszont árulást követett el. így a hibájuk sokkal nagyobb, mint Rákosi elvtársiknak.

A párton belül komoly betegségként jelentkezik a személyeskedés és az intrika, amely bontja a partagyot'öOi., s a partot erősíti, hanem akarva, akaratlanul az ellenforradalmi erőknek kedvez.

Egyes elvtársak nem veszik észre, hogy az el len f orra d aim ár ok taktikát változtattak. Igyekeznek szembeállítani a párttagokat egymással, személyeskedés és intrikák tömegével igyekeznek megbontani a párt egységét, ezt hallottam, azt hallottam alapon. Egyes párt- és állami vezetők ellen kisebb elkövetett hibákért valóságos rágalomhadjáratot indítanak. Ilyen tapasztalható Kaposváron, Nagyatádon, Barcson, Ta’oon és más helyeken. »Minden öntudatos munkásnak világosan fel kell ismernie, hogy minden néven nevezendő frakciózás ártalmas és megengedhetetlen, mert a frakciózás — még akikor is, ha egyes csoportok képviselőiben a legjobb akarat megvan a pártegység megerősítésére— a gyakorlatban óhatatlanul oda vezet, hogy az egyetértésben végzett mimika gyengül, a Kormányzó pártba befurakodott ellenségeink ismét fokozott mértebb-ri_-)róbálják a széttagoltságot elmélyíteni és az ellenfoir a. alom céljaira felhasználni.-« (Lenin művei 32. kötet.)

Alá ellenforradalmár volt, azt le kell váltani, nem tölthet be egyetlen területen sem vezető tisztséget. Ha azonban kisebb hibát követett el, de nem állt át az ellenforradalom oldalára, a Párt Központi Bizottságának az a véleménye, hogy főleg a november 4. utáni magatartását kell értékelni, hogy amikor nehéz helyzetben volt a párt, még érvényesült az ellenforradalom nyomása, hogyan állta meg a helyét és cselekedete alapján kell megítélni, hogy lehet-e vezető, vagy pedig nem. Tehát, ha az októberi eseményekben kisebb hibát is követett el, de november 4. után szilárdan megállta a helyét, az akkori körülmények figyelembe vételével, akkor maradhat párt-, állami és gazdasági vezető egyaránt.

Többen felvetik, hogy némelyik elvtárs az októberi események előtt a Nagy Imre-féle politikai vonalat, vagy az úgynevezett hivatalos pártvezetés szektáns vonalát képviselte és ezért ezeket el kell ítélni, le kell váltani tisztségükről. Minek az alapján ítéljük meg az elvtársakat? Azon az alapon, hogy hogyan határolta el magát saját hibáitól, — helytelen nézeteitől. Ha elhatárolta magát, akkor segíteni kell. Arra kell kötelezni ezeket az elvtársakat, hogy mindegyik a saját maga hibája ellen harcoljon. Még pedig a most jelentkező hibák ellen. Aki jobboldali nézeteket vallott, az a most jelentkező liberális politikád nézetek ellen lépjen fel. Alá szeiktáns politikát képviselt, az a ma is j jelentkező szektáns nézetek ellen I lépjen fel. S ennek alapján kell I megítélni az elvtársakat, kell se-!

gítséget nyújtani, hogy a párt helyes politikáját képviseljék.

Az ellenforradalom nyomásának lehet elkönyvelni, hogy némely eivbáxsat azért, mert csökkentették a pártapparátus létszámát, vagy egyéb okök miatt elkerült a pártapparátusból — üldözik. Ezeknek az elvtársaiknak a többsége hosszú éveken keresztül önfel áldozóan dolgozott, jóformán nem volt családi élete, s ha hibákat követett el, a párttal együtt követte el, s módot kell adni számukra, hogy képességeiknek megfelelően dolgozhassanak és kijavíthassák az elkövetett hibákat.

Nem elég csak az eszmei egységet, hanem szükséges a szervezeti és cselekvési egységet is megteremteni a pártban.

Komoly fejlődés van ezen a területen. Vannak azonban még mindig olyan pártszervezetek, kommunisták, amelyek és akik cselekvőén nem vesznek részt a párt politikájának végrehajtásában és nem egy esetben tapasztalható, hogy a taggyűlés nagyon harcos, utána azonban semmi nem történik. Tehát a kommunisták a pártszervezeteken kívül nem tevékenykednek.

Ideje, hogy minden pártszervezet a saját maga területének politikai, gazdasági és kulturális területen egyaránt gazdájává váljék.

Biztosítani kell a kollektív vezetést, hogy a párttagság együttesen határozzon a legfontosabb politikád kérdésekben, de együttesen hajtsa is azokat végre. Ne csak a titkár, vagy a vezetőség egyes tagjai végezzenek pántmunkát.

Szükséges, hogy tovább javuljon a vezetek és a tagság kapcsolata.

Az elmúlt években kiseibb-nagyobb hiányosságok voltak ezen a területen. Többször a pártvezetők, de nem mentesek ettől az állami területen gazdasági munkát végző vezetők sem, nem kérték ki a tagság véleményét, s alapvető kérdésékben a tagság nélkül döntöttek. Ez károsan hatott a párt egész tevékenységére. Nagyon fontos, hogy

minden fontosabb kérdést megtárgyaljunk a párttagsággal, kikérjük a véleményüket, magyarázzuk meg a különböző kérdésekben a helyes álláspontot egymásnak és mind a párttagság, mind a vezetők érezzék, hogy nincs első- és másodrangú kommunista, mindegyik egyenlő joggal rendelkezik. A vezető éljen úgy, mint a tagság, ne határolja el magát a kommunistáktól, a néptől, illetve a munkásosztálytól, s akkor közvetlenül ismeri a problémákat, és a vezető a párttagságra támaszkodva meg tudja oldani mindazokat a felada/toikait, amelyekkel őt a párt, rajta keresztül a nép megbízta.

Ma már mintegy hat hónapja a másodszori felszabadulásnak, ideje, hogy a pártvezetőség, a pártvezetők és a párttagság következetesebben hajtsa végre a párt határozatait, a párt februári, márciusi határozatait az ipar és a mezőgazdaság területén egyaránt, szilárdítsa az állami fegyelmet. A kommunisták ebben a harcban mutassanak példát, bizonyítsák be, hogy rászolgáltak a kommunista névre.

Pár gondolatot vetettem papírra a pártegység megteremtéséért vívandó harcban. Meg kell mondani, nem elég az, ha kimondjuk, hogy szilárduljon meg a párt egysége, és vezényszóra az megszilárdul. Ez nagyon komoly harc kérdése. Harc a párt ideológiai, szervezeti és cselekvési egységének megteremtéséért.

Az elmúlt hat hónap alatt komoly eredményeket értünk el a párt eszmei és szervezeti megerősítése, a pártegység megszilárdítása, az íme és mezőgazdaság területén egyaránt.

A feladataink nem kisebbednek. Nekünk harcolnunk kell szűkebb hazánk, Somogyországon belül a politikai és gazdasági konszohdácíó“ért, a tömegek megnyeréséért, okos szóval, meleg szívvel, emberek ügyeivel való törődéssel, kommunista munkával. Hogy mindenkivel megértessük, hogy a párt az egész nép ügyét szolgálja.

E feladatokat akkor tudjuk megoldani, ha tovább szilárdítjuk a párt egységét, a győzelem biztos zálogát.

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép forradalmi hagyományainak őrzője, hazánk j'iiggetlenségének védelmezője !