Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-27 / 97. szám
Dolgozók! Legyetek éberek és harcoljatok a néphatalom ellenségei ellen! „Élen Járunk a termelésben is..." — A kaposmérői téglagyár kommunistáinak taggyűléséről -Heten ülik körül az ebédlő asztalát. Hét téglagyári kommunista, öt hónappal az ellenforradalom után megtárgyalják a tennivalókat. A beszámoló és á hozzászólások is azt mutatják, hogy itt régi, harcos emberek vannak, akik figyelmüket most már nem a múlt eseményeire, hanem az előttük álló igen súlyos és nagy feladatok megoldására fordítják. Amint Forró elvtársnak, a párt elnökének szavaiból kitűnik, három fontos dolgot kell szüntelenül szem előtt tartaniok: a párt sorainak erősítését, a dolgozók nevelését és a termelés kérdéseit. Az elsőt azért, mert vannak még a dolgozótársak között olyan becsületes munkásemberek, akiknek a pártban a helyük, másrészt folyik a munkások között egy lappangó harc az ellenforradalom értelmezésében, melyet meg kell nyerniük, megvilágítva a téves nézeteket, visszaverve az ellenséges hangokat. A termelés terén el kell érniük a munkástanács tényleges működését, a régi termelési színvonal elérését, sőt minőségi szempontból túlszárnyalását. Az elnök behatóan foglalkozik a problémákkal: felhívja a tagság figyelmét aa égetők »450 ezer téglás« mozgalmára, melynek segítségével mennyiségileg is elhagyják az október előtti havi termelés színvonalát, és amelyet ezért minden kommunistának a maga helyén támogatnia kell, mert szénmegtakarítást, önköltségcsökkentést, nagyobb nyereségvisszatérítést is jelent: Szól a gyárvezetéshez is a beszámoló: az Időbéres munkákat küszöböljék ki, amennyire csak lehetséges. A vita elég heves, szókimondó, azon mindenki felszólal. Abban egyetértenek, hogy foglalkoznak a pártba belépni szándékozókkal, de könyörögni senkinek sem fognak. Sokat beszélgetnek társaikkal, de érzik, hogy van köztük bujtogató is: ezért a tudatos ellenséget le akarják leplezni. Nagyon alaposan, hosszasan vitatják a termelési ügyeket, látszik, hogy ezt régen várták már és szívükön viselik az üzem és a haza sorsát. Lenért József elvtárs, a munkástanács elnöke elpanaszolja, hogy a tanácstagok egyrésze nem akar segíteni, csak saját sérelmét nézi. A taggyűlés elhatározza: javasolja a munkásoknak, válasszanak helyettük újakat, akik megtiszteltetésnek veszik majd megbízatásukat. Ezután az égetők kezdeményezésére -kerül sor, melyet mindannyian helyeselnek. De Hangya, Lénárt és Forró elvtárs is mindjárt kijelentik, hogy többé senkinek a kedvéért nem harcolnak látszatsikerekért, mások prémiumáért. Emlékeznek még arra, hogy rossz időben legyártattak velük 70 ezer téglát, csak a terv és a prémium kedvéért — majd a negyedév után az egészet eldobhatták. — Ilyen nem lesz többé, csak az ésszerű mennyiség teljesítésre vállalkozunk, amely minőségi szempontból kifogástalan téglát eredményez. Nem akarunk selejt téglahegyeket látni — mondják. A taggyűlés elején Forró elvtárs félt, hogy a taggyűlés termelési értekezletté válik. Mint Sutyor József elvtárs, a járási intézőbizottság elnöke mondotta: ettől nem kell félniük. Ezt kell cselekedniük, most még inkább, mint valaha. A termelés sikered összefüggnek az emberek gondolkodásával és viszont. A szocialista ország úgy épül, hogy mindenki dolgozik annak megvalósításáért, de a kommunisták szívüket, szavukat és egész életüket reáteszik. A Kaposmérői Téglagyár kommunistái helyes úton járnak, amikor a termelés dolgaival behatóan foglalkoznak. „Hívunk benneteket az önképzőkörbe...44 Nemcsak »felső szinteken« állandó vitapont a középiskolai oktatás megreformálásának mikéntje, hanem lent az iskoláknál is a keresés, kutatás jegyében telnek a mostani tanév hátralévő napjai. Ezért jöttek össze közös tanácskozásra, véleménycserére szerdán délután a három, kaposvári technikum, a Közgazdasági, az Édesipari és a Mezőgazdasági Technikum igazgatói a Közgazdasági Technikumban, hogy megvitassák, milyen módszerekkel lehetne az eddig meglehetősen veszteglő állapotú szakköröket pezsgő élettel megtölteni. A vita alapja a vendéglátó Közgazdasági Technikum első, kísérleti önképzőkört ülése volt. Ebben az iskolában ugyanis a régi önképzőkörök tapasztalataira építették fel az új szervet, mely hivatott a diákokat közelebb vinni részben tanulmányaikhoz, részben a gyakorlati munkához, kinek-kinek kedve és tehetsége szerint. A Közgazdasági Technikum Önképzőkörének több szakosztálya van. Olyan szakosztályok ezek, amelyeket a,z érdeklődés megnyilvánulása alapján hoztak létre. Például vannak, akik rádióépítéssel foglakoznak szívesen, ezek alakítottak egy rádióépítő szakosztályt. Ugyanígy van fotó és színjátszó szakosztály is. No és természetesen a legklasszikusabb az irodalmi szakosztály. Az önképzőkör a következeképpen épül fel: minden szakosztálynak az élén a tárgykör iránt legjobban érdeklődő tanárvezető áll, aki tulajdonképpen csak szellemi irányító, mert minden egyéb munka a szakosztályi titkárok kezében összpontosul. A szakosztályi titkárok választják meg az önképzőköri vezetőt maguk közül. Az egész önképzőkör élén pedig vezető tanár áll,. A tervek szerint az egyes szakosztályok kéthetenként tartják foglalkozásaikat, s bizonyos időnként — egy évben esetleg kétszer — r< nagy önképzőköri összejövetel, tehát az összes szakosztályok összes tagjai előtt számolnak be eredményeikről. A Közgazdasági Technikumban szerdán délután volt az első ilyen össz-önképzőköri ülés, melyen leginkább csak a szaktitkárok mondták el terveiket a jelenlévő fiataloknak, mintegy toborzó szándékkal. Ezt a gyűlést, melyen a rokoniskolák igazgatói is részt veitek, vita követte, melyben igazgatók és tanárok egyöntetűen leszögezték} hogy a sajátosan, az iskola típusának megfelelően létrejött önképzőkörökre igen nagy szükség van mind az iskolai tanítás elősegítése, mind az életrenevelés szempontjából.-íj -Május 1-i irodalmi pályázatunk sikerrel zárult A pályaművek beküldésének határideje április 20-án lejárt. Várakozáson felül sok vers és prózai írásmű érkezett szerkesztőségünkhöz, s ezeknek feldolgozása nehézségekbe ütközik. Közel száz prózai művet, s több mint háromszáz verset kell elolvasni, értékelni küiön-kiilön a bírálóbizottság valamennyi tagjának, s csak ezek után kerülhet sor a pályadíjak odaítélésére. E nagy munkát — éppen azért, mert számításon felül jól sikerült a pályázat — május elsejére befejezni nem tudjuk. A május 1-re kitűzött értékelés tehát 10—12 nappal elmarad. Az irodalmi pályázat tapasztalatairól részletes értékelést és a pályadíjak odaítélését május 12-i, vasárnapi számunkban közöljük olvasóinkkal. Szerkesztőség. A Nagyatádi Fonalgyár dolgozóinak kívánsága: PÁRTTAGOKAT A MUNKÁSTANÁCSBA! PEREGNEK. A KIS ŐRSÖK a napfényes, tágas, szép munkatermekben, A színek sokfélesége változatos képet nyújt, kellemes a szemnek. Lila, sárga, barna, kék gombolyagok között szorgos kezek dolgoznak. Az egyik gépnél Németh Erzsébet kiszerelőtől érdeklődöm az üzem munkája felől. — Jól megy a termelés -— válaszol Németh Erzsébet —. de még sok javítanivaló álcád. A munkástanács jobban, többet foglalkozhatna a munkafegyelem megjavításával, az üzem gazdaságosságával. Kár, hogy a munkástanácsban csak egy párttag: van. A festődében ugyancsak serény munka folyik. A festőmedencében a sekkarú gép belemártogatja, kiemeli a fehérre festendő fonalkötegeket. Itt dolgozik Csatos elvtárs, festő. — Nem lenre itt semmi baj — mondja Csatos elvtárs —, csak a munkástanács összetételén kellene változtatni. Sajnos, még mindig vannak olyan emberek a munkástanácsban, akik nem segítik, hanem — szinte úgy tűnik — hátráltatják a termelést. Több párttagot szeretnénk látni a munkástanácsban. Érdemes a dolgozók véleményén elgondolkodni! Hónapokkal ezelőtt, a munkástanácsok megalakulása körüli időkben, bizony a munkások többsége éppen azért adta szavazatát egy-két hangoskodóra, mert úgy vélték, ezek majd keményen, harcolnak a .nagyobb keresetért, a több bérért, S' más hasonló követelésért. Bizony, aki a leghangosabb volt ebben az időszakban, nem egyszer az kapta a legtöbb szavazatot. Telt-múlt az idő, s a hangoskodók kezdték elveszíteni lábuk alól a talajt. A munkástanácsok becsületes tagjai, a dolgozók többsége rájött, hegy életszínvonalat, bért emelni, közben pedig a termelést elhanyagolni. Több termelés, olcsóbb termelés nélkül nem lehet további béremelést végrehajtani. MERT MIT ÉR A BÉREMELÉS, hé. a pénz meg elromlik? A munkástanácstól tehát a dolgozók elvárták, tegyen meg minden tőle telhetőt a munka jobb megszervezésére, a munkafegyelem megszilárdítására, a termelés növelésére. Lám. nyereségrészesedést is csak olyan üzemek kapnak, amelyek rentábilisan gazdálkodnak. A dolgozók tekintete éppen ezért Nagyatádon is a munkástanácsra szegeződött. Mit tesz, mit akar tenni a munkástanács a termelés növelése érdekében? És itt hatott először a választóvíz. A munkástanács többsége belátta a párt és a munkások igazát, elkezdte vizsgálni a gazdaságosság kérdéseit. Mit csináltak a hangoskodók? Érdekesen (ve»-- talán magától értetődően) ezek az emberek lemaradtak, elvesztették a talajt lábuk alól, kedvtelenkedtek és rájöttek arra, hegy már hiába mondogatnak levegőbe szórt pufogtató frázisokat, hiába követelőznek. Közben 1957 januárjában — mint ahogy Horváth Sándorné, az MSZMP alaipszervezet vezetője elmondja — megalakult 15 fővel a pártszervezet. — Erősödik-e a pártszervezet? — Ma már huszonöt tagunk van Közli örömmel Horváth elvtársnő.- És ha így’megy, még több ember fog a párthoz közeledni. Hetesi Lajos KISZ-titkár arról beszél. hogy.április 2-án megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség is 21 taggal. Lelkesen nekiálltak a munkának, melynek nyomán a fiatalok nass kedvvel, örömmel jönnek a KISZ rendezvényeire. Több párttagot a munkástanácsba — mondják a dolgozók, mert meggyőződtek arról, hogy a kommunistái-e szava a munkástanácsban elsősorban az ő érdeküket biztosítja. Az MSZMP tagjai igazi, őszinte harcosai a munkásjobblétnek. Nézzünk egy-két számot. AZ ELSŐ NEGYEDÉV forint-tervét 104,6 százalékra teljesítette a vállalat, de a márciusi terv csak 71,4 százalékra sikerült. (Igaz, a terv is feszítettebb volt.) Mégis bizonyos megtorpanás tapasztalható. Vukics József, a gyár új igazgatója szerint a második negyedévben még nagyobb feladatok várnak az üzem munkásaira. A gyárnak nyereségesnek kell lennie és reméljük, az is lesz — mondja bizakodva Vukics elvtárs. A munkások várják a munkástanácstól, hogy a megnövekedett feladatok elvégzésére összegyűjtse az erőket, mozgósítsa a dolgozókat. Sajnos azonban a munkástanács még nem számolt be választói előtt egyszer sem ténykedéséről. A munkástanácsban még bizonyos forrás, erjedés tapasztalható. ITT AZ IDEJE, hogy ez a forrás megszűnjön, élre törjön a párt, a munkások akarata a munkástanácson belül is. Az akadályokat félre kell söpörni az útból. A munkások bátran hívják vissza a munkástanácsból azokat, akik nehezítik a munkát. Csakis így biztosítható, hogy a második negyedévben elérjék kitűzött céljaikat. Szűts István Népművelési munkánkban tudatosan szolgáljuk szocialista építésünk célkitűzéseit Hozzászólás a „Szíveket gyötrő sorvadás“ c. cikkhez Örömmel köszöntőm a Somogyország segítségét, amellyel a népművelés rendkívül fontos problémáját a hibák feltárásával, a vita lehetőségének megteremtésével a fejlődés útján elősegíti. Szeretném azonban véleményemet elmondani, mert a cikket ki kell egészíteni. Elsőként említem, hogy semmiképpen nem tudok egyetérteni a legutóbbi átszervezéssel. Úgy vélem, hogy a megyei művelődési osztály mindent megtett, amit megtehetett. Lehetetlennek tartom, hogy ekkora megye népművelési feladatainak irányítását négy függetlenített dolgozó meg tudja oldani. Ez fizikai lehetetlenség. Különösen nem lehet ezt kívánni akkor, amikor a közvetlen végrehajtás ezerrétű feladatai mellett számtalan elvileg tisztázandó problémával is foglalkoznak kell. A népművelés segítése nekünk, járási felügyelőknek is szívügyünk. De az iskolai oktató-nevelő munka irányítása mellett a népművelés problémáit már csak »nézegetni« tudjuk. Végeredményben tehát egyik legfontosabb feladat az átszervezés átszervezése. De igen sürgősen. Távolról sem mondom azt, hogy ez az egyetlen feladat. Aláhúzotfan fontos kérdésék: a társadalom és kiemelkedően a pedagógusok felelősségének kérdése. A társadalom szerepéről Tipikus esetként kell megemlítenem megyénk egyik legnagyobb községének, a 'hatezer lakosú Nagybajomnak a példáját. Ragyogó kultúráiét volt, verekedtek a kultúrotthonért. Az elmúlt évben a helyi szervek erre átadták a kultúrotthont élelmiszerboltnak. A község lakói úgy vélik, hogy a boltra szükség volt, de másutt is könnyen és jól elhelyezhették volna. Miért kellett a nagy sietés? Csak azért, hogy hely hiányában a községet ezután elkerülhesse a színház, hogy ne legyen az ifjúságnak, a kultúrmunikásOknak otthona? íme, a társadalom szerepe: biztosítani kell a tárgyi 'feltételeket is. Mint a kis Hajmás község, összefogják a vezetők az egész falut, a maguk erejéből rövidesen felépítik és felavatják kultúrotthonukat. i(Ök azonban nemcsak bontanak.) Azt is jó lenne tudni, hogy miért nem lehet áttelepíteni az iskola mellől a fedeztető állomást, jóllehet erre két év óta határozat is van, az intézmény mindenképpen zavarja a tanítást és az iskola fejlődését is. Az erdészet egy üres istállót »tartalékol«, de mikorra és mire. Ha ezt a (kérdést megoldanák, bővülne az iskola is, amelynek egyetlen szertárhelyisége, egyetlen kis szobája sincs az úttörők számára és előbbre jutna a kultúrotthon ügye is. Társadalmi felelősség kérdése az egyre inkább jellemző egyoldalú eltolódás is. Nagybajomban van szép könyvtár, van jó vezetője is. Miért egyeznek bele, hogy már hosszú idő óta csak színjátszás folyjék a községben? S miért kell egyetlen darabot 22-szer előadni pendlizéssel? A tapasztalatcséré előadások helyesek. Vigyázzunk azonban arra, hogy ne a pénzszerzés legyen a kizárólagos célkitűzés. S miért nem mernek az illetékesek előadásokat, vitákat, anikétokat szervezni? Csak nem gondolják, hogy ez népszerűtlen munka? Felelősek-e ezért a pedagógusok is? Igen. De nemcsak ők, felelős a pártszervezet, a tanács és más vezetők is. Csak közös segítéssel lehet az ilyen éppen nem (könnyű feladatokat megoldani. E téren járásunkban súlyos hiányosságok vannak, a tennivaló tehát nagyon sürgős! Nem tudom szó nélkül hagyni az utóbbi hónapok jelenségét: még a színjátszás színvonala is egyre mélyebbre süllyed: sekélyes fércmunkákka! bajlódnak. (Fáni orvossága, Nóta szárnyán stb.) Falvairuk dolgozói nevében tiltakozunk ez ellen, és a falu lebecsülését látom, ha valaki ebbe belenyugszik, vagy éppen támogatja ezt a jelenséget. Miért gondolják egyes vezetők azt, hogy a falu csak nevetni akar, hogy faívaink kultúrigénye az elmúlt 12 év alatt nem fejlődött óriásit? Gondolkodjanak csak ezen a pedagógusok, a község vezetői egyaránt. A tennivaló tehát az, hogy színvonalat, eszmei tisztaságot, színt vigyünk a népművelési munkába. Általam is helyeselt irány, hogy a falu kulturális életének fejlődését az összes tömegszervezet közös erőfeszítése segítse elő. S mit látunk például Göllében? Azon vitatkoznak, hogy melyik szervezet erősebb, a sportegyesület, az iskola, vagy az EPOSZ? Határoztak, is, és ázt, hogy külön utakon fognak járni. Pedig a kultúrotthon igazgatójának az elgondolása helyes. Terve az, hogy állítsanak össze közös programot, amely a művelődés fejlődését a falu viszonyaihoz mérten egészségesen segíti elő. A bevételt osszák el úgy, hogy nem a végzett munka leeentizése, hanem a szervezet szükséglete legyen az irányadó. Helyesen látja tehát, hogy a cél a község felemelése és nem a marakodás, hogy ki menynyit szerepel, kié legyen a több forint és a többi. Szolgálja mindenki becsületesen a felemelkedést, és akkor mindenki dolgozni fog. Szűnjön meg tehát a széthúzás. Nem ennek az ideje van most. A falu vezetői, pedagógusai Göllében is, másutt is, ne a helytelen határozatba egyezzenek bele, hanem győzzék meg az illetékeseket nézeteik /helytelenségéről. Az ellenforradalom előtt pedagógusaink legkedvesebb munkája ‘a népművelés volt. Sokszor és mindig jogosan sérelmezték, hogy miért nem engedik őket szabadon dolgozni ezen a területen? Szép eredménynyel végezték munkájukat, ez (kétségtelen. Nos, most ennek a lehetősége megvan. S mégis mit (látunk járásunkban? Hónapokig állt a munka. Súlyos megtorpanás ez. Néhány helyen, mint például Kaposmérőrv egy pillanatra sem [álltak meg. Komoly dolgokat hoztak életre a legnehezebb napokban is. Vajon miért? Több oka is van: A község vezetői és dolgozói már megszerették a kultúrmunkát, a csoport vezetője pedig szerelmese a népművelésnek. Vajon a többi község pedagógusainak szívében kialudt volna a láng? Szó sem lehet róla. De az .bizonyos, hogy itt az ideje az eszmélésnek, s hogy figyelmeztetnünk kell őket, hogy hintsék továbbra is a kultúra magvait, mert ezt várja tőlük dolgozó népünk. És amit a nép vár tőlünk, az kötelességünk. Súlyos kérdés^ de az őszinteség vezet csak a segítés útján. Bátran mondjuk meg, vannak még, akiket a tétovázás, bátortalanság tart vissza. Attalában az őszinte vita kérdései között szerepelt, vajon veszít-e a pedagógus ismét a tekintélyéből, ha meggyőződve a sokjsok nehéz (kérdésről, ismét a régi, az igazi elvi úton, helyes módszerekkel tesz határozott lépést. A kadarkúti iskola igazgatója arról számolt be, hogy október után nehezen indult a .munka, gyenge volt a fegyelem, színtelenné vált a népművelés is. »S amikor a község észrevette, hogy egységesek és határozottak vagyunk, megnőtt a tekintélyünk.« A mi népünk szereti és megérti az igazságot. A mi népünk nem maradi nép, de tisztán akar látnj. Ehhez kell őket segíteni, és ettől a vágytól nem szabad félnünk. Bátran nyúljunk népművelési munkánkban is a »kényes« kérdésekhez. Színjátszásunkban, minden műsorunkban tudatosan szolgáljuk szocialista kultúránk, szocialista építésünk célkitűzéseit. S hogy lehet tenni, lássuk még az igali pedagógusok példáját. Már régóta készülődnek, és május 1-e a népművelés újjáéledésének bizonyítéka is lesz. Egésznapos műsor szórakoztatja a község népét: úttörő ének- és zenekar szerepel, úttörő sport és tréfás műsor lesz, a felnőtt férfiak tomacsapata, a tánccsoport, a felnőttek zenekar^, mind kitűnő anyagot ad majd jó feldolgozásban. Igaz, hogy a szervezők között ott látjuk a tanács és párt vezetőit, az iskola egész tantestületét, a tsz és az iparosság vezetőit egyaránt. Mindenki ott van már, aki tud és akar termi. Hisszük, hogy a .pirosnyakkendős úttörőinktől a legidősebbekig büszkén vonulnak majd fel a szép ünnepen és szórakoznak majd a majálison. U.gy látom, fordulat állt be. Soksok községben voltam, és a legtöbben lázas .készülődés folyik. (Nem arról a ritkaságszámba menő kartársról van szó, aki csak havi 400 forintért hajlandó a népet művelni.) És ez boldoggá tesz minket, mert megerősíti azt a hitünket, hogy az illetékes vezetők összefogva pedagógusainkkal és dolgozó népünkkel, ismét a régiek: önzetlen harcosok a falu kultúrájának felemelésében. Tegyük szebbé népünk életét. Én hiszem, hogy ezt így akarjuk és így is fogjuk megvalósítani. Nagy Károly tanulmányi felügyelő.
