Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-04 / 79. szám
JZ________________________________________ l.l „I ,,| .....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................Ilin .■■III Ilii—MM.I.III 4.1 .1 ——^11!.. ......................... ÜNNEPI DÍS A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZBAN HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 12. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Forró hangulatban, a magyar és szovjet himnusz hangjaival kezdődött tegnap este a díszünnepség hazánk felszabadulásának 12. évfordulója alkalmából. A város népének képviselői" üzemek, hivatalok dolgozói, párt- és tömegszervezetek képviselői zsúfolásig megtöltötték az ■ünnepi díszbe öltözött Csiky Gergely Színház nézőterét. A színpadot balról vörös, jobbról nemzetiszínű zászlók szegélyezték, s középen hatalmas négyes profil kép, Marx, Engels, Lenin és Sztálin képe. Az egész színpadon a vörös és a kék, a béke színe dominált. Felzúgó, ütemes taps fogadta az elnökség tagjait. A huszonhat tagú elnökségben helyet foglalt Keserű János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőhelyettese, Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságának elnöke, a szovjet hadsereg jelenlévő alakulatainak tisztjei, László István elvtárs, a Megyei Tanács elnöke, Mikecz János elvtárs, a Városi Tanács elnöke, Márton János elvtárs, az MSZMP városi bizottságának elnöke, valamint üzemi, hivatali dolgozók és pártmunkások. Szirmai Jenő elvtárs megnyitó szavai után Keserű János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága osztály v ezetőhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi nagygyűlés után színvonalas műsor tette még teljesebbé a forró hangulatú díszünnepséget. Szavalatok és énekszámok elhangzása után ezen az ünnepségen mutatkozott be Sánta Ferenc és népi zenekara, majd a Csiky Gergely Színház művészei részletet mutattak be Sándor Kálmán: A harag napja című drámájából. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Keserű János elvtárs beszéde Kedves elvtársak, elvtársnők, tiszteit hallgatóim! Tizenkét éve múlt annak, hogy hazánk és egész dolgozó népünk számára véget ért ezeréves történelmünk egyik legsötétebb, legtragikusabb időszaka, az 1919-es dicső Tanácsköztársaság leverésével kezdődő és a második világháborúba torkolló horthysta-fás úszta uralom nemzetós hazaárulás időszaka. Ma Magyarország minden területén — ugyanúgy, mint itt Kaposvárott is — a magyar nép 1945. április 4-ét ünnepli. Tisztelt hallgatóim! Engedjék meg, hogy hazánk felszabadulásának 12. évfordulóján rövid áttekintést nyújtsak arról az időszakról, amely 1919-től 1945. április 4-ig és azóta eltelt. 1919-ben hazánk proletárt át usa volt az, amely Oroszország után elsőnek valósította még a tanácshatatmat, s ami ezzel együtt jár: a gyárak, bankok, bányák, nagybirtokok kisajátítását. A Magyar Tanácsköztársáság talált először — rövid fennállása alatt — megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és önrendelkezés alapján. Ez a rend biztosította elsőnek hazánk elnyomott dolgozó milliói számára az állampolgári jogokat, s ezek gyakorlásának anyagi feltételeit. Ez a rend valósította meg a tanulási szabadságot és hívta életre Oroszország után elsőnek a munkásparaszt népi hadsereget, amely a tőkés antant-hódítókkal szembeszállt. Érthető, hogy az imperialisták fokozott dühvei fordultait a proletárhatalom ellen és mivel 1917—18-ban az oroszországi szovjet hatalom megdöntésével sikertelenül kísérleteztek, rávetették magukat a kicsi Magyarországra. A Magyar Tanácsköztársaság leverésével hazánkban olyan fasiszta ellenforradalmi rendszer kezdődött, amely megelőzte a hitleri Németország fasizmusát, vérfürdőt jelentett a haladó emberek, elsősorban a kommunisták számára és nem adott engedményt a dolgozó nép irányában még a polgári demokrácia tekintetében sem. Ezért nevezik a 25 éves Her th у-re nd s zer t hazánk ezeréves történelmének legsötétebb, legtragikusabb időszakának és ezért emelkedik 1945. április 4 jelentősége dolgozó népünk számára igen magasra. A Horthy-rendszer 25 esztendő alatt a Tanácsköztársaság minden eredményét felszámolta. A földéhes parasztságot ígérgetésekkel igyekezett leszerelni, amelyekből azonban úgyszólván semmi nem valósult meg. Magyarországon továbbra is megmaradt a 223 000 holdas Eszterig ázy-b irtok és az ország összes szántóterületének 44 százalékát kitevő egyéb nagybirtok. Ugyanakkor jogosan nevezték ezt az országot a hárommillió koldus országának. Ha nem is egyenletesen és a 25 év minden évére vonatkozóan egyformán jelentkezett az ország gazdasági tönkretétele, lényegében a 25 éves Horthy-uralom alatt hazánk gazdaságát tönkretették. Iparunk nem, vagy alig fejlődött. Mezőgazdaságunk messze elmaradt más országik mezőgazdaságától. Hazánk kulturális életét fasiszta, irredenta, soviniszta szellemmel mételyezték meg. Országunkat hozzákötötték a fasiszta Németország szekeréhez, s' ez a lépes dolgozó népünk számára nyomort-! szenvedést és mérhetetlen áldozatokat, háborút jelentett. Érthető, hogy a Magyar Tanácsköztársaság leverését követő 25 éves Horthyfasizmus nem múlt el nyomtalanul hazánk és népünk felett. Ez a lényegében népellenes, haíadásellenes, imperialista és fasiszta rendszer nem hódította meg — mert- nem hódíthatta meg — az alapvető dolgozó tömegeket, a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, értelmiségünk legjobbjait, de kitermelte — mert minden rendszer kitermeli — a saját bázisát. E bázis gerincét a tőkés és nagybirtokos rétegek, a munkásarisztokrácia, a rendszer hű kiszolgálására nevelt állami és erőszakszervek dolgozói, egyes jól fizetett értelmiségi rétegek képezték. A haladó eszmék és emberek üldözésének, a nacionalista, soviniszta, fasiszta eszmék céltudatos terjesztésének nagy szerepe volt abban, hogy bár az alapvető dolgozó tömegek szembe nálltak a fasiszta rendszerrel, nem bontakozhatott ki hazánkban olyan erős ellenállási mozgalom, amely megakadályozta volna, hogy az ország szekerét a nemzet- és hazaáruló úri vezető rétegek a vesztébe rohanó fasiszta Németországhoz kössék és megakadályozzák, hogy Magyarország a második világháború során Hitler utolsó csatlósa legyen. Bár volt ilyen ellenállási mozgalom és ez egyre erősödött, sőt az ország több helyén- fegyveres ellenálló csoportok is működtek, a Horthy-fasisztákat mégsem saját népünk ellenállása döntötte meg és zavarta ki ebből az országból, hanem az önvédelmi harcát folytató és ennek során a fasiszta fenevadat saját barlangjáig üldöző dicső Szovjet Hadsereg. Ezért minden haladó gondolkodású, hazáját és népét szerető magyar dolgozó végtelen és soha el nem múló hálával tartozik a Szovjetuniónak, a szovjet népnek, a Szovjet Hadseregnek. 1945. április 4-ével tehát véget ért hazánkban az a 25 éves időszak, amely az 1919-ben megkezdett munkát félbeszakította és minden erejével igyekezett ezt kiirtani a magyar népből — bár teljesen megsemmisíteni soha nem tudta. Lehetővé vált a Tanácsköztársaság fennállása során megkezdett munka folytatása. Meg kell mondani mindenekelőtt, hog-y hazánk fejlődése az elmúlt 12 év során felfelé ívelt, és ha voltak is hibák 1945 után, a kommunisták méltóknak bizonyultak 1848 és 1919 hagyományaihoz. Hazánk és népünk történetében 1945 óta békövetkezett döntő változások tények és ezeket megcáfolni vagy letagadni — mint ezt az ellenforradalmárok igyekeztek — nem lehet. Tény az, hogy a kommunista párt javaslatára és vezetésével 1945-ben végrehajtott földreform során az Eszterházyak és egyéb nagybirtokosok földjét átadtuk a dolgozó' parasztságnak. Teljesítettük azt a célkitűzést, amelyet annak idején úgy fogalmaztunk, hogy »-a föld azé legyen, aki megműveli«. Lehetővé vált ezáltal, hogy az ország szántóterületének több mint 40 százalékát elfoglaló nagybirtokon virágzó mezőgazdaságot valósítsanak meg azok, akik addig csak sínylődtek, tengődtek a nagybirtokosok jármában. Itt Somogy megyében is 1945-ben mintegy 331000 kát. hold földterület került jogos tulajdonosai, a dolgozó parasztság kezébe. Tény az is, hogy az egész nép tulajdonává tettük a gyárakat, bányákat, üzemeket, bankokat. Tudják, hogy a Kaposvári Vaskombinát államosítása tette lehetővé például azt, hogy az itt foglalkoztatott munkások száma 15—20 főről több mint háromszázra nőtt. Magyarország, amely 1945-ben fejletlen iparral rendelkező, elmaradott agrárország volt, rövid egy évtized alatt fejlett iparral rendelkező mezőgazdasági országgá változott. Ezt példázza Somogy megye ipari üzemeinek fejlődése is, ahol Kaposváron új Textilmű létesült, felépült Dunántúl legkorszerűbb hűtőháza, létrejött egy mezőgazdasági gépjavító üzem, húsüzem, faipari üzem stb. Tény az is, hogy a magyar mezőgazdaság 1945 óta a belterjesség irányában fejlődött. Csökkent a külterjes mezőgazdasági kultúrák területe, s ugyanakkor jelentősen megnőtt a zöldségfélék, ipari növények, egyes abraktakarmányok vetésterülete, s az ország állatállománya a ló kivételével minden állattenyésztési ágban nagyobb a felszabadulás előttinél. Alapvető változások történtek a mezőgazdasági munkák gépesítése terén is. Tény az is, hogy nemcsak az iparban, kereskedelemben és pénzgazdálkodásban, hanem a mezőgazdaság területén is megkezdtük a szocializmus építését, s ha sok hibával, nehézséggel is, de dolgozó parasztságunk számára a mezőgazdasági termelés fejlődésének és a paraszti életformának új perspektívája tárult ki. Somogy megye területén is 1956 októberéig 327 tsz alakult. Bár az októberi ellenforradalom során a párt mellett falun a legnagyobb támadás a szövetkezeteket érte — és itt Somogybán is 89 százalékukat sikerült külső nyomással szétverni — azóta országosan több ezer tsz alakult. Itt Somogybán is 101 tsz alakult, ez azt mutatja, hogy a mezőgazdaság szocialista útja a falun a parasztság körében talajra talált. A megyéből a felszabadulás előtt 60—70 hallgató került főiskolára, egyetemekre. Jelenleg több mint f50 hallgató tanul felsőiskolákban. A megye középiskoláinak száma ötről tizennégyre, a tanulók száma 112Ö- ról 2916-ra emelkedett. A felszabadulás előtt a megyéből a főiskolákra kerülők 65—70 százaléka földbirtokosok, bankárok gyermekeiből kerültek ki. Jelenleg 70—75 százalékuk munkás- és parasztszármazású. Tény az is, hogy az elmúlt 12 év során növekedett hazánkban a lakosság életszínvonala, főleg abban az irányban, hogy az egyszerű dolgozó emberek: a kétkezi munkások, parasztok jobban élnek, mint azelőtt, össze sem lehet hasonlítani az 1945 előtti helyzettel azokat a körülményeket, amelyek ma jellemzőek munkásaink, dolgozóink élétére. Hol volt azelőtt bölcsőde, fizetett szabadság, üzemi konyha, munkaruha és egyéb juttatások, amelyek ma jellemzik hazánkban a munkakörülményeket? Tény az is, hogy népi demokráciánk évei alatt hazánkban felvirágzott a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra. Ma nem az a helyzet, ami 1945 előtt volt, hogy a haladó gondolatokat, eszméket üldözték, s a visszahúzókat, félrevezetőket támogatták, hanem ellenkezőleg, ma a bátor, nyílt, előremutató, hazánk fejlődését, népünk jobb életét szolgáló kulturális ténykedés nyer állami és társadalmi támogatást. Tisztelt hallgatóim! Ki tudná azonban mind felsorolni népi demokráciánk életében elért számtalan eredményünket? Mégis, a múlt év októberében a hazánkban lejátszódott ellenforradalmi megmozdulások során az imperialisták által sugalmazott különféle akciókon keresztül a lehetetlent igyekeztek elérni, vagyis azt, hogy elhitessék dolgozóinkkal, hogy mindez nem igaz, hogy ezek csak a kommunista propaganda szólamai és ma nálunk rosszabb a helyzet, mint 1945. április 4-e előtt volt. Nem arról van szó, hogy azzal a munkással, aki 1945 előtt hónapokig, évekig volt munka nélkül, s 1945 óta megszakítás nélkül dolgozik, el lehetne hitetni, hogy Magyarországon nem szűnt meg a munkanélküliség. A megye területén 1945 előtt a munkások körülbelül 10 százaléka állandóan munkanélküli volt, akik 1945 után munkához jutottak. Mik tették lehetővé, hogy hazánkban 1956. október 23-a 12 évvel a felszabadulás után bekövetkezzék? Ez a kérdés foglalkoztatta és foglalkoztatja október óta becsületes, jó magyar hazafiak millióit, de világszerte brátainkat, ellenségeinket is. Nyilvánvaló, hogy az októberi események jelentős részben azoknak a hibáknak a reakciójaként következtek be, amelyeket az elmúlt évek során a párt és az állam akkori vezetői elkövettek. Olyan hibákról van itt szó, mint népgazdaságunk területén az adottságainkhoz nem igazodó iparosítás végrehajtása, amely országunk fejlődésében nagy nehézségeket eredményezett. Ezzel kapcsolatos az úgynevezett centralizmus és bürokrácia kiépítése is, amely szintén fokozta a hibákat. Több vonatkozásban eltértünk a marxizmus—leninizmus szabályaitól, a különféle dolgozó rétegekkel való kapcsolat tekintetében és megsértettük többször a pártban szükséges demokratikus centralizmus szabályait is. Hozzájárultak vajon az ilyen és hasonló hibák október 23-a bekövetkezéséhez? Igen, feltétlenül hozzájárultak. Ezt nekünk látni, tudni és a jövőben minden cselekedetünknél szem előtt kell tartani. Nyilvánvaló azonban az is, hogy október 23-át nagymértékben elősegítették azok a revizionista eszmék, nézetek, amelyeket Nagy Imre és a köréje csoportosulok terjesztettek, akik gyakorlati tevékenységük során elárulták a munkásosztályt, a pártot, a népi demokráciát. Ez a csoport huzamosabb időn keresztül bomlasztotta a párt sorait, aláásta annak egységét és már jóval október 23-a előtt együttműködött az ellenforradalommal. Ennek a csoportnak a tevékenységét nagymértékben elősegítették azok a hibák, amelyeket a párt és állami életben a korábbi vezetés elkövetett. Ma már világos, hogy Nagy Imre és csoportja október előtti és alatti tevékenysége a népi demokrácia .megdöntésére szervezkedő imperialista és ellenforradalmi erőket segítette. Nyilvánvaló az is, hogy október 23-a előkészítésében jelentős szerepe volt a külső imperialista erők szervezett aknamunkájának és fokozott támadásának a magyar népi demokrácia ellen. Az amerikai pénzen fenntartott »•Szabad Európa« rádió tevékenysége nyilvánvaló. Az is világos, hogy október 23-a után szinte gombnyomásra a nyugatra szökött magyar fasisztákból alakult fegyveres csoportok indultak Magyarország felé. Az imperialisták elősegítették a magyar ellenforradalmat azzal is, hogy ügynökök tömegeit dobták át Magyarország területére, amelyet nem utolsó sorban az tett lehetővé, hogy a semlegesség mázában tündöklő Ausztria megnyitotta kapuit Magyarország irányába. Végül nyilvánvaló az is, hogy október 23-át jelentősen előkészítette, szervezte és irányította a magyarországi belső ellenforradalom, amely zömmel a letűnt kiváltságos osztály maradékaiból, a Horthy-rendszer kiemelt embereiből, csendőrökből, nyilasokból, a lumpenproletárokból és egyebekből állt. Ezek 1945 óta állandóan népi demokráciánk megdöntésére szervezkedtek, és világos, hogy az első pillanatban talpraálltak, amikor a pártot és az államhatalmat meggyengülni látták. így történhetett az, hogy 12 évvel hazánk felszabadulása után, újból a fasizmus, a harmadik világháború és a tőkés rendszer visszaállításának veszélye lebegett fejünk felett. Október 23-a a magyar történelem gyászos eseménye. 1849. október 6-án Haynauék fojtották vérbe Petőfi és társai forradalmát és 107 év múlva, október 23-án a nyugati imperialisták, a Nagy Imrék és a többi hazaárulók igyekeztek vérbefojtani a magyar dolgozók 1945. április 4-én megkezdődött forradalmát. Ez is két történelmi dátum, s ezek között is összefüggés van, csakhogy a másik oldalon. A magyar nép szabadságharca, kedves elvtársak, 1849-ben és 1919- ben is elbukott, mert nem volt erős támasza. 1945. április 4-e és az ezt követő népi demokratikus rendszerünk azonban nem bukhat el soha többé, mert nem vagyunk egyedül, nemcsak a saját erőnkre támaszkodhatunk, hanem vannak nagy, erős barátaink. Ez a múlt év november 4-én világossá vált, amikor a Szovjetunió nem habozott a magyar dolgozók segítségére sietni, s egy csapással végetvetett a népi demokráciánk ellen irányuló alattomos támadásnak. A Szovjetunió mellett azonban a hatalmas népi Kína, Csehszlovákia, Románia, Bulgária Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság, Korea s a világ valamennyi kommunista pártja is segítségünkre sietett, támogatott bennünket, ki-ki a maga módján. Tisztelt hallgatóim! 1945. április 4-ének következményeként hazánkban kialakult népi demokratikus rendszer 1956 októberében nem bukott el. A megalakult forradalmi munkás-paraszt kormány segítségül hívta az ellenforradalom leveréséhez a varsói szerződés alapján hazánkban tartózkodó szovjet katonai egységeket. Az 6 segítségükkel az ellenforradalom fegyveres erőit, a felfegyverzett ellenforradalmárokat és lumpen-elemeket, a katonai vezetésben történt árulás miatt népi demokráciánkkal szembefordult katonai egységeket szétvertük. Megkezdődhetett a konszolidáció érdekében szükséges munka. Ennek során november 4-e óta a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével számos igen fóntos feladatot hajtottunk végre. A szétvert fegyveres ellenforradalmi erőket meg kellett semmisíteni, mert ezek veszélyeztették dolgozóink biztonságát és nehezítették az alkotó munkát. Ez a munka sikerrel járt. Az ellenforradalmi elemek tekintélyes része megérdemelt helyére: börtö*be és bíróság elé került. Az ellenforradalmi bandáknál lévő fegyverek nagy részét összeszedtük. Hazánkban röviddel november 4-e után helyreállt a közbiztonság és a békés alkotó munka, dolgozóink életét nem veszélyeztetik ma már fegyveres banditák. A párt és a kormány második legfontosabb feladata az volt, hogy beindítsa hazánkban a termelő munkát, amely október 23-tól a legtöbb területen megállt. Hazánkban a békés termelőmunka beindult, s a sztrájk felett győzött a józan belátás, az ellenforradalom frázisaiból való kiábrándulás és annak felismerése, hogy a párt és a kormány érdeke azonos országunk egész dolgozó népének érdekeivel. Meg kell mondani őszintén, hogy bár ma már az ipari termelés legtöbb területén elérjük, vagy megközelítjük az október előtti színvonalat, a termelő munkával kapcsolatban igen nagy nehézségeink vannak. A termelő munka beindulása mellett döntő feladata volt a pártnak és a kormánynak, hogy országunk dolgozóival közösen, politikailag tisztázza a helyzetet. Ennek érdekében tisztázni kellett az októberi események ellenforradalmi jellegét: be kellett mutatni az ellenforradalom célkitűzéseit, módszereit, képviselőit; le kellett leplezni a pártba beépült revizionista árulókat és el kellett határolni magunkat az elmúlt évek hibáitól. Ezen a területen is jelentős mértékben előre haladtunk. Kedves elvtársak, kedves barátaim! Az elmondottakból is láthatjuk, hogy november 4-e óta hazánkban igen eredményes alkotó munka folyik. Az ellenforradalom leverésével megindultunk a szocializmus építésének útján és kijavítjuk az elmúlt években elkövetett hibákat. Ezt kívánja ma tőlünk országunk érdeke, népünk érdeke, 1848 és 1919 hagyományainak tisztasága, a világ valamennyi dolgozd népe. Emeljük tehát magasra hazánkban a tiszta, becsületes, igaz szándékú munka zászlaját, s haladjunk előre népünk felemelkedését, hazánk jólétét biztosító szocialista útunkon, amelynek lehetőségei 1945. április 4-én, 12 évvel ezelőtt teremtődtek meg visszavonhatatlanul számunkra. Éljen április 4-e, hazánk felszabadulásának dicső ünnepe! Éljen a hazánkat a fasiszta elnyomás alól felszabadító Szovjet Hadsereg és a testvéri Szovjetunió! Éljen a szocializmust építő Magyar Népköztársaság és ennek vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt!
