Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-24 / 94. szám
Szerda, 1957. április 24. _____ ____ SOMOGYORSZÄG 3 UHUM- 11.1МШИ11 !■ Ml I Ml mi м»ж»<No«тамм»-и' шаиюма1иттид»Ш1^гтаиNo1ИАNo -------г—j-------=-------■—»■~^^-«^-1ТТ||п-|Гг-т-,игГпт-.ду««-«рп ■■ll■Иll■■lll^■^гтrr^■п■■■пr^l■nglr«^^^»«^^^^ Taggyűlés as Áramssoígáltató Vállalatnál Az elmúlt napokban tartott taggyűlést az Áramszolgáltató Vállalat. November óta különböző vállalatoknál, üzemekben, községekben vettem részt taggyűlésen. Örömmel tölt el az a tapasztalat, hogy a taggyűlések mindenütt harcosak és vitatkozó szelleműek voltak, ahol a kommunisták bátran elmondták véleményüket. Rontotta néhány taggyűlés értékét, hogy a pártépítésnél egyszer a szektariánizmus, máskor pedig a liberalizmus ütötte fel a fejét. A mostani taggyűlésen főleg pártépítéssel foglalkoztak. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szektariánizmus és a liberalizmus nem talált talajra az Áramszolgáltató Vállalat kommunistái között. Nyíltan, kommunista módon Rossz szokás honosodott meg az MDP idejében az Áramszolgáltató Vállalatnál. Ha »kényes« kérdésekben — kizárás, tagfelvételi kérelem elutasítás, vagy egyéb más ügyekben — kellett dönteni, akkor titkosan szavaztak. Ezt azért tették, mert sok a barát, s az egymáshoz közelálló, jó viszonyban élő elvtárs a vállalatnál. Amikor taggyűlés előtt beszélgettem Kasza István elvtárssal, a vállalat MSZMP-szervezetémek elnökével, láttam, hogy ő is elkészíti a titkos szavazáshoz szükséges cédulákat. Kértem, hogy a taggyűlésen ne alkalmazzák már ezt, s hívja fel a kommunisták figyelmét, hogy nyíltan, őszintén szavazzanak, határozzanak. Ez meg is történt. Eredménye az lett, hogy a kommunisták úgy határoztak, többé nem alkalmazzák ezt a helytelen, titkos szavazási formát, s minden esetben mindenKlnek nyíltan megmondják véleményüket. Nem való közénk Első napirendi pont: Gyorsok János, műszaki osztályvezető kizárása volt. Gyorsok János átigazolási kérelmét az előző taggyűlésen a vállalat kommunistái elfogadták, most mégis kizárása mellett kellett dönteni. A taggyűlés óta a vállalatnál tartottak egy családi estet, ahol Gyorsok részegen olyan kijelentéseket tett, amelynek alapján nem való az MSZMP-be. Gyorsok Jánost — amikor elfogadták átigazolási kérelmét — figyelmeztették nacionalista nézeteinek revízió alá vételére. A figyelmeztetés nem használt. A tagság véleménye egyhangú volt: Nem való közéjük, s kizárták a párt somiból. Velük erősödik pártunk Ezután átigazolási kérelmeket tárgyaltak. Egymás után olvasta fel a neveket az intéző bizottság elnöke, s a tagság 'mindenkinek őszintén megmondta a véleményét. Bakos Józsefnét arra figyeímeztették, hogy a fiatalos lendületét csak ott alkalmazza, ahol arra szükség van. Földi Gyulától pedig azt kérdezték meg, miért csak ilyen későn jelentkezett a pártba. De ha úgy látták, hogy valaki jól dolgozott, azt sem hallgatták el. Czéh Ernő, Székely Sándor, Kosa Zoltán, Kesztyűs István, Tóth András elvtársak felvételénél egymásután mondották el, hogy miért javasolják átigazolásuk elfogadását. Tíz átigazolási kérelemnél egyhangúlag szavazott a tagság, Nyikos Istvánnak pedig kisebb ellenvéleménnyel fogadták el átigazolási kérelmét. Négy új belépő felvételi kérelmét tárgyalták ezután. Mészely Kálmánt, a vállalat egyik legjobb dolgozóját nemrégen magasabb beosztásba helyezték jó munkájáért. Bakó József már az ellenforradalom előtt is többször kérte felvételét, de nem vették fel, mert adminisztratív dolgozó volt. Kovács Jánost jugoszláv kapcsolatai miatt régebben kizárták a pártból. Meixner Lászlót, 1945-ös kommunistát is kizárták 19l9-ben taggyűlés határozata és 'anélkül, hogy vele a kizárási indokot közölték volna. Mind a négy esetében úgy döntött a tagság, hogy velük erősödik pártunk, s felvételüket egyhangúlag megszavazták. Tizenkét átigazolási, négy új felvételi kérelemben dönagy a tagság, határoztak a kommunisták, hogy a kérelmezőkkel csak erősödik a párt, és vették fél őket az MSZMP soraiba. Akiket elutasítottak Magyar István, a vállalat építési osztályvezetője is kérte átigazolását. Magyar István régebben szerélőként került a vállalathoz. Tanult, építési osztályvezető lett belőle. Dolgozott jól is, rosszul is. Hibája volt, hogy nem tudott rendet tartani beosztottad között, akik közül többen az ellenforradalmi megmozdulások élére álltak a vállalatnál, öt is elsodorta az áradat, nem állt ki kommunista módra. Annak ellenére, hogy a munkásosztályból származik és a párt tette lehetővé számára % tanulást, akkor, amikor az MSZMP-t szervezték a vállalatnál, s felszólították őt is, hogy lépjen be a pártba, kijelentette, hogy egyelőre nem kíván tagja lenni. Hosszú vita, sok elvtárs véleményének meghallgatása után döntött csak a tagság. A határozat ez volt: Magyar István nem viselkedett kommunista módra, nem való a pártba, Ezért elfogadták a vezetőség javaslatát, s Magyar István átigazolási kérelmét, az MSZMP-be való felvételét elutasították. Ugyancsak elutasították Rosta Sándorné átigazolási kérelmét is. Rosta Sándorné bizalmas munkakörben dolgozott a vállalatnál, s a tinökséget« és megtanácskozták teendőket. KELEPCE Az őrs telefonja megcsörrent. Egy hang Oláh Ferenc főhadnagyot kereste: — Kérem, jöjjön át egy megbeszélésre a Nemzeti Bizottsághoz... Oláh magához vette pisztolyát, zsebredúgott egy gránátot. Ságvári Róbert hadnagy odaszólt neki: — Én is megyek... Kicsit meglepődtek, mikor a szobába léptek. A kiegészítőbeliek térdrefektetett géppisztollyal ültek a fotellekben. A másik szobából néha behallatszot.t a »nemzetőrök«, 15— 16 éves fiúk fegyvercsörgetése. Karvalics elnök éppen Vidovics főispán úr beszédét ecsetelte, hogy milyen jól beszélt és ő látta, hogy azalatt mindenki sírt. — Kicsit várni kell — szólt oda nekik. Nem kínálta hellyel őket, de azért leültek. Néhány perc múlva felpattant az ajtó. Fekete öltönyben Vida úr jelent meg. Egyenesen Oláhhoz fordult: — Csak ennyien vannak? Azonnal hivassa a Katonai Tanács többi tagját is! Az elnök elküldte a személyautót értük. Amíg Ilku József és Nagy Tibor szakaszvezetők, Kordái László határőr megjöttek, csönd volt a szobában. A feketeruhás fel-alá.járkált, majd parancsolóan odafordult az öt emberhez: — Álljanak fel sorba! Végignézett rajtuk. Szeme Oláhra meredt. Egy pillanatra farkasszemet néztek. — ön kicsoda? Ön a parancsnok? — kérdezte, majd a választ be sem várva egy papírlapot nyomott a kezébe. Olvassa fel ezt, hallja mindenki... Megbízólevél volt, mely szerint Vida Árpád századost a járási forradalmi bizottság a forradalmi katonai tanács elnökévé nevezte ki és alárendel minden katonai és karhatalmi egységet. Aláírás: Karvalics Ferenc és Joó József. — Tudomásul vették? — kérdezte Vida és visszavette a papírost. — Igen — felelte Oláh, de ki az a Vida Árpád? — Én vagyok... Ki nem ért vele egyet? ... — végignézett a meglepett embereken. Azok hallgattak. Sorra végigkérdezte a nevüket. — Nos, most pedig felszólítom Önöket, adják át fegyvereiket! Oláh körülnézett. Annyira feldühödött, hogy arca vörös lett az indulattól, keze a gránátot markolászta. Vrányos törzsőrmester géppisztolya felemelkedett, kinyílt a nemzetőrség ajtaja. Kelepcében voltak. Értelmetlen lett volna az ellenállás. »Majd eljön az idő« — gondolta Ilku szakaszvezető, mikor a második figyelmeztetés után pisztolyát odaadta. Ekkor nyugodott meg végleg Vida százados. Kihúzta magát, vigyázba állt és tagoltan beszélve, röviden végzett: — Én, a Forradalmi Katonai Tanács parancsnoka bizalmatlan vagyok mindenkivel szemben, aki a régi rendszert kiszolgálta... Önöket, Oláh főhadnagy, Ságvári hadnagy és Nagy Tibor szakaszvezető védőőrizetbe veszem... Á többiek elmehetnek. Nemzetőrség, teljesítsék a parancsot!. Végigkísérték a falun és a kapitányság szűk celláiba zárták őket. Rövidesen ide került Pilisi István hadnagy is, aki egy faluban volt a délelőtti események alatt. taktartást számtalan esetben megszegte. Emellett összeférhetetlen, s férje az ellenforradalom alatt nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna. Ezért átigazolási kérelmét elutasították. Vajkó Mihály néhány hónapja dolgozik a vállalatnál. Azelőtt a néphadsereg tisztje volt, s most kérte átigazolását. Mivel a tagság úgy látta, hogy nem ismerik őt kellően, nem ismerik az ellenforradalom alatti magatartását, s azt az okot, amiért a néphadseregből leszerelt, úgy döntöttek, addig nem határoznak ügyében, amíg az intéző bizottság ezeket nem tisztázza. Néhány tapasztalat A taggyűlés azt mutatta, hogy a kommunisták bátran és nyíltan megmondják véleményüket mindenkinek, és hogy éberen őrködnek a párt tisztasága felett. Ezt igazolta a kizárás, és a néhány átigazolási kérelem elutasítása is. Az Áramszolgáltató Vállalat kommunistáinak éberségét valamennyi kommunistának követnie kell. Hiba az intéző bizottság részéről, hogy néhány átigazolási kérelemnél nem mondott véleményt, s teljesen a tagságra bízta a döntést. így tettek a vállalat főkönyvelőjének, Tóth Andrásnak esetében is. A felszólalók ugyanakkor elmondották, hogy Tóth András, ha eddig nem is közeledett a párthoz, de az ellenforradalom alatt is állandóan dolgozott, megakadályozta, hogy szabálytalanul akár egy forintot is kifizessenek a vállalatnál. Ezt pedig az intéző bizottságnak ismernie kellett volna és ennek alapján állást foglalni. Ugyancsak nem mondtak véleményt Vajikó Mihály átigazolási kérelménél sem. Feladatuk az lett volna, hogy először kivizsgálják Vajikó Mihálynál felmerülő kérdéseket és csak azután terjesszék a taggyűlés elé átigazolási kérelmét. A taggyűlés azonban e néhány hiba ellenére is azt mutatja, hogy az Áramszolgáltató Vállalat kommunistái helyes úton haladnák az egészséges, a hibákat őszintén . feltáró pártélet megteremtése felé. Szalai László. — Fegyvereket talált a kaposvári tisztiőrs járőre Harag Péter bőszénfai lakos pajtájában, éspedig egy darab légpuskát, egy kilenc milliméteres honvédségi pisztolyt és egy botpuskát.Az eddigi megállapítások szerint a légpuska és a pisztoly Pintér Ottó bőszénfad tanítóé volt, a puska pedig Oszko honvédezredesé. A fegyvereket a rendőrkapitányságra beszállították. Az ügyben a nyomozás tovább folyik. A LEGÉNYSÉG HŰ MARAD ... 12. В Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának május 1-i jelszavai 1. Éljen május 1, a proletár internicionalizmus nagy ünnepe! 2. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság vezetője! 1 3. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép forradalmi hagyományainak őrzője, hazánk függetlenségének védelmezője! 4. Éljen a néphatalmat védelmező, harcban született forradalmi munkás-paraszt kormány! 5. A békéért, a szocialista Magyarországért fogjon össze minden igaz hazafi! Éljen a Hazafias Népfront! 6. Szilárdítsuk a Magyar Népköztársaságot, a munkások és parasztok államát! 7. Dolgozók! Legyetek éberek és harcoljatok a néphatalom ellenségei ellen! 8. Éljen a Szovjetunió, a hű barát, a világbékéért, a szocializmusért küzdő népek legfőbb támasza! 9. Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom zászlóvivője! 10. Éljen a szocialista tábor egysége, szabadságunk és függetlenségünk biztosítéka! , 11. Forró üdvözlet népünk őszinte barátjának, a nagy kínai népnek és vezetőjének, Kína Kommunista Pártjának! Testvéri üdvözlet a hazánkat segítő, a szocializmus felépítéséért velünk együtt harcoló népi demokratikus országok népeinek, kommunista- és munkáspártjainak! 13. Éljenek a kapitalista országok testvéri kommunista pártjai, népeik szabadságáért és függetlenségéért vívott harc zászlóvivői i 14. Éljen a béke! Éljen a békéért harcoló népek harci szövetsége! 15. Éljenek az imperialista gyarmati elnyomás ellen szabadságukért és függetlenségükért síkraszáíló ázsiai és afrikai népek! 16. Vesszenek a háborús uszító imperialisták, a népek ádáz ellenségei! 17. Munkások! Elvtársak! Őrizzük és erősítsük a párt és a (munkásosztály egységét! 18. Munkások! Dolgozók! A ti munkátok biztosítja hazánk boldogabb jövőjét! A munkásfegyelem megszilárdításával, a termelés növelésével és az önköltség csökkentésével teremtsétek meg a népgazdaság szilárd alapjait! 19. Éljen az új termelési sikerekért küzdő munkásosztály! Éljenek hős bányászaink! 20. Éljenek a szakszervezetek, a munkásosztály harcokban edzett tömegszervezetei! 21. Éljen a munkásság, a dolgozó parasztság, és a néphez hű értelmiség szövetsége! 22. Dolgozó parasztok! Termelőszövetkezeti tagok: Állami gazdaságok dolgozói! Biztosítsátok a nép kenyerét, tegyetek meg mindent a bő termésért! 23. Értelmiségi dolgozók! Hűen a néphez és a hazához, tudásotok legjavát latbavetve dolgozzatok a szocialista kultúra és tudomány felvirágoztatásán! 24. Éljen a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság legjobbjainak szervezete, a párt hű segítőtársa! 25. Magyar Nők! Védjetek otthonotokat, családotokat! Neveljétek gyermekeiteket a szocialista haza szeretőiére! 26. Együtt a néppel, a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! fi KISZ és EPOSZ egyült dolgozik Nemrégen a somogyacsai fiatalok úgy határoztak, hogy az EPOSZ- szervezet mellett KlSZ-szervezetet is alakítanák. Elhatározásukat -valóra is váltották. Megalakították a KISZ- szervezetet is, igaz, hogy egyelőre csak hét taggal. A KISZ-szervezet egyúdeig az EPOSZ-otn belül dolgozik, tovább erősítik soraikat. A község EPOSZ fiataljai nem zárkóznak el a KISZ-szervezettől és remény van arra, hogy az EPOSZ fiataljai rövidesen belépnék a KlSZ-szervezetbe. Az őrsöt ugyancsak csellel vették be. aznap este. A kiegészítő parancsnoka telefonált oda, hogy Oláh főhadnagy megbízásából és annak parancsára. fegyver nélkül, sima derékszíjjal sorakozzanak az udvaron. A sorakozó időpontjában teherautó állt meg az őrs előtt, rendőrök és nemzetőrök fogták körül az épületet, puskájukat és a golyószórót az udvaron álló csoportra fogták. Majd odagördült a személyautó, kiszállt belőle Vida úr, és mint tegnap bemutatkozott, majd a parancsnokkal és a többi tisztekkel kapcsolatos egyetlen megjegyzés nélkül Littanszky Pál törzsőrmestert nevezte ki parancsnoknak. A fiúk között rettenetes volt a felháborodás, mert szerették feletteseiket. Az egész őrs olyan volt, mint egy nagy család. Különösen felháborította őket a cselek sorozata és Vida úr életpályája, melyet a »törzs« ismertetett velük. (Egyébként ha Vida tudja, hogy Littanszky pártonkívüli, de bolsevik, bizonyára nem bízza meg őt a parancsnoksággal.) Ez a »törzs« eddig mindenben benne volt, rendszeresen tartotta a kapcsolatot a pártbeliekkel, járőrözott a faluban, most pedig gyanúsan hallgat. Különben is bárkinek a kezébe tette volna a vezetést, ugyanaz marad az őrs, ami volt: a népköztár saság őrse. Mikor másnap délelőtt mégegyszer elment oda, Vidának valamit meg kelett éreznie. Az emberek elfordultak amikor meglátták és az ebédnél hallania kellett néhány halk. csípős megjegyzést, ilyenfélét: »mit keresnek ezek itt? ... hol a hadnagyunk? ...« Nagy volt a morgás. Az őrs nem volt hajlandó a faluban »nemzetőrködni«, fegyvereket kiadni, parancsnokait követelte. Hazament és gyorsan kiengedte Oláh főhadnagyot. Ez azonban nem volt elég. Ilku szakaszvezető naponta kétszer telefonált és személyesen járt a főhadiszálláson, nem ilcérte, követelte a többi határőr szabadonbocsátását is. A századosban már forrt a düh, azonban még türtőztette magát. Kissé bosszankodva fordult a szőke, nyúlánk, keménytekintetű fiúhoz: — Láthatja, hogy szívemen viselem a sorsukat, nem?! Már nem a szűk cellában vannak, hanem átkísértettem őket a pártházba. Ott kényelmesebben vannak. Különben is a vizsgálat folyamatban van... De a fiúk nem nyugodtak. A TÁMADÁS.. Megtudták, hogy kivégzés készül. A parancsot kiadták rá és este 6 órára tűzték ki idejét. Littanszky és Ilku kísérettel keresték fel Vidát. A százados úr nagyon nyugtalan volt. A megye térképe előtt állt. — Az oroszok megtámadtak bennünket. Most nem érünk erre a dologra rá. Benzines üvegeket töltünk. Ilku most már nem bírta tovább, mert Vida le-föld szaladgált: — Ma már másodszor vagyok itt... többet nem jövök. De ha este hat óráig nem adja ki az embereket, itt lesz az egész őrs, megértette? ... Mindezt már a lépcsőn lefelé mondta. Körülöttük ott volt az egész nemzetőrség, néhány rendőr, teletűzdelve gránátokkal és fegyverekkel, lőszerrel teli zsebekkel. Hozzájuk is volt Ilkunak néhány szava: — Maguk csibész gazemberek, lepaktáltak ezekkel a sötét alakokkal, bezárták jogtalanul a mi becsületes embereinket... Szégyeljék magukat, pfuj... Senki sem mert hozzájuk nyúlni, Nem várták meg a hat órát. Aggódtak társaikért. 3 óra volt. Mire a pártházhoz értek, Vida és két teherautónyi nemzetőr Nagyatád felé vette az útját, Fegyverekért meníFelragyog a vörös csillag Vasárnapi számunkban hírüladtuk, hogy az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói lelkesen készülnek május 1-re. Tisztasági versenyt indítottak, a fiatalok pedig műsorral kívánják emlékezetessé tenni ezt a nagy ünnepet. Utólag értesültünk arról, hogy az Áramszolgáltató Vállalat dolgozói elhatározták: május elsején vörös csillagot helyeznek el az épület tetején. A munkálatok már folynak és május elsején az Áramszolgáltató Vállalat épületének tetején felragyog a vörös csillag. tek. Benn az épületben még szépszámmal voltak nemzetőrök. Most már Dögéi politikai tiszt is itt van, ő tárgyal Kársaival, a nemzetőrség parancsnokával. Az sumákol, halogatni akarja a dolgot, de végül is kiadják a határőrtiszteket. Az őrs egyetlen nagy örömmámorban úszik. A tisztiszoba megtelik legénységgel, tisztekkel. Isznak a találkozás örömére. — Gyerünk, szabadítsuk ki a többi elvtársat is — mondja valaki. Egyszerre jelentkezik ' mindenki, de Ilku válogat, maradjanak benn is emberek. Korán esteledik ilyenkor novemberben. Nem nagyon lehet látni a két golyószórót és az állig felfegyverzett csapatot. A golyószórót nekiállítják a kapunak. Littanszky lehívatja Kársait: Tíz perc múlva, lövünk, ha a többi ember nem szabadul ki... Csönd van az utcán, az épületben is. Senki sem jelentkezik. Ilku és Littanszki benyomják az ajtót. Mögöttük csőre töltött géppisztolyokkal Szilágyi Péter, Zijld István és Horváth István határőrök. Rohannak felfelé a lépcsőn. Fönn, az emeleti lépcsőfeljárónál néhány zavarodott alak puskával futkos. Ilku egy sorozatot ereszt a mennyezetbe. Csak ú^_y sivítanak a golyók. A falak százszoros erővei verik vissza a hangot! — Fel a kezekkel — szól keményen Littanszky, a »törzs«. »A nemzetőrök« ijedtén dobálják el a fegyvert. Egy sorozat a zárbá — és feltárul a börtönajtó. Egymás nyakába borulnak az emberek, könnyesen csókolják a szabadultak a határőröket, akik hűségesek maradtak a viharban is a nép ügyéhez, pedig mindnyájan pártonkívüliek voltak. Tíz perc múlva üres az épület. Az éjszakát együtt töltötték mindnyájan, ünnepelték második felszabadulásukat, Csákvári János,
