Somogyország, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-24 / 94. szám
4________________________ ____________ SQMOGXQRSZAG _______ Szerda, 1957. április 34. f.^аямм1накямишшнммммим1иииид»стиияицшюмц1мцш1»Noмаш>изая^"амяи:1|иптш11пт!«игашимм»«>ркяшввши^^^'‘гмгшмах.’ак2кгн71д^ч1гц|1ж;тзив.стмитисршюшммпаявванмииri'HO HMiirinoniiiir 'iiiiiMMiaminninnnnjmn i ii'i'mm— м ma »hi iiiih wnHniwfnMiniiuiiiiiwi'ri'Hw^гоарзка——ивмяаыщв——uh——инвыи» Е ZIS KÖZÜGY — Gondolatok a nagyatádi járás kulturális helyzetéről — Semmivel sem rosszabb a nagyatádi járásban a helyzet, mint bárhol másutt a megyében, sőt csaknem ugyanazok a problémák, s éppen a közös gondok, az azonos bajok teszik szükségessé, hogy a lehető legrövidebb időn belül megtaláljuk a megoldást. Nézzük meg miről is van szó. Mire lenne leginkább szüksége többek között a járási művelődési háznak, mely a járás legjelentősebb kulturális tényezője. Mindenekelőtt elvi, s persze gyakorlati irányításra. Irányítást azonban r.em kap. Várják ugyan a megyétől, de hiába. A népművelési munkával kapcolatban még megbeszélésre sem hívták be Kaposvárra a művelődési ház igazgatóját október óta. Sőt mi több, még csalt egy körlevelet se-m kaptak. Fogalmuk sincs arról például, hogy milyen témákból tartsanak ismeretterjesztő előadásokat, s ha már a saját fejüktől kiötlenek valamit, vajon lesz-e pénz az előadó tiszteletdíjára. A járás a megyétől várja a segítő szót. De lehet-e csupán a megyei szervet hibáztatni egyesegyedül, hogy a sötétben topognak a járásiak? Ugye nem, hisz ők épp úgy tanácstalanok és irányításra szorulnak, mint a járás. S ők is hiába várnak felsőbb támogatásra. Miért? Mert a gyakorlatban nem működik a minisztérium. S hogy a népművelésnek még sokáig nem lesz gazdája, az is valószínű, ugyanis a Művelődési Közlönyben az áll, hogy ismét változás lesz, ezentúl a Népművészeti Intézet foglalkozik a népműveléssel, Népművelési Intézet néven. Újabb hosszas átszervezés és kísérletezés elé nézhetnek a népművelési szervek megyében, járásokban egyaránt. Tehát egyetlen megoldás van, és pedig az, hogy ne várják tovább az égi mannát, annál is inkább, mivel ’áthatják, úgy se hullik ölükbe, s munkához kezdenek, hisz tennivaló volna elég, olyan is, amihez igazán Szükségtelen az írásbeli, vagy akár szóbeli utasítás is. De mondhatnák a járásban: könnyű a megyénelc. hisz a Megyei Tanácson van ember, aki csakis a népműveléssel foglalkozik, nem így a járásban. A járási tanácsnál egyetlen egy művelődési ember van. Neki pedig elegendő munkát adnak az iskolák, képtelen a népműveléssel is foglalkozni. Maradna tehát a művelődési ház függetlenített igazgatója és művészeti vezetője. Kettejüknek kellene kezükbe venni a vezetést. Igaz, ez hatalmas többletmunkát jelent. A művelődési ház önellátó. Állami támogatást egy fillérnyit sem kap. Tehát a maguk keresetéből kell megélni, s ha a községekkel foglalkoznának, maradna a saját munkájuk, azaz nem keresnék meg a szükséges összeget, mely a művelődési ház fenntartásához pedig elengedhetetlen. S még valamit. A művelődési ház nem fizetheti meg az utazási költségelvet, melyekkel a vidéki látogatások járnak. Valljuk be, eléggé megerőltető már az is, hogy önellátók. Egyszerűen nem tudnák fedezni a költségeiket. Azután pedig a művelődési ház intézmény. A községi népművelési ügyvezetőknek csupán tanácsot adhat az igazgató. Valami más megoldást kell találni. Véleményünk az, a járási tanács a jelenlegi státusz terhére állítson be egy hozzáértő embert —• kizárólag a népművelési munka ellátására. Egy embert erre függetleníteni kell, hisz gyakran kell vidékre járnia. A népművelési munkatárs fizetése mind anyagiakban, mind erkölcsiekben busásan megtérülne. Ez biztos. S még egy indok: nem lehet arra építeni, amire eddig, hogy a népművelési ügyvezető — ahol egyáltalában van ilyen —, jelentéseket küld a járásnak, s annak alapján intézkednek. Ha a népművelési ügyvezető vállalja is a színjátszócsoport vezetését és estéről-estére feláldozza a szabadidejét, azt mégsem lehet elvárni tőle, hogy még jelentéseket is küldözgessen unos-untalan. S ha lenne népműveléssel foglalkozó, függetlenített ember a járási tanácson, másként alakulna a községek színjátszóinak műsorpolitikája is. Ugyanis most a községi tanácsok kapták meg a műsor engedélyezésének jogát. Talán ezért is kerültek elő a nem egy esetben Ízléstelen, hazug népszínművek. A járási művelődési ház igazgatója legtöbbször csak utólag értesül az ilyen előadásokról, de megakadályozni nem tudja, hisz nincs is hozzá joga. Az ilyesmi nem fordulhatna elő, ha lenne függetlenített, hozzáértő ember, aki persze nemcsak adminisztratív eszközökkel, de meggyőző szóval iebe-.zélhetné a csoportokat a giccsek előadásáról, s helyettük mást, jobbat ajánlhatna. Volna tehát tennivaló, de mindenki felülről várja a kezdeményezést. Mennyivel előbbre volna már többek között a nagyatádi járásban is a kulturális kibontakozás, ha végre munkába kezdenének! Merthisz akárhogy is forgatjuk, bármelyik oldalról is nézzük, keveset, sőt majdnem semmit nem tettek önmaguktól. Amit a megyében, vagy akár járási viszonylatban meg lehet tenni, azt haladék nélkül tegyék meg. S amíg nem lesz népművelési munkára függetlenített ember a járásban, addig mégis csak a művelődési ház igazgatójának kell segítenie, irányítania a községek népművelési, kulturális életét. Mert most már a munkának kell következnie. S hogy így legyen, az közügy, mindannyiunk érdeke. Szántó István. Jovkov, Jordan: A fehér kecske. (Európa Kiadó.) Kb. 336 oldal, kötve 19 forint. Jordan Javtkov, a bolgár irodalom legfinomabb tollú írói közé tartozik. Elbeszéléskötete lírai hangulatú írásait foglalja magában: novelláinak háttere a Balkán-hegység fenséges és rideg tája. Ebbe a keretbe helyezi Jovkov regényes történetét, a hajdúik, szegénylegények hősies harcát a török megszállók ellen s a bolgár falu hétköznapjának szívet melengető, derűs és fájdalmas eseményeit. A koszovói lányka (Délszláv népballadák.) (Európa Kiadó.) Kb. 288 oldal, kötve, 20 forint. A szerb és horvát népköltészet Európa szerte híres gazdagságából merít ez a gyűjtemény, melynek külön érdekessége, hogy a törökellenes harcokról szóló nagy hősi énekekben fontos szerephez jutnak a mi nemzeti hőseink. VÁLASZFAL Irodalmi pályázatunkra beérkezett mű. Izzó lehelettel vonult el falunk felett 10 32 nyara. A parasztok eladatlan búzájuk miatt keseregtek, a cselédsors, a keserves élet miatt múltak panasztelten a napok. Apám az uradalom mesterembereivel szidta a kasznárt, a magasság- s mennybélit hibáztatva, hogy ilyen embert teremtett. Anyám csak sírt, keléseket gyógyított, amikből a cselédeken kívül, belül is sok volt ebben az időben. Látszatra tespediség, csend ült a falun, mintha az esetlen napok pora az emberekre is rátapadt volna. A mélyben azonban események forrtak. A szürke napok, a.történések sokadalmában az emberi örömök és szenvedések világa élt. S hogy ekkor mi volt fontosabb, elevenebb? A történelem folyamata-e, amely kitört kocsiján a felhőzet közül végigrobogva a világ színpadán, vagy pedig az a számtalan reménnyel telített »boldogságkeresés«, amely az egyes emberek könnycseppjében tükröződött?! Ez is, az is! A történelem?! A milliók boldogságkeresése?! E nyáron a történelem kocsija a gazdasági válságot hordta még, nyomában kínt, szenvedést szórva, megülve a lelkeket, a bizonytalanság magvát hagyva mindenütt. Az egyén könnycseppjében a nyomortól való félelem homályosított a csillogást. Csak a fiatal szemekben égett a vágy, az örök törvény szerint egymást keresve, a boldogság útján... És ez a keserves világ, a megnyomorult lelkek olyan válaszfalat emeltek két szív közé, amelyet egy új világ képes csak ledönteni, messzebb látó lelkek tudják az új falak emelését megakadályozni. A falu messzehangzó, hangos órái: a kalapálás, a harangszó, a vonatfütty. kíméletlenül mérték e forró nyárvégi napon is az idő múlását. Szömöcsik Rozika, a szép cselédlány a második kalapálásra ugrott ki az ágyból. Csendesen, hogy kis testvérei észre ne vegyék, kilopakodott a közös konyhába, a vakotás tükör elé ült. Ma táncolni, dalolni szeretett volna. Gondolata Bizderi Józsi körül kalandozott, míg sernegve siklott a fésű derékig érő, fekete hajában. Takaros kontyot rakott fejére, csillogó tűk, csatok segítségével. Józsi az este a kiskapuból a szobába tért be. A tél óta, egy lakodalom tüzes tánca után járogatott a fiú Rozika után. Megszerették egymást, elhatározták, egybekelnek. Ezt éppen az este mondta meg Józsi Rozika szüleinek. Hogy ő komolyan gondolkodik. Rozika boldog volt, hogyne lett volna.. . Szép is, jó is a Józsi, összeillenek. Mondták is már, kik szeretve, kik irigykedve. Csak, csak Józsi szülei... Azok nagyon rátartiak, pógárok, Jaj, csak el ne hervadjon a jókedv! Pedig szomorú nap virradt Rozikára ... Bizderi Józsi nyugtalanul aludt az éjszaka. Szíve megmelegedett, ha Rozikára gondolt, de megdermedt, amikor anyjára gondolt, mit szól, ha kirukkol Rozikával? Eddig nem törődtek vele. Ha célozgatott rá, hogy milyen szép, milyen jó lány a Rozika, nem nagyon hederítettek rá. Legényember, jár a lányok után... De most, most oda fog állni... A hajnali harangszára már végzett az istállóban. Anyja a teheneket fejte. Most... talán, nem vár tovább ... — Édes ... én ... én feleségül veszem Rozikát. — Mit? Mit mondasz? Ki-i-it? Te? Te észnél vagy?! Szeretjük egymást ... jó is, szép... — Nem mondhatta tovább. — Nem! Nem! Egy szót se! Azt a kódist, azt nem veszed el! Hogy te egy senkit hozz ide? Nem! Én nem egyezek bele — csak úgy harsogott az anya. A nagy kiabálásra az apa lépett be az istállóba. — Apám, édesapám,, hát maga mit mond? Én szeretem Rozikát. Hiszen, hiszen tudja, látta... — szinte könyörögve szólt apjához. — Én? Nem! Hiába szép, hiába jó, nincs semmije. Kár fiam, a szóért. Nem azért nyomorogtunk, kuporgottunk, én nem ... — Beülne a tizenkét holdba. Az én házamba nem teszi be a lábát az a... - csattog az anya hangja, kontrát kapva az apától. — Elég! Ha ez az utolsó szavuk, akkor én ... — Vagy mi, vagy a lány? — zuhant rá anyja szavai. — Édesapám... — A fiú elvörösödött, az apa elkerülte fia könyörgő tekintetét, kiment. — Hát akkor ... Isten velük... — Valamit még mondott, de hangja már magába veszett. Az árokparton sütkéreztünk, amikor a féltizenkettes vonat füttye jelezte, hogy jó lesz hazaindulni, ebédelni. Kergetőzve, magzó sóskát rágcsálva indultunk a falu felé. Utunk a vasúti sínek mellett vitt el és sikongva kapkodtuk meztelen lábunkat a naptól forró vasról, amint egyensúlyozvaakartunk a sínen járni. Egyszer csak ... Oh, borzalom! Még ma is rémít a látvány. Egy vérbefagyott test hevert a sínek mellett, Bizderi Józsi holtteste... a vonat elé vetette magát Eltűnik-e ez a véres fal, mely annyi szív közé emelkedett a falvakban? A történelem kocsija mit hoz, ha ismét kitör a fellegekből? Megfényesítik-e az egyén szemét és örömkönnyben tökröződik-e a boldogság? Rajtunk áll, az új világ építőin. Egyszer már elkezdtük, Szörnöcsikéknek földet adtunk. De nem lesznek-e újból Rozikák, Józsik, akiket a föld és földetlenség választ el? Adalékok a „Szíveket gyötrő sorvadás“ című clkkiikbiz A falusi népi együtteseket keresi a Somogyország múlt vasárnapi egyik cikke. Keresi a szuloki, lakócsai, kutasi, hedrehelyi és a többi népi együttest, hogy hová tűntek. Megritkultak ugyan az utolsó időben a népi együttesek sorai, de azért mindenhol meg van a mag, a kovász, és élnek, ha jelenleg ►-Csipkerózsika« álmát is alusszák. de várják a mesebeli királyfit, a járási, megyei művelődési csoport- és osztályvezetők varázscsókját hogy újra felébredjenek és elkezdhessék a megszakított, vagy egyéb okokból szünetelő kultúrmunkát és újult erővel tovább hirdessék a szocialista kultúrát, tovább neveljék, tanítsák a falu népét, mint az elmúlt tizenkét év alatt. Tudott dolog, hogy a falusi kultúráiét időhöz van kötve, éspedig az őszi mezőgazdasági munkák befejezésétől a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdéséig. A falusi kultúrmunka vezetőinek éppen ezért az őszi mezőgazdasági munkák befejezése előtt már fel kell készülniök arra, hogy a falu népét a kultúrotthoni összejövetelekre megnyerje, mert ha megelőzi a nép szokása — a szomszédolás —, akkor már nehéz a falu népét a kultúrotthon látogatására megnyerni. Ha sikerült a szomszédolásokat megelőzni, akkor a kultúrotthon előadásainak állandó közönsége van. És e közönség soraiból kerülnek ki a népi együttes szorgalmas tagjai, korkülönbség nélkül. Az utóbbi időben a népi együttes tagjainak utánpótlása nagyon nehezen ment, ennek oka a lelkesedés hiánya, a régi tagok kiábrándulása, s túlhajszolt kultúrmunka, erős patronálás, nem megfelelő vezetők, külföldi utazási ígéretek, erős bírálat, és nem utolsó sorban az anyagi előnyök. Most pedig nézzük meg, miért is némultak el az említett együttesek. A szuloki német r^pi együttes 1954- ben alakult az Országos Német Népi Szövetség támogatásával. Az együttes helyi gyűjtésű ének és tánc számaival, eredeti viseletben mutatkozott be. A Német Népi Szövetség az együttest körútra is elvitte A népi együttes vezetője újabb népi szokásokat nem tudott felgyű.jteni, hanem a német népi együttes magyar népi dalokat és táncokat tanult be. S ha a helyzet úgy kívánta, új köntöst öltött magára és mint a DISZ-szervezet együttese mutatkozott be. Ha meg a földművesszövetkezetnek volt szüksége együttesre, s annak szerepelt, akkor a Német Népi Szövetség nem jó szemmel nézte és beszüntette támogatását. Erre az együttes gondolt egy merészet és nagyoperett betanulására vállalkozott, ami erős bírálatot vont maga után, s ezt az együttes sehogyan sem tudta elviselni. A délszláv népi együttesek közül a lakócsai volt a legerősebb, mely 1951. évben alakult. Az együttes tagjai összegyűjtötték a délszláv szokásokat és ebből a legkedvesebbet, — a fonót — feldolgozták, amivel sok szép sikert értek el. De mikor agilis kultúrvezetőjüket fontosabb kultúrérdekek miatt elhelyezték, az utána következők a megkezdett munkát nem folytatták, hanem újkeletű prózai művek betanítására kényszerítették az együttes tagjait, ez kiábrándulást idézett elő az együttes tagjaiban. A MEDOSZ és a Kutasi Állami Gazdaság támogatását élvezte a kutasi népi együttes tánccsoportja. Sok jól sikerült táncszámban gyönyörködhettünk. A csoportnak jó vezetője volt, nem hiányzott az anyagi és erkölcsi támogatás sem és mégis elhallgatott a muzsika és nem táncolnak a kutasi népi együttes tagjai. A hedrehelyi termelőszövetkezet népi_ együttese felgyűjtötte a hedrehelyi vasárnapi szórakozásokat és •»vasárnap délután« című játékában mutatta be. Az együttesek közül talán a hedrehelyi együttes az, mely az októberi események hatására némult el. A többi együttesek közül megemlítem a kálmáncsai népi együttes születései, felemelkedését és elmúlását, miként tűnt le a kultúráiét porondjáról öt évi fennállása után. 1951-ben alakult meg a kálmáncsai Béke énekkar 20 idősebb nő és férfi taggal. A kezdeti sikerek után az énekkar vezető nélkül maradt, mivel az oktatási osztály az énekkar vezetőjét, aki pedagógus lévén, más községbe helyezte át. A kultúrotthon vezetője hiába fordult a járáshoz, a megyéhez segítségért, nem talált meghallgatásra. Ezért a budapesti Népművészeti Intézethez fordult. A kért segítséget a Népművészeti Intézet megadta és egy énekkar vezetőt küldött kéthetenként Budapestről — Kálmáncsára az énekkar vezetésére. Ekkor már az énekkar 45 tagból állott. Az énekkarvezető felgyűjtötte a kálmáncsai régi népdalokat és a dalokhoz a Kálmáncsán élő népi író aktuális szöveget írt. E dalokkal az énekkar a járási, a megyei versenyen nagy sikert ért el. Aminek az lett az eredménye, hogy az 1953. évi országos versenyen egyedül vehettek részt Somogy megyéből. Az énekkar szereplését a népművelési minisztérium oklevéllel és egy harmóniumrnal jutalmazta. Majd felfigyelt a kálmáncsai Béke énekkarra a Rádió is, amely a helyszínen felvételt készített az énekkar műsorszámairól. A sikeres szereplés után az énekkar vezetőjét olyan munkakörbe osztották be, hogy az énekkart nem tudta tovább vezetni. Ekkor újabb kilincselés következett a megyei népművelési osztályon. Az énekkar új vezetőt kapott a megyei ének-szakreferens személyében. A felgyújtott népi hagyományokat, szokásokat, táncokat és dalokat az együttes kollektívája feldolgozta, és megalkotta a »»Kálmáncsai fonót«. Ekkor már az együttes 120 tagot számlált. 20 tagú gyermek-, 70 tagú felnőtt-kórus, hét tagú népi zenekar, tánc- és színjátszócsoport. A »»Kálmáncsai fonó« bemutatásán jelen volt a Népművészeti Intézet kiküldötte is. A látottak után elhatározták, hogy a kálmáncsai együttessel megalkotják az új művészeti formát, a népi daljátékot. A Népművészeti Intézet tervére a megyei népművelési osztály is felfigyelt és mindjárt anyagi segítséget nyújtott a kálmáncsai népi együttesnek. Megkezdődött a munka, megjöttek nap mint nap a Népművészeti Intézet munkatársai. író, zeneszerző, népdalgyűjtő-, szokás-mopdás, tánc-, és mesegyűjtő. Majd eljött a díszlettervező, ruhatervező és rendező. Nem maradt el a dramaturg sem. Heteket töltött Kálmáncsán a néprajzi osztály vezetője is. A felgyújtott anyagot a népi együttes kollektívájának közreműködésével formába öntötték, s megszületett a »»Furfangos királykisasszony« című népi daljáték. Kilenc hónapi nehéz és fáradságos munka után elérkezett a bemutató napja. Jelen volt a Népművelési Minisztérium kiküldötte, a Népművészeti Intézet néprajzi osztályvezetője, a járás, de nem volt jelen elfoglaltsága miatt, akiket legjobban várt az együttes, a megyei népművelési osztály és a Somogyi Néplap. Az előadásról a jelenlévők elismerőleg nyilatkoztak, de a sok-sok ígéretnek az lett a vége, hogy mindöszsze négy előadást tartott az együttes Kálmáncsán és utána nem történt semmi. Az em’üítes 120 tagja azúrt reménykedve várt, hátha a sok ígéretből valóra válik legalább egy járási bemutató, de bizony ez sem következett be, mert mindenki elfeledkezett a kálmáncsai népi együttesről. A kálmáncsai népi együttes utolsó szereplése és megmozdulása 1956. évi április hó 13-án, az együttes fennállásának ötéves évfordulóján volt, ezen utolsó megmozdulásra a kultúrotthon meghívta az illetékeseket. Eljött a Népművelési Minisztérium kiküldötte, a Népművészeti Intézet kiküldötte, a járás, de nem jött el elfoglaltsága miatt a megyei népművelési osztály. A Népművészeti Intézet valószínű belátta a kálmáncsai népi együttessel szemben történteket és engesetelésül az évforduló emlékére egy ezüst serleget ajándékozott. A kultúrotthon kapui bezárultak, elcsendesedtek a próbahelyiségek, megkezdődött a tavaszi mezőgazdasági munka, majd jöttek az októberi események. A népi együttes megmaradt tagjai visszavonultak mindentől, eredménytelenek maradtak a kísérletek. De azért, ha szenderegve, lelkűk mélyén reménykedve várják, hogy majd csak felfigyelnek újra arra a népi együttesre az illetékesek, amelynek tagjai öt éven keresztül dolgoztak és mindvégig kitartottak a népi szokások, népi dalok, népi táncok mellett és egy szép napon újra megjelennek a kultúráiét porondján. Pakott Vilmos Kálmáncsa
