Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

■ш\ - ÉT- т -1 ■Щ i|| ' Щ p- *$'' y*- -t у ß }. :.* Щь Az anyai szív melegre helyett ANYA- ÉS CSECSEMÖVÉDÖ — olvastuk és olvassuk a Dimitrov utca egyik tetszetős há­zának homlokzatán. De, hogy kik élnek benne és ho­gyan, arra biztos nem gondol a járókelő, amikor gyer­meksírást hall kiszűrődni a házból. De most lépjünk be, látogassuk meg a síró, nevető apróságokat s gondo­zóikat. Elöljáróban — míg végig nem járjuk a termeket - mondjuk el, hogy ez a ház az öröm és egyben kicsit a szomorúság otthona is. Az örömé, mert sok kis apró­ságot itt adnak vissza az életnek, itt gondozzák, ápol­ják, itt teszi az első lépést, itt tanítják az első szavak­ra. itt tartják kis kezüket a nővérek felé, nekik mond­ják először: mama. De a szomorúság háza is. Itt bepillanthatunk sok leány és anya zátonyra futott éle­tébe. Itt, mellbevág bennünket az a hirtelen feltörő ér­zés: sokszor de felelőtlenek, de lelketlenek az emberek. Megrettennek a gyermeknevelés szép áldozatától, vagy könnyelműségből eldobják maguktól a gyermeket. De itt felemelik őket. Járjuk végig az otthont Fekete Mátyásné vezető­­nővérrel — akinek meleg szívében ott él, ott dobog a csecsemő-otthon hatvan aprósága. Sok szépet láthatunk. — Most még építkeznek, nagy a felfordulás a ház­ban — szabadkozik a vezetőnővér. Nem ,baj, majd mi a helyükre képzeljük az új ajtókat, ablakokat, a vako­latot és a szép festést a falra. Az emelet egyik szobá­jából zsivaj és beszélgetés hallatszik. A... itt már a nagyok vannak, a három év körüliek. Az ajtó nyitására egy pillanatra elül a gyerek­­csivitelés, hogy aztán kitörjön a kiáltás: Mami, Anyus­­ita! A »Mami-« a vezetőnővérnek szól, őt hívják így a kicsinyek. Az »Anyuka« meg a belépő idegennek, aki­­ben pici szívük talán az édesanyát sejti. Tudják már, mit jelent ez a szó, mert több kisfiúnak, kislánynak el-eljön az anyukája. De vannak olyanok is, akik hiába várják, nem tud jönni, mert nem is él. De van olyan anyuka, aki tudna jönni, de nem akar. Pedig ha látná, ha hallaná, hogyan várják. Ha csak egyszer is eljönne, biztos idekötné gyermekének gömbölyű karja. Nagy most az izgalom a »nagyoknál«, az utcára készülnek sétálni — lovat, autót nézni, mert az nagyon érdekes" —, csak előbb a nővérke lemossa sorra az ar­cocskákról a bőséges és finom tízórai árulkodó nyomait. A következő szobában is tipegnek, topognak már a gyermekek, de még beszélni nem igen tudnak. Csu­pán tenyérkéjük ki- és becsukogatásával hívogatják a nővérkét, sőt a kőműves bácsit is, aki a szobában tar­tózkodik. Számukra senki sem idegen, aki szeretettel közeledik feléjük. Elvirák, Zolikák és Sárikák önfe­ledten gurítják a labdát és nagy sietséggel közlekednek a szobában, aminek legtöbbször összeütközés és földre­­tottyanás a vége. De sebaj, nekik az a fontos, hogy a pettyes labda gurul s azt meg kell kaparintani kis társuk elől. Azok a pici babák sem éreznek semmiből sem hi­ányt, akik még fehér ágyacskában rugdalóznak. Habár N. Jancsika egy-kettőre felfedezi a szobában lévő veze­tőnővért és nevet, gőgicsél, csakhogy odacsalogassa. Mintha szándékosan csinálná, tudná, hogy ő így na­gyon kedves és szeretnivaló. A babák élvezik a lan­gyos szobát és az ablakon át beáramló tavaszi nap­fényt. Ök még nem tudják, hogy gond és baj is van a világon. Ök még nem tudják, hogy a vezetőnővémek, aki mindig jó és kedves hozzájuk, gondja is van és a legtöbb velük. Hogy minél jobb ebédet, citromot, csoko­ládét, kakaót adhasson »gyermekeinek«. Azt sem tud­ják, hogy milyen gondot okoz neki, hogyha valamelyi­küket örökbe kérik, odaadja-e és hová. Jó helye lesz-e a kisgyermeknek? Kap-e szerető családot az otthon helyett? ök csak azt érzik, hogy a nővérek gondoskodnak róluk, szeretik őket. Pedig nekik is vannak gondjaik, főleg anyagiak. Nehéz beosztani azt a 700—800 forintos fizetést, mert valamennyinek családja, gyereke van. Kicsit keserűen figyelik az újságot. Mindenütt: üzem­ben, vállalatnál emelik, rendezik a fizetést. Van olyan hely, ahol 800 forint a legalacsonyabb fizetés, náluk pedig ez a legmagasabb. De a keserűség felhőjét elűzi homlokukról a gyermekek mosolya. Bíznak abban, hogy róluk sem feledkeznek meg. A. * К О \ Y1 í Л FELÖL finom illat terjed. Ké­szül a jó ebéd, amitől párnás lesz a kezecske, telt az arcocska, egészséges a baba. Pedig sokszor na­gyon rossz állapotban 'kerülnek ide a kicsik a beteg vagy gondatlan szülőktől. Ez az intézet vigyáz rájuk féltőén és szeretettel három éves korukig. Azután a kicsik új otthont kapnak. Van közülük, aki visszatér a családi fészekbe szüleihez, vagy gyerrnekszerető ide­genhez. De van, aki más intézetben kap hasonló gon­­dos ^ nevelést. A »nagyok« mennek, s a kicsik jönnek és újra jönnek, akiket újra magához ölel a Csecsemő­védő. Táplálékot ad az éheseknek, gondozza a betegeket s a szeretetet nélkülöző és szeretetre vágyó gyerme­keknek. Süssünk — főzzünk p. i. Jön a ta asz, ilyen­tor mindi' livatos é praktikus viselet 8 kosztüm. Így finom vonalú, na Jyon ele gáns kosy tűm model’ ét közöljük készíthető divatos -’portszövet lói és egy zínű anyá­ból. Divatos és főleg csinos ruha. Felső­része telje­sen sima, szoknyája kétoldalt, az alsó harma­dán plisszé­­rozott. A szoknya ele­je sima. Ugyanilyen megoldású a szoknya nátulsó ré­sz© is. övét a ruha aya­­gából készí­tünk, s elől vagy hátul, tetszés sze­rint csokor­ra kötjük. Hímzések mosása, vasalása A forgalomban lévő kézimun­káknál felhasználásra kerülő alap­anyagok és fonalak nem minden esetben színtartók. A virágos szí­nű alapanyagok általában szín­­tartóak, sötétebbeknél már le­gyünk óvatosak. A próbára kerülő anyag kis darabkáját férceljük fe­hér vászonra, vessük ugyanolyan mosási eljárás alá, mint ahogyan a kész hímzést kezelni óhajtjuk. Vigyázzunk a szürke nyersvász­nakra is, ezek sárga levet enged­nek, s ha fehér fonallal dolgozunk rá, megfogja. Megbízható, színtartó hímzé­seinket közönséges mosási eljárás­sal tisztíthatjuk. Vagyis előzetes szappanos áztatás után meleg víz­ben, szóda nélkül kidörzsöljük, majd tiszta meleg vízben újból át­mossuk. Ezután több bő vízben öblítjük. Az erős csavarás árt a legtöbb himzőöltésnek, inkább csak gyengén nyomkodjuk ki a vizet a kézimunkából. Félig nyir­kos állapotban, lehetőleg a hímzés balfelén vasaljuk, ilyenkor a hím­zés szépen kidomborodik az alap­ból. Az összehúzódó hímzést vasa­lással ki lehet nyújtani. Találd ki, miről szól a versi ke ? Szürke ruhát visel mindig, Hegyes orra szimatolgat, Szeme, mint az acél fénylik, Foga rágcsál, meg ropogtat. Gyorsan viszi négy kis lába. Mikor haza rohan félve, Falba vágott kis lyukába. Görbe háttal hízelegve Sündörög a konyha táján, Nyelve piros és fejecske Csepcg-csurog le a bajszán. Csemegéje az egérke, Rá vadászni sosem lusta, Éjjel a háztetőn nyávog. Most, hogy viszonylag olcsó a tojás, bátrabban merünk olyan éhe­leket ajánlani, ami tojásból készül. Töltött tojás melegen. Hozzávalók 4 személyre: 6 tói ás, 4 zsemle, 6 dkg vaj, vagy zsír, 2 dl tejföl. A tojásokat keményre főzzük, hosszába kettévágjuk, a sár­gákat kiszedjük és szitán áttör­jük. A zsemléket tejben megáztat­juk, kicsavarjuk és az áttört tojás­­sárgájával elkeverjük, megsózzuk. Hozzáadunk 2 dl tejfölt, egy bezsí­rozott tűzálló tálba teszünk esv uj­­nyi réteget a töltelékből, a többi­vel a féltojásokat felpupozva meg­töltjük és tálba rakjuk. Forró sü­tőben 10—15 percig sütjük, amíg pirulni kezd. Sütőből kivéve min­denük tetejére egy mogyorónyi da­rabka vajat teszünk, zöld petrezse­lyemmel díszítjük. Előételnek, vagy rizs. főzelék körettel főételnek is tálaljuk. Tojásfrífújt. Hozzávalók 4 személyre: 5 dkg liszt, 5 dkg vaj, 3 dl tejből készült fehér mártás (sűrű), 5 tojás, 3 dkg reszelt sajt. A fehérmártáshoz hozzáadunk hosszú csíkokra vágva 3 keményre főtt tojást. Elkeverjük 2 nyers tojás sárgájával és végül két tojás kemény habjával. Bezsírozott, lisz­tezett, hosszú, vagy kerek formába öntjük és 3 dkg reszelt sajttal meg­szórjuk. Forró sütőben 15—20 per­cig pirosra sütjük. Tálra kiborítjuk, felszeletelve önálló fogásként, vagy főzelékre feltétként tálaljuk. A rizst most ugyancsak könnyen beszerez­hetjük, ebből is ajánlunk néhány finom és különleges ételt: Rizsköret: 5 dkg vaj, hagyma, 25 dkg rizs, háromnegyed liter húslé. só, papri­ka, bors. A hagymát vajon pároljuk, hozzá­adjuk a megmosott rizst, felöntjük húslével. Sót, paprikát, borsot te­szünk hozzá, egészen gyenge tűzön 10—15 percig főzzük. Azután a rizs­ből hideg vízzel kiöblített csészé­vel tálra kupacokat rakunk. Erre jön a göngyölt hús, amelyet a pap­rikás töltelékkel töltünk. A töltelék­hez sült kolbász, kevés liszt, egy evőkanál paradicsompüré, vagdalt sonka, részelt hagyma és néhány champion gomba szükséges. Páro­lás közben a göngyölt húst fehér borral locsoljuk. Rizstorta: 20 dkg liszt, 10 dkg vaj, 6,5 dkg cukor, 1 tojás. Töltelék: Gyümölcsíz, 25 dkg rizs, 4 tojás, citrom, 2,5 dkg finom búza­liszt. A máz három tojásfehérjéből. 15 dkg cukorból és néhány szem mandulából készül. Omlós tésztát készítünk, kinyújt­juk. tortasütőbe tesszük, félig meg­sütjük. Miután kihűlt, a maradék tésztával 1 cm magasan kirakjuk a forma szélét. Azután rátesszük a tortára a párolt gyümölcsöt, vagy gyümölcsízt, a kihűlt főtt rizst, ame­lyet jól felvert tojással és finom búzaliszttel kevertünk el, hozzá­adunk egy kevés citromhéjat és le­vet, azután hirtelen tűznél kb. 35 percig sütjük. Ha kihűlt, mázzal vonjuk be. A tojásfehérjét cukorral felkeverjük, a habot rárakjuk a tor­tára, megszórjuk mandulával és pvenge tűzön kb. még egy fél órát sütjük. A szemérmes titkárnő A főnök diktál, de a titkárnő na­gyon szórakozottnak látszik. Már éppen szólni akar neki, amikor a lány egy levelet nyújt át a szobán áthaladó altisztnek. A főnök türel­me véget ér, de mielőtt bármit is szólhatna, az altiszt leteszi elébe a levelet. A cédulán ez állt: »Megen­gedi, hogy* felhívjam a figyelmét ar­ra, hogy a szabó elégette a nadrág­ját és kilátszik az alsónadrágja?« Cipővásárlás A vevő már egy órája válogat a cipők között, végre felsóhajt: —- Egyik se nekem való, tompa­orrú cipőt szeretnék. — Sajnálom, ilyennel nem szol­gálhatunk, idén a hegyesorru a di­vsat • Értem. Csak az a 'baj, hogy az én lábam még tavalyi divatú ... Jó tipp — Autóbusszal akartam odamen­ni, de meggondoltam magam. Gya­log mentem és megtakarítottam két schillinget. — Kár, hogy nem akartál taxival mehni. Akkor sokkal többet takarí­tottál volna meg. ...a forralt víz gyorsabban meq­­f«W. nl,n* ’ forraiatlan? Forrás Közben ugyanis eltávoznak a víz­ből z lígbuborí-kok. amelyik las­sítják a fagyási. •.. bogy az összes emlősük kö­­cs^k az előfont é-l hosszabb ideig, mint az ember? A száz óvnál öregebb elefánt elég gyakori. ...hogy évente körülbelül АО 0C0 bal meg kígycmaiástó!? A legtöbb Ázsiában, ahol évente kö­­rültéiül "0 000 ember pusztul e* kígyóm лг.-s következt .'ben. Kiásó cifc helyen Dél-Arr.erika áll. Észak- Amerikában körülbelül Г00 ember, Európában pedig legfel|ebb 50 em­ber hal meg évente ki g у ómarástól. A legtöbb emberéldozMot Burmá­ban és Brazíliában szedik a rrtórges­­kigyok. .. a kígyók nem tudnak bőrü­kön keresztül nedvet kiválasztani. Tudja-e, hogy Ha erős napfénynek teszik ki őket, rövid id--: bellii elpusztulnak. ...a rák nem is tud hátrafelé Járni? Viszont veszély idején a hát­só testrésszel erős lökésszerű len­dítéssel hátradobja testét. ... az elefántnak nincsenek is olyan jó idegei, mint azt tartják. Gyakran hallani: olyan idegei van­nak. akár az elefántnak! Pedig az elefánt sokkal idegesebb, mint pél­dául a tehenek, vagy a juhok. Ugandában például rendelet tiitja, hogy ? repülőgépek 500 méternél alacsonyabban repüljenek. Azelőtt ugyanis gyakran előfordult, hogy az elefántok annyira megrémültek a repülőgépeiktől, hogy vadul ide­odarohangálva. nagy károkat okoz­tak az ültetvényeken. ... az esőcseppek nyáron na­gyobbak, rr.lnt tőlen? Az esőcsep­pek legnagyobb átmérője 8 —10 mitiméter, a legkisebbé az egy mi­­llmítort sem éri ei. ...a világon annyi rovar van, hogy 7 év alatt felfalnának minden gabonát, gyümölcsöt ös zöldség­féléket s az emberek éhen es me­rek, ha nem lennének madarak, amelyek főleg rovarokból élnek? ... a kutyák csak azért tekered­­nek ö-ssze álmukban, hogy orrukat, a legérzékenyebb testrészüket véd­jék? ... a kígyóknak nincs fülük? A kígyók mollizmaikkal »hallanak«, amelyek annyira érzékenyek, hogy még c leggvengcfcb hang vibrációt Is észreveszik. ... a vér ez ember testében 23 másodperc alatt végzi körútját? Volt egyszer az or­szágban egy Rátát nevű község. Ebben a Rátét­ben egyszer a csősz a mezőn talált egy hatal­mas úritököt. — Tyű, fé­­komadta,— teremtette — csodálkozott — nahát ez már megint mi? Mert hosszú főznivaló tököt már látott, de ilyet nem. Fölvette, megtapogat­ta, megszagolta, de nem tudta mi az. Bevitte hát a faluházára, ott . ép­pen együtt volt a ku­­paktanács. A csősz le­tette a tököt az asztal­ra. A derék elöljárók mind elszörnyúlködtek. A.zt mondja a legöre­gebb, a legokosabb: — Sok időt megértem, de ilyen teremtményt még világéletemben nem láttam. Azt mondja rá az időben utána követ­kező: — Én is sokon kö­­rösztül mentem, de ilyet még én se ettem éle­temben. — S fordult kérdő tekintettel a kor­ban alatta állóhoz. Az azt mondja: — Ami azt illeti, én sem vagyok már mai gyerek, de én sem tu­dom mi ez. De azért bíró a bíró, hogy min­dent tudjon. Itt aztán már bele­szólt a bíró is. — Hát atyafiak, ez — ahogy a Erre aztán a többi fa­­formája mutatja — csak­is tojás lehet. , je is egyszerre megvilá­­gosult. .Hol volt&hol nem-volt... Afrátóti csikótojás Népmese — Persze, . perszel Mi más lehetne, mint ' to­jás. A csősz most már arra is emlékezett, hogy egész meleg volt, ami­kor a földről felvette. A bíró nem hiába hit­te magát okos ember­nek, most még azt is tudta, hogy a tojás mi­csoda tojás. — RffV gyiksárkányé! mondta a legöregebb elöljáró. — Ludvércé! — De a bíró a csőszre hallgatott. Az pedig olyképpen beszélt, hogy akkoriban, mikor a to­jásra ráakadt, valami idegen négylábú nagy állat csatangolt a határ­ban. Futott, sörénye volt és hosszú szőrű far­ka. Annak a Rátáinak a környékén még ritka volt a ló. A parasztok tehénnel szántottak, fu­varoztak. Még a lakoda­lomba is tehén szekéren mentek. De a bíró látott már lovat is, csikót is. Felkiáltott hát: — Csikó! Csikó tojtál Most már az öregek is fújták: Ügy van! Ezt csikó tojtál Ebben mind­nyájan megegyeztek. Eddig szerencsésen el­jutottunk — szólott bíró — még csak azt mondjátok meg atya­fiak, most mitévők le­gyünk? — Kikölteijük! — Ki ám, de kivel, mi­vel. Nekünk nincsenek lovaink. Mindenki törte a fejét. De a bírónak tá­madt jó gondolata. — Tudják mit atya­fiak? Amondó vagyok: hogy ezt a drága szép tojást költsük ki ma­gunk. Ebben megegyez­tek. Jó példának először a bíró ülte meg a tojást. A.ztán sorra a többiek, ki-ki egy napig. Épp úgy, mint a kottás a tojásokat. Talán még ma is ülne valaki a tökön, ha a szomszéd faluban rebes­getni nem kezdték vol­na, hogy a rátóti kupak­­tanácsra rázápult a csi­kótojás. Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezd­tek, hogy ők nem ülik senki lova tojá­sát. A bíró nagyon el­szomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a kis csikó már mozog a tojásban. Megrázta, megszagoltatta az elöl­járókkal. De azok most már hitetlenek voltak. Az- ö orrulc szerint a tojásnak már záp sza­ga volt. Végtére is megálla­podtak abban, hogy a záptojást kiviszik a ha­tárba egy hegyre, mert onnét épp afelé a falu felé guríthatják. ame­lyik a rátóti tanács le­­becslésében a leghango­sabb volt. Ennek csodájára az egész Rátát kivonult. Mindenki látni akarta, hogy hogyan kapja meg a magáét a rossznyelvü falu. Előhozták a to­jást. Bizony szaglott már messziről is. A bí­ró levette a talicskáról a csikótojást és gurítani kezdte lefele. A tojás gurult, gurult, s a domb aljába beleütkö­zött egy bokorba és ab­ban egy kőben, s rapi­­tyánkra tört szét. A bokorból pedig ugyan­ekkor kiugrott egy pi­ci nyúl, erre egész Rá­tát hangot adott, ahogy kinek-kinek a torkán kifért: — A pici csikó! Ni, né! Fut a pici csikó! Utána emberek! A sok nép a nyúl után eredt. A dombon csak a bíró ma­radt. Látva, hogy ha­szontalan a rohanás, meri a rohanó kis jó­szágot úgy sem éri utói senki, szomorúan só­hajtott magában: — Nem megmondtam, hogy a csikó már mo­zog? Miért is nem ül­tünk türelemmel még еду-két nap azt az is­tenadta csikótojást?

Next

/
Thumbnails
Contents