Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

i—*i^ ^^VasárnaPjlWÍT^nárciu^ll-Fáradhatatlaiok a balatonboglári téglagyár dolgozói- NEM VÉLETLEN az, hogy a kézlvetésű Balaton­ba glári Téglagyár a megyei téglagyárak sokaságában az elmúlt esztendőkben az elsők között végzett. Gyár­tási technikája ugyan alig fejlődött, hiszen az ötven évvel ezelőtti kézivetésű munkamódszerek is azonosak vMtak szinte a mai kézivetésű technikával. És mégis, ez a gyár 1 350 000 téglát termelt 1956-ban és azokból több mint egymillió volt az első osztályú tégla, miköz­ben az önköltségük a lehető legminimálisabbra csök­kent. Kerestük, kutattuk ennek az okát, Hiszen akadt téglagyár a megyében, amely kedvezőbb termelési körülmények között van és mégsem sikerült a bogiá­nak szintjére felemelkednie. Bajzik János behordómunkás szavaiban benne van a keresett válasz: — Belátással kell lenni. Szem előtt kell tartani az ország helyzetét... Amint hallottam, a bogiáriak így cselekedtek: be­látással voltak, amikor Mohács felett dübörgött az ár­víz, belátással, amikor földrengés reszkettette meg, dön­tötte romba a Komárom megyei lakóházakat és belá­tással most, október után ... Rettenetes fájdalom — így mondták a bogiári dolgozók —, hogy mire felépí­tettük a háborús pusztulásból az országot, mire az életszínvonalat valóban jelentősen emelhettük volna, felelőtlen elemek nyakunkba zúdították októbert. Ki­nek van szíve, erejét csak a bérekre koncentrálni, csak a nagyobb bérért mogmozdítani a munkáskezet. Az ilyen általános szemlélet felelőtlenség. Ebben a szellemben, a belátás szellemében láttak munkához 57-ben és az 1 200 000 darabos tervet 1 500 000 darabra igyekeznek teljesíteni. Már most is ehhez az utóbbi tervszámhoz termelik ki a szükséges agyag­földet. Egyelőre még tizenketten teszik ezt, de a jövő hónap 10-e körül már húszán látnak munkához, mert a téglaformálók szezonja is megkezdődik. A Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés szakirányításával elégedet­tek. Fonai igazgató — úgymond — nagy hozzáértéssel látja el őket szakszerű tanácsokkal... A BOGLÄRI TÉGLAGYÁR helyi jellegű és a környéket látja el, elsősorban építőanyaggal. A gyár dolgozói igyekezetének célja az, hogy ez az ellátás mi­nél zavartalanabb legyen és lehetőleg a környező köz­ségeknek ne kelljen távoli helyekről építőanyagot be­szerezni. Amikor a pirostetejű kis házak közül előbuk­kan a két ezüstszínű tartály, az ember meg­lepődik. Az öreg juhász épp úgy élj árkait fölöt­te, mint szépapja, nagy­apja, vagy unokája. Ki is gondolta volna, hogy ez alatt a fehér, homo­kos, jószágjárta, gyepes talaj alatt van a fekete arany.. Hogy Buzsák nemcsak a rátétes hím­zéséről, hanem olajáról is híres lesz valaha. Hát bizony erre nem számí­tott a falu népe. Úgy három évvel ez­előtt lehetett, hogy egy szép napon hatalmas te­herautók jöttek, nagy létraformájú vasszerke­zettel hátukon, kisebb vaslábakat hurcoltak, másikak cementet, s egyéb más anyagot. Az­tán pár nap múlva el­kezdtek a »lapban« moz­golódni az emberek, fel­állították a ménkű nagy tornyot, börrögtették a gépeket és irtó nagyon komolyan — mint ahogy attól a városi néptől ki­telik — körüljárkálták a falut esténként OLAJ Jött, elment egv izzó nyár, a munkások deré­kig vetkőztek, homloku­kon, hátukon végigcsor­­gott a munka leve. Jött egy viharos, hófútta tél, de csak dolgoztak, na­gyon nagy szorgalom­mal. Egy nap aztán cso­dálatos titokzatosan for­golódtak, örömtől ugrált a szemük és a buzsá­­kiak csak ekkor tudták meg. hogy hatszáz egy­néhány méter mélység­ből — az ő falujuk alól — feltört az olaj. Szó­val, valahogy így kez­dődött ... Megy az ember és ki­­bukannak a tartályok, közelebb lép és ott áll valami különös néma esendben a telep. Szép hosszá kerítéssel, egy lapostetejű épülettel (csupa beton), két ubor­kaformájú, műszerekkel megrakott tartállyal, s egyebek. Amott a kerí­tésen túl már tyúkok kapargálnak, öreg pa­rasztasszony lén ki a hosszú ház egyik ajta­ján, kukoricaháncsból szőtt szakajtóból szemet dob a baromfiaknak. Emígy találkozik az ipar és a mezőgazdaság. Jól el vannak egymás­sal. Mert ebből az olaj­ból készült üzemanyag­gal szántanak itt is a földeken, az olajat tehát visszakapja a paraszti nép. Iványi László te­lepvezető meg a kis gázzal fűtött tűzhelyén azt a tojást süti, amit a szomszéd tyúkjai toj­nak. A búza is, mely­ből kenyerét eszi, ott termett, kicsit arrébb a púpon. Ebből is látni, egyikük a másik nélkül nem élhet. Olaj, olaj, olaj! Bizony nem volt könnyű munka elvezet­ni három és fél kilomé­terre egy vezetéket az állomásig, hogy onnan elszállíthassák — mond­ja Iványi László. — De megtalálni, sem! Tizen­hét kutat fúrtak, négy­ben van olaj. A telep azóta kiépült, látjuk ma­gunk is. További kuta­tást várnak. Most a Bu­dafoki Kőolaitermelő Vállalat részlegét kép­viselik ők, hatan. Vi­gyáznak éberen a telep­re, a berendezés épsé­gére. Nem kell sokat sé­tálni, míg az I-es ktífig érünk. A rét közepén áll, talán egy kétszer két négyzetméteres he­lyen. Alacsony, piros kerítésén átugorhatnék. A vastag vascső melleit kibuggyant olaj látszik. Egv szerecsenképű hor­dóban is ez áll. Beledu­gom az ujjam, lassan csöppen le róla. Jó sű­rű, sötét, mint az alvadt vér. A föld vére. ha­zánk földjének vére, melyért köszönetét kell mondanunk az itt fá­radozó munkásoknak, valamint azoknak, akik rendben megőrzik né­pünk számára. — Állat- és kirakodóvásár lesz március 18-án Nógocson, 20-án Nagy­bajomban. — Betörtek a balatonboglári Fi­­scher-félé szövetkezeti vendéglőbe március 14-én éjjel. Az ismeretlen tettesek 2 .kilogramm szemeskávét és 100 forintot loptak el. A tolvajok kézrökerítésére a nyomozás folyik. — Két I. típusú tszcs alakult Ist­­vándiban március 13-án. Mindkét ter­melőcsoport 50—50 holdon gazdálko­dik. — Felgyújtotta a szalmakazlat egy kisgyerek. Rinyaszentkirályon már­cius 14-én a délutáni órákban tűz ütött ki a községi apaállatistálló mel­letti szalmakazalnál. A nyomozás so­rán kiderült, hogy a tüzet Friedrich József rinyaszentkirályi lakos négy­éves János nevű fia okozta. A kárt mintegy négyezer forintra becsülik. — Naponta háromszáz színes mo­­zaiklapot készít a kaposvári TÜZÉP Cementáru- és Műkőüzemének ce­mentlapgyártó részlege. Az üzemet nemrég létesítették azért, hogy he­lyi gyártmányokkal pótolják az épí­tőiparban jelentkező hiányokat. — Széngázmérgezés elővigyázat­lanságból. Szappanos István 40 éves balatonszemesi lakos a Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalat balatonszemesi borpincészetének éjjeliőrét súlyos széngázmérgezéssel szállították a kórházba. Szappanos István este jól megrakta a kályhát szénnel, majd rá­zárta a légelzáró ajtót. Aztán magá­ra csukta a szoba ajtaját és egész éj­jel a széngázban volt. Az esetet csak reggel fedezték fel, amikor már az éjjeliőr a gázmérgezés folytán ájul­tál! feküdt. — Uj importcikkek Svájcból. Kül­kereskedelmi szerveink megállapo­dást kötöttek svájci cégekkel nylon, ballon, puplin és egyéb textíliák Ma­gyarországra való szállítására. — Fatolvaj ellen indítottak eljá­rást. Katona József kopaszhegyi la­kos a közelmúltban több mint 1300 forint értékben lopott fát a bárdud­­varnoki tanács erdejéből, melynek egyrészét már el is tüzelte. A meg­lévő mennyiséget elkobozták. — Manapság sok mindent lopnak. A sanfranciscoi Aranykupa parkba« őrzik a Goa norvég hajót, amelye« Amundsen és hat társa 1905-ben elő­ször haladt át az Észak-nyugati Átjá­rón. A rendőrség jelentése szerint a hét végén ismeretlen tettesek betör­tek a hajóra és el akarták lopni a megrozsdásodott motort. Céljukat nem tudták elérni. — 3309 facsemetét adott el a Bár­dibükki Állami Gazdaság több mint negyven egyéni gazdának. A legna­gyobb kereslet a Jonathán és Deiica­­tes almafajta iránt nyilvánult meg. — Fegyvert találtak. Báli János balatonboglári lakos Lelle és Szemes között, a műút árkában két darab kézigránátot talált, öt darab hozzá­való gyutaccsal. A robbanóanyagokat beszolgáltatta. FELHÍVÁS A Pécsi Szénbányászati Tröszt férfi segédmunkásokat keres bányamunkára. Jelentkezhetnek 18—40 éves férfiak, akik orvosilag bányamunkára alkalma­sak. A bányászat bérezése: szállító csil­lés 1500-tól, csapatcsillés 2000-tól. vá­jár 2500-tól, felső határ nincs. A fenti átlagkereset a dolgozó munkájától függ. Ezenkívül évi 40—80 mázsa szén. hű­ségjutalom, munkaruhajuttatásban ré­szesülnek a dolgozók. Legényszálláso­­kon a jó étkezés és pihenés biztosítva .van_________:___________________:__­jelentkezni lehet a járási tanácsok munkaerögazdálkodási csoportjainál, valamint Kaposvárott. Városi Tanács. Kossuth tér 1. sz. alatt, ahol a jelentke­zéshez szükséges felvilágosítást meg­kapják. Somogy megyei Tanács VB Munkaerögazdálkodási Osztálya áH ! / m m Csiky Gergely Színház: Csárdáski­rálynő. Délelőtt 10 órakor. — A mi kis városunk. Este fél 7-kor. Tájelőadás Csurgón: Csárdáski­rálynő. Vörös Csillag: Elveszett nyom. 3, 5, 7, 9 órakor. Szabad Ifjúság: Othello. 3, 5, 7, 9 órakor. KIOSZ Béke Mozi: 17-én 4, 6, 8 órakor: Angyallal nyaraltat». Rippl-Rónai Múzeum: Régi nagy­mesterek kiállítása, Kaposvár város­történeti, somogyi népművészeti ki­állítások. Nyitva: 10-től 14 óráig. cA kap/).márt i%&n/LípLáJt Városunk lakosságát — de különö­sen a fiatalságot — régóta foglalkoz­tatja a vendéglátóipari egységek helyzete. A fiatalságot az érdekli talán a legjobban, hol tudná szabad idejét kellemesen eltölteni. Váro­sunk lakossága az utóbbi időkben rendkívül megszaporodott. Nőtt a fiatalság száma is. De nőttek az igé­nyek is. Ma több olyan ember is kíván a jól végzett munka után szórakozni, akik Azelőtt ezt ntem tehették meg. A szórakozáshoz vi­szont elengedhetetlenül szükségesek a megfelelő színvonalon tartott ven­déglátóipar i helyiségek. Kaposváron nem mondhatjuk el, hogy ezen a téren sokat tettek az illetékesek. Az a szórakozóhely-hálózat, mely megvolt a háború előtt, alig nőtt. Sőt! Hogy mi volt ennek az oka. ezt most nem boncoljuk. Nem is tudjuk, hisz lehetetlen megállapíta­ni. hogy a Vendéglátóipari Válla­lat vezetőin, vagy a tanács vezetőin múlott-e. Felvetődhet annak a gon­dolata is, hogy talán a fontosabb népgazdasági beruházások vették el a pénzt a vendéglátóipar kaposvári fejlesztésétől. Pedig nem így van. Mert ha Pes­ten meg tudták tenni a kereskedel­mi vezetők, ho°'v egy kézimunka­­üzletből az egvik évben játékboltot csináltak, a másik évben átalakítot­ták népbüfének, a harmadik évben férfikonfekció-bolttá vedlett, a ne­gyedik évben zenés cukrászdává fej­lődött stb.. akkor joggal elmondhat­juk, a vidéki városokban az ilyen arányú fejlesztés fele annyi költ­ségbe sem került volna. Az ésszerűt­len átalakítgatásékra országos vi­szonylatban milliókat költöttünk. Persze vannak fejlesztések, okos. ügyes elgondolások, melyek nem kerülnek olyan sok pénzbe, nem kell százezres beruházásokat eszközölni kivitelezésükre. Ehhez azonban jó üzleti érzékkel rendelkező vezetők kellenek kereskedelmi szerveink­ben. A kaposvári vendéglátóipar fej­lesztése szinte egyhelyben topog. Áz igények viszont ezzel kapcsolatosan nagyon megnőttek. Hogy kell-e se­gíteni ezen a problémán, azt maguk a % olvasók döntsék el. Most eléjük tárjuk körsétánk összes tapasztala­taik Korona-vendéglő reggel: ...Várjon! A vendég belép a volt Korona Szálló éttermébe. Aki reggel jön, az nyilván reggelizni óhajt. Legna­gyobb meglepetésére tapasztalja, hogy se tea. se kávé reggel fél nyolckor még nincs, holott ez nem nagy kívánság. A vendég dühös, a pincér sürget, de a konyhában egyetlen szóval élnek: várjon! A vendég is vár. Most az a kér­dés, ki unja meg előbb? Ha a ven­dég, úgy tea helyett kocsonyát kap, ami többletkiadást jelent neki. Vagy eltávozik kiszolgálás nélkül. Korona délben: ...Zsúfoltság! Délben rá sem leh°t ismerni a reggel oly csendes, kihalt kis ven­déglőre. Ide járnak előfizetéses me­nüiket elfogyasztani vagy tizenöt intézmény és hivatal dolgozói. Л zsúfoltság nem mindennapi. A ki­szolgálók a tumultus miatt szinte emberfeletti munkát végeznek. Aki nem előfizetéses vendég, megrökö­nyödve csodálkozik az embertömeg láttán és legszívesebben elmenne más vendéglőbe étkezni. Korona este: j,... Nekem már le kellett volna lépnem!“ Délután négy órakor söprik a vendéglőit?). A takarítónőtől ami­kor barátságosan megkérdezzük, nem lehetne-e máskor, s nem porol­ni a vendégek orra alá akkor fleg­mán visszaszól: — Lejárt a műszakom, különben is nekem már te kellett volna lép­nem! Hát bizony, nem bántuk volna, ha a söprés előbb történik. De még ez is hagyj án. Este nyolc óra körül kezdődik meg itt a »karamba«. Mit is írjunk? A közönség enyhén szólva kissé lár­más, itt hétköznap is rengetegen vannak. Borgőz, cigarettafüst keve­redik, a nyitott ajtón a konyhából beáramló fojtó zsírszag kellemetlen illatával. Egyébként ez itt már ter­mészetes. Az étteremből a konyha közepébe lehet látni. Igazán csak akkor képed el az ismeretlen, ha be­bátorkodik a vendéglő mellékhelyi­ségébe. A kép, ami itt fogadja, egye­nesen meghökkentő. A civilizáció, a kultúra kicsúfolása, pofoncsapása. Az illatokról nem beszélünk. Pené­szes falak lemállott törmelékei bo­rítják a részegek által »visszaadott« étel-, italmaradékokat. A helyiség szennyes, az ajtók tárva vannak, a kagylók töröttek, piszkosak. Szinte elrémül az ember, ha benéz a pené­szes ablakú, égig érő szellőző folyo­sóra. A kis üreg alján a félretapo­sott, sáros fekete félcipőtől az eldo­bott seprűcsutakig, a papírszeméttSl a rongyokig mindent meg lehet ta­lálni. Áporodott levegőjét percnél to­vább bírni sem lehet. Hogy ezt miért tűri a Vendéglátó­ipari Vállalat vezetősége, az meg­foghatatlan. Vajon tiszti orvos lát­ta-e már ezt a helyiséget? Egv cseppnyi jó érzés szükséges, és el kell törölni ezt a szennyes szégyen­foltot a vendéglő kulisszái mögül. Mit lehetne és mit kéne itt tenni? Szinte alig kellene valami pénz hozzá. Csak egy kis akarat, a ven­­üégtátóipari munka szeretete. Hisz a tisztaság nem kerül pénzbe. Maga az étterem helyisége is elhanyagolt. A falak, a mennyezet gőztől és füsttől sötétek. Rájuk férne a fes­tés. A fogasok imbolyognak a ka­bátok súlya alatt, nem egyszer el­dőlnek, fejbecsapva a vendéget. Nem lehet kijavíttatni a fogasokat? A vi­lágítást három fehér irodai búra szolgáltatja. Nem lehetne kicserélni, falrafüggesztett, barátságos, hangu­­latlámpákkal? Vegyenek példát a vasúti restiről. A zenekar nem egy­szer kínból játszik, és sokszor a fo­rintokat hajhássza. Színvonala alig üti meg a vidéki kiskocsmák mér­tékét. A vendéglő padlózata vasúti vagonokra emlékeztető. Tisztántar­tása nem egyedül a seprésben kere­sendő. A Vendéglátóipari Vállalat vezetőinek — véleményünk szerint — meg kell vizsgálni ezeknek a hi­báknak kijavítási lehetőségét. De menjünk tovább. Lehetne-e beruházás nélkül fejleszteni ? BMnek-e a szárak ezáhelyek ? Van-e mód a jobb vezetésre? Bolyongok a város peremén.. Elbolyongtunk a grillbe. Kelle­mes hangulatfény simult az aszta­lokra, szétömlik a hatalmas függö­nyökön, a zenekar rikolt, csattog­nak a rumbatökök: ...»Bolyongok a város peremén...« A grillnek ez a kellemes, kedves hangulata biztos bizonyítéka annak, hogy a Kaposvá­ri Vendéglátóipari Vállalatnál is ta­lálhatók szakmához értő emberek. Jelenleg a grill az egyetlen táncos szórakozóhely, ahol jól érezhetné magát az ember, de szombaton és vasárnap tömegnyomorrá fajul a szórakozás. Idegtépőén összezsúfolódva tölti es­téit az ifjúság. A hely ilyenkor bosz­­szantóan kevésnek bizonyul, és eleve lerombolnak minden illúziót a szű­kös helyviszonyok. Sürgős megoldást kell találni a helyhiány enyhítésére. És a probléma megoldását természe­tesen a Béke épületén belül kell megtalálni. Véleményünk szerint le­hetne is. A Béke Szálló vezetősége is tudja, hogy vannak termek, me­lyek nincsenek kellőképpen kihasz­nálva. Az elmúlt esztendőkben több­nyire összejövetelek, nagygyűlések, alkalmi mulatságok megtartására szolgáltak. A véleményünk az, ha egyelőre még szegényesen is ren­deznék be, de enyhítené a zsúfoltsá­got... Amikor a félikabát is gondot okoz Hétközi napokon nincs helyhiány ugyan, de bosszúság akad ... Még nem járt le a télikabát szezon. Nem is gondolná az ember, hogy ez a tény, a grillben komoly gonddá fa­jul. Két megoldás lehetséges. Egyik az, hogy télikabátban üli végig a vendég az estét, vagy leveti, és ez még kellemetlenebb, mert percekig töpreng, hová tegye — totózik, me­lyik asztalhoz nem jön esetleg vala­ki, míg aztán elkeseredésében meg­rohamozza kabátjával a legközelebb eső széket. Követők persze akadnak, és tíz órakor már tekintélyes télika­­báthegyek tarkítják a terem belsé területét. — Ha a ruhatárt hétköz­ben nem éri meg nyitva tartani, mi­ért nem állítanak be több kisebb fo­gast? Vonók a zsebben A grill zenekarát szerencsésen hozták össze. Tehetséges, jóképességű együttes. Játéka változatos, kelle­mes, alkalmas arra, hogy egész estét betöltő, jó hangulatot teremtsen. Bár még így sem bocsátható meg nekik, hogy időnként fél órára is abba­hagyják a játékot, elsötétítik a pó­diumot és ezt sajnos, gyakran csinál­ják. No, de ez lenne a kisebb baj. Másfél órával a záróra előtt pénz­­szerzési körútra indul a zenekar egy-két merészebb tagja. A recept jól ismert, jól bevált és régi. Úgy kezdődik, hogy a vezető zenész he­gedűjével megközelíti kiszemelt ál­dozata fülét, akár tetszik, akár nem. A harmonikás tisztes távolból köve­ti az akciót, ajkán valami megma­gyarázhatatlan, ellenállhatatlan mo­sollyal. Ilyenkor a vonó mintha a páciens zsebében turkálna, azért, hogy hol tízes, hol százas akadj oa rá. Nincs ellenállás, mert valamelyi­ket csak kihúzza majd — még távo­zás előtt. Nos ez a sóvár, eltúlozott anyagiasság nagyon kellemetlen, nem illik a grill jóképességű zeneka­rához. Az étterem Vonzóságát csak az rontja, bogy irodaszékeket is használnak és nem választják el megfelelően a konyhá­tól. Egyébként szombaton, vasárnap itt is hosszan kell keresni az ülőhe­lyet. Ezzel a heti sétánkat befejeztük. Javaslatainkat az illetékesek vizsgál­ják meg és ahol mód van rá, csele­kedjenek. Sétánkat majd tovább folytatjuk, addig, amíg meg nem ja­vul Kaposvár vendéglátóipari helyze­te ... Szegedi—Szűts

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents