Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-17 / 64. szám

Vasárnap, 1&57. március_17.___________________________________________________SOMOGYORSZAG_______ 3

Kérdezgetem a felnőtteket — akik végeredményben felelősek a következő generációért: Vajon lesz-e gyümölcs a nemzet fáján? Vajon az októberi vihar nem tett-e jóvátehetetlen kárt a mi fiataljainkban?

Senkit nem lep meg ez a kérdés, hisz oly természetes, hogy számbavesszük sorainkat és erőinket, tévedéseinket és hibáinkat az okulás céljából.

Az egyértelmű és határozott válasz azonban egy kicsit engem ér váratlanul. Úgy látszik, az indulatok már csillapodóban vannak, hogy az elveszett illúziók helyébe a realitás lép, hogy a felnőttek szeretik és megértik a fiatalokat.

A válasz ugyanis az: »írd meg, hogy igen: a mi ifjúságunk gyümölcs lesz a nemzet fáján, hogy a mi ifjúságunk, ha tévedtek is egyes elemei, ha férges is némely része, a nemesebb a jobb utat választja.«

S amikor bizonyítékokat és példákat kérek, szolgál azzal a tanítónő, a szülő, az öreg kommunista, az ifjúsági vezető, a munkás és értelmiségi, egyszóval mindenki, akit csak megkérdezek. Igaz, hogy bírálnak is: saját magunkat és az államot, a nevelő módszereket és a volt ifjúsági szervezetet, a pártot és a fiatalokat, de ebben is igazságosak és mértéktartók.

Egyébként ezt bizonyítja maga az élet és ezt mondják maguk a fiatalok. Nézzük csak, merre tart a vidék ifjúsága?

\7 árakozással lépek be a Vas~ kombinát kapuján, mert mondják, hogy itt volt a legerősebb az ellenforradalmi befolyás. Hogyan keveredtek ki belőle, milyen nyomot hagyott bennük az a néhány hét? — Talán választ kapok kérdéseimre.

De nem kellett kérdeznem, csak végigvárni azt a beszélgetést, amelyet a hét jelenlévő fiatal — Horváth József, Somogyi József, Panp István, Vargek János, Réti Ferenc, Szedmanics és Csiszár — és a megyei ifjúsági vezető folytatott. Volt ott kérdezés, parázs vita, beszámolás és tervek, de mindenekelőtt őszinteség.

A tíz évvel ezelőtti magamat láttam viszont. Akkor voltunk ennyire szókimondók, érdeklődők és a közösségben szórakozni vágyók.

ök is neki akarnak lendülni. Kirándulásokat terveznek, tánc- és színjátszócsoportot szerveznek, az új kultúrotthon avatására készülnek, melyet a vállalatvezető, a párt és az üb ad majd át nekik.

De ez a pezsgés nem fenntartás- BéFfcüii. Él bennük valami szorongás. Nem szeretnének csalódni várakozásukban. Nem akarnak sok függetlenített ifjúsági vezetőt látni, nem akarják az erőszakos szervezést, a létszámhajszolást.

— Csak valóban rendes és fegyelmezett embereket akarunk sorainkban — mondják. És elnevetik magukat, amikor megkérdezem, hogy ők mind jó szakmunkások-e. Nem dicsekszenek, de természetesnek tartják, hogy ez feltétele legyen a szervezethez való tartozásnak.

De ha nem azok az elvek érvényesülnek majd, mint a KIMSZ- ben valamikor, akkor megint csak nem lesz jó — szólal meg valaki. És nagy Vita kerekedik. Szó kerül a DISZ hibáiról, a jó szervezetek eredményességének okáról.

S eközben kiderül, hogy menynyire szükségesnek tartják egy kommunista ifjúsági szövetség létrehozását, megértik, hogy a pártnak szüksége van egy fiatalokból álló rohamcsapatra, amelyből tartalékait meríti. Megkérdezem tőlük:

Ha majd a KISZ megalakul, maguk melyik szervezetet választják?

Azt, csakis a -KISZ-t — vágja rá Horváth Jóska és körülnéz, hátha azok nem helyeselnek. De azok is ezt mondják. Sőt, szeretnék mar a programját ismerni, bár tudják, hogy az a marxizmus— leninizmus elvei alapján fog állni és tagjait nevelni.

Szó kerül az ellenforradalomról is. ök nem tudták, hogy mi van itt. Zavarukhoz hozzájárultak a kormányban lévő kommunisták intézkedései. Akkor kezdtek gondolkodni, amikor Vidovics és Mindszenty beszédéről értesültek.

Lassan készülődünk hazafelé, de valami még megakaszt. Vargók János, a hullámoshajú, fekete fiú azt mondja, hogy neki nem ünnep március 15-e, mert csak az az ünnep, amikor nem dolgozik. Nagy üggvel-bajjal tisztázzák ezt is, március 15 nufltó helyre kerül, de azért bennem motoszkál a sejtelem, hogy valami még nincs rendben a nemzeti érzés és a szocialista gondolatok összeegyeztetése körül.

Amikor kilépek a gyár kapu-Less gyumoles

ŐSZINTE GONDOLATOK AZ IFJÚSÁG VILÁGÁBÓL

ján és a fiataloktól körülvéve sétálok a város szíve felé, egy felszabadult sóhaj gyűlik bennem a találkozás végeredményeként: »végre a munkásifjúság is politizál — a szocializmusról, a saját közösségéről és jövőjéről«.

S ezt a gondolatot nem győzi le másnap az a hír, hogy a Textilművekben néhányan a független ifjúsági szervezet mellett vannak és harmadnap egy fiatal munkás mondata sem, aki a Nagymalom ifjúságának passzivitását említi előttem.

P gy EPOSZ vezetővel találkoztam. Nagyon jókedvű és bizakodó. Félóra alatt kapásból felsorol mindent, amire kiváncsi vagyok: szervezeteket, falukat, eseteket és szerveket is. Megtudom tőle, hogy 260 községből már százötvenben alakult meg a szervezet, körülbelül 3700 taggal. Ezek mind elfogadták a központ programját és igen nagy az aktivitás körükben.

Üiabban a szórakozási igény mellett másfajta jelek is vannak mifelénk — mondja. A múltkor tartottunk bent egy aktívát, ahol felállt nem is egy küldött és azt jelentette ki, hogy taggyűlést hívtak össze és kimondták, hogy a helyi pártszervezettel együtt akarnak dolgozni. A szőcsénypusztaiak így fogalmazták meg a jegyzőkönyvben a határozatuknak ezt a részét: »Kitartanak a párt és állam mellett«.

— A szórakozás sem olyan, mint ahogyan egyesek azt gondolják. A nagyobb önállóság lehetősége úgy látszik felébresztette a szunnyadó igényeket. Vannak olyan helyek, ahol ezüstkalászos tanfolyamot indítanak és mit gondol, milyen előadásokat és anyagokat kémek? Talán meg fog lepődni: A KIMSZ és annak fiataljai érdekli őket.

Érdeklődöm az okokról. Azt mondja, úgy látják, hogy a párt

törődik velük... Homokszentgyörgyön például a párt és fiatal vezetője azelőtt is harcolt helyiségükért. Ezt nem felejtették el. »Oda állunk, ahol segítenek bennünket« — mondogatják. És az érdekes - említi még, — hogy rendszerint ott nincs szervezet, ahol ezt az ügyet valamelyik pártszervezet vagy lelkes párttag kézbe nem veszi. Mindjárt említ is egy tanácselnököt, egy megyei agronómust, akiket senki nem kért erre, mégis egy jó kis gárdát hoztak össze.

— Nem túl rózsás a kép? — kérdem tőle.

— Hát igen, — mondja — vannak eseteim. A múltkor Hencsén kérdezte tőlem egy fiatal tanító, hogy lesz-e KISZ. Mondom neki, hogy az újságban is olvasható volt. Erre másnap beküldi nekem a lemondását az EPOSZ vezetéséről. Hát most mit csináljak vele?...

Búcsúzik, siet... Jó munkát Szabó elvtárs! Jó munkát Rab Katalin Darányban, Pap Ferenc Tabon, Székely Elemér Somogysárdon. Pezsgő életet a falun is, fiatalok!

lV/f ilyenek is az élet ellentmondásai és meglepetései!... Kutatom Csurgón, hogy miért kísérelt meg öngyilkosságot az ellenforradalom napjaiban Kincses Ferenc, ez a csupaszív, a közért élő gimnáziumi igazgató, a párt hű harcosa. Mondják, hogy akkoriban sokan támadták, talán a diákok sem voltak megértőek vele szemben és még sok egyéb, ami az olyan kétségbeesett esetekben lenni szokott.

És a pártbizottság szobájába éppen akkor lép be két diák, hogy tisztelettel meghívják az intéző bizottság elnökét az iskola klubdélutánjára. Elgondolkoztató, ugye kedves olvasó?

Elbeszélgetünk Horváth Andorral és Cséplő Csabával. Az előbbi szülei parasztok, az utóbbié pedagógusok. Most állnak az érettségi előtt.

Szerintük Kincses igazgató korrekt ember volt. Védik tanáraikat, azok módszereit. Nem túlzóak, véleményüket mérlegelik, több oldalról világítják meg. Az ellenforradalom előttük érthetetlen volt, egyes társaik követeléseiben is sok volt a nevetséges túlzás. Igaz, hogy október előtt nem voltak teljesen egészséges állapotok, most viszont sok változás van jó irányban. Jó hatást kelt bennük, hogy a kormány lehetővé teszi a disszidálásból visszatért társaik továbbtanulását.

Végül az érettségire terelődik a szó: mindketten tovább akarnak tanulni. »De mi lesz, ha nem lesz hely az egyetemen, ha nem sikerül a tervük« — kérdezem. Rögtön kész a válasz, mintha számot vetettek volna ezzel is.

— Autószerelő leszek — mondja a tanítónő fia.

És szereti majd azt a pályát

is?

Miért ne, a becsületes munka nem szégyen, — mondják mindketten.

Д Megyei Könyvtárban miután megtudtam, hogy a kaposvári 5747 olvasóból 3136, tehát több mint ötven százalék fiatal, még elmondják a vezetők, hogy sokan vann8k közülük, akik több éve olvasók és aktív segítői a könyvtárnak.

így kerül szó Müller Magdáról, akit a Petőfi utcai kis könyvkölcsönzőben kerestem fel később. Délután van. Egy sereg gyerek veszi akkor körül Tótszöílősiné tanítónőt, aki elmondja, hogy Magda 10 éves kora óta jár oda, de most nincs itt, majd áthivatja. Addig bemutatja Kiss Györgyit, aki szintén hasonló jó olvasója. »De bemutathatnék még több könyvbarátot is, ha kell« — mondja örömmel.

Megvárjuk Magdit, aztán együttesen beszélgetünk. 15 évesek mindketten, frissek, pirosak, hamvasak.

1 siófoki pedagógusok felsorakoztak a párt mellé

AZ ELLENFORRADALOM IDEJÉN az álhazafias jelszavak az értelmiség egy részét, s közöttük sok pedagógust is megtévesztettek. Az álhazafias jelszavak hatása ezután pedagógusaink között különböző formákban mutatkozott meg. Az ellenforradalom idején egyesek (ezek voltak a kevesebbek) tettekkel segítették az ellenforradalom munkáját, pedagógusaink egy része pedig közömbösen szemlélte, egy részük pedig elítélte, helytelenítette, s ahogy csak lehetett, akadályozta az ellenforradalmárok ég az azokat segítők munkáját. Azt is meg kell azonban őszintén mondani, hogy különösen megyénkben, az ellenforradalom szervezkedésében, irányításában legtöbb helyen az értelmiségiek vitték a vezető szerepet.

Nehezen engedett fel a tartózkodás

November 4-e után egyes elvtársak — helytelenül — általánosságban beszéltek az értelmiség ellenforradalom alatti magatartásáról. Nem tettek különbséget azok között, akik részt vettek az ellenforradalom munkájában, s azok között, akik ellenálltak vagy közömbösen szemlélték azt. Ez azután jogosan váltott ki a becsületes értelmiségiekből bizalmatlanságot, tartózkodást. Fokozta ezt még az ellenség tevékenysége is, amely igyekezett, hogy ezt a bizalmatlanságot tovább növelje és a kormánytól, a párttól elszakítsa az értelmiséget.

Pártunk megalakulásakor nem egy helyen találkoztunk olyan jelenséggel, hogy a kommunisták bizalmatlanul fogadták az értelmiségiek jelentkezését, akik felvételüket kérték pártunk soraiba. Erre a veszélyre pártunk Központi Bizottsága is felfigyelt cs február 26-i ülésén hozott határozatában ezeket állapította meg: »Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló, elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal szemben, mint káros és szektás hibát...«

A határozat megjelenése után változás történt ezen a téren. S ma már csak igen kis mértékben tapasztalható a bizalmatlanság az értelmiségi dolgozókkal szemben. Kommunistáink ma már nem általánosítva beszélnek, az értelmiség ellenforradalmi magatartásáról, hanem mindenkiről, tettei, cselekedetei alapján mondanak véleményt. Mégis, az értelmiségi párttagok részéről hosszú ideig bizalmatlanság, tartózkodás volt tapasztalható és ez legjobban pedagógusaink között mutatkozott meg és mutatkozik meg ma is.

Siófokon is hosszú időre volt szükség, amíg pedagógusaink megtalálták a párthoz vezető utat, amíg felengedett a bizalmatlanság, a tartózkodás. S hogy mégis megtalálták a párthoz vezető utat, abban nagy része volt a kommunisták munkájának, de nagy része volt annak az értelmiségi ankétnek is, amelyen a siófoki értelmiség, közöttük a pedagógusok is elmondhatták sérelmeiket, panaszaikat.

Kosos pedagógus pártszervezetet tikárnak

Az ankét után először az általános iskolában három taggal, majd pedig a gimnáziumban alakult meg a pártszervezet öt taggal. Számban ez kevés, hiszen az MDP-nek mindkét iskolában jóval több tagja volt.

Mégis mindkét helyen van most már egy mag, amely

megkezdte és folytatja a párt erősítését. Sípos Béla elvtárssal, az általános iskola igazgatójával, a pártszervezet egyik tagjával beszélgettem terveikről, céljaikról. Elmondta, úgy gondolják, helyesebb lenne, ha a siófoki pedagógusok egy pártszervezetbe tömörülnének, mert így sokkal eredményesebb munkát tudnának végezni.

— Ha megalakul a közös pártszervezet, tovább folytatjuk a pártépítési munkát. Számítunk arra, hogy még több volt MDP-tag és pártonkívüli is kéri majd felvételét. Szerinte is jó volt a már említett értelmiségi ankét. A jövőben még többet kell tartani. Mondja el ott mindenki őszintén a véleményét, ez segít abban, hogy az értelmiségből eltűnjön a tartózkodás, és segít abban, hogy megszűnjön a ma még tapasztalható közömbösség is — mondotta Sípos elvtárs.

Az életre nevelik a fiatalokat

Ezután az úttörő-mozgalommal kapcsolatos terveikről beszélgettünk Sipos elvtárssal. S a hallottak arról győztek meg, hogy a siófoki általános iskola pedagógusai helyesen látják az úttörőmozgalom jelentőségét, az ezzel kapcsolatos feladataikat.

Február 27-én megalakítottak egy öreg úttörőcsapatot. Tagjai bizony nem a legifjabbakból, hanem szülőkből és pedagógusokból tevődnek össze. Valamennyien önként léptek be a csapatba. Ez lesz a szervezőbizottság, később pedig ők lesznek az úttörők vezetői. Alakítanak még egy 21 tagú patronáló csoportot is, a párt, a tanács, és különböző vállalatok, üzemek vezetőiből. A szülői munkaközösséggel együtt így 80—100 főnyi társadalmi bizottság lesz, amely segíti majd az úttörők munkáját. Az a célja az iskola pedagógusainak, hogy létrehoznak egy fiú és egy leány úttörőcsapatot 30—30 taggal, de legfeljebb hetven fővel.

Sok nagyszerű élmény vár a siófoki fiatalokra. A lányoknak kézimunka-, főző-, varró szakköröket, a fiúknak pedig modellező-, technikus szakkört és vízi szakcsoportot hoznak létre. Nyáron kirándulást is rendeznek, s ez idő alatt sátorban fognak lakni. A siófoki pedogógusok a fiatalokat az életre akarják nevelni.

Panaszuk is van a siófokiaknak. Van az iskolának egy harminctagú fúvószenekara, a hangszerek értéke kb. 80 000 forint. Hosszú évekig használták a hangszereket, de nem javították, mert nem volt rá pénz és most igen rossz állapotban vannak. Azt kérik, hogy a tanács költségvetésében minden évben adjon egy bizonyos összeget a hangszerek javítására.

Tovább a jó úton

Jó úton haladnak a siófoki pedagógusok. Kis létszámmal ugyan, de a gimnáziumban és az általános iskolában is megalakult és dolgozik a pártszervezet és ez biztosíték arra, hogy a kommunisták véleménye, a párt szava egyre nagyobb befolyásra talál a pedagógusok között.

HELYES KEZDEMÉNYEZÉSEKET tettek a pedagógusok az úttörő-mozgalom fellendítése érdekében is. Folytassák tovább ezt a munkát, s neveljék az életre, a haza őszinte szeretetére fiataljainkat.

Szalai László.

Még nincs mindenről önálló véleményük, a könyvekről sem. Csak szeretik. Györgyi meglepetésre a számtant jobban szereti, mint a magyart, mert ebben sok szabályt kell betanulni. Mindketten gyermekorvosok akarnak lenni, s ha nem sikerül, vegyészek. Zenét tanulnak. sportolni járnak, vívnak, röplabdáznak. Másra alig van idejük.

Egyéb dologról nem is igen beszélnek. Csak Magda olvas újságot. Szerinte kár volt az egész októberi dolog. »Miért volt, mikor már mindenkinek kezdett jobb lenni?« — kérdezi. Nehezen emlékeznek, hogy mit tanultak a szocializmusról. A szülők nem beszélnek előttük politikáról. Az egyik apa géokocsivezető, a másik vasesztergályos.

Belemelegszenek a beszélgetésbe. szívesek és közlékenyek. Nézem őket. Nincs multijuk, csak jelenük és jövőjük. Eszembe jut Bárány Tamás: Csigalépcső című könyvének fiatal hősnője, aki az élet jogán eltántorít családja mellől egy embert. Nem, ezek mások gondolom magamban. Ezeknek van hivatásérzetük, van mibe kapaszkodniuk. De ott a csapda is: hol kapcsolódnak majd a társadalomhoz. a közösséghez? Mi fogja odaközelíteni érzékeny és fogékony szíveiket?

~VT onaton utaztam egy nagy ” fűrészüzem tisztviselőjével. frMtnoq ’ fegyelmezett ember. Volt időnk, elmeséltük egymásnak, hogyan jutottunk el az érettségihez. ő az egyetemig: Nehéz volt, csak az akarat volt töretlen, amely az akkori gazdasági és társadalmi gátakon át tudott vinni bennünket.

önkéntelenül tettünk összehasonlítást a mai fiatalok hasonló problémáival, és mi is eljutottunk ahhoz a már szinte elcsépelt megállapításhoz, hogy a maiaknak szinte semmi erőfeszítést nem kell tenni, hogy valamit elérjenek. Nincs gazdasági és társadalmi akadály, amelyet zömüknek át kell ugorniuk. S épp ezért nem is tudják eléggé megbecsülni.

A könyvtár vezetője állami akadályokat javasolt, helyeselte a pályázatok kiírását, a különböző foglalkozások elnyeréséhez, nagyobb szigorúságot és a nevelési módszerek és kívánalmak változásait.

De amikor leszálltam a vonatról, mégis volt olyan érzésem, hogy nincs teljesen igazunk. A társadalmi és gazdasági gát ugvan valóban nem hat, de van egy harmadik akadály is, amelyről megfeledkeztünk. Ez a jíét, a minden emberben, a lelkek legmélyén élő akadály: az önmaga tökéletesítésének nagy próbája. S ebben benne van a saiátmasra és a közösség felemelésének feladata is, a lelkesedés és a hit egy új világrend tökéletesítése iránt. S ez a fiatalokra talán még jobban érvényes feladat.

Ha ehhez most október után még hozzávesszük a , politikai értelemben vett megrázkódtatásokat, amelyek kihatottak és kihatnak ma is erre a gátra, emelik azt, nyilvánvalónak kell lenni, hogy a fiatalembereknek segítségre van szükségük.

Tj1 el tehetné valaki most nekem ^ is a kérdést: nem rózsás-e a kép túlságosan? A fiataloknak talán nincs mit tenniök?

Erre azt mondanám, hogy ismerek én is iszákos fiatalembereket, eizüllött lányokat, tudom, hogy találtak nolitikai röpcédulákat egves iskolákban, és vmnok. akik vérre szomjaznál:. Nemcsak én, de a fiatalok is elválasztják magukat ezektől. Bár talán ezek sem elveszettek, nem lehetnek azok.

De azt is hadd említsem, hogy láttam munkában a bolhói fiatalok cséplőcsapatát, tudom, hogy a a Barcsi Fűrészüzem ifjaira mindig számítani lehetett a nehézségek idején. A pénzért és jutalomért is, de nemcsak1 azért.

A hamis általánosítás ezen a területen legalább olyan káros, mint máshol. És fiataljaink jóval többen vannak a társadalmon innen, mint túl. Ne felejtjük, hogy mindenütt ott van a zöm, amelyre bizton számíthatunk. A helyes jelenségek tagadása a hibák felismerésétől fosztana meg bennünket, a hibák eltagadása a régi hibák megismétlődésére vezethet, vagy a jó jelenségeket fedné el előlünk.

Igaza van az ifjúsági vezetőnőnek: a mi fiataljainkban van lelkesedés, erő bizalom. Ezek a tulajdonságok most ijs a mieink. a szocialista társadalomé. Ä jövőben a társadalom, a szülők segítségével még inkább az lehet, mert, a jó tulajdonságok kifejlődésére nenrl elég csak egy ember akarata. i

És akkor: lesz gyümölcs a fán!

Csákvári János