Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-10 / 58. szám

Щ&1& ^ЯШшшшМШшшшшШшшш TAVASZI TÖRTÉNET. D agyogott a tavaszi nap, az ég *■ *" csodálatosan kék volt. A fá­kon pattanásig feszültek a rügyek, az utcasarkon ibolyát árultak. Va­sárnap délelőtt volt. A fiatalember elmélázva sétált a parkban. Hirtelen magányosan ülő lányt pillantott meg egy pádon. Szőke volt s a szeme olyan kék, mint a tavaszi ég. A fiú néhány­szor végigsétált a pad előtt. Na­gyon tetszett neki a lány. A lány észrevette, hogy nézik, hirtelen fel­állt és megindult a sétányon. A fiú követte, mcllészegődött és meg­szólította: — Elnézést kérek, hogy így isme­retlenül megszólítom, de hát mit tehetek róla, hogy éppen parkban találkoztunk és nem társaságban, *hol valaki bemutatna magának, vagy a klubban, ahol felkérhet­ném táncolni... Kérem, ne hara­gudjék rám, de nagyon-nagyon szeretnék magával megismerked­ni... Engedje meg, hogy bemutat­kozzam ... Ebben a pillanatban középkorú, szürkekabátos férfi lépett hozzájuk és szigorú arccal ráförmedt a fiú­ra: — Hogy merészeli molesztálni ezt a lányt?! De kérem — hebegi a fiú én nem molesztálom. — Saját fülemmel hallottam, hogy azt mondta: engedje meg, hogy bemutatkozzam ... — Mi köze van magának ehhez? — tiltakozott a fiatalember, meg­fogta a lány kezét és ott akarta hagyni a szürkeruhást. — Azonnal engedje el a kezét! Nem tűrhetem, hogy parkjainkban fiatal leányokat molesztáljon egy ilyen... aszfaltbetyár. — De kérem — szólt a fiú, miköz­ben a lány ijedten elengedte a ke­zét — ebben igazán nincs sem­mi ... tavasz van. — Ezt már ismerjük! Először ta­vaszról beszél, aztán moziba hív­ja ... később pedig jön a többi! Az ilyen aszfaltbetyárokat át kell adni a rendőrségnek. — Kérem, ne csináljanak bot­rányt, inkább elmegyek... — mondta csendesen a leány, aki ed­dig egy szót sem szólt. — Dehogyis megy el! Maga a koronatanú! Ezt nem hagyom any­­nyiban, rendőrt hívatok ... Halló, bácsi! — kiáltott egy arra haladó, idősebb férfinak. — Ott a sarkon áll a rendőr, küldje gyorsan ide ... Egy aszfaltbetyárt kell ártalm.atlan­­ná tenni. Én majd vigyázok rá ad­dig. A bácsi szaladt a rendőrért, a szürkeruhás pedig diadalmasan megjegyezte: y- Fogadom, hogy nem fog többé fiatal lányokkal szemtelenkedni. — A legjobb lesz — szólt a fia­talember —, ha most elmegyek, ne keverjük botrányba a kisasszonyt — és indulni akart. — Hohó, dehogy megy el! — kiál­totta az erénycsősz, és megragadta a fiú kabátját. Ebben a pillanatban megérke­zett a rendőr, megállt a lány előtt és megkérdezte: — No, kisasszony, melyik az asz­faltbetyár? — Ez itt! — mutatott a lány a szürkekabátosra. A hadonászó szürkekabátost elvitte a rendőr. A fiatalok egyedül maradtak. Ragyogott a ta­vaszi nap, az ég csodálatosan kék volt... ÉRDEKES! Nagy, nagyon nagy az asszonyok hatalma. Panaszaik messzehangzók, íérjeiket serény gondolkodásra késztetik. Egy angol tanító például olyan mértékig unta már a felesége zsörtölődését, hogy nem tud mit kezdeni az idomtalan, súlyos gyerekkocsival, hogy inkább kitalált egy olyat, amellyel fel lehet szállni az autóbuszra, karra lehet tenni, mint egy esernyőt, és ha lefékezik, gyerekszéknek is lehet használni. Súlya két kg, neve »Kisügyes«. Mindenki örül neki, anya, gyermek, és mindenek­­felett az angol tanító, aki sohasem eszelte volna ki ezt a vagyontérő szabadalmat, ha csak rajta múlott volna. Angol mikrobarázdás szenzáció: stetaszkópba szerelt miniatűr mik­rofon segítségével 00 perccel a szülés megindulása előtt megkezdték egy születendő csecsemő szivhangjának felvételeit. Az első, még a méhben hallatott hangoktól a legelső egészséges sírásig, valamennyi hangot, melyet a csecsemő a szülés lefolyása alatt adott, lemezre vették. íme a férjek / — Igazgató elvtárs, nem kaphatnék holnapra szabadságot. A feleségem »agytakarítást rendez és szeretné, ha segítenék. — Teljesen lehetetlen, pont most vagyunk a legnagyobb munkában... — Köszönöm. Tudtam, hogy az ieazgató elvtársra számíthatok. Mi, nők! — Hét billió éven belül bizonyára teljesen kihűl a föld. — Magyarázza hallgatóinak a természettudós. — Mikorra? — sikolt fel az asz­szony. — Hét billió éven belül. — Hál Istennek, már azt hittem, hogy hét millió éven belül. TALÁLÓS KÉRDÉSEK! Melyik kakas nem kukorékol? (sissjE^azs) Hétköznap fekete, ünnepnapon fehér, Hívják, nem hívják, minden házhoz betér, Papucs a lábán, háztetőkön mászkál, Fmrcsa szerszámjával sötétségben vájkál. (ojdosjíuuui^) Négy testvér egymást kergeti, soha el nem érheti? Ha süt a nap szobában áll. Ha borúit idő van, az utcán sétál, Ha esik az eső, nyitva áll? (oAu.t3se>) Két hetes öregasszony hány éves? (ii) Melyik üvegbe nem lehet önteni semmit? (3qS3Anurazs) Melyik ember a legidősebb ember? (дэсциэээр) JÓ, HA TUDJUK! A kávé-, kakaó-, tejfoltokat víz­zel hígított glicerinnel tá-volíthatjuk el, a benzines tisztításhoz hasonló módon. A firiss olajfesték^foltot felvált­va itassuk át benzinnel és terpen­tinnel, maid kinyomkodjuk és az eljárást szükségképpen többször is megismételjük. Trikóholmit lehetőleg ne vasal­junk, m*rt a láncszemek vasalás közben elvesztik rugalmasságukat. Ezzel szemben, ha a kötött holmit nyújtani akarjuk, akkor nyirkosán feszítsük ki cs vassal szárítsuk meg. Ez az öljárás gyapjúnál nem Jó, mert a gőz a gyapjút még Jöbfoan összehúzza. Mit kell tudni a Mirelité áruk helyes kezeléséről, elkészítéséről ? 1. Sohase vásároljuk meg előre, csakis a fogyasztás napján. 2. Ha már elkészítettük, akkor a továbbiakban éppen olyan romlan­dó, mint bármilyen más főtt étel. 3. A mélyhűtött gyümölcsöt sose melegítsük, hanem saját papír­­göngyölegében hagyjuk felengedni. A felengedés ideje 4—5 óra. 4. Az ömlesztett áruk vásárlásá­hoz mindig vigyünk i magunkkal nylon zacskót, vagy más, vízhatlan göngyöleget. 5. A félkész vagy kész mélyhű­tött ételt nem elég csupán melegíte­ni, hanem azt mindig erősen, huza­mosabb időn át kell rotyoqtatni vagy sütni. Ha húspogácsát sütünk, lapítsuk el jó vékonyra, hogy a forró zsír jól átjárja. fí. A gyümölcsöt még a felenge­dés előtt mossuk meg újra, mert a csomagolásnál elszennyeződhetett. 7. Ha a mélyhűtött áru valami­lyen oknál fogva mégsem kerül aznapi felhasználásra, akkor a do­bozt vaqy edényt csomagoljuk új­ságpapírba ós helyezzük a konyha vagy a kamra hideg kövére. Tokaj közelében, en­nek előtte sok szúz ssz­­tendővel, lehet, hogy ezer esztendeje is, egy hatalmas, gazdag úr la­kott, akinek annyi vára, s annyi uradalma volt, hogy maga se tudta hány. Hanem a legszebb vara Tokaj mellett volt, arany volt a fun­damentuma, gyémánt a fala, ezüst a födele. En­nek a hatalmas, gazdag úrnak egyetlen leánya olyan szép volt, olyan szép, mint az égen ra­gyogó csillag. De a szí­ve keményebb volt a kőnél. Szegény ember nyomorúságán nem in­dult meg, s ha kéregető jött a palotába, kiker­­gettette cselédeivel. Történt egyszer, hogy nagy vigasságra készül­tek a tokaji palotában. ..HOL VOLT, HOL NEM VOLT... LEÁNYК 0 Jöttek a vendégek az or­szág minden részéből, aranyos, bársonyos hin­­tókon. Annyian voltak, hogy alig fértek a palo­tába. A szívtelen szép lány a legszebb ruháját vette magára, csillogott, ragyogott a sok gyé­mánttól. De mielőtt a vendégek elé ment vol­na, meg akarta nézni magát a tükörben. Ha­nem a tükör kissé ma­gasan állott, nem néz­hette a földről meg ma­gát benne tetőtől tal­pig. Körülnézett hát, hogy mire álljon fel. Valamelyik inas három nagy debreceni kenye­ret tett le az egyik sa­rokba, s a nagy sürgés­­forgásban ottfelejtette. Mit gondolt, mit nem, a három kenyeret a tükör elé vitte, egymásra tet­te, aztán ráállott s úgy nézte magát. Amint gyönyörködött szépségében, megnyílik az ajtó, s egy koldus lép be azon. — Egy fal ás kenyeret adjál, szén leány! — kérte. Visszafordult a leány, s rákiáltott nagy harag­gal: Takarodj, hitvány koldus, hogy mersz há­borgatni, amikor én bál­ba készülök? — Csak egy falás ke­nyeret — könyörgött is­mét a koldus — ma még egy falatot sem ettem. — Takarodj, nincs ke­nyér! — kiáltott újra a leány. — Hát ha nincs mondotta a koldus —, válj kővé és váljon kő­vé az is, ami alattad van. Azzal a koldus el­ment, s a lány ottma­radt kővé meredve a kenyereken. Sokáig várták a ven­dégek, de hiába várták, nem jött. Aztán bemen­tek a szobájába. lm ott állott a lány kővé me­redve, kővé volt válva tetőtől talpig. De kővé váltak a kenyerek is. A vendégek szétriad­tak, a gazdag földesúr is otthagyta a tokaji vá­rát, nem mert ott lakni többé. Lassanként aztán elpusztult a fényes vár is, csak a leánykő ma­radt meg belőle, aztán az is elpusztult, csak a helye maradt meg. De a tokajiak még most is tudják, hogy hol volt valaha a leánykő... Juci néni szóváteszi A minap vonatra vá­rakoztam az állomá­son. Kora délután volt. Ekkor utaznak haza a környező és távoli fal­vakba a diákok. Sokan vannak. Akik egy vo­nalon utaznak, lányok és fiúk egy csoportba verődnek és tárgyalják az iskolai eseménye­ket. Hangosan, egymás szavába vágva mesélik, kinek-kinek osztályá­ban, iskolájában mi történt. Hallgatom, hallga­tom őket, és megfáj­dult a szívem. — Dolit akart velünk Íratni, letettük, öre­gem, a tollat és néz­tük egymást — meséli az egyik fiú. Egy nagyon divatos kislány az ő mondóká­­ját tartja érdekesnek: — Amikor felhívott felelni, már tudtam, hogy be akar szedetni, nem akarja megadni a hármast. Pukkadjon meg! A többinél kissé ma­gasabb (gondolom, érettségire készülő) fiú meséli fiatalabb tár­sának: — Van egy egyetemista unokabá­tyám, disszidált és már Londonban folytatja az egyetemet. Jobb len­ne. ha mi is golt tanulnánk. Tu­dod, a latint nem sze­retem, ezért nem is ta­nulom, valószínű, el is vágnak belőle. Körülbelül ebben a mederben folyik a tár­salgás, ezekről és ha­sonló témákról. Gon­dolkodom. Vajon ezek a fiatalok tényleg így is cselekszenek, ahogy mesélik? S eszembe jutnak ifjú barátaim szülei. Talán az egyi­ké épp most a földet szántja, dolgozik reg­geltől napestig. A fiát megkíméli, annak ta­nulni kell. S az ő fia az iskolában leteszi a tollat, nem ír dolgoza­tot — dacból. És a csi­nos kislány mamája vajon sejti-e, hogy amíg ő megvesz min­dent, amit leánya és a divat megkíván, addig 6 arra sem képes, hogy egy kettest hármasra javítson. Érettségiző fiatal barátunknak külföldi egyetemeken jár a gondolata. Lon­don, Párizs. Pedig, aki ilyen helyre szeretne eljutni, annak tanulni és tudni kell nagyon, még a latint is. Nem vallók ósdi el­veket, mert ilyet szó­vá teszek. Meg tudom érteni a huncutságo­kat, stikliket. Tegnap is egy diák-párocská­nak a nyakába ráztam a porrongyot, mert olyan lassan sétáltak el az ablakpm alatt, hogy nem győztem ki­várni. Pedig az óra nyolcat mutatott. Rá­juk nem tudtam hara­gudni, hogy ennyire kihasználják a busszal való bejárás előnyeit. Vagy talán azért, mert őket még nem hallot­tam ilyen felelőtlenül beszélni. Nagyon sze­retném, ha olyan ké­pességem lenne, hogy egy kicsit megmutat­hatnám a jövőt a vá­rosi és faluról bejáró diákoknak, hogy ho­gyan fog majd hiá­nyozni az a tudás, amelynek megszerzését most elmulasztják. De talán nem is hinnének nekem. Azt csak megérteni, hogy most még nem tudják elképzelni, hogy valaha hiányozni fog a latin nyelv és az al­gebra alapos ismerete. De tanuljanak becsü­letből és szüleik irán­ti szeretetből, akik fá­radhatatlanul dolgoz­nak, hogy valóra vá’l­­jék az álmuk és vá­gyuk: tanult, képzett ember legyen fiúkból, leányukból. 11"* \á'A " ^ • К! AZ ÚR A HÄZBAH? Ekv ó-hindu monda szerint egy ifjú aki meg akart házasodni, me_g; kérdezte apjától, tulajdonképpen ki az úr a házoen: a férj vagy az asz-Az apa mosolygott és így szolt: _ Nézd, fiam. nt van bzáz lyuk es két paripa. Fogd be a lovakat s ra*d a kocsira a tyúkokat. Kopogtass be házaspárokhoz és tudakold meg. ki az úr a házban? Ha az asszony az ur. adj nekik egy tyúkot, ha a térj. adj ^Itiután* az ifjú már 99 tyúkot szét­osztott, egy parasztházhoz éncezett. Itt is feltette a kérdést: Ki az ur a házban? . „ — Természetesen én! — válaszolt magabiztosan a férfi.-- Mivel tudod ezt bizonyítani? — kérdezte az ifjú.. , . . A panaszt behívta feleségét, aki készségeset! megerősítene, hogy va­lóban á férj az úr a házban. — Nos. akkor válassz ki magadnak egyet a két ló közül — mondta elé­gedetten az ifjú. — A barnát szeretném! — azon rögtön a paraszt. — Gyere, máris viheted — mondta előresietve az ifjú. De a paraszt hát­­ranuanadt és amikor az ifjú hátrané­zett, látta, hogy az asszony valamit súg a férjnek. Kisvártatva kijött a paraszt és így szólt: . — Meggondoltam megám, inkább a szürkét választom . . . — Te i3 csak tyúkot kapsz! mondta az ifjú. nagyot sóhajtott hazatért a két paripával. A MÁSIK ÚT — El takarok válni ... — zokogja a szerencsétlen feleség az ügyvéd­nél. — Férjem nem törődik velem я mindig részegen jön haza . . . — Nem próbálná meg esetleg más­ként? — tanácsolja az ügyvéd. — Nem kel! minden esetben rögtön el­válni. A férjek nem szeretik « botrá­nyokat. Ha ismét részegen jön háza. legyen kedves hozzá . . . Az asszony megfogadja a tanácsot. Amikor férje másnap megérkezik, mái- az ajtónál átöleli, széket készít neki. előhozza a papucsát és vagy egy óráig bizonygatja neki, milyen nagyszerű ember. Végül így szól: — Mondd szívem, nem lenne jó le­feküdni? Már elég késő van. Mire a férj: — Persze, persze, feküdjünk le hamar, az asszony úgyis dühös lesz. hogy megint későn megyek haza . . . A REJTÉLY KULCSA — Tudja barátom, hogy az én szomszédom postsgalambjai miért nőm tűnnek el? Papagájjal keresztez­te őket és ha véletlenül nem tudják az utat. megkérdezik. TÉVES VÁSÁRLÁS Az orvos azt tanácsolja a betegnek, végjén hőm/rőt és mérje a lázát. A beteg felesége, aki nem sokat ért ezejthez a dolgokhoz, termométer he­lyett barométert vásárol. Másnap megkérdezi az orvos­— No. hogy ven a beteg? Mit mu­tat a hőmérő? — Nedves, szeles időt. MUZSIKUSOK EGYMÁS KÖZÖTT Schumann és Wagner Richard nagy­­rabecsülték egymást mint muzsiku­sok. de sehogy se tudtak egymássá! jó emberi kapcsolatot teremteni. Mindegyikük azt állította, hogy a má sik teljesen lehetetlen ember. — Ezzel a Schumann«! nem lehet társa'ogni — mondta egyszer Wag­ner. — Beszélek, beszélek, 6 meg ki se nyitja a száját. — Ez a Wagner kiállhatatlan — mondta ugyanakkor Schumann. — Megállás nélkül fecseg, az ember szóhoz se tud jutni .. . és A SZÓRAKOZOTT LESSING Lessing nem volt egészen meggyéi ződve egyik szolgája hűségéről é» megbízhatóságáról. Ezért elhatároz­ta. hogy próbára teszi. Elment egyik barátjához. — Hogy végre tisztán lássak a do­logban. pénzt hagytam az asztalon — mondta neki. — S mennyit hagytál ott? — Ejnye, azt bizony nem számol­tam meg . . . TOL REALISZTIKUS Slezák Leó, ismert operaénekes egyszer a schwerini udvari színház bari Tannhausert énekelte. Az állo­más közelében fekvő színháznak vé kony falai voltak, úgyhogy a külső zajok erősen beszűrődtek. Amikor Siezák a második felvonó.» végén a nagy jelenetben mély átr érzésset igy énekelt: »Fel hát, RóL máhal«. az állomásról éle? fittyszó és a forgalmista kiáltása . hallatszol* be a színházba: — Beszállni! Ajtókat bezánail In­dulás! ISKOLÁBAN ról? Péter, mit tudsz az orosz ciírok-Velamennylen meghaltak, tanító báca. VÉLEMÉNY — Könyve spiritiszta mű — Mond­ja az lrodalomkritikus a fiatal írónak. — Nem értem — hebegi zavartan az ifjú szerző. — Hiszen egy saó se esik benne a spiritizmusról. — De rengeteg idegen szellemet idéz benne . . . NE BESZÉLJ EVÉS KÖZBEN Karcsi apja igen szigorú. Neai tűri. hogy a gyerek ebédnél beszéljen. A minap Karcsi mégis megszólalt; — Apu kérem . . . —■ Csend, majd ebéd után — szólt rá az apja. Ebéd után odaazüt Kar­csinak: — Nos. mit akartál mondani? — Azt, hogy hernyó van a salátá­don. De most már megetted GYEREKSZÁJ Bobby egy Afrika-kutatóuái van­­vendégségben. A kutató a fcWdö* fek­vő oroszlánbőrre mutat és fontaskod­­va meséli: — Egyszercsak ott állt előttem a­­sivatag királya. Szeme villámofcar szórt. Tudtam, most egyikünknek vé­ge. vagy neki. vagy nekem. A vendégek irtózva hallgatják. A nagy csendben megszólal Bobby: — Csakhogy magából nem lehetőit volna Ilyen szép lábszőnyeget -csi­nálni . . . AZ OK — Szóval vegetáriánus leítél . . . Az orvosod Javasolta? — Nem. a hentesem. Nem akar .töb­bet hitelezni. SZEMFÜLES FÉRJ A házaspár vásárlás közben a meg­őrzőben hagyja a gyermekkocsit a gyermekkel. Amikor már ismét az utcán járnak, felsikolt az asszony: — De Ottó, hiszen te nem « ml kocsinkat hoztad ell — Hallgass, te csacsit — csiötja a férj. — Nem látod, hogy ez egy teljesen új kocsi. . . AZ ELSŐ GONDOLAT — Képzeld, a hírhedt Billy Smith nyoic embert ölt meg! — meséli fe­leségének az újdonsült gépkocsitulaj­donos Borzalmas! — szörnyülködik ast asszony. — S mondd, milyen kocsö vezetett?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents