Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-08 / 56. szám

> ~ ‘— /V; у FJL/ÍG PROLEmkjAI EGYESÜLJETEK! Я ш т ш М AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA H> évfolyam, 56. szám. ÄRA: 50 FILLÉR Péntek, 1957. március 8. Az MSZMP Somogy megyei Intézőbizottságának levele a somogyi asszonyokhoz és leányokhoz Somogy megye Asszonyai! Leányai! Ma* március 8-án ünnepük világ­szerte a Nemzetközi Nőnapot. Ha­zunkban a felszabadulás óta min­den évben lelkes ünnepségeken tesz­nek hitet a nők emberi jogaiért* gyermekeikért, a békéért küzdő nők nemzetközi egysége mellett. Nagy erő a nők magyar és nemzet­közi összefogása, egységes cselekede­te. A Somogy megyei asszonyok, leá­nyok együttes szeret*te, gondoskodá­sa tett barátságossá, csinossá isko­lákat a szülői munkaközösségek ado­mányai nyomán. Ez a szeretet, gon­doskodás biztosította éveken keresz­tül az állandó és idény napközik, óvodák kicsiny gyermekeinek szere­tő nevelését, gondozását, a szüleik­nek a nyugodt munkalehetőséget. Az 1956. évi október—novemberi ellenforradalom sok fájó sebet ejtett az országon, a családi és egyéni sor­sokban. A gyűlölködés magvait igye­keztek elhinteni a szomszéd népek ellen és hazánkon beiül is a munká­sokból, parasztokból, értelmiségiek­ből kinevelődött vezetők, 'kommunis­ták ellen az ellenforradalmának. Sok megtévesztett fiatal, alig serdülő­korban lévő gyermek kezébe halálí­­hozó fegyvereket adtok, majd a fegyveres ellenforradalom leverése után a »szabad, boldog« élet illúzió­jával csábítottak tízezreket hazájuk elhagyására. Az eilenforradalmárok nem elégedtek meg ‘az országunk gazdasági életében okozott nagy ká­rokkal, amikor a felnőtteknél már nem tudtak eredményt elérni sem hangzatos »magyarságukkal«, sem sztrájkra uszító szavukkal, legféltet­tebb kincseink, fiatal, élettapaszta­lattal nem rendelkező általános és kö­zépiskolás gyermekeink lelkét mé­­telyezték álnok jelszavaikkal. Ä magyar anyák, leányok legjobb­jai az elsők között léptek fel az el- I («forradalmárok hazugságai ellen. Elsők között voltak a sebek begyó­­gyításáért indult mozgalmakban. Családi életük, szeretteik, hazájuk védelmében hősi tetteket hajtottak végre. Azonban sokan vannak még, akik az összekuszált események miatt nem tudnak eligazodni, akik a hazug jelszavakból kiábrándulva most minden jelszót hazugnak tartanak. Soha nem volt olyan nagy szükség a magyar asszonyok, leányok szoros összefogására,, mint ma, amikor biz­tosítani keil, hogy az ország és a családi élet egészséges biztonságát többé semmi se zavarhassa meg. Az anyáiénak nagy felelősségük van ab­ban, hogy az iskolai nevelésen túl sok szeretettel, anyai gyengédséggel és megértéssel adjanak választ gyer­mekeiknek sok-sok problémájára, hogy belőlük a munkáját, családját, hazáját szerető embereket nevelje­nek, s megakadályozzák, hogy lelki­ismeretlen emberek saját családjuk; hazájuk ellen használják fel eszkö­zül gyermekeinket. Minél több asszony és leány áll egységesen a nőmozgalom újból meg­erősödő soraiba, s harcol a még meg­lévő hibák, nehézségek ellen, annál hamarabb áll talpra hazánk, a csa­lád nyugodt, boldog élete is. A nőmozgalomra, minden asszony­ra és leányra nagy feladatok elvég­zése vár. De ebben a harcban épp úgy, mint eddig is bármikor, számít­hatnak a világ összes országaiban élő asszonyok szereieíére, támogatá­sára, a nők nemzetközi1 szolidaritásá­ra. Az elmúlt hónapok idején a leg­súlyosabb napokban a Szovjetunió. Kína és a népi demokráciák asszo­nyai azonnal segítségünkre siettek, gyermekeinknek ruhát küldtek, több ezer gyermeket háremhónapos üdül­tetésre vállaltak, minden segítséget megadtak fájdalmaink enyhítéséhez. Március 8, a nők nemzetközi ösz­­szefogásának nagy seregszemléje lel­kesítse a magyar asszonyokat, leá­­hyokat még jobb, még áldozatosabb munkára, még nagyobb, még egysé­gesebb összefogásra. 'Köszöntjük a Nemzetközi Nőnap alkalmából megyénk asszonyait, leá­nyait, akik a munkában, a család­ban, iskolában, hazájuk építésében helytálltak és helytállnak! Bízunk abban, hogy a jövőben, tovább mun­kálkodnak népünk felemelkedéséért! MSZMP SOMOGY MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA (Valahait Lzuí&ki-t? Mire gondol az ember, ha Szülök község nevét hallja? A dohányra. Arra a füstölnivalóra, amely csaknem emberemlékezet óta országos hírnevű. A ré­gi dohánytermelőkben azonban — mint pl. Felber Józsefben is, aki nagyapjától tanulta a palántázást — kétség él: valóban szuloki fajta-e a Szülök, határá­ban manapság termelt dohány? Hiszen a régi szé­les, fodros szélű levelek helyett az államtól kapott magból hosszúkás alakú, hegyes levelű növény sar­jad. Megnyugtatásképpen közöljük Molnár Imre, megyei főagronómus válaszát. — Nincs ok a kétke­désre. A szuloki dohány megmaradt szulokinak. Magját hosszú kísérletek során nemesítették, s így ez jobbminőségű, valóban szuloki füstölnivalót te­rem. A község lakói a régi termelői hírnév lekötele­zettjei. Szívesen foglalkoznak a dohánnyal. Alig akad néhány gazda a faluban, aki nem ezt tenné. Hiszen megéri. Legalább is Petró András ezt vallja, ezt ta­pasztalta. Tavaly 6 kapott legtöbb pénzt dohányért a szulökiak közül. Húszezerre számított és nem akart hinni a saját szemének, amikor ennek kétszeresét tulajdon kezébe vehette. (Nem okozott gondot neki a hatezer forintos földadó kifizetése.) Jól jött a hu­szonhatezer darab cigaretta is, amit a tizenöt mázsa dohány után kapott. Áldja is azt a percet, amikor aláírta a szerződést egy holdra. Aztán még 550 ölet beültetett dohánypalántával, egy hónappal később a szokott időnél. Azt mondja: az ilyen kései palántá­zás minden száz évben jár sikerrel. Neki tavaly si­került. Az idén azonban nem meri megkockáztatni a júliusi ültetést, hanem júniusban kirakja a zsenge növényeket, egy holdra. ,Tózs*f-nap körül elveti a melegágyba a magot, hadd keljen mielőbb. Aztán ha megrozsdásodik a palánta, rézgálicos—meszes oldat­ta] gyógyítja. Készíti a nekivaló földet is, három­négy szántással olyan morzsalékossá teszi a talajt, mint a kenderföld. í Hozzáértésben, akarásban nincs hiba Szulokon. Jó idő, meg egy kis szerencse kell a dohányhoz — így megmarad, öregbedik a régi hírnév az idén is. K. J. Méltóképpen ünnepük a Nemzetközi Nőnapot a Cukorgyár asszonyai Napok óta készültek a cukoripar asszonyai, hogy méltó keretek kö­zött ünnepelhessék meg a Nemzet­közi Nőnapot, hogy állásfoglalá­sukkal kifejezzék: csatlakoznak a nemzetközi nőmozgalom világszer­te folyó harcához; megmutatják* egyetértenek annak célkitűzései­vel, és minden erejükkel támogat­ják a béke megőrzéséért folyó har­cot. Mintegy 120 asszony vesz részt az ünnepségeken, ahol megajándé­kozásukra kerül sor, majd 18-an a cukorgyár képviselőiként bekap­csolódnak a megyei nagyaktíva­­értekezlet ülésébe is. Az üzem vezetősége minden se­gítséget megad a szervezés,. és az ajándékozás munkájához. Kaposvárott is megalakult a Nőtanács Ideiglenes Intézőbizottsága A bizottság tagja többségében olyan, aki az elmúlt évek során fá­­radhatalanul dolgozott a nőmozga­lomban. A Magyar Nők Országos Tanácsa programjával egyetértettek, de elmondották, ha azt akarjuk, hogy valósággá váljon, sokat, na­gyon sokat kell dolgozni, harcolni. Harcolni azért, hogy az illetékes szervek valóban úgy foglalkozzanak a nők, az édesanyák problémáival, hogy érezzék: tisztelik, megbecsülik őket. Sajnos, az elmúlt években sok­­szor az ellenkezőjét tapasztaltuk — mondotta Vörös Sándomé, négygyer­mekes édesanya az alakuló ülésen. A bizottság hét tagja vállalta, hogy ■körzetükben megkeresik a régi ak­tív tagokat, de ellátogatnak olyanok­hoz is. akik eddig nem vettek részt a nőmozgalom munkájában. Azt kell elérni, hogy a városban a nők minden rétege megtalálja he­lyét, egymást megbecsülve, szívesen vállaljon munkát a megújhodó nő­mozgalomban. Ennek minden felté­tele megvan és minden lehetőség ad­va van, csak tudni kell élni vei». Sok sikert, eredményes munkát kí­vánunk a Városi Nőtanács -Ideiglenes Intéző Bizottságának. Továbbra is as úton! Bőgőtemetés Hangszerek mestere IZúzmarás tudósítás Ahogy betoppantam az üzletbe, éreztem, valami érdekes újdonsá­got találok. A nagy tömeg, s az itt-ett elkapott hangok árulkodtak er­ről. Elhatároztam, írok róla. Talán érdekli az embereket. — Hű, maguknál is van Mirelité? — hallottam jobbfelől ’ — Igen kérem, tessék parancsolni. — Most nincs elég pénz nálam, de azért egy epret vinnék. Készül a blokk. Hat forint az egész, s még ma friss, zamatos gyü­mölcs kerül a család asztalára. Egy fejkendős nénike tolakszik a pult elé. — Az micsoda? — kér­di, ujjával a doboz felé bökve. — Málna — mondja az eladó udvariasan. — Adhatok? — Igen, kérek belőle. De nézd fsait! Még uberkasaláta is van, meg. szilva? — csodálkozik. Az eladó Mirelite-tájékoztatót. nyom a kezébe.. — Tessék ezt megnézni. Máskor is legyen szerencsénk... — Nahát! Ez igazán gyönyörű Üdvös dolog ez, hallja ... Én is kérek a sóskából . . Ilyen hangzavar, csodálkozást, elismerést kifejező szavak zúgnak tegnap óta Fodor István boltvezető fülébe. Jólesik hallani ezt, elvég­re a 120-as Csemegebolt is a vásárlókért van, s az eladijj akikor örül, ha kielégítheti vásárlóit. Hihetetlenül nagy az érdeklődés. Pedig csak tegnap nyitották meg a Mirelite-kiállítást. A bejárat mellett jobbra gyönyörű, új hűtő­szekrény áll, s gyomrából ínycsiklandozóain kínálgatja magát a sok, jobbnál jobb finomság. Szinte naponta változnak a készítmények. A tökfőzeléknekvaló nagy kristálytömfcökben áll a hűtőszekrény tetején, s ha valakinek kedve szottyan, hát friss tejfelt is vehet hozzá a Cse­megeboltban. A passzírozott sóska-krém — elnézést érte — de hütött állapotban inkább a cipőtalphoz hasonlít. Annál bizalomkeltőbb elké­szítve. No, de van, aki inkább cukorborsóra, vajbabra éhezik, s ha hús kell, az is megtalálható. A. vagdalt máj, rántottszelet, húspogácsa, pörkölt, veseveíő igen közkedvelt eledel, s 6—7 forintból finom va­csorát hozhat ki a háziasszony. A »baloldal« is sok örömet rejteget a vásárlók számára. Az édei­­ségpultnál szemet gyönyörködtető látvány fogadja az érkezőt. ízléses kivitelben, nyolcféle csomagolásban kapható a finom nétnet keksz, me­lyet mast hoztak hazánkba. A 10 dkg-os csomag mindössze 3,50 forint, ízletes csokoládés nápolyi, cukrozott gyümölcs és finom töltött szilva, kínálgatja magát, s oly nehéz a választás... Csak írni akartam a sok újdonságról. Mondtam is a boltvezetőnek: egyszer majd eljövök vásárolni. Aztán eszembe jutott, hogy ma nőnap van. Nem tudtam ellenállni. — Húsz deka csokis nápolyit és Mirelite-epret kérek. Hogy örül ma,id otthon a feleségem . . . Tűz van). visszhangzott az egész falu a veszélytjelző kiáltástól. A dermedt némaságból forró izgalommal éb­redt a falu. Egy-kettőre megeleve­nedett az addig néptelen utca. Ke­zükben kannákkal, vödrökkel, csák­­lyákkal szaladtak az emberek egy­­irányba. S néhány perc alatt már ott tolongtak Schilling István síjánáspújtája körül, amelyet ha­talmas lángnyelvek nyaldostak kö­rül. Hiába volt minden igyekezet., em­­bertáxsí segAteniUivarub... Ereamény­­telenek bizonyult a mentés. Re­­esegve-ropogva égett, sziporkázott, s roskadt össze az épület. A tűz mar­taléka lett... Schilling István most kezdett csak bánkódni azon, ho . az ősszel nem telepített át új há­zához pajtát. Mert szándéka volt, hogy. itt szétbontja, S ott, — aho­vá nemrég költözött, — építi fel. No, de itt már csalt az Állami Biztosító segíthet. Meit biztosítva volt az épület s gazdája pontosan be is fizette mindig a biztosítási di­jat. Ajánlott levélben értesítette Schilling István az Állami Biztosí­tót a tűzkárról, azonban még ered­mény nem mutatkozik. Kár, hogy az Állami Biztosítóhoz nem hal­latszott el Mikéről a tűzvésztjelző kiáltás. Kettest a kétszázezerből Két fiatal lány. Húsz évesek. Mindkettő sző­ke, csinos, s mindket­ten a Textilművek dol­gozói. Az egyik Sági Sva adminisztrátor, a másik Kajdi Zsuzsan­na, a fonoda tanulója. Ami mindkettőjüket jellemzi: kommunista szülők gyermekei, s önként, meggyőződés­ből jöttek pártunkba. Sági Sva. Édesapja régi vasas és 1945-től harcol a párt sorai­ban. Ö is a Textilmű­vekben dolgozott, nem­régen nyugdíjba ment. Lánya is apja nyom­dokain akar haladni. — Korán megismer­tem és megszerettem azt a munkát, amelyet édesapám a pártért folytatott. Már úttörő koromban elhatároz­tam, hogy belépek a pártba. Amikor elő­ször, 1956 nyarán kér­tem felvételemet, nem sikerült. Nem vettek fel a pártba, mert nem munkás állomá­nyú dolgozó voltam. Ez azonban nem kese­rített el. Bíztam abban, hogy egyszer mégis csak eljön az az idő, amikor én is a párt so­raiban dolgozhatok — mondja el Sági Éva eleiének egyik célját. Közben jöttek az el­lenforradalom napjai. Sokan a párttagok kö­zül eltépték tagköny­veiket, s tagadták, hogy valaha is kom­munisták voltak. Ak­kor, amikor a kom­munista vezetőicet messzire elkerülték, Sági Éva megmutatta, hogy szívben, lélekben kommunistának érzi magát. Felkereste a kommunistákat és megkérdezte tőlük, mi­ben tudna segíteni, mivel tudná bebizonyí­tani, hogy közéjük tartozónak érzi magát. Amikor az MSZMP kibontotta zászlaját. Sági Éva újból kérte felvételét, s most már nem volt akadály az előtt, hogy párttag le­hessen. Kajdi Zsuzsanna. Édesapja kőbányász volt, s haláláig kom­munista. Három báty­ja szintén kommunis­ta. Kajdi Zsuzsanna mindössze egy hónap­ja dolgozik a Textil­művekben. — Szeretek itt lenni, megtetszett ez a mun­ka. A Textilművek leányotthonában la­kom. Ez a rendszer, a kommunisták harca tette lehetővé, hogy bátyám ma fő.ag­­ronómusként dolgozhat a Tabi Gépállomáson. Amikor erre gondol­tam, azt is elhatároz­tam* hogy nekem is itt a helyem a párt­ban, s ezért kértem fel­vételemet az MSZMP soraiba — , mondja Kajdi Zsuzsa. Kajdi Zsuzsát szeret­ték az előző munkahe­lyén, mert becsületesen dolgozott és szorgal­máért, igyekezetéért szeretik itt az üzem­ben is. A legjobb ta­nulók között van. Be­csületesen dolgozott mindig, s elhatároz­ta, hogy mint párttag, még nagyobb szorga­lommal s akarattal dolgozik. Két fiatal kommu­nista. Önként, meggyő­ződésből jöttek közénk, mert érezték, hogy itt a helyük sorainkban. S mert érezték, hogy mindketten igaz szív­vel, fiatalos lelkese­déssel tudnak harcolni a párt ügyéért. Sz. L. Ezek mind önkéntes szövetkezetek Barcson a járási tanács mezőgazdasági osztályá­nak vezetőjétől, Feigli Józseftől érdeklődünk a szö­vetkezetek sorsa felől. — Sajnos — mondja —, meg­csappant a jsz-ek száma az ősszel, ügy mutatkozott, hogy a negyvenkettőből csak hírmondó marad. Egyetlen egy, a vízvári Vörös Csillag állt mindvégig szilárd lábon. Voltak hírek, melyek szerint a barcsi Vörös Csillag is felszámol, de az igazság az, hogy ezt a szövetkezetei sem sorolhatjuk az elszél-edők közé, mert itt is volt néhány család, amely megin­gás nélkül kitartott. Negyven szövetkezet azonban ; szétoszlott. De hatot visszahelyeztek eredeti jogaiba, j esetleges névváltozással. így a vízvári és barcsi tsz­­: en kívül működik a heresznyei Kossuth és kranlósdi Terv, a kastélyosdombói Népakarat, a patosfai Uj : Élet és Búzakalász, valamint az istvándi Petőfi Ter- I melőszövetkezet. Másutt sem tépték ki a közös gazdálkodás gye- i kereit. A legtöbb helyen a feloszlott szövetkezetek ! tábláiból egy tagban hasították ki egy-egy kilépet: ; tag földjét. E cselekedet mögött a későbbi szövetke­­: zetalakítás szándéka húzódik meg. Niégy első típusú I szövetkezet máris életrekelt. Barcson a Vörös' Csil­lagból kivált Berkics-brigád hozott létre csoportot Kossuth néven, Istvánéiban kettő, Kastél yosdombór. pedig egy, az Új Élet csoport működik. A szövetke­zetek is, meg a csoportok is egytől-egyig önkéntesen szerveződtek újjá. Jól tennék az aranyospusztaiak* a szuloki volt Kossuth tagjai, meg a többi feloszlott tsz-ből kisodródott parasztok is, ha meggondolnák magukat... Nagy gondot okoz a felszámolt szövetkezetek dolgainak elrendezése. Egyenként kell felkutatni az I eltűnt vagyontárgyakat. Hét szövetkezetből — Pé- i terhidán, Potonyban, Tótújfalun, Komlósdon, Lakó« csán, Patosfán és Csokonyavisontán — a kívülállók hatszázötvenezer forint értéket tulajdonítottak el: Nem szabad ezt . a jogtalanságot ennyiben hagyni*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents