Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-07 / 55. szám
r_ TÉGLA, TÉGLA és ismét csak TÉGLA A Kaposvári Tüzelőszer és Építőanyag Értékesítő Vállalat vezetői megbeszélésre hívtak meg. Szűr Lajos, a TÜZÉP igazgatója elmondta sérelmeiket: Az első negyedévre megkapták téglakiutalásukat a lakosság részére. A téglát rendben el is adták, s ezzel, úgy hihetnénk, befejeződött a dolog. A helyzet azonban sajnos más. — A minap is — közli aggódva Szűr elvtárs — vagy kétszázan álltak sorba telepeinken tégláért. Tégla nincs, a nincsből pedig — ezt mindenki tudja — nem lehet adni. Igen ám, mondja a józan paraszti ésszel gondolkodó földműves, de a valóságban mégis van tégla. A téglagyárak udvarán ott áll felstócolva, szállításra várva a tégla. Ha van, akkor miért nincs? ... Mert kiutaláson felül nem adhat a TÜZÉP sem. Az igaz, hogy a nagymennyiségű (négy—ötmillió) tégla ott áll a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés telepein, de a vállalat vezetői szerint ebből a lakosságnak nem lehet adni, mert kell az építkezésekhez. Az építésügyi minisztérium nem ad diszpozíciót, pótkiutalást vagy előszállítást, pedig a téglái1 keresik., várják és megvennék. Különösen most kellene adni a parasztságnak, mert a parasztság vállalkozó kedve megnövekedett. Amit évekig elhanyagolt, az istállót, ólat, s nem utolsósorban lakását, most szeretné kijavítani, újjáépíteni. Amikor a második negyedévben megkapjuk a kiutalást, (bár az is elfogy, mint a cukor) okkor a föld népének a határban lesz dolga, nem ér rá építkezni. Az csak a mezőgazdasági munka rovására megy, ha tavasszal vagy nyáron építgetnek falun. De hát mit tegyenek, ha most tégla nincs. Vagyis van, csak mégsincs. Mert azt elhisszük, hogy kell az építkezésekhez, csakhogy akkor miért nem szállíttatják el. A gyárak már valósággal nem tudnak dolgozni a sok kiégetett téglától. (?) És ha most elkezdenek szállítani Komlóra, mire a vagonokba hordják az ötmillió darabot, addigra a gyárak újra termelnek újabb ötmilliót. Tégla kellene. Tégla, tégla és ismét csak tégla — mondja Szűr elvtárs. Akár kétmilliót el tudnánk adni, már holnap. Az érem másik oldala Hát igen. Ez a kereskedelem véleménye, de hallgassuk meg, mit mond az ipar. — Nagyobb mennyiségű téglánk vár elszállításra — közli Fehér elvtárs, a Téglagyári Egyesülés igazgatója. — A minisztérium a napokban fogja elosztani a keretet az építőiparnak és a lakosságnak. Nekünk mindegy, ha kiutalást kapunk, mi odaadjuk a kívánt mennyiséget a TÜZÉP-nek, azaz a lakosságnak. Annyi bizonyos, hogy a komlói lakásépítkezéseket a Somogy megyei téglagyárak termeléséből fogják fedezni, valamint szállítanunk kell Pécsre és Kővágószöllósre is. Az építésügyi minisztérium által megszabott takarón túl tehát nyújtózkodni пел» lehet. Ez helyes is így. Miért? A komlói, vagy pécsi lakások fel-oítése éppen olyan érdeke a népgazdaságnak, mint az ország más területén folyó építkezések. A Somogy megyei parasztságnak is éppen olyan jólfelfogott érdeke a népgazdasági beruházások elkészítése, mint a baranyaiaknak. Most arra késztetni az építésügyi minisztériumot, hogy adjon pótkiutalást, akár a beruházások rovására is, nem lenne helyes és nem oldaná meg a feladatot. Ml hát akkor a kiút? Van-e egyáltalán megoldás a téglaügyben? Az érem harmadik oldala, mert ilyen is van Emelni kell a Somogy megyei téglagyárak kapacitását. A minisztérium alá tartozó Téglagyári Egyesülésnél ez nagyobb nehézségbe ütközik, tekintettel arra, hogy itt már jobban kihasználták a lehetőségeket. Ott vannak azonban a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés kezelésé-NE TEGYEN ILYET, asAZ&ny,&m Nem tudom a nevét, a pontos foglalkozását sem érdeklődtem nieg. De azt tudom, hogy az egészségügyiek fehér köpenyét viseli a Rendelőintézet gyermekosztályán, így hát azt is tudom, hogy mit várnak öntől azok, akik tisztelettel bekopognak- a rendelő ajtaján... Tudom, és ön is tudja, tán jobban mint én... — nos akkor azt is kell tudnia, hogy a fehér köpeny nemesek hivatalt, pénzt jelent, hanem áldozatot is, amely tettekre kötelezi Önt, még aljkor is, ha netalántán éppen »nincs hangulatban«. Lehet, hogy Rések Zoltánné arca — aki önt a múlt hét csütörtök délutánján felkereste a rendelőben — nem volt »szalonképes«, lehet, hogy megtörtnek, karikásnak látszottak a szemei. Tudja, az éjjeli munka ilyen: kiszívja az embert és talán kevesebbet, szürkébbet mutat egy árnyalattal, mint az olyan, aki 9-kor ágyban van és reggel fél 8-kor hivatalba indul. Résekné nem tehet erről. Neki ott leéli állnia a vártát, ahová az élet éppen állította — mert a sorsok bizony különbözőek. És Résekné állja is a »sarat« minden fárasztó munkás éjjelen. Nem kér érte sokat, csupán annyit, hogy megbecsüljék és a jogait elismerjék. ön pedig egy volt azok közül, akik megtagadták tőle ezt a jogot, 1’króm hónapos gyermekétől pedig az éltető babféléimét. Ön elvakult gőggel, hanyag nemtörődömséggel utasította el a kérelmét és azt hitte, hogy nem történt nagy csorba. És valóban: nem rengett meg belé a világ, amikor kijelentette: most írem hajlandó tovább keresgélni Résekné csecsemőjének kartonját... jöjjön máskor, ön nem látott mást egy megszeppent munkásasszonyon kívül. Talán arra gondolt éppen, hogy meglesz-e estére a mozijegye. Résekné többet látott: látta éhező gyermekét, megcsúfolt énjét és hallotta elkeseredése dübörgő ordítását ... Pedig, ha ön altkor a fehér köpenyére pillantott volna, ugyanezt kellett volna látnia és hallania ... és ... igen, cselekednie — azonnal — Alumíniumból épít hajókat a Váci Dunai Hajógyár. Az idén több vízibuszt készítenek a Balatonra és dunai használatra Ugye, munka után nyugodt lelkiismerettel igyekezett haza? — Most elmondhatom itt önnek: Résekné is arra tartott haza néhány órával előbb és ön, asszonyom, a könnyein lépkedett... Nem ránk tartozik, hogy hivatalból vizsgáljuk az Ön eljárását. Annyi azonban bizonyos, cselekedete több volt holmi köznapi bürokráciánál: embertelenség volt. Csúfos folt esett a fehér köpönyegén, amely könnyen megingathatja éppen a fehér köpeny iránt érzett tiszteletet és bizalmat. A jövőben gondoljon erre, mielőtt meggondolatlan lépásra határozza el magát. Önmaga és mindannyiunk érdekében kérem, tegye ezt. Meglátja, sokkal szebbek lesznek a hétköznapok. Szegedi *— ben lévő úgynevezett tanácsi téglagyárak, melyeknél még adódna mód a termelés növelésére. A Somogyországban foglalkoztunk az osztopáni téglagyár helyzetével, ahol nemhogy kihasználnák a gyár adottságát és kapacitását, hanem ellenkezően, az idő viharában egyre jobban pusztul és tengődik. Úgy látjuk, hogy a tanácsi téglagyárak közül többnek hasonló sors jutott osztályrészül. Felvetettük annak a lehetőségét is, hogy a két téglagyári egyesülés fúzionáljon, mert ez nagy hasznára válna a megyének, és sok felesleges kiadást lehetne általa megspórolni. Fehér elvtárs, a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés igazgatója a tanács kérésére ellátogatott a Bánya- és Építőanyagipari Egyesüléshez. — Már az első pillanatban láttam — mondta el tapasztalatát Fehér elvtárs —, hogy gyáraik kapacitása körülbelül csak 50 százalékra van kihasználva. Van olyan gyár is, mely négy—öt hónapon át éget, az év többi részében csak vegetál. A kemencekapacitás sincs kihasználva. A jelenlegi felszereléssel egy fillér beruházás nélkül tíz százalékkal lehetne emelni a tanácsi téglagyárak termelését íme, itt van a megoldás! Csakis ez a jó, a reális, a gazdasági érdekeket számbavevő javaslat. így a TÜZÉP is több téglát kaphat, a TÜZÉP-en keresztül a lakosság, több jut a beruházások építéséhez is és több munkást lehet foglalkoztatni Somogy megyében. Ehhez azonban nem elég Fonal elvtársnak, a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés új igazgatójának akarata. Ehhez kölcsönös segítségnyújtás szükséges, segítség, a műszakilag tapasztaltabb, jobban felszerelt, korszerűbb minisztériumi vállalat részéről, segítség a Megyei Tanács részéről. És végső sorban, mert újra emellett kell lándzsát törnünk, a két szerv fúziójának végrehajtása. Csakis ez lehet a fejlődés útja a nagyobb mennyiségű építőanyagtermelés felé. Szüts István FELHÍVÁS Felhívom Somogy megye lakosságát, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által kiadott 1956. évi 36. számú törvényerejű rendelet — mely ideiglenesen engedélyhez kötötte a gyűléseket és felvonulásokat (táncmulatság, egyéb összejövetel, stb.) — továbbra is érvényben van, így minden ezirányű kérelemre engedélyt, illetve felvilágosítást a BM. Somogy megyei Rendőrfőkapitányság ad. A rendelet be nem tartása bűncselekmény, ezért a törvényerejű rendeletben foglaltak megszegőivel szemben a törvény szigorával fogok eljárni. Felhívom továbbá valamennyi házfelügyelőt (háztulajdonost), hogy köteles este 10 órától reggel 4 óráig a lakóházak kapuit zárva tartani és amennyiben valamely lakóházbarTilletéktelen (be nem jelentett) személy tartózkodik, azt a rendőrségnél azonnal bejelenteni. Somogy megyei Rendőrfőkapitányság vezetője. SZABADABB MUNKALEHETŐSÉGET, TÖBB MEGBECSÜLÉST a műszaki értelmiségnek — Interjú Horváth Sándor mérnökkel — A forradalmi munkás-paraszt kormány márciusban rendezi a műszaki értelmiségiek bérezését. Újabb tanújelét adva ezzel a műszaki dolgozók megbecsülésének. Jelentős lépés volt ez. A műszaki értelmiségnek is meg kell belőle érezni a feléje nyújtott bizalom kezét. A párt és a kormány számít hasznos munkájukra. És valóban sokat várhatunk tőlük, mert hogy képesek a feladatok megoldására, annak az elmúlt években számtalan tanújeíét adták. Minden elhatározásuk, lépésük miilókba kerülhet vagy milliókat menthet. Hogyan lehetne még az eddiginél is több életet, aktívabb vonásokat vinni a műszaki értelmiségiek munkájába. Horváth Sándor 37 éves mérnök és építésvezető felnéz a rajzokról és elejtett szavaiból kitűnik: ez a probléma őt is foglalkoztatta, s ezért már többször tollat ragadott, hogy a nyilvánosság előtt is hangot adjon nézeteinek. De úgy gondolta, miért éppen ő, hiszen mások is megtehetnék. Most örül, hogy elmondhatja. Hasonlattal kezdte a beszélgetést: azt a követ, amelyről úgy hisszük, hogy nincs célja megmozgatásának, nehéz elmozdítani a helyéről. De ha látja az ember a tett értelmét, akkor akár el is hajíthatja azt a követ. A hasonlatot találóan választotta: a műszaki értelmiségnek Is sokszor bizony több szívvel kellene hozzálátnia a feladatok megoldásához. Többször szem elől tévesztik a célt. Pedig ez az értelmiség többet tudna tenni akkor, ha levetkőzne egy-egy múltbeli fásult vonást. Mi az, ami a műszaki értelmiség egy részét a fásult, langyos állásfoglalásra késztette? Elsősorban talán az anyagi dotálás szűkössége. Kétségtelenül, ez nem volt kielégítő, hiszen még ma is előfordul, hogy többet keresnek segédmunkások egy-egy kezdő mérnöknél vagy technikusnál. Horváth Sándor kétségei azonban az új kormányrendelettel ezen a téren megszűntek. Hozzájárult a helyzet elmérgesítéséhez az is — folytatta —, hogy a fiatal, az egyetemről kikerült műszaki értelmiség politikai és világnézeti fejlesztését többhelyütt elhanyagolták. Számos esetben önmagán érezte csattanni az ostort, mert arra sem méltatták, hogy bevonják valamiféle politikai oktatásba. Úgy gondolták sokan, hogy a munkatervek elkészítésével, vagy kivitelezésével be is fejeződött számukra a munkaközösségi élet. Ez a két tényező volt az, amely kívülről deformálta a műszaki értelmiség magatartását. Akad belső hiba is, amelyen a műszaki értelmiségnek kellett volna már, és kell a jövőben változtatnia még akkor is, ha bürokratikus, felülről jövő intézkedésekbe ütközne is harcuk. Ilyen veszély az elzárkózottság, a beskatulyázódottság veszélye. Vigyázni kell a műszaki értelmiségnek, mert könnyen élettelenné válik a tömegkapcsolata. Mit lehetne tenni a kibontakozás, a jó kapcsolatok kiszélesítése érdekében? Először is szabadabb érvényesülést teremteni a főként fiatal értelmiségiek egyéni ötleteinek és javaslatainak. Még most is túlzott a felülről irányítás. Külön elszigetelt tábort alkot a tervező műszakiak, és külön a kivitelező műszakiak csoportja. A helyzetből adódóan a kivitelező műszakiakra valósággal rákényszerítik a tervezők elgondolásait, aki .ezután úgy nyúl a tervekhez, mintegy át nem élt, elvonatkoztatott parancshoz, pedig lehet, hogy számos egyéni ötlettel, hasznos tapasztalattal gazdagíthatná. A jövőben tehát azt kellene elérni, hogy ugyanaz a személy legyen a tervezője és ugyanaz a kivitelezője egy-egy alkotásnak, vagy tegyék a tervezők és kivitelezők kapcsolatát közvetlenebbé, legalább az élő szó erejéig. Ez nagyban elősegítené, és a munka iránt érzett magatartásukkal több képzeletet, szívet lophatnának a feladatok megoldásába. A második lépés is fontos és beletartozik a jó műszaki profiljába. Ez az emberekhez való viszonya. Nem mindegy az, hogy azok, akik megépítik, megvalósítják a terveket, mennyire vannak tisztában azzal, hogy miért is fáradoznak. Rövid megfigyelésem alatt is tapasztaltam, hogy azok a munkások, akik tisztában voltak a munka céljával, sokkal többre vitték, hamarabb értek el eredményeket. Természetesen vele emelkedett a keresetük is. A műszaki értelmiségiek szerepe ezen a területen óriási. Az ő tájékoztató munkájukon múlik, mennyire teszik magukévá a feladatok ismeretének elsajátítását. Ki merné állítani, hogy az a munkás, aki a kezébe nyomott rajz után dolgozik, nem tud önállóbban több eredményt elérni, mint amelyiknek dunsztja sincs, mi is történik körülötte. — Milyen lehetőséget lát ennek megoldására? — Javaslatom az — mondja Horváth mérnök, — hogy mielőtt valami terv megvalósításához lát az üzem, ismertesse a célt a munkásokkal, majd szakaszonként minden alkalommal szakszerűen ismertesse meg a feladatokat. Ha a munkások elgondolják és megértik, hogy mi miért történik, akkor jobban is átérzik. A műszaki szakmai tanfolyamokat kell sürgetniük a műszaki értelmiségieknek, ha azt szeretnék, hogy elgondolásaik, utasításaik minél szakszerűbben valósuljanak meg. Horváth Sándor mérnök még fiatal. Egy percre sem hanyagolja el a továbbképzést és ezt olyan szellemben teszi, hogy az elmondottakat mindig szem előtt tartja. A műszaki értelmiségieknek a jövőben már sokkal könnyebb lesz az útja, ha levetkőzik azt az egy-két szépséghibát, amely eddig zavarta munkájukat, akkor a jövőben igen nagy eredményeket produkálhatnak. A kellő bizalmat a kormány részéről megkapták. Vessék hát bele képességeik egészét az új élet építésébe. Sz. N, — Fizesse ki a szövetkezet a járandóságunkat, aztán én többé a tájára sem jövök.- Annyira ígérték a múlt tavaszon, hogy ennyi, meg annyi lesz a pénzosztalék. csak lépjünk be ... Hát hol van? Mi vesződtünk legtöbbel a harminc hold dohánnyal... S hol maradt a dohányprémium? — Értsék meg, asszonyok! ... Nemcsak a szövetkezet tartozik maguknak, hanem maguk is adósai a szövetkezetnek. De mihelyt pénzünk lesz, azonnal rendezzük ezeket a dolgokat. — Igen, úgy, mint tavaly? Azt mondta a múlt tavasszal az elnök, csak lépjünk be, tíz napon belül kifizetik a behozott állataink árát. És ez csak ígéret maradt. S akkor olcsón vették meg állatainkat, most meg méregdrágán adják viszsza... így folyt a vita a CSAK IQAZSÄQOSAN böhönyei Szabadság Tsz irodájában, amikor benyitottam oda a minap. Jó ideig szóhoz sem jutottam. A hallottakból próbáltam magamban kihámozni, kinek van igaza. Nem jutok dűlőre. Kivárom a vita végét. A követelődzők dávodpusztaiak, akik a múlt tavasszal álltak a böhönyei Szabadság-beliek közé. Az ígért dohányprémium miatt azért zúgolódnak, mert az 6 általuk behozott területen termelt a szövetkezet 30 holdon dohányt, amelynek a munkáját ők, a dávodiak végezték el. Persze, mire a dohány simításra került volna sor, feloszlott a közös, s ezt a munkát már főleg pénzért végeztették el. Csak erre kifizetett az újjáverbuválódott szövetkezet több mint 100 ezer forintot. Egyéb gyalogmunka C0 ezer forintba került. Amint a könyvelő és a pénztáros mondja: ha nem cibálták volna szét az ősszel a közöst; s rendben mentek volna a dolgok, akkor a terményrészesedésen kívül legalább 20 forint készpénzt tudtak volna osztani. Tehát minden dolgos család megtalálta volna számítását a közősben, így azonban csak nyolc forint készpénz jutott egy-egy munkaegysége re. És ezt meg kell érteni a dávodpusztaiaknak is, akik most viszszatértek a régi útra. Azzal semmivel sem lesz jobb nekik, ha most tücsköt-békát szórnak a közösre. Csak igazságosan mindenről’ Másik dolog ... Igaz, a dávodi területen volt a dohány, s ezzel nekik volt a legtöbb dolguk. Arról azonban ne feledkezzenek meg, hogy a szövetkezet egyéb, százrétű munkáját viszont főleg a böhönyeiek végezték. S hiába van füstölnivaló, ha nincs kenyér, hús, tej, gyümölcs ... Hogy melyikük, menynyit dolgozott? Közösben csakis az jár jobban, aki több munkaegységet teljesít. S ha a dávodiak úgy vélik, hogy többet dolgoztak, mint a böhönyeiek, akkor nyilván több munkaegységet írtak a javukra. Ez pedig mérvadó akkor is, ha most kiálltak. Ez az igazság. Siessen kiegyenlíteni járandóságukat a szövetkezet! Meg kell őszintén mondani, hogy nem a böhönyeiek az oka, hogy a kilépett dávodiak követelése még nincs teljesítve. A dávodiak voltak az elsők között, amikor arról volt szó, hogy szét kell hurcolni a közös vagyont. Árra már nem igen gondoltak, hogy ezt egyszer számonkérik tőlük. S amit elvittek a termelőszövetkezetből, azt most meg kell téríteniük. Ők most azt mondják, nincs miből. De hát egy ekkora gazdaságnál, amikor számot kell vetni, hogy mi volt és mi maradt, s főleg mi hova lett, no meg kinek mi jár, nagy munkát igényel. Mert bizony eléggé összekuszálták itt is a dolgokat az őszi zűrzavarban. Végül arról, hogy a múlt tavasszal az elnök nem váltotta be ígéretét, annyit mondhatunk, hfogy bizony igen heljytelen volt. Kovács elvtársnak szolgáljon ez okulásul. Sohse ígérjen olyattt, amit nem tud teljesíteni! A kilépetteknek ama panaszát, hogy a belépéskor olcsón, most a kilépéskor pedig drágán értékelték fel a be-, illetve kivitt állatokat, hogy mennyiben jogos, érdemes lesz az illetékeseknek megvizsgálni. Nem használna a szövetkezeti mozgalomnak, ha a ma kilépettekkel, a holnap szövetkezeti parasztjaival szemben igazságtalanul járnának fel. Ne adjunk okot a parasztságnak a szövetkezet iránti ellenszenvre, még azoknak se, akik ma más útra ■kértek. Mindenben csakis az igazság vezéreljen bennünket. Szűcs Ferenc
