Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-01 / 50. szám
IS Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának illése (Folytatás az előző oldalról.) 7. A különböző tömegszervezetek hivatottak a dolgozók és az egész lakosság sokoldalú igényeinek kielégítésére, s így társadalmi funkciójuk a népi demokrácia rendszerében igen jelentős. A kommunisták társadalmi tevékenységének fontos része a különböző tömegszervezetekben végzendő munka. A Központi Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy a tömegek bizalmából vállaljanak munkát és funkciót e szervezetekben. A tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták munkájának szervezettebbé tevése, megfelelő fejlesztése és irányítása érdekében az illetékes pártvezetőségek irányításával hozzák létre az MSZMP pártcsoportjait. VI. A párt nemzetközi kapcsolatai Pártunk, kormányunk, munkásosztályunk és népünk harcát a magyar szocialista forradalom és a nemzeti függetlenség megvédésének ügyéért, teljes erővel támogatja a szocialista országok, a világ kommunista- és munkáspártjainak internacionalista tábora, amelynek vezető ereje a Szovjetunió és annak kommunista pártja. Pártunk a proletárinternacionalizmus szellemében sikeresen fejlesztette és erősítette nemzetközi kapcsolatait a Központi Bizottság decemberi ülése óta is. Pártunk a közelmúltban fontos nemzetközi találkozók részvevője volt. Részt vettünk az öt párt (Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Román Munkáspárt, Szovjetunió Kommunista Pártja) küldötteinek újévi budapesti találkozásán. Január közepén részt vettünk három párt (Kína Kommunista Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Szovjetunió Kommunista Pártja) küldötteinek moszkvai találkozásán. Ugyanekkor budapesti látogatásra hívtuk meg Csou En-laj elvtársat, Kína Kommunista Pártja Elnökségének tagját. A közelmúltban találkoztunk és tárgyaltunk az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága képviselőivel. Mindezeken a találkozásokon a testvéri kommunista- és munkáspártok egyenjogúságának elve érvényesült és egyetértés alakult ki közöttünk a nemzetközi munkásmozgalom összes főbb kérdéseiben. A testvéri pártok támogatást nyújtottak az ellenforradalom ellen vívott harcunkhoz, meggyőződésünk szerint e találkozók hozzájárultak a szocialista tábor további megerősödéséhez is. A Központi Bizottság helyesli az intéző Bizottság intézkedéseit és döntéseit, amelyeket a nemzetközi találkozások kapcsán tett és jóváhagyja azokat az egyezményeket és megállapodásokat, amelyeket pártunk küldöttei kötöttek. A Központi Bizottság ugyanakkor sajnálattal álapítja meg, hogy a Jugoszláviával fennálló normális állami kapcsolatok mellett, a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egyes vezetői nyilvánosan kifejtett álláspontja között lényegbevágó nézetleltérés áll fenn fontos kérdésekben, mint például a párt építése és a magyar úgynevezett »területi munkástanácsok« értékelése kérdésében. Reméljük azonban, hogy nézeteltéréseink a kommunisták között szokásos elvtársias vita keretében tisztázódnak. A Központi Bizottság a párt eszmei színvonalának emelése és a Magyar Népköztársaság államérdeke szempontjából nagy súlyt helyez mind a párt tagságának hazafias és egyben proletárinternacionalista szellemben való nevelésére, mind a párt nemzetközi kapcsolatai további erősítésére. Ennek érdekében jelenleg is és a jövőben is kezdeményezőleg fog fellépni s készséggel vesz részt minden olyan találkozáson és csatlakozik minden olyan közös akcióhoz, mely a proletárinternacionalizmus erősítését szolgálja. Osztrák—magyar tengeralattjáró roncsait emelték ki az Adriából Omisalj (MTI). Mint a TANJUG jelenti, az elmúlt napokban Omisalj közelében kiemelték egy 1913-ban a fiumei kikötő bejáratánál elsüllyesztett osztrák—magyar tengeralattjáró roncsait. A tengeralattjáró 54 méter mélységben feküdt és 12 méter magas iszap borította. A roncsokból mintegy hétszáz tonna ócskavas nyerhető. A MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA Aa alig egy hete megindított munkástanácsok fóruma rovatunk megyeszerte élénk visszhangra talált. Számos munkástanács érzi a felelősséget gazdasági életünk jövőjének kialakításáért. Sokan megértették a nyilvános tapasztalatcsere jelentőségét és ebben a szellemben igyekszenek elgondolásaiknak, hasznos meglátásaiknak és javaslataiknak a fórumban hangot adni. — örömmel üdvözöljük ezeket az írásokat és beérkezési sorrendben közöljük őket. В megértés szellemében igyekszik feladatait megoldani a Faipari Vállalat munkástanácsa A munkástanácsok létrejötte hazánkban a munkáshatalom megerősítését, a szocialista demokrácia kiszélesítését jelenti. Az üzemek dolgozóit a kormány bevonja a gazdasági vezetésbe. Ez természetesen fontos feladatot ró mindenegyes munkástanácstagra. A Faipari Vállalat munkástanácsa megértette ezt és lelkiismeretesen igyekszik valamennyi feladatát megoldani, annak ellenére, hogy bizony nagyon sokszor nincs könnyű dolgunk. Hiszen a munkástanács munkaadó is és intézkedéseit a dolgozók közül sokan úgy magyarázzák, mintha az ellenük irányulna. Egj^etlen példát mondok: a Faipari ■Vállalatnál a bérezési forma kidolgozásakor a munkástanács azt a hibát követte el, hogy az érvényben lévő rendeletet nem értelmezte helyesen, nem vette figyelembe a vállalat gazdasági helyzetét és olyan magas órabéreket , állapított meg, amit a vállalat gazdasági viszonyai nem bírnak el. Amikor a munkás„Egymillió fontos" ötlet Hillsdale (MTI). Robert Mason hillsdalei fényképész nagy felfordulást okozott a kis észak-amerikai városkában. Mason a közelmúltban tízezer dollárért eladta ingatlanát. Vételár fejében tízezer dolláros címletű bankjegyet kapott. A furfangos tréfacsinálónak eszébe ötlött, mily mulatságos lenne, ha a nagy bankjegyen egy újságot, vagy egy csésze kávét vásárolna, így is cselekedett. Amikor a vendéglőben a pénztárnál fizetni akart a bankjeggyel, az alkalmazott »oly hangosan kezdett kiáltozni, hogy az egész konyhaszemélyzet ijedten kiszaladt«. Hillsdaleban egyetlen boltos sem tudta felváltani a bankjegyet, így Mason, míg csak bele nem unt a tréfába — Mark Twain hőséhez hasonlóan — hitelbe evett, ivott, szórakozott. Végül is bevitte nénzét az e^vik bankba, ahol azt felváltották. Babócsa sem kivétel Súlyos lemaradás az adófizetésben KEZDJÜK NÉHÁNY SZÁMADATTAL. Február 25-ig 2174 adóforintot fizettek be a babócsai gazdák. Ez az első negyedévben esedékes adónak nem egészen egyszázad része! Kedden és szerdán, 26-án és 27-én, négyezernyolcszáz forintot adott fel a postán harminchárom »dózó. Nagy tétel nincs benne: ötszáz—ötszáz forintot törlesztett a Rinya utca 25. szám alatt lakó Bukovics Sándor és Dernanecz Ferenc. Két egyedülálló özvegyasszony, Bakó Mihályné és Luczek Józsefné száz—száz forint erejéig szépített a község csúfos eredményén. Annál is inkább dicséretes e két adózó cselekedete, mert forintonként összekuporgatott pénzüket, vagy néhány eladott baromfinak az árát adták tartozásukba. Hallgassuk meg néhány hátralékos paraszt véleményét (keresés nélkül is talál ilyent az ember Babócsán). Szokol József tartozása közelebb van a négyezerhez, mint a háromhoz. — Fizetnék, de nincsen pénzem — mondja. Ezt a kijelentést alá is támasztja. Az ősszel elvitte a beadás az utolsó disznóját is, most süldőkre szedegeti össze a pénzt. Van egy eladó számosállata. Annak árából sertéseket vesz, s a megmaradó forintjait adóba szánja. — örök életben kellett adót fizetni. — Radics Sándor tízholdas gazdának ezek a szavai mutatják: nem vár az adó elengedésére. Egyébként nagyon tanulságos az ő esete az adóval. Hosszú évek alatt hatezer forintnyi hátraléka gyűlt össze, s körülbelül ennyit írtak elő neki tavalyra is. A régi, nehéz terhet nem lehet egykönnyen lerázni, ötvenhatban három szerződött hízó árából hatezret fizetett adóba. Bikát is adott el. Amikor ezer forintot bevitt a tanácshoz, abból a nagyobbik részt kamatra fogták le, csak a kisebb rész ment az alaptőke törlesztésére. Tapasztalta, tudja: nem érdemes késlekedni, mert az adósságot kamattal növeli az idő. Az az elgondolása, hogy az idén rendezi kétévi kötelezettségét. Lesz pénze, ha eladja az éves csikót. De most nincs miből fizetni. Jólesne neki, ha Mihály fia segítené havi egy-két százassal. Futná a segédmunkási fizetésből. Megtehetné, hiszen a család gondoskodik ellátásáról. Mégsem teszi. — Látja, milyen hálátlanok a mai fiatalok! — panaszolja. Igen, ha lesz pénz, fizetünk — így felel minden megkérdezett. Hát minden adófizető fillér nélkül lenne Babócsán? Feleletül néhány tény: Sashalmi Mihályné járlatlevél-kezelő kimutatása szerint 152 kövér sertést és 68 hízott tinót adtak el a község dolgozó parasztjai az elmúlt hónapokban. Vukmann József megbízott szövetkezeti ügyvezető, könyvelési tételekkel bizonyítja: a helyi boltok novemberben egymillió kétszázezer forint értékű árut adtak el. Ez az összeg kétszer annyi, mint az ötvenötös év november havának forgalma. Volt tehát pénz mindenre, csak éppen adóra nem jutott. Bár nem látunk bele senki erszényébe, mégis a februárvégi eredmények meggyőznek bennünket arról: ha valaki nagyon akar, tud szorítani néhány százast adóssága törlesztésére. Még akkor is, ha nagyobb összeget kell fordítania gazdasági felszerelésére, állatállománya kiegészítésére. MIT CSINÁLNÁK AZ ADÓÜGYI EMBEREK, akik az adófizetés Szorgalmazásáért kapják illetményüket az államtól? Most két »adóügyes« van a községben, Vincze Árpád és Rózsavölgyi Ferenc. Nemrég kerültek ide az átszervezés során. De hol az egyiküknek, • hol a másikuknak akad más elfoglaltsága: a régi munkakör átadása, családi szerencsétlenség, stb. Szóval nem tudják mindketten, mindkét kezükkel az adóügyeket intézni. Februárban a jövedelemadó bevallásokkal bajlódtak, a befizetések sürgetésére nem futotta erejükből. Pedig de nagy kár az elveszett időért! Naponta 40—50 ember megfordul a tanácsházán, s ha nem többet, csak száz— száz forintot hagyna ott egyik-egyik, nem így állna az adófizetés Babócsán. Hogyan született meg az említett kétnapi négyezernyolcszáz forintos eredmény? Nincs benne semmi varázslat. Vincze Árpád a bevallásokat intézte, a járási pénzügyi osztály kiküldötte pedig a szomszédos asztalnál az adókönyveket lapozva beszélgetett az adózókkal. Zálogolás és transzferálás nélkül is két nap több pénz folyt be, mint csaknem két hónap alatt. Hátha még a törvényes kényszereszközökhöz is hozzá mernének nyúlni! Pedig jól tudják a babócsai tanácsházán, hogy az adótörvény érvényben van. Az őszi események nagy károkat okoztak az adóerkölcsben is. Nincs, aki Babócsán szót merne emelni a törvények betartásáért. Az ellenforradalmárok leváltották a tanácsot. November 4-e után visszacsinálták ezt a törvénytelen intézkedést. Ám a demagógia nem ült el: külső nyomásra, testületileg lemondott a végrehajtó bizottság, januárban. Azóta nincs vb. Tanácsülést pedig nem sikerült összehívni új vb. választására. De erre nincs is szükség: a napnál világosabb, hogy a vb. meghátrált az ellenforradalom elől. Azok helyett a vb-tagok helyett, akik nem vállalják továbbra megbízatásukat, újakat kell választani. Egyes tagok helyett, de nem az egész végrehajtó bizottság helyett! Semmi haszna annak, hogy Borbás Ferenc tanácstitkár meg mindig a tanácsban van, amikor menni akar innen. Segítsék őt hozzá a babócsaiak és a járási tanács vezetői kívánsága valóraváltásához. De álljanak Radics István tanácselnök mellé, akinek nagy szüksége van a bátorításra, megerősítésre és támogatókra, hiszen a legjobb szándéka is megtörik, szertefoszlik a közömbösség, részvétlenség és az ellenforradalmi veszély láttán. A helyi tanács talpraállítása — ez az alapja a törvényes rend biztosításának, az adófizetés megjavításának is mindenütt. Ez alól Babócsa sem kivétel. K. J. tanács rájött erre, átdolgozta a korábbi besorolásokat és így az egy órára eső bér természetesen alacsonyabb lett. Ez a tény elégedetlenséget váltott ki a dolgozókból és úgy érezték, hogy a munkástanács fosztotta meg őket a magasabb keresettől. Persze akkor még nem gondoltak arra, hogy a munkástanács követett el hibát a helytelenül megállapított bérezési formával. A későbbi felvilágosító munka azonban megérttette, hogy az üzem jövőjének! érdekében szükség volt a munkástanácsnak erre a lépésére.' Örömmel mondhatom el, hogy a munkástanács tagjai tál vannak már a. kezdeti nehézségeken, idejüket, erejüket az üzem gazdasági életének kialakítására fordíthatják. Egyik igen fontos feladatunknak tartjuk, hogy a vállalat kapacitását már a következő negyedévben megnöveljük. Ennek alapja a műszaki fejlesztés és a vele párhuzamos létszámnövelés. Az utóbbit úgy akarjuk elérni, hogy az ipari osztálytól beruházást kérünk gyalupadok gyártására, szerszámok és gépek beszerzésére. Ez létszámnövelést jelentene; természetesen csak szakmunkások jöhetnek számításba, akiknek megszerzése nem lesz különösebb probléma, ha gazdasági terveinket meg tudjuk valósítani. így a dolgozók bére a jövőben lényegesen növekedne. Ez elég meggyőző érv lenne ahhoz, hoey a jó szakmunkások belássák: előnyösebb a nagyüzemi munka, amely állandó és biztos. A munkástanács és a vállalat vezetői megtárgyalták és figyelembe vették a lehetőségeket, ügy határoztunk, hogy a bútorgyártást nyereségessé tesszük. Ugyanis a fényezett bútort a vállalat eddig ráfizetéssel gyártotta. Alapos, vizsgálat után megállapítottuk, miből adódott a ráfizetés. A következőből: rendkívül magas volt az anyagár a bútor eladási árához viszonyítva. Ezen m'i a vállalaton belül csak úgy változtathatunk, ha úí típust dolgozunk ki, amelyet más kalkulációval ugyan, de nyereségesen tudunk előállítani. A munka eredményeként elhatározás született, miszerint rátérünk az új típusú bútor gyártására. Mondanom sem kell, hogy elhatározásunk megvalósítása nem könnyű’ dolog, ugyanis számos ellenállásba ütközünk, főként a Bútorértékesítő Vállalatnál, amely nem nagyon törődik azzal, hogy a gyártott típus nyereséges-e vagy veszteséges a vállalatnak. Az első negyedévben a nagykereskedelemmel nem kötöttünk szerződést. Azonban mi láttuk kárát, mert anyagot kereskedelmi áron csak úgy kapunk, ha központi árualapra, vagyis a nagykereskedelemnek gyártunk bútort. Szereztünk ugyan szabadáron anyagot, de éz lényeges áremelkedést is magával hozott. Végül is arra az elhatározásra jutott a. munkástanács: az, illetékes minisztériumhoz fordult segítségért, vagyis ár jóváhagyásért. Ha kérésünket az illetékes minisztérium teljesíti, úgy jelenlegi feladatunkat sikeresen oldhatnánk meg. Az eddigi munkánkra visszatekintve azt mondhatnám, hogy nem sokat végeztünk, de úgy érzem, hogy a jövőben még számos alkalommal mutathatjuk meg, hogy a munkástanács szívén viseli az üzem sorsát és a jövőben is képes lesz a feladatok megoldására. Munkánkat eddig a legnagyobbfokú egyetértés szellemében végeztük. Az igazgató is, a főkönyvelő is nap mint nap megkeresi a munkástanács elnökét és a legkisebb dologról épp úgy, mint a legfontosabbakról értesíti, tájékoztatja és ha szükség vart rá, azonnal összeülnek, hogy a problémát haladéktalanul megoldják. Ezeken a megbeszéléseken azt is tisztázzuk, hogy a pártszervezet vagy az üb segíthet a legtöbbet. A Faipari Vállalat munkástanácsa már túl van a kezdeti nehézségeken, és a dolgozók is ráébredtek árra, hegy a munkástanácsnak olyan feladatokat is végre kell hajtani az üzem érdekében, amely esetleg pillanatnyilag népszerűtlennek látszik. A dolgozók többsége természetesnek veszi már, hogy beleszóljon az üzem gazdasági irányításába, bízik ä munkástanácsban és a munkástanács igyefkszik megfelelni: a bizalomnak.. Puzsár József, Faipari Vállalat Letették az esküt a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány áj tagjai A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Münnich Ferencet, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettesét a kormány első elnökhelyettesévé, Biszku Bélát belügyminiszterré, dr. Doleschall Frigyest egészségügyi miniszterré, Kállai Gyulát művelődésügyi miniszterré és Révész Gézát honvédelmi miniszterré — a kormány tagjaivá — megválasztotta. Az Elnöki Tanács Rónai Sándort, az országgyűlés elnökét a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányban viselt tagsága tisztsége alól felmentette. A kormány új tagjai csütörtökön letették az esküt. Az eskütételnél jelen volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Münnich Ferenc miniszterelnökhelyettes, Apró Antal ipariigyi miniszter és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. (MTI) Miért késik a termelőszövetkezetek építőanyag kiutalása? Az utóbbi napokban több termelőszövetkezeti küldöttség kereste fel a Földművelésügyi Minisztérium építő-beruházási és ellátási igazgatóságát, s különböző építőanyagigénylései kielégítését kérte. A küldöttségek arra hivatkoztak, hogy a megyei tanácsnál nem tudták elintézni jogos kéréseik teljesítését. Azonban a minisztériumban is hiába jártak, segíteni ott sem tudtak. Ezzel kapcsolatban a Földművelésügyi Minisztérium tájékoztatási osztályán a következő felvilágosítást adták: Januárban a termelőszövetkezetek anyagigényléseinek intézése terén is megszüntették a túlzott központosítást és a megyei tanácsok mezőgazdasági igazgatósága feladatává tették a termelőszövetkezetele anyagellátását. Az intézkedés feltétlenül helyes volt, de az a hiba történt, hogy az illetéke^ szervek «-■ az Országos Tervhivatal! a Magyar Nemzeti Bank és a Földművelésügyi Minisztérium — nem rendezték idejében a termelőszövetkezetek' anyagigénylései kielégítésének módját. Többek között nem állapították meg elég korán az egyes megyéknek jutó mennyiséget. Emiatt á termelőszövetkezetek spk helyen nem tudnak idejében hozzákezdeni, a tervezett építkezésekhez. Sürgősen gondoskodni kell a termelőszövetkezetek anyagigényléseinek zavartalan kielégítéséről. Mindenekelőtt; ázzál, hogy a megyei mezőgazdasági igazgatóságok a megyéknek már rendelkezésre bocsátott építőanyagból mielőtt állapítsák meg a termelőszövetkezetek számára szükséges menynviséget. ' Közlemény a néiy arab államfő értekezletéről London (MTI). Mint a londoni rádió közli, Kairóban véget ért Szaud Arábia és Husszein jordániai király, valamint Kuatli szíriai és Nasszer egyiptomi elnök értekezlete. A kiadott nyilatkozat szerint a négy arab állam együttesen fog fellépni, hogy kieszközölje Izrael csapatainak feltétel nélküli visszavonulását a fegyverszüneti demarkációs vonal mögé. Ezenkívül kártalanítást fognak követelni Egyiptom számára az Anglia. Franciaország és Izrael okozta károkért. Szembehelyezkednek minden olyan kísérlettel, amelynek célja, hogy korlátozza Egyiptom felségjogait a Szuezi-csatorna fölött.
