Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-31 / 76. szám
Kézimunkázzunk A sok színes fonallal készült népi hímzés mellett találunk egyszínű fehéreket is. Ilyen fehérhímzések a Somogy megyei férfiingek hímzései, a Zala, Veszprém megyei, kapuvári, boldogi kendőhímzések, stb. Kiváló művelői a fehér hímzések különféle változatainak a Pozsony, Nyitra, Trencsén vidéki szlovákok és románok is. A fehér hímzések nagy munkát kívánó változataival e helyen nem foglalkozunk, csak azokkal, melyek a dolgozó háziasszony számára is elérhetők. A különböző vidékek fehérhímssésein a sűrű felületeket laposhímzéssel vagy domború hímzéssel dolgozzák ki. Lapos hímzésnél a szálvéget a kidolgozandó forma felületén varrjuk el. A hímzést a forma felső csúcsán kezdjük. Felöltünk a forrna egyik szélén és a túlsó szélén öltünk le, majd alul átöltye ismét az előző szélén kezdjük a hímzést. Az öltés irányát a forma szabja meg. A szóbanforgó fehér hímzéseknél általában a cseppforma az uralkodó. A domború hímzés csak annyi eltérést mutat a lapos hímzéstől, hogy a formák hímzése előtt hosszirányban 2—3 öltést teszünk, amelyek a keresztirányban föléjük kerülő hímzést feldomborítják. , A virágszárakat szálöltéssel varrjuk ki. A lyukhímzés készítésénél a szálvéget csomó nélkül a rajz vonalában húzzuk és apró öltésekkel a formát körülvarrjuk, de azon túl is néhány öltést teszünk, hogy a szál jól rögzítődjön. Aztán felvágjuk az anyagot, mindig szál irányban. Kisebb lyuknál elég, ha csak hosszába-széltébe vágjuk fel a rajzig, a nagyobbaknál körben is bevágásokat kell tenni és a fölösleges anyagot a lyuk közepén eltávolítjuk. Kisebb lyukak áttörésére un. lyukfúrót alkalmazunk, ez fémből és csontból készül. Ha a lyuk magányosan áll, a szálvéget a hímzés balfelén aprón eüvarrjuk. Ha mellette hímzett forma van, arra átöltünk. A hímzés baloldalán fél cm átöltósnél nagyobnak nem szabad lennie. Ha a lyuk lyuksor tagja, az áttérést az egyik formáról a másikra már a lyuk előhúzásakor előkészítjük azzal, hogy az előhúzószálat addig vezetjük, míg a következő lyukhoz közel nem érünk. A lyukhímzés alkalmazása. A lyukacsos hímzések sötét háttérben érvényesülnek a legjobban, mert így az átlyuggatott és feltöltött formák jól kiemelkednek az alapból. Ezért legalkalmasabb asztalterítők, szekrényesíkók, zsúrterítők, függöny, ruhagallér, fehérnemű díszítésére. Alapanyaguk lehet vászonféle, batiszt. SÜSSÜNK — FŐZZÜNK ÉLESZTŐ NÉLKÜLI OMLÖS-TESZTÄK Orleans-szelet. Hozzávalók: 10 deka cukor, 20 deka vaj vagy margarin, 30 deka liszt, 1 tojás. Töltelék: 20 deka lekvár vagy vegyesíz. Bevonat 20 deka cukor és 2 deka kakaóból készült fondant. A lisztet vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a porcukrot és 1 tojással «sszeállítjuk. Hengerré formáljuk és 3 egyenlő részre vágjuk. Az egyes darabokból tepsi hosszúságú rudakat sodrunk és azt nyújtófával 3 mm vastag és 12 cm széles, egyforma lapokká nyújtjuk. A lapokat nyújtófára csavarva sütőlemezre tesszük, széleit egyenesre vágjuk és megsütjük. Sütés előtt villával megszurkáljuk, hogy ne hólyagosodjon tel a tészta. A megsült lapokat még melegen lekvárral megkenjük és összeragasztjuk. 20 dóka cukorból íondantot készítünk, 2 dkg kakaóporral megfestjük és ezzel a tésztát bevonjuk. Kakaó helyett hagyhatjuk fehéren is, pár csepp citromlével ízesítve. A tésztát keskeny, hosszúkás szeletekre vágjuk. JÓKAI-SZELET (Farsangi bohóc) Az előbbihez hasonlóan készül a tésztája, csak más bevonat jön a tetejére. Bevonat: 2 tojássárga, 6 deka cukor, 1 csomag vaníliáscukor, 10 deka mandula, 5 deka mazsolaszőlő, 5 deka apró fekete szőlő. A tojássárgákat a finomra szitált porcukorral és vaníliáscukorral habosra keverjük és a lekvárral öszszeragasztott tészta tetejére kenjük. Az előre elkészített, megforrázott és vékonyra vágott mandulát a bevonatra rászórjuk és azután a mazsolát és a fekete szőlőt egyenletesen szétszórjuk a tészta tetején. A tésztát 10 percre langyos sütőbe helyezzük, hogy a bevonat jól megkössön. Kihűlve 3 cm széles, 8 cm hoszszú szeletekre vágjuk. Sokáig elálló sütemény. Péterke véleménye — Nos, Péterke, mi a neve egy olyan embernek, aki csak beszél, beszél, de senki sem hallgat rá, mert senkit sem érdekel, amit mond? Tanító a neve, tanító úr! Csak konkréten — Pincér, hozzon nekem néhány szelet sonkát. — örömmel, uram ..- Inkább mustárral Vajon tényleg így van? Egy ismeirt karikaturista azt állítja, hogy a szibériai kutyák a világ leggyorsabb kutyái. — Hogy-hogy? — Borzalmasan messzire állnak egymástól a fák Mikor nősüljünk? Alfréd Menzeltől egyszer megkérdezték, melyik a legjobb kor a nősülésre? A megrögzött agglegény így válaszolt: — Harminc év előtt még ne és harminc év után már ne nősüljünk. Jó, ha tudjuk! Konyhai fogások A burgonyát mindig lobogó vízbe tegyük fel főni (még a héjában főttet is), mert így ízesebb és táplálóbb lesz, mint a hideg vízben feltett burgonya. Ha a tejszín nem verődik fel, hűtsük le újra és öntsük le az alját. Ha nem akarjuk, hogy a velőscsontból kifőjön a velő, mártsuk a nyílás két végét sóba. Ha mazsolát, meggyet, vagy cukrozott gyümölcsöt keverünk a tésztába, a tölteléket keverjük előbb mindig lisztben és kanalanként adogatva tegyük a kikevert tojássárgájához, így megakadályozzuk, hogy a töltelék a tészta aljára süllyedjen. Ha télen vajastésztát sütünk és a vajunk túl merev, kemény: a lisztet langyosítsuk meg és ez segít a zsiradék szétmorzsolásához. Ha a mák vagy diótölteléket túlságosan hígra készítettük, olcsó kekszmorzsát keverjünk hozzá. Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott találtam jászolhoz kötve a sok mesét, abból választottam egyet, ezt a legszebbiket. HoJ volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, kidőlt, bedőlt kemencének egy oldala sem volt, teli volt kaláccsal, egy sem volt benne. Hát volt egyszer egy juhász. Ahogy a juhait őrizte az erdőben, meglátott messziről egy nagy tüzet. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt: Segítsél ki, te szegényember, jótét helyett jót várj, mert az én édesapám a kígyók királya és megjutalmazza a te hűségedet. Hát kapta a juhász, levágott egy nagy karót, s azzal kivette a kígyót a tűzból. A kígyó elmászott egy darabon. Felemeltek ketten ott egy nagy követ.- A kő alatt lyuk volt, azon lementek a föld aló, a kígyók királyához. Kérdezte a kígyók királya: — Mit kívánsz, te szegényember, amiért a fiam életét megmentetted a haláltól? Azt mondta a szegényember, hogy csak azt kívánja, hogy az állatok nyelvét érthesse. A kígyók királya megadta, de csak azzal a feltétellel, hogy senkinek se merje elmonda-Stefánia Grcdzicuska: Mit fogsz csinálni, ha meghalok? Feleség: Mondd, drágám, mit fogsz csinálni, ha egyszer meghalok? Férj: Ugyan, fiam, micsoda ostobaságokon jár megint az eszed. Feleség: Ez nem ostobaság és mindenkivel előfordulhat. Velem is. Ne akarj kibújni a válasz elől. Mit fogsz csinálni, ha meghalok? Férj: Biztos, hogy nem halsz meg. Feleség: De tegyük fel, holnap meghalok. Mit fogsz akkor csinálni? Férj: Elveszem a bejárónőnket. Feleség: Ne viccelj. Mondd meg igazán, Ernő, mit fogsz csinálni, ha meghalok? Férj: Bánkódni fogok. Feleség: Sokáig? Férj: Sokáig. Feleség: Milyen sokáig? Férj: A halálomig. Feleség: És tegyük fel, ha egy hét múlva utánam halsz? Férj: Mi van akkor? Feleség: Akkor csak egy hétig bánkódsz utánam? Férj: Mondd, igazán nincs semmi más problémád? Feleség: Azt mondod: »sokáig«. Hát egy hét, az talán sok? Egy hétig bánkódsz, aftán elfelejtesz. Ezért nem is érdemes meghalni. Férj: Akkor ne halj meg. Feleség: De ha mégis meghalnék, mit csinálnál? Férj: Ezen még gondolkoznom kellene. Feleség: Szépen eltemettetsz majd? Férj: Igen. Feleség: Milyen virágokat veszel majd a koporsómra? Férj: Amilyeneket akarsz. Feleség: Ezt mondd meg most, mert majd akkor ki kérdez bármit is egy halottól?! Sárga krizantémot akarsz venni? Férj: Igen. Feleség: Látod, milyen vagy?! Tudod jól, hogy a sárga nem illik, hozzám. Légy szíves, ne végy semmit saját ízlésed szerint. Máskülönben úgy járok majd, mint azzal a kalappal, amit egyszer vettéL nekem. A legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, amikor az utcára kiléptem vele. Majd meglátod, amikor halott leszek, meg fogod bánni, hogy ilyen voltál hozzám. De akkor már késő lesz. Más férfi rózsákkal halmozna el. Mikor Pampakovné meghalt, liliom borította a koporsóját! Hiába, a csúnya nőknek mindig szerencséjük van. Liliommal borítasz el majd te is? Férj: Igen. . Feleség: A liliom tulajdonképpen túlságosan szomorú virág. És melyik ruhámat adod majd rám? A fekete bársonyt? Férj: Azt. Feleség: Nem, a fekete bársony nagyon öregít. Inkább a kéket. Azt: viszont a szabónőm elrontotta, pedig milyen drága anyag volt! Milyen lenne a menyasszonyi ruhám, egy hosszú, fehér, uszályos ruha . .. Férj: Az esküvőn kék kosztüm volt rajtad. Feleség: Ez az! Ez vagy te' Még a temetésemkor is ilyen prózai vagy. Ha nem volt, akkor csináltatsz majd fehéret. Egy súlyos, szépen eső anyagból, természetesen nem a fényes oldalával kifelé. Egészen egyszerű szabás, elöl semmi esetre se legyen hói, mert az kövérít, inkább magasan zárt, de a csípőre nern árt egy kis raffolás. Ez így nagyon modern. Itt esetleg egy kis csat. Vagy jobb lenne csat nélkül? Mit gondolsz, csattal, vagy csat nélkül? Mi az?! Elmégy? Hová? : Férj: A kávéházba. r ^ -Feleség: Na tessék! A halálomról van szó, és nem elég, hogy közben újságot olvas, most még nyugodtan elmegy a kávéházba. Hol volt, hol nem volt . Az állatok nyelvén tudó juhász Magyar népmese ni, mert akkor azonnal meghal. Azzal visszament az ember a földre. Ahogy hazafelé utazott, meglátott egy odvas fát. Ült azon két szarka. Azt mondta az egyik a másiknak: — Hej, ha tudnák az emberek, hogy ménnyi pénz van ebben az odvas fában, milyen boldogok lennének! A juhász meghallotta, megjegyezte magának a fát. Elment hazá. Később eljött szekérrel, a pénzt hazavitte. Nagygazda lett belőle. Elvette feleségül a számadó leányát. Az asszony mindig kérdezte, hogy nonnét van nekik ennyi pénzük. A juhász azt mondta -— Ne kérdezd, az isten adta. Odahaza a szobában, a kemencenyakon ült két macska. Azt mondja az öreg macska a kismacskának, hegy mivel ő kisebb, könnyen befér a kamrába, lopjon neki szalonnát. Erre a juhász elnevette náagát. Kérdezte a felesége, hogy mit nevet. Elmondta, hogy az öreg macska mit mondott a kicsinek. Kérdezte a felesége, hogy honnan érti azt a beszédet? Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom, mert akkor meghalok. — Mindegy, csak mondjad meg! — kérte a felesége. — Nem lehet — kötötte magát a juhász. De egyszer vásárra készülődtek. Az asszony ült a kanca lóra. az ember pedig a csődörre. Az asszony elmaradt egy kicsit. A csődör akkor rányerített a kancára, hogy miért nem jön gyorsabban. Ez azt mondta: — Könnyű neked, te csak azt a sovány embert viszed, én meg ezt a kövér asszonyt, itt-e. A juhász ezt mind értette, megint elnevette magát. A felesége most is kérdezte, hogy mit nevet. Hát elmondta, hogy mit mondott a csődör a kancának. Az aszszony rákezdte, hogy mondja meg neki, honnan érti az állatok beszédét. De a juhász azt mondta.: nem szabad, mert akkor meghal. Hazamentek. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. A kutyák azt mondták, nern lehat, mégis négyet odaígértek. No, az öreg Bodri kutya azt mondta: — Gyalázatosak, hogy merítek a gazdánk juhait odaadni? A gazda ezt mind értette, a kutyákat szétkergeíte, csupán a Bodrinak adott egy nagykaréj kenyeret. Hát az asszony ismét kérdezte, honnan tudja ő megérteni az állatok: nyelvét. A juhász azt mondta, hogy ő akkor meghal, ha ezt megmondja. Az asszony erre azt mondta, hogy mindegy, hogyha meg is; hal, de őneki mondja* meg. Erre a juhász koporsót csináltatott és belefeküdt. Még annyit mondott, hogy hadd adjon Bodrinak utoljára egy darab kenyeret. De- Bodrinak nem kellett, mert nagyon sajnálta* gazdáját. Hanem akkor bement egy hetyke kakas és nagy kényesen ette a kenyérdarabot. Azt mondja Bodri neki: — Ó, te átkozott, gonosz állat, hogy esik jói a kenyér, amikor a drága jó gazdánk most akar meghalni? De a kakas azt mondta: — Te bolond! Te is olyan bolond vagy, mint a gazdád: nem tud egy asszonynak parancsolni. Ládd, énnekem húsz feleségem van, mégis tudok mindegyiknek parancsolni. Erre a juhász felugrott, jól megverte a feleségét hogy többet nem kérdezte, honnan tudja az állatok nyelvét.
