Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-31 / 76. szám
|?Щ®| * •..." ^ ..... ■" "" ^»■»■^■^« ■■■■■■■ *^*ww,<i"m*'">»m»««|iim^i||w ''w-M«*w«M^BW^Bwmi>» 3@g raÉ iSBÉfiífSc c^fc-Somogyi népművészek 3íiapad-t a h u zmld k in ел е, ih (ín íj a ? |~í A BUDAPESTEN, vagy máshol az országban 11 kiejti valaki ezt a szót, hogy Buzsák. a legtöbb embernek a pazar színekkel és technikával kivarrott suzsáki díszvánkosok, vagy a leheletfinoman bodrozó.zírmú rátétesek jutnak eszébe. Ugyanúgy, mintha a Sárközt, vagy a Matyóföldet pendítené meg az ember, jsetleg azzal a különbséggel, hogy Buzsákról kevesebben tudnák már, hogy valahol Somogybán van. Ez a község pedig kincsei folytán nagyobb ismeretiéget is megérdemelne. Különösen mostanában, amikor I féltő szemek észreveszik, hogy a kincsesbánya lassacskán apadni .kezd. Sőt azt is mondták a buzsáki isszonyok: »ha m kihalunk, nem lesz, aki folytassa a nunkát...« Ám lehet, hogy ez csak eltúlzott féltés, ízoké az asszonyoké, akik még átvették az ősök örökégét, s alkotó képzeletüknek és kezüknek még engelelmesedik a pirosbécsi néven nevezett kartonanyag, íogy testet öltsön egy-egy ritkaszép rátétes ágyterítőэеп, vagy szekrénycsíkban. Már nem igen sokan vannak, akik űzik ezt a speliális buzsáki népművészetet, melynek háromféle nerezetes terméke van. A már említett rátétes, a vézás. is boszorkányos. Aki itt szokott kézimunkázni, az álaiában mindhármat tudja csinálni. Ellenben van, aki :sak az egyiket szereti inkább készíteni, mint a másikat. Mindegyiknek megvannak a maga fortélyai és mesterfogásai. Pasztusics Lajosné leginkább a rátétest kedveli. A zobája is ezt árulja el, ahol minduntalan látja az ember a különféle rátéteseket. A fehér alapon, pirosminás térítők, vagy más szobadíszek a következőképpen -észülnek: a pirosbécsi anyagot négyrészt összetűrik, najd átló irányban is és az így összehajtogatott maéria közepéről elindulva megkezdik a vágást ollóval, ihhez nincsenek tervek, minden művelője pillanatnyi Igondolás szerint irányítja az olló menetét. Pasztuicsné azt mondja: »A buzsáki munka fejben van.-« t.ztán, mikor kiterítve megvan a kivágott rátét, ráheyezik az alapjára, melyet legtöbbször vászon képez. A átét széleit visszahajtják és körülvarrják. A házakból már nem igen lehet lemérni az utat, melyet a átétes megtett, mivel a ruházatot már nem igen diizítilc vele, a régiek meg eltűntek az idők mindent felemésztő távolságában. Csupán egy helyen, a plébánián fan nagyobb gyűjtemény. Ebből megállapítható, hogy nind tematikailag, mind technikailag gazdagodott a buzsáki rátétes a közelmúltban. Mert a századforduló törül még általában kevésbé volt levegős a motívumok töze, mint most, amellett, hogy a vonalvezetés sem mit ilyen merész és határozott. Viszont szegényebb lett a buzsáki asszonyok művészete azzal, hogy beszerzési nehézségek folytán a rátétest már nem készítik batisztból és tüllből, mely pedig — a mutatóban lévő egy-két régi példány igazolja — vetekszik a brüsszeli csipke szépségével. Ugyancsak gyönyörű a másik két buzsáki specialitás, a vézás és a boszorkányos is. Mindkettőt úgy varrják ki. A különbség a kettő között a ki varrás módjából adódik. A boszorkányos keresztöltésekkel és sok színnel készül. Magát a boszorkányos nevet is a kivarrás módja után kapta. Bogdán Józsefné, akit különösen mesternek tartanak a boszorkányos készítésében, azt mondja, hogy azért nevezik boszorkányosnak ezt a kivarrást, mert a boszorkányok kuszálósak, s itt is állandóan keresztben vannak az öltések. A vézás viszont egyenes .szálöltéssel készül. A régiek még öt színből csinálták, éspedig zöld, bordó, rózsaszínű, kék és sárga pamutfonalból. 1957-re ezt legtöbbször kettőre nyomta le az anyagbiánv. mely már évek óta sajátosan befolyásolja a buzsáki népművészetet, amellyel szemben amúgyis egyre versenyképesebben lépett fel a nagyipar. Mert mostanában ugyanis hiába keresi a látogató a buzsáki virágokat és madarakat a bőszoknyákon. A bőszoknya ugyanis eltűnt. Vajon ez vár a virágokra is? A virágokra, melyek valamikor nemcsak az asszonyok ruháját borították be, hanem megtalálhatók voltak a férfiak ingujján is?! Mi lenne hát a segítési mód? A szövetkezet, amelynek most építgetik az alapjait Buzsákon, ad némi reményt. De vajon egészséges-e az a módszer, mely az üzleti érdeket fölébe helyezi a művészetnek? Hogy például előre drukkolt anyagot küldenek le a buzsáki asszonyoknak, — akik maguk se rajzolják előre a mintáikat — s ráadásul -hivatalból előrerajzolt«« díszpárna alaposan el is tér a mai buzsáki formáktól? ! A KIVEL CSAK BESZÉLÜNK Buzsákon, mind sötétnek látja a híres örökség jövőjét. Azt mondják, régen az iskolában is foglalkoztak hímzéssel, kézimunkaóra keretében. Régen szívesen • tanultak a fiatalok az idősebbektől, vézást, vagy boszorkányost készíteni. Ma nem. Ma már kevés helyen kerül fel húsvétra az első szoba ágyaira a rátétes ágyterítő. Ma már vasárnap délután nem járnak a lányok »buzsákiasan«, mert Buzsákon is az történik, ami másutt: lassan, de biztosan hódít a nylon. Király Ernő Fiatalok zenés estjén Több éve szorgalmasan látogatom kaposvári Állami Zeneiskola Langversenyeit, mint érdekelt sztiő és mint érdeklődő, akinek évti;edek óta szívügye Kaposvár zenei leiének alakulása, örvendve személhettem az utóbbi években, ho;yan fejlődnek a pöttömnyi muzsi:usok, kik alig látszanak ki hangzereik mögül, lelkes muzsikusok:á. Láttam, hogy a billentyűkön «agy húrokon tapogatódzó ujjacs:ák. az egyéni szorgalom és az al:otó tanári munka nyomán hogyan zmosodnak akkordokat határozotan markoló kezekké. Ott ültem a szerda esti nővénlékhangversenyen is, amikor hosz*ú kényszerű hallgatás után isnét felcsendült a muzsika a zeneskola szülőktől és érdeklődőktől izinültig zsúfolt Bartók-termében. A hangversenyen ismét találkozunk néhány tehetség »oroszláncörmeivel.«« Sasvári Attila, Sánta i'ereric, Ribly János sokat ígérő teletségek, kitünően fejlődik Darvas károly és Krum Gyula is. Sajnos azonban a hangverseny izínvonalában alatta maradt a Zeleiskola korábbi hangversenyeinek. \ szereplők egy részénél hiányzott sz elengedhetetlenül gondos, apróékos előkészítés és megállapítható folt, hogy a kis muzsikusok zömélek fejlődése nem töretlen. Ebben nyilván része van az őszi-téli többíónapos kényszerszünetnek és a megzavart hangulatú tanulásnak. A műsoron bőven szerepeltek rangora- és hegedűszámok, alig néaány ének- és csellószám, a fúvósgárdát Csajághy Károly egyetlen szál fuvolája képviselte. Pedig igen fontos lenne városunk jövendő zenekari élete biztosítása érdekében hatékonyabban gondoskodni a fúvós utánpótlásról. Ennek alapfeltétele tenne a Zeneiskola tanári karának szakképzett fuvóstanárokkal való kibővítése. Igazságtalanok lennénk, ha nem dicsérnénk meg néhány igazán jól szerepelt kis muzsikust. A zon"or-! ■ 'v közül Csikhelyi (Lenke, Karvaly Ildikó, Márton II- dilíó, Kondorossi Zsuzsa, Dombi Mária, Szabolcsi Tivadar, László Enikő és Apagyi Anikó játszott kiemelkedően. A hegedűsök közül Torna Péter, Komáromi Éva, Földi Géza és Dorogi István aratott megérdemelt sikert. Kultúráltan, szépen énekelt Király Ilona és Lővey Judit. A kamaraegyüttes által előadott Mozart: Kis éji zene Bálint Kálmán tanár lelkes munkáját dicséri. Megtört a hallgatás jege és remélhetjük, hogy hamarosan ismét és többször szórakozhatunk Kaposvár fiataljainak zenei produkcióiban. DON JUAN- kb Don Jüannak, ennek а XVII. században élő spanybl nőcsábásznak alakja és kalandjai egy kisebb könyvtárra való irodalmat teremtettek az utána következő századokban. Egyes tanulmányok szerzői az élete folytán kialakult mende-mondákat cáfolják, mások felhasználják ezeket. Ez az új francia-spanyol film eltér az eddig szokásos módtól, mert sem az egyik, sem a másik táborhoz nem csatlakozik, hanem Don Juan szolgája Sganarelle felhasználásával inkább sikereinek belső magyarázatát keresi. A szolgát Fernandel alakítja — remekül. Az arca csúnya, termete sem eszményi, s ráadásul félszeg is, tehát minden adottsága megvan ahhoz, hogy illusztrálja Don Juan naplójának egyik feljegyzését miszerint: Nem baj, ha csúnya, buta és szegény vagy. Minden fajtájú férfinak reménye lehet a győzelemre. . .«< Még Sganarellenek is, a szolgának. A bonyodalom roppant mulatságos. Abból adódik, hogy Don Jüant ezúttal összetévesztik a nők Sganarellével, a szolgával — és megindul a film kacagtató, vidám jeleneteinek pergőtüze. Fernandel, mint szívrabló Don Juan sziporkázó humorával ismét brillírozik. Különösen mulatságosak azok a jelenetek, amikor Don Inigo mindenképpen le akarja leplezni a cinkosokat, s megjelenik Don Jüannak eoyik régebbi szerelme, egy rövidlátó asszony és őrá vár a nagy megállapítás, hogy ki is az igazi Don Juan? A színes film alkotói és a főszereplők, Fernandel és Carmen Sevilla (a komédiásnő) játékukkal kellemes szórakozást szereznek a nézőknek. T6TH ÄRPÄD: Á prilis Április, 6 Április, Minden csínyre frissl Faua-bokájú, ved suhanc, Ojra itt suhansz! Vásotlt cigánykereked Porozza a tereket. Repül a szemét. Levegőbe parazsat Hintegetsz és darazsat. Illatot s zenét! Némely ingó és rügyes Ag végére már Küldöd: kússzék az ügyes Katicabogár, Mint árbocra egy piros. Pettyes zubbonyt!. Fürge lábú és csinos Kis matrőzfiú! Kémleli a láthatárt- Mennyi fény! Ml az? S zümmög zengő, napba tárt Szárnyakkal: tavasz! Szunnyad még a tél-mező. Fáradt, vén paraszt, Fűszakálla csendbe nő, Megcibálod azt. Majd meg méznél illatosabb Szellőfésüvel Fésülöd s szólsz: hé, de most Lomha szolga, fel! Szundikálás volt elég, Vár az új robot. Mit álmodtál, vén cseléd Krumplit vagy zabot? S reszket s kacag a liget, Cserje meg bozót. Gyenge bőrű testüket Ügy csiklandozod; Minden erdő egy bolond Hejehuja-hely, Nincsen még sehol se lomb, Csak virágkehely: Izzad még -a levelek Vajúdó rügye. S a szirom már lepereg: Csókos 9zél vigye ... S átsuhansz a városon, Bérházak felett. Felragyog sugároson Sok vak emelet: Reszkető bíbor varázs Vén kémény fala, Lányszemszínü kék parázs A szelíd pala. Mély, sötét udvar felett Négyszögű egen. Táncos lábad emeled. Mint halk szőnyegen. S padlásablakot, kitört sarkon fordulót, Villogtatsz, mint zsébtükört Pajkos nebulók: Zsupsz! a földre hull a fény! S lm. a szenny alól Nyütt hang sír. tán á szegény Pór maga dalol? Vak lap-árus: eleven Bús utcaszemét, Sütkérez a melegen S nyitja holt szemét Április, ó Április! Míg tánccal suhansz, Látogass meg engem Is, Víg, örök suhanc. Hisz egy régi kikelet Furcsa reggelén Együtt érkeztem veled Földi útra én: Szólt arany szimfónia Napfény-húrokon, S bölcsőmnél .te, fén|y fia, Álltái, víg rokon! Április-testvérem, ó! Hol van az a kor? Ifjúságom hervadó Kankalin-csokor, Elpártoltam tőled éri, Nem veszed zokon? I Hej, beteg s fanyar legény A régi rokon: Ha a (áVaszt élvezi, Nézvén langy egét, Bánatát is felveszi. Mint szemüvegét... Április, ó Április, Simogass, vezess! Hadd legyek ma újra kis •ló öcséd, kezes, Hadd feküdjem tarka fák Alján, inni fényt. Míg arcomba ’szöcske vág Zöld parittyaként. Míg szememre patyolat Szirom lengve jön, S kis selyem-sátra alatt Megbúvik a könny . j . ó. tán akkor, míg a méz- Színű nap lehull. Bordám közül a neljéz Szív i>U elgurul, Imbolyog még, menrjú fél, Majd gyáván, sután,! Bíbor labda, útra kél Tűnő nap után: Táncol, ugrik, fellebég. Enyhén száll tova. Felfogják a fellegek S nem fáj már soha . .. Isaac Newton emlékezete Ma 250 éve, 1727 március 31-én hunyta le szemét Isaac Newton, a XVII. század leqnagyobb természettudományi lángelméje, a klasszikus fizika megalapítója. Munkássága, érdemei korában annyira egyedülállóak, hogy hosszú évszázadokon keresztül az ö nyomait követve fejlődött mai magaslatára a fizika. Tekintélye oly nagy volt, hogy téziseit, — ha nem is voltak kizárólaaosi ér/ényűek — még egy évszázad elteltével sem merték megbolygatni, hiszen azokat a »nagy Newton« állította fel. Ki volt hát ez a nagy zseni, milyen munkái tették olyan halhatatlanná, hogy a ma élő ember is. — 250 év távlatából — csak csodálattal tekinthet fel rá? 1643 januárjában született Woolsthorpe községben, Angliában. Apja. aki még születése előtt meghalt, valószínűleg farmer családból származott, és felvette a megtisztelő »Sir« ©főnevet. Özvegy édesanyja rövidesen ú(ra férjhezmeqy és a kis Newtont szülőfalujában nevelteti idegeneknél. Itt járja alsóíckú iskoláit is. Rokonsága azonban sokat áldoz a gyermek iskoláztatására, így legelső iskoláinak elvégzése után a grandhami királyi iskolában folytathatja tanulmányait. Itt olyan príma felkészültségre tesz szert, hogy 1661-ben, amikor felkerül Cambridoébe az egyetemre, már a legkiválóbb tanulók közó tartozik. Abban az Időben két fontos probléma foglalkoztatta a tudományos világot: egyrészt a fény mibenlétének kérdése, másrészt az akkoriban felfedezett távcső minél tökéletesebbé tétele. Az akkori lencséknek azonban, még a primitív készítésmódot leszámítva is, nagyon sok elvi hibájuk volt; nem tudták kiküszöbölni a gömbfelületekkel határolt lencsék leképezési hibáit, de talán még nagyobb nehézséget okozott, hogy a kapott kén mindig színes volt, mivel a lencsék széle prizmaként működve, színeire bontotta a fehér fényt. Akkoriban igen különös elmélet uralkodott* a fénv színére vonatkozóan: úgy képzelték, hogy a színes fény a fehér fénv és a sötétség különböző arányú keveréke. Newton érdeme nemcsak az, hogy еяу zseniális fogással egyszerre kiküszöbölte a távcsövek színi hibáit, de kísérletei közben világos és ma is használható elméletet állított fel a fénv természetére vonatkozóan íc. Hamar rájött ugyanis, hogy a lencsék azért adnak színes kénét, mert széleik felbontják a fehér fényt színeire. Az általa feltalált távcső úgy küszöbölte ki ezt a hibát, hoav nem lencsét, hanem homorú tükröt alkalmazott nagyító eszközként. Eszközének zsenialitását aligha dicsérheti jobban más, mint hogy a mai legnagyobb te! 'esítmenyű távcsövek. a Mount WMsonon felállított 2.5 méteres, és a Palcmár-hegyi 5 méteres átmérő Jíí reflektorok elvben ma sem különböznek Newton első távcsövétől. A csillagászok ma ezekkel az eszközökkel olyan távolságokat tekintenek át, melvet Newton álmodni sem mert volna életében, s melvek már oly sok szolgálatot tettek a kutatásnak. Mint már említettem. Newton adta men a fény természetére vonatkozó első tudományos elméletet, bizonyítva. hogy a fény hullámmozgás, a fény szína a rullámmozqá.s szaporaságától függ, és a fehér fény nem más, mint a színes fények keveréke. Ha azóta továbbfejlesztették is elméletét, az úttörő munka elsősorban az 6 érdeme. Ezzel kapcsolatos kísérleteit a »Fénysugarak törése« és a »Színek keletkezése« c. munkáiban foglalta össze, melyek olyan művek, hogy a ma fiziWus-nemzedéke is sokat tanulhat belőlük. Mindezek a munkái Newtont hamar kiemelik az ismeretlenség homályából. Igen fiatal korában tagja lesz az ú. n. Királyi Társaságnak (Royal Society), amely az akkori Anglia tudományos életének legfontosabb fóruma volt. Tudományos fejlődése ettől kezdve szinte elválaszthatatlan a Poya! Society-től, melynek később elnöke is lett. Nem lehet csodálkozni, hogy tudományos eredményei nemcsak hírnevet, de ellenségeket is szereztek számára. Éppen a Royal Society vált Newton számára azzá a tudományos küzdőtérré, ahol legnagyobb vitáit vívta ellenfeleivel: Hooke-kai, Huigh&ns-sel és másokkal. Éppen Hooke tanácsára kezdett foglalkozni л mechanikával, melynek kapcsán úttörő munkásságot végzett, s melvek a legnagyobb hírnevet is szerezték neki. Elsősorban a föld vonzásával, — ahogy akkoriban nevezték, a nehézkedéssel, — foglalkozott, ezzel kapcsolatos kutatásait 1687-ben »Principiia« címen tette közzé. Aligha született a Principiánál nagvobb jelentőségű természettudományos mű ebben az évszázadban, hiszen e könyvében fektette le Newton azokat a fizikai alapfogalmakat, melyeket azóta is Newton-axiómák néven ismer a világ. Ma már talán ezek a tézisek kézzelfoqhatóaknak tűnnek fel; akkoriban forradalmat jelentettek a fizikában. Bebizonyította, hogy a testek nyugalomban, vagy egyenletes mozgásban maradnak. ha erő nem hat rá<uk. matematikai formulákba öltöztette az erő és a tömeg viszonyát, tisztázta a mozgásmennyiség és az erő kapcsolatát. Harmadik axiómája: a hatás-ellenhatás elve alapján készülnek a lökhaitásos repülőgépek, az általa felismert elvek szerint indul rövidesen útiára az első űrhajó. Talán nincs is olyan ága a fizikának, melyben a newtoni axiómák kiindulási alapul ne szolgálnának még ma is. Elsősorban Newton hatására fejlődött mai magaslatára a klasszikus fizika, mely egészen a jelen század elejéig egyedülállóan adta meg a fizikai világképet. Idősebb korában már megbecsült tagja az angol vezető társadalmi köröknek, anyagi gondjai nem voltak. 1694-ben rövid időre elmezavar szakítja me.q működését, amit elsősorban túlfeszített munkája eredményeként kapott. Bár lényegében meggyógyult, saját szavai szerint sohasem nyerte vissza régi éleselméjűségét. Állást is változtat, s mint a királyi pénzverde ellenőre működik tovább; kémiával. matematikával foglalkozik, do itt már sohasem ért e; olyan eredményeket, mint korábban. 1727 március 31-én halt meg közmegbecsülésben, az erdész tudományos világ részvéte kísérte utolsó útjára. Kortársai, de utódai is csak irigykedve tekinthettek munkásságára. Lagrange — nagv matematikus — nem kis cinizmussal jegyzi meg Newtonnal kapcsolatban: »Ö a legszerencsésebb. hiszen- a világ rendszerét csak egyszer lehet mecállapítani«. Befejezésül, e sorokkal hadd állítsuk szembe magának Newtonnak halála elíítt mondott szavait, me*'t ezek jellemzik legjobban a nagy tudós igazi egyéniségét: »Nem tudom, minek látszom a világ szemében, de magam úgy látom, hogy csak olyan voltam, mint a gyermek, aki a tengerparton látszik. Azzal szórakoztam, hogy egyszer másszor simább kavicsot, vagy szebb kagylót találtam mint rendesen, míg az igazság nagy Óceánia mindvégiq felfedezetlenül terült el szemeim előtt.« íme, hát ez volt Newton. Élete, munkássága örök példa minden kévetőjének, neve z legnagyob*Madame Curie. Boor, és Eír mellett is igen előkelő helye lal el. Emlékét örökké őrzif kája folytatói. JAKÖ ANDRÁ aTTITsza'
