Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-31 / 76. szám
£ | и ' n : iim ...iiin-iiimr ........................................;-g^,gig.I^^G.ii.,iii„i,lNor-..................................... ............ Vasárnap, 1957. március 31. Újra megjelenik a Természettudományi Közlöny Tagságunk és a kívülálló érdeklő dók régi kívánsága szerint a TTIT ismét megindítja annakidején köz kedvelt lapját, a Természettudományi Közlönyt. Ez a folvóirat igen régi múlttal rendelkezik, hiszen még a Természettudományi Társulat 1883. november 12-én tartott ülésén született meg az alapítási gondolat és azóta hosszú évtizedeken keresztül szolgálta a magyar kultúra ügyét Nemcsak a természettudományokat kedvelő nagyközönség, hanem a szakember számára is sok újat nyújtó, igényes folyóirattá nőtte ki magát. A Természettudományi Közlöny felújítását indokolja a művelt nagyközönség fokozódó érdeklődése a természettudományok kérdései iránt. Az a hatalmas technikai' fejlődés, mely a ma élő ember számára szinte naoról-napra újabb és újabb »csodákat« tár fel. teljesen indokolja is ezt az érdeklődést, még sincs egyetlen olyan hazai lapunk, vagy folyóiratunk, melv az Élet és Tudomány színvonalánál magasabb szinten adna tájékoztatást ezekről a kérdésekről. Szaklapjaink. — és ez teljesen érthető is — csak egy bizonyos szakterületen dolgozók számára nyújtanak ismeretanyagot, de sai nos legtöbbször nem érthetők a Kívülállók számára. A technika és a természettudományok nagyfokú szét tagoltsága, sokszor még a szakember számára is megnehezíti az áttekintést, az összefüggést pontos ismeretét, talán még inkább áll ez a művelt. de kívülálló nagyközönség részéről. Mindezeket a hiányokat kívánja pótolni a Természettudományi Közlöny. Szól azokhoz, akik egy-egy témáról többet akarnak tudni, mint amennyit legnépszerűbb lapjaink természettudományi kérdésekben nyújtanak és nyújthatnak. Tudományos színvonalon, mégis közérthetínyelven igyekszik megismertetni olvasóival azokat a törvényszerűségeket és azok gyakorlati alkalmazását melyek mindennapi életünkben lép ten-nyomon szerepet játszanak, és amelyek mellett sokszor észrevette nül megyünk el. Folyóiratunk első száma március végén jelenik meg melyre ezúton is felhívjuk megyénk művelt nagyközönségének figyelmét A lap bármely postahivatalban elő fizethető a 61 282. csekkszámon, »Természettudományi Közlöny« jelzéssel.- AMINEK A GYERMEKEK ÉS SZÜLEIK IS ÖRÜLNEK. Olcsó óraműves' körvasút készül. A Görgőkészítő ■ Szövetkezetben megbízható szerkezetű óraműves kis körvasút készült műanyagból Az első darabok már forgalomba kerültek és rövjd idő alatt elkeltek, de ebben az évben mintegy harmincezret gyártanak még. A sín, a mozdonyból és két kocsiból álló szerelvénnyel mindössze 140 forintba kerül. Miért mostohagyerek a 7(úi£U!fiari Szúneikzz&t f AZOK AZ !BEREK, akik még ma is a Háziipari Szövetkezet kollektívájában dolgoznak, a megalakulás napján úgy gondolták, hogy ma már sokkal többet termelhetnek és orré az időre eléri a szövetkezet munkája azt a színvonalat, amely kielégítheti az igénylők sokaságát. A tervek megvalósítására kezdettől következetesen törekedett a szövetkezet tagsága és vezetősége. Különösen a fűzvessző feldolgozásához fűztek nagy reményeket. Ezeket a kitünően értékesíthető fűzvessző munkadarabokat az országban ma még kevés helyen tudják a megfelelő minőségi színvonalon gyártani. Emellett gondot fordítottak a selejt és maradék ruhaanyagok célszerű feldolgozására és értékesítésére is. A tervek maradéktalan megvalósítását azonban gátolták a szűkös, ma mér szinte elviselhetetlenül aránytalan heMség viszonyaik, hiszen a 3x4 méter nagyságú helyiségekben nyolcán, tizenkettőn is dolgoznak. Lehetne segíteni. A megoldás nem ütközne különösebb nehézségekbe, mert a szövetkezet udvarán mintegy tíz méter hosszú, háromnégy méter széles műhelyben dolgozó magánasztalost a Városi Tanács áthelyezhetné az Ady Endre utca 26. szám alá, ahol üresen áll az Országos Raktározási Vállalatnak egy magán műhely céljára alkalmas helyisége. Az eddig megírt, mintegy hetven kérvényre azonban csak ígéretet kaptak, eredmény még ma sem született. Pedig a Háziipari Szövetkezet, amellett, hogy fejlődésében jelentősen haladna előre, még vagy húsz munkanélkülit tudna azonnal foglalkoztatni és tájékoztatásuk szerint egynegyedévi forgalmuk elérné az egymillió forintot, hiszen munkadarabjaikat már »kézből« elviszik. A tetszetős, csinos vesszőbűíorok országszerte nagy keresletnek örvendenek. Helyiségen múlik az is csupán, hogy egy-két megye helyett az egész Dunántúl ellátását nem tudják biztosítani. Akár eddigi munkájukat vizsgáljuk, akár terveiket nézzük a háziipar dolgozóinak, mindenképpen nekik adunk igazat: szükségük van helyiségre és megérdemlik, hogy a Városi Tanács végre intézkedjék ügyükben. Ne sorvadjon el egy olyan ipari szövetkezet, amely képes megteremteni a •jövőjét és ha segítünk hozzá, nem is akárhogyan. Tévedés ne essék: a segítségadás nem a holnap, a majd, de a ma feladata. Doma József, az Építőipari К tsz üveges részlegének tanulója a tükörcsiszo lást gyakorolja. Kaposvár legmagasabb épülete lesz — Ötszáz évig hevert a földben — mondja Lukács János — és cipőjének orrával megkotorja a vaskos fadorongot. Valamikor a kaposvári Cölöpvár egyik oszlopa volt. Három és fél méter mélységből vettük lei, a napon azóta megrepedezett. Találtunk aranyozott kést, s más használati tárgyat is,' amikor az alapozást ástuk. Ott állunk a Nostra hatalmas épülete mellett, s néz égetjük « készülő gabonasilókat. A siló még alacsonynak tűnik a. többeméleias Nostra mellett, szinte kölyke lehetne. De ha készen lesz!?... Akkor elcsodálkoznak a város lakói. Lukács János főművezetőnek, aki egyben a Somogy megyei Építőipari Vállalat munkástanács Inöke is, ki tudja hányadik építkezése már ez a siló. Harminckilenc éve dolgozik a szakmában, tizenkétéves korába n kezdte. Kőműves képesítéssel olyan építkezések vezetése van már mögötte, mint a kaposvári SzTK- palota, a Fonoda, a Nostra és még sorolhatnánk tovább. A szerény, vékonydonqájú, micisapkás férfiből •ki sem nézné az ember. Hunyorít a szemével (ez különben minden építőipari munkás sajátja), mert bizony harminckilenc évig sokat kellett az »állásokon« szembenézni a nappal, arca kissé fakult, mert a sok tégla, mészpor apró szemcséi lerakodtak a barázdák mélyére. Vidám ember (minden igazi építőipari munkás ilyen), mert építeni « legszebb dolog a világon.-~ Megnéznénk a silót, onnan fentröi — mutat a magasba, — ha nincs tériszonya és nem fél — mondja tréfásan az ég felé pillantva. Pár pillanat múlva »onnan föntrőlк nézegetjük az építkezést. A tartályok púpos alakzatában, mintha egy óriás borzas üstöké lenne, meredeznek felfelé a beszerelt vaspálcák, feljebb mint a háziszőttes mintái ujjnyi vastag vasak fekszenek a bezsalúzott deszkasorok mentén. Ember a talpán, aki csinálja, de az is, aki kiigazodik benne. — Hát nem könnyű munka, az bizonyos — válaszol Lukács elvtárs és a csillaialakú oszlophoz lép. Egészen új építkezési forma ez, és a vasbeton szerelése is. Kísérleti példány az országban. Erős alapozást kell adnunk, mert itt a régi lapos területen nagy mélységig iszapos, laza a talaj, könnyen megcsúszhat az épület. Hát még ez, mely Kaposvár legmagasabb épülete lesz! A toronyrészt kJ\-nc emeletre tervezték. Ez megfelel körülbelül harminc méternek. A törzsrész hét emelet magas lesz. Csak az alapozásba 1500 köbméter kavics ment bele, a tölcsérekhez háromszázötven köbméter betörd használunk fű. A siló előregyártott elemekből készül, csak az előrec,pártóshoz 500 köbméter betont keverünk meg, a vassszerkezet maga nyolcszáz mázsára tehető. Az épület költsége előreláthatólag három millió forint. A tizenkét tartálynak háromszáz vagon lesz a befogadóképessége, a gabonái kanalas emelőszerkezet hozza-viszi, emberi érővel hozzányúlni sem kell. — Mikor kezdődött az építkezés, és most miért áll a munka? — 1Э56 márciusában kezdődött és ez évben befejeződik. Most egy kicsit állunk, mert nincs kavicsunk. Állítólaa a avékér.yesi Kavicsbánva kotrógépe elromlott, mi pedig egykét vagonnal nem indulhatunk. Igen! Itt minden olyan nagyban megy, olyan szocialista módra. Lukács elvtárs már hozzászokott a nagy épületekhez, a nagy tervekhez. Feljebb lépünk a dcszlcupadozalon. Innen jól látni az egész rétet, Kaposvárt a pirostetejű házakkal, melyek a. távolból kicsinynek tűnnek, a magánosán virágzó, tavaszt hirdető barackfákat, a nagytemplom tornyát, mely felnéz majd az óriási gabonasilóra, az AKÖV udvarát, ahol hangyáknak tűnő emberek szorgoskodnak az autóbuszok körül. 1 hajdani Cölöpvár helyén a lapos mocsár lassan benépesül, egy-két épület, kirakodóhely, szénhegyek jelzik a jövő útját. — Ha igaz, ide építjük a stadiont — mondja örömmel Lukács elvtárs, s bólogatva nézzük a zsombékos rétet, melyen még a természet csendje honol. De itt, hz égbenyúló vaspálcikák közül semmi sem látszik lehetetlennek, lám a Fonoda helyén is kukoricát tördeltek nemrég az asszonyok, a siló helyén is rét volt, mi építünk, alkotunk, hisz ez a legszebb dolog a világon és mert ez a szocializmus. SZŰTS ISTVÁN Alacsonyabb termeléssel, magasabb bérek mellett nem lehet tartós életszínvonalat teremteni Az ipar fontos problémáiról tárgyaltaik az Iparosszélkházban megtartott értekezlet résztvevői. Megjelentek a Megyei Tanács és az MSZMP Megyei Bizottságának képviselői és az ipari vállalatok vezetői, valamint munkástanács tagjai. — Október óta először kínálkozik alkalom, hogy ilyen nagy nyilvánosság előtt tárgyaljunk az ipar legfontosabb problémáiról — hangoztatta Homyáik elvtárs, a Megyei Tanács elnökhelyettese. Soha nem lehetett volna ez aktuálisabb,’ hiszen Október óba az ipari termelés komoly mértékben visszaesett. Az új bérezési formák bevezetésével számos üzemben eltörölték a teljesítménybért. Csökkent a termelés és megdrágult, mert az önköltség emelkedett. A Somogy megyei üzemekre is vonatkozik ez a megállapítás. Hozzájárult ehhez a kijárási tilalom, a villamosenergia-hiány, az alap-nyersanyagokban lévő hiány, a sztrájk. Több üzem a nehéz napokban a kereskedelem segítségére sietett. így a Somogy megyei Gépjavító Vállalat, a Kaposvári Ruhaüzem, a Vas- és Fémipari Kombinát stb. A legkevesebb kiesés az élelmiszeriparban történt, miután itt nem volt anyaghiány és a központi felhalmozott készletek is biztosítva voltaic. A visszaesés Növekedtek a bérkifizetések, sajnos több esetben illegálisan. A Patyolat például októberben 7 nap helyett 14 napra fizetett ki dupla bért és ugyanakkor minden különösebb engedély nélkül természetbeni juttatást rendszeresített dolgozói számára évi 250 forint értékben. A Finommechanikai Vállalatnál nyolcezer forint jogtalan bérkifizetés történt október—november hónapban. Még az állóórák után is százszázalékos bért folyósítottak. Lazult a pénzügyi- és a munkafegyelem is. Az akkor alakult munkástanácsok ahelyett, hogy a termelés szervezésével foglalkoztak volna, mindenképpen kezükbe akarták ragadni az üzemek politikai, gazdasági és érdekvédelmi szerveinek irányítását. A helytelen bérezés, a csökkenő termelés odáig vezetett, hogy míg a megye iparvállalatainak teljes termelése 1956-ban 1,2 százalékkal meghaladta az előző évit, addig a negyedik negyedévi mintegy 49,5 millió forinttal, 22,5 százalékkal volt kevesebb, minit az előző év hasonló időszakában. A káros folyamat 1957 januárjában és februárjában sem állt meg teljesen, bár februárban már jobb eredmények mutatkoznak. A minisztériumi ipar februári termelése azonban 8,5 százalékkal, munkás-béralapja 33,9 százalékkal haladta meg az előző év azonos hónapját. A helyi iparban a februári teljes termelés csak 97 százaléka az 1956 februárjának, de a béralap 53,1 százalékkal magasabb, mint az előző év hasonló időszakában volt. A megejtett vizsgálatok Az általános helyzet ismertetése után az előadó rátért az elmúlt hetekben a tanács irányítása alá tartozó vállalatoknál történt vizsgálatok eredményeire. A Tőzegüzem, a Vaskombinát, a Patyolat Vállalat — mondotta — már a múlt év elején lemaradt a tervteljesítésben és a lemaradás októberben csak fokozódott. A Kefeanyagkilcészítő Vállalatnak az 1956 negyedik negyedévében 424 000 forint rendikívüli vesztesége volt, 836 ezer forint a Vaskombinátnak. Az élelmiszeripari vállalatok közül a Délsomogyi Húsipari Vállalat »jár az élen«, 345 ezer forintos rendkívüli veszteséggel. Nincs rendjén a vállalatok kapacitás-kihasználása sem. A Csurgói Faipari:';Vállalat például azzal az indokkal, hogy bútorlapot csak veszteségesen állít elő, leállította a gyártást és a szakmunkásokat udvarsepréssel foglalkoztatta. A Húsipari Vállalatnál a kapacitásnak mindössze egyharmadát érték el. A Sütőipari Vállalatnál^ a szükséglet nem kívánja meg a százszázalékos kapacitás kihasználását. Beszélni kell arról is, hogy vállalataink a második negyedévben általában sokkal több költségtöbbletet terveztek be, mint máskor, a hasonló időszakban. A költségtöbblet, amely csak a helyiipari vállalatoknál eléri a 900 ezer forintot, világosan mutatja, hogy megyénk üzemeiben az önköltség emelkedik. Ha ez így megy tovább, az árak szilárd fenntartása kétségessé válik és az iparcikkek vonalán előbb-utóbb áremelést kell végrehajtani. Különösen magas az önköltség a Vaskombinátnál, valamint a Sütőipari Vállalatnál. A vizsgálati tapasztalatok azt mutatták, hogy a munkástanácsok törvénybe iktatott jogaikat nem használták fel kenőképpen, vagy nem célszerűen éltek vele. Nem múlt el az infláció veszélye Az üzemek ráfizetéses működése nagy veszteségekhez vezetett. A jelenlegi zökkenőmentesnek látszé é’etszínvonal tartása csalóka kép és könnyen megtévesztő. Hiszen, csak körül kell tekinteni. Az áruink nagyrésze külföldi cikkekből áll. A Szovjetunió, a népi demokratikus országok segély-ajándékai. Ezt az állapotot tovább nem lehet tartani. És ha nem változtatunk ezen, inflációba fül a magyar gazdasági élet. A veszély tehát nem múlt el. És sürgősen cselekedni kell. Szükséves-e a norma? Számos üzem. szinte pánikszerűen söpörte ki portájáról a teljesítménybért, Alaposabb vizsgálat nélkül, a helytelen normarendszer tapasztalataitól indíttatva megállapították róla, hogy egyáltalán nem alkalmazható. A Barcsi Fűrészüzem például egyáltalán nem alkalmaz darabbért. Az eredmények azt igazolják, hogy az órabérek mögött nincs meg a megfelelő termelés. Ebből a lehetetten állapotból egyetlen kivezető út kínálkozik: a helyesen alkalmazott norma. A munkástanács és a pártszervezet feladata, harcolni a helyes bérrendszer kialakításáért Azt, hogy a helyes normarendszer jó, gazdaságos és az üzemek rentábilis működésének egyik alapvető biztosítéka, számos becsületesen gondolkozó munkás tudja és megérti. Sőt, több helyütt előfordult, hogy ők maguk követelték a darabbérezést. Hiszen köztudomású dolog, hogy a munkában nem lehet mindenki egyenlő teljesítőképességű. A beszámolót több hozzászólás egészítette ki. Decsi elvtárs. a Sütőipari Vállalat vezetője hangsúlyozta, hogy a Sütőipari Vállalat dolgozói októberben és az azt követő időszakban is normában dolgoztak. Ezt a bérformát továbbra is tartani akarják. Kérte, hogy a tanács legyen a Sütőipari Vállalat segítségére és teremtsen olyan körülményeket, amelyek elősegítik a sütőipar nyereséges működését. A Textilművek szakszervezeti elnöke elmondotta, hogy az üzem munkástanácsa még mindig nem találta meg kellően a helyét. Aprócseprő dolgokkal és nem az üzem fontos problémáival foglalkozik. Tabák elvtárs, a Cukorgyár igazgatója hangsúlyozta: Ahhoz, hogy a jelenlegi rossft gazdasági helyzetből kilábaljunk, szükséges az is, hogy a jól működő üzemek ne szigeteljék el magukat a rosszul működő üzemektől. Érvényesüljön köztük a kölcsönös segítségadás szelleme. Bírálta a felsőbb szerveket és kérte, hogy a jövőben ne hozzák irreális tervekkel kellemetlen helyzetbe az üzemeket. Tihanyi elvtárs, a Nemzeti Bank vezetője elmondotta, nem kell pénzügyi szaktudás ahhoz, hogy bárki megállapíthassa: fennáll, komolyan fennáll az infláció veszélye. A nehéz munka ezután következik; a veszélyt el kell hárítani. A helyzet javulását a minisztériumoknak is elő kell segíteni. Szüntessék meg zagyva pénzügyi utasításaikat. Elmondotta, hogy a nyereségesen működő vállalatok az új kormányrendelet értelmében április l-től, egytől négy heti munkabért fizethetnek ki jutalom címén az -arra érdemes dolgozóknak. Kell, hogy az államnak ez a jutalma ösztönözze üzemeink dolgozóit. Javasolta, hogy a munkástanács-tagoknak indítsanak szakmai tanfolyamokat. Hiszen számosán közülük nem rendelkeznek még kellő szakképzettséggel és addig felelősségteljes munkájukat sem tudják ellátni, míg a szükséges tudnivalókat meg nem szerzik. Gondek elvtárs, a Patyolat Vállalat küldötte ígéretet tett: a Patyolat Vállalat igyekszik a nehéz helyzetből mielőbb kilábalni és minden remény megvan arra, hogy ez sikerül is. A marcali péküzem vezetője szérint nem lesz népszerűtlen feladat a normarendszer bevezetése, hisz a dolgozók tudatában vannak szükségességének. Április 1-ével ők is normára állnak át. A számos hozzászólást Illés Dezső elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottságának tagja zárta be.
