Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

Vasárnap, 1957. március 3L SOMOGYORSZAG 3

Horthysta katonatisztek, csendőrök9 papok,

bűnözők, karrieristák ..,

avagy kik voltak és mit csináltak a nagyaMi elleníorradalmárok ?

»Fel vörösök, proletárok, Harcra vörös katonák

Szól a fenséges zene, s dúdolja a régi lelkesítő dalt húsznál több könnyfátyolos szemű, öreg harcos a nagyatádi tiszti klubban. Itt gyűltek össze találkozásra, hogy újra felelevenítsék emlékezetükben a dicső harcok emlékét. S csoda, ha könnyesek a szemek, ha ökölbe szorul a kéz a borzalmak hallatán, amit velük és harcostársaikkal akkor elkövettek?

Molnár Istvánná tanítónőt

bajoneltel ssúrháliák agyon,

s az utca kövezetére kihulló vérét kutyákkal nyalatták fed az ellenforradalmárok — szól az egyik 19-es vádló. Vadásztak a kommunisták után, börtönbe vetették, kínozták őket...

1919-ben történt mindez. De mintha az 1919-es véres események megismétlődését láttuk volna 1956 októberében. Most is így kezdte dicstelen pályafutását az ellenforradalom. Pesten gyilkoltak, akasztottak, itt még »csak-« börtönöztek. Nagyatádon például tizenhárom kommunistát vetettek börtönbe, de ezt csak az első lépésnek szánták az elleníorradalmárok. Papírra rótták a neveket tucatjával, kikkel kell végezni a -következőkben. Háziőrizetbe vettek több, még le nem tartóztatott kommunista vezetőt, lakásukat csak a »forradalmi nemzeti bizottság« előzetes engedélyével hagyhatták el. Barna József elvtársnak, a gépállomás éléről az ellenforradalmárok által elmozdított igazgatónak kiadták a parancsot: »lakásáról ne távozzék el, várja meg a felelősségrevonást.« 1919-es módszereikről tudjuk, mit értettek a felelősségrevonáson. A nyomaték kedvéért odaállítottak két fegyveres katonát is őrzésére.

„Megbukott a rendsser“

A »forradalom« egyik felszentelt bajnoka Lévavári Béla, a gépállomás volt laboránsa lett. Egykor »kisember« volt Lévavári, nem kevesebb, mint ötezer hold földbirtokon nyúzta a cselédeket, hónapszámosokat és napszámosokat a felszabadulás előtt. Azonkívül Horthyéktól tiszti rendfokozatot is kapott. Volt tehát miért gyűlölnie a népi demokráciát, azt a rendszert, amely egyetlen tollvonással szétosztotta az ötezer holdat, s feleslegessé tette az intézőket. Bár a népi rendszer emberi megélhetéshez, jó álláshoz juttatta, ő jobban szerette volna, ha földig görnyedve köszönnek neki a parasztok, akikből ismét egyhamar cselédeket csináltak volna. Mihelyt ütött az óra, azonnal talpon termett, mint a macska, s a népi rend megdöntésére vetemedők közé állt. 30-án Taranyba siet, gyűlést rögtönöz, s ott kijelenti: »A kommunizmusnak még a csíráját is ki kell irtani«. Október 31-én ő sürgeti a gépállomás munkástanácsának megalakítását. Mikor megtudja, hogy nélküle alakult meg a munkástanács (bár ezt is a dolgozók alig egyötöde választotta meg, közfelkiáltással), toporzékol dühében, s elrendeli az új választás kitűzését. Itt Kiss János párttagot kinyomják, Lévavárit »beválasztják«. Lévavári rövid, húsz perces beszédet mond teljesen a Szabad Európa nyelvezetén, s természetesen gyászbeszédet tart a népi rendszer felett, mondván: »A forradalmi események bebizonyították,, a kommunizmus elbukott, az egész rendszer csődöt -mondott, ennek pedig kihatásai lesznek az egész szovjet rendszerre«. (Ugye, miben sántlkáltak az urak!) Nagy vétek lett volna Lévavárit vezetőszerephez nem juttatni, hiszen származása, tettei alapján a legérdemesebbnek bizonyult, hogy beváJaszszák őt is a »járási forradalmi bizottságba«. S ő, Vida százados úr helyettese a nemzetőrségben. Egyik szellemi irányítója az ellenforradalmi cselekedeteknek. Leváltatja a gépállomás igazgatóját.

A „forradalmi vezérkar“ többi tagja

Igazán »válogatott« embereket hozott össze a sors, mondhatnám a »nemzeti forradalom« Nagyatádon. Dr. Tusa Gábornál-: — aki egy horthysta hadbíró ezredes fia és önmaga is volt horthysta huszártiszt — a Horthy-rendszer kegyeltjének talán csak volt joga »forradalmat« csinálni a nép nevében. Aki ezt tagadja, az nem is fasiszta. Ugyebár, dr. Tusa úrnak, az erdőgazdaság mérnökének régóta fájt a foga egy afféle apai rang és beosztás után, bizisten tudta volna ő, mit kell csinálni ezekkel a »koszos« kommunistákkal. Úgy kitekerte volna már rég a nyakukat, csak lehetett volna. De úgy ám. Mikor számára is ütött a cselekvés órája, egy percet sem késlekedett. Ó lett -a »járási forradalmi nemzeti bizottság« elnöke, s a járás katonai ügyeinek teljhatalmú ura és parancsolója. Ö írta alá a kommunisták letartóztatására a parancsot, 6 osztatott ki mintegy 600 fegyvert a néphadsereg készletéből, s ki, ha -nem ő, elkészítette a járás »védelmi tervét«. Igen, ő háborúra szomjazott, még kórházat is rendeztetett be. Kíméletlenül irtatta az erdők fáját, barikádokat építtetett a járás három különböző harcálláspontján a szovjet tankok ellen. Összeszedette a faluban található üvegeket benzinnel való töltés céljából, s elrendelte a mozgósítást. A honvédségnél is akadt szélkakas, Kurucz Ferenc hadnagy — egy züllött, karrierista egyén — személyében, aki a helyőrség parancsnokának kiáltotta ki magát, s kiszolgáltatta a fegyvereket dr. Tusáéknak. A vezérkarhoz tartozott Vida százados úr, aki két — a barcsi és nagyatádi — járásnak volt a »Megye Forradalmi Nemzeti Tanácsa« által megbízott parancsnoka, s aki egymásután adta az igazolványokat a börtönből kiszabadult háborús és népellenes bűntettekért elítélteknek, ő adott igazolványt Horváth Géza taranyi, 10 évre elítélt népellenas bűnösnek is. A forradalmi vezérkar altisztjei voltak Orbán Ferenc egykori csendőrőrmester, a bodvicai' nemzetőrség parancsnoka és Sáringer Lajos horthysta zupáscrmester. ök hajtották végre a letartóztatásokat, házkutatásokat, a kényesebb ügyeket. S ide tartozik még Polgár Károly budapesti gépkocsivezető is, akit valamikor sikkasztásért bocsátottak el a Nagyatádi Gépállomásról. Ez a Fajor lopott Po-bjedával jött le Nagyatádra, 6 itt az ellenforradalmárok szolgálatába állt. ö szintén résztvett a letartóztatásokban. Kocsival odamentek a kommunista vezetők lakására, s azt mondták nekik, jöjjenek a kultúrházba, megbeszélésre. A börtönben kötöttek ki valamennyien. Pajor körültűzdelte magát különböző fegyverekkel, gránátokkal, ügy hencegett. Jellemére vall, hogy saját anyósától negyven csirkét lopott el, s apósát csak »Péter bácsinak«

hívja. Még egy: jelenleg a negyedik feleségével él együtt.

„Itt Nagy Imrp nem dirigál,

a

E díszes társaság az: csinálta a faluban és a járásban, ami nekik jól esett, senkinek sem tartoztak felelősséggel. November 2-án megjelent a gépállomáson fegyveresen Pajor Lajos, a fentebb említett gépkocsivezető, Gyánó Ferenc (Útfenntartó V.) és Álmos doktor kíséretében, s a »forradalmi bizottság« nevében követelték, hogy az egyik Zetor első kerekéről vegyék le a külső gumit (az éppen jó a Pobjedára). A gépállomásiak ezt először megtagadtak, mondván: »A Nagy Imre-kormány is azt akarja, hogy szántsunk, vessünk, már pedig ha a gépeket leszerelik, akkor jövőre nem lesz kenyér, s mivel keresik kenyerüket a traktorosok«. Almos doktor először is rendreutasítatta a gépállomási vezetőt, s kijelentvén: »Vegye tudomásul, hogy itt nem a Nagy Imre, hanem a »járási forradalmi bizottság« dirigál. Egyébként örüljön, hogy maga még szabadon van«.

Ma Csordás János nincs,

vigyük be a bátyját

A »forradalmistäk« napról napra vérszomjasabbakká váltak. A föld alól is előkeríteni a kommunistákat — adta ki a parancsot a fővezérség. Mintegy 30 főnyi fellovait tömeg Sáringer horthysta őrmester vezetésével megjelent Csordás János párttitkár lakásán, s kétórás házkutatást tartottak ott, miután — Csordás János két napig Lábodon, egy pártonkívüli parasztcsaládnál rejtőzött — nem találták, helyette szidalmak és fenyegetések közepette bátyját, Györgyöt vitték el. Ugyanakkor Csordás Jánosnét, Kővágó Gyulánét — akik az FJK-nál dolgoztak — »vörös posztóra nincs szükség«-jelszóval kirúgták. (Kocsis Imre, az FJK elnöke ezidőben vidékre járt ki lazítani a szovjet csapatok ellen, Kovács nevű ellenőr pedig tagja volt a »forradalmi bizottságnak«, Horváth János pedig ENSZ- titkámak vallotta magát, ő tálalta a híreket az ENSZ- csapatok érkezéséről.)

Bélistázott főjegyző a községi tanács élén

Az elleníorradalmárok teljes »tisztogatást« vittek végbe. Jelszavuk: megtisztítani a különféle szerveket a kommunistáktól. A járási tanács éléről leváltották Sasvári Ferenc elnököt, rajta kívül a titkárt és egy elnökhelyettest. A tanács élére Dr. Pataki Vince egykori főjegyzőt nevezték ki. A községi tanács élére pedig Kárpáti Kálmán bélistázott főjegyző került, akit a felszabadulás után Csökölyből elűztek a parasztok, így képzelték el az igazi »népi forradalmat, a tisztogatást« az ellenforradalmárok.

„Forradalmi“ cselekedetek a falvakban

Szinte kivétel nélkül mindenütt előbújtak a föld alól a volt horthysta tisztek, csendőrök, reakciós papok, bűnözők s ők kaparintották kezükbe a pozíciókat a különféle bizottságokban. íme, néhány adat a bűnlajstromból:

A Nagyatádi Dohánybeváltónál Gavallér Andor »forradalmi bizottsági« elnök első gondja az volt, mi legyen a párttitkárral. A Dohánybeváltó a régi rend levitézlett embereinek valóságos gyülekezőhelye lett. Tersánszky Géza huszárszázados, Gál Aladár volt főbíró sarjadéka, nagyságos úrnak szólították magukat, ők és Vránics Ferenc, nemzetőrparancsnok, s más jómadarak szervezték a december 11-i sztrájkot. Segesden az októberi napokban Szabó József református pap valóban atyaistennek, vagy legalábbis helyettesének képzelte magát, ő irányította a nemzetőrséget, vontatóval fegyvereket hozatott Nagyatádról a községbe. Leváltották a községi tanácselnököt. Megverték a volt begyűjtési megbízottat. Somogyszobon Birkás János, Pálfi János és Szabó Elemér (nyilas) ledöntették a szovjet hősi emlékművet, leváltották a tanácsot. A tanács vezetését Birkás János horthysta főhadnagy vette át. Révész János csendőr a nemzetőrség parancsnoka lett, s több kommunistánál házkutatást rendeztek. Ötvöskónyiban a szoborra visszahelyezték a Turul-madarat. A »forradalom« vezérei: Csók Gyula református lelkész, Marin István vámőr alhadnagy mozgósítást rendeltek el a faluban.

Kutason Joó Imre, Héjjas Ferenc, népellenes bűnökért elítéltek már október 18-án uralmukba vették a »forradalmi bizottságot«, elzavarták a tanács vezetőit, szétkergették- a tsz-eket. Joót elnöknek, titkárnak pedig Gelencsér László kulákfiókát tették meg. 60 tagú nemzetőrséget verbuváltak össze. Molnár János csendőr és Nagy Ferenc kőműves, büntetett előéletű személy irányításával. Szabáson Tankó József büntetett előéletű egyén leverte a csillagot az emlékműről. Az ellenforradalom vezércsillaga: Cséplő Ferenc horthysta főhadnagy. Nagykorpádon sem bízták a kecskére a káposztát, a Vajda—Széchenyi-féle kulákok a nemzetőrség parancsnokául hasonszőrű társukat, Bosznai István egykori leventeoktatót bízták meg. Hogy kinek volt útjában Görgetegen a szabadságért meghalt szovjet katonák hősi emlékműve? Bizonyára nem a becsületes dolgozóknak, nem ők döntötték le, hanem Benkő Imre és Kertész Lajos.

Csendőr az SS«katonával jól megérti egymást, ezt bizonyítják a mikei események. Rák Lőrinc csendőr korában, Szammer János SS-katona korában egy és ugyanazon célért szolgált, mint amit tavaly októberben akartak és véghezvittek.

Tanulságul

Egy kis csokor azok neveiből, akik az első adandó alkalommal megmutatták, kinek az oldalán állnak, kinek a hatalmát, kinek az uralmát akarták megvalósítani. Egy bizonyos: a horthysta katonatisztek, csendőrök, kulákok, bűnözők nem a munkáshatalmat, nem a szocialista rendszert képzelték »szabadságharcuk« végcéljául. Mert amiért ők csak a kisujjukat is mozdítják, az bizonyosan a nép ellen van.

S akik ,meg ma is azon tűnődnek, ellenforradalom vagy nemzeti forradalom volt-e októberben, azok tekintsenek végig a díszes társaságon, kik avatták fel magukat a »forradalmi harc« félkent bajnokainak, es mit akartak, rá kell hogy döbbenjenek: itt nincs helye a tűnődésnek, ellenforradalom volt a javából az 1956 októberi. VARGA JÓZSEF

A munkáaőrségmk életéből

„állunk a vártén • •

Л/l indennap az esti órákban megszólal a központi munkásőrség telefonja és kemény, katonás hangok jelentik a megye legkülönbözőbb pontjairól:

— A munkásőrség elfoglalta a helyét! Őrizzük a nép, az állam

vagyonát!

Zs. főhadnagy elvtárs tudomásul veszi és elindul a kaposvári

őrhelyeket megszemlélni. Elégedett, mert útján mindenütt renddel, fegyelemmel, katonás fellépéssel találkozik.

A m.unkásőrök méltóak arra a bizalomra, mely most mindenünnen feléjük áramlik. Lelkesek, büszkék és kemény elhatározásnak. Pedig nehéz a szolgálat és nem jár érte sem fizetség, sem köszönet. A munkaidő után sokszor pihenő nélkül rhennek őrségbe, és reggel onnan mennek újra az üzembe, munkahelyükre. Ezt csak azok az emberek vállalják, akiknek helyén a szívük, amely a népért, a munkások hatalmáért dobog.

Tagjaik túlnyomórészt a munkásmozgalom régi harcosai, akik mellett azonban szép számmal akadnak fiatalok, akik szüleik nyomdekába lépnek...

Itt van H. J. elvtárs nyugdíjas, K. J. cukorgyári dolgozó. Hogy miért léptek be a munkásőrségbe? — »Én megízleltem 19 után a fehérterrort, most is tudom, mi lett volna a sorsom. Mi, öregeik tudjuk, hogy mit veszítettünk volna, ha a munkáshatalmat legyőzik. Nem, ezt soha többé nem engedjük« — mondja К. Л elvtárs.

A fiatalok között van В. T., 20 éves, ifjúsági gyaloglóbajnok, akinek szülei, bátyja is kommunisták és aki a szolgálat után másnap versenyez, de mégis eljött kötelességét teljesíteni. A fegyvert fogja B. J., a 30 éves, fiatal üzemmérnök is. Ő októberben ugyan még a Szovjetunióban tanult, de nagyon aggódott az ország sorsáért. »Azért álltam be a munkásőrségbe, hogy a néjti demokrácia iránti hűségemet fejezzem ki, amelytől annyit kaptam, hogy eléggé azt meg nem hálálhatom: Nem lehetek árulója annak az ügynek, amely felemeli a népet. Ha most nem állnék ide, árulónak érezném magam.«

S így vannak a többiek is. Bármelyiket kérdeznénk, mindegyik válasza ezt az eltökélt akaratot sugározza. De erről keveset beszélnek, ezt természetesnek tartják. A szolgálat alatt inkább a múltról, az októberi eseményekről, az ország jelenlegi helyzetéről váltják a legtöbb szót. így gyorsabban megy az idő, jobbén érzik félelősségiiket. Közben megy a tréfa is, mint ahogyan katonáknál ez általában szokásban van. ,

Nem mindenki tagja ennek a nagyszerű hadseregnek. Ide csaK. a párt legjobbjai, leghűbb harcosai kerülnek. De jellemző a párttagság szellemére, hogy legalább kétszer annyian jelentkeztek, mint amennyien jelenleg felszerelnek. Még asszonyok is sokan zokon vették, hogy nem kerültek be az asszony-szakaszba.

Október előtt Novobáczky Sándor, volt újságíró kétségbevonta, hogy a kommunisták nagy tömegei képesek a legáldózatosabb harcosai lenni a nagy ügynek. Most, a véres napok után ne legyen senkinek kétsége: a kommunisták mégis »különös emberek« abban az értelemben, hogy fegyverrel is, életük árán is megvédik a munkáshatalmat mindenki ellen, aki arra kezet mer emelni. ^ ■

Álljon erre itt bizonyítékul a munkásőrség esküjének első és utolsó mondata:

.»...esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet a marxilenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vívmányait mindéit osztályellenséggel szemben, a proletárdiktatúra minden eszközével; ha kell, az életem feláldozásával is megvédem.«

»Ha pedig eskümet megszedem, sújtson a Népköztársaság törvénye. vártunk, osztályom megvetése.«

JK öszönet, munkásőrök, elhatározástokért, keifteiiy kiállás- Л tokért. A nép ezt nem felejti el!

CSÁKVÁRI JÁNOS

fi KISZ тщщ Szervelő Bizottsága és az EPOSZ megyei Int. Bizottsága ísiőívása ápr. 4. és máj. 1. megünneplésére

Kedves fiat?.! barátaink, elvtársak! Alig pár nrp választ el bennünket a magyar r.óp legnagyobb nemzeti ünnepétől, felszabadulásunk 13. évfordulójától, április 4-től.

1945. április 4-ig a Hórthy-faslszta önkényuralom áldozata volt Magyarország és a magyar nép. Ez ideig sok becsületes, hazáját szerető magyar esett áldozatul a kapitalista, a fasiszta önkényuralomnak. Sok kommunista vére hullott a magyar földre a szabadság eszméiért.

Ezért az eszméért végezte ki a Horthy-fehérterror Latinka Sándort és sok más kommunistát Kaposvárott, Siófokon- Marcaliban és szerte az egész országban. Ezért az eszméért haltak meg a Horthy-fasizmus Ideje alatt bebörtönzött ifjú kommunisták, köztük Lőv/y Sándor, Braun Éva és többen mások. Nem Mába hűi lőtt anynyi vér a magyar földön, nemcsak magvar szívekből, hanem testvéreink, barátaink, a szovjet és más népek szívéből. Felragyogott a magyar nép szabadsága, melyet a hős szovjet nép fiai, г szovjet katonák hoztak el számunkra. Ez alkalommal mondjunk köszönetét nagy szovjet népnek, az értünk hozott nagy véráldozatokért. Mi pedig emlékezzünk 1945. április 4-re, amit oiy boldogan ünnepeltünk. Ünnepeljünk most is vidáman, boldogan. hogy szabadok vagyunk. Ez az ünnep legyen annál is boldogabb és szebb ifjúságunk és a magyar nép számára, mert az elmúlt év októberében megkísérelték elvenni a magyar nóo é;.~ Ifjúságunk szabadságát és ismét rabica alá akarták haftani fejét. A Szovjetunió segítsége folytán ez nem sikerült. Levertük hazánkban az ellenforradalmat és azóta is érezzük a baráti népnek sokoldalú támogatá-Л felszabadulás ünnepe után néhány héttel következik a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe, május elseje, melyet 1890. óla az egész világon egyre nagyobb munkástömeqek ünnepeinek mí?q. A magyar munkásosztálv. munkásif úsáq a Horthy-korszak ide'én Is ünnenelt ezen a napon, de érzéseit akkor nem mutathatta meg őszintén, hisz rettegni kellett a rendőrkonók hadától. 1945-től bátran és nyíltan ünnepelhetiük a munka ünnepéit, F. napon azóta a fiatal és felnőtt dolgozók szoros egységben, felemelt fővel menetelnek a vörös és nemzeti szín £ zászlók erde'e alatt, hirdetve a munka, a felemelkedés út» ján elért eredményeinket,

1957. május 1. népünk és ifjúságunk számára különös jelentőséggel bír. E napon Somogy megye ifjúságának is meg kell mutatnia, hogy őszinte híve a szocializmusnak, munkájával és harcos kiállásával egyaránt be keil bizonyítania ország-világ előtt: nem kér az ellenforradalom ígéreteiből és rémtetteiből, szívvel-lólekkel az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett áll. Ezért a következőket Javasoljuk a kommunista fiatalok, a KISZ és az EPOSZ szervezetek tagjainak:

Végezzenek türelmes felvilágosító munkát elsősorban az üzemi munkás^

ifjúság körében, magyarázzák meg: szükséges, hogy az ellenforradalmi erőket véglegesen megsemmisítsük. A munkásifjúság alapvető érdeke a szorgalmas, példamutató termelő munka, mert további felemelkedésünk, az életszínvonal további emelése csakis ezúton oldható meg. A KíSZ legyen a szocialista munkaverseny kezdeményező'e és szervezője üzemekben és a szocialista szektorokban. A dolgozó parasztifjúságtól azt várjuk, hogy munkaijáváI hozzájárul ez évi kenyerünk biztosításához és a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésében kezdeményező lesz. Molyesnek tartjuk, ha a szocialista szektorokban, gépállomásokon ifjúsági brigádok cg munkacsapatok alakulnak és az előző óvekhez hasonlóan ,jó eredményeket fognak elérni a falusi KISZ és EPOSZ szervezetek vezetése alatt.

A diákfiatalok az elmúlt években jelentős segítsége* kpptak népi áHamunktól, hogy tanulmányaikat zavartalan körülmények között folytathassák. Nagy többségük részt vett a DISZ munkáiéban, méqis a fiatalok egyrésze, megtévesztve az ellenforradalom hamis jelszavaitól, jelenlété« vei támogatta a helyi ellenforradalmát rok tevékenységét. Most azt kérjük tőlük, hoav szorgalmas tanulással pótolják a téli mulasztásokat és álljanak határozottan a népi hatalom mellé, a legöntudatosabbak pedig lépjenek a KíSZ soraiba.

Szólni elI a magyar ifjúság legsf’abb'aihoz, a magyar úttörőkhöz is. Úttörők, pajtások! Köszöntsétek'ti is április 4-ét, május elsejét jó úttörőmunkával, szorgalmas tanulással, ifjúságunk örömében i$ vegyetek részt, legyétek ünnepeink kis dalosai, köszöntői.

Szükségesnek tartjuk, hogy a kommunista fiatalok legyenek azok, akik kezdeményezik a párt ifjúsági szervezetének з KISZ-nek létrehozását városban és falun egyaránt. Magyarázzák meg minden munkás-, paraszt-, értelmiségi és diékfiatalnak, hotyy ebben a szervezetben foglalkozunk po-. litikai kérdésekkel és a napi élet problémáival; megteremtjük a kulturális és sportélet, a szórakozás feltételeit egyaránt.

Mi a dolgozó és tanulóifjúság szoros barátságáért, egységéért harcolunk a KISZ és EPOSZ szervezetek együttműködése alapján. Április 4-ét, a felszabadulás évfordulóját és május 1-ét, a munka ünnepét köszöntse megyénk if(úsáqa a fenti feladatok megvalósításával. Haladjunk együtt a KISZ zászlaja alatt аз? MSZMP által, elénk állított feladatok megvalósítása útján.

Ünnepeljünk vidáman, táncoljunk és éne kekünk, a vidám ünneplés után pedig minden erőnkét megfeszítve dolgozzunk hazánk, békénk és szabadságunk megerősítése,, gazdasági: életünk felemelkedése érdekében.

KiSZ MEGYEI SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA,

EPOSZ MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA.