Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-30 / 75. szám
Szombat, 1951. március 30. SOMOGYORSZAG 3 Nyilatkozat as SZKP és az MSZMP küldöttségei között folytatott tárgyalásokról (Folytatás az előző oldalról.) tóimat és aláássa a szocialista tábor egységét, Magyarországot pedig Európában háborús tűzfészekké, az imperialista hatalmak agresszív köreinek eszközévé változtassa. A második világháború folyamán á szovjet hadsereg a hitleri hadak szétzúzásával felszabadította Magyarországot az idegen elnyomás alól. Magyarország a német Habsburgmonarchia négji évszázados elnyomása és a fasiszta Korthy-rendszer 25 éves uralma után, amely az ország gazdasági és politikai életét a külföldi imperialista erők érdekeinek rendelte alá, eisőízbsn kapott nemzeti függetlenséget. A felszabadult magyar nép lerázta a népellenes fasiszta rendszert, megsemmisítette a tőkések és a földesurak hatalmát, népi demokratikus rendszert létesített és a szocialista építés útjára lépve, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével az élet minden területén nagy sikereket ért el. Ä népi demokratikus hatalom átadta a földet a dolgozó parasztságnak, a gyárakat és üzemeket az egész nép tulajdonává tette. Eszel megszabadította a dolgozókat a kapitalista kizsákmányolás szörnyűségétől és széleskörű demokratikus jogokat biztosított a dolgozó népnek. A népi hatalom évei alatt a magyar ipar termelése több mint háromszorosára növekedett. Komoly lépések történtek a mezőgazdaság szocialista átalakulásának utján. Növekedett a lakosság életszínvonala. Jelentősen felvirágzott a formájában nemzeti, tartalmában szocialista magyar kultúra. Ugyanakkor a szocialista építés gyakorlatában a párt régi vezetó'sége komoly hibákat követett el, ami elégedetlenséget váltott ki a párton belül és a párton kívül a dolgozók körében. A magyar ellenforradalom népellenes restauráció céljából felhasználta ezt az elégedetlenséget. Igyekezett minden módon azt a népi demokratikus rendszer ellen irányítani, a rendszer vezető erejét, a munkásosztály pártját aláásni. A külföldi imperialista erők által uszított ellenforradalmi összeesküvők dühödt propagandát indítottak és megkísérelték, hogy befeketítsék a népi demokratikus rendszert. Gyalázzák Magyarországon a szocialista építés eredményeit és azt az elvitathatatlan tényt, hogy éppen a népi demokratikus rendszer évei alatt ért el a történelem során eddig nem tapasztalt virágzást Magyarország népgazdasága és kultúrája, jelentősen javult a magyar dolgozók élete. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége hangsúlyozta, hogy az összeesküvőknek mindenekelőtt azért sikerült ellenforradalmi lázadást kiprevokálniok, meri a Nagy—Losoncai árulócsoport személyében szövetségeseik voltak az MDP köreiben, mely csoport már jóval az októberi események előtt együttműködött az ellenforradalmárokkal és emellett magát a szocializmus iránti hűségnyilatkozatokkal palástolta. Ez a csoport huzamos ideje belülről bomlasztotta a Magyar Dolgozók Pártját, aláásta sorainak egységét, revizionista nézeteket terjesztett és nacionalista hangulatot szított. A Nagy—Losonczi csoport pártellenes céljaira felhasználta azt, hogy a múltban elkövetett hibák következtében a Magyar Dolgozók Pártja soraiba nagy szambán furakodtak be megalkuvó karrieristák, sőt a szocializmussal szemben ellenséges elemek; ez a csoport felhasználta továbbá a párttagok eszmei és szervezeti öszszetartásának és a pártfegyelemnek meggyengülését. A pártmunka gyakorlatában nem fordítottak kellő figyelmet a soviniszta és nacionalista irányzatok elleni harcra, nein számoltak kellő mértékben azzal, hogy a reakciós Horthy-rendszer 25 év folyamán fasiszta ideológiát terjesztett és a tevansizmus eszméit véste be a néptömegek tudatába. Nagy Imre és cinkosai a revizionisták szokásos útjáíj tették meg. Eltérve a marxizmus —leninizmus elveitől, hamarosan az ellenforradalmi erők nyúlt támogatásának útjára süllyedtek és a reakció akaratának végrehajtóivá váltak. Az MSZMP küldöttsége rámutatott továbbá: frakciók létezése a munkásosztály hatalmon lévő marxista—leninista pártjában, mint ezt a magyar tapasztalat is bizonyítja, oda vezet, hogy a párt ellen harcoló opportunista frakciók, amelyek antimarxista, anffleninista nézeteket vallanak, egybeforrnak az ellenforradalommal és annak eszközévé válnak. Az SZKP küldöttsége teljes egyetértését fejezte ki az MSZMP küldöttségének álláspontjával. A magyar kormányt 1956. október —novemberében vezető Nagy Imre áruié politikája megtisztította az utat az ellenforradalomnak és a fasiszta terror rombolásához vezetett. Az a veszély jött létre, hogy megsemmisülnek a magyar nép összes forradalmi vívmányai, Magyarországon pedig véres fasiszta rendszer jön létre és az ország játékszerré válik az imperialista reakció kezében. Az országban kialakult nehéz viszonyok között a magyar nép egységes erői konszolidálódtak, megalakították a forradalmi munkás-paraszt kormányt, és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével határozott harcot folytattak az ellenforradalom ellen. A szovjet hadsereg, amely a magyar kormány felszabadítására lépett fel* segítette a magyar népet az ellenforradalmi erők szétzúzásában és a törvényes rend helyreállításában, a nemzetközi kötelességet teljesítő szovjet hadsereg testvéri segítségével a magyar nép megvédte országa nemzeti függetlenségét és a népi demokratikus rendszer vívmányait. ilyen módon útját állták annak a veszélynek, hogy Magyarország Európa kellős közepén egy agresszió tűzfészkévé és az imperialisták katonai támaszpontjává változzék. Felszá,mohák azt a reális veszélyt, amely a szocialista országok népeinek életbevágó érdekeit és a világ békéjét fenyegette. A Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok a jelen viszonyok között a magyar nép szabadságát és függetlenségét védelmező feladatokat látnak el a nemzetközi reakció agresszív terveivel szemben. A Szovjetuniónak a magyar nép megsegítésére irányuló intézkedései egyöntetű támogatásra találtak a Kínai Kommunista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Komán Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt és más kommunista és munkáspártok részéről, mint olyan intézkedések, amelyek megfelelnek a proletár nemzetköziség érdekeinek, a szocializmus, a népek békéje biztonsága ügyének. Valamennyi országban a békéért és a demokráciáért küzdő körök egyre nagyobb és nagyobb részei helyeslik ezeket az intézkedéseket. A magyarországi események megmutatták: az imperialista erők nem hagynak fel kísérleteikkel, hogy bármilyen eszközzel megbontsák a szocialista tábor egységét, és ezzel megpróbálják egyenként szétzúzni a szocialista országokat, aláásni a szocialista világrendszert. Ezek az események újra megerősítették., hogy a szocialista országokon beiül a burzsoázia megdöntése után sem szűnik meg az osztályharc, hogy; a hatalomból, eltávolított kizsákmányoló osztályok és lakájaik, szövetségben a külföldi imperialistákkal, felhasználva a proletárdiktatúra és a pártvezetés bál-milyen meggyengülését, tevékenyen harcolnak a népi demokratikus rendszer ellen, saját népük ellen, a kapitalisták és a földesurak hatalmának visszaállításáért. Minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor dolgozóinak érdeke a béke biztosításának, a népek biztonságának, a szocializmus győzelmének érdeke határozottan megköveteli a népi demokratikus rendszer állhatatos továbbszilárdítását. Ennek a rendszernek erélyes védelmezőiét az imperialisták és a belső ellenforradalmi erők minden mesterkedésével szemben: megköveteli a forradalmi éberség állandó fokozását. Az ellenforradalom szétzúzása Magyarországon megsemmisítő csapást mért a szocialista országokban létező szocialistaellenes erőkre és külföldi imperialista pártfogóikra: mindazokra, akik a népi demokratikus rendszer aláásására és megsemmisítésére törekedtek. A szocialista országok nagy baráti közössége kézzelfoghatóan megmutatta, hogy határozottan és keményen vissza tudja verni mindazokat a kísérleteket, melyek ez országok dolgozóinak életbevágó érdekeire törnek. Megmutatta, hogy nem hagyja bántani a baráti közösség egyetlen részvevőjét sem. Az SZKP és az MSZMP küldöttségei nagy megelégedéssel állapították meg. hogy a magyar nép a Szovjetunió és más szocialista országok baráti segítségére támaszkodva komoly sikereket ért e! az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolásában és az ország életének normalizálásában. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével megvédte a szocialista vívmányokat. Helyreállította és állandóan szilárdítja a dolgozó parasztsággal szövetségben lévő munkásosztály hatalmát. Az országban helyreállt a rend, a nyugalom és a forradalmi törvényesség. Jelentős sikereket értek el az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében és a lakosságnak a szükséges árukkal való ellátásában. Sikeresen normalizálódik az ország egész gazdasági élete, amelyet az ellenforradalmi összeesküvők megzavartak. A Magyar Szocialista Munkáspárt a dolgozókat a termelékenység további emelésére, az ország termelő erőinek további kibontakoztatására mozgósítja. Az MSZMP, figyelembe véve a mezőgazdaság fejlesztésének fontos jelentőségét a magyar nép életszínvonalának emelése érdekében, a dolgozó parasztság erőfeszítéseit a mezőgazdasági termelés sokoldalú és gyors fellendítésére irányítja. Az MSZMP küldöttsége hangsúlyozza, hogy a gazdasági óiét normalizálásában a magyar dolgozók saját erőfeszítésén kívül nagy szerepet játszott a testvéri szocialista országok segítsége. Az MSZMP és az SZKP küldöttségei megelégedéssel állapították meg, hogy a dolgozók túlnyomó többsége helyesen értékeli az október—novemberi eseményeket. Az országban kialakult helyzetet és erőfeszítéseit arra irányítja, hogy minden módon szilárdítsa a népi demokratikus államot, mielőbb helyreállítsa és továbbfejlessze az ország népgazdaságát, megerősítse a testvéri szövetséget a szocialista tábor országaival. Hangsúlyozták, hogy az ellenforradalom sikeres leverésében, továbbá az ország társadalmi és gazdasági életének helyreállításában nagy érdeme van a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Kudarcot vallottak az ellenforradalmi köröknek a magyar munkásosztály marxista—leninista pártja megsemmisítésére irányuló erőfeszítései. A Magyar Szocialista Munkáspárt, amely összeforrasztotta a marxizmus—lemnizmushoz hű erőket és biztosította sorainak egységét, a széles néptömegeket a reakció megzabol ázás ára, a népellenes és szocialistaellcnes erők szétzúzására, az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolására mozgósította. Az SZKP és az MSZMP rámutatnak: Magyarország példája újra bebizonyította Marx—Lenin, a proletariátus nagy tanítóinak igazát, hogy a munkásosztály marxista pártja döntő szerepet játszik, mint a nép mozgósító, vezető és szervező ereje, hogy milyen óriási jelentősége van a párt eszmei és nevelő tömegmunkájának, a párt és vezetősége szoros, mindennapi kapcsolatának a néptömegekkel. A magyarországi események megmutatták továbbá, hogy a munkásosztáiv pártjában minden módon szilárdítani kell a fegyelmet és erélyesen harcolni kell a pártegység megbontására irányuló bármilyen kísérlet ellen. »Az, aki valamennyire is gyengíti a proletariátus pártjának vasfegyelmét (különösen a proletárdiktatúra idején), az a valóságban a burzsoáziát segíti a proletariátus ellen«. (Lenin.) Az SZKP és az MSZMP küldöttségei kihangsúlyozták, hogy a magyarországi események újra kifejezésre juttatták a szocialista országok, azok népei, valamint kommunista és munkáspárti egységének és tömörüb' |ínck szükségességét. A szocialista tábor országainak akcióegysége volt az a hatalmas erő, amely segítette a magyar népet a fasiszta rendszer visszaállítása fenyegető veszélyének gyors felszámolásában. Biztosította a feltételeket a magyar népnek, hogy tovább haladjon előre a szocializmus felé. Mindkét párt hangsúlyozza megmásíthatatlan elhatározását, hogy továbbra is fáradhatatlanul szilárdítani fogja a szocialista tábor egységét és erejét, ami fő biztosítéka a szocialista országok szabadságának és függetlenségének, hatalmas támasza azoknak a népeknek, amelyek vagy már lerázták a gyarmati rendszer igáját, vagy harcolnak az imperialista elnyomás alóli felszabadításért. Az SZKP és az MSZMP legfonto-^ sabb feladatuknak tartják, hogy or-* szágaik népeit továbbra is a proletár ] nemzetköziség és a dolgozók nemzet- j közi szolidaritásának szellemében, a j burzsoá nacionalizmus és a soviniz- ] nius minden megnyilvánulása elleni j kérlelhetetlen harc szellemében ne- j véljék. Mindkét párt határozottan! síkraszál! mindennemű kísérlet el- 2 len, amely revízió alá veszi a mar-; xizmus—leninizmus olyan alapvető I tényeit, mint a proletárdiktatúráról, i a párt vezető szerepéről szóló tani- 5 tását: harcolni fog a marxista—leni-2 nista ideológia bármilyen elferdítő- 2 se és meghamisítása ellen, a bárhon- ] nan jövő különböző kísérletek ellen, | amelyek arra irányulnak, hogy az J ideológia területén széttépjék és el-5 különítsék a szocialista országokat, | azok kommunista és munkáspártjait. J Az SZKP é3 az MSZMP úgy vélik, 2 hogy az utóbbi időben egyes »teore-j tikusok - által terjesztett úgynevezett 2 »nemzeti kommunizmus« eszméi ár-» talmasak. semmi közük sincs a mar- • xizmus—leninizmushoz és nagy kárt i okoznak a szocialista tábornak. Ezek! az eszmék lényegében véve arra • irányulnak, hogy megingassák a | proletár nemzetköziség sziklaszilárd » alapjait, szétválasszák és egymással 2 szembeállítsák a szocialista országok 2 népeit, kettészakítsák a szocialistá t tábort, meggyengitsék a kommunista 2 mozgalmat, aláássák a dolgozók bi-‘ zalmát a kommunista és munkáspár-» tok iránt, feltartóztassák a népek | előrehaladását a szocializmushoz ve-? zető úton. A marxista—leninista nagy j tanítás nem nemzeti, hanem nem-? zetközi jellegű. A szocializmus épí- ♦ tése a marxista—leninista tudomány? feltárta törvényekre támaszkodva különböző országokban a fő és alapvető kérdésekben közös úton halad és továbbra is ezen az úton fog haladni és a marxista—leninista tudomány által feltárt törvényekre támaszkodni. Amellett természetes, hogy minden egyes ország nemzeti hagyományainak és sajátosságainak figyelembe vételével lehetségesek és a gyakorlatban meg is vannak a szocializmus építésének különböző formái és módszerei, a szocialista építés feladatainak különféle megoldásai. Ennek azonban semmi köze sincs a nemzeti korlátoltságokhoz, egyik szocialista ország tapasztalatának a másikéval való szembeállításához, a proletár nemzetköziség elferdítéséhez, a nacionalizmus álláspontjára való süllyedéséhez. A marxizmus—leninizmus nemzetközi tanítás, ugyanakkor teljes egészében tükrözi a népek alapvető nemzeti érdekeit. A marxista—leninista tanításra épülő párt politikája, tevékenysége teljesen megfelel az adott ország néptömegei életbevágó nemzeti érdekének és biztosítja ezeknek a helyes összeegyeztetését a munkásosztály és minden dolgozó nemzetközi érdekével. A tárgyalások részvevői rámutattak, hogy az egyenjogúság és a testvéri együttműködés elvei alapján mennyire fontos a kommunista és munkáspártok közötti érintkezések és kölcsönös baráti kapcsolatok sokoldalú kiszélesítése, a párt vezető funkcionáriusainak esetenkénti találkozásai, értekezései formájában, a pártküidöttségek kicserélése, a pártmunka tapasztalatának kölcsönös tanulmányozása, a pártkiadványok és okmányok kicserélése, valamint más ilyen intézkedések útján. Mindkét párt úgy véli: rendkívül hasznos és gyümölcsöző, a kommunista és munkáspártok közötti együttműködés, barátság megerősítését szolgálja, a nemzetközi helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseiben, valamint a pártok belügyeire vonatkozó kialakult és az utóbbi időben különösen kifejlődött tájékoztatás gyakorlata, ezért ezt a gyakorlatot meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni. A tárgyalások részvevői kifejezték azt a szándékukat, hogy továbbra is erőfeszítéseket tesznek a szocializmus eszméiért küzdő munkáspártok, valamint politikai irányzatok és csoportok közötti kapcsolat és együttműködés megteremtéséért a munkásvilágmozgalom akcióegységének létrehozása céljából. Az S7KP és az MSZMP küldöttségei nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a két párt közötti viszony a szoros eszmei barátság, a kölcsönös testvéri megértés, az együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás szellemében fejlődik. Rámutatnak, hogy az SZKP és az MSZMP kölcsönös viszonya a marxizmus—leninizmus elvei iránti tántoríthatatlan hűséggel, a forradalmi törekvések közösségén, valamint a szocializmus és a kommunizmus felépítésén, a népek közötti békéért és barátságért folyó harc közösségén nyugszik. Az MSZMP' küldöttsége hangsúlyozta, hogy a szocializmus felépítésére irányuló gyakorlati tevékenységében a világtörténelmi jelentőséggel biró nagy lenini tanításra, az SZKP és a szovjet nép tapasztalataira, továbbá más szocialista országok és marxista—leninista pártok tapasztalataira és gyakorlatára támaszkodik és továbbra is azokra fog támaszkodni. Magyarország éppen úgy, mint a népi demokrácia bármelyik más országa, a jelenlegi viszonyok között csak úgy tudja megőrizni függetlenségét, ha a szocialista országok baráti családjának egyenjogú tagjaként halad a szocializmus útján. Ezért az úgynevezett »semlegességi« jelszó a valóságban nem más, mint a reakciós erők törekvése arra, hogy elszakítsák Magyarországot a szocialista tábortól, hogy inegtagadtassák vele nemzeti függetlenségét és a külföldi imperialista államoknak vessék alá. Az SZKP küldöttsége kijelentette, hogy a Szovjetunió népei nagyra értékelik a magyar nép harcát az 1848-as forradalomban, nagyra értékelik a magyar forradalmi munkásmozgalom harcos hagyományait, melyek a legragyogóbban 1919-ben, a Magyar Szocialista Tanácsköztársaság megteremtésekor, a magyar kommunisták vezette 25 éves kitartó fasisztaelíenes harcban nyilvánultak meg, továbbá a második világháború után a szocialista építést célzó köztársasági munkában, az 1956. október—novemberi napokban, az el- Icnforradalmárck és az imperialista ügynökök elleni harcban,- az ellenforradalmi lázadás következményeinek felszámolására irányuló alkotó munkában és a Szovjetunió népei nagy kegyelettel őrzik a Szovjet Köztársaságért Oroszországban harcolt magyar forradalmárok, internacionalisták emlékét. A magyar forradalmárok részvétele az Oroszországi Szocialista Forradalom győzelméért vívott harcban, a Szovjetunió segítsége a magyar népnek 1944-ben a fasiszta leigázás alóli felszabadításában, valamint a szocializmus építésében, s 1956-ban az ellenforradalom támadásának visszaverésében — mindez ragyogó megnyilvánulása az igazi nemzetköziségnek és tartós alapját képezi a szovjet és a magyar nép, az SZKP és az MSZMP közötti barátság és együttműködés további megszilárdításának és elmélyítésének. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt kijelentik, hogy minden módon szilárdítani és fejleszteni fogják a baráti viszonyt és együttműködést a szovjet és a magyar szakszervezetek, valamint ifjúsági és más társadalmi szervezetek között a legcélravezetőbb formában. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt minden erejüket latbavetik, hogy tovább növekedjék és erősöd jék a szocialista országok, azok kommunista és munkáspártiainak kölcsönös barátsága és együttműködése, hogy szilárdnHon ezekben az országokban a szocialista tábor egysége és ereje a szociaúzmus és a kommunizmus sikeres énítése, a nőnek biztonsága és a világbéke érdekében. Az MSZMP megbízásából: KÁDAK JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, az SZKP küldöttsége megbízásából: N. SZ. HRUSCSOV, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. KI hmlsífo9i?y Nem éppen jó véleményt alkothattak egyes újságírókról a Megyei Tanács tagjai Hornyait Mihály megyei VB-eínökhelyettes szavai nyomán. Nem beszélt részletesen a lap munkájáról, csak három cikkről szólt elmarasztalóan. Tegyük hozzá: nem minden ok nélkül. Bírálta egyik munkatársunk decemberi cikkét — jogosan bár, ám azzal a szépséghibával, hegy három hónapra visszatartotta mondanivalóját. És figyelmen kívül hagyta azt is, hogy az újságírók látóköre is az ellenforradalmi események részletesebb feltárásával együtt tisztulhatott. Menjünk tovább. Egy másik cikkünk egy olyan tanácselnök nem kellően megindokolt februári leváltását hibáztatta, akinek az illetékes járási tanács decemberben megbízólevelet adott. Nyilván lehetne 111a vitatkozni a cikkíró egyes megállapításain, de az említett járási határozaton is. Am ez is hagyján, hiszen jobb későn, mint soha — tartja a közmondás és valljuk mi is, még a mi munkánk fogyatékosságainak utólagos feltárásáról is. Viszont amit a harmadik írásról mondott Hornyák elvtárs, azt nem hagyhatjuk szó nélkül. Nem kisebb vádat zúdított a Megyei Tanács keddi ülésén lapunk egyik munkatársa nyakába, mint amit ez a költői kérdésnek szánt következtetés kifejez: »Kérdem én, hogyan vehet magának annyi bátorságot egy újságíró, hogy másnak a nevét aláhamisítja a cikknek?« Kemény kitétel — járjunk utána most, a tanácsülés után. Miről van szó? Elmondta a felszólaló: Brachna János MESZÜV- titkárral együtt februárban felkereste Küeher Jánost, Ja csurgói FJK elnökét, hogy érdeklődjenek tőle egyik cikkünk állításairól. Hornyák elvtárs szerint az FJK-elnök — akire az újságíró hivatkozik — nem azonosította magát a cikk megállapításaival. Erre mondja most Hornyák elvtárs, hogy az újságíró Kücher János nevét hamisította alá a cikknek. Ezzel szemben mi a valóság? Felkerestük Küeher. Jánöst, aki e sorok írójának kijelentette: az újságíró a valóságnak megfelelően dolgozta fel a kapott tájékoztatást. Ami pedig a névhamisítást illeti, arról annyit: tessék felütni a Somogyország 1957. február 10-i számának negyedik oldalát. Ott látható »Az újságíró jegyzetéből« c.j cikk, alatta pedig hamisítatlanul a szerző névjegye: »V. J.«. Aki a »V« betűbe Küeher elvtárs vezetéknevét magyarázza bele, az — szerintünk hamisít.
