Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-30 / 75. szám
—ятшяшшшяшшяттштяя^ j^^_____j_^^_SOMOGYORSZAG____________ Szombat, 1957. margins gj. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata (Folytatás az előző oldalról.) mus igája alól, ez az érzés a két nép közötti igaz barátsággá fejlődött. A magyar munkás és paraszt tudja, hogy csak a szovjet hadsereg felszabadító harcának eredményeképpen vehette birtokába a gyárat és a földet és szabadulhatott meg a tőkés és földesúri kizsákmányolástól. A két fél egybehangzóan megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon és az önzetlen, testvéri barátságon alapszik. Ez az egyenjogúság gyökeresen különbözik attól az úgynevezett ■egyenjogúságtól«, ami az imperialista államok és a kis országok között áll fenn és ami valójában a kis országok népeinek az Imperialista monopolisták által történő kizsákmányolását, országuk kirablását jelenti. A’ burzsoá-nacionalista Wegyenjogúsággal« szemben az egyenjogú magyar—szovjet kapcsolatok lénye/■ яг ezen országok dolgozóinak jólétéről történő, a proletár internacionalizmus szellemétől áthatott sokoldalú gondoskodás. Ezért а тару ar dolgozók és következésképpen az, egész szocialista tábor érdekében is a Szovjetunió széleskörű gazdasági és egyéb segítséget nyújt Magyarországnak, abból a célból, hogy a magyar nép a lehető leggyorsabban legyőzhesse az ellenforradalom következményeit és tovább haladjon i.z anyagi és kulturális fellendülés a szocializmus sikeres építésének útján. Ezt a segítséget nem valamely áruféleség elhelyezése céljából nyújtják, ahogy ez a kapitalista világban szokásos, amikor »segélyt« adnak. A szovjet nép segítséget nyújt a baráti országoknak a szocializmust építő valamely nép közös érdekében, a kommunizmus nagy ügyéért. A Szovjetunió a proletár internacionalizmus nemes elvei alapján építette ki és építik ki kapcsolatait a szocialista tábor országaival, köztük a testvéri Magyar Népköztársasággal. A tárgyalásokon sokoldalúan megvizsgálták és megvitatták a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokat. Megállapították, hogy a két ország gazdasági együttműködése ,a fentiek szerint értelmezett egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítés élvei alapján fejlődik. Ez az együttműködés nagyjelentőségű volt Magyarország népgazdaságának fejlődése szempontjából és megteremtette annak lehetőségét, hogy Magyarország függetlenné váljék az imperialista államoktól. .A kormányküldöttségek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kereskedelmi kapcsolatok eredményesen fejlődtek, a kölcsönös áruszállításokról szóló éves és hosszúlejáratú egyezmények alapján. Az áruforgalom a Magyar .Népköztársaság és a Szovjetunió között az utolsó nyolc év alatt több mint a három és félszeresére növekedett. A Magyar Népköztársaság minthogy nem rendelkezik elegendő hazai nyersanyagforrással, a nyersanyagszükségletének jelentékeny részét a Szovjetunióból származó behozatal útján fedezi. így többek között a vasércből, nyersvasból, gyapotból, kőolajból, ólomból, nikkelből, műtrágyagyártáshoz szükséges alapanyagokból, épületfából és egyéb faanyagokból 1956-ban a Szovjetunióból származó magyar behozatal mintegy 85 százaléka volt a nyersanyag, segédanyag és félkészgyártmány. Magyarország a Szovjetuniótól számos, népgazdasága számára fontos egyeb árut kap, ideértve az ország számára szükséges ipari berendezéseket is. A Szovjetunió a magyar ipar exporttermékeinek nagy és állandó piaca. 1956-ban a Szovjetunióba irányuló magyar kivitelnek 72. százaléka volt ipari készáru, túlnyomó részben gépipari termék. A magyar népgazdaság további fejlődésének ez fontos tényezője. A kormányküldöttségek megállapították. hogy a Szovjetunió és Magyarország közötti kereskedelem jelenleg - mint korábban is - világpiaci árakon bonyolódik le.____ A Szovjetunió kormánya, hogy megkönnyítse a Magyar Népköztársaság gazdasági nehézségeinek leküzdését, teljesíti a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak azt a kérését, hogy 1057-ben jelentősen növeli a nyersanyagok, félgyártmányok. berendezések és ■egyéb, a Magyar Népköztársaság népgazdasága számára, valamint a lakosság szükségleteinek kielégítésére szükséges áruk szállítását, A folyó évben a Szovjetunió összesen 1010 millió rubel értékű árut szállít Magyarországnak, többek között 450 000 tonna búzát. 200 000 tonna takarmánygabonát, 150 00Ö tonna hengerelt árut, 110 000 tonna nyersvasat, 500 000 tonna kokszot, 1,2 millió tonna vasércet, 900 000 tonna kőolajat, 400 000 köbméter fűrészeltárut, 8000 tonna rezet, 8000 tonna alumíniumot rudakban, ezenkívül ónt, ólmot, nikkelt és közfogyasztási cikkeket. 270 000 tonna búza, 150 000 tonna takarmánygabona és egyéb áruk jelentős részének szállítása 1957. első felében megtörténik. Mivel a hosszúlejáratú egyezmények mindkét ország gazdaságának tervszerű fejlődésére kedvező hatással vannak, a felek megállapodtak abban, hogy megbízzák az illetékes szerveket, dolgozzanak ki megfelelő javaslatokat és folytassanak az 1957. év folyamán tárgyalásokat az 1958— 60-as évekre szóló kölcsönös áruszállítási egyezmény létesítése céljából. A szovjet kormány, hogy segítséget nyújtson a Magyar Népköztársaság kormányának a magyar népgazdaság megszilárdításához és továbbfejlesztéséhez, hogy lehetővé tegye az ország növekvő belső szükségletének kielégítésén túlmenően külkereskedelmi forgalmából eredő fizetések egyensúlyának biztosítását, és a lakosság életszínvonala emelését is, ez évben felhasználható 750 millió rubel összegű hosszúlejáratú hitelt nyújt Magyarországnak. A hitelből 200 millió rubel szabad-deviza. A Szovjetunió a hitelt kedvezményes feltételekkel, évi 2 százalékos kamat mellett nyújtja. A hitel törlesztése az 1961. évben kezdődő tíz év alatt a Magyarország által Mtalában exportált áruk szállítása utján történik. A Szovjetunió a már korábban nyújtott hitelek alapján ez évben további 85 millió rubel értékű árut szállít és 40 millió rubel összegű szabad-devizát ad át Magyarországnak. Ezek szerint Magyarország 1957- ben összesen 875 millió rubel értékű árut és szabad-devizát kap hitelbe a Szovjetuniótól. A fent említett hitel által nem fedezett szovjet szállítások ellenértékeként a Magyar Népköztársaság 1957-ben a Szovjetuniónak a magyar export szokásos árucikkeiből a többi között a következő árukat szállítja: hajókat, úszó- és kikötődarukat, vasúti személykocsikat, forgácsoló szerszámgépeket, ellenőrző mérőműszereket, űtőberendezéseket. varrógépeket. bútorokat és más iparcikkeket, valamint bizonyos mezőgazdasági- termékeket. A Szovjetunió kormánya hoszszább haladékot adott a Magyarországnak korábban nyújtott hitelekből fennálló több mint 150 millió rubel tartozás törlesztésére is, és elengedte a magyar kormánynak korábban Magyarország számára átadott volt német tulajdonért és a volt szovjet—magyar vegyestársaságok szovjet érdekeltségéért járó több mint egymílliárd forint összegben fennálló tartozást. A fent említett célokból kiindulva, a Szovjetunió kormánya a Magyar Népköztársaság kormánya kívánságának megfelelően kész arra, hogy jóindulatúan megvizsgálja egyes magyar ipari vállalatok építéséhez és rekonstrukciójához, valamint a közlekedés fejlesztéséhez szükséges gazdasági és műszaki segítség nvújtásának kérdéseit. A felek megbízták az illetékes szerveket. hogy 1957. évben folytassanak e tárgyban tárgyalásokat és készítsenek megfelelő javaslatokat. A korra ánvküldöttségek megvizsgálták és mindkét fél számára előnyösen megoldották a két ország közötti pénzügyi elszámolásokkal kapcsolatos minden kérdést. A felek a többi között megállapították. hogy a nem kereskedelmi jellegű fizetések elszámolási rendje mindkét ország számára kölcsönös előnyt biztosít. A felek megállapították, hogy a szocialista államok együttműködésének egyik legfontosabb formája a tudományos-műszaki és termelési tapasztalatok kölcsönös és térítésmentes kicserélése, ami mindkét ország népgazdasága számára rendkívül jelentős. A. felek szükségesnek tartják, hogy minden módon elősegítsék a Magyarország és a Szovjetunió közötti tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya nagy jelentőséget tulajdonít az atomenergia békés célokra való felhasználásának, véleménycserét folytatott az e téren történő további fokozott együttműködésről. A Magyar Népköztársaság a továbbiakban is részt vesz az egyesített atomkutató intézet munkájában. A Szovjetunió gazdasági és műszaki segítséget nyújt a Magyar Népköztársaságnak az urán előfordulásának geológiai feltárásában, speciális berendezések, készülékek, valamint műszerek szállítása útján. A tárgyalásokon megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió továbbra is nyújt ilyen segítséget. A Szovjetunió ezenkívül segíti a Magyar Népköztársaságot atomerőművek építésében és biztosítja ezeknek hasadó anyagokkal való ellátását. A felek megegyeztek abban, hogy Magyarország uránérctermelésének megszervezése után az érc azon részét, amely népgazdasága számara nem szükséges, igazságos, kölcsönös előnyös áron a Szovjetuniónak adja el. A két kormány megállapítva, hogy a szocialista országok közötti együttműködés és a kölcsönös segítség kiszélesítése és megszilárdítása elősegíti az országok gazdasági fejlődését és népeik életszínvonalának növelését, egyetértőén elhatározta, hogy minden erővel fejleszti a szoros gazdasági együttműködést mind a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között, mind a többi szocialista országgal. A két kormány nagy jelentőséget tulajdonít a kulturális együttműködésnek, mert ennek fontos szerepe van a magyar—szovjet barátság további megszilárdításában és hozzájárul a két ország népei kultúrájának kölcsönös gazdagításához. A magyarországi ellenforradalom éppen ezért nagy lépéseket tett, hogy népszerűtlenné tegye a magyar nép előtt a szovjet kultúrát. A tárgyaló felek a népek közötti baráti kapcsolatok további erősítése végeit arra az egyöntetű véleményre jutottak, hogy tovább fejlesztik tudományos és kulturális együttműködésüket az 1956. június 28-án Moszkvában a Magyar Népköztársaság és av Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között megkötött tudományos és kulturális együttműködési egyezmény alapján. A két küldöttség, miután megvitatta a két ország kapcsolatait, megegyezett abban, hogy egyezményeiket köt egyes állampolgársági kérdések rendezéséről, kölcsönös polgári és bűnügyi jogsegély nyújtásáról, vagyoni, nyugdíj- és örökösödési ügyek rendezéséről, valamint a felék megegyezése alapján más kérdésekről: 3. A tárgyalásokon megvitatták a két félnek a varsói szerződésben való részvételére vonatkozó kérdéseket. A két kormány véleménye szerint mindaddig, amíg a nyugati hatalmak fegyverkezési hajszát folytatnak, makacsul elutasítanak a leszerelésre, valamint a katonai tömbök megszüntetésére és az európai kollektív biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó javaslatokat, a szocialista tábor országai kötelesek minden intézkedést megtenni, hogy megőrizzék országaik dolgozóinak összes vívmányait, Európa és a világ békéiét és biztonságát. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezi azt a készségét, hogy a leghatározottabban támogatja és erősíti a varsói szerződést, amely arra hivatott, hogy biztos védelmet nyújtson az imperialista államok agresszív köreinek minden mesterkedésével szemben. Az ellenforradalmi propaganda most azzal kísérletezik, hogy a szovjet csapatok Magyarország területén való tartózkodásának tényét nacionalista hangulatkeltésre használja ki, hogy a kispolgári elemeket is és a magyar dolgozók legelmaradottabb rétegeit a Szovjetunió ellen uszítsa. A magyar kormány kijelenti, hogy mindazok, akik szívükön viselik a proletariátus és a népi Magyarország ügyét, világosan látják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a szocialista országok dolgozói számára a legfontosabb kérdés, szocialista vívmányaink megvédéséneik biztosítása. A szovjet hadsereg egységeinek jelenléte Magyarország területén döntő tényező az imperialisták minden agresszív kísérletének megfékezésére, — amint ez a múlt év október—novemberi napokban bebizonyosodott. A két kormány kijelenti, hogy a varsói szerződésben résztvevő országók fegyveres erői elhelyezésének kérdése nem úgy oldódik meg, ahogy az imperialisták és a zsoldjukban álló nacionalista elemek szeretnék, hanem a dolgozó magyar nép és a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország népeinek érdekében, a közöttük érvényben lévő megállapodások alapján úgy, ahogy azt biztonságuk és népeik békés építő munkájához szükséges feltételek megteremtése megköveteli. A két kormány abból indult ki, hogy a kialakult nemzetközi helyzetben, amikor fennáll az agresszív északatlanti tömb (NATO), amikor újból felfegyverzik Nyugat-Németországot és ott aktivizálják a revansra vágyó erőket, amikor az Amerikai Egyesült Államok és az északatlanti tömb más országai nagvlétszárnú hadsereget és sok támaszpontot tartanak fenn a szocialista országok határainak közelében, valamint aknamunkát fejtenék ki ezen országok ellen, s nem hajlandók elindulni a leszerelés, az atomfegyver betiltása útján, feltétlenül szükséges, hogy a varsói szerződés alapján ideiglenesen szovjet csapatok tartózkodjanak Magyarországon. A varsói szerződés szervezete teljes egészében védelmi jellegű, azt az északatlahti tömb agresszív tevékenységének fokozódása, valamint az é tömbben résztvevő államok vészes fegyverkezési hajszája*, és más katonai intézkedései miatt kellett megalakítani. A két fél megegyezett, hogy a közeljövőben tanácskozásokat folytat a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának, létszáma és állománya meghatározásának, valamint elhelyezésének kérdéséről és e célból egyezményt köt, amely szabályozza a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét, A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai, miután megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit, egyöntetűen megállapítják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet parancsolóan szükségessé teszi a szocialista tábor még szilárdabb összefogását. Az e tábor országaiban élő dolgozóik vívmányait a nyugati imperialista ■körök állandóan támadják és agresszív terveket készítenek, hogy a kapitalizmust visszaállítsák mindazokban az oi’szágokban, ahol a proletariátus kezébe vette a hatalmat. Az imperialisták arra törekszenek, hogy egyes országokat kiszakítsanak a szocialista táborból, megbontsák és gyengítsék a szocialista tábort, s ezzel az egész világon csapást mérjenek a kapitalista kizsákmányolás alól való felszabadulásért küzdő proletariátus érdekeire. Az imperialista államok reakciós körei nem titkolják, hogy új háborút készítenek elő a szabad népeik, elsősorban a szocialista államok népei ellen. Éppen ezért agresszív katonai tömböket kovácsolnák. Katonai és légitámaszpontok rendszerével kerítik be a szocialista tábor országait. У< egalakították az egységes katonai parancsnokságot Európában (NATO) és Délkelet-Ázsiában ÍSEATO). Most azon kísérleteznek, hogy egységes parancsnokságot létesítsenek a Közel- és Közép-Keleten is, hogy e térség országait bevonják az imperialista hatalmak agresszív terveibe, politikai és gazdasági rabságba döntsék őket. A népi demokratikus rendszer fegyveres megdöntését célzó kísérlet Magyarországon, Anglia, Franciaország és Izrael agressziója Egyiptom ellen; a közel- és közép-kel0'1 °°oek nemzeti felszabadító mozgalmának elnyomására, az arab népek gyarmati leigázására és az amerikai monopolisták uralmának megteremtésére szolgáló hírhedt »Eisenhower-doktrina« meghirdetése ismét arról tanúskodik, hogy a népeknek szívós és mindennapi harcot kell vívniok a béke megőrzéséért és megszilárdításáért. A Szovjetunió kormánya megérti és osztja a magyar fél aggodalmát Nyugat-Németorszóg újrafelfegyverzése miatt. A két kormány elítéli Nyugat-Németország felfegyverzését, a militarista szellem újjáélesztését, mert ez súlyosan veszélyezteti az európai békét. A két kormány megállapítja, hogy Nyugat-Németországnak a támadó jellegű atlanti tömbbe való bevonása és atomfegyverekkel való ellátása súlyos akadályokat gördít Németország jelenlegi kettészakítottságának megszüntetése, a német egység helyreállítása elé. Egyben elismerésüket fejezik ki azokért az erőfeszítésekért, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a két német állam közeledése végett kifejt, mert enélkiil Németország egyesítése elképzelhetetlen. Franciaország, Belgium, Hollandia és a NATO»hoz tartozó más országok népeinek felháborodása, valamint Lengyelország, Csehszlovákia és a fasiszta megszállás összes szörnyűségeit elszenvedett más európai •Шаток népeinek jogos méltatlankodása ellenére ma a NATO európai parancsnokságába ugyanazokat a hitlerista tábornokokat nevezik ki, aíkik nemrég véres gaztetteket követtek el Európa országaiban. A történelem tanulságai úgy lá'tszik nem sokat használtak az imperialista államok vezető köreinek. A Magyar Népköztársaság kormánya teljesen egyetért a Szovjetunió kormányának a leszerelés ügyében 1956. november 17-én tett nyilatkozatával. Az ebben foglalt javaslatok megvalósítását alkalmasnak tartja a nemzetközi feszültség enyhítésére, a fegyverkezési hajsza megállítására és a közvetlen háborús veszély elhárítására. A két kormányküldöttség közös megállapítása szerint az atom- és hidrogénfegyverek betiltása, az országok és elsősorban a nagyhatalmak fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentése, a külföldi államok teitilétén lévő katonai támaszoontok felszámolása, valamint az európai kollektív biztonsági rendszerének létrehozása a béke megőrzésének és a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatai megjavításának leghathatósabb eszközei. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a tárgyalások során történt sokoldalú véleménycsere hozzájárul a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti igaz barátság és együttműködés további megszilárdításéhoz és fejlődéséhez a két ország népeinek érdekében, elősegíti a szocialista országok egységének megerősítését, a világ békéjének és biztonságánál; megszilárdítását. Moszkva, 1.957. március 28. kádár János, a magvar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. N. A. BULGANYIN, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának elnöke. NYÍlatkozot a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségei között folytatott tárgyalásokról Moszkva. 1957. március 27—28-án tárgyalások folytak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége között. A tárgyalásokon részt vetlek a Szovjetunió Kommunista Pártja részéről: N. Sz. Hruscsov eívíárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, tovább:! N. A. Bulganyin, G. M. Malenkov. A. I. Mikojan, M. A. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnökségének tagja és D. T. Sepilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnökségének póttagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt részéről Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, továbbá Apró Antal, Kállai Gyula és Kiss Károly elvíársak, az MSZMP Intézőbizottságának tagjai. Az SZKP és az MSZMP képviselői megtárgyalták a nemzetközi helyzetet és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseit. Tájékoztatták egymást az SZKP és az MSZMP belső életéről, megegyeztek a két párt közötti viszony és együttműködés kiszélesítésének intézkedéseit illetően és véleménycserét folytattak a két pártot érdeklő más kérdésekben. A tárgyalások meleg baráti légkörben, a teljes kölcsönös megértés és mindkét küldöttség nézetének azonossága szellemében folytak le az összes meghatározott kérdésekre vonatkozóan. I A tárgyalások részvevői hangsúlyozták: az imperialista körök az utóbbi időben fokozták kísérleteiket a nemzetközi légkör megmételyezésére, hogy meghiúsítsák a különböző politikai rendszerű államok egymásközti viszonyában megmutatkozott javulási és aláássák a szocialista országok együttműködését. A legkomolyabb provokációk egyike az imperialisták által Magyarországon szervezett ellenforradalmi támadás volt. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői teljesen egyetértettek a Magyarországon 1958. október—novemberben végbement események jellegét illetően és azt úgy értékelték, mint ellenforradalmi í.ázadást, amely a népi demokratikus rendszer megdöntésére irányult Magyarországon és arra, hogy az országban viszszaállíisa a tőkések és földesurak ha(Folytatás a következő oldalon.)
