Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-30 / 75. szám

------«—и- -v

^ ^ ^ ^ W.-ÍG PROLETÁRJA^ Ef^ESt'UfCTEK!^ f~

AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

П. évfolyam, 75. szám. ARA: 50 FILLÉR Szombat, 1957. március 30.

Teljes égéseiében közöljük a Magyar Népköztársaság, és a Szovjetunió kormányának valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja tárgyalásainak nyilatkozatát

Á Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata

Moszkva (MTI). A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége 1957. március 20-tól 1957. március 28-ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott.

A tárgyalásokon résztvett a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége: Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány miniszterelnöke, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal iparügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, Kiss Károly országgyűlési képviselő, Révész Géza honvédelmi miniszter és Boldoczky János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

A Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, G. K. Zsukov honvédelmi miniszter, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.

A tárgyaláson ezen kívül részt vett: magyar részről: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Csergő János, a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezetője, Incze Jenő, a Külkereskedelmi Minisztérium vezetője, Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szirmai István, a magyar kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője, Osztrovszki György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, Gyáros László, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, valamint más tanácsadók és szakértők.

Szovjet részről: I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. G. Zverjev pénzügyminiszter, P. G. Nyikityin, a gazdasági kapcsolatok főigazgatóságának vezetője, N. Sz. Pato- Hcsev, a külügyminiszter első helyettese, Sz. A. Boriszov és I. Sz. Szemicsasztnov külkereskedelmi miniszterhelyettesek, I. K. Zamcsevszkij és

L. F. Iljicsov, a külügyminisztérium lollégiumának tagjai, valamint más tanácsosok és szakértők.

A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának tárgyalásai az igazi barátság -j körében folytak le. A felek teljen egyetértenek mind a magyar— ovjet kapcsolatok fejlődésének öszzes alapvető kérdéseiben, mind a elenlegi nemzetközi helyzet értékeésében. A tárgyalásokon kicserélték lézeteiket a közelmúltban Magyarrszágon lezajlott ellenforradalmi

seményekról, az ezt követően kiala:ult helyzetről, valamint a Magyar íépköztársaság és a Szovjetunió

apcsolatainaik további fejlesztéséről, legállapították, hogy a Magyar Íépköztársaság és a Szovjetunió

948. február 18-án megkötött barátági, együttműködési és kölcsönös ígélynyújtási szerződése teljesen íegfelel mindkét ország érdekeinek 3 biztosítja a teljes egyenjogúság, iggetlenség és a szuverenitás tisztekben tartásának elvén alapuló,

yümölcsöző együttműködés további ijlődését. A magyar kormány kijeaiti, hogy teljesen egyetért a Szovstunió és a többi szocialista ország özötti barátság és együttműködés íjlesztésének és további erősítésnek alapjairól szóló 1956. október И szovjet kormánynyilatkozattal.

L.l

A felek .megállapították, hogy

_: a jelenlegi nemzetközi helyzet

llemző vonása két világrendszer — szocialista és kapitalista világrendet — fennállása. A szocialista tóit országai következetesen a két ndszer békés együttélésének lenini ve alapján folytatják külpolitikájukat. Ezt messzemenően támogatják mindazok az államok, amelyek külpolitikájukat a békés egymás mellett élés általánosan ismert öt alapelvére alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialista, mind a kapitalista országok népei érdekeinek, mert célja az, hogy fejlessze a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok együttműködését és biztosítsa az általános békét.

Az imperialista hatalmak reakciós körei azonban figyelmen kívül hagyták az összes országok népeinek jogos érdekeit és nemcsak visszautasítják a tartós béke biztosítását szolgáló javaslatokat, hanem mindenképp igyekeznek a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborús hisztériát szítani és bizalmatlanságot kelteni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői megrettenitek attól, hogy a békeszerető népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzetközi helyzet, s a legutóbbi időben megpróbáltak visszatérni a hidegháborús politikához. Ezért véres felkelést szerveztek Magyarországon, érdekeik szolgálatába állítva mind a megmaradt, de föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokban amerikai pénzen eltartott reakciós emigrációt.

Magyarország és a Szovjetunió kormánya egyetértenek a magyarországi ellenforradalmi események jellegének értékelésében, valamint abban, hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai békét és a szocialista országok biztonságát.

A két kormány egyetért abban, hogy az imperialista országok vezető körei által támogatott magyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dolgozóknak azt a törekvését, hogy mielőbb kijavításra kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hibák.

A magyar kormánynak megbízható adatai és bizonyítékai vannak arra, hogy az 1956. október—novemberi magyarországi fegyveres ellenforradalom előkészítése egyes agreszszív nyugati körök közvetlen irányításával és cselekvő részvételével történt.

A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott, hogy a nemzetközi és belső reakció gondosan előkészített és katonailag szervezett akcióval meg akarta dönteni a népi államhatalmat, vissza akarta állítani a levitézlett, kizsákmányoló földesúri — tőkés rendszert — és újból le akarta igázni a magyar népet. Mindezt világosan megmutatta az ellenforradalmi csoportok irányított tevékenysége, a döntő fontosságú központok ellen intézett egybehangolt fegyveres támadás, a reakciós pártok és vezetők azonnali előtérbenyomulása, a kibontakozott veszett fasiszta terror, a varsói szerződés alapján Magyarországon állomásozó szovjet egységek azonnali kivonásának követelése, Mindszentynek, az agresszív imperialista körök ügynökeinek ismeretes uszító szózata.

Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon visszaélve a szocialista jelszavakkal, minden módon becsmérelve a magyar dolgozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányodat a múlt hibái elleni harc ürügyén támadást indított a proletárdiktatúra, a népi demokratikus rend alapjai elten.

A Szovjetunió kormánya osztja a Magyar Népköztársaság kormányának azt a nézetét, hogy a népi hatalom megvédelmezésének, Magyarország függetlenségének és békés fejlődése megőrzésének egyedül járható útja a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása volt. Ez a kormány tömörítette az ország hazafias erőit, harcba vezette őket az ellenforradalommal szemben, s a Szovjetunió testvéri segítségével megvédte a magyar nép törvényes államhatalmát és szocialista vívmányait.

A Szovjetunió kormánya nagyra értékeli azokat az eredményeket,

amelyeket a magyar munkások, parasztok és az értelmiség legjobbjai hősies erőfeszítéssel az ellenforradalom elleni harcban, a fegyveres harcok befejezése óta pedig az ország politikai és gazdasági helyzetének megszilárdításában, valamint az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének normalizálásában elértek.

A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy 1956. október—november havában, amikor leginkább fenyegetett a fasiszta rend visszaállításának veszélye, a magyar nép, a magyar állam sorsára, valamint az európai béke és biztonság ügyére háruló minden súlyos következményével együtt, csak a Szovjetunió testvéri segítsége tette lehetővé, hogy a magyar nép elkerülje a katasztrófát, megvédhesse elnyomói ellen évszázados harcokban kivívott szabadságát és függetlenségét.

A szovjet hadsereg egységeinek részvétele a fasiszta fegyveres felkelés szétzúzásában a proletár-szolidaritás legnagyszerűbb megnyilvánulásai közé tartozik. A szovjet nép áldozatokat vállalt a magyar nép létérdekeiért, a béke és szocializmus közös ügyéért és megvédte a magyar nép legjobbjainak ezreit a véres, fasiszta terrortól. A varsói szerződés alapján a Magyarországon tartózkodó és a magyar kormány kérésére fellépő szovjet hadsereg segítségének eredményeként megszűnt a reális veszély, hogy Európa közepén fasiszta agresszió és új pusztító háború tűzfészke jöjjön létre.

Mostanában egyesek a nemzetközi reakció nyomán megkísérlik, hogy befeketítsék a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységét és az ellenforradalmi felkelés leverésében való részvételét torz megvilágításba helyezzék.

A magyar kormány határozottan kijelenti, hogy az ilyen kísérlet lényegében segíti az imperialista reakciót és a magyarországi belső ellenforradalmat. Ezekkel a kísérletekkel azok próbálnak gúnyt űzni a proletár internacionalizmus szent ügyéből, akik a népi demokratikus Magyarország barátainak adják ki magukat, de akiket egyetlen becsületes^ magyar hazafi sem nevez barátjának. Ismeretes, hogy az 1919- es Magyar Tanácsköztársaság bukásának egyik fő oka elszigeteltsége volt. Ebben az időben a fiatal Orosz Szovjet Köztársaság egyedül küzdött a mindenfelől reá támadó ellenséggel és nem adhatta meg a szükséges segítséget, hogy a magyar proletáriátus megvédhesse forradalmi vívmányait a külső és belső ellenforradalmi erők ellen. A Magvar Tanácsköztársaság bukását véres terror követte, s a magyar nép legjobbjai tízezreinek életébe került.

A helyzet most gyökeresen megváltozott a szocializmus erői javára. A népi demokratikus Magyarország “rejét éppen abból a törhetetlen testvéri barátságból meríti, amely a Szovjetunió népeihez és a sokmilliós szocialista táborhoz fűzi.

A magyar ellenforradalmi események megerősítik a Magyar Népköztársaság kormányának azt a határozott véleményét, hogy- a mai helyzetben csak a szocialista országok szoros egvsése biztosíthatja a szocializmus sikeres felépítését és a nemzeti függetlenség megvédését. Á szocialista országok baráti p<»víit.tműködésének és szolidaritásának oéldáia volt az a nagv erkölcsi és anvagi segítség, amelyben a szociaiis+a országok néoei az ellenforradalom sújtotta magyar népet, részesítették.

A szovjet emberek, amikor segítséget nyújtanak a magyar dolgozók, nak ahhoz, hogy mihamarabb helyreállítsák országuk normális életét, meg vannak győződve arról, hogy a magyar nép képes leküzdeni a szocilalizmus építésének útjában felmerülő minden nehézséget, bármilyen akadályokat támasszanak is a kapitalista táborban lévő ellenségei.

A magyar események arra tanítanak, hogy a szocialista országok

népeinek a leninizmus forradalmi éberségét kell tanúsítaniuk és meg kell tudni védeniük a szocializmus és kommunizmus építésében elért hatalmas vívmányaikat belső és külső ellenségeikkel szemben.

A két kormány kijelenti, hogy az 1956. októberi-novemberi magyarországi események a legvilágosabban mutatják, hogy ki a magyar nép ellensége és ki az igaz barátja Amint előrelátható volt, a legellenségesebb álláspontot az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei foglalták el. E körök tevékenyen részt vettek a magyarországi ellen - forradalom előkészítésében és irányításában, de nem maradtak el mögöttük Nyugat-Németország.

Anglia, Franciaország és több más kapitalista állam bizonyos körei

sem.

Mind szembetűnőbb az Egyesült Államok vezető köreinek felelőssége a magyar törvényes államhatalom megdöntésére irányuló ellenforradalom kirobbantásában, ha figyelembe vesszük, hogy a Nyugatra szökött és a néni hatalom megdöntésére szövetkező reakciós személyek és csoportok az Egyesült Államok hivatalos köreinek védelmét és támogatását élvezték és élvezik. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok katonai hatóságai Nyugat- Németországban és másutt hosszú évek óta szervezik és pénzelik a fegyveres fasiszta csoportokat a Magyar Népköztársaság elleni harcra. Ezek a fegyveres csoportok az októberi-novemberi napokban felvonultak Magyarország ellen és egy részük közvetlenül is közreműködött az ellenforradalmi akciókban. A budapesti amerikai követség egyes diplomatáinak tevékenysége és magatartása szintén mutatja az Egyesült Államok különleges szerepét a magyarországi ellenforradalom előkészítésében és támogatásában.

A nyugati imperialista körök közvetlen vagy közvetett részvétele ' a magyar dolgozók hatalmának megdöntésére irányuló ellenforradalomban, veszélyeztette az egész szocialista tábort. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai továbbra is készek békésen együttműködni a kapitalista országokkal, de a leghatározottabban visszautasítanak minden olyan kísérletet, amely belügyeikbe való beavatkozásra, vagy népeik békés munkájának megzavarására irányul.

Figyelmet érdemel Ausztria kormányköreinek magatartása, mert ezek a körök megengedték, hogy országuk területét felhasználják a szomszédos Magyarországgal szemben nyilvánvalóan ellenséges cselekményekre. A Magyar Népköztársaság kormánya az Osztrák Köztársasághoz fűződő kapcsolataiban mindig abból indult ki és ma is abból indul ki, hogy mindinkább fejlessze és erősítse a két ország baráti kapcsolatait, mert ez felel meg a két ország népei létérdekeinek. Osztrák hivatalos körök azonban a magyarországi ellenforradalmi puccs-kísérlet megszervezése idején nem léptek fel az ellen, hogy Ausztria területét felhasználják az ellenforradalmároknak szánt fegyverek és horthystafasiszta bandák Magyarországra való átdobására, sőt támogatták a reakciós elemek tevékenységét. Az osztrák kormánynak ez a magatartása nehezen egyeztethető össze az Ausztria által kinyilatkoztatott semlegességgel és csak árthat az osztrák—magyar viszonynak. A szovjet fél egyetért a magyar kormánynak ezzel a megállapításával.

A tények azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak vezető körei, amelyeket súlyos felelősség terhel a magyarországi véres eseményekért, még ma sem mondanak le Magyarország, valamint a szocialista tábor többi országának belügyeibe való beavatkozást szolgáló tevékenységükről. Erről tanúskodik részben az úgynevezett magyar kérdés felvetése az ENSZ-ben.

Az imperialista államok képviselői szégyenletes szerepet játszottak az ENSZ közgyűlésének legutóbbi ülésszakán. Az Egyesült Nemzetek

Szervezete alapokmányával ellentétben megkísérelték, hogy beavatkozzanak Magyarország belügyeibe, vitát provokáltak a magyar kérdés körül, igyekezvén azt állandóan napirenden tartani.

A két kormány kijelenti, hogy az úgynevezett magyar kérdés felvetése és megvitatása az ENSZ-ben, valamint az e kérdésben elfogadott határozat súlyosan sérti az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyét és a durva beavatkozás Magyarország belügyeibe, valamint Magyarország és a Szovjetunió és a varsói szerződésben részvevő más o-szágok kormányainak illetékességébe vágó ügyekbe.

Különböző szervezetek, közöttük a hivatalos állami szervek most több nyugati országban mindenfél: akadályt támasztanák a külföldretávozott magyarok hazájukba való visszatérése elé. Ezek nagy része áldozatul esett a nyugati propagandának és hitt a csalárd, hazug ígéreteknek. Most ezeket a félrevez: tett embereket, közöttük a szüleiktől elszakított és elviselhetetlenül nehéz anyagi körülmények között élő fiatal gyermekeket saját akaratuk ellenére távoltartják hazájuktól. Kihasználják a menekültek kilátástalan helyzetét és arra kényszerítik őket, hogy belépjenek az újonnan alakított emigráns szervezetekbe és harcoljanak a magyarországi népi demokratikus rendszer ellen.

A két kormány a leghatározottabban elítéli és úgy értékeli ezeket a cselekményeket, mint az imperialista államok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek kísérleteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye mögé bújva, beavatkozzanak más államok belügyeibe. Az Amerikai Egyesült Államok és néhány más állam vezetői körei ily módon durván megsértik az ENSZ alapokmányának a más államok belügyeibe való be nem avatkozásról szóló, általuk is ünnepélyesen elfogadott, alapelvét.

Ezekre a kísérletekre; épp úgy kudarc vár, mint ahogy kudarcba fulladt az ellenforradalmi felkelés Magyarországon.

A két kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a különböző országok értelmiségének azok a képviselői, akik annak idején nem tudták helyesen értékelni a Magyaror szagon végbement eseményeket, ma már mind világosabban megértik, hogy milyen nagy veszélybe sodorta volna a béke ügyét az, ha Magyarország területén, Európa központjában újjászületett volna egy fasiszta állam. A felek kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a magyarországi események tárgyilagos értékelése idővel felnyitja majd az értelmiség azon képviselőinek szemét is, akik még a hazug burzsoá propaganda hatása alatt állnak. E propaganda tudatosan elferdíti ezeknek az eseményeknek tartalmát és lényegét.

I о I A tárgyalásokon minden oí- I ^l*l dalról megvizsgálták a Szovjetunió és a Mavvar Népköztársaság kapcsolatainak kérdéseit. A felek megállapították, hogy a magyar és a szovjet nép baráti kapcsolatainak mély gyökerei vannak. Az elnyomott magyar népnek is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta meg a szocializmushoz vezető utat. A magyar nép büszke arra, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a magyar nép legjobb fiai is részt vettek, mintegy hetven-nyolcvanezer magyar hadifogoly harcolt a szocialista forradalom győzelméért.

A szovjet nép hű szövetségest talált az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság munkás- és parasztbatalmában. Magyarországon a Horthyrendszer céltudatos szovjetellenes, fasiszta propagandája sem tudta elfojtani a magyar dolgozók legjobbjainak szolidaritását a világ első munkás- és parasztállama iránt. Amikor a szovjet hadsereg felszabadította a magyar népet a fasiz-(Folytatás a következő oldalon.)