Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-29 / 74. szám
I kaposvári járásból jelentjük: tt'Vi» г Ésszerű község fejlesztés í’ vek óta húzódó, gyötrő gondja a kaposmérőieknek az elhanyagolt járdák kiépítése. Néhányszor már belefogtak ugyan, de vagy anyaghiány, vagy a kelló pénzügyi fedezet hiánya miatt nem volt lehetőség a folytatásra. Annyira futotta még a járdaépítkezés, hogy a vasútállomásra vezető utcában, mintegv 600 méter hosszan elkészült a betonjárda. Aztán megtorpant a munka. Most alig egy hónappal ezelőtt a saját ötletes elgondolásuk megvalósítása révén jutottak újra cselekvéshez. Októberben feloszlott a termelőszövetkezet és fűré szüzemi berendezését el akarták diszponálni a községből. A tanács azonban beleszólt, és mindjárt mintegy 65 ezer forintért a község fejlesztési alapból megvásárolta a fűrészelőgépet. Elgondolásában ke ttős számítás vezette ja tanácsot Egyik, ha a szövetkezet újjáalakulna, a gép ismét a község területén marad és bármikor a szövetkezet visszakaphatja. A másik szempont a községfejlesztés megoldása volt. A négy-öt munkást foglalkoztató, két műszakban dolgozó fűrészüzem mintegy hat-hét, néha tízezer forintos havi tiszta jövedelmét maradéktalanul a félbemaradt járdaépítkezésekre, majd ezek befejeztével egyéb halasztást nem tűrő községfejlesztési program megvalósítására fordíthatják. Az üzem amellett, hogy pénzt hoz a kaposméróiek portájára, megoldja a környező falvak fűrészáru-ellátását is. Rossz megoldás! A büssüi általános iskolában egy igali tanítónő helyettesíti a volt igazgató óráit. A tanítónő reggel negyed 7-kör érkezik Büssübe és háromnegyed 11-kor indul viszsza az autóbusszal, hogy a délutáni óráit is meg tudja tartani Igáiban. A tanítás tehát kora reggel, fél 7-kor kezdődik a büssüi alsóíagozatosok részére. Nem korai ez egy kicsit? Hét— tíz éves apró gyerekekről van szó, akiknek legalább fél hatkor fel kell kelni, hogy pontosan jelenjenek meg az iskolában. Fáradtan, álmosan ülik végig az órákat, s ezen egy cseppet sem lehet csodálkozni. Gondoljunk a gyerekekre! De gondoljunk a tanítónőre is, akinek ugyancsak kellemetlen és fáradságos ez a helyettesítés. A járási művelődési csoport egy kis jóakarattal, talán ügyesebben is meg tudná oldani a volt igazgató helyettesítését. PARADICSOM HELYETT BORSÓ ...avagy pillanatkép a fejetetejére állított áruellátásról Szín: Patalom. Tárgyalóterem: a szegényesen berendezett földművesszövetkezeti bolt. Hallgatóság: néhány vevő, illetve vermiszándékozó. Vádlott: az áruelosztó központ. Első vád: az ötven üveg cukor borsó szemrehányó tekintete a legfelső polcról, őket küldte ide seregestől az áruelosztó központ, különös tekintettel arra, hogy a boltvezető paradicsomot rendelt. Második vád: Száz darab aktatáska nagyságú keményítő-csomag. Azért száz, mert Pataiam csak húszat rendelt belőle. — Hát, Istenem, gondolták a központi elosztóban, merítsük ki valamivel a csöppnyi patalomi bolt vásárló készletét, ha már nem küldünk megfelelő tavaszi textilárut, legalább keményítőből legyen elegendő. Legfeljebb megmarad a jövő nyárra, lehet, hogy akkor ez lesz sz újdonság... Hát bizony lehet, ha addig éppen az ilyen intézkedések miatt a patalomi boltnak be nem kell csuknia. Harmadik vád: Patalom kicsi, régi falucska. A házakon is már meglátszik az idő marása. Lehet, hogy egy-két évszázad múlva ezeket a házakat lebontják és az újak már esetleg parkettás szobákkal készülnek. De sajnos, ezideig még egyetlen Ilyen szoba sincs Patalomban. Az áruelosztó azonban kettős hibát követett el azzal, hogy nem írta meg: mit csináljon a patalomi bolt addig a megrendelés nélkül odaküldött 50 darab félkilós parkettpasztával. Nem küldött azonban egyetlen dekagramm budaiföldet sem, pedig a patalomi házak már kívánják a friss, tavaszi meszelést Negyedik vád, ötödik vád, vád, vád, vád... Vád a lelketlen, nemtörődöm áruellátásért. De miért nem vizsgálja felül boltja árukészletét a magyaratádi anyaszövetkezet, miért nem teszi meg a szükséges, reklamációs intézkedéseket? Vagy az áruellátó már »edzett« a hasonló esetekkel szemben? Még akkor is változtatnia kell a kis boltok forgalmát sorvasztó, felelőtlen munkamódszeren! Sk. N. Kérjük soraink szíves tudomásai vételét Amit mi címnek írtanfc, e* a szöveg egy levélnek a befejező sora, amelyet a Somogy megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat írt a somogygeszfi földmüvesszövetkezeti bolt vezetőjének, Kovács Mártonnénak egy reklamációra válaszolva. Hogy mi veit a reklamáció? Kovács Mártonné kapott egy csomag íésztareszelőt az említett vállalattól, s a reszelek közül 5 darab olyan rozsdás, mintha legalábbis, egy éve már a szemétdombon hevert volna. KI tudja minek nézik a falusiakat azok az egyének, akik ilyen szemét holmit akarnak rájuk sózni. Mert ez az öt tésztái--'szelő már nem eladásra és használatra alkalmas áru, hanem szemét, szemét még hozzá a javából. Vagy tudatosan bosszúságot akarnak okozni a somogygeszticknek? Nem sikerül. De nem ám, mert a falusi embernek is van annyi esze, hogy miért ad ki pénzt, és hogy rozsdás reszelőn nem reszelnek tésztát. S mivel így gondolkodott — helyesen és okosan — Kovács Mártonné is, hát reklamálta a dolgot. Erre a következő választ kapta a Somogy megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattól: »Vettük március 12-én kelt jegyzőkönyvét 5 darab tésztareszelőrői és kérjük, hogy mi a tésztareszelőket leértékelt árban számláztuk ki Önnek, így olcsóbb áron el tudja adni azokat. Kérjük soraink szíves tudomásulvételét.« Már a levél nyakatekert megfogalmazása is hátborzongató, de amilyen hangnemben íródott, szinte felháborító. Hátha olyan nagyon megéri ezeket a rozsdás bádogreszelőket megszerezni, akkor miért nem tartotta meg magának az, aki oda küldte a somogygesztieknek? Miért nem boldogította magái az ilyen könynyü lehetőség kihasználásával? Szívesen átengedik ezt a lehetőséget a somogygesztiek. Mi pedig kérjük a Somogy megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat vezetőitől eme soraink szíves tudomásulvételét: ne járassák le magukat és áruikat ® vásárlók előtt. Közepesen sikerült, sárguló fénykép és soksok emlék. A kép fehérblúzos fiatal lányokat, asszonyokat ábrázol, s férfiakat ünnepi feketében. Középen fiatal tanító ül, magashomlokú, göndörhajú. S az emlékek. öh, azokat nem lehet feledni soha. Hisz annyi tapssal, annyi forró sikerrel fonódtak öszsze. Időpont: 1952 ... Igen, akkoriban volt oly nagy híre a kis vidéki énekkarnak. Be járták a környéket, a megyét, s a vegyeskórusból népdalfeldolgozások, kórusművek, pattogó, üdítő indulók dallamai szálltak a magasba, hirdetve a zene szépségét, csodálatos varázsát. És hogy eltűnt mind-ÜJRA ZENQ AZ ÉNEK ez. hogy elcsendesült a falu! Két év sikere, küzdelme és áldozata után mintha láthatatlan lakattal zárták volna le a dalosok ajkát. De az emlék élt, sa vágy is; a régi, a szép és nemes iránt. Mély álom, téli szunynyadás borult Oszlopán lankáira. De fájó volt ez, szívbemarkoló ... Igen, akarta mindenki, s beszélt róla, hogy újra kéne kezdeni. Hogy fel kell támasztani a kórust, mely sok hírnevet szerzett e falunak. De hiányzott az erő, az összefogás ereje, s a fiatal tanító, aki oly hoszszú időre elszakadt övéitől, legszűkebb otthonától, az emberektől Négy év telt. el kongó ürességgel, némán. És most újra zeng az ének. Felmelegednek a szívek a tavaszvárás pezsdítő hangulatától, kinyíltak a lakattal zárt ajkak, s felharsant a dal, hogy versenyre keljen a madarak gyönyörködtető trilláival. Az ifjú tanító hazaérkezett. Hetek óta folynak a próbák. No nem, nem megy úgy, mint azelőtt. Sok a fiatal, a lelkes kislány, fiatalember, akik most ismerkednek az énekkarral. Hiányzik még a rutin, s a hangot is csiszolhatni kell. De büszkék rá, hogy újra énekelhetnek, hogy újra híres lesz az osztopáni énekkar. Mert az lesz, a tradíció, a falu népe akarja így. Azaz hogy ... Ó, de nehéz erről beszélni! Ha mindenki akarná, ha mindenki szívügyének érezné Igen, férjhezmentek a régi énekesek. S az asszonyok most úgy hiányoznak ... Úgy várják őket, mint a tanítót várták, míg távol élt tőlük. S az 6 csilingelő hangjukat szeretnék hallani az »újoncok«, az ő lelkesedésükből akarnak meríteni, ha csak egy szikránvit is. Rabjai voltak a dalnak, megszállottjai a zenének! Nem, úgysem tudnak soká ellenállni. Az ének újra zeng Osztopánban. Nem lehet gát, mely útjába állna, nincs erő, mely még egyszer el tudná némítani a dalra nyíló ajkakat ... J. B. Vigyáznak a régi jó hírnévre Ha az ember a göllei gazdáktól érdeklődik az állattenyésztésről, egyáltalán nem dicsekszenek, azt már szinte természetesnek tartják, hogy ők csakis jó tenyész- és hízottállatokat adnak az országnak. Mondhatnánk: életelemük a minőségi állattenyésztés és hizlalás. Ezt az a tény is igazolja, hogy a község 706 gazdálkodója közül csupán heten nem foglalkoznak élethivaíásszerűep állattenyésztéssel. De hogy milyen nagy a tenyésztői kedv, arra vall a legutóbbi állatszámlálás statisztikája is. A község összes szántóterülete 6544 kát. hold, s e földterülethez van a községben 812 ló, 1492 szarvasmarha, 4575 sertés és 547 juh. Mint e számokból kitűnik, Göllében főleg a szarvas jószág- és a sertéstenyésztés dominál. Igaz, valamikor itt leginkább a bikanevelés volt az uralkodó, de ma már a tenyészkan -nevelés is fellendülőben van. De menjünk sorban. Hogyan fejlődik a szarvasmarhatenyésztés ? M A statisztika szerint Göllében 118 tehén van. Ebből 117 törzskönyvi ellenőrzés alatt álló, bő tejelő és szép tenyész?11 ódokat nevelő állat. De ezeken kívül van itt 568 elsőborjas, illetve hasas üsző is, amelyekből szintén jelentős számban kerülnek ki megfelelő tenyészegyedek. A múlt évi tehenenként! tejtermelés átlagosan 3338 kiló volt. s most március végén, amikor pedig már a lédús takarmányok fogytán vannak, mégis 10,5 kiló a fejési átlag a község törzskönyves teheneinél. A falu büszkesége Cser Féter »Főni« nevű tehene, amelyik az elmúlt évben 6033 kiló tejet adott. Ez után következik Puska Imre »Hasznos« nevű tehene, amelynek évi tejtermelése 5100 liter. De büszke lehet -Takab Imre is. akinek három tehene van, s mindegyik négy-négyezer liter tejet ad évente. Jakab gazda jó állattenyésztő munkáját dicséri az is, hogy már az idén két szép tenyészbikát adott el. Igaz, az erkölcsi elismerés mellől az anyagi elismerés sem hiányzik, mert a két bikáért mintegy 27 090 forint ütötte Jakab Imre markát. A göllei neves állattenyésztők régi veteránjai mellé ma már egyre többen sorakoznak fel az egykori cselédekből vált kis- és középparasztok, az új gazdák közül is. Sajnos azonban, mivel az új gazdák többsége a környékbeli volt pusztában lakik, nem minden esetben teljesülhet vágyuk. Horváth István 11 holdas uzd-pusztai újynzdn szeretné törzskönyveztetni két tehenét, amelyikek egyenként 18—20 liter tejet adnak naponta. De mivel a faluhoz három kilométerre lakik. a tejellenőrnek, Puska Andrásnak nincs ideje eljutnia Horváthékhoz befejatni a teheneket. A Törzsállatt’nyésztő Állomás vezetőinek kell hozzásegíteniük Puska Andrást, hogy Horváthék is élvezhessék a törzsállattenyésztéssel járó előnyöket, minél előbb. Mert bizonyára nem lehet közömbös az illetékeseknek, hogy mennyire segítik a gazdákat abban, hogy jó kedvvel és minél több jó tenyészállatot neveljenek. Érdeke ez a gazdáknak és az országnak egyaránt. Mert szép és elismerésre méltó eredmény az a gölleiekre nézve, hogy évente 70—80 tenyészbikát és ugyanannyi tenyészüszőt nevelnek s adnak el, s hogy most is havonta hat-héttel szaporodik a törzskönyvezett állatok száma, de ha megvan rá a lehetőség, hadd nőjenek csak tovább ezek a számok. Hadd virágozzék fel még jobban a tenyész-szarvasmarhanevelés Göllében. Most pedig nézzük meg a szarvasmarhák hizlalását Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a hizlalás is nagymérvű Colién, Az igaz, hogy azon törekszenek ezek a gazdák, hogy minél több tenyészállatot neveljenek, de mivel a természet törvényei szerint nem minden világra jött borjú alkalmas arra, hogy tenyészállat váljék belőle, így a selejtborjakat meghízlalják. S itt már, amióta szerződéses hizlalás! akció létezik, mindenki szerződésesen hizlalja a szarvas jószágot. Egyébként Balázs Ernő ennek a megmondhatója, aki évek ófa e körzet állathízlalási szerződtetője. Amint mondja, ebben az évbes már 75 hízottmarhát adott el a község, s 1956—57. évre eddig mintegy 50 bika és 180 üsző hizlalására szerződtek a gölleiek. Tehát az ország húsellátásához is jelentőse» hozzájárulnak a göllei gazdák. No, meg a saját gyarapodásukhoz is. Mert hiszen a hízott állatért több pénzt kapnak, ha szerződnek rá, mintha nem. És most, hogy az abrak- és szálastakarmány-termésüls: is a saját _ csűrjükben maradhat, nincs beadás, még bátrabban szerződnek állathízlalásra. Sertésbői meg szinte egész falka hízót adnak el hetenként. Persze, a megfelelő» egvedeket a sertésekből is tenyészállatnak nevelik. Számos olyan parasztember akad Göllén, mint Sárdi Géza, aki elitrekord kanokat és kocákat nevel. Sárdi gazda nemrég adott cl a ráksi Uj Élet Termelőszövetkezetnek egy kilenc hónapos-- és 130 kilós elitrekord süldőkant, 5610 forintért. De van még nyolcelit süldőkan és egy elit elóhasi koca az »öreg« kocán kívül Sárdiéknál. A kanokból a legszebbeket felviszik az Országos Mezőgazdasági Kiállításra, ha megrendezik az.. idén is. A szerződéses sertéshfzlalást sem veti meg Sárdi Géza és a többi gazda sem. Mert nyilván ez; is kifizetődő, ha továbbtenyósztésre nem alkalmas a sertés. Eddig » gölleiek 1400 sertésre kötöttek hizlalást szerződést. Van olyan gazda, aki 5—10 sertést is hizlal szerződésesen. Például Cser Sándor 7 Mészáros László 15 sertés hizlalására szerződött. Bodó Imre meg már ebben az évben eladott hét szerződéses hízottsertést. Átlagosa» hetenként 40 hízottsertést szállítanak el a községből az állatforgalmi autói. Mindent összevetve a tények arrSY tanúskodnak, hogy a gölleiek megőrzik, sőt továbbnövelik állattenyésztésük jó hírnevét, s méltó helyet foglalnak el a Kaposvölgye, de egész megyénk állattenyésztésébe» is. Sok község parasztjai tanulhatnak a gölleiektől, s követhetik ezt a példát az állattenyésztésben, a gazdagon gyümölcsöző belterjesgazdálkodás megvalósítása érdekében. Sz. F. Talaj munkára fordítják erejűk nagyobb részét Molnár Sándor elvtárssal, a Nagybajomi Gépállomás igazgatójával beszélgettünk a minap. Megtudtuk, hogy a szerződéskötés itt is hadilábon áll, de a gépek teljesítményei ezt igazolják, hegy azért nem tétlenkednek a traktorosok. л gépállomás körzetében csupán 4 termelőszövetkezet maradt meg, ezek is aránylag kicsi területtel rendelkeznek, de az egyéniek érdeklődése a gépi munka iránt még nagyobb. mint azelőtt volt, s így ki tudják használni a gépparkot. Tervük sem kisebb, mint az elmúlt évben, sőt Jelenleg mind а 62 erőgépük kint dolgozik a mezőn. Eddig ezen a tavaszon összesen mintegy 5000 normáik ol dny i a teljesítménye a gépállomásnak, amelyből csak 1500 normálholdra tehető a szállítási teljesítmény. Tehát erejük nagyobb részét a talajmunkára fordítják. Persze szállítással is többet teljesíthetnének, mert mosfc már szinte minden gazda vontatóval akarja klhordetni az Lstállétrágyul, csak az a baj, hogy a Zetorokhoz ésa G—S-ekhez nincs elég pótkocsija a gépállomásnak. Azt szeretnék, ha a megyei Igazgatóság segítene problémájuk megoldásában. A lelek tehát arra mutatnak, hogy van törekvés a nagy bajomi gépállbmástakban és a gépeik sem tiétienketlnek. De azért az a véleményünk, hogy csak szorgalmazzák a szerződéskötést és nehogy később munkaterület hiányában, le kelljen állniuk a gépeknek. Az előre biztosított terület lehetővé teszi a tervszerűbb munkát,, no meg a biztos keresetet.
