Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-29 / 74. szám

PéBleki 1837. március 39. SOMOGYORSZAG f Késsül as MSZMP igali szerveseiének programja Elgondolkoztató tapasztalatokból tületett meg a gondolat, mely ma lár bejárta az egész falut. Uj éle­it, emberségesebb, kultúráltabb letkörülményeket kell teremteni a épnek, megrajzolni a biztatóbb jö- 5 körvonalait. Ilyen nagyszerű, ne­­les és mindenkinek tetsző munká­­oz még aligha látott eddig az igali ommunisták közössége. A fiatalokról van szó mindenek­­iőtt. A fiatalokról, akik tanulnak, lűvelődnek, bejárják a tudományok kóláit, s aztán otthagyják faluju­­at. A tanult, kultúráltabb életkörül­ményekhez szokott fiatalok egysze­­ien nem hajlandók apáik módján ni. Otthagyják a földet, a tájat, iert többre vágynak, nagyobbat, s ibbat akarnak, mint a régi volt, s tanulás közben növekvő igényeik tögött messze elmaradt a hazai táj. De lehet segíteni ezen és kell is. rre vállalkozott az igali pártSZerVe­­rt. A kommunisták kezdeményezé­sére mintegy harminc tagú bi­zottság alakult a helyi emberek­ből, s tanítók, orvosok, mezőgaz­dasági szakemberek, közigazga­tási vezetők, jól termelő gazdák, tapasztalt öregek, kommunisták és pártonbívüliefc vizsgálják lel­kesen az igali táj, éghajlat, föld­adta lehetőségeket. Monográfiát készítenek a faluról. dalokat, tapasztalatokat gyűjtenek : 1900-as évektől napjainkig, mely község politikai, gazdasági, szociá­­s, kulturális, egészségügyi arcula­­it mutatja meg. S a cél kettős. A zsgálódáe során fény derül majd társadalmi fejlődés gátló tényező­­e, és megállapíthatják azt is, me­­rek azok a növények, termelési ?ak, amelyek a legkifizetőbbek, ^gazdaságosabbak lennének. Eze­­st kell meghonosítani Igáiban, :ekke! érdemes foglalkozni a pa­ts ztságnak, hogy az igényeknek legfelelóen emelked hessék a nép etszínvonala, a falu kultúrája. Nagyon érdekes tapasztalatokat ierzett már eddig is a bizottság. Feljegyezték például, hogy az egyik gazda 9 mázsa mákot termelt vala­mikor 1 kh. földjén. Vagy Obbás József aranykalászos gazda egy év­ben 32 mázsát termelt egyéni korá­ban. Ezekből arra lehet következtetni, hogy előnyös lenne a mák termelése Igáiban. Hasonló a helyzet a rost­lennel. Pál József például egyszer négy holdon termelt rostlent, s ter­ményéért 24 000 forintot és 7000 fo­rint értékű textilutalványt kapott. Igen kifizetőnek bizonyul a cukorré­pa-, szőlő- és gyümölcstermelés is. Egy évben például annyi meggy ter­mett Igáiban, hogy értéke fedezte az összes gazda évi adóját. E néhány példából már lehet kö­vetkeztetni arra, hogy milyen célsze­rű és üdvös a kommunisták munká­ja, a programtervezet elkészítése. De egyéb tervek is születtek már a bizottság munkája nyomán. A mozit kamaraszínházzá akar­ják átalakítani, kibővítik az is­kolát, megszüntetik az egészség­telen lakásviszonyokat, kanadai nyárfákat ültetnek a tsz előtt, hogy jó épületfa nőjön a felcse­peredő fiataloknak és így tovább. Mindezek szerepelnek majd a pártszervezet helyi programjá­ban. A terveket természetesen megvi­tatják a kommunisták taggyűlésü­kön. Elfogadás után sokszorosítják és kiadják a falu népének tanulmá­nyozás céljából, majd falugyűlésen határozzák meg az utat: merre akar haladni Igái parasztsága. Igen, ez az egyetlen, s legjobb megoldás. Fej­leszteni a falut, gazdaggá tenni né­pét, s olyan körülményeket terem­teni, hogy ne kívánkozzon máshova az ifjúság, hogy jól érezze magát szülőfalujában, s maga is küzdjön felemelkedéséért. Nagyszerű cél ez, s elismeréssel, megértéssel találkozik mindenütt. Üdvözöljük az igali kommunisták igyekezetét és sok sikert kívánunk jobb életkörülményeket teremtő, áldozatos munkájukhoz. Kedveli színek Hírér* Járnak a hagyományos •.szírieket szertetS panabztasezonyok és readelést rendelés után küldenek a Nagybajomi Földművesszövetke­zethez a különböző kereskedelmi vállalatok és t'extlláruházak. Lassan az egéez Dunántúlom, sőt az ország­ban hírnévre tesznek szert a kék­festő üzem hibátlan, tetszetős pro­dukciói. Az üzem létesítésének gon­dolata már több évre nyúlik vissza. Azóta már számosán megkedvelték a sötét alapszínű, változatos kis­­virSg mintájü ruhaanyagot. A szövetkezet által beszerzett »fe­­héranyag« megfestése három rész­ben történik. Első lépés a virág­­minta nyomása. Majd a vegyszerrel Jnár rögzített mintás anyagokat ha­talmas, kékfestékkel töltött cernent­­kádnkhan áztatják. A megfestett anyagot korszerűen szárítják, majd a vosaláa utón akár azonnal Is for­galomba kerülhet. A színek és .minták megválasztását a vásárlók saját ízlésüknek megfelelően tehe­tik meg. A színmegvátesztások és a mintaeiőóiIlításQk szerencsés voltá­ra jellemző, hogy például 1955-ben a Budapesten megrendezett helyi­ipari kiállításon a Nagyhajóim Földművesszövotkezet kékfestő üze­me első díjat1 nyert. Az utóbbi Idő­ben olyan nagyarányúvá vált a magán- és nagykereskedelmi meg­rendelés, hogy az igényeket nem tudja kielégíteni száz Százalékig az üzem. Egyébként a gazdaságosan működő Kékfestő tizem nyeresége a szövetkezet gazdálkodásában szá­mottevő. A kékfestő üzem nemcsak a föld­művesszövetkezet leleményességéről tanúskodik, de figyelmeztető felhí­vás is egyben: több körültekintésre, a lehetőségek jobb kihasználására int bennünket. A helyi lehetőségek kihasználása haladó lépés, és az ország gazdasági életének számot­tevő bázisa. Torz arányosság Netn« tudni milyen elgondolás ve­­ette a kaposfői földművesszövetke­­et vezetőségét akkor, amikor az ’00 lelket számláló, igen nagy te­­eten fekvő. Kaposmérő községben .yetlen boltot nyitott olyan szűkös, yomorult helyiségben, ahol ugyan­­sak nehéz kiigazodni az egymás tegyén-hátán lévő árufélék között, -ehet, hogy a megyeszékhely közel­­ége torpantotta meg a másik bolt eegnyitását. De vajon kívánhatja-e i szövetkezet, hogy a kaposmérőiek tpró-cseprő vásárlási gondjaikkal különösen nagy munkaidőben) Ka­­losvárra szaladjanak. Vagy talán az te általános, de általánosan sajnos rosszul bevált szempont késztette a szövetkezetei erre, miszerint a nem anyaszövetkezeti községben elég egyetlen bolt is. Már ahol elég. Kaposmérőben pl. semmiképpen sem. És nem oldja meg a problémát a közeljövőben épülő új bolt sem, akkor, ha a jelenlegitől közben bevonják a nyitvatartási iparengedélyt. A probléma teljes megoldását csak még egy, a most árusító bolttól távolabb létesített bolt megnyitása oldhatja meg. Még akkor is van célja ennek a kettős megnyitásnak, ha az egyik még kor­szerűtlenebb, vagy csak kisebb he­lyiségbe szorítkozik is. MI LENNE ...ha az £KÖV leqalább két busz­megállót létesítene Toponár három ki­lométer hosszú községében? ... ha hosszú ígéretek után viíla­­imosftarják Mernyén az Ady Endre és ILatínka Sándor utcákat is? ...ha az igali földszöv. italboltjá­ban kimérnék a pincében lévő két hektoliter szörpöt? ...ha megkezdenék az 195.2-re ter­vezett artézikút fúrását Büssüben? ... ha az adó mellett a községié J­­■tesztést fárulikot is befizetnék a nagybaiomi gazdák? ... ha az osztopáni postán udvaria­ssá bfoan bánnának az emberekkel? ...ha Kadarkúton minden utcai villany kigyúlna sötétedés után? ...ha a nagybajom! fiatalok — né­mi anyagi segítségael — befejeznék a kultúrotthon átalakítását? ...ha a SZÖVOSZ és az Illetékes minisztérium visszaadná, vagy telek­­könyviteg rendezné a TV által elvett földszöv. terménygyűjtőhelyeket? ... ha a toponóri sütőüzemben a közei látás céljára is Gütnének kenye­ret? ... ha a magyarafcádi földszöv. nem késve küldene szódavizet a patalomi Italboltnak? ... ha a mernye! kultúrotthon ren­dezvényeire nem a szomszédoktól kel­lene székeket kölcsönkérni? ... ha az illetékesek kicserélnék a Bőszénfai Lófenyésztelep könyvtárá­nak könyveit? ... ha az osztopáni fiatalok Jobban megbecsülnék a kultúrotthon felsze­relését? ... ha elhelyeznek az állami mén­teledet a nagyba !omi iskola szom­szédságától? ...ha U.*4elyi Mihály patalomi gaz­da eleget tenne a tanács felszrlításai­­nak és kifizetné adótartozását? ... ha az Útfenntartó Vállalat befe­jezné a Karos ár—Toponár közti út­szakasz Javítását? ... ha a körzeti kéményseprő Büs­­sü^en is rendszeresen ellátná mun­káját? ... ha a mernyei háztula’dono^ok emberséges bánásmódot tanúsítaná­nak a bérlőkkel szemben? Mernye mindig készen áll A kaposvári vasútállomás je­lentkezik. Fenyvesi István, memyei állomásfőnök veszi a jelen­tést: »Hat vagon rakomány érkezik a termelőszövetkezet részére ... öm­lesztett áru...« — Még le sem je­gyezte a bírt, máris újra telefonál. És valahol bent a községben a termelő­szövetkezet portáján utasítást kap egy vontató, tíz emberrel siessen az állomásra. Mire a szállítmány meg­érkezik a kirakodás is megkezdőd­het. Mernye a környék legnagyobb áruforgalmi állomása. Az utóbbi na­pok és hetek áruforgalma az Orszá­gos Távvezetéképítő Vállalat anyag­­szállításaiban merül ki. Eddig a memyei állomásra mintegy tizenöt­ezer tonna sóderkavics, 100—120 ton­na cementáru, 60 tonna vasoszlop és 50 tonna egyéb felszerelés érkezett. És hamarosan útnak indul a Kapos­vári Nagymalomban egy Mernyén megrakott vagon, amely gabonát szállít. És Mernye a nagy forgalom ellenére 10—12—14 óránál tovább nem tartja lekötve a vagonokat. Ez a nagyszerű versenyidő országos vi­szonylatban is ritkaságszámba megy. Az egy vagon körülbelül hat óráig tartó kirakodási idejét a memyeiek alig három—négy órára leszorították. — Mi késztette a vasút dolgozóit a kitűnő eredmények elérésére? Fenyvesi István állomásfőnök jo­viális arcán bizalomkeltő mosoly je­lenik meg. — Nem szégyen beszélni arról — mondotta —, hogy a magyar vasutak szűkében állnak a szükséges meny­­nyiségű kocsiparknak. A kevés szál­lítóvagon percnyi szünet nélkül fut. Ez az iram az ország gazdasági éle­tének zökkenőmentessé tétele érde­kében elengedhetetlenül kell is. Ha egy vagont az érkezés után csak másnap sikerül kirakni, úgy a vasút nyolc—kilencszáz forint szállítási díjtól esik el, de ami még énnél is szomorítóbb, a kevés vagon közül egy ismét kikapcsolódik a forgalom­ból és kihasználatlanul vesztegel va­lamelyik állomáson. Nos, az állomá­sok szerepe ezen a téren óriási. Nem mindegy, hogy három órát, huszon­négyet, vagy még többet áll-e ki­használatlanul a vagon. Minden az állomások szervezésén múlik. És Mernye, amint a tények igazolják, helyesen szervez. A környék szállítói tudják, hogy Fenyvesi főnök még mielőtt a rakomány megérkezne, rá­juk telefonál: Készülni, hogy időt nyerjenek. XJ a a központ nem jelezné a-*-*• szállítmány érkezését, Mer­nye hívja, érdeklődik, előrejelentést kér, hogy időt nyerjen. Ha a címzett nem tud kirakodni, vállalkoznak rá szabadnapos, derék vasutasok, hogy ismét csak drága időt nyerjenek. A memyeiek szép példáját nyújtják a helytállásnak. Mert bármennyire is hatalmas, érzéktelennek látszó gépe­zet a MÁV, az eredmények elérésé­hez nem elég csak nagy arányokban gondolkozni, és pusztán a formaias­­kodó ügyintézéshez ragaszkodni. Me­leg, emberséges gondolkozásból, ru­galmas végrehajtott tettekből van az, hogy Mernye a feladatok megoldásá­ra mindig idejében készen áll. Törlesztettünk a tizenötmilliós adósságból Válass a Somogyorsaág cikkére A Somogyország február 15-i szá­ma cikket írt a kaposvári járás adózásáról. Akkor bizony nem na­gyon dicsekedhettünk eredmé­nyünkkel, hiszen 15 millió forinttal tartozott járásunk parasztsága az államnak. Az elmúlt alig több mint egy hónap alatt azonban szé­pen előrejutottunk. Huszonegy szá­zalékról 96 százalékra nőtt az első negyedévi tervünk teljesítése már­cius 27-ig. Minek köszönhető ez a jelentős siker? Elsősorban annak, hogy az adó­fizetők nagy része azóta belátta: rosszul jár, ha késlekedik köte­lezettsége teljesítésével. Arra is rá­jöttek, hogy adóelengedésre nem számíthatnak — pedig az év első hónapjaiban erősen tartotta még magát bizonyos várakozási hangu­lat —, hiszen adót mindig kellett és kell is fizetni. Megnőtt dolgozóink munkakedve, s jobb körülmények teremtődtek számukra azzal, hogy az adóigazgatás a járási székhely­ről a községekbe költözött. Így a pénzügyi emberek az adófizetők közé kerültek, állandó kavesolatot tudnak velük tartani. Az átszerve­zés a járási osztály irányító mun­kájának javulását is eredményezte. A februári lemaradó községek jó része dicséretesen hozzáfogott a pénzszedéshez. Külön kell megem­lékezni a nagybajomiak nagy igyek­­véséről, akik egy héttel ezelőtt rendezték a negyedévi kötelezett­ségüket. A járás második legna­gyobb községe, Gölle is előretört. Itt azonban még van tennivaló a teljes siker érdekében. Dicséret jár a két község tanácsi és pénzügyi dolgozóinak és a két adófelügyelő­nek. Megemlítek még néhány pél­damutató községet: Kaposkeresz­­túr, Kőkút, Szenna, Kavosszerda­­hely, Büssü, Kazsok, Somogyszil, Igái és Fonó. Sajnos, éppen ennek az ellenkezőjét mondhatom Hedre­­hely, Jákó, Simonfa, Kisgyalán és még jó néhány faluról, ahol a terv­teljesítés nagy veszélyben forog. Legfőbb ideje, hogy ezeken a helye­ken is érvényt szerezzenek a tör­vényeknek. A mi járásunk a legnagyobb a megyében. Tudjuk, hogy eredmé­nyeink komolyan b-leszólnak So­mogy adózásának alakulásába. A még meglévő hibák ellenére is el­mondhatom, hogy nem hoztunk szégyent a menyére, s biztosítani tudjuk a hátralévő napokban ter­vünk teljesítését, s letörlesztjük tartozásunkat. Eddigi adóbevéte­lünkben teljesen a meggyőző szó, az adógyűlések okos magyarázata vitte a vezérszerepet. A dolgozó parasztok megért ritek bennünket, mert meg akartuk értetni velük magunkat. Ez a biztosítéka és a jövőben is ez lesz terveink teljesí­tésének. Am ahol a jó I szó nem használ, ott élni fogunk törvény­adta jogainkkal. De az eddigi ta­pasztalatok azzal a reménnyel uil­­tenek el bennünket, hogy kényszer­­intézkedésekhez ezután is csak rit­kán kell nyúlnunk. SZENTES JÓZSEF pénzügyi osztályvezető Kötelező tűzoltószolgálat bevezetését javasolják Mernyén A rrrernyei községi tanács és a helyi tűzoltóparancsnok közös meg­egyezése állapján rövidesen hasznos Javaslatokat terjesztenek fel a BM megyei tüzoltóalos'Ztály parancsnok­ságának. Az eddigi gyakorlat alapján ugyaniэ azt tapasztalták, hogy az önkéntes tűzoltók gyakran kibújtak a szolgálat alól és nem vettek részt rendszeresen az elméleti oktatáso­kon, de a gyakorlatokon sem. Kép­zetlenségük alapján tehát veszé­lyeztetve látják a község tűzrendé­szet! biztonságát. A javallat szerint azoknál a csa­ládoknál, ahol legalább két férfi van. az egyik részére kötelezővé kívánják tenni a tűzoltószolgálatot. Szükségesnek tartják, hogy a tűz­oltókat gj^akorlóruhával lássák el (ezt a honvédségi raktárak elfekvő anyagaiból meg lehetne oldani) és a vezetőknek legyen rendfokozatuk, ami elengedhetetlen a tekintély és fegyelem szempontjából. Javasla­taikban kérik továbbá a tűzolfópa­­rancsnokságot, hogy a nyári tűzfi­­gyelőszolgáiat idejének elrendelését bízzák a községi parancsnokra, aki helyi ismeretek birtokában erre feltétlenül Hvatottabb. A javaslat­ban szerepel a vontatásos targon­cák átépítése Is, hogy a csapággyal ellátott. gumikerekű targoncákat vontató után kötve gyorsabban tud­ják a tűz színhelyére szállítani. A községi tanács és a mernyei tűzoltóparancsnok végül javasolja, hogy a kötelező tűzoltószolgálatot teljesítők részesüljenek szülési, te­metési. házassági és egyéb segé­lyekben, am; f°,f^tlenül növelné a tűzoltók ambícióját. ...ha Nagyba lomban tataroznák végre a Sá-4özy-f é le kastély épületét? ... ha szervezetten működne az osztopáni futballcsapat? . . о ha az Igali Sa!tgyár bejáratánál eltüntetnék a »Hiszekegy« táblát? ... ha tataroznák a mernyei föld­szöv. felvásár főhelyét? ... ha az illetékesek Büssüben is engedélyeznék a te'szeparálást? ... ha a Megyei Tanács ipari osz­tálya figyelembe venné a községi ta­nácsok véleményét és javaslatát? ... ha a aépállcmás nem kérne te­remdíjat a nagyfcajomi színjátszóktól? ... ha az osztopáni gazdák (140 fo­rintért) sa'át érdekükben részt ven­nének a kövesút javításában? ... ha a mernyei legeltetési társulat kapna anyagi segítséget a pénzügyi osz+álvtól 21 hold földjének megmű­vel tetésóh ez? ... ha az Igali felső megállónál Is rendszeresen megállna az autóbusz? ... ha leoialoznák az Igali Vörös­hadsereg útját? Oldják meg végre a Somogy geszti földügyet Somogygesztiben végére járnának most már a földrendezésnek, de van egy bökkenő... Ez a bökkenő pedig nem más, mint hogy a gazdák közül többen jogosan kérik vissza az Alsó­bogát! Állami Gazdaság által jog­talanul eltagosított földjüket. A köz­ségi tanács elnöke, Horváth Dezső elvtárs, már járt ez ügyben az ille­tékes megyei szerveknél, s ígérték is, hogy segítenek. De eddig még semmi intézkedés. Pedig most már a közel száz panaszos gazda igencsak »ostromolja« a tanácsot, mert itt az ideje, hogy vessenek. De hát hova, ha nem tudják melyik parcella föld kié. Most a sajtón keresztül kérik a somogygesztiek, hogy végre vizsgál­ják ki ügyüket a Megyei Tanács illetékes szakemberei, s intézkedje­nek. A mi hozzáfűznivalónk: ne fékez­zék, hanem segítsék a somogygesz­tiek földkérdését megoldani a Me­gyei Tanács földrendező szakembe­rei, mert különben az 6 lelkiismere­tüket terheli, ha miattuk nem vet­hetnek el időben a gazdák. Halló I Ott ki ? — ... He-he-he ... ha-ha-ha.. .1 Az idétlen, fülsértő kacaj elhallgatott. Még hallatszott aaonban mellette valami dörmögés, majd egy csattanós ízléstelenség. Aztán, amikor a patalomi tanácstitkár már harmadszor kiáltott a telefonba, a magyaratádi villanyszerelő lakásán is a telefonkagyló felé fordult a hívó fél. — ... Valami nőféle... nem ismered? ... — fordult a tanácselnök­höz a titkár. — ... Ne...em... A titkár elkapta a fülét és az arcára furcsa fin­tor ült. És még az elnök is tisztán hallotta a recsegő kagylóból az akadozó, különös lejtésű női hangot. — ... Sze...sze...szevasz...Pi.„picikém ... Döbbenten néztek egymásra. Az elnök nagyot nyelt, aztán intett a titkárnak, hogy csak hallgassa. — .. .Na, picikém, szólalj meg hát. — A patalomi tanácstitkár vagyok, tessék!... — ...Au!... Dohányzik...? Ne-e-e-em?! Tejfelesszájú! Nem mondták még, hogy tejszaga van? Hogy ezt idáig nem mondhatták a tanácstitkárnak, azt csak az el­nök láthatta a titkár tagadó fejtekeréséből, mert megszeppenésétől nem jött se igen, se más a nyelvére. A hölgy most úgy látszik környezeté­hez fordult: — Nem, nem hiszitek, hogy férfiakkal beszélek? Hukk. Gyámolta­lanok és úgy látszik unatkoznak ... Hé! — Recsegett teljes erővel a membrán-lemez. — Hallgassanak meg...! Énekelek valamit... A titkár az elnök kezébe nyomta a kagylót. Hát ki látott még ilyent. Éneklő telefon... Patalomban7...! De mielőtt felmérhették volna a való helyzetet, a felajánlott tett máris a megvalósuláshoz jutott. A kagylóban felcsendült a dal: »Oly távol, messze van hazám...« Megpróbáltuk kideríteni, hogy ki volt az a nő, aki Magyara’ádról a patalomi tanácstitkárral a fenti telefonpárbeszédet folytatta. A kere­­sAs sikerrel járt. Meglepetésünkre kaposvári. Nevét azonban munka­helyére való tekintettel nem közöl:,"k. Túlságosan is sok embernek kellene éppen foglalkozása révén, nap mint nap a szemébe néznie. Mi a történtek után is feltételezzük róla, hogy szégvellné magát. Bármeny­nyire is előrehaladt a távolbalátás és a rádióadás technikája, az »ének­lő telefon« gondolatával eddig még nem foglalkoztak. »Rögtönzött dal­­szolgáltatás« címén sem. A postának éppen elég gondot okoz amúgyis a telefonbeszélgetések lebonyolítása Hősünk akkor tenne helyesen, ha a jövőben kultúremberhez nóitó viselkedésével ezt a munkát segítené.

Next

/
Thumbnails
Contents