Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-29 / 74. szám
Péntek, 1951. márci*e *9. SOMOGYOKSZAG___________________ § гцяпвяанвяшюшаявьшаацяйштюяяяшшяяшаантвайШШ^ЯШШШМШШШШШ^^^Ш^Ш^ШЯШШШШШШ^^^^^^^^*^^^ вшшашжяшшвшшяшTM ^"""""'"к"""^""""^»""яяшат^твттятшяткаятшюяжш1юм^тиш»!твтшаттт1^пк^^м4^лш%»шмтеявла^жю!Яжтешю^-.^<-„A. kormány nyüatkozaíának szellemében dolgoznnk** Tudósítás a Megyei Tanács üléséről — Október óta kedden ültek össze először a megyei tanácstagok, hogy megvitassák a gazdasági és politikai eseményeket és a teendőket. László István elvtárs vb-elnök beszámolójának elején részletesen elemezte az október—novemberi somogyi ellenforradalmat. A népi hatalom megdöntésére irányuló mesterkedések október előtti és utáni összetevőit vizsgálta felszólalásában Szirmai Jenő elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára is. A honvédség, a rendőrség, az ügyészség napjainkig terjedő tevékenységét vázolták e szervek vezetői: Száraz Pál honvédőrinagy, Sólyom Gábor megyei rendőrkapitány és Csiszár János megyei ügyész. Homyák Mihály vb. elnökhelyettes, Nagy Imre és csoportja áruló szerepéről beszélt. — Népi demokratikus rendünk alapja ellen tőrt az ellenforradalom — mondja ki kemény, igaz ítéletét Nyári Pál református esperes. — Nem lanyhulhat harci kedvünk — folytatja. — Hiszen országépitésről van szó, amely történelmi feladat megvalósításának ezer és ezer ellensége lapul meg e hazában... Ne engedjük, hogy bárki is boszorkányos játékot űzzön a bírálattal. Legyen minden tanácstag ne csak az álamhatólom, hanem a szüntelen éberség hordozója is. így soha többé nem kerülhet sor újabb október 23-ra. A sokoldalú érvelés megszüli a határozat első pontját: »A Megyei Tanács elhatárolja magát a Nagy Imre—Losanczy Géza-féle áruló, pártellenzéki csoporttól. Az október 23-tól november 4-ig megyénkben lezajlott események sorozata ellenforradalom volt." Mi történt a tanácsokkal ? »Megyénk valamennyi községében arra illetéktelen személyek létrehozták a különböző elnevezésű »forradalmi bizottságokat-«, saját magukat ruházták fel minden hatalommal. Ezekben a bizottságokban helyet kaptak a kulákok, volt földbirtokosok, csendőrök és horthysta katonatisztek, de kirekesztették éppen a hatalom legjogosabb tulajdonosait, az egyszerű munkásembereket, dolgozó parasztokat és a becsületes értelmiségieket.« — hallottuk a beszámolóból. Aztán szó esett e hatalomhoz férkező szervek tevékenységéről is. Somogybabodon pl. a visszaérkezett gróf Pongrácz Dezső volt földbirtokosnak azonnal visszajuttatták a tanácsnál lévő ingóságait. A csurgói járási »forradalmi« bizottság pedig a határsávból korábban kitelepített, de most ismét idelopakodott osztályidegeneknek lakóházakat, állatokat, gazdasági felszerelést és pénzsegélyt adott törvénytelen módon. Törtek, zúztak, fontos okmányokat égettek el megyeszerte, és lázították a népet, üldözőbe vették a kommunistákat és a haladó gondolkodású embereket. Am voltak, akik szembefordultak velük. »Sokat köszönhetünk különösen a községekben lakó orvosoknak, akik a legnehezebb és legizgalmasabb napokban is csendre, nyugalomra intették a falvak fellázított lakosságát« — így emlékezik meg a hivatásszerető orvosok helytállásáról a tanácsülés beszámolója. Ismeretesek a november 4-e utáni rendteremtés részletei a tanácsok bázatáján. Most az a feladat vár a tanácsokra, megyei, járási és községi szinten egyaránt, hogy távolítsa el a tagság soraiból azokat az embereket, akik az ellenforradalom idején állam- és népellenes cselekedeteket követtek el. így rögzíti ezt a teendőt a tanácsülés határozata. Űzzük el végleg az infiíció veszélyét Az ellenforradalom súlyos gazdasági örökséget hagyott ránk. Anyag-, -energia- és fűtőanyaghiánnyal kellett küzdeniink, leromlott a munkaerkölcs, megcsappant a termelés, csökkent a termelékenvség. • Megyénk ipara 1956-os negyedik negyedévi tervéit 75,7 százalékra teljesítette. Az egy munkásra eső termelési érték •dig haladta meg a tervezettnek kétharmadát. A száz forint összbérre jutó termelési érték pedig harmincöt százalékkal a terv szerinti szint alatt maradt. Az ötvenhetes első negyedévi termelés sem alakult megfelelően. A munkások béralapja mintegy húsz százalékkal nőtt, a termelés viszont legalább harminc százalékkal kevesebb a tavalyinál. Világos, hogy ezt a gyakorlatot pem lehet tovább folytatni, mert az ilyen gazdálkodás az' inflációhoz vezet —» mondta Homyák Mihály elvttórs. Szirmai Jenő elvtárs is minden «építés nélkül, határozottan kifejtette: rosszabbul dolgozni, mégis jobban élni — azt jelenti, hogy egyes ráfizetéses üzemek csődbejutnak, bezárják kapuikat és munkásaik az utcára kerülnek. Az egyhangúan elfogadott határozat végrehajtása biztosítja, hogy kiláboljunk ebből a tarthatatlan helyzetből. Segítsenek ebben a munkában az üzemek munkástanácsai is. A dolgozó parasztság pedig ne kési eked jeli az adófizetéssel. Harminchét milliós tartozást hozott át a megye erre az évre. A jelenlegi eredmények sem nyugtathatnak meg bennünket. Az első negyedévi együttesen kezelt adóból mintegy tízmillió hiányzott március közepén. Különösen a marcali, siófoki és fonyódi járás súlyos lemaradása fékezi előrehaladásunkat. A tanácsok működése, az iskolák, kórházak, bölcsődék, napközi otthonok — a lakosság szociális és kulturális szükségletei kielégítését szolgáló intézmények fenntartási költségeit ezekből a forintokból, az adózók pénzéből kell fedezni. Ezért minden erőnkkel biztosítjuk, hogy a dolgozó parasztok és kisiparosok teljesítsék az állam iránti adófizetési kötelezettségüket. A szövetkezetekről A múlt év őszén és a télen nagy kárt szenvedett megyénk tsz-mozgalma. Október előtt 327 termelőszövetkezet működött Somogybán. E tsz-ek? harminc kivételével feloszlottak. November 4-e és január közepe között nem volt elég erőnk ahhoz, hogy végetvessünk a tszbomlasztásnak. Január óta ismét egymás után alakulnak meg vagy szerveződnek újjá szövetkezeteink. Leginkább a szegényparasztság tér vissza a közös gazdálkodás útjára. Eddig 93-ra nőtt a tsz-ek száma. A Megyei Tanács erkölcsi kötelességé javasolni a szegényparasztoknak — hangsúlyozta Szirmai elvtárs —, hogy szövetkezzenek. A somogyi parasztgazdaságok fele ötholdon aluli. Néhány holdból viszont nem tud megélni egy-egy család. — Igen, ez a világos beszéd, biztosan értenek belőle, akikhez szól. Nyilván a szegényparasztság és a középparasztság — egyelőre még kisebb része is helyesli a tanács határozatának ezt a pontját: »Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk továbbra is a mezőgazdaság szocialista átszervezését a szigorú önkéntesség betartása mellett. A VB mezőgazdasági igazgatósága a tsz-ek alakítását ott engedélyezze, ahol a tagság által elfogadott, a központi irányelveknek is megfelelő alapszabály szerinti működés biztosítottnak látszik.« Ez a határozat — megítélésünk szerint — kiegészítésre szorul. A jó alapszabály még nem minden! Az egyénileg dolgozó parasztság nagy figyelemmel fogja kísérni szövetkezeteink munkáját s csak altkor határozza el magát a belépésre, ha vonzó példát lát maga előtt. Ezért meg'évő szövetkezeteinknek a falu szocialista átalakításában megtisztelő szerep jut osztályrészül. Tsz-einkre irányul a falu figyelme s úgy kell dolgozniuk, hogy munkájuk elismerésre késztesse az egyéni parasztokat. Vonzó hatást viszont a régi, jól működő tsz-ek mellett csakis azok az új szövetkezetek tudnak gyakorolni a kívülállókra, amelyek a tagok önerejéből és az állam támogatásával rövid időn belül korszerű mezőgazdasági nagyüzemekké válhatnak. Az eneedé’vek kiadása, előtt tehát célszerű számbavenni a helyi anyagi forrásokat is és felmérni, mekkora állami segítségre van szükségük a szövetkezni akaró parasztembereknek. Rendezni kell a vitás földügyeket Fontos feladatként szabta meg a tanácsülés a mezőgazdaság termelésének, hozamának növekedését. A kötelező begyűjtés eltörlése után is a falunak jut osztályrészül az a feladat. hogy termelje meg a munkásosztály. a városi nép, az egész ország élelmezési cikkeit, s lássa el mezőgazdasági nyersanyaggal iparunkat, a belső fogyasztói igény kielégítésén túl adjon terményt, állatot és állati terméket exportra is. Ennek fontos módszere a szerződéses termeltetés és hízlaltatás: cukorrépa, dohány, rostnövény, aprómagvak, stb. termelése és állatok hizlalása. (Itt jegyezzük meg, hogy a svédek nagyon érdeklődnek a magyar lucernamag iránt. Nagytömegű és egységes árút azonban csak nagyüzemben, vagy társulás útján lehet és érdemes termelni!) Sajnos, a szerződéskötésekkel lassan haladunk. Ennek főoka sokhelyen a földügyek rendezetlensége. Ezt tette szóvá Bencs György jutái dolgozó paraszt is. Több mint hatezer gazdálkodónak a legégetőbb problémája ez! Fékezi a földrendezést némely helyen a tanácsok gondatlansága, pl. Vésén és Pusztaszemesen a községi vezetők nem akartak a földügyekkel foglalkozni. Másutt pedig maguk a parasztok lassítják a tempót a »vissza az ősi földhöz« teljesíthetetlen jelszó hangoztatásával. Véget kell vetni a huzavonának, ezt kí\ ánja meg a paraszti termelés biztonságossá tétele. »A földrendezésről a VB a következő tanácsülésen számoljon be« — így határozott a Megyei Tanács. öntevékeny társadalmi munkára van szükség Az ellenforradalom fegyveres erejének szétverése után ismét magukra talált tanácsaink fordítsanak nagyobb gondot a lakosság közvetlen szükségleteinek kielégítésére. Az elmúlt évekhez hasonlóan készítsék el közi égfej 1 észtéi i terveiket a helyi adottságok és lehetőségek figyelembevételével. Ezt most nagyon megparancsolja az élet, hiszen az ellenforradalom mintegy tizennégy milliárd forintunkat elherdált. Ezért a népgazdaság központi erőforrásaiból kevesebb anyagi eszköz jut a helyi igények kielégítésére, mint eddig. Számítunk az utak, dülőutak, javításához, a vízlevezető árkok tisztításához, járdák, stb. létesítéséhez a lakosság nagyobb mérvű társadalmi munkájára. Lesz mit tenniük a különféle állandó bizottságoknak, amelyek felélesztésének szükségességére dr Sivó József hívta fel a tanácsülés figyelmét. Zökkenjenek vissza teljesen a régi jó mederbe tanácsaink, de óvakodjanak minden hibától. A tanácstagok, akik a köz gondjait önzetlenül vállaikra vették, keressék fel ismét választóikat. A tanácsok és végrehajtó bizottságaik rendszeresen ülésezzenek, s váljanak területük jó gazdáivá. Törekedjenek valóságos sikerekre — soha ne elégedjenek meg egyetlen 1 átsza/téredmén nnyel sem, amint ezt Nyári Pál mondta. A közelmúlt eseményeinek tanulságai arra intenek bennünket, hogy ifjúságunk nevelését tegyük az egész társadalom ügyévé — követelte Nagy Mihály kollégiumi igazgató és Csiszár János megyei ügyész... És hosszan sorolhatnánk mindazokat a dolgokat, amelyekről szó esett ezen az ülésen. Az itt ismertetett határozatok is híven tanúsítják: a Megyei Tanács nemcsak szavakban helyesli a kormány nyilatkozatát, hanem tetteivel is igyekszik segíteni annak megvalósítását, Kutas József. Fogj иk kézén A kegyetlen és félelmetes napok szinte összezavartak, mindent Csöndör Lajos fejében. Az első döbbenet akkor érte amikor az irodában összesereglett emberek, az ő beosztottjai, munkatársai sorából többen is az ö és vezetőtársai azonnali elbocsátását követelték. Nagyon-nagyon erős kommunista-ellenes hang uralta akkor a levegőt. A vezérszónokok, akik azelőtt a munka hátráltatói voltak, s akiknek múltját, erkölcsi és magánéletét ném a legjobb jelzőkkel lehetett illetni, azok most teletcrokkal »sztálinistáknak«, »rákosistáknak« bélyegezték a régi, fegyelmet, rendet megkövetel« vezetőket. Állt az idegtépő szócsata. Becsmérlő, igaztalan rágalmakat zúdítottak a főmezőgazdászra. S akkor, abban a légkörben az is a feketelistára, az üldözemdők sorába került aki védelmezni próbálta a megrágalmazottat. Bogdán Ferencet még a teremből is kiküldték. A kommunistaellenes csábosok már-niár bizonyosra vették Csöndör Lajos félreállílását is. De nem. Felállt egy traktoros s megmondta: ő helytelennek, igaztalannak tartja Csöndör Lajos leváltását, végtére is mi lesz a gépállomással, ha a legderekabb vezetőket elzavarják. A traktorosok helyeslik ezt a beszédet. S nem engedik Csöndör Lajost. A csahosok visszahőkölnek, szembetalálták magukat a becsületes emberekkel. Sötétmúltú emberek, olyanok, mint Kaposi István, akinek minden eddigi munkahelyén ragadt valami a kezéhez, nem nyugodtak bele vereségükbe, hanem »forradalmi« játékba kezdtek, égették a vörös zászlókat, törtek, zúztak a gépállomás pártirodáján, sót maga Kaposi volt a főkezdeményező a tanácsház falában elhelyezett 19-es mártírok emléktáblájának a leverésében is. Fölöttébb sajnálatos, hogy a gépállomás becsületes, tisztaszéndékú dolgozói máig sera ebrudalták ki a munkástanács elnöki tisztéből a büntetett előéletű Kaposit. Pedig most már kiismerhették. Csöndör Lajost, a hajdani cselédgyerekből akadémiát végzett, a népi rendszer által igazgatóvá emelt kommunistát, az addig aktív pártmunkást is megtévesztették az események. Látta, tapasztalta, hogy itt a kommunisták ellen megy minden. Tudhatta, hogy a Kaposi-féle »forradalmárok« a népi rendszer ellen törnek, mégsem hullott le szeméről a hályog, sőt többek előtt szavát adta: többé nem lesz párttag. A veszély óráiban megrettent, kapitulált. Elárulta, megtagadta volna azt a pártot, amely kezébe vette , sorsát, amely tanulni küldte, embert csinált belőle, s azt á rehdszert, amely havi két és félezer forintos vezetőállásba ültette? De nehéz a szívekbe, gondolatokba belelátni! Vajon 6 is elfelejtette volna, hogy a kommunisták nemcsak tévedtek, a népi rend tizenkét éve nemcsak hibák sorozata, hogy az elmúlt tizenkét év sok-sok vívmánya megtestesítője mindannak, amit a magyar nemzet legjobb fiai évszázadok óta sürgettek, amiéi-t annyi sokan életüket, vérüket is áldozták? , Az október—novemberi napok bizonyítványkiosztó napok voltak az emberi jellemről, érzésről, célról. Sok párttagsági könyvvel rendelkező karrieristáról hullt le akkor a lepel. Ám Csöndör Lajost mégsem azonosíthatom velük, nem igaz, nem lehet igaz, hogy őt karrizmus hajtotta a pártba. Hiszen 6 nem volt törtető, egyszerűen, szerényen élt és jól, becsületesen dolgozott. — Egyik legjobb igazgatómnak tartottam és tartom Csöndör elvtársat, előrelátó, biztoskezű vezető. Szinte mindig pé’daképül állítottuk a többiek elé. Ennek alapján küldtük a Termelőszövetkezeti Tanácsba is. — Ez a tömör véleménye Nagy Árpád elvtársnak, a Gépállomások Megyei Igazgatósága vezetőjének. S ide kívánkozik, amit Keszericze János párttitkár mondott el róla: az e!lenforrada1mi napokban éjjel« nappal harmadmagával őrködött a gépállomás vagyona felett, megakadályozta egy esetben a benzintartályok felrobbantását is. A rendet, fegyelmet megköveteli, semmi rosszat nem mondhatnánk Csöndör elvtársról — jegyezte meg Úti Lajos, negyvenhatot! kommunista. A Csurgói Gépállomás kommunistái várják Csöndör Lajost, s várják, hogy józanul mérlegelje magatartását és ne szégyell je bevallani hibáit, ítélje meg őszintén októberi »ígéretét«, s a hibáktól, megalkuvástól mentesen jöjjön a kommunisták seregébe. A gépállomáson nem lesz töb >é negyven főt számláló — erőtlen — pártszervezet. Nem lesz, mert a kétszínűeket, a Berkes Istvánokat, a Hofferka Gyulákat, a rövid lélegzett? »párttagokat« nem engedik többé soraikba a kommunisták. Lám milyen jó a szimatja Kaposi Istvánnak, ennek a zagyvajellemű »forradalmárnak«, most a pártba kéretőzik, mert látja, hogy a kommunisták vezetésével formálódik népünk jövője ezután is, március 15-én pedig a vörös zászlót becsmérelte. Aligha éri meg, hogy felvegyék a pártba. De ott kell lenniök a legharcosabbaknak, a legbátrabbaknak, az igazszí vű forradalmároknak, a kommunistáknak. Ha Csöndör Lajos is annak érzi magát, akkor ott a helye. Fogjuk meg a kezét és segítsünk neki... Varga JózseL A főldmuvesszövetkesetek újabb feladatairól Az elmúlt időszakban és még jelenleg is a földművesszövetkezetek munkájának gerincét az áruellátás képezi. A földszövök megalakulásának idején viszont egész más volt a helyzet. Ekkor hivatásuknak megfelelően a paraszti élet csaknem minden területét átfogták. Az áruellátás mellett a termelési szerződések megkötésével is ők foglalkoztak, több helyen ők hasznosították a régi uradalmi birtokokból visszamaradt, s nekik juttatott vagyontárgyakat, üzemeltettek trafctorc-kat, cséplőgépeket. Mindemellett a paraszti termékek felvásárlását is csaknem kizárólagosan ők végezték a falun. Mindez a sokoldalú tevékenység kifejezte az egységes falusi föláművesszövetkezetek jellegét, s alapot adott a paraszti tömegek újszerű, lendületes kezdeményezéseihez. Később azonban felsőbb rendeletekre a szövetkezeti tagok akarata, sőt nem egy esetben tiltakozása ellenére a termelési jellegű, a parasztemberek életéhez, érdekeihez kapcsolódó feladatokat át kellett adniuk a különböző vállalatoknak, úgy hogy tevékenységük csaknem teljes egészében az áruellátásra, kisebb' mértékben felvásárlásra, s egy-két ipari jellegű, kisegítő üzem működtetésére korlátozódott. A tapasztalatok bizonyítják, hogy ez nem volt egészséges folyamat, s a földművesszövetkezetek gyakc rlati tevékenységűkkel nem tudtak valóban a falu egész életét, a paraszti munka egészét átfogó szervezetekké alakulni. Kétségtelen, hogy a földművesszövetkezetek vezetőségei, tagjai és dolgozói még ilyen körülmények között is segítették a paraszti termelést, bizonyos' cikkek, kisgépek beszerzésével. Az áruellátás jó megszervezésén, széleskörű politikai felvilágosító munkájukon keresztül a falu szocialista átalakításának megkezdésében is részük volt. Tudvalevő, hogy a falu életére három fővonás a jellemző: a termelés, az értékesítés és a fogyasztás. E hármas tagozódás egyetlen egységes folyamatot képez és a fővonások közül a lgfontosabb a termelés. Ettől függ ugyanis az értékesítés és a fogyasztás is. Ha jó és állandóan fokozódik a paraszti termelés, akkor a gazdálkodóknak több terménye, állata és állati terméke jút értékesítésre. Ezzel párhuzamosan a földművesszövetkezet többet tud felvásárolni, több pénzt juttathat á falu népének. Mindez törvényszerűen vonja maga után a fogyasztó* igények bővülését és újabb követelményeket támaszt a földművesszövetkezetek kereskedelmi munkája iránt A mi földművesszövetkezeteink egységes falusi földművesszövetkezetek s ennélfogva tevékenységüknek tükröznie is kellene az említett fő jellemvonásokat. Eddig is az volt a hiba, hogy — bár a szövetkezeti tagok döntő többsége dolgozó paraszt — a termeléssel csak kis mértékben és csupán közvetve foglalkoztak, főfeladatuk az áruellátás, s kisebb mértékben a felvásárlás volt. E gondolatok előrebocsátásával csak üdvözölni lehet a MÉSZÖV igazgatóságának azt a legújabb határozatát, hogy a megyében mintegy 10—15 nagyobb földszövnél mezőgazdasági szakembert, agronómust kell beállítani, s a MÉSZÖV is létrehozta a szövetkezetpolitikai és mezőgazdasági osztályát. Ez a szervezeti intézkedés jóllehet csak a kezdett lépés, mégis biztató jel arra, hogy a íöldművesszövetkezetekf munkája kezd helyes irányba terelődni, s új tartalommal bővül. Ezt mutatja már az a felhívás is, hogy a földművesszövetkezetek segítsék az ezévi termelési szerződések megkötését, pl. cukorrépa, stb. Mint ismeretes, a földszövök szervezetében jött létre az a több mint száz termelői társulás és szakcsoport a paraszti termelés legkülönbözőbb ágaiban, amelyek iránt me°yszerte oly széleskörű érdeklődés tapasztalható. Az egyszerű termelői társulások, szakcsoportok munkájának segítése, fejlesztése, a paraszti termelés segítése most már a termelési szerződések kötésével is legyen a földművesszövetkezeteknek olyan újszerű feladata, amely közelebb viszi őket tagjaikhoz, erősíti kapcsolataikat a paraszti tömegekkel és egészséges, új tartalommal tölti meg munkájukat. NAGY PÄL. MÉSZÖV szervezési előadó.
