Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-29 / 74. szám

— SOMOOYORSZAQ______________ í^nU-lyJLnöT^iriárcius 2». Mit tehet a Vlegyei Pártbizottság határozd tártuk végrehajtásáért a Somogy megyei Épületszerelő Vállalat A Megyei Pártbizottság . az ipar területén is megszabta a soronlévő gazdasági feladatokat... »Elérni é=. túlszárnyalni a múlt év szeptember előtti termelési szintet...« — mond ja a határozat első r#sze és ebből az egy mondatból világosan látni a célt, melynek megvalósításáért harc­ba indulnak az üzemi pártalapsaer­­vézetek és gazdasági vezetők. Hogyan harcolhatnak a határozat megvalósításáért a Somogy megyei Épületszerelő Vállalat kommunistái, amikor még alapszervezetük sincs, ée csak most van alakulóban? Ami­kor még a vállalat vezetőségében is. helyet foglalnak olyanok, akik az ellenforradalom bukása miatt sírdo­­gálnak? Ahol a munkástanács ja­nuár óta még csak nem is ülésezett? Lehet-e itt eredményes munkát foly­tatni, a határozat pontjainak mara­déktalan végrehajtásáért? ... De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük meg közelebbről a vállalat munkáját, hibáit és eredményeit, problémáit, valamint azokat, akik­nek kezükben van a megoldás kul­csa. Pár szót a múltról. Veszteségtől a nyereségig Ez nem volt könnyű munka és rövid idő. 1952-ben még »Megyevill«­­nek hívták a vállalatot, 1954-ben vette fel az Épületszerelő nevet. Ak­kor hozzájuk csatolták a Vízvezeték­szerelő Vállalatot is, mely korábban a Vaskombináttal működött együtt. 1954—55-ben komoly veszteség mu­tatkozott a vállalat mérlegeiben. 1955 novemberében helyezték a vál­lalat élére ifj. László Istvánt igaz­gatónak. Rövidesen kifizették a vállalat mintegy 889 ezer forintos adósságát, megszűnt az örökös »sor­­banállás«, azaz pénzhiány. 1959 első negyedében 95 százalékra teljesítet­ték tervüket, a második negyedév­ben már nyereségesek lettek, a hav­­madik negyedévben pedig országos első lett a vállalat, s megszerezte a kitüntető élüzem címet. Mindebből az látszik, hogy a vál­lalat tud jóí dolgozni, képes szép eredményeket elérni. De jött ektó­­ber és d'erékbatörte ezeket a szép eredményeket. Felmentik az igazgatót Megalakult az ideiglenes munkás­­tanács. Elnöke Bálint Albert, az üzem volt párttitkára lett, de az ő kezéből hamar kicsúszott az irányí­tás. Az üzem nyolcvan dolgozóin ugyan bizalmat szavazott ifi. László István igazgatónak, de az ideiglenes munkástanács melyben természete­sen az úgynevezett »hazafiak« vit­ték a hangot, leváltotta és rendelke­zési állományba helyezte az igazga­tót. így könnyebben lehetett a sza­bálytalan prémium elosztásokat, s más egyebeket is eszközöltetni. Kiss Lajos, a »forradalmi bizottság« tag­ja és társai a vállalat személygép­kocsijával Kaposvárra hoztak egy, a városból kitiltott plébánost, Pestre jártak, majd egy alkalommal Szé­kesfehérváron összetörték a vállalat gépkocsiját. Rölirig Béla főikönyvelő szintén elvitte a kocsit több alka­lommal, mert neki fontos funkciót biztosított a forradalmi bizottság. Megbízta a Somogy megyei vállala­tok felülvizsgálásával, s ezt a meg­bízólevelet Gábriel és Farkas írták alá. Vajon Röhrig Béla mit vizsgált ezekben a napokban? Hogy nem a termelést, és a pénztári bizonylato­kat vagy az állami vatfyon megmen­tjének lehetőségeit — az biztos. Mi a helyzet most? Kiss Lajos és Röhrig Béla is — a vállalat harmadik embere gyanánt — még mindig ott van a vállalatnál, dacára annak, hogy László elvtárs már többízben kérte a felügyeleti szervet Röhrig leváltására. A Me­gyei Tanács építési osztálya azon­ban jóindulatúan elnéz a kényes ügy felett. Az igazgató szerint jelenleg a szokásos háromnapos szabadságát tóin Röhrig Balatonszéplakon, csa­ládjától távol, gyengébb kapcsola­tait ápolva. Na-“»on jó összeköttetései lehetnek ennek az embernek — mondja Lász­ló elvtárs —, hogy így tudja tartani magát. (!) Megalakult a vállalat végleges munkástanácsa is, elnöke Szalor.tai László művezető. A munkástanács­ban természetesen egy kommunista ■sincs, de van benne jópár nem oda­­va'ó ember. A vállalat egyébként is gyűjtőhelye volt a csendőröknek, horthysta aktív tiszteknek, s ha­sonlóknak: A munkástanács január óta nem ülésezett, így nyílván a ter­melési költségek alakulásával sem tudhat: foglalkozni. Az MSZMP alapszervezet most aktkult hat taggal. Eldönteni azon­ban, hogy ki legyen a vezetője, sen­ki nem tudja, mert a tagok egyike sem akarja vállalni. Szalontai Lász­ló művezető, a végleges munkásta­nács élne ke rendes ember, érti a Szakmáját, jó munkás is, de fél a felelősségtől, húzódozik a konkrét állásfoglalástól. Úgy szeretné, ha mindent az igazgató csinálna. A ter­melési költségek csökkentése talán r.em annyira népszerű feladat, mint a bérrendezés, de a munkások érde­kében ezt is kézbe kell vennie és tartania a vállalat munkástanácsá­nak. Az első negyedév eredményei л vállalat január havi tervét 86 százalékra, februári cervét 92 száza­lékra teljesítette. Az egy főre eső termelés jól alakult. 1956 első negye­dében az egy főre eső termelés 4250 forint volt, most. 4900 forint. Ez a termelékenység emelkedését mutat­ja. A vállalat márciusi tervét előre­láthatólag teljesíti és ugyanakkor tovább csökkenti a termelési költsé­geket is. Nehézséget okoz azonban a gépjárrnühiány. A vállalat főleg vi­déki munkákon dolgozik, állami gazdaságok villanyhálózatának ki­építésén, vízvezetékszerelésen s ha­sonlókon, így nagy szüksége van gépkocsikra. Jelenleg azonban csak egy kis kocsit tud üzemeltetni. A ta­nácsnak nincs gépkocsikerete, adni nem tud. Aki adhatna, a másik fel­ügyeleti szerv, az Építésügyi Mi­nisztérium nem ad, mert a Somogy megyei Épületszerelő tanácsi válla­lat. Ök inkább a minisztériumi vál­lalatokat támogatják. A Megyei Ta­nács illetékes osztályának meg kel­lene keresni a módot a súlyos gép­jármű-probléma megoldására. Az anyagellátás sem kielégítő, mert a készletező vállalatok nem tudják kielégíteni a kaposváriakat a kívánt árucikkekkel. Akadályozza még a vállalat munkáját a tervek hiánya is. Még egy negyedévre előre sem tudják, hogy mit kell szerelniük, milyen éoítkezéseknél kellene köz­­reműködniök. Az anys"ot viszont — mondja Hangyák Mihály művezető, — már 1960-ig részletesen kellett igényelni. Ez bizony a tervgazdálko­dás megtréfélása. Van-e reménv a nehézségek dacá­ra is, horv a vállalat meevalósítia a Megyei Pártbizottság iparra vonat­kozó határozatát: növeli a terme­lést, eléri a szentemben termelési szintet? Van! Ehhez azonban a vál­lalatvezetés és a munkások össze­fogáséra. a munkástanács és a válla­latvezetés jobb kapcsolatára és az alakuló pártszervezet jó munkájára lenne szükség. Mi a teendő? Mint ahogy a többi üzemnél, a Somogy megyei Épületszerelő Válla­latnál is elérték a bizonyos »szem­re« kielégítő munkalendületet. Azi eredmények azonban — és itt az önköltség alakulása a leglényege­sebb —, még nem kielégítő. A szep­temberi—októberi, tehát a harmadik negyedévi szintet el kell érni, túl kell szárnyalni. Ez azonban, ilyen körülmények között, ilyen munka­stílussal nem biztosítható. Ehhez az кеЯ, ho«v a munkástanács kiszorít­sa magából a nem odavaló eleme­ket, rááújon a termelési kérdések megoldására, több segítséget adva a vállalat vezetőinek. Az alakuló i'*<:S'7Mfp-alapRzervezetre rengeteg leiadat elvégzése hárul. A vállalat derék, becsüleles munkásgárdáiára támaszkodva elszigetelni a vissza­húzó erőket, hangot adni a termelés emelésére, az önköltség csökkenté­sére törekvő embereknek. Foglalkoz­ni a gazdaságosság problémáival, összefogni e célból a vállalat műsza­ki gárdáját és a többi munkásokat. * felügyeleti szerv pedig vizsgálja leiül Röhrig főkönvvelő októberi magatartását, ne féljen belenyúlni a darázsfészekbe. A Sőmo"v megyei Épületszerelő vállalat dolgozói jó úton indultak el ahhoz, hogy megközelítsék az él­­üzem cím korában elért eredményei­ket. De ha kellő eréllyel fáradoznak ezért a célért, még jobb munkasike­reket tudhatnak maguk mögött. Az­zal csak erősödik a vállalat, ha bát­ran feltárja a belső hiányosságokat. A Megyei Pártbizottság határozata 'tat mutatott. A vállalaton a sor, цотг a nehézségek dacára is meg­valósíts* a határozat rájuk eső sza­kaszát. Szüts István. A KIS „SEQÉDMESTER" A ROKKANTTELEPI HÁZAK nagy-nagy nyugalommal sütkérez­nek a tavaszi fényben. Az előttük futó országút, mintha nem is csalc néhány méterre, de valami nagy messzeségben vonulna mellettük. A lakók a hétköznapok délelőttiéin szerte dolgoznak,, ki a földeken, ki a gyárakban. Ilyenkor az utca hen­tesüzletét sem igen látogatják. — Tisztaság van abban, csend és nyu­galom. A kolbász fogason álmodik, a szalonna a búra alatt nyújtózik és a zsírkockában mozdulatlanul áll az óriási henteskés... De most valaki közeledik: friss kenyeret tart a kezében, kendője, ruhája egyszerű, feketeszínű, mint az 50- 60 év körüli néniké szokott. Meg­áll az ajtóban. Kacag, aztán fenn­hangon bekiált: — Na, mi újság, kis boltosle­­gény? Neked még hintaló kéne ám, hehe ... A pöttöm mindénségit... De azért, el ne vigyenek ám innen, kis pofám!... M a így üdvözölte Nusi néni Ge­lencsér Kálmán 16 éves boltvezetőt. Most ezek a szavak felbőszítették. Arcába szökött a vér, ábrándozó kék gyerekszeme zavarossá vált és vékony szájaszéle keserűen vonag­­lott. Elkapta a kés markolatát és olyat nyisszantott a zsirkockából, hogy megreccsent belé a hentes­asztal. Feldobta a mérlegre. A mu­tatószál ijedten szaladt a szám­lap egyik végéről a másikra. Még azt látta, hogy a négyes számot cé­lozta meg, de akkorra már homá­lyos lett a környezet, a szíve erő­sen vert és a vér még mindig nyugtalanul az arcában lüktetett. A képzelete elszaladt, vissza a tör­ténet elejére. — ... Nézze, Gelencsér barátom — mondta komolyan az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetője — úgy határoztunk, hogy miután a segédvizsgát jó eredménnyel letet­te, magát a rokkanttelepi hentes­üzlet vezetésével bízzuk meg ... Vállalja? Azt akarta mondani, hogy hiszen ő tegnap délben csak viccelt, csak a társainak mondta, hogy... -No. ’ . Vállalom, igazgató elvtárs! Ha valami nehézsége akadna, forduljon bizalommal a vállalat ve­zetőségéhez. Fizetését a mai nappal 8S0 forintra emeltük. Ha nem csaló­dunk magában, hamarosan több is lehet. Holnap vegye át a bú» tot. Minden jót!... Kirohant és elfelejtett elköszön­ni. A sapkáját gyűrte a markában, és csak ment, de nem tudta, hova. Később vette észre, hogy a ked­ves emlékű hentesüzletet, ahol ed­dig több társával is tanult, már há­romszor is elkerülte anélkül, hogy észrevette volna. Pedig oda akart eljutni, Markos Dezső bácsihoz, hogy megmondja neki most. _ A srácok... elhiszik vajon? Nem, nem hihetik el. — Nézd, a kis nyamvadt Gelencsér... — hallotta a gúnyt — még beveszi, hogy tény­leg ... Hát április bolondját járat­ják vele? De február van, meg az­tán az igazgató komoly ember, ilyent nem szokott... ... Jó idő volt azon az estén, nyugtató jó idő. Most nem sietett haza a szokott időben. Mit szól majd az apja? Na dehát nem illik ilyenkor gyerekesen, korán beállí­tani és azt mondani: »ke-zit-csó­­kolom!« Nem, mától kezdve nem illik ez már. Este tíz órakor, fog hazamenni és azt mondja határo­zottan, ha belép »Jó estét!« A kis öccsének meg, hogy szervusz, öcs• kos... — A Kapos olyan csendesen folyt az épülő új híd alatt, Ge­lencsér Kálmán a korlátnak tá­maszkodott, s nézte a vizet. Csend volt körül. Csak néha sietett egy­­egy elkésett ember hazafelé. Hol­naptól minden más lesz, holnap­tól. .. Először is szépen kitisztítja a boltot. Ragyogjon úgy, mint egyik sem a városban. Aztán szépen be­rendezgeti, a szalonna mindig gusz­tusos legyen, legyen zsír a Rokkant­­telepieknek, a hús mindig időben és frissen álljon készen. Ügy tud­ja, ezek a Rokkanttelepiek mind munkások, olyanok mint az apja. Bohóckodni nem lehet. Kemény em­berek, és ha nem viselkedik rendes emberhez méltóan, egy napon nya­­konragadják és kiteszik onnét, mint egy üres velőscsontot. Nem, még mindig hihetetlen, hogy ő holnap­tól. .. Dehát bíznak benne, ezt mondta az igazgató... Akkor is bíz­­nak-e vajon benne, ha hatezer fo­rint forgalmat bonyolít le egy nap? Milyen jó is a mai »srácoknak«, dé­delgetik őket, tekintélyük van, bez­zeg. .. Hogy is emlegette az apja? Träger voltam komám, tróger a te korodban... Senki. Érted? Ti meg nem tudjátok, mit tegyetek jó dol­gotokban. .. IZZADT A HOMLOKA. A Ka­pos mintha zavarosabban sodródott volna a sötét híd alatt — ... Gaz­ember soha nem lesz! 16 év ta­pasztalatát úgy... tizenhat év?!... Mit lehet 16 évvel tapasztalni? Nem, ő még bizony nem tapasztalt, csak látott, látott szemetet, és látott vi­rágot. .. Mindig azok az emberek tetszettek, akikben soha, soha nem lehetett csalódni. Valahonnan vonatfütty hallatt­­szott és a közellévő vasútról éle­sen hasított egy síp. A két ütközí visítva csattant össze. Amikor haza­felé indult, a Rokkanttelep felett mén idevenni ragyogtak a távoli éjszakai fények. -A MÉRLEG MUTATÓSZÁLA MEGÁLLT... Ennyi. Nem is tud­ja mi*rt mérte meg ezt a szalon-ч nát. Dehát nem baj, jó ha tudja az ember a dolgokról, milyen a sú­lyuk. Az üvegablakra, tévedt о te­­т.- '-,-0 mic'mókás alakja ott állt a nagy üvegablakban. A hát­­f, c-'ak az alakja ug­rott ki furcsán, élesen... Szó, ami szó, igaz, hogy kicsi vagyok... igaz, hogy csak 16 éves vagyok, azt hiá­ba is tagadnám. Lassan mosolyra görbült a szája. No, de az öreg Nusi nénit én ismerem. Nem azért mondta ő azt nekem az imént, mert nincs előtte tekintélyem, csak mondta, és különben is hozzátet­te: — El ne vigyenek ám innen, kis­pofám. ., Hm, hát a Rokkanttele­pen már hiányoznék?... A tükör­ben ekkor mögéje lépett valaki, le­het, hogy csak képzelődött. Borzas, barna leányfej bukkant ki a ho­mályból. Anni! Gondolatban gyak­ran itt járt mellette és ilyenkor mintha könnyebben menne minden. Ö is tudja, hogy még fiatal, hogy még csak »seqédmest r«. Talán jobb is, talán szebb is így, gyerekénekkel férfifeladatokat megoldani... SZEGEDI NÁNDOR. Sokan tapsoltak már és sokan fejezték ki őszinte elismerésüket a kicsinyek együttesé­nek, a toponári úttörő­­zenekarnak. Bár a nagyközönség előtt csak akkor váltak iga­zán ismertté, amikor a múlt évben büszkén vitték el a pálmát a megyei kulturális se­regszemléről. Kevesen tudják azon­ban, hogy ez az együt­tes ma is működik, s készül az év újabb hangversenyeire. A há­rom harmonikából, 30 furulyából, nyolc hege­dűből és ütőhangsze­rekből álló zenekarnak KICSINYEK ZENEKARA 56 ifjú tagja van, s az általános iskola ének­karával együtt igen te­kintélyes együttest al­kotnak. Külön érdeme a ze­nekarnak, vezetőjének: Kertész Sándor iskola­­igazgatónak, hogy sa­ját erőből szerezték be és javíttatják hangsze­reiket. A mintegy 40 000 forint értékű hangszer többségét maguk vásárolták sa­ját hangversenyeik és a színdarabok bevéte­léből. Nemrég 15 000 forintos zongorát vet­tek. A jó kezdeménye­zést és munkát azon­ban illő értékelni. Ezért a tanács is hoz­zájárult az anyagi ki­adásokhoz mintegy nyolcezer forinttal. Hogy mit csinálnak most a zenekar tagjai? Tanulnak. Tanultak az októberi események ideje alatt is, de az­óta rendszeresen, he­tenként kétszer próbál­nak. Indulókat, népdal­­feldolgozásokat mutat­nak majd be — idén először — a május 1-re tervezett toponári Sa­­népségeken. A kis úttörők öröm­mel muzsikálnak, fej­lesztik zenei készségü­ket. Nem egy van kö­zülük. aki középiskolás korában majd zeneis­kolába akar járni, sőt a tehetségesebbek kö­zül egy-kettő szívesen választaná a zenét életpályájának isi A nagyobbak, akik itt­hon maradnak a falu­ban. a népi zenekar­ban folytatják a mu­zsikálást, bár ez bizo­nyos mértékig — a szak­képzett vezető hiánya miatt — visszafejlődést jelent számukra. A néptanítót magasra kell emelnünk November 4-e után nagyon sok szó esett megyénkben az értelmiség, elsősorban a pedagógusok tevékeny­­; ségéről. A pedagógusok magatartá­sával, tevékenységével kapcsolatban ;a következő vádakkal lehet találkoz­ol: a pedagógusok a nacionalista, so­­■viniszta nézeteket hirdették és hir­detik; felelősek az ifjúság magatar­­: fásáért; ők voltak az ellenforradalmi ; megmozdulás vezetői, stb. [ Amikor a pedagógusok meghason- i lásáról hallök, az jár az eszemben, ! ha meghasonlottak, nem gyenge ! idegzetük volt ennek az oka. Ha el­les úsztak, félresiklottak, nem banán- I héjon csúsztak el. Semmit sem ért­­[ hetünk meg és semmit sem javítha­> tunk ki, ha nem elemezzük a múltat, íaz okokat, s ha nem világitjur. meg : a h átteret. > A nacionalizmust, a sovinizmust terjesztették. ; Valóban, a pedagógusok körében -nagyfokú sovinizmus, nacionalizmus í uralkodott el, amely még ma sem E szűnt meg. Mik ennek az okai7 Gon­doljunk csak arra, hogy a Horthy­­rendszer 25 éven át fasiszta ideoló­giát, a nacionalizmus, sovinizmus [eszméit hirdette, terjesztette a szov­­[jetellenes rágalmakat. így nevelték í a tanítókat, és így neveltek a tarítók [is. A tanító nap mint nap hallotta • és látta a nacionalizmus, soviniz­­: mus megnyilvánulásait. A tanító vi­­[lágnézetét áthatotta a burzsoázia ve­­[ szedelmes fegyvere, a nacionaliz­mus és a sovinizmus. Gondoljunk csak arra, hogy a felszabadulás után milyen is volt a burzsoá világ­nézet, a nacionalizmus, swinizmus ellen vívott harc. Az MDP elítélte a marxizmus—leninizmustól idegen eszméket és nézeteket, de nem ví­vott megfelelő es eredményes eszmei harcot ellene. Figyelembe kell ven­nünk azt is, hogy a marxizmustól idegen eszmei nézetek nem szűnnek meg máról holnapra, hol erősödnek, hol gyengülne* s ez az adott körül­ményektől, a párt ideológiai munká­jától függ. Gondoljunk csak arra, hogy a szocializmus építésének bel­ső és külső ellenségei éveken át nagy politikai hadjáratot í ilytattak népi demokratikus rendünk ellen, hogy a propaganda minden eszközé­vel táplálták, szították, erősítették a nacionalista, soviniszta nézeteket, a szovjetellenes rágalmakat. Ezen a téren értek el bizonyos sikereket, majdnem meg tudták valósítani cél­jukat a »nemzeti kommunizmus­­jelszava alatt. A nacionalizmus és a sovinizmus nagy mértékben elter­jedt az októberi és novemberi hó­napokban hazánkban, a munkások, parasztok körében is, de még na­gyobb méretekben az értelmiség — a pedagógusok körében. Akadtak pedagógusok, akiket va­lóban nagy mértékben áthatott a burzsoázia ideológiai fegyvere, s nemcsak áthatotta, hanem aktívan terjesztették is e nézeteket. Ugyan­akkor azonban figyelembe kell v:n ni, hogy akadtak pedagógusok, akik józanul és megfontoltan cselekedtek, akik felléptek a marxizmus—leniniz­­mustól idegen nézetek, így a nacio­nalizmus, sovinizmus megnyilvánu­lásai ellen, s ezek voltak többségbe». Még nagyon sok tennivalónk va* ezen a téren, hogy az igazi hazafiság, a nemzetköziség érzése hassa át dol­gozó népünket, közte az értelmiséget ts. Nem nevelték. Tudvalévő, hogy az ifjúság eg> ré­sze, és bizony tekintélyes része, пел a magyar ifjúsághoz méltóan csele­kedett és gondolkodott. Persze, ha már ezért felelőst kell keresni, köny­­nyen meg lehet találni a felelőst, e tanító, a tanár, a pedagógus szemé­lyében, »aki hivatalból felelős« 'Z ifjúságért. Megyénkben valóban so­kán választották az oknyomozásnak e könnyű, de igen csalóka útját. így nevelték a mi fiainkat a pedagógu­sok? — hangzott a megrovó kérdés. Igv bizony, így nevelték. De kát W nevelte így? A pedagógus? Az is. Megkérdezhetnénk, de ki aeveite a pedagógust? A kor nevelte őt !s, a kor sok-sok eszméje, jelensége ne­velte a diákot is. Nevelte az titea, a család, a könyvek. Kérjük száma* a pedagógustól azt, hogy az ifjúság soraiban már október előtt a einiz­­mus, a felelőtlenség jc’ei mutatkoz­tak? »De hiszen én nem neveltem cinizmusra a diákokat — válaszolja a pedagógus. — Én csak a történel­met oktattam a tanrend és a tan­könyv szerint.« És igaza »an. Való­ban azt tette, amit kellett. A hiva­talos tanrend és a tankönyv eaerint oktatott. Vajon 6 tehet-e arról, hogy így kellett tanítani: »Diákjaim, cet a szakaszt, ami Jugoszláviáról szál, fci-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents