Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-29 / 74. szám

PéBtek, 1957. március 29. SOMOGYORSZAG 3 Nem építettek ki .snndisznóóllásokcrt" a Fonyódi Járási Pártbizottságon! Aaokban az ellentmondásokkal teli, viharos és pi zakód ó novembervégi napokban a Népszabadság egy cikke »sündisznóállásnaik« nevezte a Fo­­nyódi Járási Pártbizottságot, ahol el­fogult elvtársak akkor állítólag a párton belül keresték az ellenséget és figyelmüket nem az igazi ellen­­forradalom ellen irányították volna. Azóta négy hónap múlt el, az esz­mei botlások és tévedések helyét mind nagyobb tisztánlátás követte. Az elhamarkodott vádaskodások ko­ra lejárt és ennek helyét a tényleges hibák bírálata váltotta fel. Ma el­mondhatjuk: a kommunisták hovaál­­lását ée hűségét nem szavaik, hanem tetteik döntik el. Tartozunk az igazságnak és a fo­­nyódi elvtársaknak is ezért azzal, hogy négyhavi munkájuk alapján bíráljuk el őket, mert ez idő alatt dőlt el, hogy jól vezetik-e a párt talnraugrott hadseregét, helyes dön­téseket hoztak-e az igazi ellenséget szétverő támadásokkal kapcsolatban és jól politizáltak-e a nép körében a párt iránti bizalom, a régi pozíciók visszanyerése érdekében. Úgy gon­doljuk, a legjobb helyreigazítást ez adja meg, a legjobb bizonyítékokat csak ez tárhatja fel. Szükségesnek teitjuk ezt azért is, mert a pártbi­zottság több tagja megbántva érzi magát ée meet már szeretné lezárt­nak tartani az ügyet. Mi volt és mi van a pártbizottságon Tagadhatatlan, hogy október elő ti voltak elvi viták az elvtársak kö­zött. Sokaknait — nemcsak ott — nem tetszettek az Irodalmi Újság cikkei, a pártellenzék szerepe és fel­lépésének módja, a «sztálinisták- és »rákosisták« jelzője. Az események őket igazolták, de azért nem köve­telték senkinek a fejét esetleges előbbi elvi tévedéseiért, hisz való igaz. hogy sekan nem láttak akkor tisztán. Ugyanazok az elvtársak varrnak most is a pártbizottságon és más szerveknél — kivéve a racionalizál­­taio.it —. akik álékor ott dolgoztak. A vezetőknek senki leváltása vagy elküldése nem állt szándékában, akik elmentek, önként, saját elhatá­rozásukból tették azt. Panaszt ezzel kapcsolatban sem a megyei, sem az országos szervek még nem kaptak. Viszont a megmaradtak — a párt­­bizottság és a párttagság bizalmából •— Nemes .Tános, Koncz István, Schneider László. Vörös József, Pé­ter József e’vtársak mind régi párt­munkások. Ök. úgy mint október előtt, most sem kímélik erejüket, írest is azt teszik, amit a párthatá­rozatok és saját meggyőződésük elő­írnak számukra. Szervezik és vezetik a párt hadseregét November 4. után — sőt azt meg­előzően is! — jártak a párttagság Időzött, lelkesítették, óvták, figyel­meztették ókét. A pártszervezés, ha hullámvölgyekkel is, de eredményes­nek mondható. A 28 községben 40 pártalapszerv alakult, a régi párt­tagság egyharmada belépett a tag­ság közé, és sole új párttag — peda­gógusok, egyénileg dolgozó parasz­tok (Ordacsehiben, Gyugyon, Táskán) — megkeresték az utat hozzájuk. Az aktivitásra jellemző, hogy a já­rási intézőbizottság ülésein minden­ki hozzászól és jó javaslatokat tesz, a községi pártelnökök értekezleteit a déli vonatig sent lehet lezárni a sok hozzászólás miatt, és a munkásőrség osztagaiba mégegyszer annyian je­lentkeztek, mint amennyi jelenleg szükséges volna. A pedagógusolt kö­zött már jó korán elkezdték a felvi­lágosítást, kerülve a hibás általáno­sításokat, és elérték, hogy a kommu­nista pedagógusok ma már önálló vi­­tadélntánoket tartanak kollégáik számára. A 19-es kommunisták ösz­­szehívésa is bizonyította, hogy biz­tosan támaszkodhatnak az öregekre. A járási tanács vezetőit megbízták a tanácsban dolgozó kommunisták kö­zötti politikai munkával, aminek kö­vetkeztében a községi tanácselnökök túlnvomó része párttag-felvételét, kérte. Most elkezdték az alapszerve­­zetek munkájának módszerbeli se­gítését, hogy azok is aktivizálhassák tagjaikat. Mindenhol kialakítják a vezetőségeket, bizonyos munkameg­osztást javasolnak számukra. De ne hallgassuk el a fogyatékos­­sápokat sem. A párttagság összeté­telében nem kielégítő a munkásekés a nők aránva. Nagyon elmaradtak az ifjúság, különösen a KISZ érdeké­ben végzett munkában, a nők szer­vezetének segítésében is többet te­henek vohna. Többet kellene mozog­niuk a réei párttagság körében is: ta’án erre is felhívhatnák a harco­sabb új párttagokat és vezetőket. A fontos azonban, hogy a pártbizott­ság maga is látja munkájának e fo­gyatékosságait, ez a vizsgálódásra, a tevékenység gondos ellenőrzésére mutat és biztosítéka lehet a munka tökéletesítésének. Együtt a néppel — az igazi ellenség és a téves nézetek ellen! A járás vezetői nappal a földeken keresik meg az embereket, elbeszél­getnek velük, este kisgyúléseket. pártnapokat tartanak, munkéstanács- és gazdagyűléseken vesznek részt. Felszólalásaikkal növelik a párttag­ság erejét és hitét és soli barátot S7‘ ;rznek nekik. Folyik a harc, mely e; yre több sikert hoz a párt és a nép üg\ •' nek, s egyre kisebb térre szorul az l : forradalom. A párttaggyűlé­sek s... kedélyesek, vitatkozó szelle­műek, bátrak, követelik a rend meg­teremtését A karhatalom erős, mert jó a pártszervezetekkel és a járással a kapcsolata. A munkástanácsokban nincs megalkuvás. A Lengyeltóti Gépállomáson, ahol a tanácselnök is párttag, a pártgyúlésen vitatták meg a munkástanács októberi tevékeny­ségét, és üzemi gyűlésen a dolgozók­kal együtt tisztították meg az oda nem való tagoktól. A lakosság bizalma egyre jobban a párt felé fordul. Ennek legfőbb mutatója, hogy naponta 30—40 em­ber is megfordul az épületben ügyes­­baios panaszokkal, pártügyekkel, ta­nácskozás céljából. Nemes elvtársat kora reggel még lakásán is felkere­sne. Az elmúlt hónapban 14 levél is érkezett a községekből, amelyekben szeretettel kérik a pártvezetők se­gítségét. Igaz, érkeznek másfajta le­velek is, amelyek fenyegetik, mocs­kolják, rágalmazzák őket, persze névtelenül, mert nyíltan kiállni ezek­nek a fasisztáknak nincs bátorságuk. De ez teljesen érthető számukra: tudják a fonyódi pártbizottságon, hogy most dolgoznak jól. A négyhavi munka mérlege, me­lyet felállíthatunk, tehát nem rossz, sőt dicséri a fonyódi elvtársakat. Mondjuk meg ezért, hogy ha no­vember 4. után a oártbizottság egy­általán «-sündisznóállásba« került, akkor ez a pártra támadó külső el­lenség ellen irányuló védelem volt, amelyet fokozatosan kiszélesítettek, majd a talpraugrott kommunisták­kal általános támadásba mentek át és ma az ellenforradalomnak még sündisznóállásra sincs ereje és le­hetősége. Szétverték őket, megsem­misítették ókét s rajta lesznek, hogy még egyezer ne támadhassanak fel sem Fonyódon, sem másutt ebben az országban. Csákvári János Szombaton újabb félmillió angol munkás lép sztrájkba London (MTI). Az angol hajóépítő és gépipari munkások szakszervezeti szövetségének végrehajtó bizottsága szerdán másfél óra hosszat tanács­kozott a sztrájkhelyzetről. A ta­nácskozás után a szövetség elnöke, Harry Brtoherton bejelentette, hogy a végrehajtó bizottság határozatot hozott, mely szerint miután a mun­káltatók továbbra sem hajlandók tárgyalni, s teljesen közömbösek az ebből eredő következmények iránt, a végrehajtó bizottság kénytelen megtenni a szükséges intézkedéseket a március 15-én egyhangúlag hozott határozat megvalósítására. Március 30-án, szombaton 500 ezer gépipari munkás kezdje meg a sztrájkot Nagy-London területén. A határozat több nagy repülőgéo-. szerszámgép-, villamossági- és autó­gyár, precíziós műszergyár, gramo­­fonlemez-gyár és sok száz egyéb ipa­ri vállalat életét fogja teljesen megbénítani. fl párthatározat után a Kaposvári Cukorgyárban Az ellenforradalom nagyon sok dolgozót megtévesztett Kaposvárott is. Több üzemben sztrájkoltak, nem vették fel a munkát, támogatták az ellenforradalmat. A Cukorgyárban sikerült megértetni a dolgozókkal, hogy a sztrájk az ellenforradalmat támogatja, és így elérték, hogy a munka nem állt le még december elején sem, amikor a szakszervezet is meghirdette a 48 órás sztrájkot. Ékre az eredményre jogosan büszkék a cukorgyár! kommunisták. Amikor pedig megtudták, hogy Budapesten megalakultak az első munkástaná­csok, a kommunisták kezdeményez­ték az üzemben az ideiglenes mun­kástanács létrehozását. Ennek ered­ménye az volt, hogy az ideiglenes munkástanács 33 tagja közé 19 kom­munistát választottak be. Elhárítottál« a pártellenes hangulatot Azután megalakult az üzemben a pártszervezet is. Kezdetben bizony találkoztak olyan hanggal, még az ideiglenes munkástanács néhány tag­jának részéről is, hogy: nincs szük­ség az üzemben pártszervezetre. Ezt a hangot, amelyet az ellenség igye­kezett terjeszteni, hamar leszerelték. Erő volt a pártban, a kommunis­tákban. Nagy segítséget jelentett, hegy az üzem igazgatója, Tabák La­jos elvtárs maga is régi kommunis­ta és mindent megtett, hogy megala­kuljon és erősödjön a pártszervezet Hét taggal alakult meg a pártszer­vezet, de a felvilágosító szó eredmé­nyeképpen egyre több régi tag lépett be a pártba, s egyre több új belépő is kérte felvételét. Megválasztották az állandó munkástanácsot, amely­nek elnöke kommunista lett, s rajta kívül még tíz másik kommunista is helyet kapott a munkástanácsban. A párthatározat után Február végén mintegy 30—40 tag­ja volt már a pártszervezetnek. Ek­kor jelent meg az MSZMP Központi Bizottságának határozata, amely a pártépítés hibáira is felhívta a kom­munisták figyelmét Etet. a határoza­tot és az ezzel kapcsolatos feladato­kat a Cukorgyár kommunistái tag­gyűlésen tárgyalták meg és újult erő­vel kezdtek hozzá a páirtépítési mun­kához. Tabák Lajos, Major György, a pártszervezet intézőbizottságának elnöke, Molnár Sándor, Nagy József, Laki László elvtársák jártak élen a pártépítési munkában. Beszélgettek a régi MDP-tagokkal, de a párton­­kívüli dolgozókkal is. Ma már az üzemi pártszervezetnek 80 tagja van. A párthatározat megjelenése óta 40 elvtársat vettek fel az MSZMP so­raiba, köztük 30 volt MDP-tagot és 10 új belépőt. A kommunisták a párt erősítése mellett nagy gondot fordítottak a fiatalok segítésére is. Támogatták a fiatalok kezdeményezését, s ennek eredményeképpen március 21-én megalakult és dolgozik az üzemben a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A kommunisták és a munkástanács példát mutat Fontos feladat volt az üzemben a munkafegyelem megszilárdítása. Az ellenforradalom ideje alatt és utána is egy ideig rossz volt a közlekedés. Ezt a vidékről bejáró dolgozók kö­zül többen kihasználták és néhány esetben igazolatlanul késtek. Ugyan­akkor munkaidő alatt az üzemben tárgyalták az ellenforradalmi ese­ményeket. A kommunisták és a munkástanács-tagok erre felfigyel­tek és felvilágosító szóval és példa­­mutatással elérték, hogy ma már nincs késés, és a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása is jó. Az üzemben a kampány már be­fejeződött. Most a gépek karbantar­tását végzik, készülnek a következő kampányra. A karbantartási munká­itoknál eddig teljesítménybérezés volt. Ezt most megszüntették és a munkások órabérben dolgoznak. Az előző évekhez viszonyítva az a ta­pasztalat, hogy mennyiségileg nincs elmaradás, sőt a munka minősége jobb. Ezt elősegítették példamutatá­sukkal a kommunisták és a munkás­­tanács tagjai. Kiss János lakiatos­­brieód vezető, Tavalyi Lajos eszter­gályos, KTSZ vezetőségi tag, Nagy József öntő, Vati István és brigádja, valamint Horváth Lajos és brigádja végeznek legjobb munkát a kommu­nisták közül. Fiatal párttag Albert Trrre és Laki István. Elsők között je­lentkeztek a pártba és elsők a mun­kában is. Jó munkát végez a munkástanács­ban Jäeer Lajos, megállja a helyét a termelésben is. Écsi László mű­szakvezető mérnök szintén munkás­tanács-tag. Átvette az erőrnütelep disszidált mérnökének munkakörét Is és mindkét helyen, azonkívül még a munkástanácsban is lelkiismere­tes, jó munkát végez. Együtt dolgozik a pártszervezet, munkástanács, igazgató és szakszer­vezet. Az üzemben nincsenek hatás­köri viták. Ami jó és elősegíti' a munkát, valamennyien azon varrnak, hogy megvalósítsák. Nem pihentek a kommunisták a Cukorgyárban egy pillanatra sem. Azt, hogy ma tekintélye van az üzemben a pártszervezetnek, szívós munkával tudták elérni. A jövőben sem óhajtanak pihenni habáraikon. Tudják, feladatuk ma sem könnyű. Tervük az, hogy tovább folytatják a felvilágosító munkát a párt erősíté­séért, tovább folytatják a harcot a munkafegyelem megszilárdítása ér­dekében és emellett segítik a kom­munista fiatalok munkáját is. Szalai László hagyjuk, est egyelőre nem tanuljuk.« Mindenki tudja, hogy miért kellett oldalakat kiszedni a könyvből, mi­ért kellett egyik évben merőben mást tanítani alapvelő dolgokról, mint a másik évben. »Nem nevelté­tek hősi, szocialista szellemben az Ifjúságot, azért váltak szinte felis­­mérhetetlenné sokan közülük, az el­lenforradalom időszakában.« Ez a vád is jogosnak látszik. S mit vála­szol erre a pedagógus. »Kérem, mi tanítók, tanárok igenis a hősök irán­ti tisztelet, szeletét szellemében ne­veltük a diákokat. Dehát mit tehe­tünk arról, hogy egyik napról a má­sikra azt kellett moníani: Diák­jaim, akikről eddig azt hittük, hogy hősök, azok voltaképpen nem azok. Téved a tankönyv.« De még ez sem volt egyértelmű dolog. Azt is figye­lembe kell venni, hogy a hősök ina­­gasztalása idején igen sok diák mást hallott ugyanarról a dolögrol a szü­lői házba-í éi az utcán, s mást val­lott ugyanerről talán a tanító, mint amit tanítania kellett. Mindezeket figyelembevevő a ma­gyar ifjúság október—novemberi magatartásáért mondha jUk-e, hogy egyedül és kizárólag a pedagógus a felelős? Nem! Veeetőszerepre törtek. A pedagógusok vezetószerepre tö­rekedtek, háttérbe akarták szorítani a munkásosztályt. Mit válaszol erre a pedagógus? »Nincs igr’.ui: azok­nak a személyeknek, akik azt állít jáik, hogy a pedagógusok vc-zetősze­­repre törekedtek. Társadalmunkban két alapvető osztály van, a munkás­osztály és a dolgozó parasztság. E két oertály szövetsége, barátsága a népi demokratikus rendszerünk alapja. A munkásosztály már eddig is bebizonyította, hogy teljesíteni tudja történelmi hivatását, méltó a do’gozó nép, a nemzet vezetésére. Az értelmiség réteg — de igen fontos és jelentős társadalmi réteg. Mi nem törekedtünk vezető szerepre. Elítél­jük azoknak a pedagógusoknak ma­gatartását, akik tényleges szervezői, vezetői voltak a Somogy megyei el­lenforradalmi eseményeknek. De helytelenítjük, hogy a múltban nem igen kérdeztek meg bennünket a vezetők, amikor fontos kérdésben döntöttek. Gyakran döntöttek rólunk és nélkülünk. Ugyanakkor túl sokan utasítottak bennünket. Jónéhánys юг utasított bennünket a DISZ-szerve­zet titkára, az MNDSZ elnöke. Az is előfordult, hogy az MNDSZ el­nöke a tanítás ideje alatt a diákok előtt »bírálta« minden alap nélkül a pedagógust. Ez bizony nem növelte a pedagógus tekintélyét a diákok előtt. Mi nem azt akarjuk, hogy ud­varoljanak nekünk, hogy elvtelen politikát folytassanak velünk szem­ben, de szeretnénk azt, amikor ró­­hmk döntenek, hallgassanak meg bennünket.« Д pedagógusok zöme ellenforra­n dalmár. Elfogult emberek, párttagok és oártonkívüliek részéről gyakran le­het hallani a következő vádat: »Va­lamennyi pedagógus egyforma, a pe­dagógusok zöme részt vett az ellen­forradalomban. s zöme ellene van a szocializmus építésének.« Azoknak a személyeknek, akik azt állítják, hogy a pedagógusok zöme ellenforradalmár, nincs igazuk. A tény az. hogy a pedagógusoknak egy része — a kisebbik része — vett részt az ellenforradalomban, míg a peda­gógusok zöme a szocializmus építése mellett foglalt állást. A pedagógusok egy jelentős része ingadozott, nem akarta a korábbi hibák továbbfoly­tatását, de nem akarta az ellenforra­dalom győzelmét sem. Októberben és novemberben is a szocializmus mellett foglaltak állást a pedagógu­sok. Legfeljebb arról lehet szó, hogy jó néhányan ingadoztak és nem mondták meg bátran a véleményü­ket. Véleményem szerint azt is fi­gyelembe kell venni, hogy a szocia­lizmus építésének ellenségei, a Nagy- és Losonczy-féle pártellenzé­ki csoport elárulták a népet, politi­kai ingadozást vittek a dolgozó nép soraiba. így nagyon sok dolgozó, követ­kezésképp sok pedagógus fontos po­litikai kérdésben nem látott tisztán. Éppen ezért is fordultak elő olyan jelenségek, hogy helytelen nézeteket hangoztattak. De azt is figyelembe kell venni, hogy az ellenforradalom időszakában is akadtak pedagógu­sok, akik felléptek a helytelen néze­tek ellen. Rudics József elvtárs, az MSZMP csurgói járási pártbizottsá­gának tagja, a pedagógusokról szól­va a következőket mondotta: »A já­rás területén 160—170 pedagógus kö­zül mindössze két-három személy végzett ellenforradalmi tevékenysé­get, a pedagógusok zöme a szocializ­mus mellett foglalt állást.« El kell azonban ismerni — és hiba volna figyelmen kívül hagyni —, hogy a pedagógusok között is voltak, akik ellenforradalmi tevékenységet végeztek. Valóban, akadtak pedagó­gusok, akik megcsúfolták a pedagó­gusi pályát, a pedagógusi hivatást, akik szembefordultak a szoeializ­­must építő néppel. Ez a megállapí­tás a pedagógusok kisebbségére vo­natkozik. Mivel voltak pedagógusok, akik visszaéltek a hivatásukkal, nem szabad valamennyi pedagógust reak­ciós tömegnek, elleniorradalmárnak tekinteni. Véleményem szerint a pedagógusok munkájában is észre kell venni a jót, nemcsak a hibá­kat. Sajnos, sokan eltekintenek a fAnvokról és a pedagógusok maga­tart ásában* munkájában csak a hibá­kat veszik észre. Nem lehet meg­engedni, hogy mivel voltak pedagó­gusok, akik az iskolában megenged­ték a pogromokat, akik támogatták azt, voltak, akik az ellenforradalmi uszítás eszközeivé váltak, most már a magyar nemzetnek egyik legérté­kesebb rétegére, a néhány bűnös árnyéka boruljon. Д néptanítókat magasra kell л emelnünk. Lenin gyakran foglalkozott az ér­telmiség szerepével, feladataival, az értelmiséghez való helyes viszony kialakításával. Többször aláhúzta és hangsúlyozta a tanítók szellemi előkészítésének és anyagi helyzeté­nek állandó javítását. Ezzel каре J latban »Naplójegyzetek« című mun­ka iában a következőket írta: »A néptanítót olyan magasra kell emel­nünk, amilyen magasan a burzsoá társadalomban sohasem állt, nem áll és nem is állhat. Ez olyan igazság amely bizonyításra nem szorul. E eél elérése érdekében rendszeresen, sza­kadatlanul és kitartóan kell dolgoz­ni a tanító szellemi színvonalának emelésén, magas hivatásához való sokoldalú előkészítésén és főleg a helyzetének emelésén. Rend­szeresen fokozni kell a néptanítók szervezésének munkáját, hogy a bur­zsoá rendszer támaszaiból — ezt a szerepet töltik be a tanítók még ma is kivétel nélkül valamennyi kapita­lista országban — a szovjet rendszer támaszaivá tegyük őket, hogy az ő közreműködésükkel elvonjuk a pa­rasztságot a burzsoáziával való szö­vetségtől, és megnyerjük a proleta­riátussal való szövetségnek.« Pártszervezeteinknek e lenini ta­nítás szellemében kell végezniük munkájukat a pedagógusok köré­ben. Az egyéni elbírálás alapján fel kell venniük a pártb3 a pedagógu­soknak azt a részét, amely megfelel a pártba való felvétel feltételeinek- A pedagógusoknak ázzál a részével, amely nem léphet be (nem az ellen­forradalmárokról. hanem a becsüle­tes pedagógusokról van szó), vagy nem akar belépni a pártba, szintén jó viszonyt kell kialakítani. A leg­nagyobb figyelmet kell fordítani ar­ra. hogy ne engedjünk sorainkba olyan pedagógusokat, akik az ellen­­for-adalim tevékeny szervezői, irá­nyítói voltak, akik az alapvető kér­désekben nem értenek velünk egyet. A becsülefes pedagógusokat ma­minkkal keli ragadnunk, türelmes, szívós elvi harcban fokozottan le kell küzdenünk fogyatékosságaikat, ho"v áthassa őket a forradalmi szellem, a marxista-leninista világ­nézet. hogy még közel°bb kerülje­nek a tömeghez, s megbarátkozzanak a párttagokkal, a szocializmust épí­tő néppel. Ha erősödik a párt és a pedagógusok közötti kölcsönös bizaj­­lom — meggyorsul a szocializmus építése hazánkban. SURI KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents