Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-29 / 74. szám

PéBtek, 1957. március 29. SOMOGYORSZAG 3

Nem építettek ki .snndisznóóllásokcrt" a Fonyódi Járási Pártbizottságon!

Aaokban az ellentmondásokkal teli, viharos és pi zakód ó novembervégi napokban a Népszabadság egy cikke »sündisznóállásnaik« nevezte a Fonyódi Járási Pártbizottságot, ahol elfogult elvtársak akkor állítólag a párton belül keresték az ellenséget és figyelmüket nem az igazi ellenforradalom ellen irányították volna.

Azóta négy hónap múlt el, az eszmei botlások és tévedések helyét mind nagyobb tisztánlátás követte. Az elhamarkodott vádaskodások kora lejárt és ennek helyét a tényleges hibák bírálata váltotta fel. Ma elmondhatjuk: a kommunisták hovaállását ée hűségét nem szavaik, hanem tetteik döntik el.

Tartozunk az igazságnak és a fonyódi elvtársaknak is ezért azzal, hogy négyhavi munkájuk alapján bíráljuk el őket, mert ez idő alatt dőlt el, hogy jól vezetik-e a párt talnraugrott hadseregét, helyes döntéseket hoztak-e az igazi ellenséget szétverő támadásokkal kapcsolatban és jól politizáltak-e a nép körében a párt iránti bizalom, a régi pozíciók visszanyerése érdekében. Úgy gondoljuk, a legjobb helyreigazítást ez adja meg, a legjobb bizonyítékokat csak ez tárhatja fel. Szükségesnek teitjuk ezt azért is, mert a pártbizottság több tagja megbántva érzi magát ée meet már szeretné lezártnak tartani az ügyet.

Mi volt és mi van a pártbizottságon

Tagadhatatlan, hogy október elő ti voltak elvi viták az elvtársak között. Sokaknait — nemcsak ott — nem tetszettek az Irodalmi Újság cikkei, a pártellenzék szerepe és fellépésének módja, a «sztálinisták- és »rákosisták« jelzője. Az események őket igazolták, de azért nem követelték senkinek a fejét esetleges előbbi elvi tévedéseiért, hisz való igaz. hogy sekan nem láttak akkor tisztán.

Ugyanazok az elvtársak varrnak most is a pártbizottságon és más szerveknél — kivéve a racionalizáltaio.it —. akik álékor ott dolgoztak. A vezetőknek senki leváltása vagy elküldése nem állt szándékában, akik elmentek, önként, saját elhatározásukból tették azt. Panaszt ezzel kapcsolatban sem a megyei, sem az országos szervek még nem kaptak.

Viszont a megmaradtak — a pártbizottság és a párttagság bizalmából •— Nemes .Tános, Koncz István, Schneider László. Vörös József, Péter József e’vtársak mind régi pártmunkások. Ök. úgy mint október előtt, most sem kímélik erejüket, írest is azt teszik, amit a párthatározatok és saját meggyőződésük előírnak számukra.

Szervezik és vezetik a párt hadseregét

November 4. után — sőt azt megelőzően is! — jártak a párttagság Időzött, lelkesítették, óvták, figyelmeztették ókét. A pártszervezés, ha hullámvölgyekkel is, de eredményesnek mondható. A 28 községben 40 pártalapszerv alakult, a régi párttagság egyharmada belépett a tagság közé, és sole új párttag — pedagógusok, egyénileg dolgozó parasztok (Ordacsehiben, Gyugyon, Táskán) — megkeresték az utat hozzájuk.

Az aktivitásra jellemző, hogy a járási intézőbizottság ülésein mindenki hozzászól és jó javaslatokat tesz, a községi pártelnökök értekezleteit a déli vonatig sent lehet lezárni a sok hozzászólás miatt, és a munkásőrség osztagaiba mégegyszer annyian jelentkeztek, mint amennyi jelenleg szükséges volna. A pedagógusolt között már jó korán elkezdték a felvilágosítást, kerülve a hibás általánosításokat, és elérték, hogy a kommunista pedagógusok ma már önálló vitadélntánoket tartanak kollégáik számára. A 19-es kommunisták öszszehívésa is bizonyította, hogy biztosan támaszkodhatnak az öregekre. A járási tanács vezetőit megbízták a tanácsban dolgozó kommunisták közötti politikai munkával, aminek következtében a községi tanácselnökök túlnvomó része párttag-felvételét, kérte. Most elkezdték az alapszervezetek munkájának módszerbeli segítését, hogy azok is aktivizálhassák tagjaikat. Mindenhol kialakítják a vezetőségeket, bizonyos munkamegosztást javasolnak számukra.

De ne hallgassuk el a fogyatékossápokat sem. A párttagság összetételében nem kielégítő a munkásekés a nők aránva. Nagyon elmaradtak az ifjúság, különösen a KISZ érdekében végzett munkában, a nők szervezetének segítésében is többet tehenek vohna. Többet kellene mozogniuk a réei párttagság körében is: ta’án erre is felhívhatnák a harcosabb új párttagokat és vezetőket. A fontos azonban, hogy a pártbizottság maga is látja munkájának e fogyatékosságait, ez a vizsgálódásra, a tevékenység gondos ellenőrzésére mutat és biztosítéka lehet a munka tökéletesítésének.

Együtt a néppel — az igazi ellenség és a téves nézetek ellen!

A járás vezetői nappal a földeken keresik meg az embereket, elbeszélgetnek velük, este kisgyúléseket.

pártnapokat tartanak, munkéstanács- és gazdagyűléseken vesznek részt. Felszólalásaikkal növelik a párttagság erejét és hitét és soli barátot S7‘ ;rznek nekik. Folyik a harc, mely e; yre több sikert hoz a párt és a nép üg\ •' nek, s egyre kisebb térre szorul az l : forradalom. A párttaggyűlések s... kedélyesek, vitatkozó szelleműek, bátrak, követelik a rend megteremtését A karhatalom erős, mert jó a pártszervezetekkel és a járással a kapcsolata. A munkástanácsokban nincs megalkuvás. A Lengyeltóti Gépállomáson, ahol a tanácselnök is párttag, a pártgyúlésen vitatták meg a munkástanács októberi tevékenységét, és üzemi gyűlésen a dolgozókkal együtt tisztították meg az oda nem való tagoktól.

A lakosság bizalma egyre jobban a párt felé fordul. Ennek legfőbb mutatója, hogy naponta 30—40 ember is megfordul az épületben ügyesbaios panaszokkal, pártügyekkel, tanácskozás céljából. Nemes elvtársat kora reggel még lakásán is felkeresne. Az elmúlt hónapban 14 levél is érkezett a községekből, amelyekben szeretettel kérik a pártvezetők segítségét. Igaz, érkeznek másfajta levelek is, amelyek fenyegetik, mocskolják, rágalmazzák őket, persze névtelenül, mert nyíltan kiállni ezeknek a fasisztáknak nincs bátorságuk. De ez teljesen érthető számukra: tudják a fonyódi pártbizottságon, hogy most dolgoznak jól.

A négyhavi munka mérlege, melyet felállíthatunk, tehát nem rossz, sőt dicséri a fonyódi elvtársakat.

Mondjuk meg ezért, hogy ha november 4. után a oártbizottság egyáltalán «-sündisznóállásba« került, akkor ez a pártra támadó külső ellenség ellen irányuló védelem volt, amelyet fokozatosan kiszélesítettek, majd a talpraugrott kommunistákkal általános támadásba mentek át és ma az ellenforradalomnak még sündisznóállásra sincs ereje és lehetősége. Szétverték őket, megsemmisítették ókét s rajta lesznek, hogy még egyezer ne támadhassanak fel sem Fonyódon, sem másutt ebben az országban.

Csákvári János

Szombaton újabb félmillió angol munkás lép sztrájkba

London (MTI). Az angol hajóépítő és gépipari munkások szakszervezeti szövetségének végrehajtó bizottsága szerdán másfél óra hosszat tanácskozott a sztrájkhelyzetről. A tanácskozás után a szövetség elnöke, Harry Brtoherton bejelentette, hogy a végrehajtó bizottság határozatot hozott, mely szerint miután a munkáltatók továbbra sem hajlandók tárgyalni, s teljesen közömbösek az ebből eredő következmények iránt, a végrehajtó bizottság kénytelen

megtenni a szükséges intézkedéseket a március 15-én egyhangúlag hozott határozat megvalósítására.

Március 30-án, szombaton 500 ezer gépipari munkás kezdje meg a sztrájkot Nagy-London területén.

A határozat több nagy repülőgéo-. szerszámgép-, villamossági- és autógyár, precíziós műszergyár, gramofonlemez-gyár és sok száz egyéb ipari vállalat életét fogja teljesen megbénítani.

fl párthatározat után a Kaposvári Cukorgyárban

Az ellenforradalom nagyon sok dolgozót megtévesztett Kaposvárott is. Több üzemben sztrájkoltak, nem vették fel a munkát, támogatták az ellenforradalmat. A Cukorgyárban sikerült megértetni a dolgozókkal, hogy a sztrájk az ellenforradalmat támogatja, és így elérték, hogy a munka nem állt le még december elején sem, amikor a szakszervezet is meghirdette a 48 órás sztrájkot. Ékre az eredményre jogosan büszkék a cukorgyár! kommunisták. Amikor pedig megtudták, hogy Budapesten megalakultak az első munkástanácsok, a kommunisták kezdeményezték az üzemben az ideiglenes munkástanács létrehozását. Ennek eredménye az volt, hogy az ideiglenes munkástanács 33 tagja közé 19 kommunistát választottak be.

Elhárítottál« a pártellenes hangulatot

Azután megalakult az üzemben a pártszervezet is. Kezdetben bizony találkoztak olyan hanggal, még az ideiglenes munkástanács néhány tagjának részéről is, hogy: nincs szükség az üzemben pártszervezetre. Ezt a hangot, amelyet az ellenség igyekezett terjeszteni, hamar leszerelték.

Erő volt a pártban, a kommunistákban. Nagy segítséget jelentett, hegy az üzem igazgatója, Tabák Lajos elvtárs maga is régi kommunista és mindent megtett, hogy megalakuljon és erősödjön a pártszervezet Hét taggal alakult meg a pártszervezet, de a felvilágosító szó eredményeképpen egyre több régi tag lépett be a pártba, s egyre több új belépő is kérte felvételét. Megválasztották az állandó munkástanácsot, amelynek elnöke kommunista lett, s rajta kívül még tíz másik kommunista is helyet kapott a munkástanácsban.

A párthatározat után

Február végén mintegy 30—40 tagja volt már a pártszervezetnek. Ekkor jelent meg az MSZMP Központi Bizottságának határozata, amely a pártépítés hibáira is felhívta a kommunisták figyelmét Etet. a határozatot és az ezzel kapcsolatos feladatokat a Cukorgyár kommunistái taggyűlésen tárgyalták meg és újult erővel kezdtek hozzá a páirtépítési munkához. Tabák Lajos, Major György, a pártszervezet intézőbizottságának elnöke, Molnár Sándor, Nagy József, Laki László elvtársák jártak élen a pártépítési munkában. Beszélgettek a régi MDP-tagokkal, de a pártonkívüli dolgozókkal is. Ma már az üzemi pártszervezetnek 80 tagja van. A párthatározat megjelenése óta 40 elvtársat vettek fel az MSZMP soraiba, köztük 30 volt MDP-tagot és 10 új belépőt.

A kommunisták a párt erősítése mellett nagy gondot fordítottak a fiatalok segítésére is. Támogatták a fiatalok kezdeményezését, s ennek

eredményeképpen március 21-én megalakult és dolgozik az üzemben a Kommunista Ifjúsági Szövetség.

A kommunisták és a munkástanács példát mutat

Fontos feladat volt az üzemben a munkafegyelem megszilárdítása. Az ellenforradalom ideje alatt és utána is egy ideig rossz volt a közlekedés. Ezt a vidékről bejáró dolgozók közül többen kihasználták és néhány esetben igazolatlanul késtek. Ugyanakkor munkaidő alatt az üzemben tárgyalták az ellenforradalmi eseményeket. A kommunisták és a munkástanács-tagok erre felfigyeltek és felvilágosító szóval és példamutatással elérték, hogy ma már nincs késés, és a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása is jó.

Az üzemben a kampány már befejeződött. Most a gépek karbantartását végzik, készülnek a következő kampányra. A karbantartási munkáitoknál eddig teljesítménybérezés volt. Ezt most megszüntették és a munkások órabérben dolgoznak. Az előző évekhez viszonyítva az a tapasztalat, hogy mennyiségileg nincs elmaradás, sőt a munka minősége jobb. Ezt elősegítették példamutatásukkal a kommunisták és a munkástanács tagjai. Kiss János lakiatosbrieód vezető, Tavalyi Lajos esztergályos, KTSZ vezetőségi tag, Nagy József öntő, Vati István és brigádja, valamint Horváth Lajos és brigádja végeznek legjobb munkát a kommunisták közül. Fiatal párttag Albert Trrre és Laki István. Elsők között jelentkeztek a pártba és elsők a munkában is.

Jó munkát végez a munkástanácsban Jäeer Lajos, megállja a helyét a termelésben is. Écsi László műszakvezető mérnök szintén munkástanács-tag. Átvette az erőrnütelep disszidált mérnökének munkakörét Is és mindkét helyen, azonkívül még a munkástanácsban is lelkiismeretes, jó munkát végez.

Együtt dolgozik a pártszervezet, munkástanács, igazgató és szakszervezet. Az üzemben nincsenek hatásköri viták. Ami jó és elősegíti' a munkát, valamennyien azon varrnak, hogy megvalósítsák.

Nem pihentek a kommunisták a Cukorgyárban egy pillanatra sem. Azt, hogy ma tekintélye van az üzemben a pártszervezetnek, szívós munkával tudták elérni. A jövőben sem óhajtanak pihenni habáraikon. Tudják, feladatuk ma sem könnyű. Tervük az, hogy tovább folytatják a felvilágosító munkát a párt erősítéséért, tovább folytatják a harcot a munkafegyelem megszilárdítása érdekében és emellett segítik a kommunista fiatalok munkáját is.

Szalai László

hagyjuk, est egyelőre nem tanuljuk.« Mindenki tudja, hogy miért kellett oldalakat kiszedni a könyvből, miért kellett egyik évben merőben mást tanítani alapvelő dolgokról, mint a másik évben. »Nem neveltétek hősi, szocialista szellemben az Ifjúságot, azért váltak szinte felismérhetetlenné sokan közülük, az ellenforradalom időszakában.« Ez a vád is jogosnak látszik. S mit válaszol erre a pedagógus. »Kérem, mi tanítók, tanárok igenis a hősök iránti tisztelet, szeletét szellemében neveltük a diákokat. Dehát mit tehetünk arról, hogy egyik napról a másikra azt kellett moníani: Diákjaim, akikről eddig azt hittük, hogy hősök, azok voltaképpen nem azok. Téved a tankönyv.« De még ez sem volt egyértelmű dolog. Azt is figyelembe kell venni, hogy a hősök inagasztalása idején igen sok diák mást hallott ugyanarról a dolögrol a szülői házba-í éi az utcán, s mást vallott ugyanerről talán a tanító, mint amit tanítania kellett.

Mindezeket figyelembevevő a magyar ifjúság október—novemberi magatartásáért mondha jUk-e, hogy egyedül és kizárólag a pedagógus a felelős? Nem!

Veeetőszerepre törtek.

A pedagógusok vezetószerepre törekedtek, háttérbe akarták szorítani a munkásosztályt. Mit válaszol erre a pedagógus? »Nincs igr’.ui: azoknak a személyeknek, akik azt állít jáik, hogy a pedagógusok vc-zetőszerepre törekedtek. Társadalmunkban két alapvető osztály van, a munkásosztály és a dolgozó parasztság. E két oertály szövetsége, barátsága a népi demokratikus rendszerünk alapja. A munkásosztály már eddig

is bebizonyította, hogy teljesíteni tudja történelmi hivatását, méltó a do’gozó nép, a nemzet vezetésére. Az értelmiség réteg — de igen fontos és jelentős társadalmi réteg. Mi nem törekedtünk vezető szerepre. Elítéljük azoknak a pedagógusoknak magatartását, akik tényleges szervezői, vezetői voltak a Somogy megyei ellenforradalmi eseményeknek. De helytelenítjük, hogy a múltban nem igen kérdeztek meg bennünket a vezetők, amikor fontos kérdésben döntöttek. Gyakran döntöttek rólunk és nélkülünk. Ugyanakkor túl sokan utasítottak bennünket. Jónéhánys юг utasított bennünket a DISZ-szervezet titkára, az MNDSZ elnöke. Az is előfordult, hogy az MNDSZ elnöke a tanítás ideje alatt a diákok előtt »bírálta« minden alap nélkül a pedagógust. Ez bizony nem növelte a pedagógus tekintélyét a diákok előtt. Mi nem azt akarjuk, hogy udvaroljanak nekünk, hogy elvtelen politikát folytassanak velünk szemben, de szeretnénk azt, amikor róhmk döntenek, hallgassanak meg bennünket.«

Д pedagógusok zöme ellenforran dalmár.

Elfogult emberek, párttagok és oártonkívüliek részéről gyakran lehet hallani a következő vádat: »Valamennyi pedagógus egyforma, a pedagógusok zöme részt vett az ellenforradalomban. s zöme ellene van a szocializmus építésének.«

Azoknak a személyeknek, akik azt állítják, hogy a pedagógusok zöme ellenforradalmár, nincs igazuk. A tény az. hogy a pedagógusoknak egy része — a kisebbik része — vett részt az ellenforradalomban, míg a pedagógusok zöme a szocializmus építése

mellett foglalt állást. A pedagógusok egy jelentős része ingadozott, nem akarta a korábbi hibák továbbfolytatását, de nem akarta az ellenforradalom győzelmét sem. Októberben és novemberben is a szocializmus mellett foglaltak állást a pedagógusok. Legfeljebb arról lehet szó, hogy jó néhányan ingadoztak és nem mondták meg bátran a véleményüket. Véleményem szerint azt is figyelembe kell venni, hogy a szocializmus építésének ellenségei, a Nagy- és Losonczy-féle pártellenzéki csoport elárulták a népet, politikai ingadozást vittek a dolgozó nép soraiba.

így nagyon sok dolgozó, következésképp sok pedagógus fontos politikai kérdésben nem látott tisztán. Éppen ezért is fordultak elő olyan jelenségek, hogy helytelen nézeteket hangoztattak. De azt is figyelembe kell venni, hogy az ellenforradalom időszakában is akadtak pedagógusok, akik felléptek a helytelen nézetek ellen. Rudics József elvtárs, az MSZMP csurgói járási pártbizottságának tagja, a pedagógusokról szólva a következőket mondotta: »A járás területén 160—170 pedagógus közül mindössze két-három személy végzett ellenforradalmi tevékenységet, a pedagógusok zöme a szocializmus mellett foglalt állást.«

El kell azonban ismerni — és hiba volna figyelmen kívül hagyni —, hogy a pedagógusok között is voltak, akik ellenforradalmi tevékenységet végeztek. Valóban, akadtak pedagógusok, akik megcsúfolták a pedagógusi pályát, a pedagógusi hivatást, akik szembefordultak a szoeializmust építő néppel. Ez a megállapítás a pedagógusok kisebbségére vonatkozik.

Mivel voltak pedagógusok, akik visszaéltek a hivatásukkal, nem szabad valamennyi pedagógust reakciós tömegnek, elleniorradalmárnak tekinteni. Véleményem szerint a pedagógusok munkájában is észre kell venni a jót, nemcsak a hibákat. Sajnos, sokan eltekintenek a fAnvokról és a pedagógusok magatart ásában* munkájában csak a hibákat veszik észre. Nem lehet megengedni, hogy mivel voltak pedagógusok, akik az iskolában megengedték a pogromokat, akik támogatták azt, voltak, akik az ellenforradalmi uszítás eszközeivé váltak, most már a magyar nemzetnek egyik legértékesebb rétegére, a néhány bűnös árnyéka boruljon.

Д néptanítókat magasra kell л emelnünk.

Lenin gyakran foglalkozott az értelmiség szerepével, feladataival, az értelmiséghez való helyes viszony kialakításával. Többször aláhúzta és hangsúlyozta a tanítók szellemi előkészítésének és anyagi helyzetének állandó javítását. Ezzel каре J latban »Naplójegyzetek« című munka iában a következőket írta: »A néptanítót olyan magasra kell emelnünk, amilyen magasan a burzsoá társadalomban sohasem állt, nem áll és nem is állhat. Ez olyan igazság amely bizonyításra nem szorul. E eél elérése érdekében rendszeresen, szakadatlanul és kitartóan kell dolgozni a tanító szellemi színvonalának emelésén, magas hivatásához való sokoldalú előkészítésén és főleg a helyzetének emelésén. Rendszeresen fokozni kell a néptanítók

szervezésének munkáját, hogy a burzsoá rendszer támaszaiból — ezt a szerepet töltik be a tanítók még ma is kivétel nélkül valamennyi kapitalista országban — a szovjet rendszer támaszaivá tegyük őket, hogy az ő közreműködésükkel elvonjuk a parasztságot a burzsoáziával való szövetségtől, és megnyerjük a proletariátussal való szövetségnek.«

Pártszervezeteinknek e lenini tanítás szellemében kell végezniük munkájukat a pedagógusok körében. Az egyéni elbírálás alapján fel kell venniük a pártb3 a pedagógusoknak azt a részét, amely megfelel a pártba való felvétel feltételeinek- A pedagógusoknak ázzál a részével, amely nem léphet be (nem az ellenforradalmárokról. hanem a becsületes pedagógusokról van szó), vagy nem akar belépni a pártba, szintén jó viszonyt kell kialakítani. A legnagyobb figyelmet kell fordítani arra. hogy ne engedjünk sorainkba olyan pedagógusokat, akik az ellenfor-adalim tevékeny szervezői, irányítói voltak, akik az alapvető kérdésekben nem értenek velünk egyet. A becsülefes pedagógusokat maminkkal keli ragadnunk, türelmes, szívós elvi harcban fokozottan le kell küzdenünk fogyatékosságaikat, ho"v áthassa őket a forradalmi szellem, a marxista-leninista világnézet. hogy még közel°bb kerüljenek a tömeghez, s megbarátkozzanak a párttagokkal, a szocializmust építő néppel. Ha erősödik a párt és a pedagógusok közötti kölcsönös bizajlom — meggyorsul a szocializmus építése hazánkban.

SURI KAROLY