Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-28 / 73. szám
Csütörtök, 1054. március 28. SOMOGYORSZAG_________________________________________________________________________________• RENDET! Azt a gazdasági egyensúlyt, amely su ipari üzemeik termeléséből, a megfelelő arányú export és a szükséges mennyiségű import biztosításával alakult ki az országban — október felborította. Csökkent az üzemek termelése, vérszegénnyé vált az export és ijesztő arányokat öltött az import. Az így kialakult helyzet további folytatása biztos út a gazdasági esőd, az infláció felé. Helytelen dolog lenne tagadni azt, hogy a legválságosabb hónapok óta bizonyos javulás nem állt már be. A megye számos üzeme eléri már az október eJöfcti termelési szintet. Több üzemnek sikerült olyan bérezési formát találnia, amely kedvező arányban áll az egy főre eső termeléssel, és eleve biztosíthatja az üzem nyereséges roúkődését. A munkástanácsok többnyire a járatlan út, a komoly konfliktusokkal teli helyzetben is megtalálták a legcélravezetőbb irányvonalat, és futotta erejükből arra, hogy a gazdasági életben a racionalizálással járó bonyolult személyi problémákban rendet teremtsenek. A megye nagykereskedelmi vállalatai tudják biztosítani, egy-két hiánycikk kivételével, a lakosság áruellátását. *zek a tények azonban még nem a#nak okot az önfeledt elbizakodásra, különösen akkor nem, ha meggondoljuk: nagyrészük külföldi kölcsönökből származik és ha figyelembe vesszük, hogy »©mzeti jövedelmünk alig öt százalékát tudtuk felhalmozásra fordítani az előzd évek négy— ötszörösével szemben. A tarthatatlan helyzet felszámolásában nem várhatunk valami “-különleges« segítségre. Nem. Gazdasági Hajninkat nekünk kell haladéktalanul megoldanunk a termelés növelésével, az önköltség ceöfckentéssel, a bérek reális kialakításával, a nagyobbarányú export biztosításával, stb. Ehhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy ne mások házatáján söpörjünk. A gazdasági helyzet javulását ne csak Borsodtól, Miskolctól, Budapesttől és Ajikától várjuk. Az ország gazdasági erejét most érzékenyen érinti a legkisebb Somogy megyei üzem nyereséges, avagy veszteséges működése is. Valljuk meg, az eredmények ellenér? bőven van még mit tenni. Különösen a tanácsi vállalatoknál. Széknél csak a tavalyi rendkívüli veszteség összege elérte az ötmillió száznyolcvanezer forintot. Nemrég alakult meg Kaposvárott *a munkabizottság«. Tagjai: a Megy« Tanács pénzügyi osztályveze-Munkabixotteág ellenőrsi a vállalatok költségssintjeinek alakulását tője, tervosztályvezető, a Munkaügyi Minisztérium megyei kirendeltségének vezetője és a Nemzeti Bank vezetője. A bizottság célja az, hogy a vállalati gazdálkodás rentabilitását mindenképpen biztosítsa. Először 22-én, pénteken ült össze, hogy a legsürgősebb feladatokat meghatározza. A helyes értékelés érdekében a tavalyi harmadik negyedévi bérköltséget kiegészítették a kormány által engedélyezett százalékokkal és úgy hasonlították azt az idei év eredményeihez. A bizottság vizsgálatának tükrében rossz fényt kap még mindig egy-két üzem költségszintje. A Sütőipari Vállalat, a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat és a Kefeanyagkikészítő Vállalat jönnek itt elsősorban számításba. A Sütőipari Vállalatnak 6,5 százalékkal, a Nyomdaipari Vállalatnál 3 százalékkal nagyobb a költségszint, mmt a tavalyi harmadik negyedévi kiegészített volt. A Kefeanyagkikészítő költségszintiét befolyásolta az idén a hazai serte feldolgozása, amely tudvalévőén jóval munkaigényesebb, mint a tavalyi import-anyag volt. A Kikészítő nem rendelkezett még tapasztalati tényszámokkal. Ez a vállalat éppen ezért igen komoly mértékben veszteséges. Olcsóbban adja tovább a kikészített árut, mint amennyiért beszerzi a nyersanyagot. Természetesen árualap változásra is szükség чл.-«г... «a*. m ti» -rr ti hí -a ti Bi -a -a -a -b lesz. A bizottság utasítása szerint a Kefeanyagkikészítő Vállalat Költségszintje a második negyedévben nem haladhatja túl a maximum 112 százalékot. A Sütőipari és Nyomdaipari Vállalatnak a bizottság utasítására haladéktalanul ki kell dolgoznia egy intézkedési tervet a költségszint csökkentésére, és március elsejétől relatív béralapellenőrzésbe vonták mindkét vállalatot a Kefeanyagkikészítővel együtt. A bizottság munkája önmagában március 1-től béralapellenőrzés alá vonni a Délsomogyi Húsipari Vá’lalatot, április 1-tól pedig a Tanácsi Téglagyári Egyesülést. Rendet kell végre teremteni az üzemek gazdasági életében. A bizottság munkája azonban önmagában nem elég ehhez. Elsősorban tanácsadói és ellenőrző munkája van hivatva a vállalatok gazdasági rentabilitását elősegíteni. Mi kell még hozzá? A nehéz helyzet belátása, megértése, okos politizálás és a jövőbe vetett hit, hiszen egy nemzet nemcsak a mának él. A pártszervezetek nem szemlélhetik madártávlatból üzemük gazdasági egyensúlyát: segítségüknek a termelés aktív, állandó emelésében és a dolgozók felvilágosításában kell megmutatkoznia. Munkájukat a vállalat vezetőségével, a munkástanáccsal összhangban végezzék. Az így megoldott feladatok nem végződhetnek kudarccal. NAPLOPÓK Kár lenne szépíteni a dolgot, mert így igaz. Való történetünk hősei — e sorokat olvasva — biztosan meglepődnek, mert nem is álmodták volna, hogy valaki «-felfedezi« őket. Pedig eleinte elővigyázatosak voltak. De hiába, a turpisság előbb-utóbb kiderül, s ezt kihagyták a számításból... Naplopókról van tehát sző, akiijét a csodálatos véletlen folytán egy motoros látott naphosszát tétlenkedni az elhagyott országút mentén. A tett színhelye a Kisgyalán és Büssü közötti egy kilométeres postait. Motoros közeledett. Amint előbukkant a kanyarból, látta, hogy a távolban 6—8 emberből álló csoport hirtelen szedelőzködni kezd. Fogták a szerszámokat és kapargatni kezdték a kövesút menti földet. (A szél úgy látszik elvitte a motorzúgás hangját, mert kicsit későn kaptak észhez.) Az utat javító, helyesebben a javítást imitáló emberek úgy gondolták: jobb félni, mint megijedni. Hátha ellenőr közeledik. S ha tévednek, még mindig folytathatják a sütkérezést. A motoros azonban — iskolaigazgató lévén — nem állt meg ellenőrizni. Ez teljes megnyugvást jelentett az ingyenélőknek. Csakhogy, ki tudja miért — de annyi bizonyos, hogy nem célzatosságból —, aznap pontosan hatszor robogott el mellettük a motoros. Másodszorra még felállt egy-két ember, de hamar felismerték és később már ügyet sem vetettek rá. De mi lenne, ha egyszer olyanok járnának arra, akiktől valóban «félni kell« naplopólnknak? Vagy talán ellenőrzés nélkül is megfoghatnák a szerszámnyelet? Ez lenne a legokosabb. Elvégre mégis csak munkából él az ember és nem malmozásból... Megalakult a Kősalkalmasottak Ssaksxervesete Nyugdíjas Szakcsoportja A Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezete Somogy megyei területi bizottsága létrehozta a nyugdíjasok szakcsoportját. Szocialista társadalmunkban nyugdíjasaink nem mindig kapták meg azt a társadalmi megbecsülést, ami életük munkája után megjárt volna. Ezt a jogos sérelmet szándékozott kijavítani a Közalkalmazottak Szabad Szakszervezete, amikor létrehozta a nyugdíjasok szakcsoportját. Nyugdíjasaink, akik hosszú-hosszú évek hétköznapjainak munkája után megérdemelt pihenésben éltek, elszakadtak az élet változásaitól, akaratlanul elszigetelődtek régi munkatársaiktól és érdekvédelmi szerv hiányában nem tudtak hova fordulni jogos panaszaikkal. Szakszervezeti életünkben szinte “törvényen kívül álltak«. Most összefogják a szakcsoporton keresztül a nyugdíjasokat, hogy érdekeiket egységes állásfoglalás útján érvényrejuttassák. Gimesi Aurél, a nyugdíjas szakcsoport ideiglenes elnöke szerint ezt a munkát máris siker koronázta. A Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének országos elnöksége intézkedést tett, hogy már a tavaszi üdültetési akcióban nyugdíjas dolgozók is részt vehetnek Visegrádon, Zpbeoényben és országunk legszebb festői vidékein üdülhetnek szakszervezeti térítés mellett. Nyugdíjasaink megérdemlik, hogy szakszervezeti életünkben is biztosítsuk azokat a jogokat, melyeket sok évi munkájuk után kiérdemeltek. Segítség helyett iparengedély Lapunkban már korábban foglalkoztunk a fonyódi ktsz problémáival és kértük az illetékeseket, segítsenek a szövetkezet talpraállításában, rentábilissá tételében. Miről is volt itt szó? Fonyódon a Vegyesipari Ktsz női fodrász részlegénél, a nyári hónapokat kivéve, nincs olyan forgalom, hogy egynél több női fodrász megéljen. Ugyanakkor Fonyódra kért iparengedélyt Czucz István öreglaki női fodrász. Kővári János, a szövetkezét elnöke elmondja: — A Megyei Tanács Ipari Osztályától Sipos elvtárs kint járt Fonyódon és a helyzet alapos megismerése után felhívta a járási tanács figyelmét a szövetkezet panaszára. Arra, hogy Czucz István iparának áthelyezése veszélyezteti a fonyódi szövetkezet rentabilitását. Mit tett erre a járási tanács? Minden további nélkül kiadta az iparengedélyt a fodrásznak, aki a napokban már meg is nyitotta üzletét Fonyódon. Kővári elvtárs emlékeztetett arra, hogy a járási tanács már nem az első ízben ad ki a szövetkezet rovására iparengedélyt olyan iparágakban, ahol a szövetkezet is képviselve volt. Ebből csak azt láthatják, hogy a járási tanács nemcsak hallgatólagosan beleegyezését adja a Vegyesipari Ktsz konkurenciájának növeléséhez, hanem elő is segíti a szövetkezet felbomlását. Kővári elvtársék panasza teljesen indokoltnak látszik. Kérjük a Megjyei Tanács Ipari Osztályát, sürgősen vizsgálja felül a kiadott iparengedély és a régebbi engedélyek ügyét, állítsa vissza jogaiba a Fonyódi Vegyesipari Szövetkezetét. Helyes lenne továbbá azt is megnézni, miiért folytatnak ilyen káros gyakorlatot a Fonyódi Járási Tanács ipari csoportjánál. A becsülettel nem lehet babaruházni IA múlt hetekben az a hír kapott szárnyra Jután, hogy Gyura János betört Varga Kálmán pincéjébe és onnan bort lopott, s a hordót vízzel töltötte föl. E hírt a “károsult« gazda és sógora, Acs József, valamint Ács násza, Csordás Lajos — aki egyébként a községi tanács elnökheilyettese — hordta szét a faluban. S ?már Gyura János “bűncselekményéiről« csiripeltek a verebek is. Milyen talapon vádolták Gyura Jánost? Eriről nem tudunk pontosat. Talán Emikor Ambrusét: F. községben letelepedtek, bizony élig volt ott egy valamirevaló ház. Nem is volt az község, inkább csak olyar, kisebb települési éle. A néha-néha eldöcögő vonatból kitekintő utasok ekkor még messzire elláthattak, s nézegethették a Nemeskéri-, a Schöffér-birtok végtelenbe nyúló határait, s a vasút mellett gőgösen emelkedő Széchykestélyt. F. Budapesttől mintegy 39 km-re fekszik a váci vonalon. Ebben az időben a Budapest—Vác vasútvonal mentén egymásután épültek ki a kisebb települések, ahol a pesti gyárak munkásai kerestek jobb életet maguknak ... Ide érkeztek meg egy napon Ambrusék is. Kevés szegényes holmi képezte vagyonukat, s bizony csqk a három gyerek • — a négy éves Anna, a három éves Ili és a kát éves Nándi — éltette a reményt Ambrus Jánosban — hátha itt jobb lesz. Jó messze a vasúttól választottak ki házhelyet maguknak, nehogy a vonatból kitekintők bámulhassák szegénységüket. Az ismerősök segítségével fel is építettek maguknak egy egyszobás kis vályogházat, s kezdetét vette F. községben az Ambrus-család élete ... Ambrus János Pestre járt dolgozni. Mindennap már kora hajnalban kelt, s gyalogolt sárban, hóban, útimlan telkeken keresztül a szomszéd településig, mert vasúti megállója a községnek ekkor még nem volt. Évek teltek el. Megnőttek az Ambrus-gyerekek, de fejlődött a község is. A házak szinte gombamódra nőttek ki a földből. A vasút jobboldalán az Ambrusokhoz hasonló szegényebb gyári munkások, míg a vasút baloldalán az “úri negyed«, a kertváros épült ki. Az vári negyedben« emelkedett a Széchy-kastély, s gőgös tulajdonosa nem tűrte volna, hogy szegény emberek a kastély közelében építsék fel vályogázaikat. Bizony nagy különbség volt a község két része Ambrusék új élete, között. Az egyik oldalon a gyári munkások kicsi, egyablakos házai, a másikon Stühmer csokoládégyáros, Bún bankigazgató, magasrangú horthysta katonatisztek, színészek, ügyvédek hatalmas villái és nyaralói... Megnövekedett az Ambrus-család is. 1929-ben megszületett János, 1931-ben Géza, nemsokára Juliska, Gyurka, majd a legkisebb, Pali. Nyolcán voltak most már a gyerekek, de a kenyér nem több, hanem egyre kevesebb lett. Ambrus János keveset keresett, s kevés keresetével hét végén nem egyszer a kocsmában kötött ki. Bánatában ivott. Sírás, meg ennivaló utáni könyörgés töltötte meg rr.ajd mindennap Ambrusék házát, udvarát. Л mbrusékat ismerte mindenki a községben. Hiszen a nyolc éhes gyerek elnyűtt, agyonfoltozott ruhája olyannak is felhívta a figyelmét, aki először látta őket. Sajnálta őket mindenki. Ambrusáé is el-eljárt dolgozgatni, amíg erővel és egészséggel bírta. De a nyolc gyerek mellett dolgozni, azokra főzni, mosni, megvarrni az elszakadt ruhákat, bizony nem nagyon lehetett. Amikor felnőttek a gyerekek, néha már ők is segítettek. Egyikük a közeli üzletből hordta ki az árut, a többiek pedig — főleg nyáron — a vasúton lesték a kiránduló, nyaraló utasokat, s hordták a csomagokat a kertvárosba, vagy a dunai komphoz. így szereztek pár fillért, s vitték haza. De ez a pár f illér a család helyzetén n"m sokat változtatott... Amikor megindult az iskolai tanítás, kicsit könnyebben voltak. A gyerekek ott ebédeltek az iskolai konyhán, ették a zsirtalan babot, borsót. Uj ruhát a gyerekeken soha nem lehetett látni. Legfeljebb karácsony táján, amikor egy-egy szeretetcsomagot kaptak a jószívű emberektől Nyolc éhes, fejlődő gyerek. Gyümölcs alig-alig került a házhoz. Legfeljebb úgy, hogy a gyerekek megdézsmálták a környező kertek fáit és a közeli szőlőket, gyümölcsösöket. Jártak is náluk elég gyakran a csendőrök, s hulltak a pofonok az Ambrus-gyerekek között, amiért »tiltott« gyümölcsre éheztek. Közben a két nagyobbik lány férjhezment, a család kisebb lett ugyan, de a gondok nem kisebbedtek így következtek el a második világháború évei. A nagyobbik fiút, Nándort, mint leventét elvitték otthonról, s nem került haza, eltűnt, vagy meghalt, öt gyerek maradt már csak otthon, de ez is épp elég gondot jelentett a szülőknek. Az egyik bombatámadás alkalmával Géza az arcába szilánkot kapott, megsérült aszeme is. Szülei szaladgáltak fűhöz-fához, a község akkori vezetőjének azonban kisebb gondja is nagyobb volt, mint egy gyári munkás fiával törődjön. Ambrus Géza egyik szemére megvakult. Szülei sírtak, mi lesz a gyerekkel, koldus, nyomorék marad örökre A ztán megváltozott minden. Ha nem is egyszerre, de lassan, fokozatosan. Kezdődött azzal, hogy 1944. decemberében a kertváros lakóinak egy része sietve pakolta gépkocsijába értékesebb holmijait, s tűnt el Pest, majd onnan nyugat felé, azóta nem is látta őket senki ezen a környéken. XJj emberek kerültek a község élére és megalakult a községben a kommunista párt, s annak vezetői törődni kezdtek az emberekkel, az Ambrus-család életével is ... Először Géza ügyét vették pártfogásba. Igaz, szeme világát már nem adhatták vissza, de arcából jóformán teljesen eltüntették a bombaszilánkok nyomait és műszemet is kapott. Majd állásba tették. Jánost és Gyurkát a vasúthoz helyezték ipari tanulónak. Bent laktak egy vasúti otthonban, lakást, ruhát kaptak, amellett szakmát is tanultak. Elkerültem a községből, sokáig nem hallottam ezután Ambrusékról. Legutóbb, amikor otthon jártam, nevezetes esemény történt náluk. A legkisebb Ambrus-lány, Juliska és öccse, Gyurka tartotta az esküvőjét. S a kettős esküvőn ott volt az egész Ambrus-család. János, aki közben felszabadult, megnősült, már mint kétgyermekes, komoly családapa jött el Géza, aki ugyancsak megnősült, feleségével és kislányával vett részt a lakodalmon. Ott volt a két nagyobbik lány férjével és gyermekeivel. Ha jól emlékszem, nyolc unokát számoltam. Néztem a vidám, az örömtől sugárzó arcú szülőket, s a nem kevésbé vidám gyerekeket. Ezek a jólöltözött emberek már nem hasonlítottak a néhány év előtti foltos, elnyűtt ruhás, sokat, éhező Ambrus-gyerekekre. Ambrus János is valahogy megváltozott. Azóta nyugdíjba ment, szép nyugdíjat kap, s úgy hallottam, már nem keres vigasztalást a kocsmában.[ Megtalálta örömét új életében és gyermekei boldogságában Cok ilyen Ambrus-család van az országban. Sok ezer olyan ember, akinek a Horthyrendszerben még kenyérből sem jutott elegendő. Ma ezek az emberek új, megváltozott, emberibb körülmények között élnek. SZALAI LÁSZLÓ\ azért, mert Gyura János, a méntelep vezetője, amely Varga Kálmán bérbeadott házánál van elhelyezve, s Varga e ház pincéjében tárolja borát. Más alapja nincs. Mert ahogy a vegyvizsgálat kiderítette, a bort nem “keresztelték meg« vízzel Varga hordójában. Az egyéb jelek is arra vallanak, hogy nyomtalanul »ent lehet ebbe a pincébe betömi, a betörésnek viszont nincs nyoma. A rendőrség nem is foglalkozott az üggyel, mert Varga nem tartotta “érdemesnek« a feljelentést. De ez • már semmit sem változtat azon a té• nyen, hogy felelőtlenül beleíapessa• nak Gyura János becsületébe, alapí talanul megrágalmazták őt. Vajon E Varga Kálmán és hírverő rokonsága [nem tudja, hogy becsület is van a : világon, amivel nem lehet babaru; házni? Nem gondolják, hogy ezzel f az alaptalan vádaskodással a saját : becsületüket is megcsorbttották? [Vargán és Ácson nem is csodálko;zunk, hogy ók az egyszerű proletár í emberben, Gyura Jánosban esaik ; »zsiványfr« látnak, hisz ők sosem : voltak egysorban a nincstelenekkel. ■ De igen elítélendő Csordás Lajos [ cselekedete, aki csak azért, mert ro: konságáról van szó — elfeledkezve [ hivatali kötelességéről s az azzal já• ró felelősségről — öregasszonyok : módjára pletykálta Gyurát anélkül, : hogy meggyőződött volna a valóság[ról. Az egész falu tudja, hogy Csor:dás könnyelműen pálcát tört Gyura ; János feje fölött, de azt is tudják ró: la, hogy tanácselnök-helyettes, aki [arra is hivatott többek között, hogy : az igazság mellé álljon, akkor is, ha [ emiatt rokonságával szembe kerül. [ S ő most nem állt az igazság talaján, amiért szavahihetősége is csor: búit és a tekintélye sem nőtt az em[ berek előtt. Márpedig az a vezető, [ akinek a szavát nem hiszik el, s nem : bíznak benne az emberek, úgy jár, [mint a csapatját vesztett hadvezér, [nem lesz kit irányítania. Kérdeztük Gyura Jánost, hogy be; csületsértés miatt nem megy-e a bíróságra. Ö azt felelte, hogy soha életében nem volt vádolva s nem kenyere a pöröskődés. Lám, ennek az embernek joga volna törvényes úton is felelősségre vonatni rágalmazóit, de emberi érzése azt diktálja, hogy nem áll bosszút. Megelégszik anynyival is, hogy Vargáék — miután belátták tévedésüket — békülésre nyújtottak neki kezet. Ezen kívül még annyit óhajtott, hogy a nyilvánosság elé hozzuk tanulságul ezt az egész dolgot. Teljesítettük kérését s reméljük, hogy nemcsak a jutaiak, de mások is okulnak e példából. S«. F.
