Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-26 / 71. szám

ГИ 4(: PROLET^ÁI FGY^VLSETEK! AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfoly am, 3J. szám. ARA: 50 FILLÉR Kedd, 1957. március 26. Az őszinte barátság jegyében »Üdvözlünk benneteket, kedves barátaink!-« — ezzel fogadta a szov­jet nép a moszkvai tárgyalásokra megérkező magyar párt- és kor­mányküldöttséget. S hogy a szovjet nép a magyar népet valójában ba­rátjának tekinti, azt bizonyítják nemcsak a szavak, de bizonyítják az elmúlt évtizedek során, s főleg a fel­­szabadulás után végbement tettek, cselekedetek. Nagyon sokat írtunk, beszéltünk az elmúlt évek alatt a szovjet—ma­gyar barátságról, arról, mit köszön­het a magyar nép a szovjet népnek. Erről most sem szabad hallgatnunk. Nem szabad hallgatni, mert nem olyan régen népünk belső és külső ellenségei mindent elkövettek, hogy a szovjet és magyar nép barátságát megrontsák, hogy a két nemzetet szembeállítsák egymással és szaka­dást idézzenek elő a szocialista tá­bor egységében. Tervük azonban nem sikerült. A szovjet és magyar nép barátsága olyan alapokon nyug­szik és olyan erős, hogy azt senki nem tudja megbontani, bármennyire is szeretné. A szovjet és magyar nép barátságának mély történelmi gyökerei vannak. Visszanyúlik ez 1919-be, amikor a magyar dolgozók a szovjet munkások példáját követ­ve, a szovjet dolgozók után először kiáltották ki és valósították meg a proletariátus diktatúráját. S bár a Magyar Tanácsköztársaság elbukott, de a szovjet és magyar nép barát­sága a közös ügyön keresztül meg­teremtődött és az ezt követő évtize­dek alatt egyre jobban kifejlődött. Amikor népünk a Horthy-fasizmus járma alatt nyögött, bátorítást jelen­tett számunkra a Szovjetunióból áradó erő, az onnan jövő buzdítás. S a Horthy-fasizmus ideje alatt a szov­jet nép nem egyszer megmutatta barátságát és rokonszenvét a magyar nép iránt. 1945-ben a Szovjetunió katonái nem mint hódítók, hanem mint fel­szabadítók, őszinte barátok jöttek hazánkba. És a felszabadulás után eltelt évek alatt is számtalan bizo­nyítékát találjuk a Szovjetunió ba­rátságának. Élelem, kölcsön, gépek, szakemberek, magyar főiskolások ta­nulási lehetősége a Szovjetunióban, tapasztalatátadások mind azt bizo­nyítják, hogy a szovjet nép valóban barátjának tekintette és tekinti a magyar népet. Amikor az ellenforradalom fenye­gette hazánk függetlenségét, a Szov­jetunió nem tétlenkedett és másod­szor szabadított fel bennünket. Is­mét szovjet katonák vére hullott a magyar szabadságért és ez a vér megpecsételte, megbonthatatlanná tette a két nemzet barátságát. Kül­ső és belső ellenségeink arról üvöl­töttek, hogy a Szovjetunió beavat­kozott a magyar belügyekbe, hogy elveszett a magyar függetlenség. A Szovjetunió az ellenforradalmat a magyar kormány kérésére és a var­sói szerződésben vállalt kötelezett­ségei értelmében verte le. De kik üvöltöttek és kik rágalmaztak ben­nünket? Azok, akik nem olyan ré­gen eladták az országot, és a ma­gyar népet a hitleri fasizmus kar­jaiba hajtották. Azok, akik most a nyugati imperialisták pénzén, a ma­gyar nép szabadságának megdönté­sére törnek. Azok üvöltenek, rágal­maznak bennünket, akik a magyar nemzetet, az amerikai imperialisták gyarmatává akarták tenni, akik a magyar népet újra az imperialisták szolgaságába akarták hajtani. S hogy ez a tervük nem sikerült, azt a ma­gyar nép a Szovjetuniónak köszön­heti. Népünk büszke arra, hogy őszin­te és önzetlen barátjának vallhatja a szocialista tábor vezetőjét, a Szov­jetuniót. S büszke arra, hogy ez a barátság, ez a kapcsolat egymás függetlenségének, szuverenitásának kölcsönös és feljesjógú elismerésén alapszik. Ennek pedig újabb bizonyí­téka a most folyó szovjet és magyar tárgyalások. Az ellenforradalom óta először utazott magyar párt- és kormány­­küldöttség a Szovjetunióba. Az el­múlt évek alatt számtalan delegáció utazott a Szovjetunióba, igen sok különböző tárgyalás volt, de elmond­hatjuk, hogy a mostani tárgyalások a íegjelentőségfeljesebbek közé tar­toznak. Ezek a tárgyalások nemcsak a szovjet és a magyar nép szempont­jából, de nemzetközi szempontból is igen nagyjelentőségűek. Ezt a tárgyalást a szocialista tábor országai is örömmel fogadták és bíz­nak abban, hogy ezen keresztül még tovább szilárdul, erősödik a szocia­lista tábor 'egysége. Ez' a találkozás, a most folyó tárgyalások ugyanak­kor csapást jelentenek azokra, akik a hazánkban lezajlott ellenforradal­mat a szocialista tábor egységének megbontására akarták felhasználni. Az őszinte barátság jegyében foly­nak a tárgyalások. Erről győzött meg bennünket az is, ahogyan párt- és kormányküldöttségünket a szov­jet dolgozók fogadták, de erről győz meg bennünket a tárgyalás menete, az onnan kapott jelentések is, ame­lyek azt bizonyítják, hogy népünk számára rendkívül előnyös egyezmé­nyek megkötésére van kilátás. Népünk bizalommal tekint a tár­gyalások elé és várja azok eredmé­nyét. Bízik abban, hogy a mostani tárgyalások még közelebb hozzák egymáshoz a két nemzetet és szoro­sabbá, megbonthatatlanabbá teszik a szovjet és magyar nép barátságát. Hatszázezer csirkéért Látogatás a megye legnagyobb, legkorszerűbb keltetőállomásán Régi ismerősként siet elénk Marton Lajos, a kellető él ] om és helyettes veze­tője és már mutatja is kezével az utat: arra tessék, a »gyárba«, ott a téma. A tágas, világos, magas helyiségbe lépve kellemes meleg üti meg arcunkat, s a kórházra emlékeztető rend is azt jut­tatja eszünkbe, itt nagy gondot fordí­tanak a tisztaságra, A két sorban álló, egymásra г ézö hatalmas, sárgásfalú, zöldszegélyű »műkotlósok« duruzsoló hangot nállatnak. Ezek a keltetőgépek. Okosabbak, ügyesebbek a valódi kódo­soknál. Amikor az ajtó mellett függő hőmérő higanyszál felkűszik a 38 fo­kig, a gép önműködően kikapcsol. Eny­­nyit bírnak el a tojásokban fejlődő, érő kis állatok. A nagyobb hőfokon elhal­nának a csirkék, de 37,6-nál sem mo­hét alább a higanyszál. akkor meg a fejlődésben lenne gátolva a kiscsirke. Egyszóval meg kell adni, nagyon há­lás találmány ez a Gergely-féle keltető­­gép. Ez nem issza meg, nem tördeli össze s nem hagyja ott idő előtt a tolá­sokat, mint oly sokszor a vékába ülte­tett tyúkanyó. Ez a gép hálásabb és gondosabb is. Kétóránként forgatják benne a tojásokat, no persze nem egyen­ként, egy egész ládára valót egy bilié­­nokar segítségével, néhány másodperc alatt. Még csak véletlenségből sem es­het ki abból egy tojás se. A keltetőállo­más dolgozói, mint hűséges bábák a gyereknél, a berakástól fogva a kikelés pillanatáig vigyáznak a tojásokra. Min­den órában beírják a »lázlapna« a kel­tetőgép belső hőmérsékletét. No azért van -apró munka, bajmolódás itt is a tojásokkal. A kelési idó'szakban több­ször is átválogatják egyenként a tojá­sokat. Kezdődik ez mindjárt az első hu­szonnégy óra utáni csírakorongozási vizsgálattal. A hatodik napon lámpáz­zák a tojásokat. A tiszta megy étkezés­re, a véres takarmányozásira — a tere­­bezdi sertéstenyésztő hízóinak gyomrá­ba. A tizedik napon újra lámpáznak, azokat a tojásokat, amelyekben az emb­rió elhalt, eldobják. Bizony, tojásnak kell lennie, amelyik kiállja a három próbát s a gépben maradhat. Csibe lesz abból mindenképpen, hacsak kelés köz­ben, vagy kelés után el nem pusztul. A Nagyatádi Baromfikeltető Állomás dicséretére legyen mondva, olyan élet­erős csibék jutnak ki a keltetőgépeik­ből, hogy bizony a megye határain túl­ra is eljutott jó hírük. Pécsről minden héten megjönnek Nagyatádra 15 ezer kiscsirkéért, pedig otthon, náluk is van keltetőállomás. A segesdi, szenyéri, lá­­bodi, kúntelepi, görgetegi. csokonyavi­­sontai gazüasszonyok jó hírét így vi­szik el a kiscsirkékkel együtt, mért a vérvizsgált baromfiaktól származó to­lással ők látják el a keltetőállomást. A háromfai, lábodi állatni gazdaságok pe­dig a törzstiszta, sárga-magyar fajta baromfi terjedését segítik elő, ők is nyersanyag szállítói a keltetőállomás­nak. S nemcsak csirkéket »gyárt« a nagyatádi keltetőüzem, hanem augusz­tusig 25—30 ezer kacsát, 3—4 ezernyi pulykás ere,get is akarnak számyra­­ereszteni az épület falai közül. Kísérlet­képpen három darab libatojást is el­helyeztek az egyik keltetőgépbe, hátba sikerül ez is. A múlt héten húszezer csirke hagyta el a keltetőgépeket. e hónap 26-án újabb 22 ezret, 31-én 15 ezret, a jövő hónap 9-én 24 ezret kel­tetnek ki. S mindez csak egy töredéke a tervezett 600 ezernek. Mert augusztus végéig ennyi csirkét akarnak kikeltet­ni. S hogy ez biztosan meglesz. afelől nem kételkedem. V. J. Tűsvésx pusztított Ha r vson Az idei évben még nem volt olyan nagyméretű tűz, mint március 24-én Barcson. A tavas-i vasárnap dél­előttiét sokak számára emlékeze­tessé. két családnak pedig szeren­csétlenné tette az emberi gondat­lanságból keletkezett »vörös kakas«. Fehér László barcsi lakos udvarán ugyanis 1üz támadt. Az érkezők már csak a lángoló szalmakazlat láthatták (is az oltás nem tudott gá­tat vetni a lángoknak. Hamarosan égni kezdett az istálló is. Teljesen elégett a disznóól is. De ezzel még nem fejeződött be a tűz pusztítása, mert lángot fogott a szomszéd. Ko­vács István portája is, akinél szin­tén az istálló és a gazdasági épü­letek égtek e!. A tűzkárt Fehér Lászlónál mintegy 15 ezer. Kovács Istvánnál pedig 20 ezer forintra be­csülik. A nagy tűz, mely két csalá­dot tett szerencsétlené, mint a rend­őrségi nyomozás megállapította. Fehér László gondatlanságából ke­letkezett, aki a kertjében gazt ége­tett, a nem ügyelt kellően a tűzre. Magyar államférfiak sztálingrádi látogatása REPÜLÓMODELLEZŐK Vannak eredményei a jutái legeltetési bizottságnak, de, Mazsola érkezett A napokban 21 métermázsa ma­zsola érkezett a FüSZÉRT központi raktárhelyiségébe. A háziasszonyok legnagyobb örömére azonnal meg­kezdték az áru szétosztását. Az Olaszországból érkezett mazsolából mintegy 600 kg-ot osztanak szét Ka­posvárott, a többit a megye dolgozói vásárolhatják meg 45 forintos kilón­kénti áron. Kaposvárott tehát mától kezdve minden csemegeüzletben és az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban kapható a sokáig nélkü­lözött mazsola. Felvételek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A budapesti Színház- és Film­művészeti Főiskolára az 1957—58. tanévre csak színészeket vesznek fel. Jelentkezni legkésőbb május 1-ig lehet а VIII., Vas utca 2/c. alá címzett kérvénnyel és rövid életrajzzal. Kérvényt azok nyújthatnak be, akiknek életkora 17 és 22 év kö­zött van. Iskolai jelentkezési lapot a kérvényhez nem szükséges mel­lékelni. A tanulmányi idő 4 év. A felvé­teli vizsgák idejéről és helyéről a jelentkezők írásban kapnak érte­sítést. Családi hasat, motorkerékpárt, ruházati cikkeket vásárol а sz«*i*encee fisa 117 440, mondd és írd, de ne irigyeld: száztizen­­hétezer négyszáznegyven forint boldog tulajdonosa lett egyik napról a másikra. Pedig amikor behúzta azo­kat az ördöngős x-eket a Lottó-szelvényre, álmodni sem merte volna, hogy ilyen szerencsés keze van... Sikerült! Volt egy kis számítás is a dologban, igaz, de azt mondja Basics Ferenc, a szerencsés nyerő, ez mit sem számított. Már csak azért is megkérdeztük tőle: hogy csi­nálta, hátha tanulhatunk egyet-mást a Lottó ördön­gős titkaiból. — Az előző hét nyerőszámainak első számjegyét megszoroztam önmagával, s az eredményt írtam be a szelvényre. No, azért ne gondolja senki, hogy ez biztos recept, sőt A fonyódj? MÁV pályamunkás egyébként kétgye­rekes családapa. S a nagyobbik fiú, a 9 éves kerékpárt kap a nyereményből, a másik még kicsi, mit is lehet­ne venni annak? Hanem mióta bemondta a rádió, az eredményt, szinte rémregények és szállóigék övezik a boldog nye­rőt. A vonaton ujjal mutogatnak rá: — ő az, ő nyert a Lottón — suttogják utána. Másutt kérdésekkel os­torozzák: mit tud csinálni ezzel a termérdek pénzzel? A balatonszentgyörgyi állomáson pedig három vasutas már sajnálkozását fejezte ki, mondván: szegény Ba­­csics Feri nem sokáig örvendhetett a szerencséjének. Belezavarodott... Szóval ő a középpont most. De hadd cáfoljuk meg a híreszteléseket. Beszélgettünk Bacsics SC Ferenccel, ép, egészséges, boldog és ráadásul még nem is veszítette el fejét a sok pénz miatt... Tegnap jelentkezett az OTP-ben, és felvette az összeg kisebbik részét. A tizenhétezer néhányszáz fo­rinton motorkerékpárt vesz, kerékpárt a fiának, bútor­darabokat és ruhaneműt. A »nagyágyút-« azonban másra tartogatja. Úgyis régi gond volt már a külön­élés. A család Görgetegen, ő meg Fonyódon. Most, hogy meghallotta a hírt, már alkudott is egy szép családi házr#, Fonyódon. Azt veszi meg a 100 000 fo­rintból. S addig a helyi OTP-ben van a legbiztosabb helye a pénznek, ő csak a takarékkönyvet őrizget»... — Mit üzen a Somogyország olvasóinak? — kér­deztük tőle. — Azt, hogy ne sokat gondolkozzanak az x-eken, mert akkor ráfizet az ember a Lottózásra. — De hiszen maga is úgy csinálta... — Nem törvény az, kérem, jobb, ha magától jön... Boldog a család, örülnek a gyerekeik, s a 35 éves férfi, a szerencse fia otthont teremt a busás nyere­ményből. Basics Ferenc neve azóta fogalom, s a fonyódi OTP-fiók: kabala. Mozdonyvezetők, fűtők, vasutasok ugrálnak le a vonatról, s beszaladnak az OTP-be, hátha ott szerencsésebb szelvényeket kap az ember... HIÄBA, A 117 EZER FORINT mégis csak vonzó. Ugye nem lehet csodálkozni, hogy egyre többen vásá­rolnak Lottó-szelvényeket? — ri. Qmocliz I kampjlat a hedexikérl taitdejkázást A tavasz üdítő lehele­té áramlik be az irodá­ba a nyitott ablakon. Kiszorult a helyiségből a padlóolaj és cigaret­tafüst keserű szaga. Az íróasztalokra napsuga­rak aranyozom hull... Ez a derűs kép és öt kedélyesen beszélgető ember fogadott a minap a bedegkéri tanácshá­zán. Mindannyian régi isv^erőseim. így aztán hamarosan megeredt köztünk a szó. — Mi újság a faluban? — Óh, soha jobb­kor ... Most aztán van itt bőven, ami az újság­ba kívánkozik — mond­ja Csizmadia Gábor ta­nácselnök, s arcáról né­mi büszkeség sugárzik. Éspedig ? — bizta­tom. 'Gyönyörű á hatá­runk — folytatja az el­nök — s úgy dolgozik a falu népe a mezőn, mint a hangyák... A koratavaszi vetést már befejeztük. Földbe ke­rült az árpa, zab, a bor­só meg a mák. Biztatás nélkül is kihasználják a a szép időt a gazdák... — Várjunk csak egy pillanatot — szól közbe Márton Lajos községi agronómus, s miután előkotorászta zsebéből a »kisokost«, a noteszét, továbbfűzte a szót. — Mindjárt megmondom pontosan, hogy miből hány holdat vetettünk el már. Mert az újságba pontos adatok kellenek. Tessék jegyezni! Tava­szi árpát 350, zabot 60, cukorrépát 52, mákot pe­dig 5 holdat vetettünk. — Honnan szerzi eze­ket a pontos adatokat? — Hogy honnan? Hát nem üldögélek ám én mindig , az irodában. Most egy fontos dolgom akadt ittbent, csak azért nem mentem ki délelőtt a mezőre. Egyébként kint járok a szántó-vető emberek között, s meg­adják azok a pontos adatokat. — Hát ha olyan sokat jár a mezőn, mondja meg, kik kezdték meg elsőnek a vetést? — Ezt pontosan nem tudom, mert sokan kezd­tek egy napon, de az elsők között fogott hoz­zá a tavaszi munkákhoz Vaskó János (Gáti), B. Tóth József, aztán ifj. Ápelecz József és Tóth Gyula is. Nagyon szor­galmas gazdák ezek. De nem mondhatok rosszat a többiekre sem. Hiszen mindegyiknek érdeke, hogy időben földbe te­gye a magot. Csak úgy számíthat jó termésre. — De nemcsak a tava­szi munka megy ám jól nálunk — veti közbe a tanácselnök. Hanem? — Az adófizetéssel is jól állunk. — Erről tóján én tu­dok pontosabbat mon­dani — kapja el a szó végét Papp Ferenc adó­ügyi előadó. — Máris diktálom... Március 20- ig az első negyedévi adó­bevételi tervünket már 112 százalékra teljesítet­tük. — Ez igen, ez dicsére­tesen szép eredmény. — Vannak olyan gaz­dák, akik már február elején lerótták az első negyedévi tartozásukat. — Tudna néhányat mondani névszerint ezek közül? Hadd dicsérjük meg őket az újságban. — Hogyne tudnék! Itt van mindjárt M. Varga István, Sebestyén Fe~ rencné, Bognár József, S. Horváth János, Józsa Ferenc, Jakab József és ■ A. Tóth János is. — És nincs is hátralé­kos gazda a községben? — Nem sok, de azért akad egy-kettő. Kéri Horváth István tartozik még több mint ezer fo­rinttal. Pedig 14 holdon gazdálkodik és tudna is fizetni, ha akarna. Meg­mondtuk neki, hogy csak saját . magának okoz kellemetlenséget, ha ha­logatja az adófizetést. Meg a kötelességtudó gazdák is köve^eHk, hogy vonjuk felelősségre a hanyagokat. Mert bizony a mi adófizetőink több­sége igen kötelességtudó. — No, abban nekem is van egy kis részem, hogy ilyen jól megy az adófizetés a községben — kapcsolódik be a be­szélgetésbe Szakács Já­nos, az Állatforgalmi Vállalat körzeti megbí­zottja. — Mert ennyi jó­szágra ritka közsénhen kötnek hízlalási szerző­dést, mint itt, Bedegké­­ren — fűzi a szót Sza­kács János. — De én nem restellem ám négy - szer-ötször is elmagya­rázni a szerződéses hiz­lalás feltételeit. No már most, ha sok a szerző­dött hízott állat, akkor jön a pénk is a községbe. Volt olyan hét ezen a tavaszon, hogy 300 szer­ződéses hízottsertést szállítottuük el innen. — Most hány állat hiz­lalására van szerződés Bedegkéren. Októbertől idáig 250 sertés', 200 üsző és 350 bika hizlalására szerződött a község. De ma is szóltak már töb­ben, hogy szerződni akarnak. Majd délután felkeresem, őket. — Újév !óta hány álla­tot adott él ez a falu? — Ezt csak én tudom pontosan megmondani — szólal m»g az írógép mellett Stíedl Györgyné, a szökés-barna fiatal­­asszony, aki az egyéb adminisztráció mellet a járlatlevelek kezelését is ellátja. — Újév óta ma adtam ki az ötszáztizen­­nyolcadik járlatlevelet a község lakóinak. Tehát ennyi állatot adott el a község az idén eddig, s a legtöbb hízott állat volt. Amikor elköszöntem a bedegkériektől, arra gondoltam: ahol ilyen szépen mennek a dol­gok, a tanács dolgozói szót értenek a falu né­pével, ott megvan az alapja a vidámságnak, a tavaszi hangulatnak. SZŰCS FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents