Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-24 / 70. szám

'Щщ&еша*, im. eármrnt Ы. SOMWW«ai _ %

Néhány gazdálkodási jótanács a parasztságnak

A tavaszi legkorábban vetendő növények nagy részét a termelők elvetették és itt az ideje annak, hogy a középkorai vetésű növények munkáit is megkezdjék. Érdemes mégegyszer átgondolniuk a parasztoknak, hogy melyik földjükön mit célszerű termelni, hogyan lehet gazdálkodásuk jövedelmezőségét ésszerűen fokozni, s melyek azok a növények, amelyek termesztése a belterjesség irányában hat. Megvan mieden lehetősége annak, nagyvagy kisüzemnél egyaránt, hogy a helyes vetésterületi arányok kialakításával biztosítsák a fogyasztási szükségleteket, az állatállomány okszeri takarmányozásához szükséges szántóföldi szálas- és abraktakarmáayalapot, a gazdaság adottságainak megfelelő ipari növényeik termelését. Amennyiben megfelelő vettiheagvakkal a termelők nem rendelkeznek,

hözponti készletből tudunk juttatni megfelelő mennyiségű és .léminőségű lóhere- és egyéb takarmánymagvakat.

A belterjes gazdálkodás szempontjából igen nagy jelentősége van a .чаи»tóföldi takarmány-, valamint a munkaigényes ipari növényeik nagyobb területen történő termesztésének. A megye változatos talajtípusainak megfelelően a barcsi és a nagyatádi járásban burgonyát és dohányt, a kaposvári járásban cukorrépát, a tabi járásban lent, a megye északi részén pedig kertészeti növényeket érdemes nagyobb területen termeszteni. A barcsi járás burgonyatermelőinek nagy része szinte nemesítő munkát végez és eredményeik országosan is ismeretesek. Vannak növényeink, amelyek termesztésének a megye egyes területein esi hagyományai vannak. így a kaposvári járásban a cukorrépának, s itt több cukorrépát szoktak termelni, mint a megye többi járásaiban együttvéve.

A Kaposvölgyének a cukorrépatermelésre a talaj- és éghajlati adottságai a legkiválóbbak.

Fejlett állattenyésztés lehetővé teszi a megfelelő talaj efőgazdálkodást. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az idén jóval kisebb területre kötöttek cukorrépa termelési szerződést, mint kellene. A magasabb, új ár sem eredményezte ezideig a megye termelési tervének biztosítását, pedig ennek a növénynek a termelése jövedelmező. Nem alkalmazunk semmiféle bürokratikus rendszabályokat, a teljes önkéntesség betartásával akarjuk szerződéses terveinket teljesíteni, mert tudjuk, hogy ott,

ahol jók as adottságok, a cukorrépatermelés nagy jövedelmet biztosít és emellett feldolgozási melléktermékei értékes takarmányt adnak. A gazdálkodóknak tehát egyéni érdekük, de népgazdasági érdek is a cukorrépatermelés, mert a cukornak nagy hazai fogyasztása van és jól értékesíthető exportcikk is, amelynek ellenében hazánk nélkülözhetetlen importanyagokhoz jut.

A tavaszi növények közül legnagyobb területen kukoricát termelnek, melynek termésfokozása érdekében több mint húszezer kh-ra biztosítunk már évek óta jól bevált hibrid vetőmagot. A burgonya-vetőgumó felújítása suempontjából nagy jelentőségű az a burgonya csereakció, amelynek keretében központi készletből évről évre — és ebben az évben is — több mint kétezer kh-ra adunk ki jól bevált fehér- és sárgahúsú nemesített burgonyafajtákat. A termelők éljenek ezzel a lehetőséggel, mert

a burgouya hozamának fokozása érdekében az egyik legdöntőbb feltétel: a betegségmentes, jófajta, nemesített burgonyagumók elültetése.

A jövedelmező állattenyésztés alapját a szántóföldi takarmánytermesztés képezi. Különösen a lóhere és a baltacím területet kell növelni, amelyek értékes, fehérjében gazdag takarmányok és jó előveteménynek ’.zámítanak a következő növények számára. Az a termelő, aki nem rendelkezik megfelelő vöröshere, vagy baltacím vetőmaggal, központi készletből a földművesszövetkezeteknél kaphat. Soha nem volt olyan lehetőség, mint most, hogy műtrágyából a jelentkező igényeket teljes egészében ki tudtuk volna elégíteni. Rendkívül nagy a kereslet a különböző műtrágyaféleségekből, de különösen nitrogén műtrágyából, amelyből fedezni tudjuk a szükségletet.

Vannak községeink, ahol húsz—harminc vagon nitrogén műtrágyának akadt gazdája. A pétisót nemcsak a tavaszi növényekhez, hanem az őszi kenyérgabonák fejtrágyázásához is felhasználhatjuk, melyeknek fejlődését jelentősen serkenti. A műtrágyák termésfokozó hatását nem kell külön propagálni, mert minden ezzel foglalkozó gazda gyakorlati tapasztalatai igazolják, hogy

a műtrágyába fektetett pénz sokszorosan megtérül a többlettermésben.

Gépállomásaink traktorosai a talajmunkák végzésénél hasznos »segítséget adnak termelőszövetkezeteinknek és egyéni gazdáinknak. Munkájukat azonban csak akkor tudják tervszerűbbé és hatékonyabbá tenni, ha a szántandó területet szerződésben előre biztosítják. így lényege- Gen csökkenthetik azt a kiesést, ami abból adódik, hogy a traktoros szerződés hiányában kénytelen többször is visszatérni abba a határrészbe, ahol már előzőén szántott.

Somogy elsősorban állattenyésztő jellegű megye. Ezt' a helyes vetésterületi arányok kialakításánál feltétlenül figyelembe kell venni. Megvan a lehetősége, hogy

a takarmánytermő területek növelésével az állattenyésztést fejlesszük.

Mások a nagyüzem lehetőségei, más a kisüzemek adottsága, de mindkét gazdálkodási típusnál mutatkoznak már a belterjesség irányában való eredményes törekvésnek jelei. A takarmányterületek növelése mellett törekedjenek gazdálkodóink a munkaigényes takarmánynövények termelésére, mert így tudják kialakítani a helyes vetésterületi arányokat, amelyek a belterjes, jövedelmező gazdálkodás biztosítékai.

Molnár Imre megyei főagronómus.

Fellendülőben a gyümölcstermesztés

Vagonszámra terem alma a porrogszentkirályi keitekben, gyümölcsösökben. Évről évre újabb települések születnek. A gyümölcskertek királynője, a Jonathán-alma megnyerte a gazdák szívét, s hazájának vallja a porrogszentkirályi földeket is. S az itteni éghajlatot is szereti. A szakszerű kezelés, védekezés busásan visszafizetődik a termelőknek. A gazdák jól felfogott érdekük tudatában ösztönszerűleg eszmélnek rá: könnyebb a védekezés, ha közös, összefüggő gyümölcstáblákat létesítenek. Több olyan dűlő van már, fhol egy-két év múlva a szántóföldet teljesen elfoglalják a gyümölcsfák. A gazdák közül, ha valaki gyümölcsöst akar telepíteni, akkor olyan gazdával cserél, akinek a gyümölcstelepítésre szánt dűlőben van földje. Porrogszentkirályon ezt írja elő a belterjes gazdálkodás megvalósítása.

A porrogszentkirályi gyümölcstermelők, hogy. még előbbre jussanak, porrogi gazdatársalkkal együtt önálló szakcsoportot alakítanak. S ez szervezi a védekezőszer- és a gyümölcsfabeszerzést, segít az értékesítésben is. Fellendülőben van tehát a porrogszentkirályi gyümölcstermelés.

$ • / »

шУ'&га _____

Цг» ’ " ............'

— Csitt... csitt, szerkesztő sporttárs! Ne mondja meg senkinek

— Ejnye, de titokzatos lett, Laci. Már a mi oldalunkat is fúrja a kíváncsiság. Mi az a bizalmas dolog?

— Van már center. Megoldódik a KMTE középcsűtár-gondja. Mégpedig tudják, hogyan? A legegyszerűbb és kézenfekvőbb módon. Ugyanis most már bizonyos, hogy hazatér a nyurga Meteor-csatár, a tavalyi gólrekorder. Hogy mikor? Amikor e sorok megjelennek, egy nap múlva vonatra ül Nyugat-Németországbam. Talán a jövő héten már be is száll.

— No, ez érdekes, s a KMTE-nél biztos örülnek neki.

— Hát bizony örülnek. De ők is tették lépéseket Morvái hazatérésének elősegítésére. Hogy mást“ ne mondjak, kétszer már telefonon is felhívták a »srácot«, aki ezek után mégis csak elhitte, hogy semmi sem igaz a nyugati propagandából a hazatérőkkel kapcsolatban. Ezért is adott most már végleges választ, hogy jön.

— Elég a KMTE-böl, Lacikám, valami másról is beszéljen.

— Mondja, szerkesztő sporttárs, ma guk nem babonásak?

— Istenuccse nem, de miért kérdi ezt, Laci?

— Hát c-sak azért, mert az NB III-ba jutásért folyó osztályozók nyitányakor Kaposvárott találkoztam egy babonás edzővel. Amikor szép piros mezükben kifutottak bemelegíteni a fiúk, az egyik lelkes szurkoló fényképezőgépet vett elő. hogy megörökítse a jövendőbeli NB IH-as kaposvári csapatot. Az edző azonban tiltakozott, mondván, hogy mérkőzés előtt fényképezni nem jó kabala. A csapat azonban mégis szeretett volna képet, fgy elkészült a felvétel az edző nélkül.

— Nem értjük, Laci, mié, í mondja ezt el, hisz ebben nincs semmi érdekes.

— Igazuk van, az érdekesség azután következett, amikor a csapat 3:l-re nyert és túl volt az első győzelem örömteljes percein. Akkor az edző felkereste a fotográfust, kérlelve, hogy nem lehetne-e őt valahogy mégis rákopírozni arra- a bizonyos képre?

— Ccc ... Nagyon viccelődő kedvében van maga, Laci.

— Eltalálták. íme, még egy tréfa. Tudják-e, hogy »állati« jó csapata lesz a K. Dózsának? Ezt a kifejezést úgy hallottam a lila-fehérek irodájában a csapat egyik kis játékosától. íme az indoklás: a kutya visszakerült a hátvédhármasba. Az egér a múlt héten játszotta be magát a csapatba s két góllal mutatkozott be és bérelte ki a helyet ai balszélen. Most a becenevek között a jövő héten újabb állatnévvel is fogunk taiáikozri. Ugyanis lehet, hogy már

most -vasárnap a macska lesz a balösszekötő. A Dózsánál j.most már csak arra kíváncsiak, hogy | a macska-egér balszárny beváltja-e a j hozzáfűzött reményeket, s megdől-e к termeszét! törvény. hogy a macska élhet jóbnrátságban az egérrel.

— Hát ez valóban érdekes, de hagyjuk a viccet, Laci. Mesét jen valami komolyabbat is.

— Megtehetem, de szeretném azt hinni, hogy az a játékvezető, aki az egyik ifjúsági mérkőzés után nem aüeárta felvenni az ifi mérkőzés vezetéséért járó 10 forintos dijat — mert kevesellte —, ebbeli lépését nem gondolta komolyan. Annál inkább, mert a játékvezetők körében általában elégedetten vették tudomásul az új játékvezetői díjazást. amely szem előtt tartotta a lelkes társadalmi spartmunkások érdekeit épp úgy, mint a szegényebbé vált sport körök anyagi helyzetét. Persze, vannak a foci játékvezetőknek. A Bitinap egy tanácskozáson égy atléta bíró tette fe! a kérdést, hogy miért kivételezettek a futball-játékvezetők, . miért magasabb azok díjazása? Tudják. , ftri volt rá a válasz? Az, hogy próbáljbn meg például Karádon -atlétikai célbfráB- kodás helyett egy futballmeccset levezetni . . .

— Nem hiába Foci Laci á maga neve. Megint csak a kerek labda híveiről piety ká ivódott.

— Mondtam már, szerkeszt^ sporttárs, hogy én bekukkantok azért a többi sportágak házatájáifa Is. Csakháí, tudja, nem szívesen megy az ember, mert mindenütt csak a gond. a gond. a panasz, meg a panasz ver) fel a szakosztályok berkének csendjét.' Vegyük csak például az atlétákat, ahol kőnjnyen lehet, hogy kenyértorésre kerül a sor. Azt beszélik a Petőfi-atléták, hogy az ő sportáguk leglelkesebb vezetője, aki olyan erős, mint a torma, ma már csak. fél szivével az ö gazdájuk. A lelkes sportvezető másik fele ma már focibarát. Ezért tervezik jón'éhányan. hogy búcsút mondana!^ a Petőfi apoj‘1- körnek és felcsapnak vasutasnak. A távozni vágyók meg Is indokolják lépésük okát. Azt mondják, hogy szegény az egyik sportkör is, de szegény a másik is Csakhogy a vasútiatoknál legalább utazni lehet. Márpedig az I. osztályú gyaloglóbajnokurik, aki ez évben tagja lehet az utánpótlás válogatottjának, utazni akar. Mert Somogybán nincs ellenfele. Szóval nem könnyű dolog itt az igazságot kibogozni, az bizonyos. Amint láthatják, ma már nemcsak a futballintézőknek főhet a fejük. De gondban vannak, ,amint látszik, az atlétavezetck is. '

— No és befejezésiül még egy jő hír. Van már otthonuk Kaposvárott a szakszöveteégeknek. Méghozzá a Megyei Tanácson kaptak négy szobát, ű földszinten. Mehet tehát már a munka'. -— Úgy van, úgy van, de mehet maga is, mert élég volt mára.

— Mehetek,, de aligha örülnek ennek majd a vidékiek. Ugyanis a jövő hétén valószínű őket pletykálom ki.

Cok szó esik manapság magánbeszélgetéseken, hivatalos értekezletek közben a tsz-mozgaloraról, természetesen azok között, akiket érdekel a szövetkezetek sorsa. Vitatgatják a magunk mögött hagyott időszak tapasztalatait, véleményt nyilvánítanak a dolgozó parasztság közös gazdaságainak jelenéről és fürkészik a mozgalom holnapját. Jó érzéssel írják a párt parasztpolitikájának javára, hogy az őszi vihar vad ereje sem bírta kitépni a somogyi földből — megyénk tsz-tagságának leikéből — az összefogás ökereit. Ha estek is nagy sebek szövetkezeti mozgalmunk fáján, ha aa ellenforradalom fagya, hideg szele szívta is ennek életnedvét, ez a tavasz — a biológia képletes kifejezésével szólva — újabb és újabb friss hajtást, szép termést ígérő rügyeket fakaszt rajta. Feléledt tehát téli dermedtségéből a közös gazdálkodás viharállő törzse, s megannyi jelét adja életműködésének. A letépett gsdäyak helyett, a régi, egészséges hajtások mellett fattyak is csapzanak. Elő hát a gyógyító kést, s a jó kertész szerető gondoskodásával, nagy-nagy hozzáértésével, gyöngédségével, a parasztemberek élete iráni érzett hatalmas felelősséggel leoperálni segítő módon e nem kívánatos kinövéseket.

Megérlelte, sürgeti az idő e gyógymód alkalmazásának szükségességét. Sajnos, a példák özönével tudjuk igazolni ennek a kijelentésnek létjogosultságát. A minap tartott irigyet értekezleten a tabi járás egyik vezetőjének. Hegedűs elvtársnak a szájából ezt hallottuk: »Tizenhét szövetkezetünk van, ha szövetkezeteknek lehet őket nevezni...« Más tapasztalatok is indokolják az ilyenfajta fenntartásokat. Az ellenforradalom keltette eszmei és szervezeti zűrzavar után, az erőszakkal, több helyen halált idéző fegyverrel szétvert, vagy megfélemlített szövetkezeti tagság a megcsappant létszámú párt- és állami szervektől nem kaptatott elegendő bátorítást, segítséget, helyes irányba mutató szót a közös gazdálkodásra. A kilépést, felHányadán állunk?

— Gondolatok a szövetkezetek felülvizsgálása előtt ■

oszlatást szabályozó rendelet megjelenését követően bizottságok keresték fel az érdekelt tsz-eket. Néhány kivételtől eltekintve ez a munka a felszámolásra és elszámolásra korlátozódott. Hiszen pár nap alatt lehetséges ugyan egy-egy szövetkezet dolgait számbavenni, de elképzelhetetlen ugyanennyi idő alatt a közös gazdálkodás jövőjébe vetett hitében megingatott, a külső lelki nyomást elszenvedő embereket, szövetkezeteket politikailag, erkölcsileg megerősíteni. Ebből a káoszból ki-ki a maga módján igyekezett kiutat keresni.

Nehéz helyzetbe kerültek a megmaradt szövetkezetek is a magukra hagyatottság miatt. Nincs hát csodálkoznivalónk azon, hogy egyesek eltévesztették a lépést. Az ellenforradalom azt sugalmazta november 4-e után is: »Ne higgyetek a régi vezetőknek, azoknak, akik erőszakosan szerveztek be benneteket a tsz-be.« Persze, esete válogatja. Akik valóban kényszertagok voltak, most szétmentek. Am akiket az élet parancsa állított a közös mellé, azok nagyrésze is hiába fordult panaszával, jó szót várva a járáshoz. Hiszen pl. a Csurgói Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának gyakran napokig zárt irodaajtói dolgavégezetlenül visszafordulásra kényszerítették az útmutatásért jövő minden tsz-elnököt. Az osztály tizenhat dolgozójából ugyanis kilencet el kellett küldeni, s a megmaradt hét ember a falvakat rótta, s a felszámolással kellett bajlódniuk. Másutt is hasonló bajok nehezítették a szövetkezeti emberek eligazodását.

lyiit szült ez a gyakorlat? Sok, pártfogó nélkül maradt szövetkezet széthullását. Mert ahova elért a felső segítőkéz, ott megmutatkozott az eredmény. Csak egy példát erre. A somogyudvarhelyi Ady Tsz felszámoló közgyűlést hívott egybe. A jelenlévő járási vezetők okos szaval nyomán megmaradt a

szövetkezet. Kár, hogy ez a tanulság ma már nem ér többet, mint eső után a köpönyeg... Közben — e kitérő után mondjuk meg — a kilépett tagok egy része között acélosodott a szövetkezet újjáalakításának akarata. összeálltak néhányan, s kérték a működési engedélyt. Megint csak azt kell ideírnunk: a járásnak, megyének nem volt ideje és ereje a kérelmek felülvizsgálásához, jogosságuk elbírálásához. Teljesítették a kérést egyes olyan esetekben is, amikor az elutasításnak lett volna helye. Mert e válságos időszakban felütötte fejét a spekuláció is! Voltak parasztok, akik így gondolkodtak: »A társulásoknak, szövetkezeteknek ad földet az állam a tartalékból. Szövetkezzünk, társuljunk, hatan-heten, s kérjünk százötvenkétszáz holdat. Hogy nem bírjuk erővel? Nagy szeme lesz a földnek, majd kiadjuk feléből, harmadából!« íme, a kizsákmányolásnak nem is leplezett formája. Ugye, így van ez, toponári gazdatársak?

A drávaszentesi példa sem éppen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás akarását igazolja. Itt három család jelentette be szövetkező szándékát, de kikötötték: nekik föld nem kell, csupán a darálóra tartanak igényt. Hát Gigán mi történt? Néhányan elhatározták a burgonyatermelő szakcsoport létrehozását. Mondván, hogy nekik szállítóeszközre van szükségük, kértek és kaptak egy tehergépkocsit. Azóta szépen íuvarozgatnak vele, s a »szakcsoport« minden tagja — egymást ellenőrizendő — együtt autózgat. Pedig hány valóban szocialista szövetkezet sóvárog teherautó után ... Viszont hány úgynevezett szövetkezetben hangoztatják: »Adjanak Zetort, vagy tehergépkocsit, mert különben elszéledünk ...« Világos, hogy ezeket a közösségeket nem a közös termelés és értékesítés vágya tartja össze. Magyarul: az ilyen csoportosulások iránytűje nem

éppen a szocializmusra van betájolva.

p1 mlékezzünk meg a vadhajtásnak még egy mintapéldányáról. A látrányi szövetkezeti tagok ötholdas kertészetüket és a fűrészgattert magánosoknak akarják kiadni. Tetemes bevételhez jutnának így, amiért a kisujjukat sem kellene megmozdítaniuk, ha csak azt nem tekintjük 60—70 ezer forintot érő munkának, hogy aláírják a nyugtát és felveszik az említett összeget. Úgy véljük, a szóvátett hibák is elég meggyőzően igazolják: halaszthatatlan feladat a rendteremtés a társulások, szakcsoportok, de a szövetkezetek berkeiben is. Ezt a munkát alapos felülvizsgálat előzi meg, amelyre a megvet szervek határozata szerint1 egy hónapon belül sor kerül. Nem, korántsem a »kákán is csomókeresés« sugallja ezt az intézkedést, hanem az az elszánt akarat, hogy egészségesen fejlődjék tovább szövetkezeti mozgalmunk. Ezt a célt minden becsületes parasztember magáénak vallhatja.

A felülvizsgálatra nagy szükség van a termelőszövetkezetekben is. Részletes környezettanulmányozás alapján fényt kell deríteni minden szövetkezet munkájára. Számbaveszik a bizottságok, hogy az egyes tszekben megvannak-e az alapvet® szocialista vonások. Megingathatatlan alapelvek a következők: a munkák zömét közösen végezzék; a közösen termelt jövedelemből a végzett munka mennyisége és minősége arányában részesedjenek a tagok; ne alkalmazzanak eemmiféle kizsákmányolást. Anélkül, hogy a teljességre törekednénk, elmondhatjuk: e kérdésekre kell tapadnia a legfőbb figyelemnek. Ezek a fő vonások szerepelnek a régi mintaalapszabályban. Sok helyen azonban az. alapszabályt hibáival együtt elvetették, s helyette nem készítettek újat. Ezért tapasztalható egyes helyeken olyan törekvés, hogy csak a föld egyrészét viszik be a szövetkezetbe, a többit egyénenként művelik. Olyan esetről is tudunk, hogy a tsz-tagok részesművelésre akarják kivenni a földet saját szövetkezetükből. Másutt meg órabért szándékoznak meghonosítani, pedig tudvalévő, hogy ez a rendszer nem tesz különbséget a könynyebb és a nehezebb — sőt, tegyük hozzá: a becsületesebb és gondatlanabb munka között. Azt is ködberejti, hogy a jövedelemnek hányada fedezze a részesedést és hányada fordítódjék a közös gazdaság gyarapítására

Elég általános jelenség a közös állatállomány létesítésétől való idegenkedés is. Jóllehet az őszi vihar után ez nagy nehézségekbe ütközik az illatok és a takarmány széthordása miatt, mégis látni kell: a közös földek talajerejének fenntartása közös állatok nélkül alig marad több jámbor óhajnál. A tapasztalatok arról is vallanak, hogy egy-égy szövetkezetben a parasztságnak egy-egy rétege tömörül. Ez pedig nem segíti a dolgozó paraszti rétegek közti válaszfal eltakarítását. Terjedni kezd az a nézet is, hogy a nagyobb közös gazdaságokkal sikeresen felvehetik a versenyt a nyolcvan-százholdas szövetkezetek. Nem akarjuk senkire ráerőszakolni nézetünket, de megmondjuk: a négyszáz-nyolcszázhoídas tsz-ek jobban tudnak élni a nagyüzem adta lehetőségekkel, mint a kisebbek. Másutt meg a szövetkezeti belépési díjak kiszámításán törik a fejüket, figyelmen kívül hagyva, hogy az egyet jelent a szegényparasztok belépésének megakadályozásávalp1 z er és egy kérdés vár feleletre szövetkezeti mozgalmunkban. A helyes felülvizsgálat dolga a valóságos helyzet hű felfedése, a hibák megmutatása és kijavításuk módjának pontos megjelölése. Az elkövetkező egy hón^p lelkiismeretes munkája nyomán égy széleskörű megyei tanácskozás megvitatja a tapasztalatokat, s meghatározza a különféle társulások, szövetkezések jellegét, helyét és szerepét a tsz-mozgalomban. Ez is alapja lesz .annak, hogy csupa nemes hajtást nevelje* a somogyi szövetkezeti mozgalom iája. Kutas József