Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
Lesz-e én mikor kozmetikai szalon Kaposvárott? Itt a tavasz. Letesszük a meleg és télen megkopott kabátot. Frisset, könnyűt öltünk magunkra. Jó lenne a fáradt, a téltől kicsit megszürkült női arcot is felfrissiteni. Jó lenne... de hol? Kaposváron nincs kozmetikai szalon (de van Dombóváron, Szekszárdon, Pécsen pedig nem is egy, sem kettő, hogy csak a környékbelieket soroljuk). Vagy legyen az a vigaszunk, hogy itt is »tervbevették-1 már két éve. De még mindig nincs belőle semmi. Talán nincs Kaposváron, a város szívében pár négyzetméternyi helyiség, ahol be lehetne rendezni. De van. Csak úgy látszik nem a kozmetika részére. Kár. Nem lenne haszontalan létesítmény, nagyon örülnének neki a város asszonyai és leányai, és anyagilag sem lenne rossz befektetés sem a szövetkezetnek, amely létesíteni kívánja, sem az államnak. Most újabb kilátások nyíltak arra. hogy mégiscsak találtak helyet a kozmetikai szalon részére. De a kaposvári lányok és asszonyok már előre kérik a tanácsot, amely a helyiséget adná, hogy ez ne legyen újból csak Ígéret, hanem valóság. Addig is, míg, bekopoghatunk kozmetikai szalonunk ajtaján cs megszépültén távozhatunk, olvassák el asszony- és leányolvasóink a kezmetikus tanácsait, s otthon ápolják arcbőrüket. A kozmetikus tonccsai Ha visszatekintünk az emberiség történelmébe, látjuk, hogy már az ókorban is ápolták mázukat a nők. Az egyiptomi nő illatos olajjal kente a haját, fehér és piros festékkel kendőzte az arcát, az ajkát, kezét és lábán a körmöket, pennával festette pirosra, vagy éppen aranyozta. A szépítkezési szerek régen csupán a tej, tojássárgája, nyírfanedve, citromlé, borszesz stb voltak. A kozmetika azóta sokat fejlődött. Ma már más okból kell a lányoknak, asszonyoknak ápolni magukat. A női arcbőr a mindennapi munka folytán igen erősen ki van téve a gőznek, pornak, a hideg és meleg levegőnek. Éppen ezért kell bőrünket ápolni, különösen most, a tavaszi hónapokban, amikor a bőr kiszárad, húzódik és a szárazságtól piros kiütések és sömörök jelennek meg az arcon. Az ilyen stádiumba jutott bőrt lehetőleg ne mossuk vízzel és szappannal (főleg ne meleg vízzel) inkább krémmel, növényi olajjal tisztítsuk és utána jól felszívódó krémmel vékonyan kenjük be. Az arcbőrök általában zsírosak és szárazak. A száraz bőrt éjjelre, nappalra krémezzük jól felszívódó zsíros krémmel. Száraz bőrrel sose napozzunk, anélkül, hogy azt előbb be ne krémezzük, vagv olajjal vékonyan be ne kennénk. Zsíros, faggyúmirigyes (miteszeres) bőröket natlmta lehetőleg többször mossuk meleg vízzel és ha a pórusok nagyon megteltek, akkor kamillás vízzel gőzöljük meg és tiszta ruhával maseírozva (nem erősen) távolítsuk el a miteszereket, utána arcszesszel töröljük le a kitisztított felületet. A zsíros arcot krém nélkül, sokat napoztassuk. Tavasszal az első napsugarakra, különösen a fehérbőrűeknél, meg jelennek a szeplők. Az ilyen arcot éjjel fehérítő krémmel, nappal pedig fényvédő krémmel kenjük. Jó, ha tudjuk! хЧ. piszkos fehér prémet dörzsöljük be benzines magnéziumpéppel, a dörzsölés után hagyjuk száradni, majd poroljuk le. Sötét prém, ha átzsírosodik, (pl. a seal bunda), finomra szitált forró homokkal szórjuk be (ez magába szívja a zsírt) és fél óra múlva a homokot a prémből kirázzuk, kikeféljük. Ugyanezt az eljárást kísérelhetjük meg irhabundánknál is, bár ilyenkor ajánlatosabb a forró fűrészpor, vagy korpa, amit a bőr felületén állandóan dörzsöljünk. A forró fűrészpor oldja a zsiradékot és felborzolja a szalonnás részeket. A megmaradt tejet esténként forraljuk fel. így megóvhatjuk a megsavanyodástól. Ha észrevesszük, hogy az éléskamrában hangyák vannak, szórjunk oda néhány szelet fokhagymát és hagyjuk ott soká. Újházi Pálné ^^шшттштттшшшшяшштшштшттш И ü иДНЙу ми J I W nM л! i ЙИгаЯ 8h • ^1 Ü•-W JüSeEm m MMfiINo1 к гЛ NEM ÉRTEM A NŐKET Nem tudom, hogy van, de nekem a legnagyobb problémát a nők okozzak. Hiába, nem értem őket. Nem értem például, hogy az a sárgakardigános nő miért tesz megjegyzést a társának, hogy »nézd, milyen maskara kalapja van annak a hölgynek ...« És mind a ketten megnézik a maskara kalapot és megállapítják: »de azért jól jön neki«, majd utánafordulnak egy harmadiknak, aki éppen bubifrizurát visel Ja, erről jut eszembe, erről a frizuráról, hogy: Nőismerősöm, akit nevezzünk egyszerűen Mancikának, csinos szőke lány. Nos, hát ez a Mancika elhatározta, mivel itt a tavasz, hogy megcsináltatja a 'haját a legújabb tavaszi divat szerint. El is ment mondjuk a 3. sz. női (és férfi) fodrászathoz. Fél napig »csinálták« a haját 60 forintért (plusz 10 forint a borravaló. Ne, ne, ne tessék tiltakozni, ami megjár, az megjár.) S a végén mégis »elrontották«. (Úristen! Hát ennek a Mancikának ennyire nincs protekciója: borravaló mellett »elrontják« a haját!) Mondanom sem kell, hogy Mancika nagyon elkeseredett. »így csak nem járhatok?« Másnap elment egy másik fodrászhoz, hogy »megígazíttassa« az elrontott frizurát. A fodrász »meg is igazította« 20 forintért. De rosszul igazította meg. Nem tudom, miért igazította meg »rosszul«. Szegény . Mancika azonban szidja a fodrászokat, mint a bokrot: »aki nem ért a hajhoz, az minek megy fodrásznak«. A barátnője csendes, hallgatag leány, csak ennyit mond: »Igazán, jobb munkát is csinálhatnának.« Valóban: miért nem végeznek lelkiismeretesebb munkát a hölgyfodrászok? (Hadd érteném meg a nőket...) _ 7« Rejtett nevek Figyelmesen olvassátok el az alábbi mondatokat, mindegyikben találtok egy kisfiú, vagy egy kislány nevet, elrejtve. 1. A labdát a cica megfogta. 2. Szép piros tollú tyúkot kergetett. 3. Verembe akart pottyanni! 4. Talán mást akarsz mondani? Az állatvilág érdekességei A birka és a seregély jó barátok. A seregélyek a birkák gyapjas hátán levő élősdiekből nagyszerűen lakmároznak. így szabadítják meg négylábú barátjukat a kellemetlen rovaroktól. Egyik leggyorsabban repülő rovar a fenyőszendar. Másodpercenként 15 métert repül, ami óránként 54 km-t tesz ki. A kígyófajták közül a legnagyobb a dél-amerikai anaconda: körülbelül 10 méter hosszú és súlya több mint 150 kg. A harcsa hosszú bajuszát zsákmányának megtévesztésére használja. Játékosan lengeti azt a vízben, mintha hosszú rovar lenne és így csalja közelebb a kis halakat. Amikor azok a bajusz felé kapnak, lecsap rájuk, s felfalja őket. ял*»-«*Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia. A legnagyobbikát Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legkisebbiket Málészájnak hívták. Annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondta nekik, hogy menjenek már szolgálni, keressék meg a maguk kenyerét. Kiették már őt mindenéből. Elindult a legnagyobbik, Nyakigláb. Ment, ment soká. Találkozott egy öreg emberrel, az felfogadta szolgának egy esztendőre. Ahogy elmúlt az esztendő, az öreg azt mondja neki: — Adok neked egy asztalt, amiért jól szolgáltál. Ennek csak azt kell mondanod: teríts, teríts, asztalkám — és lesz rajta mindenféle! Elfogadod? Az? Aki a hegyet megette volna kenyérrel? Nyakigláb alig várta, hogy kiérjen a faluból. Egy bokor mellett előveszi az asztalt, s mondja tüstént neki: Hol volt, hol nem volt.. Nyakigláb, Csupaháj meg Málészáj Mit ettek elődeink? Vigyázzanak a gazdaasszonyok az alábbi recepteket nem a vasárnapi ebédhez, adjuk, Csupán, mint érdekességeket mutatjuk be, hogy az ISOO-as években milyen ételeket főztek nagyanyáink. íme néhány mutatvány belőle mai helyesírással: Édes lével kifli. Tégy szalonnát fel külön fazékcsában tiszta vízben, azt főző meg erősen, azután az tik fiat vágd fel, tedd fel az szalonna levébe az szalonnával együtt; hogy megabarlott, metéld Vékonyan az szalonnát: vagdalj bele hagymát, tárkonyt, egészen és feét-három lémoniát (citromot) azokat főzd együtt, lásd meg a savát, hogy meg akarod borsolni, először ecetezd meg, azután borsold, sáfrá.nyozd, gyömbérezd meg. Gyümölcsös lében való kappan. Süsd meg az igen szép kövér kappant, de ezt ne szárazd és ilyen módon csinálj alája levet. Vegy annyi bort, amennyit Ítélsz egy kappan alá, metélj cipót bele és úgy forrázd fel, íazután szűrd szitán által, • hogy a leve sűrű legyen, apríts bele almát hosszatában, körívéit, széles vékonyan tégy bele tengeri és malozsa szőlőt mondolával és ezekkel együtt főzd, tégy bele mézet is bővön; sáfrány, bors, fahaj is keli bele. Kappan fenyőmagos lévek Igen» szép kövér kappant tölts meg fenyőmaggal, a fenyőmagot törd öszsze vajjal és úgy tedd az kappanban; azután süsd meg és öntögesct fenyőmagos vajjal, hogy szépen süljön, azután így csinálj levet neki: az: fenyőmagot erősen törd meg, tölts bort reá, borsold meg borssal és fahéjjal; az kappant szaggasd meg, rakd egy tálba, töltsd reá az levét, fedd be mindjárt mást tállal és úgy add fel. SÜSSÜNK — FŐZZÜNK Néhány különleges főtt- tészta: RAKOTT METÉLT Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 tojás, 8 dkg dió, 8 dkg cukor és 20 dkg lekvár, 5 dkg zsír. — Teríts, teríts, asztalkám! Hát lett azon annyi minden, ennivaló, innivaló, hogy Nyakigláb szeme, szája is elállt a csodálkozástól. Jól is lakott mindjárt, de úgy, hogy majd kirepedt. Azzal indult hazafelé. Talált útjában egy kocsmát, oda is betért. Bement mindjárt egy szobába. Téríttetett az asztallal. Jóllakott, aztán szállást kért. De amíg bent volt, a kocsmáros megleste, hogy mit csinál. Látta, hogy milyen asztala van ennek a legénynek. Hű, ha az ő kocsmájában olyan volna! Ahogy este lett, lefeküdtek. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. A kocsmáros meg csak belopózott, és a csoda asztalt kicserélte egy másikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint Nyakiglábé. Másnap reggel Nyakigláb újra elindult. Addig ment, míg haza nem ért. Otthon eldicsekedett, hogy milyen asztala van őneki. — No, lássuk! — azt mondják. — Épp éhesek vagyunk, mint mindig. Mondta . szegény Nyakigláb az asztalnak, hogy »teríts, teríts, asztalkám!«, de biz az nem terített. Az egész család meg várta, hogy jóllakjanak. Hogy ,Nyakigláb így becsapta őket, még üresebbnek érezték a hasukat. Kapták magukat, jól elverték Nyakiglábot. Elindult most már a második gyerek, a Csupaháj. Az is ahhoz az öreghez érkezett, akinél Nyakigláb szolgált. Öt Is megfogadták egy esztendőre. Mikor letelt az idő, az öreg őt is magához hívta. — Fiam, a szolgálatodért neked is adok valamit. Itt van egy szamár. Ennek csak azt kell mondani: »Tüszszents, tüsszents, csacsikám!« s annyi aranyat tüsszent neked, amennyit csak akarsz. Elfogadod? got? Egy ilyen jószá-Csupaháj nagyon megörült a szamárnak. El is indult vele hazafelé. Útközben ő is betért a kocsmába. Evett, ivott, amennyi a bőrébe fért, és azt mondta, hogy majd csak reggel fizet. De a szamarat magával vitte a szobájába. Ahogy este lett, odaállította maga elé, és azt mondta neki: — Tüsszents, tüszszents, csacsikám! A csacsi hegyezte a fülét, aztán elkezdett tüsszenteni. Tüsszentett is egyvégből olyan sokat, hogy Csupaháj már alig fért a sok aranytól. Felszedte az aranyat és lefeküdt. De a kocsmáros a kulcslyukon ezt is megleste. Mikor észrevette, hogy Csupaháj már alszik, bement a szobába hozzá és a szamarat is elcserélte egy másikkal. Csupaháj vitte haza a csacsit, 6 is nagyra volt vele, hogy mit szolgált. De mikor rászólt a szamárra, hogy tüsszentsen, az bizony egyetlen aranyat sem tüsszentett a padlóra, hiába várták. Csupaháj se vitte el szárazon, őt is jól elverték. Szegény apjuk már kétségbe volt esve, hogy egyik gyereke sem tud rajta segíteni. Elindította a legkisebb fiát is, Málészájt. Ez is elvetődött az öreg emberhez. Öt is felfogadták egy esztendőre szolgának. Mikor letelt a szolgálata, azt mondja neki az öreg: — Fiam, jutalom nélkül téged sem eresztelek el. Itt van egy zsák, ebben van egy iürkó. Ennek csak azt kell mondani: »Ki a zsákból, furkóeskám!«, s akkor a furkó kiugrik, s azt verhetsz meg vele, akit akarsz. Málészáj a hóna alá vette a furkót és indult vele hazafelé. Neki is útjába esett a kocsma. Már nagyon éhes és szomjas volt. Bement. Evett, ivott, amennyi jólesett. A kocsmáros kérte tőle az árát, de Málészáj nem tudott fizetni, mert egy fillérje sem volt. A kocsmáros elkezdett lármázni, hogy ő bizony elveszi Málészáj gúnyáját, ha nem fizet, vagy pedig beesukatja. Erre Málészájt is elfutotta a méreg, elővette a zsákot és azt mondta: — Ki a zsákból, furkóeskám! Verd meg a lcocsmárost! A furkó csak kiugrott a zsákból, neki a kocsmárosnak és csihlpuhi, elkezdte porolni. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből, elkezdett jajgatni: — Jaj, j,aj! Hagyd abba a verést, barátom, visszaadok mindent, amit a bátyáidtól elloptam! Málészáj csak nagyot nézett. — Mit lopott el kend az én bátyáimtól? — Hát a teríts-asztalt, meg az aranytüsszentő szamarat. De a furkó még folyvást ütötte a kocsmárost. Azt mondja Málészáj: — Jó, ha visszaadod az asztalt meg a szamarat, akkor nem bántalak. Vissza, vissza, furkóeskám, a zsákba! A furkó visszament, a kocsmáros meg behozta az asztalt meg a szamarat és odaadta Málészájnak. Málészáj hazament, Otthon elmondta a testvéreinek, hogyan szerezte vissza az asztalt is,, meg a szamarat is. Volt már mit enni, meg inni, volt pénz is, amennyit akartak. A szegény ember családja így aztán nagyon boldog lett. A vékonyra gyúrt tésztát csíkokra vágjuk, kifőzzük és meleg zsírba szedjük. Egy bezsírozott lábasba a tésztát váltogatva rétegezzük cukros dióval, lekvárral. Tetején tészta legyen. Forró sütőben megpirítjuk, kiborítva tálaljuk. Készíthetjük mákkal is. TEJBEN FŐTT TÉSZTA Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2 tojás,, 8 dl tej, 5 dkg vaj, vagy zsír, Iß dkg cukor, 10 dkg dió, vaniliacukor. A lisztből tojással tésztát gyúrunk és 1 cm metéltre vágjuk. A tejet forrni tesszük 1 dl vízzel, kevés sóval és vaniliás cukorral. A tésztát benne kifőzzük. Kiszedjük, lecsorgatjuk és 5 dkg vajban vagy zsírban megforgatjuk. Befödve tovább pároljuk és közben a megmaradt tejet hozzáadogatjuk. Tíz percre a sütőbe tesszük és kiborítva diós cukorral meghintjük. (Dió nélkül is jó.) SZÉNA-SZALMA Hozzávalók: 40 dkg liszt, 1 tojás, 10 dkg zsír, 5 dkg vaniliáscukor, 8 dl tej. A meggyűrt tésztát fél centiméteres metéltre vágjuk. Felét az előbbi leírás szerint tejben kifőzzük és 2 dkg zsírba kiszedjük. A tészta másik felét nem főzzük ki, hanem forró zsírban világossárgára sütjük. Sütés közben lyukas kanállal forgatjuk. A kisült tésztát a. tejben kifőtt tésztához vegyítjük és pár percig sütőbe tesszük. Tálba: kiborítva cukorral meghintjük. HŰSSAL TÖLTÖTT BUBGONYAGOMBÖC Hozzávalók: A szokásos burgonyás tészta. Töltelékek 25—30 dkg borjú vagy sertéshús, 5 dkg asír és 2 dl friss tejföl. A húsból pörköltet készítünk. A megfőtt húsokat kiszedjük, áitdaráljuk, vagy deszkán jól átvagdaljuk. A burgonyás tészát fél cm vastagra kinyújtjuk és 6 cm-es kockákra felvágjuk, mindegyik közepébe a darált húsból kis halmokat teszünk és gombócokká formáljuk. A gombócokat sós vízben kifőzzük és szűrőkanállal kiszedjük. A pörkölt visszamaradt tevébe 2 dl friss tejfelt öntünk, egyet forraljuk és a gombócokat belekeverjük. Igen tartalmas ée olcsó étel, kevés hús kell hemsk.
