Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-24 / 70. szám
Vasárnap, lftoT. március 24.________________________________________________SOMOGYORSZAG__________________________ ?#. Öcu-ű- fytyulának ÖSTERREICH Haid, 12. láger, 7. barakk Kedves ismeretlen barátom! Édesanyád el-elcsukló, panaszos sírása adatta kezembe a tollat és édesapád, aki nem találja nyugtát, mióta köszönés nélkül elhagytad őket. Ha te meg is váltál tőlük, ők nem tudják feledni piros-barna arcodat, hullámos hajadat, azt a 20 évet, amely alatt oly nehezen, de becsületes munkával felneveltek hármólókat. Nézegeti fényképedet, gyűrötté olvassák leveleidet, megsimogatják ruháidat, de hiába — te csak nem vagy köztük... Úgy várnak, de úgy, hogy azt te el sem tudod képzelni. Mikor leveled jön, anyád telesírja a papírt, apád meg elfordul, hogy a szomszédok ne lássák a marcangoló kínt az arcán, és zsebredugja a leveledet, hogy az éjjeli posztján néha elolvassa betűidet. Hát mit kaptál cserébe? Te magad írod, hogy kínzó honvágyad van, hogy eljöttél Nyugat-Németországból vissza Ausztriába ... Talán innen könnyebben hazajuthatsz. Nincs egy vasad sem, nem tudsz magadnak semmit vásárolni, még könyvet és újságot sem, olvasná pedig annyira szeretsz. Ehelyett Dél- Afrikát, őserdőirtást, vagy angliai bányamunkát ajánlanak. Választhatsz közöttük. Jönnél haza. Tanácsot kérsz szüléidtől. És azok nem válaszolnak. Pedig ők írnak, csak te nem kapod kézhez őket. Mit gondolsz, miért?... Ezt kaptad cserébe! Látod, én ismeretlenül is korhollak. Hűtlen voltál a hazádhoz, a családodhoz, még ha meggondolatlanul is tetted. De a családod véd téged. Jó gyerek voltál, minden pénzedet hazaadtad, nem dorbézoltál, hanem a sportnak! és a könyveknek, meg a barátoknak éltél. Anyád megmutogatja három öltözet ruhádat, felöltődet, télikabátodat, mintha csak azt akarná mondani: visszavárunk, hisz itt is lehet élni, annak, aki becsületesen dolgozik. És te becsületesen dolgoztál, szakmát kaptál a kezedbe, amit jól el is sajátítottál. Ha nem így volna, miért emlegetne mindig Göncz bácsi, az atyamestered. miért várna vissza a Nagybereki Állami Gazdaság minden dolgozója és vezetője is? Kedves Barátom! Végül még any-JLmíL egy idegenbe szakadt magyar fiatalhoz nyit akarok megírni Neked, hogy édesapád reménykedve, repeső szívvel kereste meg a járási szervet, hogy visszahozzon. Tudod-e mit jelentett neki, mikor megtudta, hogy csak Te segíthetsz igazán magadon, hogy innen oly messze van Ausztria és annyi az akadály, amelyet eléd állítanak. Te nem ismered azt az érzést, amelyet egy apa érez, amikor rogyadozó lábakkal, összetört reményekkel megy hazafelé és tudja, hogy az 6 ereje kevés gyermeke visszaszerzésére. Nem, te nem ismerheted ezt. Kívánom, hogy soha meg ne tudd. De ha van benned fiúi szeretet, hazád iránti becsületérzés, a te friss Iában-, nem szabad, hogy rogyadozzanak. resd meg a magyar követséget és gyere úgy, mint ezren és ezren, megtévedt, megtört, de bízó magyarok. Itthon már beköszöntött a tavasz, a Balatonpart tele rügyező fákkal, várnak könnyező szüleid, a barátok, a lányok, a zöldellő sportpálya, kis mozdonyod, az »Egri csillagok-« és én is, aki remélem, egyszer szemedbe fogok nézni ás kiolvasom belőle az örök hűséget a haza iránt. Addig is vár és bízik benned: Csákvári János. SOMOQYI EXTRAMAQYAROK TÜNDÖKLÉSE ÉS BÜKASA... 3. Ezekben a nehéz, vészt jósló órákban szinte percről-percre fokozódott az izgalom. Búskomor arcú emberek jöttek-mentek az utcákon, sokan Pesten tanuló gyermekeik iránt aggódtak és a sztrájk miatt, mert látták, hogy ezzel csak magunkat gyengítjük. Nemzetiszín kokárdás felnőttek, fiatalok rótták a várost, miközben gombamódra szaporodtak a rémhírterjesztők. Itt is, ott is feltűntek az »okos-« tanácsadók, s egyre fecsegték: »vége a kommunisták uralmának, elérkezett a leszámolás ideje.« A Zrínyi Kör tagjai lázasan tevékenykedtek és most már a hatalom megszerzéséről álmodoztak, ami a délutáni órákban lezajlott forradalmi bizottság megválasztásán ki is derült. 'С ál csépelnék keJípsil а рлШЬа ! Szemüveges, okosarcú fiatalember lépett be a területi pártirodába. — Csuka János a nevem. Másodéves egyetemi hallgató vagyak. Azért jöttem, mert szeretnék belépni a pártba, — mondotta határozottan. Az elnök 40 év körüli sovány ember, örömös tekintettel cirógatta végig a diákot és hellyel kínálta. A szülei? — kérdezte. Csak anyám van, varrónő. Apám meghalt.- Volt-e már párttag? — Én még nem, apám 19-ben r észtvett. Az ellenforradalom előtti időben távoltartottam magamat a párttól, nem akartam, hogy diáktársaim, a^t pjQjidjpk rólam, hogy előnyök miatt könyökölök. Hiszen tudják az elvtársak, voltak ilyenek is. De most ilyesmiről szó sem lehet, hát... , — Résztvett-e az október 23-i eseményekben? I — A 23-i tüntetésben igen. De amikor megértettem miről van j szó, szembefordultam az egésszeL A legjobban az fáj, hogy egy jó , barátomat is megtévesztettek, hogy őt, Biczó Vendelt elvesztettem. I — Miért? — Biczó koldusszegény, zsellér szülők gyermeke volt, hogy tanul■ hat, a mai rendnek köszönheti ő is, én is. Az apja 45-ben 8 hold I földet is kapott. Mégis ellene van az oroszoknak. -Hadd ölje a ! magyar a magyart, miért avatkozik bele idegen«... Ilyen nézetei vannak. Szégyellem magam miatta!!!... Ugyan, elvtárs. Nem maga a hibás. bíemcsak én, de én is. És a tanárok. Az egyik tanárom a múltban addig dörgölőzött, amíg kinevezték igazgatónak. — És most? — Most begombolózott, figyeli a szelek járását. A másik egv ezüstös hajú, szépszál ember a múltban szerény volt, alig lehetett hallani a szavát, most a nehéz idők beálltával egyre nyíltabban kiáll mellettünk. Szeretem ezt a tanáromat. Emberségben, bátorságban, őszinteségben ő a példaképem. Különben mind a ketten hegymászók vagyunk, turisták. Férfias, kemény sport ez, nagy örömünk telik benne. Különösen boldogok vagyunk, ha megbirkózunk egyes -veszélyes partokkal, nehéz helyzetekkel. Aztán fönt a tetőről, a gyönyörű szép ormokról boldogan visszatekintünk a megtett, legyőzött útra... ' •Talán mondanom sem kell, a diákot felvették a pártba. 1 SOMOGYI PÁL К I! Vi i) Lehull az álarc Kunszabóékról.. Í Délután két órakor az üzemek, hivatalok, vállalatok és intézmények küldöttei, vagy kétszázan jöttek össze, ahol Kunszabó a maga embereivel elkészült a nyílt támadásra. Az elnökségben ekkor még helyet foglalt a megyei pártbizottság részéről Tóth István titkár és Száníjtó József, a pártbizottság munka• íj társa. A másik két elnöklő tag, ♦j’Petőcz Sándor és a Vaskombinát képviseletében Réti László, a Zrínyi .-„'Kör vezetőségi tagja volt. A honpl véd ség részéről több .tiszt jelent JJmeg Marties Pál ezredessel az élen. aAz elhangzott felszólalások mind( ’jobban az ellenséges hangulatnak í Hyitottak utat. Egymásután intézték kirohanásaikat a párt és a vezetők ellen, valamint a szovjet csapatok is az ÁVH ellen. »Le az önkényuralommal!« — kiáltotta el magát egy munkásruhába öltözött egyén. »Adjon fegyvert a honvédség, mi (biztosítjuk a vasúti szállítást!« — or- X lítja magából kikelve a Kunszabó *)'mellett ülő fiatal vasutas, aki úgy ^mellesleg még fel is öntött a garatra. .(„ Kunszabó közben igyekezett a ^körülötte ülő barátai hozzászólását ^irányítani. Majd magabiztosan fel- Jiállt és szólásra jelentkezett. Ami ez♦Sután következett, az fényesen iga- Ijzolta azokat az elvtársakat, akik •kICunszabóban már a forradalom má♦/•sodik napján az ellenséget ismerték fl’fel. Többek között ilyen kijelenté— Nem lesz kabát. Éppen arra pazaroljuk most a pénzt. Hiszen eke is kell, meg borona is, szekér is feltétlenül. Éppen számítgattam magamban. .. — Van istened, János? Az asszony felpattant, s az ócska nadrágot úgy vágta le a földre, hogy csak úgy porzott. — Az a gyerek megfagy abban a pendelyben! Hiszen te mondtad még augusztusban, hogy kabátot kap a Jóska, úgy már mégsem járhat... — Mondtam, mondtam. Akkor olya* világ volt. De, hogy ruházzak egy nagy kamaszt, urat tartsak az erszényemen, azt már nem. így is többet tud mint én, püspök meg úgy sem lesz belőle. No, ne pityeregj, Julis. Hidd el. én már számbavettem a dolgot. Nem lehet, nem lehet. Kiveszem az iskolából. Tud az már segíteni. Segít a földön, napszámba is elmehet, s meglátod jövő ilyenkor már úgy talpon leszünk, hogy még. — Rosszul számítasz János, mert velem nem számítottál! Az asszony összeszorította száját. Idegesen rakódott a konyhában, majd szó nélkül bement a szobába. Még volt a tányéron a zsíros krumpliból, de János félretolta. Nern ízlett. A tejet sem itta ki. Cigarettára gyújtott, s míg a füst uszálya leheletnyi fátyolként úszott az ajtó felé, azon gondolkodott, hogy milyen szerencsétlen ember 6 ilyen asszony mellett, aki nem akar semmit megérteni. — Nyakas kálomista, mint minden Fülöp, dünynyögött magában. Habár Julis nem volt kálomista, hanem katolikus, mint ö, meg mint az egész falu, magában azonban csak így könyvelte el ezt a buta csökönyösséget. Mert hogyan is nőm lehet megérteni a dolgokat? Hát most nem úgy van, mint tegnap volt, meg min! évekkel ezelőtt. Most nem lehet úgy számolni, hogy majd ennyi, meg ennyi munkaegységet csinálok, azután ennyi, meg ennyi jut pénzben, terményben, meg miegymásban. Most aztán tervezni kell ám, de nagyon. Befogónak jó lesz a tehén, s elr*egy majd valahogy meliette az üsző Is. A TORNÁCON LÄBAK DO- л BOGTAK. Ismerős, jártas kéz eatetott az ajtón. Megtalálta a kilincset, s kopogás nélkül lenyomta. Keten jöttek. Az egyik Kovács Feri, kicsit nyúzott ábrázattal, bal lábára sántítva. A másik Pintér Gyula. Kezet nem fogtak; ezt így, ilyenkor úgy sem szokták. Leültek kínálás nélkül is. Cigarettát kotortak elő a nadrágzsebből. Rágyújtottk. A beszéd lassan indult. — Elhoztál mindent? — El. Hát ti? — Gyula igen, én még nem. De elhozom, mert bitangban, tolvajoknak nem hagyom. Két disznót, meg egy tehenet, elhajtotta a fiam. Holnap befog az öreg Pajor, elhozom a többi részt is. — Hiszen megillet., ott ne hagyd. Megálltak a szóval. Valahogy nem ment a beszéd. János bekiáltott a szobába: — Julis! Lépj át Vargáékhoz egy üveg borért! Az asszony kijött. Fogai között valami köszönést mondott a férfiak felé. Egy csatos üveget dugott köténye alá. Elment. — Látom összevesztetek! — Hát nem éppen, csak a gyerek miatt húzódott fel. — Mi van a Jóskával? — Hát éppen semmi sincs, csak kabátot kunyerál a levelében. Éppen most. Itthonra jó lesz neki az én rossz katonaköpenyem is. Aztán majd keressen magának kabátravalót. Elvégre legény már. Mikor én akkora voltam, már arattam, ö meg csak nőtt eddig, mint a bolondgomba, gond és munka nélkül. — Hiszen tanul s hallom jól...-- Kiveszem az iskolából. Kell itthon a segítség! — Te tudod... TSMÉT MEGAKAD A BE SZED. Kicsit lógnak a fejek, s fekete árnyékuk felkúszik a fénér falra. Kovács veszi fel a szót: — Azután most hogy leszünk, János? A fene tudja. Négy hold az enyém. Gondolom, hogy bérbe is veszek majd. Talán majd az állatokkal is szerencsém lesz. Minden esetre két anyagöbét legalább tartok. A malacok mindig meghozzák a forintot. Talán majd napszám ií akad. Én nem ijedek meg a munkától. Azután majd az asszony segít, meg a gyerek is. Megleszünk majd... Fő, hogy szabadok vagyunk. Az a piszok Horváth Mihály nem fog nekem többet dirigálni. A Vigh Jani sem! Kovács közelebb húzódik az asztalhoz. — Hát éhen nem döglesz, az biztos. Egyikünk sem. Neked négy holdad van, nekem hat, a Gyulának ugyancsak négy. Bizony szép birtok mindegyik. Ha tisztességes az esztendő, tíz mázsa rozsot holdja lead. Búzából hetet, nyolcat Kukoricából tizennyolcat', húszat. Hát éhen éppen nem döglünk ... — Az állatok is szaporítanak. — Ez igaz. A nyulak többször is egy esztendőben, de a tehén csak egyszer. A göbe talán kétszer, öt, hat év alatt lesz szaporulat bőven. Péter mérges. — Az Isten sem egy nap alatt teremtette a világot. De mondom, hogy bérbe is kiveszek három holdat, talán négyet. A napszám is hoz majd bőven... — Hogy gondolod a bérletet? Örülsz majd. ha harmadában, negyedében adnak. De nem baj, azért majd adnak. Dolgozhatsz! S napszám? Mi fogjuk leszorítani a napszámbért. Tavaly ötven forint volt a kapásnapszám. Idén majd elmész huszonötért, de én huszonháromért vállalom, a Gyula meg csak húszért. Végin pedig egy köcsög aludttejért, vagy egy véka krumpliért. Érted? János rákönyökölt az asztalra. Nem tudott vitatkozni Kovács Ferivel. Érezte; hogy a másiknak igaza van. — De az istenit, csak nem azt akarod mondani, hogy ahogy volt, jól volt? — Hát, ami nem volt jól, az mi miattunk nem volt jól. Nem volt elég szívünk hozzá, hogy jó legyen. De azért koldusok nem voltunk. ГН- gyennapszámba nem jártunk. Nem volt jól, hogy idegenből küldtek elnököt a nyakunkba. De mond meg, falubelire ki hallgatott? Gazda Pali is volt elnök. Nem kellett. Molnár Kari sem volt jó. De most ez a Meeker sem volt jó. Mert mi csak panaszkodtunk, szidtuk egymást, a kormányt, a tanácsot, meg mindenkit. Sokan azt várták, hogy ha gazos a répa, talán a miniszter jön le megkapálni. Ha a réten elvénül a sarjű, majd a járási párttitkár vágja le. Ha a nap süt, a tanácselnök majd napernyőt tart a fejünk fölé, mi meg sört vedelünk. Eh! Mert mindenki csak magára gondolt. .. De azért csak így is megvoltunk. Te házat épültél, fiad iskolába járatod. Hát most azután mi lesz? Hány egyéni megél. S jól élnek — Igen, a tizenöt, tizennyolc holdjukkal. De nekünk fele van, méc annyi sem. Azután se szekér, se eke, se borona ... Elhallgattak. Igen csak nagy csend ereszkedett le a fejek fölé Még a petróleumlámpa lassú ser cégésé is hallatszott. Megjött az asszony. A bort letette az asztalra. Sokáig nézték a tel! üveget. — Mennyiért adták — kérdezte Péter a feleségét, csakhogy mondjon valamit. — Nem fogadtak el pénzt. Azt mondta Vargáné, hogy csak vi gyem. Majd a nyáron visszaszolgál hatjuk. — Azt mondta? Nézik a zöld üveget. Az asszony poharakat tesz melléje. De János elfelejt tölteni. A másik két férfi sem nyúl a pohár után. Csak ülnek, szótlanul. — Megkukultatok? — kérdi Julis. Maga tölt ura helyett a poharakba. János újabb cigarettára gyújt Kétszer is kinyitja száját, hogy szóljon. De nem beszél. A két vendég lassan felclhelődik. Indulnak A házigazda kikíséri őket a tornácra. S itt a sötétben megfogja Kovács Feri kezét. — Ne haragudj, hogy tegnapelőtt a kocsmában nem álltam melléd! — Fene haragszik. Most mellém álltái. Egymás mellé álltunk. Holnap bemennék Kaposvárra, talán ott még szót lehet valakivel érteni Ha nem, hát úgy is jó. Akkor ma gunktól ütjük nyélbe. Én bent vagyok. Akkor jó. Isten áldjon! F OVACSÉK ELTŰNTEK A Sö XV TET ESTÉBEN. Péter jóidéimég ott állt a ház eresze alatt. A sötétséget bámulta. Egyséér csak felbődült az üsző a fásszínben. Háromszor is egymás után. — Nem találja helyét a bitang —, magyarázta magának a férfi, majd! lassan bement a házba. Adás József seket tett: »Árulók vannak közöttünk« — közben Tóth Istvánra mutatott. — »Emberek, vigyázzatok, senki el ne hagyja a termet, mert aki innen kimegy, azt az AVH letartóztatja!« Még több hasonló ellenséges hangot hallatott, amikor a teremben minden pillanatban várható volt a pánik kitörése. Egymásután követelték Kunszabóék az AVH feloszlatását, a civil lakosság felfegyverzését. Marties ezredes megpróbálta okos szóval a felbolygatott kedélyeket lecsillapítani, de a. közbekiabálások, gúnyos megjegyzések , szinte lehetetlenné tették, hogy elmondja véleményét. ... A józanul gondolkodók fejében felvillant a gondolat: vajon mi -lesz ennek a következménye? É^s ...rádöbbentek, hogy a fegyverek kiadását csak vérontás követheti és- egymásután fordultak el az emberek a Kunszabó-féle csoporttól. Egyesek elhagyják a termet és amikor Marties ezredes is kivonul, mindenki, az:-ablakhoz siet és várja az eseményeket. Kunszabó által előre megszervezett háromszázfőnyi tömeg ■ is — főleg diákok — megérkezik az épület elé »ruszkik haza!«, »fegyvert adjanak!« és egyéb, a pártot, a vezetőket és a Szovjetuniót gyalázó jelszavak hangoztatása közben. Az estébe nyúló tüntetés után a' tömeg egy része elvonul, miközben Kunszabó nem hagyja annyibán a dolgot, utánuk megy és a Kossuth Lajos utcán a Szabadság-park felé vezeti őket, hogy a szovjet hősi emlékművet ledöntsék, s ezzel a kégyeletgyalázó tettükkel akarták bebizonyítani, hogy most márt nem hajlandók senkire sem hallgatni. Gyorsan peregnek az események a Szabadság-parkban. Egyesek botokkal téglákkal verik a szobor oldalát, az aranybetüket próbálják leszedni, miközben a honvédségtől kivonult egység riasztólövésekkel igyekszik szándékától eltéríteni a fejét vesztett tömeget. A tűzoltólaktanya létráit akarták egyesek felhasználni, hogy a szobor tetején lévő katona alakját letaszítsák, amikor a honvédség oszlásra szólította fel őket. Erre kőzáporral válaszoltak és a honvédség tagjai könnygránátokkal és riasztó lövésekkel szétoszlatták a nemzetiszínű zászlókká^ Petőfi. Kossuth neve alatt és £t szabadság jelszavával gyülekezjőket. Két sebesülés is történt, ami Kunszabó számilláját terheli, aki a tömeget ódaveizette. A zavargások után a forradalmim bizottság hiányosan ugyan, de lösszeült és kimondta megalakulását. I Vasárnap reggel búskomór idő kö|szöntött városunkra. Mintha rész|vétét fejezte volna ki az események Ifelett. Á szombat esti zavargások |elmúltával néhányan azt hitték, hogy Ivégleg abbahagyják most már Kuniszabóék dicstelen pálvn futásokat. d° isajnos csalódniok kellett. Még csak |ezután kezdtek igazán tevékenykefl- Üni. Kihasználták a Ijnzonvtalansáept, Imelyet sikerült felébreszteni és a halmis jelszavak mögött ügyesen ájleázva magukat, most már azt. han- Igoztatták, hogy nekik köszönheti a |város, hogy nem folyt vér Kapos- Üvárott. A gyülekezési tilalom! ellé|nére Zónik Lajos szabó vezetésével la Béke-szálló körül száz főnyi cso§port indult el »ruszkik haza!« jel- 1 szavaikkal és Zónik, mire a Kossuth I térre ért, rákvörösre ordítozta maigát, közben több mint ezer ember scsatlakozott a tüntetők soraihoz. A |Zalka Máté laktanya előtt is nagy Itömeg gyülekezett, s itt egyik vehetőjük székre állva elmondottá kfe|vetelé3eit. Többek között követelték, |hogy a honvédség vegye le a népr iköztársaság jelvényét és hogy a |honvédség menjen velük tüntetni és |a börtönből szabadítsák ki a politikai foglyokat. Kovács őrnagy el|mondotta, hogy a néphadsereg a ^proletárdiktatúra eredményeit v.é|delmezi. A vérontás elkerülése véigett a katonákkal levetette a címert |és a tömeggel a Kossuth térre vofnult. Itt különböző beszédek hangzottak el és amikor Nagy Ervin |főhadnagy kedves elvtársik óftftással akart a tüntetőkhöz szólni, flehurrogták. »Nem vaevunk mi elv- Ej ffj ГЯ П V-M __ arr\rncűV TJ'KVvrirj laz időben a Zrínyi Kör által mozgó- Ssftott 5—«'VI főnin töm e<r vidékről fi^vekezeft bejutni Kaposvárra, azonban a honvérisée felseőlítására visz=szatértek falujukba. Még ezen a jfdélelőttön az alakuló nemzeti tajpáes megbízásából Rjadó Ferón». az ! áKÖV dolgozója a hadesztálvpa- Isancsnokságra ment a nemzetőrség Imegszervezése ügyében. Bíró alezredes elvtárs tárgyalt velük d" csak Iazzal a feltétellel ment bele a nemzetőrség felállításából ha szolgálatúikat fegyver nélkül látiák el a rend|6rség és a katonaság mellett. (Folytatjuk.) Káplár József
