Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-24 / 70. szám

* 4 ;

Д _________________________ SOMOOYORSZAG ______ Vasárnap, 1957. március 24.

Ahol a bérek összhangban vannak a termeléssel

Hogyan értek el jó eredményeket a Kaposvári Rendeltszabóság dolgozói

Az energiaellátás rohamos megj-avulása, a szénbányászat serény igyekezete aránylag rövid idő alatt bizonyos stabilizációt hozott létre hazáinkban. Ipari üzemeink épp úgy, mint a szolgáltató vállalatok, harcot indítottak az októberi, illetve az 1956. harmadik negyedévi termelési szint elérésére. Ugyanakkor a termelési költségek csökkentése terén — be kell vallani — elég rosszul állunk még a mai napig is. A vállalatok többsége az októberi események folyamán létrejött objektív nehézségekre. hivatkozik, továbbá a megemelt bérekre, az anyagellátás döcögésére, s más egyéb hasonló okra. Az; biztos, hogy

a vállalatok jövedelmezőségét többnyire a bérkérdések knszáítsága rontotta le, s az, hogy nem tartották be a kormányzat bérügyi intézkedéseit.

Hát azok zavaros idők voltak, nem tudtuk, mit fizessünk ki, mit nem — mondogatják többnyire a vállalatok vezetői. Könnyű most okosnak lenni. Pedig nem így van. A termelési és bérfegyelem alapfeltétel; az ország nehéz gazdasági helyzetébő! való -kilábolás ábécéje.

Időleges stabilizációnkat veszélyeztetjük, ha lényegesen nena szilárdítjuk meg a bér- és munkafegyelmet, nem emeljük a termelést, ugyanakkor nem csökkentjük a termelési költségeket.

Egy példát a bérfegyelem betartásáról és annak következményeiről;

A R endélts zab óságnál megtartott vizsgálat szerint a vállalat november hóra a 13/1956. sz. kormányhatározat szerint számolta el a béreket, E szűkszavú megállapítás azonban sok fáradságot, vesződséget, a bérdemagógia leküzdését jelentette a vállalatnál. De menjünk tovább.

' A vállalat a teljesítménybért állandóan mértef!). A munka elvégzése szabályszerűen bizonylatolva van. Ledolgozott órák után teljesítménybért fizettek. Nézzünk egy kis statisztikát:

november havi tervteljesítés 92 százalék — bérfelhasználás 105 százalék; ,

december havi tervteljesítés 74 százalék, bérfelhasználás 93,4 százalék;

január havi tervteljesítés 138 százalék, bérfelhasználás 127,2 százalék.

Itt tehát, dacára a decemberi viszszaesésnek, a bérfelhasználás javuló tendenciát mutat. Közben pedig a vállalat munkabéremelést is végzett-A vállalat termelési értéke jelentősen felfutott; ugyanakkor a bérhányada csökkent. Elmondhatjuk a vállalatról, hogy állandóan figyelemmel kísérte a termelés és a bérek közötti összhangot, a kifizetett bérek mögött megvolt a teljesítés.

A természetbeni juttatások a rendeletnek megfelelően történtek. A vállalatnak a gépi munkák elvégzéséhez szükséges gépparkja megvan, azok kihasználása megfelelő.

A vállalat 1957. március 31-ig a harmadik negyedévi önköltségi szintet eléri, sőt 1,3 százalékos önköltségmegtakarítást biztosít. Az 1957. I—XI. hónapnál vizsgálva az önköltség alakulását, megállapíthatjuk, hogy a vállalat a megtervezett veszteséggel szemben — a terveit túlteljesítése révén — nyereséget ért el.

Az egy főre eső termelési érték viszont 1957 első negyedének hónapjaiban az 1956. harmadik negyedévhez viszonyítva csökkent,

mivel a honvédségi részleg leállt, a munkásokat a konfekció részlegnél kellett foglalkoztatni. A termelékenységet növelni kell, az egy munkásra eső 19 356 forintot, amit a harmadik negyedévben már elért a vállalat, túl kell szárnyalni.

A jó eredményeket elsősorban annak köszönheti a vállalat, hogy fokozta a termelést,

mert ez elsődleges feladat. így növekszik a nemzetgazdaság árualapja és a lakosság ellátottságát is jobban biztosíthatják. A vállalat az önköltségcsökkentés terén is megtett minden tőle telhetőt, csökkentette az álló-órák számát, takarékoskodott az anyaggal, alaposan megvizsgálta a kiadások jogosultságát.

Különösen jelentékeny módon befolyásolta a vállalat működését, hegy az ellenforradalom ideje alatt is dolgoztak és a munkát állandóan teljesítménybérben végezték(!).

A Kaposvári Rendeltszabóság jó úton indult meg a harmadik negyedévi eredmények elérésére és túlszárnyalására. A vállalat dolgozói törekedjenek arra, hogy állandósítsák ezeket az eredményeket, még reintábilisabbá tegyék üzemüket. Ezzel nagyban segítik gazdasági Sietünk talpraállását.

Sz. I.

Zietorok, vonlotok eladásával is ..

; Sog! csíkozik a Somogy megyei MEZOSZOV

Több mint négymillió forint értékkel több mezőgazdasági kisgépei vásároltak az idei évben a gazdák, mint 1956 első negyedévében. Míg a tavalyi első negyedben csak hatvan, addig az idei két első hónapban 274 darab eke fogyott el, 103-mal több borona, 128-al több vetőgép és mintegy 540 darabbal növekedett a megvásárolt permetezők száma, pedig a MEZÖSZÖV vállalat október után a szükségletnek alig ötven százalékát tudta csak biztosítani.

Az elkövetkező hónapokban már várható lesz bizonyos fokú javulás — a 14-soros vetőgép gyártása már teljes erővel folyik. A négyes és ötös számú eketípúsok márciusra várhatók. Nagyobb menynyiségű boronát április közepére í gértek a gyárak. A ~ 12—13-soros vetőgépszállítmányok azonban csak a harmadik negyedévre érkezhetnek a somogyi MEZŐSZÖV-hö z. Ugyancsak később kap a vállalat Vermoler-rendszerű permezetőg épet. Egyébként a hatos és hetes számú ekéből és a nem Vermoler-tfpúsú permetezőgépből kielégítő az ellátás.

A második negyedévben új vonással bővül a MEZÖSZÖV feladatköre. Zetcr utánszállító, hidralika, és vontatók diszponálását is biztosítja a tsz-ek és állami gazdaságok megrendelésére. Ez sok költséges budapesti utazástól mentesíti máj d a tsz-ek és állami gazdaságok gépbeszerzőit.

'JupJé^

— Ipari tanuló szerződések megkötését a Könnyűipari Minisztérium 661/IV. 3.—1957. számú leiratában foglaltak szerint folyamatosan 1957. augusztus 15-ig lehet eszközölni. Felvilágosítást az illetékes ipari osztály ad.

— Horgászok, figyelem! Kedden este 7 órakor a KlOSZ-moziban (Iparosszékház) három külföldi színes horgászfilmet vetítünk.

— Kincstári ruhaneműt és nagyobb mennyiségű lakatosszerszámot találtak Szabó László 22 éves ordacsehi motorszerelő lakásán. A bűnjelekkel együtt őrizetbe vették, a nyomozás folyik.

— Tűz ütött ki március 16-án a balatonmáriai legeltetési társulat legelőjén. A tűz következtében mintegy ezer fenyő- és kilencszáz cser- és tölgyfacsemete égett le. A tűz keletkezésének megállapítására nyomozás indult.

— Ibolyabált rendez a KISZ megyei szervezőbizottsága március 30- án hat órakor az Iparosszékházban. A zártkörű bálon szépségverseny is lesz.

Őrizetbe vették Szabadkai János ötvöskónyi lakost. Szabadkai az ellenforradalom idején szökésben tévő körözött személyeket, Bajor Károlyt és három társát több napig rejtegette lakásán.

— Orvosi hír. A városi főorvos értesíti a város lakóit, hogy a körzeti orvosok részéről szombat délután két órától, hétfőn reggel hét óráig ügyeletes szolgálat van a kórházban. Telefon: 15—00.

— Ismeretlen tettesek felfeszítették 21-én a somogyvári terményforgalmi vállalat góréját és hat mázsa tengerit loptak el. A kár mintegy kétezer forintra becsülhető. Nyomozás indult a tettesek kézrekerítésére.

— Korszerű tartósító berendezést vásárolt a tahi földművesszövetkezet. A tartósító berendezés, mely a paprika, paradicsom és zöldségfélék

I legkorszerűbb tartósítását teszi let hetővé, mintegy negyedmillió fo- I rintba kerül. Az új berendezéssel az t üzem nemcsak a járás, de a balatoni I igényeket is kielégíti majd.

♦ — Mintegy háromezer farint értél kfi szerszámfát lopott Bácsi Lajos ; visnyeszéplaki lakos ez év januárjá- I ban a kardosfai erdőgazdaság vis♦ nyeszéplaki erdészetéből. A fatolvaj ellen megindították az eljárást.

— A műtrágyaszükséglet fedezésére a kormány megbízta a külkereskedelmet, hogy külföldön szerezzen be műtrágyát. Ennek eredményeként Ausztriában 130 000 tonna linzi sót kötött le az illetékes vállalat. A csepeli szabadkikötőbe mostanában gyakran érkeznek linzi sóval megrakott uszályok. Eddig 87 ezer tonnát szállítottak és március végéig összesen százezer tonnát várnak. A megállapodás szerint a teljes lekötött mennyiséget április végéig küldik el. A külföldről vásárolttal együtt az idén kétszer annyi műtrágyához jut a parasztság mint az előző években.

’ Heltai Jenő Kossüth-díjjal való kitüntetése alkalmából a Csiky Gergely Színház ismét műsorra tűzte az író A néma levente című vígjátékát. Előadásra kerül 27-én, szerdán este fél 7-kor és csütörtökön délután 3 órakor.

Kifosztották Karádi József

kaposhomoki lakos szőlőhegyen lévő pincéjét március 19-én éjjel. Az 1200 forintos kár a következő ellopott értékekből tevődik össze: 1 darab sertéssonka, egy tokaszalonna és egy bődön zsír (mintegy 20 liter). A tolvajok után nyomoznak.

— Tiltott határátlépés kísérlete miatt indítanak eljárást Rinyai Géza 19 éves homokszentgyörgyi lakos ellen. Rinyai 21-én az esti órákban Perdócmajomál akart áíszökni Jugoszláviába.

— Uj tsz-tagok. Az istvándi Uj Élet Termelőszövetkezetbe e hét közepén négy üj tag kérte felvételét. A belépők összesen 21 kh. földdel növelték a szövetkezet földterületét.

Csiky Gergely Színház: Csárdáskirálynő. Délelőtt 10 órakor.

A mosoly országa. Este fél 7-kor. Vörös Csillag: Két vallomás. 3, 5, 7 és 9 órakor.

Szabad Ifjúság: Kávéház a főúton. 3, 5, 7 és 9 órakor.

KIOSZ Béke-mozi 24-én 4, 6, 8

órakor: Első szó.

Bábszínház: Tájelőadás Attalán. Hippi-Rónai Múzeum: Régi nagymesterek képkiállítása, Kaposvár várostörténeti, somogyi népművészeti kiállítások. Nyitva 10—14 óráig.

Októberi számvetés

AZ ESŐ LASSAN SZEMERKÉL, állhatatosan már tegnap este óta'. A házak teteje, a kazlak kucsmája, a kerítések oldala egyre feketébb lesz az őszi nyirokban. Az út'sarában elmerül a csizma, a bakancs. ' A tanácsház, a templom, a kűltúrház üstökébe tűzött háromszínű zászlók ernyedten, fáradtan csüngnek. A faluvégen, a temető akácai között népes varjúsereg vasárnapol.

A mi falunkban ilyenkor mindig csend van. Az utcán, a földön, az udvarqkon nem igen akad sürgős dolog. Az emberek legtöbbnyire otthon vknfiak, s ki-ki szokása szerint foglalatoskodik.

A mai' napon azonban nem így van.. A gyerekek kint vágtáznak a kocsiút' latyakjában. Az asszonyok fejükre hűzott szoknyával a kapuk mögött', kíváncsiskodnak. Az öregek nyűtt kalapja, vedlett birkasüvege a kerítenék ■ mögül kandikál ki, mint a nyári Virágok dicsekvő bóbitája. A férfiak egyrésze csoportokba ve-, rődve ácsorog az utcán, míg mások állatokat zavárnak portáik felé.

Mindez azért van így, mert tegnap este elhatározták a Nemzeti Bizottságban, hogy feloszlatják a termelőszövetkezetet. A tagok többsége, határozott nagy nekibuzdulásában. Az egyéni gazdák dicsérték szándékukat, s Szabó Lajos, a Vörös, még sorba is csókolgatta mindnyájukat. Ez pedig nagy dolog egy nagygazdától, aki eddig úton-útféíen csak köpködte őket. Hát így volt. Miután ma egész délelőtt a járandóságon veszekedtek, délben már megkezdték az osztozkodást. S most hajtják, viszik, hordják a részt a közösből, saját otthonaikba.

Hát ezért nincs csend a faluban. Látványosabb dolog ez, mint a marcali vásár, mint Varga Margit lakodalma volt, vagy teszem fel a Hegyi Károly esete, aki már anynyira bolond volt szegény, hogy éppen bűcíú napján akasztotta fel magát a körhinta árbocrúdjára.

Péter János egy tehenet és egy ficánkoló üszőt terelget maga előtt Borostás arcán megelégedett mosolj ül. Szemében büszke öröm. Szájában kialudt a cigaretta.

— Itt lakik a gazdátok! — kiált rá az állatokra háza előtt.

A kaput nem az asszony nyitotta ki, hanem a szomszédék legényfia, Gergő. Segítette behajtani az állatokat az udvarra. Szalmát is nyűtt a két állatnak, míg Péter János a fásszínt pakolta ki, mivel istállója nem volt, s ide szándékozta bekötni a két jószágot. A gyerek segített s így is jóidő telt el, míg végeztek.- Juliska! Fejd meg a tehened! kiáltott be az asszonynak.

Ácsorgott egy kis időt a tornácon. Felesége tett-vett odabent, hallotta, amint a tűzhelyen szöszmötöi. Megúnta a várást. A gyereknek vagy öt cigarettát nyomott a markába. Sapkáján taszított egyet, s kifordult az udvarból, mert még tíz mázsa szénát, meg hat zsák szemest kel] elhoznia, ami az osztozás szerint része még.

OÉTER JÁNOS BOLDOGNAK ÉRZI magát. Ö még nem volt szabad ember soha. Ügy érzi, most azzá lesz. A háború előtt az uraság cselédje volt, csírás a Jankovics majorban. Végeredményben a szövetkezet is csak szolgaság, mert mindég csak a közös, meg a közös. Ö még soha sem állhatott ki a legelő szélére, hogy megnézze, hogyan legel a csordában a saját tehene. Földje szélén sem tudott megállni még soha, hogy megnézze, hogyan sarjad az 6 vetése. A sajátja. Igaz, hogy míg a fogságban volt, az asszony íratott, s kapott is földet. Négy holdat osztottak a nevére. Túrták, vetették akkor nélküle, ahogy Julis és a két öreg bírta, befogó nélkül. Amikor megjött negyvennyolc nyarán, sokat próbálkozott, de nem tudott talpraállni. Éppen hogy csak voltak. Akkor télen meghalt az apja is, meg az anyja is, s a temetés elvitte azt a kis pénzt, amit tehénre takargattak. Tavaszszal jég szaggatta meg a kukoricát, megtépázta a rozsot is, pedig már egy szekérre számított, melyre meg is alkudott Barát Jóskával. Mit csinált volna a négy holddal? Megenni nem lehetett. Szaladgált olcsó napszámba, hisz kapálni, aratni lehetett a régi gazdáknál, vagy a pap földjén. De hát mi volt az? Bizony

igen kutyáúl volt, amikor ötvenben a közösbe állt. Az esze sem vitte oda, a szíve sem, hanem a muszáj. Cselédnek, szolgának ismét csak. Persze később lett valami látszatja is, mert testrevaló is csak jutott, s két éve össze sikerült ütni ezt a házat is. De azért nem a maga ura volt. Mert mi volt ott az övé? A munkaegység utáni járandóság? Az a kis pénz? Azután még? A sok civakodás, zsörtölődés, meg a lenézés. Mert sokszor egymást is lenézték. S főleg a régiek, az egyéniek. Pedig ő is van olyan ember, ha egyszer megmutathatja...

— Most szabadok leszünk — vidult benne a lélek.

Este, úgy hét óra felé volt már. amikor végzett. Cefetül fáradt volt, nem is annyira a teste, inkább a feje. Az asszony zsírral leöntött krumplit tett eléje, meg egy bögre tejet. A bögréhez nyúlt először. Odavitte a lámpa világa alá. Nézte, lötyögtette a mázas edényben.

— Hej, zsíros tej ez — mondta az asszonynak, meg magának is elégedetten.

Az asszony nem szólt vissza, csak lekuporodott a tűzhely mellé. Egy kiszakadt nadrágot foltozott. Hang nélkül.

— Mondom, zsíros a tej — mordult ismét, az asszony felé.

— Látom, — felelt vissza felesége, de szeme a rongyos nadrágon volt, nem nézett fel az urára.

'Tegnapelőtt kaptak

ÖSSZE, azóta nem beszélnek. Az asszony fene csökönyös természet. Egy-egy összeveszés után napokig belefagy a szó. Úgy látszik most sem enged fel. Pedig ugyancsak szamárság, amin összekoccantak, szóra sem érdemes.

Úgy volt, hogy tegnapelőtt, amikor jókésőn hazaért a kocsmából, ahol késő estig forgatták a pesti híreket, az asszony rászólt:

— Hol tekeregsz ilyen későn?

Kocsmában!

— Nincs vasárnap, hogy te kocsmába járj!

— De most lehet, hogy az van.

Azután elkezdte mesélni a dolgokat, úgy ahogy a későbe nyúló beszélgetésben felszedte. A kommunisták megbuktak, a kormány is megbukott, a tanácsok is megbuktak, meg minden.

Bolond beszéd — tamáskodott

a

az asszony. — Biztosan megint a Papp Lajost hallgattad. Hisz ő már vagy tíz éve mondja. Hiszen tudod. Azután, ha mégis úgy lenne, te úgysem leszel miniszter.

Ezen még nevettek is.

— Lesz a fene... De, de most megszüntetik a népek nyúzását, az adót, a beszolgáltatást.

— Be vagy rúgva János!

— Rosseb! Hiszen alig ' ittam. A Bencéjük veje, tudod, az a vasútas, most jött Kanizsáról, azt mondja, hogy a hivatalokba visszajönnek a régi urak, s az elvtársak, ezek a mostaniak, mehetnek kapálni.

— Hát akkor a Jankovics is viszs zajön?!

— Nyavalyába. A földekre ez nem áll. De hiszen csak próbálnák meg. A föld a miénk. Erre törvény van. De ha úgy lenne is, mi ugyan nem engednénk...

— Hát akkor feküdj le. Tudod, hogy holnap vettek az Almásdülőben. Korán kell kelned.

— Vet ám a rosseb!

Hát éppen itt kezdődött az összevesaés. János elmondta az asszonynak, hogy többen már arról beszélnek, hogy fel kellene rúgni a szövetkezetét. Ha már szabadság van, ne nézze le őket senki a közös miatt. Meg igaz, ami igaz, a magyar ember nem kolhozba való. Szabadság kell...

— Elment az eszed, János? Meg a többieké is? Hát senki nem mondta nektek, hogy ostobaságot csináltok?

— Kovács Feri mondta. Hát aztán az öreg Balázs arculköpte, s a legények úgy vágták ki az ajtón, mint a rongyot.

— S te ezt hagytad?

— Hagytam hát, hiszen a nép ellen beszélt. A szövetkezetei pártolta, melyet a kommunisták erőszakoltak a nyakunkra. Mert így igaz. Ügy sem volt köztünk béke soha, s tarthattuk a nyakunkra erőszakolt elnököt, meg azt a csibész könyvelőt. Urasa n tartottuk őket, hogy a fene... ,

Az asszony erre felpattant.

— A Kovács Ferit nem ti tartottátok, hisz annyit dolgozott, mint tfz hitvány lefetyelő. Többet, mint te. Becsületes volt, magad is tudod, hogy mit köszönhetünk neki. S te ezt hagytad? Disznó vagy, gané vagy, Péter János.

— Védd csak a szeretődet — vágott vissza a férfi.

Kovács Feri miatt már többször is veszekedtek. Amikor még Péter fogságban volt, Kovács Feri két tinajával többször is kisegítette őket ß fogatos munkában. Ingyen, szívességből, meg becsületből, hiszen a háború -alatt katonatársak volta' — János is csak ezt tenné, ha ér эт kerültem volna haza — szokta mondani, hogy elhárítsa a hálálkodást. S hogyan lett Julis szeretője? Seh»gy. Csak úgy híresztelték akkor. Péter maga sem hitte, csupán az asszony bosszantására szokta mondani. Ha időnként kirúgott a hámból, s felesége litániázott vele, ezzel mindig be tudta a száját forrasztani. Most meg azért mondta, mert egy kicsit resteilte a dolgot, hogy arpikor kovács Ferit a kocsmában kikezdték, nem állt melléje. - De miért éppen csak én? — dohogott magában. Magyar Vendel votársa, s még csak a kisujját sem mozdította. A többi sem, pedig jóegynéhány cimborája volt ott.

Éhes volt. Jó étvággyal ette a krumplit, s időnkint nagyokat kortyintot a tejből.

v- A Jóska írt — törte meg váratlanul a csendet az asszony.

JÓSKA AZ EGYETLEN GYEREKÜK. Volt még egy lányka is, de két éve meghalt. A fiú most Kanizsára jár, gimnáziumba. Jófejű legényke, apja is, anyja is büszke rá. Orvos akar lenni, amit a faluban többen is tudnak, э Péter János boldogan derül ezen. Tavaly autóbusszal járt be a gyerek, de az idén kollégiumba adták. — A fenét rázassa magát minden áldott nap negyven kilométert. Azt a pénzt mégcsak kibírjuk — mondta ki még szeptemberben Péter János a szentenciát.

— Mit ír a gyerek? — kíváncsiskodott fel János a vacsorától, meg kusza, sokfelé szaladó gondolataiból.

— Azt Írja, hogy most már igen kellene neki az a kabát, amit Ígértünk, mert hidegek vannak, s az a vékonyka esőkabát nem bírja tartani még a szelet sem.

Hát még mit ír?

Más fontosat nem. Tiszteltet, csókoltat... Hát gondolom, hogy szombaton bemegyek Vidra, s megveszem azt a kabátot Vasárnap el is vihetném neki.