Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-23 / 69. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! S m m n s z i e AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 69. szám. ARA: 50 FILLÉR Szombat, 1957. március 23. Pártbizottsággá alakult át és kibővült az MSZMP megyei intézőbizottsága Az MSZMP Somogy megyei Inté­zőbizottsága 1957. március 22-én gyű­lést tartott, amelyen Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP megyei elnöke mondta el a beszámolót. Az aláb­biakban kivonatosan ismertetjük a referátumot. Szirma ielvtárs bevezetőben a no­vember négy utáni helyzettel foglal­kozott és rátért arra, hogy milyen körülmények között kezdett munká­hoz a párt a megyében. Első felada­ta a kommunisták talpraállítása, az új párt szervezése volt. Ma már el­mondhatjuk, hogy ha nem is olyan eredményt értünk el, amilyet kellett volna, mégis vannak sikereink: az MSZMP jelenleg megyénk­ben 5373 tagot számlál. Tovább kell azonban fokoznunk a párt­szervező munkát főleg az üze­mekben, a munkások között, hi­szen pártunk elsősorban a mun­kásosztály pártja. Törekednünk kell arra is, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorá­ban, a termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban és gépállomáso­kon létrehozzuk, illetve tovább erő­sítsük a pártszervezeteket. Van javí­tanivalónk a párt és az értelmiség kapcsolatában is. Legjobban a peda­gógusokkal állunk, akik közül egy­más után lépnek be elvtársaink Ka­posváron és megyeszerte pártunkba. A mezőgazdasági szakemberekre is jó hatással volt, hogy mi álltunk ki először érdekeik védelmében. Sajnos, az orvosok, mérnökök azonban még nem találták meg a párthoz vezető utat. Milyen politikát kell a további­akban folytatnunk? Az ellenfor­radalom fegyveres erejét lever­tük, most az a feladatunk, hogy szmeileg szétverjük őket, meg­semmisítő csapást mérjünk rájuk. Bhhez növelni kell a párt erejét, biz­tosítani kell, hogy a párt egységes legyen és határozott intézkedéseket foganatosítson. Meg kell értetnünk pártunk tagjaival, hogy párt nélkül, erős pártszervezetek nélkül nincs proletárdiktatúra. Pártunk pedig ak­kor lehet erős, ha nem tűri meg kebelében a csoportosulásokat. Je­lenleg két párton belüli csoportosulás ellen kell felvennünk a harcot: a jobboldali kapitulációs és a szektás politika ellen. Melyik a veszélyesebb a kettő kö­zül? A jobboldali politika képezi a fő veszélyt, amely meghátrálást je­lent az ellenforradalom erői elől. Megnyilvánul ez például abban, hogy egyes elvtársaink nem mernek fellépni az ellenforradalom részve­vőivel szemben. Pedig világos, hogy akik szervezték az ellenforradalmat, azokkal szemben el kell járni. A má­sik veszély, amely ellen szintén har­colnunk kell, az, hogy egyesek le akarnak mondani a tömegek meg­nyeréséről. Mindkét álláspont aka­dályozza a további politikai kibonta­kozást s ezért, ha elvi harcban e két nézetet nem tudjuk legyőzni, akkor bizonyos esetekben szervezeti intéz­kedést is kell tennünk. Olyan politikát kell folytatnunk, amely lehetővé te­szi, hogy elsősorban a munkásosz­tály, de a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjai is kérjék fel­vételüket a pártba. Úgy kell dolgoznunk, hogy poli­tikánkkal az alapvető kérdések­ben a pártonkívülick is egyetért­­senek. Értsenek egyet abban, hogy szocializmust akarunk Ma­gyarországon megvalósítani és ezért ellene vagyunk mindenféle kizsákmányolásnak. Ha ebben teljes az egyetértés közöt­tünk, akkor részletkérdésekben vi­tázhatunk egymással. A továbbiakban a munkástaná­csokról, a szakszervezetekről, a nők és a fiatalok között végzendő politi­kai munkáról, valamint a tanácsok pártirányításáról beszélt, majd a gazdasági feladatokat foglalta össze. A pártszerveknek és minden kom­munistának hatékonyabban hozzá kell kezdeni a gazdasági életben a rend megteremtéséhez — mondotta. Nagy gondot kell fordítani min­den üzemben, vállalatnál a jö­vedelmezőségre, mert ha a ter­melés nem javul, akkor nem tudjuk javítani, vagy tartani a dolgozók életszínvonalát. Sajnos, a megye ipari termelése az ellenforradalom előttinek 94—95 szá­zalékát érte el, a bérkifizetés vi­szont 20—30 százalékkal növekedett. Szegényebbek vagyunk, mint szep­tember előtt voltunk, mégis jobban élünk. Ez azonban sokáig nem mehet így tovább. Jobban kell dolgoznunk, hogy elkerülhessük az inflációt. Me­gyénk elsősorban mezőgazdasági jel­legű. Megmondjuk határozottan, hogy mi a szövetkezés mellett állunk. Betartjuk a lenini szövetkezési elveket, és támogatjuk a paraszt­ságot a szocialista mezőgazdaság megteremtéséért vívott harcá­ban. Ennek érdekében fokozni kell a fel­világosító munkát, különösen a sze­gényparasztság és a középparasztság alsó kategóriájában. Másrészt segí­teni kell a hagyományos szövetkezési formát — hegyközségek, hitelszövet­kezetek, stb. életrekeltését. Meg kell beszélnünk a volt szövetkezeti ta­gok jövőjét, s mondjuk meg nekik, hogy válasszák a közös gazdálkodást. Fontos feladat a megmaradt, vagy újjáalakult termelőszövetkezet segí­tése, hogy azok eredményesen gaz­dálkodjanak, s vonzó példát mutas­sanak egyéni parasztoknak. Rendet kell teremteni az állami gazdaságok vezetésében, munkájában. A gépál­lomások fontos feladata, hogy segít­sék a termelőszövetkezeteket, és az egyéni gazdákat is a mezőgazdasági munkák végzésében. Falusi kommu­nistáink különös figyelmet fordítsa­nak a mezőgazdasági munkákra, hi­szen az idei termelés eredményei nagymértékben befolyásolják az életszínvonal alakulását. A beszámolót vita követte. Utána a 16 tagú MSZMP Megye Intéző­bizottság átalakult MSZMP Megyei Pártbizottsággá, amely megválasz­totta a tizenegytagú intézőbizottsá­got. Az alábbiakban közöljük mind­két bizottság névsorát. Az MSZMP megyei pártbizottságának névsora Balogh István, villanyszerelő. Bíró Gyula, Megyei Ifjúmunkás Szö­vetség vezető, Boór József, asztalos, Brachna János, földműves, MÉSZÖV vezető. Csiszár János, a Megyei Ügyészség vezetője, Beák János, földműves, vállalatve­zető, Becsi József, cipész, pártmunkás, Koma József, vasutas, MÁV főinté­ző, Farkas István, dolgozó paraszt, Győrfi Antal, kisiparos, Hevesi János, műszerész, pártmun­kás, Illés Dezső, földműves, pártmunkás. Kassai János, tisztviselő, a Megyei Tanács titkára, Kisdeák József, földműves, a So­­mogyország felelős szerkesztője, Kiss László, tanító, Kispeti Géza, kőműves, Kocsis László, tanár, Kovács Gábor, dolgozó paraszt. Kovács József, agronómus, tsz-elnök, Körtés Gábor, cipész, SZMT elnöke, László István, gyári munkás, a Me­gyei Tanács elnöke, Losonczi Pál, földműves, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnöke, Marties Pál, napszámos, honvéd ez­redes, Márton János, asztalos, pártmunkás, Miseta György, földműves, pártmun­kás, Nagy Árpád, földműves, a Megyei Gépállomások igazgatója. Oravecz Ferenc, gyári munkás, a munkásőrség parancsnoka, Paílag András, földműves, járási mezőgazdasági osztályvezető, SaJlós Gábor, színházi rendező. Sólyom Gábor, gyári munkás, me­gyei rendőrkapitány, Suri Sándor, gyári munkás, járási tanácselnök, Sutyor József, földműves, pártmun­kás, Szabó Gábor, gyári munkás, párt­munkás, Szigeti József István, munkás, párt­munkás, Szirmai Jenő, szabésegéd, pártmun­kás, Takács István, földműves, párt­munkás, Tóth Mihály, tanító, Vadas Tibor, tisztviselő, Vigh Pál, gyári munkás, Walter Imre, földműves, tsz-elnök. Äs Ш1ШЖР megyei Intézőbizottságának névsora: Bíró Gyula, Hevesi János, Illés Dezső, Kisdeák József, Körtés Gábor, László István, Marties Pál, Miseta György, Sólyom Gábor, Szirmai Jenő, Takács István. „Összefüggésében nem látjuk a dolgot" A gépállomás műhelye elől az egyik mellékhelyiségbe zavarta a melegen tűző napsugár a szerelőkre várakozó traktorosokat. Meg már unatkoztak is. Szabó Józseffel bent találkozunk a műhelyben. — Milyen szerencsére várakoznak itt benn? — szólítja meg a járási főagronómus. — Rossz a gépem. Hegeszteni kel­lene a kipufogócsövet. No és mi akadálya van ennek? Értekeznek a műhelyisták. Egy másik, fiatalképű traktoros nyomócső hegesztésére vár. Fekete József — amint nevét megtudtuk — parasztember, Alsókról gyalogolt be valamilyen csavarokért. Már tíz óra óta várakozik. Most dél felé jár az idő. Benyitunk a gépállomás irodájába. Pipa-, cigarettafüsttel terhes a levegő, most is egy tucat­nyi ember álldogál a szobában. — Az igazgatót keressük — mondjuk. — Csurgón van értekezleten, a főmezőgazdásszal együtt. S a főgépész? — A műhelyben megtalálják. Hát nem találtuk meg ott, ő is értekezett, csak másik helyiségben, a gépállomás kultúrszobájában. Úgy látszik, a régi szokásokat na­gyon ápolják itt, sőt tovább is fej­lesztik. Most ugyanis nem munka­idő után, hanem munkaidő alatt rendezik a kétórás értekezleteket.; S méghozzá a megyei igazgatóság utasítására. Az pedig csak szent és betartandó! Tovább érdeklődünk az asztalfőn ülő Lágy Tibor agronó­­mustól, ilyenekről: — Hogy állnak a szerződéskötésekkel? j — Mi összefüggésében nem lát-; juk a dolgot — kapjuk a vigaszta-! lónak egyáltalán nem mondható; választ. j! — Hát akkor csak egy részleté-! ről, mondjuk, egy területéről. I — Arról sem tudok. Átszervezés! alatt állunk. ! Hát ez bizony nem sok. Most már' látom, miért mondták a járási ta-j nácsnál a Csurgói Gépállomás irá-! nyitóira: fejükbe szállt a dicsőségj vj — Öreg harcosok találkozója 1917 október, 1919 március szülöttei találkoztak Sörnyepuszta múltjáról és jelenéről ítélt a bíróság a kapospulai rabló támadók ügyében Szombat-vasárnap sportműsora Megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség Siófokon A Tanácsköztársaság 38. évfordu­lóján Siófokon is megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az alakuló gyűlésen a község fiataljain kívül részt vettek a Tanácsköztár­saság harcosai, a párt és a községi tanács vezetői. Harmincöt fiatal lé­pett be a KISZ soraiba. Valamennyi a község legjobb, legbecsületesebb fiatalja, munkások és diákok. Öttagú vezetőséget választottak, amelyben Horváth László, Nádó Géza, Kiss Ilona, Jenőfi Károly gimnáziumi tanár és Somogyvári elvtársnő kap­tak helyett. A fiatalok kérték az öreg harcosokat, hogy a jövőben is segítsék szervezetüket, amit az öre­gek szívesen, örömmjel ígértek meg. CSC Jlatluka Sándú рта emlékeztek (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Népes csoport gyülekezett március 21-én a Városi Tanács elnöké­nek szobájában. S az összegyűltek legnagyobbrészt öreg őszhajú em­berekből tevődtek össze. Olyanokból, akik 1919-ben vörös katonák voltak, s együtt harcoltak Latinka Sándorral. Latinka Sándorra em­lékeztek ezen a napon barátai, elvtársai, harcostársai. Először a Kos­­sutli-szobor mögött lévő emléktáblát koszorúzták meg, ahol Bíró Gyu­la ifjúsági vezető méltatta a nap jelentőségét. Majd autóbuszra ültek és kiutaztak a Nádasdi-erdőbe, ahol 1919-ben Latinka Sándort és tár­sait embertelen módon lemészárolták. A Nádasdi-erdőben Somogyi Pál, a Latinka század egyik politikai biztosa és a szovjet hadsereg egyik őrnagya mondott rövid beszédet. Méltatták Latinka Sándor munkásságát és megemlékeztek a Tanács­­köztársaság nemzetközi jelentőségéről. Majd a párt, az állami, s a fegy­veres erők képviselői koszorúzták meg az emlékművet és egyperces némasággal áldoztak Latinka Sándor és társai emlékének. Az öreg harcosok és a kintlévő küldöttek elbeszélgettek ezután a Tanácsköztársaság harcairól és a fehérterror borzalmairól. Szóbake­­rült 1956. októbere is, amely arra emlékeztetett mindenkit, hogy 1919- ben is ilyen eszközökkel verték le a magyar munkások hatalmát. Elvtársai, barátai, harcostársai és a küldöttek azzal a néma ígéret­tel távoztak el Latinka Sándor és társai emlékművétől: többé nem en­gedik, hegy az ellenforradalom a magyar munkásokra, a magyar kom­munistákra emelje a kezét. Méltóak leszünk 1848 fiataljaihoz, 1919 hőseihez ... KISZ alakulógyűlés a Cukorgyárban Március 21. Ragyog az első tava­szi nap. S e napon, amikor a di­csőséges Tanácsköztársaságra em­lékezünk, bontia ki zászlaját a Kommunista Ifjúsági Szövetség cu­­korgyéri szervezete. Kora délután van. Ünneplőbe öltözött öregek, fiatalok gyülekeznek az ÉDOSZ kultúrotthonáfcan. A cukorcjyári dolgozókkal vendégek is vannak. Az MSZMP városi intézőbizottságá­nak elnöke, a megyei ifjúsági szö­vetség képviselői é-s a szovjet had­sereg komszomolista küldöttei. Öregek, fiatalok valamennyien csillogó szemekkel hallgatták a KISZ szervező bizottság elnökének, Tavalyi Lajos elvtársnak beszámo­lóiát. Mire gondolhatnak vajon azok, akik 60 éves fejjel most újra a fiatalok közé jöttek, hogy segít­senek munkájukban. Mire gordoí­­hat Taták Lajos elvtárs, aki 191S- ben a KIMSZ soraiban harcolt, mi­re Molnár András es Kanizsai Jó­zsef elvtárs, akik 1919-ben fegyver­rel védték a Tanácsköztársaságot, öregek, de most újra fiatalnak ér­zik magukat... — Olyan ifjúsági szövetséget ho­zunk létre, amely a marxizmus— leninizmus talaján éli. Amely kiáll az ifjúság érdekeiért és olyan szer­vezeti életet él, amely megegyezik az ifjúság érdekeivel . . . Méltó örökösei és hű követői akarunk lenni az 1848-as forradalmi ifjú­ság és az 1919-es Tanácsköztársa­ság legjobb fiainak — hangzanak Tavalyi elvtárs szavai. Véget ér a beszámoló, hozzászólások következ­nek ... Elsőnek Albert Imre, fiatal mun­kás áll fel és beszél társaihoz, ar­ról, hogy a magyar Ifjúságnak fel kell zárkóznia a párt és a kormány mellé. — Úgy kell élnünk, dolgoz­nunk, hogy mindenki láthassa raj­tunk, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai vagyunk — mon­dotta felszólalásában. Maid Major György elvtárs, az MSZMP cukor­gyári szervezete nevében szólt a fiatalokhoz és ígérte meg, hogy a párt mindenben segíti munkájukat. Ezután a vezetőséget választották meg. Nem volt jelölőlista, nem volt meghatározva, ki, kit javasoljon, mégis megtörtént a választás. S a héttagú vezetőség helyett kilenc ta­got választottak meg a fiatalok, s mind a Cukorgyár legjobb dolgo­zóit. Egymásután hangzanak a ja­vaslatok: Albert Imre, Somogyvári Piroska, Friss József, Liliom Edit, Légrádi Magda. Dián Lajos, Tavalyi Lajos, Magyarfi József, Csönge Bé­la. S lehetett-e haragudni, amikor a javasolt fiatalokat az öreg kommu­nisták is megszavazták. Nem állt fei senki és nem szóit, hogy sza­bálytalanság történt, mert Major György, Tafoák Lajos és a többi örecs kommunista is feltartotta a kezét, amikor szavazásra került a sor. Nem tiltakoztak, hiszen az öreg kommunisták is választottak, mert ezek a fiatalok az ő munkájuk foly­tatói, s ennek л szervezetnek a létrehozásán ők is fáradoztak ... Megtörtént a választás. A meg­választott vezetőség nevében Friss József állt fel és ígérte meg, hogy jó munkát fognak végezni. Majd Szatori Jenő üb-elnök, Márton Já­nos és Kóczán Magda szólaltak fel s buzdították jó munkára az új ve­zetőséget, az új szervezetet Őszhajú, öreg ember állt ezután fel, Jankó József, a Tanácsköztár­saság egyik vöröskatonája. A meg­hatottságtól nehezen talált szava­kat. — Kedves fiaim! —- mondot­ta — mi is voltunk fiatalok. Azt a munkát, amit mi elkezdtünk, foly­tassátok ti úgy. ahogy mi dolgoz­tunk. — S a feiesattanó taps ígé'­­retet jelentett. Megígérték a fiata­lok, hogy 1919 hőseihez méltóan végzik munkájukat... Véget ért az alakuló gyűlés. El­hangzott az Internac fonálé, majd ezután a fiatalok vendéqül látták az öreg harcosokat. Azután tánc következett. Öregek és fiatalok vi­dáman ropták késő estig a táncot. Közben a szovjet hadsereg kom­­szomolistái magyar dalokkal és orosz népi táncokkal szórakoztat­ták a Cukorgyár dolgozóit. — Jól sikerült az alakuló gyűlés — mon­dották öregek és fiatalok egyaránt. Igen, jól sikerült. S ezt követnie kell az egészséges, a fiatalokat von­zó szervezeti életnek. Sz. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents