Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-23 / 69. szám

*_________________________________________________________________________________SpMOOYORSZAG Szombat. 1957. március 38. Iljicsov sajtónyilatkozata magyar küldöttség moszkvai látogatásáról Moszkva (MTI). A TANJUG tudó­sítója jelenti: Iljicsov, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának veeetője az újságírókkal folytatott beszélgetése során kijelentette: ii Kádár, a magyar küldöttség ve­hetője a csütörtöki megbeszélések folyamán kijelentette, a magyar kormánynak továbbra is szüksége V' an a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország segítségére, hogy az el­szenvedett károkat kiheverje. Hozzá­fűzte: -Magyarországon még min­dig vannak elemek, amelyek az or­szágépítést akadályozzák.« Arra a kérdésre, mi várható a ka­tonai kérdésekről folytatandó meg­beszélésektől, Iljicsov azt válaszolta, hogy ilyen megbeszélések folynak, s »várható, ami Magyarország fejlődé­séhez szükséges«. Hozzáfűzte még, hogy a küldöttségek minden napi­rendi kérdésben egyöntetű vélemé­nyen vannak, A sztrájkhelyzet Aagliában London (MTI). A gépipari szak­­szervezetek szövetségének végrehaj­tó tanácsa elhatározta, hogy az úgynevezett »hógörgeteg-sztrájk« el­­.-ó részleteként munkabeszüntetésre utasítja összes tagjait március 23-án déli 12 órától kezdődő hatállyal a következő fontosabb kerületekben: Liverpool, Bristol, Glasgow, Manches­ter, Newcastle, Southampton, Shef­field, Belfast, Elyth, Hatlepol és a Tee-folyó környéke. Az érintett munkások száma hozzávetőleges becslés szerint jóval meghaladja az egymilliót. A sztrájknak ez a része meg fogja bénítani a következő fon­tosabb termékek gyártását: mozdo­nyok, nehézipari termékek, különbö­ző motorok és leginkább export­célokra gyártott gépek. A szövetség végrehajtó bizottsága pénteken fogja azokat a további kerületeket megha­tározni, amelyekre jövő héten ter­jesztik ki a sztrájkot. A KISZ P/iLYÁZATI FELHÍVÁSA A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Országos Szervező Bizott­sága pályázatot hirdet a szövetség jelvényének megtervezésére, az aláb­bi feltételek szerint: A jelvény fejezze ki azokat az esz­méket és gondolatokat, amelyek je­gyében 1957. március 21-én zászlót bontott a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség. Legyen a jelvény a kommunista hazafiság és nemzetkö­ziség szimbóluma. A pályázaton bárki részt vehet. A pályamunkákat a Kommunista If­júsági Szövetség központjába (Bu­dapest, V., Árpád utca 10.) legkésőbb április 20-ig kell megküldeni. A leg­sikerültebb pályaművek szerzői ju­talomban részesülnek — Pécsett vásárolt tortalapokat az Élelmiszerkiskereskedelmi Válla­lat, hogy az eddigi hiányt megszün­tessék. A kétezer tortalapból álló té­telt már ki is szállították a kapos­vári üzletekbe. Az elmúlt napokban újabb kétezer tortalapot vásároltak a pécsi magánkisiparosoktól, ame­lyeket még húsvét előtt árusítani is fognak. 1917 október 1919 március szülöttei ta A fejeket megszállta a dér ezüstös fehérsége, izmaikból kiszítta az erőt a robot, derekukat kissé megroppantotta a fejük felett lovaszállt hatvan-hétven év. So­raikat megritkította a halál, az év­tizedeken keresztül őrjöngő és tel­hetetlen fasizmus vérszomjas sokan szívükön, lelkűkben hordják leg­jobb barátaik, elvtársaik könyörte­len elpusztítását, szemtanúi, áldo­zatai voltak az emberevésnek, hal­lották fogolytársaik utolsó halál­­börgéseit, de ők mégsem lettek áru­lók, mégsem törtek meg, mégsem hagyták el az eszmét, mégsem ta­gadták meg népüket, hazájukat. Pe­dig mindenütt és minden pillanat­ban farkasszemet nézett velük a halál, a kínzás, a kerékbetörés, a lófarok után kötés, szemkiszurká­­lás, kísérte őket a könyörtelen munkássors, az üldözöttség. S akik ülnek, itt vannak, együtt vannak, tanácsot osztanak, figyelmeztetnek bennünket, fiatalokat: »Vigyázza­tok, legyetek éberek, tie engedjé­tek többé kezetekből kicsavarni a őrös zászlót, az ötágú csillagot, s « munkáshatalom fegyverét/« Nehéz visszaszorítani a könnye­ket, nem lehet meghatottság nélkül nézni és hallgatni ezeket az öreg harcosokat, akik nem kímélték ere­jüket, életüket, vérüket sem az em­beriség boldogabb, szebb s leg­szentebb ügyéért. A párt egyik ve­teránja, Németh Feri bácsi meleg, egyszerű szavakkal köszöni meg. hogy harmincnyolc év után ismét együtt lehetnek öreg harcosok j akik tizenkilencben kezdték az első lé­péseket. »Emlékezünk 1919. március 21 -re, a hős napokra. Itt, Nagyatádon erős volt az ellenforradalom, de mi ■negyvenketten egy században visz­­szavertük őket. Levertük az ellen­­forradalmat Nagyatádon, Miháldon, Keszthelyen is megbirkóztunk a herceg huszárjaival. Égő mozdony­ba dobáltak kommunistákat, akasz­tottak közülünk, kutyákkal nyalat­ták kicsorduló vérünket, de nem rettentünk, a kommunistaságot nem tudták kiverni belőlünk a legke­­gyetlenebb terrorral sem. Fáj a szí­nem, ha a múlt évi októberi ese­ményekre gondolok. Ha csak igaz kommunisták lettek volna a párt­ban, s nem kilencszázezren, nem következhetett volna be az ellen­­forradalom hatalomra jutása. Igaz-e, klvtársak?« Kórusban száll a vá­lasz: úgy van. Az arcok megvonag- Janak az elviselt kínzások felidézé­sén, könnybelábadnak a szemek. Pedig akitor kemények voltak, mint az acél. Mily jó a visszaemlé­kezés, s megőrzöd-e emléküket, há­lás utókor? Az egyperces néma felállás azoknak szól, akik életüket adták a szabadságért. Hősök, igaz emberek, kommunisták, magyarok voltak 19-ben, az üldöztetés idején sem szűnt meg magyarságszerete­­tük. Csak hallanák Stummer Mi­hály (álnéven Tibor) élettörténetét, cselekedeteit azok az írók, akik megpróbálták rágalommal beszeny­­nyezni, megszentségteleníteni a ■kommunista nevet, megtudnák, kik •az igazi forradalmárok, kik az iga­zi szabadságharcosok. A kommunis­ták, a Stummer Mihályok, a Ko­­rompai Kálmánok és a többiek. S azoknak is meg kellene hallgat­niuk a Stummer Mihályokat, akik az elmúlt esztendőben beszéltek ugyan 1919 hős hagyományairól, ta­nulságairól, de nem hallgatták meg a veteránokat. Vaskalaposoknak ne­vezték őket, s vaj ki tudja, hány meg hány hibát, téves lépést előz­hettünk volna meg, ha figyelünk intő szavukra, tanácsaikra. Ibissé meggörnyedve, hajlott háttal jár ma az a Stummer Mihály, aki 19-ben a győri vagon­gyár bizalmijaként, ifjú szívvel, hatéves szociáldemokrata mozgalmi tapasztalattal kelt fel a proletár­­diktatúra védelmére, örömkönny csillan öreg szemeiben, amikor visz­­szaemlékszik munkásezredüknek a csehek és a románok feletti több győzelmére. Ö is köztük volt. Salgó­tarján, Budapest, Hatvan, Szol­nok .. . Majd árulás folytán a ro­mánok bekerítik a munkásezredet. Kezdődik a vörös katonák elleni Icegyetlenség. összekötözik lábai­kat, szeget vernek bele, s úgy ál­lítják fejtetőre őket — »mehettek most már haza« — mondják kajá­nul a gyilkosok. »Kell neked tá­nyérsapka, trombitanadrág? Itt van egy Népszava újság, s egy csaj­ka víz, edd m?g!« — dobták oda neki a gyűjtőtáborban. Meg kellett tenni. Két hétig beteg utána. Meg­szabadul, hazajön. Minden héten jelentkezni kell, egy pofon, egy rú­gás a velejáró. Mert vörös katona volt. S Horthyék gyűlölték őket. Kétszer állt hadbíróság előtt Ko­­rompai Kálmán kutasi pedagógus, a salgótarjáni második munkásszázad egykori parancsnoka. Amikor Szá­múéiig Tibor Salgótarjánba érkezik a Lenin-fiúkkal, az ő díszszázada fogadja őt. Örökre büszke rá. Örömmel megy a frontra is. amikor a proletárdiktatúra védelme erre szólítja. Többször sebesül, s ami­kor fogságból hazakeveredik, már keresik is a kommunistákat. »A leg­fájdalmasabb az, hogy keveset ül­tünk együtt, hogy legalább meg­mondhattuk volna mi, 19-esek, mi fáj nekünk« — mondja. Vádolnak a 19-esek, vádolják a vérgőzös ellenforradalmat. Lengyel­tótiban 27, Marcaliban 32, Tabon 44 kommunistát, forradalmárt ver­tek agyon. A sötét reakció senki­nek sem kegyelmezett. Rumi espe­res saját káplánját is agyonverette Marcaliban, mert odaállt a nép mellé. Krénusz István tanítót pus­katussal verték agyon a Prónay-le­­gények. Krénusz nem tartotta ma­gát kommunistának, amikor rá akartam beszélni, szökjön meg, mentse meg életét, azt mondta: »Szocializmusért harcolok,• az em­berekért, az igazságért, nem félek.« Bátran szembenézett mindenkivel, nem kegyelmeztek neki. Vissza kell emlékezni ezekre a borzalmakra, hiszen vannak, akik az 56 októbe­ri-novemberi ellenforradalmat is egy tisztességes forradalomnak akarják feltüntetni. Mi azonban tudjuk, hogy mi volt októberben — tiszta világos az okfejtése Zbi­­nyovszki István pedagógusnak. A 65 éves Sántics Mihály bácsi 19-ben még nem volt szervezett munkás. De mint nyolcgyermekes szegényparaszt fia, sokat törte a fejét, miért kell szegényeknek len­ni, amikor mások, a gazdagok dús­kálnak a javakban. Városba ment, szakmát keresett, jobb élet után vágyott. Itt lett munkásmozgalmi ember. 1919 március 21-e falujában, Bakházán érte. Megválasztották a falusi direktórium elnökének. Majd amikor a veszély órája érkezett el, jelentkezett a vörös hadseregbe. — Párkányon külföldi gépkocsi áll, azt mondják nekünk: rakjuk le a fegyvert, ők az antant képviselői. Mi pedig nem vakjuk le, ordítottuk kórusban, pedig valahányan parasz­tok, civilek voltunk. — A proletár­diktatúra leverése után hazakerül falujába, akkor már a zsíros parasz­tokat öt arany koronáért toboroz­zák az ellenforradalmárok. Egy darabig bújdosik, s végig kizárják a házhelyjuttatásból, munkából Л/íost Polgár György nagyatádi forradalmár szól. Hangja el­­elcsuklik, a sírás fojtogatja. Fel­tartott fővel, a győztes harcos hangjával beszél 19-ről és az utáni következő időről. »Álltuk a harcot, a kietlenséget, álltuk az akasztó­­fát. Az volt minden célunk, hogy szabad, boldog, független, kizsák­­viányolásrnentes Magyarországot építsünk fel. Feleséget, gyereket, vért áldoztam. Vártam a szabadsá­got. Vártam, hogy talán majd el­ismerik, megértik a mi szenvedé­sünket a fiatalok, a mai vezetők. De sokat csalódtam. Nem törődött velünk senki, nem volt értékünk, elhagytak, elhanyagoltak bennün­ket. Csak páran vagyunk itt most is a régiek közül. Hol vannak a többiek? Gyógyítsuk be a gennyes sebeket. A fiatalokat figyelmeztet­jük: ne forduljanak elő többé ki­lengések. Mi, 19-esek megtettük a magunkét, küzdöttünk a világ ka­pitalistái ellen, egy egész világ el­len, négy hónapig folytattuk az élet-halál harcot. Nem a mi bű nünk, hogy csúnyán levertek ben­nünket. Vigyázzanak a fiatalok, ha viszály támad a pártban, ne legyen belül csetepaté, intézzék el maguk között.« Mily bölcs intés ez, őrizzük a párt egységét, ne engedjük meg el­lenzék létezését a pártban. Mily jó hallgatni az öregeket, három-négy évtized történelme tárul elénk. Szerelem Domonkos lábodi forra­dalmár részt vett az 1917-es Októ­beri Szocialista Forradalomban. Harcolt Kolcsak ellen. Látta és hallotta Lenin elvtársat. Hat évig volt emigrációban Csehországban. 1927-ben hazadobták. ■ /\regek tanácsait hallgatjuk, s a fiatalok, az utókor ígéretét. Szabó Gábor, Szikszai László, Gondos Imre, Sasvári Ferenc elv­társak köszönetét mondanak az idős elvtársaknak a tanácsért is, bí­rálatért is, felkeresik őket, támasz­kodnak rájuk, magasra emelik a vörös zászlót — fogadták meg a párt nevében. Szólt a zene, ürültek és csengtek a poharak, jól érezték ma­gukat a párt veteránjai. Talán ez a találkozó is simítja az arcok rán­cait, vidámabbá teszi forradalmár szívüket. Én legszívesebben égigérő szobrot állítanák emléküknek, s aranybetűkkel Íratnám fel a nevü­ket e szoborra, figyelmeztetéskép­pen az utókornak, a felnövekvő nemzedéknek: emeljük meg kala­punkat előttük, tiszteljük és sze­ressük őket. VARGA JÓZSEF Öreg harcosok találkozója FORRÖ, ÜNNEPI HANGULAT. Őszbeborult hajú, íiatalszívű öregek... Oly megható nézni, amint egymásra találnak a szőnyeg­borította előcsarnokban. Fátyolos szemmel, régi emlékek között ku­tatva bámulnak egymásra. Valami rémlik, de nem, nem tudják hói látták egymást. Oly rég volt, s annyi minden történt azóta... Mo­solyra húzódik a száj, s apró könnycsepp buggyan elő a ráncok kö­zött pislogó szemekből. — Te vagy, jó pajtás? Elvtársam! — Tétova, lassú mozdulattal tárul ki a két öreg karja, s melegen szorítják magukhoz a felismert, régi harcostársat Büszkén, szívükben megiíjodva ülnek a díszes terem széksorain. Fiatalok, az eszme ifjabb harcosai veszik körül őket, szerető bizako­dással, tisztelettel. Halk csend, elsötétül a terem. Az elnökség már ott ül a színpadon, kezdődik az ünnepség... 19-re emlékezünk. Har­mincnyolc éve annak, hogy izzó lelkesedéssel szívükben, fegyvert ragadtak a Tanácsköztársaság élharcosai. Most merengőn ülnek ott. Egyik-másik kezében reszket a bot, s görnyedve hajol előre, füle mellé illesztve tenyerét. Oly ismerős, amit Marties ezredes mond! Róluk, az élő veterá­nokról, s a mártírokról beszél. Felelevenedik a proletárdiktatúra győzelme, az áldozatos harc, a somogyi események... Mikor is volt? Igen, március 20-án. Akkor éjjel foglalták el La­tinka vezetésével a postát, vasutat, a megyeházát. Micsoda örömmá­morban úszott a nép. És másnap reggel a Kossuth téri nagygyűlés. Latinka beszélt. Aranybetűs ünnep volt akkor. És ma is az, 38 év küzdelmeinek, szenvedéseinek és felemelkedésének távlatából... Földfoglalások, a munkásgyermekek üdülése és minden, minden oly szép, oly megnyugtató volt. ügy látszott, vége a nyomornak, az élet, az emberi sors, a boldog alkotás korszaka vár a sokat szenve­dett munkásokra. Az emlékek kincsestárán örvendő ősz harcosok arca elborul. Nem hallgatják, élik a borzalmas, szíveket gyötrő, munkásvért köve­telő gyászos napokat. Látják arcrabukni legjobbjaikat a gyilkot fegyverek tüzétől, hallják a keménykötésű munkásasszonyok keser­ves zokogását, s a mélyről feltörő panaszt. És most, 38 év utál zsebkendővel törlik, szárítják fel az emlékezés fájó könnyeit. De hisz ez csak visszapillantás! A keserűség a múlté... örvend­­jünk hát boldogan, felszabadultan. A jelen már szép, s a jövő biz­tató. Egy pillanatra még átvonul az arcokon 1956 árnyéka. De ta­nultak a fiatalok. — Hallod, pajtás, mit mondanak? ügy vártuk már ezt... — Tanulni akarunk 19 dicső emlékéből, tőletek, öreg, kipróbált harcosok. És soha, soha többé nem engedjük el kérges kezeiteket... Latinka-ballada. A fiatal színész hangja tele gyengédséggel, in­dulattal. Oly megrázó, mélyen érző, emberi... Aztán Ady-versek a népről, a forradalomról, a vörös csillagról. Liszt, Bartók zongora­művei. S mindez úgy illik az est hangulatába, úgy magával tudja ragadni az embert, felbolygatni az emlékeket. Mélytüzű, pattogé­­ritmusú forradalmi dalok csendülnek fel Sánta Feri hegedűjének húrjain. Néma fejbólintásokkal kísérik a zenét. De nem lehet soké várni, nem lehet hallgatni. Foífóság tölti el a szíveket, taktust vei a láb, s egy valaki a sok közül dúdolni kezdi a régi dalt. Minthc messziről jönne az ének, s egyre duzzad, terebélyesedik a felzúgc dallam. Énekelnek a kommunista harcosok. Együtt a zenekarral, úgy mint régen, puskával, géppuskahevederrel a vállukon... — Tudod, fiam, én már 81 éves vagyok. Sokáig elfeledkeztek ró­lam ... Rosszul esett. Talán ezután majd megbecsülnek... — Még három évig szeretnék élni. Tudod, a fiam két év múlva végez, aztán hadd lássam még egy évig, hogyan állja meg a helyét az életben. Őszhajú, bajúszos ember 6. Kommunista. Az volt és ma is az, az lesz míg él... Vajtó Jenő, a Tanácsköztársaság oktatásügyi kor­mánybiztosa. Mesélne a múltról, de nem lehet, jön a zenekar, ját­szik. »Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipára«... — Hallod, fiam, ez az igazi. Előveszi a régi Pipát, mely oly elválaszthatatlan tőle, s énekel a vén harcos, boldogan, ünnepelve... ÜNNEPI VACSORA, pohárköszöntők. Az MSZMP megyei elnö­ke üríti poharát az idős kommunistákra, s az öregek a fiatalokra, a jövőre. Szól a szovjet ezredes is. Szavaival buzdít, lelkesít. Igen, le­gyen büszke öreg és fiatal, hogy a vüáeon másodszor e honban vívta ki győzelmét a munkásosztály. Gondoljanak a fiatalokra! És köves­sék a cukorgyár kommunista igaz ?atójának nagyszerű példáját, aki segített a KISZ megalapításában. Ott, ezen a napon, a Tanácsköztár­saság évfordulóján alakult meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Hí * * Forró, ünnepi hangulat a késő esti órákig. S ezen a napon ismét egymásra talált öreg és fiatal. — Nem vesztettünk erőnkből, segíteni akarunk nektek. Ezt érez­tük az öregek szavaiból, s a fiatalok arcán szeretet, tisztelet, Meg­becsül és tükröződött. És szent ígéret: ,a ti nyomaitokon akarunk ha­ladni, öreg harcosok, és győzelemre visszük az eszmét, közös ügyün­ket, amiért küzdöttetek. Jávori Béla. BÉCS (MTI) Ausztria monarchista egye­sületei elhatározták, hogy »Vasgyű­rű« néven egységes osztrák mo­narchista mozgalmat hívnak életre. A »Vasgyűrű« programjának leglé­nyegesebb pontja: küzdelem az osztrák császárság és a Habsburg uralom visszaállításáért. (MTI) A Volksstimme közli, hogy az Osztrák Kommunista Párt kong­resszusa március 28-án kezdődik. A tanácskozások előreláthatólag négy napig tartanak majd. A kongresszu­son mintegy 1200 küldött és vendég vesz részt. PÁRIZS (MTI) Toulouse-ban a repülőgéo­­gvár munkásai közül csütörtökön hétezer hagyta abba a munkát. St. Etienne-ben a kohók dolgozói munkabeszüntetésekkel adtak han­got bérköveteléseiknek. Dunquerque­­ben a hajógyári munkások léptek sztrájkba. Másrészt a Force Ouvriere fém­ipari szervezete felhívta tagjait, hogy vállaljanak szolidaritást a sztrájkoló angol munkásokkal. A francia hajógyári munkások már eleve megtagadták az angol hajók javítási munkáinak elvégzését. — Folyó hó 23-án. szombaton este 6 órai kezdettel az Iparosszékháeban táncestet tartunk. Látogatási jegy kötelező. KIOSZ Vezetősége. — Ipari tanuló szerződések megkö­tését a Könnyűipari Minisztérium 661,/IV. 3.—1957. számú leiratában foglaltak szerint folyamatosan 1957 augusztus 15-ig lehet eszközölni. Fel­világosítást az illetékes ipari osztály ad. Bonyhádi Zománcmüveli vállalja tűzben égeteti Kossuih-címeres zománctáblák valamint utcajelzó, házszám, tűzrendészed balesetvédelmi, művészi reklám, valamint mindenféle felirati zománctáblák gyártását

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents