Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-22 / 68. szám

fVitteb, 1951. március 22. SOMOGY ORSZÁG 1- < Amíg a törkölyből, cefréből „szíverősítő44 lesz Porrogszentkirály és Somogybük­­kösd között az egyik kanyarulatban magános ház áll. A ház körül hor­dók, hasábfa, s a földbe szalma beletaposva. A környék külseje te­hát nem nyújt valami derűs lát­ványt. Mint lakatlan sziget tűnik az uta­sok szemébe. Az épület belseje már biztatóbb. Félrehúzzák a reteszt, ki­nyílik a vastag deszkaajtó, s a szesz bódító illata csapja meg a belépő orrát. Az épület a Somogybükkösdi Szabad Föld Tsz. tulajdona. Itt fő­zik a környékbeli falvakban lakó parasztok »szíverősítőjét«, a kisüsti pálinkákat. Porrogról, Szentkirályról, Bükkösdről, Szentpálról, de még Gyékényesről is járnak ide hordóba tömött szőlőtörköllyel, szilva, alma és más gyümölcs cefrével. íme, két­szer fizet a szőlő, egyszer borral, másodszor a törkölyből főzött pá­linkával. S milyen nagyszerű erő­sítő ez nyáron aratáskor, de persze télen sem vetik meg a parasztem­berek. Hogyan lesz a törkölyből pálin­ka? Hosszú sora van annak, mond­ja a pálinkafőzés mestere, Márkus József. — Először is a nagy főzőüstbe kerül az anyag, itt jó tűz mellett körülbelül két és fél—három óráig kell tartani. A főzésnél támadó al­koholpárák hosszú csöveken ke­resztül a hűtőbe kerülnek, itt vál­nak cseppfolyóssá, majd ez a szesz­mérő gépbe megy, innen a finomí­tóba, majd ismét a hűtőbe jut. S innen már kész szesz formájában csurdogál a pálinka a hitelesített edénybe. A kifőzött pálinka fele az állam tulajdonába jut. . Éppen azt a célt szolgálja, mint a parasztok adója, ez is hozzájárul az állami költség­­vetéshez. A pálinkáiőzde tulajdono­sa, a tsz is jól jár. Volt olyan hó­nap, amikor nyolcezer forint tiszta pénzt hajtott a tsz kasszájába. A somogybükkösdi tsz pálinkafózdéje egy-egy idényszakban — 5—6 hónap' alatt — 12—14 ezer liter pálinkát főz ki. Ennyit még a legnagyobb alkoholista sem lenne képes el­fogyasztani egész életében. Nekik ki ad igazat? Asszonyokról van szó. Csíki Ká­­rolynéról, Becsei Katalinról, Var­ga Ilonáról. Mindhármukat várat­lanul érte az elbocsátás. Azelőtt becsülettel, szorgalommal dolgoz­tak a csurgói Szociális Otthonban. Gondozónők, szakácsnők voltak. Munkakörük nem szűnt meg, hi­szen helyettük újakat vettek fel Berzencén. Mert tudni kell, hogy időközben Csurgóról Berzencére költöztették át a szociális otthont a Határőrség volt laktanyájába. Miért bocsátották hát el a régi al­kalmazottakat. Erre a kérdésre Misei Gyula, a járási tanács egész­ségügyi dolgozója adhatna vá­laszt, mert 6 találta alkalmatlan­nak régi állására a három asz­­szonyt Például Knézics Józsefné berzencei kulákasszonyt alkalma­sabbnak látta a szakácsnői teen­dők ellátására, mint Csíki Károly­­r.ét, aki már hosszú éveik óta fő­zött az aggoknak. Becsei Katalin­nak »bűne« is volt: párttag. Mi az összefüggés e két tény között? Megtaláljuk, ha kissé visz­­szatekintünk néhány hónappal, mondjuk október vége, november eleje körüli időszakra. Misei Gyu­la akkor az ellenforradalmárok mellé szegődött. Amit egyetlen tisztességes ember se tett meg, ő vállalkozott rá: összeszedte a járá­si tanácson található Lenin-szob­­rct, Szabadság-szobrot, párt- és DISZ-jelvényeket, kihordta a kertbe s ott összetördelte őket. Valaha párttag volt, de ekkor ki­mutatta fogafehérét. Köpönyeget fordított. És éppen a kommunis­ták hívták fel a figyelmét már október előtt is rendetlen családi életére. De még ez sem jogosíthat­ja fel arra, amit a három asz­­szonnyal elkövetett. Ez nem más, mint önkényeskedés, személyes bosszú műve. Már pedig a becsü­letérzet, az igazság, és nem utol­só sorban a törvény is azt paran­csolja, hogy igazságot kell tenni a törvénytelenség eme áldozatainak. Most már tényleg itt az ideje, hogy bűnhődjenek azok, akik ját­szanak az emberrel, és akik köny­­nyűszerrel feleslegesen dobálnak ki az állam zsebéből ezreseket — »racionalizálás«, munkanélküli se­gély címén. A színt játszó esőkabát Arra a kérdésre, hol gyártja a ha­zai ruházati ipar a legszebb női eső­kabátot, igen kevés tippelő akadna, aki Csurgó községet jelölne meg. Pe­dig Csurgó lassan az esőkabátgyár­tás központjává válik. Számokban ki­fejezve: a Csurgói Napsugár Ktsz havi 1500 darabos női esókabátká­­szítéssel az országos szükséglet 50 százalékát adja. A ktsz, amely tavaly mintegy háromnegyedmilliós nyere­séggel zárta az évet, és ebből mint­egy kétszázezer forint volt, amely újítások eredményéből adódott. Nos, -ez a ktsz nemrég érezhető port ka­vart fel a magyar és import anyag­­feó’ gyártott műbőr nőikabátok íor­­galombahozatalával. Több jó kabáttípus látott itt nap­világot: nemrég készült el egy egé­szen olcsó (200 forintos) esőkabát terve. Most pedig egy váratlan meg­lepetés áll küszöbön. Hamarosan az üzletekben tündö­köl az új kereskedelmi ruhakü­lönlegesség, a sok színt játszó női esőkabát. Előre bejelentjük, nehogy valaki is furcsa varázslatra gondoljon. E so­rok írója a tanú: a ktsz vezetőjének, Radnóti Lászlónak, a Szövőgyár és a Nagytétényi Gumigyár féléves kí­sérletező munkája után most a ktsz hosszú munkaasztalain az ügyeskezű női szabászok ujjai közt már elin­dult útjára az értékes, különös esőkabát­­anyag, amely hol lilás, hol barna, hol kékes árnyalatokban változ­tatja színét. Ydódik olyan fénytörési helyzet is, logy valamennyi szín egyszerre je­­snik meg az esőkabát különböző .észéin. Ilyenkor érdekes, tünemé­­*yes és megfoghatatlan, nehezen meghatározható színbenyomási; kelt * tükörsima, erős kabátanyag. Azon­­iívül, hogy színét a mozgástól füg­­;Ően, szinte másodpercenként vál­toztatja, még az esőkabát erényei közé tartozik az is, hogy m eddigieknél jóval erősebb a szakítószilárdsága, nagyobb a geini tapadási felülete — no, és ami ugyancsak nem utolsó szem­pont, mindezek ellenére olcsó. A kereskedők szakvéleménye sze­rint az új esőkabát típus minden bizonnyal feltűnést kelt és megérde­melt sikert ér el a »szépnem« vá­sárlói körében. Ez a mi véleményünk is. Azonban egy kellemetlen dolgot is el kell árulni: eddig mintegy tizenegyezer megrendelés futott be a Csurgói Napsugárhoz, ami bizony borúlátás­ra ad okot, mert csak ezek legyár­tása után jöhet számításba a nagy­kereskedelem. De talán még sjncs ok az elkeseredésre: úgy hallottuk, hogy e típus gyártását átvette a ha­sonló profilú Budapesti Béke Kis­ipari Szövetkezet, amely szintén a kereskedelem segítségére siet. Ab­ban a reményben búcsúzunk: mi­előbbi viszontlátásra, az üzletekben. ... ha a csurgói kerékpárosak nem a betonjárdán közlekednének? .,. ha Toldi József 14 holdas por­­rogszentkirályi lakos kifizetné az adóját? ... ha a csurgói élelmiszerüzletek­ben 12 óra előtt is lehetne kenyeret kapni? ... ha egy éves tétlenség után pro­dukálnának valamit a gyékényesi kultúrotthonban ? ... ha a csurgói könyvesboltot meghatározott időben tartanák nyit­va? ... ha a posta rendszeresen és hiánytalanul kézbesítené a napi saj­tót az előfizetőknek, — még vasár­nap is? ... ha ismét létesítenének bölcső­dét Berzencén? ... ha Gyékényesen elhinnék a parasztok, hogy a begyűjtés végleg megszűnt? ... ha a községi tanácsok többet törődnének a népkönyvtárakkal? ... ha olajozással, öntözéssel meg­szüntetnék a nagy port Csurgó ut­cáin? ... ha Vlaszák Gyula boltvezető rendbentartaná a porrogszentkirólyi élelmiszerbolt raktárát? ... ha a régi tervekhez híven strandfürdőt építenének a csurgói artézi kút környékén? MI LENNE ... ha tisztántarfanák és lekövez­nék a csurgói Szabadság vendéglő előtti teret? ... ha a FÖLDSZÖV-épületeket telekkönyvileg is átírnák a régi Hangya nevéről? ... ha a Rákóczi utcában megcsi­náltatnák az egy éve fölszedett jár­dát? ... ha a tizenöt pedagógus közül nemcsak egynek lenne lakása Ber­zencén? ... ha régi vágyak szerint lekö­veznék a Gyékényesről Porrogszent­­királyi állomásra vezető feneketlen sártengert? ... ha esernyő nélkül is lehetne inni nagyfröccsöt a beázott porrog­­szentkirályi italboltban? ... ha a csurgói Szabadság ven­déglőben elegendő szék és hamutar­tó állna a szórakozni vágyók ren­delkezésére? ... ha eldőlne végre, hogy hova tartozik a Csokonai gimnázium könyvtára, s értékes anyagát köz­kinccsé tennék? ... ha kihordanák a szemetet a csurgói községi tanács udvaráról? ... ha Sándor József, az Iharosbe­­rényi Gépállomás főkönyvelője szor­galmazná a három éves kintlévőség (másfél millió forint) behajtását? ... ha tataroznák és rendben tar­tanák a csurgói állomással szemben lévő FÖLDSZÖV italboltot? ... ha gondos kezek munkája nyo­mán nem esne be az eső a berzencei kul tűrotthonba ? ... ha a porrogszentkirályi hiva­talsegéd pontosan elintézné a járás­tól kapott utasításokat? ... ha a csurgói Faipar volt DISZ szervezetének gazdasági vezetője el­számolna az ifjúság 1500 forintjával? ... ha a párkányról lecsúszott több méteres bádoglemez nem a villanydróton lógva éjieskedne a Já­rási Tanács előtti park fölött? ... ha az illetékesek gondoskodná­nak tanácselnök beállításáról Por­­r ogszentkirály on ? ... ha lehetne gumidudlit kapni Csurgó üzleteiben? ... ha a gyékényesi Uj utcában ígéret helyett be is kjötnék a vil­lanyt? ... ha nemcsak szomszédközség­­beli vendégeli szórakoztatnának a porrogszentkirályi kultúrotthonban? ... ha a csurgói moziban hivatalos áron lehetne cukorkát kapni? ... ha a csurgói állomáson Maries forgalmista szolgálata idején is vált­hatnának jegyet az utazók? Olcsó az alma Ha valaki kora reggel végigmegy Iharosberény utcáján, hatalmas vesszővékákon akad meg a szeme, ahogy a postahivatal elé ér. Már csak kíváncsiságból is megkérdez­tük: amit és hova szállítanak a he­rényiek? Egy arra járó fiatalasszony készségesen válaszolt. A 25—30 hatalmas véka mélyén ragyogó, makkegészséges jonathán alma vár elszállításra. A helybeliek panaszkodnak, hogy a környéken nem akad vevő gyümölcsösük ter­mésére. Pedig olcsón adják, 5 fo­rintért, 5,50-ért kilóját, sőt, ha va­laki ügyes vásárló, talán még 4,50-ért is megkaphatná. Kereslet nincs, így hát gyakran viszi a darabárus járat az iharosberényiek almatermését Dombóvárra, s a Dunántúl külön­böző helyeire. Úf kefrsppei Maiséit a Gyékényes! Kavicsbánya A Dunántúl kavicsellátását két kavicsbánya végzi. A munka oroszlánrészét a Gyékényesi Ka­vicsbánya vállalta magára. Több mint kétszáz kilométeres sugarú körzetet lát el az építkezésekhez szükséges kaviccsal és számos műkőüzemet az előregyártott be­ton-építőelemek fontos alapanya­gával. A bánya jelenleg csak egy géppel dolgozik, de napi hozama így is eléri az átlagos 100 vagon megrakásához ' szükséges kavics­mennyiséget. Rövidesen azonban megélénkül a munka, mert új kotrógép . érke­zését várják Olaszországból. Míg a jelenleg üzemben lévő WM/4. típusú gép csak négy méter átlag mélységet ér el munkaközben, ad­dig az új kotrógép a hat métert is meghaladja, amellett kevesebb személyzeti kezelővel is üzemel­tethető. Csupán ez a tény évi 40 ezer forint bérmegtakarítást jelent a vállalatnak. Egy SseFeskedelnii felügyelő naplójából Fáradhatatlanul jár a kereskedel­mi felügyelő. Sok rendetlen boltve­zető, sok hanyag italboltos réme ... Jár és figyel. Őrködik a kereskedel­mi rend felett és ha hibát talál, megálljt parancsol. Kemény parancs­szó villan a tekintetéből és megtorló parancsot kell hogy ajkára adjon fe­lelősségteljes hivatala. A csurgói járás fiatal, nyurga ke­reskedelmi felügyelőjének, Szőke Ist­vánnak az okt. óta eltelt hónapokban megsokszorozódott a munkája. La­zult a kereskedelmi fegyelem. Köny­­nyen kibújhattak a kereskedelem al­kalmazottai a rajtaütés alól. Sokan közülük azonban kissé túlbecsülték a zavarosban található lehetőséget s za­varosabbnak gondolták a vizet, mint amennyire az valójában volt. És ak­kor toppant be a kereskedelmi fel­ügyelő, amikor... Egerek Az egerek gátlás nélkül hamcuroz­­tak a bolt árukészlete között, össze­rágtak mindent, hordták a mocskot, fertőzték az árut és a somogyudvar­­helyi asszonyok nem tudták elkép­zelni, mi a csoda lehet ebben a bolt­ban. Az egereknek persze hamaro­san többfajta társa lett és gyűjtőné­ven így hívták csak az új bolti »együttest«: férgek. — Nos, mon­dom, amikor a férgek már felvetet­ték a boltot, akkor toppant be a fia­tal felügyelő. A párbeszédet nem részletezzük. Csak annyit róla, hogy nem folyt le valami szívélyesen, míg végül is a rendetlen boltvezetőnek állt feljebb. És arra hivatkozott, hogy ő nem képes rendet teremteni és ki­szolgálni is. Eltelt néhány hét és az egerek jobban rendezték soraikat, mint valaha. A felügyelő ismét meg­látogatta, de ez alkalommal már ki­állította a pult mögül, átvette a ki­szolgálást, elrendezte az árut és alig telt el egy óra, tetszetős, rendes lett a bolt. Az egerek eltávolítására is hathatós intézkedés történt. Hogy mit szólt ehhez a boltos? Pirulva csak ennyit: — Hát, felügyelő kartárs, el-PLETYKA — VAQY VALÓSAQ! Hihetetlen nagy dol­gokra képes a »raci«! Azt mondják, hogy föl­döntúli erejével, hol gyötrő kétséget, bizal­matlanságot és rosszin­dulatot, hol magabiztos reménykedést, hitet és jóakaratot költöztet a szívekbe. Ám — kivéte­les esetekben — előfor­dul az is, hogy ösztönző erejével házasságba »kergeti« áldozatát... Most éppen egy ilyen esetről van szó. Nos, történetünk fő­hőse sohasem, tett ígé­retet, hogy magánzárkib­­ba, vagy kolostorba vo­nul. Elvégre fiatal, élet­erős, s kedveli a női nemet. Azaz csak a női nem egyik képviselőjét, Icukát, akit kiválasztott már a sok szép csurgói kislány közül. Házasság? Igen, az lesz majd be­lőle, de később, ha le­telt a katonaidő... Am feltűnt a »raci« életük egén... No nem, hát ez igazán nem oko­zott különösebb gondot. Sanyi 21 éves, létére — komoly beosztásban — gyámügyi előadó, leuka pedig óvónő. Őket iga­zán nem érheti megle­petés. Ügy mondják: ezek az állások nem szűnnek meg, miért is aggódnának. S a »raci.«, ez a fék­telen valami lecsapott. Január 15-e volt akkor, s mindenki izgatottan várta a fejleményeket. A számítás azonban mm csalt. Sanyi boldogan új­ságolta Ietikának: nincs semmi baj, nem rábíz­ták. A »raci« szülöttei azonban — a rosszindulat és miegymás — gyorsan működésbe léptek. Sa­nyi itt is, ott is hallottá, hogy a többiek sugdo­­lóznak róla, ilyképpen: — Látjátok? Ő ma­radhatott. Mire föl? — Pedig családja sincs... — Nőtlen ember, nincs gondja, tudott volna ál­lást szerezni másutt... — Es. minket, gyer­mekes apákat meg el­küldték. .. és így tovább. Azt mondja a fáma, nagyon bántotta Sanyit e méltánytalanság. De gondolataiba nem lá­tott senki. És két nap múlva, 17-én mi történik? Sa­nyi és leuka ott állnak az anyakönyvvezető előtt. Elvégre ne mond­ja senki, hogy ők nem lehetnek családosak, ha éppen úgy akarják. Akadt tanú is az eskü­vőre, s egy-kettőre meg­történt а nagy aktus. Hogy a lábodi, meg a nemesdédi szülők nem tudtak róla? Йоду nem készültek a lakodalom­ra? Sebaj! Finom, ízle­tes a cukrászda kré­­mese, az is megteszi az ilyen nagy napon. Elvégre az a fő, hogy házasok lettek és boldogok. A lakodalom, az ráér később is... Csak ne szekírozzák annyit az ifjú férjet. így mondja el ezt a csurgói pletyka. De le­het, hogy nem az, in­kább valóság. Mert Sa­nyi és leuka' ma már boldog házasok, s re­méljük e néhány sor se zavarja meg boldog­ságukat. .. A »raci« tehát meg­tette a magáét. Ezek után merje még valaki mondani, hogy a házas­ságok az égben köttet­nek. JÁVORI BÉLA ismerem, hogy én voltam a rendet­len ... De még milyen!..; A vadász Az iharosberényi kocsmáros, Dob­­ri Lajos derék vadászember. Senki nem tudott úgy munkaidő alatt va­dászni, mint ővadászsága ... No de óriási feladat nehezedett szegényre, mert hát a kocsmát is csak nyitva kellett tartani. Nyitva is tartotta: mindennap ráripakoddtt a feleségé­re és az bizony csak elsietett a kocs­mába. A szakmához nem értett, a rendetlenség nőttön nőtt, pénzügyi zűrzavar keletkezett, de a bősz kocs­­márosnak, a nagyszerű vadásznak ez nem volt elég figyelmeztetés. Rendü­letlenül dörgött a határban a két­csövű. De történt egy j napon, hogy megjelent a faluban a kereskedelmi felügyelő, és Dobri Lajos kocsmáros elhűlve vette észre, hogy bizony ba­kot Jött Esti idill Takács József italboltos nem so­kat verekedett életében. Egyszer szervezte meg úgy a dolgot, hogy záróra után zárkózott be ellenfelei­vel a kocsmába. Miutáai a kellő »sze­szes« előkészítés megtörtént, sor ke­rült a visszás ügyek székekkel, szó­dásüvegekkel történő elsimítására... Nos, Takács Józsefnek kevés látoga­tója akadt záróra után, de ezúttal akár akarta, akár nem' fogadni kel­lett a kellemetlen vendéget. Mert eb­ben a helyiségben ezúttal utolszor köszönt neki jóestét a felügyelő ... Furcsa leleményesség Hogy mi mindenre nem készteti az embereket a »leleményesség«. Sajnos néha még tiltott cselekedetek elkövetésére is. Legtöbbször ezek a tettek a köz érdekének! áldozatos ki­szolgálása jegyében indulnak. Ez a megtévesztő mez aztán később el­törpül, majd végképp lehullik, és előtérbe lép az egyéni érdek kapzsi étvágyának maradéktalan szolgai ki­elégítése. Szeghalmi J^nos földmű­vesszövetkezeti kocsmáros is így té­vesztette meg környezetét. Egyik napról a másikra csapott fel mészá­rosnak. Szerény borjúval meg se elé­gedett, hanem mindjárt tehénvágás­sal kezdte. Majd a saját kontójára, és főként a saját zsebéré kimérte. Az a bizonyos »korsó« azonban még ide­jében eltörött, mert a tett a keres­kedelmi felügyelőség naplójába vé­tetett ... íme néhány sor a naplóból. Hány és hány hasonló eseteit tart még nyilván, mióta vezetik, mióta az álla­mi kereskedelem ellenőrző szerve fi­gyelemmel végzi az ellenőrzés mun­káját. A felügyelőség éber szeme őr­ködik a szocialista kereskedelem tisz­tasága felett, felkutatja, felderíti a hibát, csakhogy... a büntetés alkal­mazása az esetek túlnyojmó többségé­nél gyakorlatilag szint^ a nullára csokikén és sokszor a nevetségesség határát érintik a megtorló intézke­dések. Most hadd jegyezzünk be mi is valamit a napló egy oldalára: »Pu­­haszívűséggel, a megérdemelt meg­torló intézkedéseknek csali folytonos kilátásba helyezésével a kereskedel­mi felügyelőség aligha tud számot­tevő- eredményt, tartós javulást elér­ni ...« Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents