Somogyország, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

Vasárnap, 1957. március Э. _________SOMQGYORSZAG ______________________________________________j__ Harcolnak a párt politikájáért, szirakaznak, tanainak a megye fiataljai Ahtívaülés az EPOSZ megyei intézőbizottságánál {Tudósítónktól.) Március 2-án Kaposvárott aiktiva­­értekezletet tartottak az EPOSZ me­gyei intézőbizottságánál, amelyen a megye sóik községéből részt vettek a fiatalok, számszerűit negyvenötén. Az aktíva célja: megbeszélni az EPOSZ programját, a fiatalok előtt álló feladatokat, állástfoglalni külön­böző sport- és kulturális kérdések­ben, s kibővíteni az EPOSZ ideigle­nes intézőbizottságát. Az aktíva be­számolóját Szabó Sándor elvtárs, az EPOSZ intézőbizottságának tagja tartotta. A beszámolóhoz a részvevő fiatalok igen nagy számban hozzá­szóltak. Reichardt elvtárs Nagycsepelyról arról beszélt, hogy a fiatalok tönkre­teszik a kultúrotthon berendezését. Törnek, zúznak. Elpanaszolta azt is, nem bír a fiatalokkal, mert rendet­lenek. Azt javasolta: ne adják át a fiataloknak a kultúrotthont, mert ennek nem lesz jó vége. Bognár Ilona Kapolyról felszólalá­sában Reichardt elvtársnak vála­szolt s azt mondotta, a rendetlenség ellen harcolni kell. Elmondotta, hogy ők egyéb megfelelő helyiség híján egy istállót kaptak, amelyet közös munkával barátságos otthonná ala­kítottak át. Vettek már lemezjátszót is, és szabad idejükben az otthon­ban szórakoznak. Befejezésül arról beszélt, hogy a falusi EPOSZ-szer­­vezetekben is kell és lehet is har­colni a vagánykodás ellen. Náluk nincs olyan fiatal, aki rendetlenül viselkedne. Ha észreveszik, hogy ilyesmi előfordul, legyen az fiú vagy lány, az időnként rendezett beszél­getéseken mindenkinek elmondják, milyen hibákat követett el. Kenyér elvtárs Látránybó! arról beszélt, hogy nehezen ment az ifjú­sági szervezet megalakítása az ellen­­forradalom után. Örömmel mondot­ta el, hogy már szinte naponként nö­vekszik az EPOSZ-szervezet létszá­ma. Eddig csak szórakoztunk — mondotta —, de most már tanulni akarunk. A fiúk mezőgazdasági is­mereteiket akarják bővíteni, a lá­nyok pedig gyermekápolás terén sze­retnének ismereteket szerezni. Varga Lajos Marcaliból és Rab Katalin Homokszentgyörgyről arról beszélt, hogy az EPOSZ többet fog­lalkozzon a fiatal szakemberek, az agronómusök érdekvédelmével. El­mondották mindketten, hogy a gép­állomásokról sok fiatal agronómust bocsátottak el. Ezeket el kellene he­lyezni a tanácsokhoz, mert a taná­csoknál nagyon sok helyen mezőgaz­dasági ügyeket olyanok intéznek, akik nem rendelkeznek megfelelő szakképzettséggel. Rab Katalin azt is elmondotta, hogy Homokszent­­györgy fiataljai együtt dolgoznak az MSZMP-vel és a párt minden támo­gatást megad a fiatalságnak. Efoa­­naszolta, hogy a tanács egyáltalán nem támogatja az ifjúsági szerveze­tet, s nem hajlandó helyiséget adni a fiataloknak. Szakáll József Szó»ádról arról szá­molt be, hogy a szóládi fiatalok is kimondották, hogy kiállnak a párt politikája mellett, s a párttal közö­sen dolgoznak. Beszámolt arról, hogy a sportmunkát a községben már meg­kezdték, s rövidesen körzeti asztali­tenisz versenyen vesznek részt. Sokan szólaltak fel még az aktí­ván. A felszólaló fiatalok hangsú­lyozták, hogy teljes mértékben el­ismerik és követik az MSZMP poli­tikáját. Beszéltek arról is, hogy he­lyes lenne különböző szakköröket létrehozni a kultúrotthon mellett, fő­leg mezőgazdasági tanfolyamokat in­dítani. Hasznos volt az aktíva. Megmutat­ta, hogy a megye fiatalsága helyesli és követi pártunk politikáját, s meg­mutatta azt is, hogy a megye fiatal­jai nemcsak szórakozni, hanem ta­nulni is akarnak. EPOSZ hírek Bábenymegyer fiataljai március 15-ére műsoros rendezvénnyel ké­szülnek. Egy rövid egyfelvonásos színművet akarnak előadni. Ezenkí­vül szavalatokat és népi táncot. A műsoros rendezvény után tánc lesz. Tervük még az, hogy március 0-án, a nők napján műsorral egybekötött ünnepséget rendeznek. Céljuk az, hogy ezen a napon szintén bált ren­deznek. A tapolyi fiatalok február vége felé álarcosbált rendeztek. Nagy si­kere volt a bálnak, mert ilyen a fa­luban még nem volt. Sokan voltak a bálon, a jelmezeket helyhiány miatt majdnem az udvaron kellett bemu­tatni. Emelte a bál sikerét az, hogy Kosaras Tibor pedagógus minden jelmez bemutatásánál egy ötletes csasztuskát mondott el. Jól szórakoz­tak ezen a napon a kapolyiak, s reg­gel öt óráig vidáman táncoltak. Most, március 5-én megrendezik a hagyományos farsangi bált, s bíznak abban, hogy ez legalább olyan jól sikerül, mint a februárban megtar­tott álarcosbál. A jobboldali és a ssektáns w^asélyről Sok szó esik mostanában pártkö­rökben a jobboldali elhajlásról, de különösen a szektáns politikáról. Gyakran felteszik a kérdést: me­lyik veszélyesebb: a jobboldali vagy a baloldali elhajlás? Legin­kább azzal szoktak erre válaszolni: amelyik ellen nem vesszük fel a harcot. Persze, ezzel a dolog még nincs elintézve. Annak a ténynek a felismerése, hogy a jobboldali vagy a baloldali elhajlás van előtérben, megadja a választ, hogy a fő tüzel hova irányítsuk. Már régi tapaszta­lat, hogy a jobboldali elhajlásnak a pártonbelüli reakciója a szektáns politika. A jobboldali és a balolda­li elhajlás egyaránt igen nagy káro­kat okoz a pártnak, mert mindkettő arra irányul, hogy^ elszigetelje pár­tunkat a tömegektől. Jelenleg ná­lunk — bármennyire is szektáns ve­szély van a felszínen, — a jobbol­dali elhajlás a veszélyesebb és erre kell a fő tüzet irányítani. Miben jelentkezik most a jobboldali elhajlás? 1. Az ellenforradalom fegyveres erejét szétvertük, de még nem lett megsemmisítve. Világos, hogy az el­lenforradalmárok nem mondtak le arról, hogy adott esetben újból fegy­veresen próbálkozzanak megdönteni a népi hatalmat. Ilyen időszakban az opportunizmus, engedékenység a párton belül csak növelheti az el­lenforradalom reményeit. Falusi pártszervezetekben tapasz­talható, hogy az ellenforradalom nyomására nem mernek elég bátran fellépni az ellenség különböző tevé­kenysége ellen, sőt egyes helyeken engedményeket tesznek. Közismert, hogy a kapituláns politika milyen veszélybe döntötte a partot és a munkáshatalmat. Ideje, hogy falu­si pártszervezeteink véget vessenek ennek a kapituláns politikának. Van-e ilyen? Van. Több községben az tartja vissza a szegény paraszto­kat a termelőszövetkezet újjáalakí­tásától, attól félnek, hogy a módo­sabb gazdák megharagszanak rá­juk, mert így nem kaphatják vissza az ősi földet. A pártszervezetek azonban nem leplezik le azokat, akik különböző módokon terrorizál­ják a volt tsz-tagokat. Egyes párt­tagok oppurtunizmusa oda vezetett, hogy még az ellenforradalmárokat is mentegették. B. J. volt megyei ve­zető pártfunkcionárius letagadta a nyomozók előtt, hogy az ellenforra­dalom idején megverték. B. I.-né, az egyik járás volt MNDSZ titkára szintén nem emlékszik vissza, hogy ki ütötte arcul az ellenforradalom idején. K. J., a siófoki járás В. M. osztályának volt dolgozója, akit az ?gvik balatonmenti községben meg­vertek, meztelenre vetkőztetve kí­sérték végig a falun és ki akarták végezni, az ellenforradalom helyi rátával. Egy olyan angyalt, mint az én nőm?! Gondolatban hazaszaladt, képzetei Klári . körül forgolódtak. Hajnal felé léptek ki a mulató aj­taján. Végül örök barátságot fogadtak esntmásnak, azoknak az embereknek a kedvességével, akik úgyis tudják, hogy többé nem látják egymást, és hazahajtattak egy ócska Opel­­taxin. Ruhástól dőltek az ágyra, és nyomban mély álomba merültek. Másnap Elemér szörnyű fejfájással ébredt, Pétert még az ágyban hagyta, kifizette szállodaszámláját, elintézett a város­ban egy két dolgot és a kora dél utáni személyvonatra ült. Klári kint várta az állomáson, s együtt, kart­­karba öltve lépkedtek hazafelé. Fe­lesége állandóan szóval tartotta, el­mesélte a két napban mi történt, képzelje Elem,ér, a Sárinak meg­született a gyereke, egészséges és olyan aranyos. Milyen jó is élni, boldognak lenni és szeretni egy­mást. — Hát te Pesten mit csináltál? — Mesélj, nem voltál rossz? — állítot­ta meg Elemért az úton, de még­sem várta a i'álaszt, még jobban belekapaszkodott férje erős karjá­ba és vidáman csacsogott, csevegett a szerelmes nők ezernyi kedves bá­jával. Otthon vacsorát készített, tea­vizet forralt, (jaj drága szívem, de éhes is lehetsz). — Körülbabusgatta Éjemért, — (óh, te kicsi angyalom, de fáradt vagy) — levetette kabát­ját, — (kicsit még beszélgetünk, mesélsz nekem sokat, jó?) — és ágy­ba dugta férjét. Kivette a fogast a szekrényből, felakasztotta kabátját. — Holnap tiszta inget kapsz, ez hű de piszkos ... ajaj... kifordítot­ta a nyakát... Uram Isten!... Mintha hideg, kemény késpengét forgattak volna szivében, azt hitte mindjárt elájul. Az ing nyakának belső részén egy égő piros száj vo­nalát vette észre. Ula pirosító, tisztán látni a nyomát. — Elemér — kiáltotta — és tartot­ta a bűnjelet. Óh, nem, ne is szabadkozzon, ő tudja mi ez. Elemért megcsókolta egy nő. Ó te hálátlan, ilyen korán, egy hónap után hagyja elcsavarni fejét egy démontól, aki biztos olyan... céda... ledér nőszemély lehet. Talán együtt is aludtak, együtt, egy ágyban. Elemér átkarol­ta és akkor jött a nagy csók. Meg kell halni, el leéli pusztulni! Klári nem is várta meg Elemér válaszát, kirohant, futott bele a sötét, kietlen éjszakába. Ele­mér utána, de alig tudta elérni Klári kicibálta magát karjaiból s rohant egyenesen haza édesanyjá­hoz, hogy aztán otthon, anyja ölé­ben panaszolja el férje hűtlenségét Elemér apósa és anyósa szemre­hányó tekintete elől otthonukba szaladt vissza, ölni, zúzni szeretett volna. Öh, az a buta inggomb, s ő észre sem vette. Hogy lehet így cérnát elharapni? De mit lehet most csinálni? Tanukat, tanukat a föld alól is, meggyőzni Klárit, lepergetni előtte az eseményeket, hogy 6 nem csalta meg, hogy 6 nem hibás Egész éjszakát átkínlódta, reggel táviratozott Péternek, de választ nem kapott, elrohant feleségéhez, de be sem eresztették. Mara és Ili címét nem tudta, de azzal sem volt tisztában, hogy hol laknak. Nincs más választás, gyerünk Miskolcra Péterért. Reggel betántorgott az üzembe, szabadságot kért, vonatra ült és kábult fejjel átkozta tettét. Az élet útjai azonban néha ki­számíthatatlanok. Elemér nagyot csodálkozott volna, ha látja, hogy aznap este két fiatal lány lépked feleségének háza felé. Az egyik az a fiatal lány volt, aki Pesten az ing­gombot felvarrta. Még jobban meg­lepődött tю1па, ha látja, hogy Mara és Klári milyen, testvérien csóko­lóznak össze, hogyan ölelik át egy-i mást. Elemér nem tudta, hogy Ma-{ ra és Klári testi-lelki jó barátnőki váltak. Elemér nem ismerhetted mert kéthónapos betegszabadságát I töltötte a Mátrában és éppen visz-i szautazóban volt, amikor Pesten í találkoztak. 1 Mara nevetve mesélt el mindent { Klárinak, hogyan ismerte meg oá két fiatalembert, Klári férjét a* fényképről látta, hogy mulatni in- ] dúlnak, gondolta, megtréfálja egy' kicsit őket. óh, asszonyt szív! Milyen kevés, kell ahhoz, hogy hevesebben do-, bogjál. Milyen kevés ahhoz, hogy, örömkönnyek fátyolén pillanthass a, boldogság tükrébe. ^ Végül azonban Klárinak is tet-( szett a dolog. Megbékélt és izgatot-( tan várta vissza Elemért, jól gon-( dolva, — barátjával együtt. Másnap aztán, amikor délután félénk kopogásral ajtót nyitott, Klári huncut, magába-i fojtott mosollyal fogadta a két el-f csigázoit fiatalembert. Péter úgy ’ ugrált, olyan bocsánatkérően és( udvariasan üdvözölte, hogy maga* Klári is megsajnálta. Elemért a bú? marcangolta. Klári hagyta, hogy1 hadd magyarázkodjanak, s karba-* tett kézzel, összehúzott szemmel fi-* gyelte a »gyónást«. í Aztán nyílt az ajtó és belépett Ilii és Mara. Hej akkor lett aztán meg-l döbbenés. De lett olyan öröm is,* melyet a jó öreg Sólyom papa még; nem látott. Amikor aztán kicsit le-] higgadtak a kedélyek, Elemér apó­sa szigorúan fordult nőjéhez: — Na fiam, mi ebből a tanulság? ] — Hát, papa, — felelte búsan Elemér — az, hogy az ember asz-, szony nélkül ne menjen el mulatni.. — A fenét, édes fiam! Az, hogyha, az ember Pestre m.egy, és két napra megy, két inget vigyen magával. SZÜTS ISTVÁN ' vezetőjét mentegeti, mondván, hogy megmentette az életét. Több eset­ről tudunk, hogy párttagok, állami funcionáriusok ellenforradalmáro­kat igyekeznek megmenteni a jogos büntetéstől. Egyesek követelik, hogy a kormány ne lépjen fel olyan ke­ményen az ellenforradalom ellen. Ezek az elvtársak humanizmusról beszélnek. Elfelejtik Gorkij tanítá­sát, amelyet mi kommunisták ma is vallunk: »ha az ellenség nem ad­ja meg magát, meg kell semmisíte­ni.« Mi kommunisták vagyunk az igazi humanisták akkor, amikor nem engedjük, hogy az ellenforra­dalom újból felüsse a fejét, hogy még több keserűséget okozzon dol­gozó népünknek. Miféle humaniz­mus lenne, ha a »MUK«-osoknak demokráciát, bántatlanságot biztosí­tanánk? Minden becsületes ember azt követeli most a kormánytól, hogy keményen és határozottan lépjen fel mindenfajta ellenforra­dalmi kísérlettel szemben. Minden­fajta engedékenység, liberalizmus az ellenforradalom malmára hajtja a vizet. 2. Az ellenforradalom igyekszik táplálni és fenntartani a különböző burzsoá elméleteket és nézeteket. A kommunista agitáció gyengesége, az október 23-a utáni időkben teijes hiánya miatt az ellenforradalomnak tág tere nyílt arra, hogy a széles tömegekben el tudja hinteni néze­teit. Gyakran hallani párttagoktól, nacionalista, antiszemita kijelenté­seket. Kommunistához méltatlan, a marxizmus-leninizmussal össze­egyeztethetetlen az ilyen és hasonló felfogás. A nacionalizmus konkrét formája most a szovjetellenesség. De fegyvertárában megtalálható a szomszéd népi demokratikus álla­mok elleni úszítás is. Sajnos, nem harcolunk ezek ellen a nézetek el­len kellő eréllyel. Pedig tudni kell, hogy az ellenforradalom ideológiai alapjáról van szó és annak meg­semmisítése az ellenforradalom elleni harcot jelenti. Hogy az anti­szemitizmus mennyire a munkás­­mozgalom elleni harcot jelenti, azt egy példával szeretném érzékeltetni. Marcaliban egyesek véleménye sze­rint azért döntötték le az ellenfor­­radalmárok az 1919-es mártírok em­lékszobrát, mert zsidók neve is sze­repelt rajta. A szobrot persze ledön­tették volna akkor is, ha egy zsidó neve sincs rajta. Ismeretes a kommunisták előtt, hogy a fasiszta Németországban és a fa­siszta Magyarországon is a zsidó­üldözés ürügyén nem a zsidó nagy­tőkéseket, hanem a zsidó munkáso­kat és kvalifikált zsidó értelmisé­gieket üldöztek elsősorban és ezt felhasználták a munkásmozgalom elleni harcra is. A pártszervezeteknek fel kell lép­ni mindenfajta szovjeteilenességgel szemben. Meg kell világosan mon­dani, hogy aki szovjetellenes, az nem lehet a párt tagja. Sajnos, sok párttagunk van még, aki ugyan nem szovjetellenes, de nem mer határozottan és bátran fellépni a Szovjetuniót gyalázó elemekkel I szemben és nem utasítja vissza azo- I kát a rágalmakat, amelyeket a Szovjetunióra szórnak. Mi, kommu­­jnisták büszkén valljuk magunkat I a szovjet nép barátjának. 1 3. A jobboldali elhajlás harmadik t területe a »sztálinista« és »rákosis- Ha« jelszó alatti üldözése a becsüle­tes pártfunkcionáriusoknak és párt­­' tagoknak. Világosan látható ma [már, hogy a »-sztálinista« és »ráko­­r sista« jelszavak nem a munkásmoz- 1 galom, hanem az ellenforradalom 'jelszavai. Az volt október 23-a előtt­­'is, melyet egyes írók és újságírók ' honosítottak meg Magyarországon és az ma is, bárki részéről hangzik el. Ezek a jelszavak arra voltak jók ( még november 4-e után is, hogy ] becsületes párttagokat, akik az el­­t múlt években a párt és az állami élet különböző területein dolgoztak és hibáikat követtek el, most eltávolít­sák helyükről, s ezzel gyengítsék a kommunisták vezető szerepét az állami életben. Miben van a szektáns vészéiy? Elsősorban abban, hogy nem ke­resi a szövetségest, s a társadalom olyan rétegeit az ellenség sorába ta­szítja, melyeket meg kellene nyerni a munkásosztály ügyének. Az ellen­­forradalom sok rágalmat és mocs­kot szórt az elmúlt 12 év eredmé­nyeire. Mi kommunisták büszkén (valljuk az eredményeket magunké­inak és teljesen jogos és igazságos, (hogy a kommunisták megvédjék az I ellenforradálom minden támadásá­ltól szocialista vívmányainkat. Nincs I szükség azonban arra, hogy a hibákat I is megvédjük, hogy a hibát Is jó­inak tüntessük fel, amit az elmúlt (években a párt, s egyes pártfunkcio­­(náriusok elkövettek. Legtöbbször (arról van szó ilyen esetben, hogy I egyes elvtársak az elmúlt években 4 elkövetett hibák védelmezésében a í saját hibájukat igyekeznek megvé­deni. Márpedig, ha nem tudjuk kü­lönválasztani az eredményeket a hi­báktól, akkor nem tudjuk a hibát sem kijavítani. Ennek veszélye saj­nos egyes pártszerveknél és párt­­szervezeteknél isiikét felütötte fejét. Teljesen helyes, hogy a termelőszö­vetkezetek megvédésével kihangsú­lyozzuk, hogy a szegényparasztságra támaszkodunk a termelőszövetkeze­tek szervezésénél. Ugyanakkor helytelen, hogy a knzépparasztság módosabb rétegét ellenségnek te­kintsük. Egyes helyeken az elmúlt évben jogosan rehabilitált középpa­rasztokat újból kuláknak tekintik, és így is kezelik őket. Kinek használ ez? Sem a pártnak, sem a szegény­parasztságnak. De egyes elv­társak ezzel a múltban elkövetett hibáikat akarják igazolni, mondván, hogy ők látták helyesen akkor, és most görcsösen ragaszkodnak hi­báikhoz. Több pártszervezetben van olyan nézet, mely szerint az ellenforrada­lomért Magyarországon az egész ér­telmiség felelős. Elfelejtik ezek az elvtársak, hogy sok becsületes ér­telmiségi volt, aki szembeszállt az ellenforradalomma], és ma aktívan támogatja pártunk politikáját. Csak az értelmiségieket, illetve az értelmiség egészét felelőssé tenni az ellenforradalmi cselekményekért teljesen ferde, igazságtalan dolog. Ebből következik, hogy egyes párt­szervezetekben elég erős értelmiség­ellenes hangulat van és még azokat az értelmiségieket sem hajlandók a pártba felvenni, akiknek semmi közük sem volt semmiféle ellenfor­radalmi tevékenységhez. A szektáns politika akadályozza a párt erősö­dését, növekedését is. Több párt­­szervezetben tapasztalható, hogy azokat a volt MDP] tagokat, akik nem láttak tisztán: november 4-e után és még nem kérték átigazolá­sukat, most nem akarják felvenni az MSZMP-be. Ezzel sok becsületes kommunistát távoltartanak a párt­tól, akik pedig a párton belül na­gyon komoly segítséget tudnának adni. Mi a gyökere a jobboldali és a szektáns veszélynek? A jobboldali elhajlás gyökere el­sősorban az, hogy a munkásosztály és pártja nincs elzárva más osztá­lyoktól. Az elmúlt években a mun­kásosztály sorai eléggé felhígultak, hiszen a mezőgazdaságból kiszorult kulákolc és más deklasszált elemek: volt csendőrök, horthysta katona­tisztek elsősorban az üzemekben találtak elhelyezést. Ezek burzsoá nézeteket vittek be a munkásosz­tály soraiba és így a pártba is. Az SZKP XX. kongresszusa után a Losonczy, Nagy Imre-féie pártelle­nes csoport tevékenysége következ­tében a pártban a jobboldali ve­szély megnövekedett. Már az ellen­­forradalmi események előtt is több pártfunkcionárius gondolkodását megzavarta az az ideológiai zűrza­var, melyet a pártban teremtettek. Az ellenforradalmi ! események kö­vetkeztében sok párttag vesztette el a talajt lába alól, és nehezen tudja még ma is kiismerni magát. Sokan úgy érzik, hogy csalódtak a markiz­­mus-leninizmusban és így könnyen elfogadják és magukévá teszik a különböző burzsoá nézeteket. Sokan nem látják világosan a perspektívát az ország jövője és saját jövőjüket illetően. Ezért igyekeznek »jót ten­ni« egyes ellenforradalmároknak, vagy engedni egyes ellenforradal­mi követeléseknek. A jobboldali el­hajlás veszélyességét növeli, hogy az ellenforradalom jelenleg is na­gyon erős nyomást jgyakorol egyes párttagokra, fenyegetik, terrorizál­ják őket. A szektáns politika alapja az a nagyfokú bizalmatlanság, amely pártunkban az utóbbi években ki­alakult, hogy egyes elvtársak nem­csak a becsületes p^rtonkívüliekben nem bíztak, hanem a párttagokban, sőt a pártfunkcionáriusokban sem. Ez a bizalmatlanság hovatovább oda vezet, hogy egyes elvtársak »ellen­­forradalmárnak« nevezik azokat a pártfunkcionáriusokat, akiket értel­miségivel látnak szó,baállni. Eigyes elvtársak úgy látják, hogy az ellen­­forradalom őket igazolta, ezért a helytelen, szektáns politikát nap­jainkban is tovább akarják folytatni. A jobboldali és a szektáns ve­szély ellen legjobban úgy tudjuk á harcot felvenni, ha végrehajtjuk a párt politikáját, Mei kell követelni minden párttagtól, bármilyen funk­cióban is legyen, hogy a párt hatá­rozatait hajtsa végre. Pártszerveze­teinknek ebből a szempontból is meg kell vizsgálni azokat., akik most lépnek be a pártba, vagy kérik átigazolásukat. A párt Központi Bi­zottságának határozatai, annak kö­vetkezetes végrehajtása megadja a biztosítékot arra, hogy pártunkban felszámoljuk mind a jobboldali, mind a szektáns veszélyt. Kisdeák József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents