Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

ч SOSäOWtmsaiAli Vasárnap, 1957. február 24. •Wt «No «W'WmutWKUU» M^ftHI^»^SHW«aVNoyWW4PW-?1M»Wi>V-»A»crBi'-iw>»«r.r,. Illinnil r rirnrwill—1—illirn -fflll 1111 OTTHONUNK Megalakult a Nőtanács Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága február 21-én délután a Nőtanács Megyei A Titkársága irodáján egy kisebb asszony­os-port beszélgetésre ült össze, hogy megvitassa a Ma vyar Nők Országos Tanácsa ideiglenes prog­­ra ját, és azt, hogy a program alapján Somogybán m on formában és módszerekkel indítsák mes; a r ■ nozgalmi munkát. Az asszonyok elfogadták, s e értenek az Országos Nőtanács programjával. А ok egyes pontjait javaslataik alapján kiegé­­sz: ték a megye sajátos viszonyainak megfele­lő Az Ideiglenes Intéző Bizottság minden egyes ta 1 elmondotta, meg vannak győződve arról, h mindazok az asszonyok, akik az elmúlt évek során eredményes munkát végeztek a nők köré­ben újból a nőmozgalom élére állnak. De segíte­nek és közénk jönnek olyanok is, akik eddig távol­­tar* tták magukat a nőmozgalmi munkától. Segítik a program megvalósítását, felhasználva az múlt évek során szerzett jó tapasztalatokat is. Se ítenek elsősorban azért, hogy a nők számára a lé v alatt kivívott, jogokat megvédhessél!, s hal­lassák hangjukat mindenütt, ahol a nők, gyerme­­keu családok ügyének megvédéséről lesz szó. Se­gítenek, hogy erőt, biztatást vigvenek mindazok­nak az asszonyoknak, édesanyáknak, családoknak, akik az októberi események következtében sokat szenvedtek. Segítenek társadalmi úton olyan prob­lémák megoldásában, ami erkölcsi támogatáson túl anyagi segítséget is jelent egy-egy elhagyatott gyermek, támasz nélkül maradt öregek vagy fele­ségek számára. Az édesanyák, asszonyok összefo­gása, egymás sorsa iránt érzett felelősségük, sze­­retetük biztosíték arra, hogy megyénkben a nő­mozgalom újból eredményes munkát végezhessen. Hívunk és várunk minden asszonyt, édesanyát, vi­lágnézetükre, társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül, hisz az összefogásra, szeretetre talán még sohasem volt annyira szüksége sokat szenvedett hazánknak, mint ma. 1 Nőtanács Megyei Ideiglenes Intéző Bizott­­' sága rövid időn belül minden községbe el­juttatja a Magyar Nők Országos Tanácsa ideigle­nes programját. Addig is kéri megyénk minden se­gítő szándékú asszonyát, hogy a nők valamennyi rétegéből alakítsák meg önálló nőtanácsaikat. Szer­vezés, vagy bármi értelmű kérdéssel, problémával forduljanak bizalommal a Nőtanács Megyei Ideig­lenes Intéző Bizottságához: Kaposvár, Március 15 utca 14. A Nőtanács Megyei Intéző Bizottsága n vében: HORVÁTH SÁNDORNÉ titkár. DIVAT ÚJ SAPKAMODELL és szn nintája. Készülhet filcből, düftinből, teddy­­bearbő' íerseyből, sőt tavaszra ballonból is, Csinos f тта, amely rövid és hosszú hajhoz egyaránt jól illik. A sapkát — a minta szerint — az anyagból és bélés­anyagul kiszabjuk, balfelén körülgépeljük, kifordítjuk és a rajzon csíkozással jelölt helyeken redőzzük, illet­ve visszahajtjuk. A visszahajtott és redőzött részt pánt­tal gomboljuk le. Leánykaruha ünnepélyes alkalmakra A ruha gallérját és kézelőjét fehér pi­­ké díszíti, a szoknyát két mély szemberánc. A ruhát a vállrészt képe­ző fehér steppelés élén­kíti. TUDJA-E, HOQY.. ... az Eiffel-torony télen kisebb, mint íiyáron? A 1 torony csak tavasszal és ősz­szel pontosan 300 mé­ter - ' ’as. A Nap ha­tására az acélváz nyá­ron körülbelül 50 cen­timéterrel megnövek­szik, télen pedig a hi­degtől körülbelül 40 centimétert összezsu­gorodik. . a világ legtisz­tább vizű tavában, a japáni Masya-tóban még a 40 méter mély­ségben úszkáló hala­kat is jól lehet látni. * * * ... a Nap már 8 perccel és 2 másod­perccel korábban le­nyugodott» amikor a nyugati láthatáron el­tűnni látjuk. Ennyi ideig tart ugyanis, míg a Nap fénye Föl­dünkre ér. II.': ... a vadászhal, tu­dományos nevén toxo­­tidae, egy Kelet-Ázsia vizeiben élő halfajta, a víztükör f-lett repü­lő rovarokat egy víz­­cseppel »lövi le«. A vízcseppel megcélzott rovar az ütéstől e! bó­dul, s a víz felszínére esik, ahol a vadászhal kényelmesen eléri s el­fogyasztja. SÜSSÜNK-FŐZZÜNK Ilii'.’ Farsangkor van a fánk szezonja. Hogyan süthetünk tetszetős és ízletes fánkot: Hozzávaló (28—80 darabhoz): Fél kg liszt, 2 deka élesztő, 5 deka por­cukor, 5 deka vaj, 2 tojássárgája, I pohárka rum, késhegynyi só és kb. fél liter tej; 1 kg zsír vagy 1 liter olaj a sütéséhez. A lisztet langyosítsuk meg, a he­lyiség, ahol dolgozunk, egyenletesen meleg legyen. A takarókendő, a gyú­ródeszka szintén meleg legyen. 3 dl langyos tejjel, az élesztővel, 1 kanál porcukorral, 3 kanál liszttel félsűrű kovászt készítünk. A porcukorral a tojássárgáját elkeverjük, az érett kovászhoz adjuk, jól elkeverve hoz­záöntjük a langyos tejet — a tejben a sót feloldjuk — és a langyos vajat, meg a lisztet, hogy lágy kalácstészta sűrűségű tésztát kapjunk, 20 percig fakanállal verjük. Majd a tetejét liszttel megszórjuk, letakarjuk és langyos helyen jó másfélszeresére! kelesztjük. Utána lisztezett deszkára! borítjuk, s kezünkkel újjnyi vas tag­­ra nyomkodjuk, maid vizesnoViár->j nagyságúakra szaggatjuk. Vigyáz-1. zunk, hogy a tészta túl ne keljen,j mert akkor nem lesz szalagos. A fán-! kot középforró, bő zsírban sütjük.1 Ha túlforró a zsír, hirtelen sül és a? belseje nyersen marad, nem nő meg,-) nem lesz szalagos. A sütés kezdetén*; az edényt befedjük, majd ha átfor-? ditottuk, fedő nélkül sütjük tovább.4 Szűrőkanállal szedjük ki, még for-J rón vaníliás cukorral meghintjük ésí melegen tálaljuk. í Gondot okoz, ha vendégeket hív-' tunk egy kis farsangi poharazgatás-H ra, hogy mit adjunk olyat, amire in-] ni is lehet. A legegyszerűbb, ha sü-l temények mellé szendvicseket csiná­lunk. I Mit tegyünk a megkent szendvicsre? A vajjal megkent kenyérre rakha­tunk egy egész vagy fél, vékonyra szelt szalámit. Karikára vágott to­jást, retekkel díszítve, továbbá son­kát, uborkával. A sajtkrémes szele­teket tojással, reszelt sajttal, retek-»| szeletekkel rakjuk meg. Használhatunk még a szendvicsek-т hez vékony szeletekre vágott liba-»]] vagy kacsamájat, hideg sültet, tőtvfc nyelvet, szardíniát, olajos halat. JUCI NÉNI SZÓVÁ TESZI Már hosszabb idő óta beszédtéma utcán, otthon, üzletben és még a piacon is . a »raci«. Itt is, ott is hallom: raciztak. So­kan méltatlankodnak, hogy miért épp őt, mi­ért nem a másikat. Mert az a »másik« jobb anyagi körülmé­nyek között él, mint ő stb., stb. Ahol a család vala­melyik tagját elküld­ték munkahelyéről, mindenütt hiányozni fog a keresete, sok he­lyen nagyon is. A »ra­­ci« leginkább a nőket sújtotta, tehát inkább ők méltatlankodnak sokszor jogosan, de van, amikor jogtala­nul. Épp azért mérgesí­tett fel, de nagyon va­laki — nevét nem áru­lom el, csupán annyit róla, hogy épp neki nem lett volna szabad annak a »korszakalko­tó javaslatának« han­got adni, hogy: vissza kell vonni a nőktől az egyenjogúságot, akkor majd könnyebben ott­hon maradnak a főző kanál mellett!? Mit is mondjak bölcsesség hallatára? Tán először azt, hogy azok az édes­anyák, ahol népes a család, s nem volt elég az apa keresete, akkor is dolgoztak, amikor az alkotmány még nem biztosította a rmk egyenjogúságát, és fér­­fiaknak-nőknek egyen­lő munkáért nem járt egyenlő bér. És most is dolgoznak, mért biz­tosítani kell nekik a munkát, hogy gyerme­keiket tisztességesen felnevelhessék. Én hiszem azért, hogy mindazok, akik a női egyenjogúságról ilyen rosszmájúan nyi­latkoznak, belátják, hogy az egyenjogúság nem éppen abból áll, hogy a nők hol dol­goznak. S mint aho­gyan nem lehet meg­akadályozni a gyer­mek növekedését, úgy nem lehet a nők egyenjogúságát sem visszavonni. Vagy ta­lán majd eljutunk oda, ángy azol! a nők lesz­nek csak a férfiakkal eigyenlőek, akik dol­zoa c. s aki a ház­tartást vezeti, a gyer­mekeket neveli, az nem. Ezt még nem hallottam ugyan sen­kitől. tehát egyelőre tréfa. Mi nők nagyon egvenrangúak akarunk lenni a férfiakkal, oly annyira, hogy türel­mesen váriuk azt az időt, amikor néha úgv fognak velünk bánni, mint amikor nem vol­tunk egyenjogúak. Pél­dául: felsegítik a ka­bátot, az ajtón se nyo­­makodnak elibénk. A súlyos csomagot sem hagyják cipelni. Sőt. előre fognak bennün­ket köszönteni — ez inkább csak hivatali főnökökre vonatko­zik. — Na és segíte­nek a háztartásban. Szinte hallom az ol­vasók kérdését: és mi­kor lesz ez? Ez egy kicsit raj­tunk is múlik ám! De talán holnap vagy hol­napután. JÓ TUDNI A selyem- és gyapjúholmi mosá­sának kitűnő háziszere a kifőzött, félbevagdalt vadgesztenye leve, vagy a szappangyökér leszűrt leve. Tisztító hatásukat csak fokozza, ha a ruhát előzőleg beáztatjuk és egy éjszakán állni hogyjuk a gesz­tenyelében. A színeket nemi oldja. Ha fekete pulóverünk, kardigá­nunk megszürkül, de egyébként nem piszkos, akkor két liter víz­ből és egy negyedkiló közönséges konyhasóból készítsünk hideg ol­datot és fekete holminkat egy éj­szakán hagyjuk állni benne. Más­nap nyomkodva kigyúrjuk, öblít­jük és szárítjuk. Mély fekete szí­nét ezzel az eljárással visszanyeri. A nylonnak, műanyagnak árt a benzin és a forrd víz. Közönséges mosóporos langyos vízben mossuk, annál inkább is, mert a piszkot a műszál kevésbé tartja, a szennyet hamar kiengedi. Rúzs-foltot finom szappan-oldat­tal ecseteljük be és öblítsük. Ha ez nem oldja, akkor enyhén dörzsöl­jük be kloroformmal (műselyemnél ez az eljárás nem alkalmas). Gumifűzőt, gumiharisnyát sose mossunk sem melegvízben, sem benzinben. Dörgöljük át többször szappanos vízben körömkefével. Csak ezzel tudtunk minden ránc­ba, kreppes redőbe behatolni. Találós kérdések Ide-oda húznak, löknek, Hogy én nekik csontot törjek S messek tésztát, almát vágjak, Míg velem is majd úgy elbánnak: Vízbe tesznek, öblös tálba, S benn’ a lé mint tüzes kályha Jaj, de nékik ez nem elég, »Smirgli« is következik még. e Forrás van rajt, de nem zuhog, Fűz is hajlik, az se suhog. Lány fut rajta, de nem halad, Madár is száll, s helyben marad. Nád is hajlik, s marad görbe, Úgy lehet már mindörökre, Az egészet körül fogja Aranyozott fakalitka. (Тэпэгэч ‘d?3iíWi) IDS Volt egyszer egy ha­talmas és szigorú ki­rály, annak volt egy szép leánya, de nagyon­­nagyon el volt kényez­tetve, mert nem volt olyan kívánsága, amit ne teljesítettek volna. Egyszer éppen nagy tél volt, hó borította a gyö­nyörű királyi kertet, ahol a fák és bokrok mind-mind téli álmukat aludták. A királylány kinézett az ablakon, az­után összeráncolta hom­lokát és így kiáltott: — Miért nem nyílik most egy szál virág se a kertben? Azt felelték neki: — Tél van, felséges királykisasszony! Meg­fagynának most a gyen­ge virágok. Akkor a királylány toppantott a lábával és így kiáltott: — Az én apám a leg­hatalmasabb király! Én azt akarom, hogy télen is virág nyíljon a leér­temben! Mikor a király ezt meghallotta, maga elé hívatta a kertészt és így szólt: — Holnap reggelre, mire a királylány fel­kel, nyíló virágokkal le­gyen tele a kert! HOL VOLT, HOL NEM VOLT HÓVIRÁG GAAL MÓZES MESÉJE A kertész elsápadt, így felelt: — Felséges királyom, micsoda magvakat ves­sek el, amelyik a hóban is terem virágot? A király arca elsöté­tedett a haragtól és így kiáltott a kertészre: — Én vagyok a legha­talmasabb király a vilá­gon és az én szolgáim még annyit sem tud­nak, hogy télen virág nyíljon a kertemben. Vess, amit akarsz, de ha csillagfényt kell vet­ni, akkor is virág nyíl­jon a kertben, különben vége az életednek. Azzal a kertész el­ment, nem szólt egy szót sem, de nagyon szomorú volt, mert tud­ta, hogy vége az életé­nek. Végigkérdezte a város leghíresebb kerté­szeit, de egy sem tudott tanácsot adni. Mikor az­tán leszállt az éjszaka, kiment a kertbe. Szép, tiszta téli éjszaka volt, a csillagok tündököltek. A kertész fiatal legény volt és szeretett volna még élni. Levette kalap­ját és felnézett az égre. Nagvot sóhajtott és azt mondta: — Ti szép csillagok, se­gítsetek rajtam! Mutas­sátok meg, hogy hol ta­lálok olyan csodamagot, amely a hóban is ki­virít! És amint ott áll, egy­szerre valami csodafi­­nom, ragyogó por kez­dett szállingózni a ka­lapjába, de ez olyan könnyű volt, mintha nem is lett volna egyéb, csak csupa csillagfény. Úgy pergett, szitált a magasságból, mint a gyémánteső, amíg meg nem telt vele a kalap­ja.' A > kertészlegény meg­köszönte a csillagok ajándékát, s még azon éjjel elhintette a hóba, bevetette vele az egész királyi kertet. Hát hajnalra, amikor a nap felkelt és a ki­rálylány az ablakhoz lé­pett, milliónyi fehér vi­rágcsillag nyílt a hóban. & íalványzöld száracská­­juk áttörte a vastag hó­leplet, s virágmező bo­rította a királyi kertet. A királylány tapsolni kezdett örömében, ka­cagva szaladt ki a kert­be. A szolgáló lányok ijedten futottak utána, vitték a prémes bundát, hogy meg ne fázzék, de a királylány ledobta magáról a bundát és úgy táncolt a virágok között, mintha ragyogó tavasz lett volna. A ki­rály elküldött a kerté­szért, hogy megjutal­mazza, de a legény nem volt sehol. Eltűnt az országból, de akik utol­jára látták, azt mondták, hogy szomorú volt. Ä vi­rágok nyíltak, ragyog­tak, a királylány pedig szaladgált közöttük és kacagott. Akkor egyszerre nagy. havas hegyek mögül elő­jött egy felhő. A felhő jéghideg szelet fújt a ki­­-rálylányra. Az megbor­zongott, a szívéhez ka­pott, s beszaladt a palo­tába. Mennyezetes ágyá­hoz száz orvos sietett, de egy sem tudott rajta segíteni. A szél megölte a királylányt, de ugyan­akkor eltűntek a kis fe­hér virágok is, és a tél újra beterítette fehér fótvlával a királyi ker­tet. Azontúl a csodálatos fehér virágok minden évben újra nyílnak a havas kertekben és min­denütt a réteken, de senki se hisz nekik, mert azokat nem a tavasz küldi: ők a csillagok gyermekei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents