Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-20 / 42. szám

Szerda. 1957. február 20. ____________________SOMf^YDKSZAG______________________________________________________ 3 MIRŐL ÍRNAK A MEQYEI LAPOK? Éssakmagytirorsaúg: Gyilkossággal végződött egy családi dráma Rendkívül érdekes és izgalmas gyilkossági bűnügyet tárgyalt a mis­kolci statáriális bíróság. Elek Imre 32 éves debreceni lakos 1957. feb­ruár 2-án a késő esti órákban agyon­lőtte feleségét. Elek Imre 1952-ben nősült. Az asszony már előzőleg er­kölcstelen életmódot folytatott, azon­ban a szerelem ezt elfeledtette Elek Imrével. Házasságuk után egy esz­tendővel az ifjú férj rájött, hogy fe­lesége folytatja kicsapongó életmód­ját. Az asszony egyre jobban kihasz­nálta férje elfoglaltságát és ismeret­len férfiakkal kötött barátságot. 1956 tavaszán emiatt kezdődött a családi viszály. A férj a feleségét jobb belátásra akarta bírni, egy pil­lanatig sem gondolt válásra. Nem így az asszony. Sorozatosak lettek éjsza­kai kimaradásai és ezek tetézték a férj keserűségét. 1956 októberében Elek Imre leköltözött szülőfalujába. Felesége nem ment vele. Ezért a férj csakhamar visszatért és ismét kérte az asszonyt, hogy menjen ve­le. Felesége továbbra is kitartott álláspontja mellett és visszautasítot­ta a férfi kérését. Később Elek Imre Debrecenbe költözött, s ott a karha­talmi zászlóaljba kérte felvételét. Február 2-án Miskolcra utazott, hogy feleségével beszéljen. Magához vette szolgálati fegyverét, állítása szerint csak azért, hogy ha esetleg valaki megtámadná, védekezni tud­jon. Kora délutántól késő estig ke­reste hitvesét a miskolci cukrász­dákban, eszpresszókban, vendéglők­ben, de nem találta. Az asszony csak a késő esti órákban tért haza. Né­hány pillanatig tartó szóváltás után a férfi elővette revolverét és két lö­véssel agyonlőtte feleségét. A gyil-A SOMOGYORSZÁG POSTÁJÁBÓL Elek József olvasónk levelet kül­dött szerkesztőségünkhöz és javasol­ta, hogy a Rinya-patak partján vízi­erőműveket kellene építeni és be kellene kapcsolni az áramszolgálta­tásba. Elek József levelére a Pécsi Vízügyi Igazgatóságtól kértünk szak­­véleményt. Az alábbiakban közöljük a Pécsi Vízügyi Igazgatóság vála­szát: »A Pécsi Vízügyi Igazgatóságon fo­lyamatban van a Rinya-patak vízrend­szerének általános rendezéséhez szük­séges tervek és tanulmány kidolgozása. A tanulmány során meg fogjuk vizsgál­ni a völgy vízgazdálkodását és további vízhasznosítási lehetőségeit is. A ter­vezés befejezése előtt az egyébként ia általánosságban mozgó javaslat érdem­leges elbírálása nem lehetséges. Tájékoztatásul közlöm, hogy az aványlag bővizű, de kis esésű és kis vízgyűitőterületű Rinya-patak vízkész­letét jelentősen felhasználják az ott te­lepült állami és tsz-kezelésben lévő ha­lastavak. továbbá működésben lévő ví­zimalmok. A Rinya völgyében jelenleg 17 halastó gazdaság működik több tó­egységgel, ezenkívül 24 vízimalomnak van ma is érvényben lévő vízhaszná­lat! engedélye. A vízimalmok is ilyen — a levélíró által javasolt — erőmüvek, melyek kö­zül számos már 100 évet is meghaladó idő óta működik. Sajnos, sek esetben korszerűtlenek és vízhasználatuk ká­ros. mert duzzasztómüvei a fejlettebb mezőgazdasági igényeket ma már nem elégítik ki, a völgy elvizenyösödését okozzák és ezzel több kárt, mint hasz­not hajtanak. Ez a fő oka annak — a kis teljesítőképességen kívül —, hogy számuk állandóan csökken, ezzel lehe­tőség nyílik a völgy hathatós lekapcso­­lására és intenzív mezőgazdasági hasz­nosítására. Víziercmű létesítéséhez állandó, meg­felelő bő vízhozam és nagyobb esés szükséges. 5 lóerős kisebb gép meg­hajtásához, az erökihasználástó! füg­gően, 100—200 liter másodpercenkénti vízhozam és 2,5—5 m esési magasság előállítása kell. Folyamatos üzemhez ennek a víz­­mennyiségnek természetesen száraz idő­szakokban is állandóan rendelkezésre kell állnia, amellett a már működő ha­lastavak és vízimalmok vízigényét is ki kell elégíteni. Újabb vízhasználat en­gedélyezése csak a meglévők jogos víz­­szükségletén felüli vízmennyiségre, azok sérelme nélkül történhetik. A Rinya völgyében működő vízhasz­nálatok már eddig is nagy mértékben felhasználják a száraz időszakban ren­delkezésre álló kis vízmennyiséget. Újabb vízhasználat telepítésének lehe­tősége ezért csak a hely és vizkivételi mód pontos megjelölése után bírálható el, s kérdéses, hogy a szükséges víz­mennyiség minden időben rendelkezés­re fog-e állani? Gombás Lukács s. k., főmérnök, vízügyi igazgató«. kos ezután önmagával akart végez­ni, de fegyvere csütörtököt mondott. A statáriális bíróság hosszú ideig tartó tanácskozás után hirdetett íté­letet. Elek Imre vádlottat bűnösnek mondotta ki. Tíz évi börtönbüntetést és öt évi jogvesztést kapott. Petőfi népe: Egy kiló ékszer, Napóleon­aranypénzek és egyebek A kiskunhalasi rendőrkapitányság bűnvádi eljárást indított — őrizetbevé­tellel — Almai János 45 éves vá­sári kereskedő és Verovszki Pálné 37 éves női szabó budapesti lakosok ellen, akik megyénk déli részén til­tott határátlépést kíséreltek meg. Az őrizetbevételkor Almai János­nál több mint fél kiló aranyékszert, kakasos Napóleon aranypénzeket és 4300 forint készpénzt, Verovszky Pálnénál pedig egy Schaffhausen aranyórát, nagymennyiségű aranyék­szert és 7250 forint készpénzt talál­tunk«. Nem vitás, ha a nevezetteknek si­kerül átjutniuk a határon, a fenti kincsek megalapozták volna egzisz­tenciájukat. Csupán az a hiba csú­szott számításukba, hogy figyelmen kívül hagyták — a Magyar Népköz­­társaság határa már nem átjáróház. Nem hamvadt el a szövetkezés tüze Kötésén Tj1 eszült figyelemmel lesi az 1 egész falu a rendkívüli ese­ményt ... Mert ilyen még nem tör­tént Kötésén, mint ezekben a napok­ban. Most folyik az elszámolás az ősszel felbomlott termelőszövetkeze­teknél. S persze nemcsak erősen fi­gyelik az emberek ezt a dolgot, ha­nem beszélnek is róla. Ki így, ki úgy firtatja a két szövetkezet — a Béke és az Előre — sorsát. Őszin­tén szólva szép számmal vannak olyanok, akik nem bánkódnak a közös fölbomlása miatt. Sőt... Ők azok, akiknek eddig is szálka volt a szemükben a szövetkezet, mások meg, akik nem érezték otthon ma­gukat a közösben, mert nem a teljes meggyőződésük vitte őket a közös útra. S ezeknek a tábora szinte mind arra pályázik, hogy a szövetkezetek feloszlásával visszatér a közösbe ta­­gosított ősi földre. A másik tábor tagjai azok, akik eddig is a közösben látták boldogu­lásuk útját, s ma aggódva figyelik a fejleményeket. Ezekben n.z embe­rekben még most is parázslik a re­ménység tüze, hogy m.enújhndik szö­vetkezetük. Balogh Sándor és a hoz­zá hasonló szeaénunarasztok ma s»m tartják törvényesnek, ahogy az ősr­­szel felbomlott a szövetkezet. Mert inaz. hogy az őszi zűrzavarban ők is Az újságíró jegyzetéből meginogtak, de azóta világossá vált előttük, hogy csak kárukra van, ha ismét a régi utat járják. Persze, még nem dőlt el egészen a szövetke­zet sorsa. Még vajúdik a dolog, ví­vódnak az emberek, érlelődik az el­határozás ... Annyi azonban bizo­nyos, ha meg is szűnnek ezek a ter­melőszövetkezetek, a szövetkezés iüze továbbra is ott izzik a kötéséi dolgozó parasztok szívében, amit semmi és senki nem olthat ki többé. Az egyik éltes gazda így jellemezte a szövetkezeti mozgalmatr »Olyan ez kérem, mint a hétfejű sárkány, ha levágják a fejét, másik nő helyébe.-» Bár furcsa hasonlatj de találó. Mert ennek Kötésén is beszédes bizonyí­téka van. Igaz, más-más formában, más-más alapon, de él és halad a szövetkezés, a társulás a községben. - Ezek a társulások nem, is váltak az őszi vihar martalékává. A szőlő­­termelő, az aprómagtermelő, a mé­­hész-szakcsovort önkéntes társulás. Most jött létre egy kertészeti és dohánytermelő szakcsoport и fel» bomlott szövetkezetek tagjaiból, összesen mintegy 100 gazda tagja a községben ezeknek a társulások­nak. Es nyilván azért társultak, mert előnyét látják. Közösen köny­­nyebben szerzik be a szükséges esz­közöket, könnyebben termelnek és értékesítik terményeiket, termékei­ket. Azt szokták mondani, hogy a parasztember görcsösen ragaszkodik a megszokotthoz, s ritkán hajlik az újra. Ezt az állítást alaposan meg­cáfolta Orbán Ferenc Szabadiban. Mert még senkitől sem látta, de maga kipróbálta tavaly: hogyan fogadja a szaba­di föld a dohányt. Ide írom az eredményt is, talán nem mosolyognak rajta a szulokiak, hiszen csuván kísérletesésről, az újjal való barátkozásról van szó. Hatszá.z ölön négyezerötszáz forint értékű füstölnivalót ter­melt, meg 3700 darab Kossuth cigarettát ka­pott. Igaz, többre is vi­hette volna, de hát meg kellett fizetnie a tanuló­pénzt. Hagyta, hogy há­rom-négy aljalevél min­den tövön rajta vesszen, hiszen nem sietett senki hozzá szaktanácsai. Az­tán harminG százalékos jégkár is érte a dohányt. Am téved, aki azt vél­né, hogy Orbán Ferenc elátkozta azt a percet, amikor ezt a növényt meghonosította községe határában. Bizony nem ment el a kedve tőle, tanult saját kárán, s ta­valyi tapasztalatával a tarsolyában idén na­gyobb reménnyel fog a palántázáshoz, még­hozzá nyolcszáz ölön. Valahogy így van a műtrágyával is. A múlt évben csak a búzának adott pétisót, s a szom­szédos parcellán ültetett burgonya szélső sorára is szóródott belőle. Jót tett neki. Most a 310 ki­ló helyett nyolc mázsát vett belőle. Hadd hajtsa meg a búzát, árpát, do­hányt, cukorrépát, meg a burgonyát is Egyik falusi gazda elő­ször nagy hévvel, majd lehangoltan mesélte a minap: »Eddig úgy lát­tuk, hogy a kormány a jó utat választotta. Most meg azt hallom, hogy a városban több épületre visszatették a bőrös csil­lagot. Ismét kezdődik élőiről minden régi rossz.» Mondom neki, hogy a «őrös csillagok valóban újra ott diszle­­nek néhány kaposvári üzem. homlokzatán. A Cukorgyár kapuja fö­lött láttam is arrajár­­tamban a világ munkás­emberei harcos összefo­gásának jelképét, a tüz­­színű ötágiX csillagot, meg a piros zászlót. A legutóbb pedig a Városi Tanács épületének tor­nyára helyezték vissza a csillagot. Magyarázom ismerősömnek, hogy nem a vörös csillag hoz­ta a falusi népnek a sok igazságtalanságot. — Sőt ez a jelkép szabadította meg a falut a földes­urak, kulákok uralmá­tól. A. múlt évek sérel­meit azok okozták, akik hűtlenek lettek a csil­laghoz, nem értették meg a tanítást, ami an­nak vörös fényéből .30- gárzott. A lángvörös szimbólumok a magyar munkások és parasztok hatalmát fejezik ki, s azt, hogy a múlt elnyo­mottjai egyiittéreznek a világ proletáriátusával. A lángvörös szimbólu­mok a magyar munká­sok és parasztok hatal­mát fejezik ki, s azt, hogy a múlt elnyomott­jai egyiittéreznek a vi­lág proletáriátusával. Erről az eddigieken túl a kormány újabb tettei győzik meg majd a ma­gyar dolgozókat. »Vádolnak a sírból visszajöttek<< — ezt a cí­met viseli a Magyar If­júság legutóbbi és a Népszabadság február 19-i számának egyik cik­ke. Egyszerű munkás- és parasztfiatalok kiöm­lött vére a legvádolóbb vád mindazok ellen, akik szót, kezet, fegy­vert emeltek a nép ha­talma ellen — ez az írás fő gondolata. Olvassák minél többen ezt cik­ket, a fehérterror leg­állatibb kegyetlenkedé­seiről, rémtetteiről szóló letagadhatatlan, vérrel megpecsételt dokumen­tumot. Olvassák el mind­azok, akikből még nem szorította ki az ellenfor­radalom valódi arcának felismerése a »tiszta forradalomról» hirdetett megtévesztő, hamis il­lúziókat. Olvassák és eszméljenek! Itt. van például a szőlőtermelő szakcsoport. Ebben kb. hatvan gaz­da tömörült. Szőlőiskolát létesítenek az idén, amelyben szőlővesszőt gyö­­kereztetnek a hiányzó tőkék pótlá­sára. Közösen vettek egy négyezer forintos borpumpát, amit a borfej­tésnél használnak. Ezt egyénileg egyikük se tehette volna meg, de közösen értékesített minden liter boruk után a közös alapba fizetett 2,50 forintjukból futotta könnyen ... TV”я már most, ha ezeknek az 1 ~ embereknek javukra válik — s ha nem válna javukra, nem csi­nálnák így — a szőlőtermelési és borértékesítő társulás, akkor nyílván a földművelésre társuló gazdák sem hátrányos, hanem csakis előnyös helyzetbe kerülhetnek. Ezt nem is knll külön bizonyítgatni a kötcseiek­­nek... Nos hát azoknak a gazdák­nak, akik ugyan az ősszel akaratuk ellenére kikerültek a közösből, most még időben van, összefogni, hogy a tavaszi szántás-vetést már együtt végezhessék. Van itt \ szép, tagosított tábla, {melyén gépi segítséggel könnyebben és jobban megvethetik a bő termés ágyát, van pazdasó.gi £Pület is a közös állattenyésztéshez. Van okos, hozzáértő paraszti ész, földet, állatot szerető szív, ami még a közösben kell. Senkit nem kény­szerítenek többé a szövetkezetbe, mindenki azt a társulási formát vá­laszthatja, amelyik a legjobban tet­szik neki, de senki nem is akadályoz­hatja meg, hogy valaki a fejlettebb, a' hármas típusú szövetkezést vallja magáénak ezután is. K. J. SZŰCS FERENC. Kettőszáz—kettőszázötven ember­ből álló menet indult el az elmúlt év egyik októbervégi napon Alsó-Se­­gesdről a falu központja felé. ►►Haza­fiak«. Legalábbis annak mondották magukat, s ezt akarta jelképezni a menet elején lobogó nemzetiszínű zászló is. A menet s az abban hala­dók célja: meghódítani, maguk mellé állítani a község lakóit és segíteni a népi demokratikus rendszer megdön­tését. Ezt ugyan nem nagyon han­goztatták, de tetteik, s itt-ott elhang­zott kijelentéseik ezt bizonyítják. No, de ne kételkedjünk »igaz hazafisá­­gukban«, tetteik majd úgyis meg­cáfolják őket. Térjünk inkább vissza a menethez, s nézzük meg, kik azok, akik elindultak népi demokratikus rendünk megdöntésére Kulákok és cimboráik A menet elején, kezében hatalmas nemzetiszínű zászlóval, kissé tánto­rogva — nem annyira a hazafias ér­zésektől, mint inkább az indulás előtt a kulákoknál vedelt bortól — Szab­­lics István vasutas haladt. S utána szép sorjában a többiek.­►►Véletlenül« odatévedt a menetbe Szabó József református lelkész is és hatalmas nemzetiszínű szalaggal feldíszítve vezette híveit, közöttük Sóla János, Horváth János, Kispeti József, Vörös Takács kulákok, az utóbbi veje Péter János, aztán még ott láthattuk Keszelice János volt hentest, dr. Nyitrai István körorvost és Nyiri, volt nyilas vezetőt. A falu becsületes gazdái azt mondják, akik abban a menetben részt vettek, leg­nagyobbrészt a falu tekergői voltak. A'ia akadt egy-két becsületes ember. Esetleg olyan, akit erőszakkal kény­szerítettek. Igen, mert ilyesmi is előfordult. A furcsa menet hol megállt, hol ismét megindult. Ez attól függött, hogy Sebeséi „hazafiak" Kígyósi Ferenc állomásfőnök milyen jelzést adott. Kígyósi ugyanis síppal jelezte a megállást is, meg az indu­lást is. Ez főleg olyankor történt, ha a menettel szembe jött valaki és nem állt önként közéjük. Ilyenkor aztán erőszakkal kényszerítették. A falu gazdái azt is mondják, hogy az állo­másfőnök jobban tette volna, ha a vonatok indulásánál sípolgatott vol­na, akkor talán nem történik annyi késés. (Sajnálattal közöljük a köz­ség lakóival, hogy hallomásunk sze­rint Kígyósit rövidesen nyugdíjaz­zák és így a sípolgatást ezentúl leg­feljebb csak otthon gyakorolhatja.) A menet a gépállomásra tartott. Ott az igazgatót, Wittman József elvtársat arra akarták kényszeríteni, menjen velük, mondjon a falu népé­nek beszédet, amelyben kijelenti, hogy ez a rendszer neki sem tetszik. Persze, ez nem sikerült. Ekkor a menet továbbhaladt, megfenyegetve az igazgatót, — hogy »majd vissza­térnek és akkor másképp beszélnek«. Leváltották a tanácsot, a kommunisták hozzátartozóit, elkergették az iskolaigazgatót Melyik kuláknak tetszik * népi hatalom, s annak akár egyetlen ve­zetője is? Egyiknek sem. Ezért a me­net a tanácsházához tartott, s ott a kulákok indítványára leváltották a tanács minden dolgozóját és megvá­lasztottak valamiféle forradalmi ta­nácsot, vagy nemzeti bizottságot. Természetesen ebben csak a kulákok és cimboráik kaphattak helyet. Innen még tovább haladtak az is­koláig. Püski Lajos igazgatót, aki egyébként a községi pártszervezet titkára is volt, kikergették a falu­ból. Baracsi Béla és ifj. Bozsoki László, egy kulák unokája, motor­­kerékpárral üldözte őt. Hogy milyen céllal? Azt hiszem, ez mindenki előtt világos. Püski elvtárs annak köszön­heti életét, hogy egy napig a határ­ban bujkált. Elbocsátották a szövet­kezettől a párttitkár feleségét és a szociális otthon egyik kommunista dolgozóját, Kovács Vendelnét. (Ko­­vácsnét egyébként november 7-én visszavették, majd november 10-én, mint »rákosistát« ismét elbocsátot­ták. Szeretnénk, ha a megyei ta­nács 'me'rvizs'-'álná az elbocsátás kö­rülményeit.) Elküldték a tanácstól Szabó Imre kommunista hivatalse­gédet, aki 24 éve teljesített már szol­gálatot és még a mai napig nem vet­ték vissza. (!?) Nagygyűlést is tartottak, ahol a kulákok és cimboráik minden gátlás nélkül elmondották céljaikat, szán­dékaikat. A nagygyűlésen felszólalt Bozsoki Péter, a szociális otthon igazgatójának helyettese és többek között ezt is mondotta: »A kommu­nistákat mindenhonnan kiszorítani... el kell őket távolítani a vezető he­lyekről . ..« Közben dr. Nyitrai és Kispeti kulák szét akarták osztani a szövetkezet árukészletét, de ebben a falu becsületes gazdái megakadá­lyozták őket.. . ,Itt kapitalista demokrácia lesz' A gvűlés után a menet visszatért a géoállomásra. A kulákok itt kije­lentették: »a nép követeli, hogy az igazgatót és a gépállomás vezetősé­gét váltsák le és válasszanak helyet­tük megbízhatóbb етЬо'-к1'«. t z i az gatót, a főkönyvelőt, főgépészt azon­nal le is váltották, helyükbe máso­kat választottak. Közben a kulákok egyik hangadó­ja, ifj. Kisgyura János vette át a szót, aki egyébként a gépállomás ag­­ronómusa volt. Kijelentette: »Ma­gyarországon nem szocialista, hanem kapitalista demokrácia lesz«. Kisgyu­ra igen bátor, nagyhangú volt, hi­szen ott álltak körülötte cimborái, a kulákok. Bátorságában még a párt­titkárt is megfenyegette és megígér­te neki, hogy »megfogja a nyakát«. Bátorságáért meg is kapta jutal­mát. Öt választották meg a gépállo­más főagronómusának. Persze, ez nem ment olyan könnyen, de segí­tettek a kulákok. Kispeti József ku­lák és Keszelice János volt hentes, hogy biztosítsák a választások »de­mokratikus voltát« szünet nélkül hordták a bort, itatták a gépállomás dolgozóit. (Egyikük sem dolgozott a gépállomáson.) A dolgozók leitatása, a kulákok mesterkedése sikerrel járt. Igazgatónak megválasztották Tarjai Józsefet, aki jelenleg is a gép­állomás főagronómusa (!?), főagronó­­mus Kisgyura József lett, főgénész pedig Vancsó Dénes, a gépállomás egyik züllött, részeges dolgozója ... Szociális-otthon iaazqató, kiképző és megfigyelő Szólnunk kell még néhány szót Huszár Tiborról, a segesdi szociális otthon igazgatójáról is. Huszár ré­gebben katonatiszt volt, politikai munkás, leszerelése után a munkás­hatalom igazgatónak nevezte ki a szociális otthon élére. Hogy nem ér­demelte meg ezt a bizalmat, saját maga bizonyította be. Az ellenforradalom idején Kígyósi állomásfőnök és dr. Nyitrai köroí­­vos tanácsára bocsátotta el a szo­ciális otthon dolgozóját, Kovács Ven­delnét. ö szervezte meg a nemzet­őrséget és képezte ki őket a fegyve­rek kezelésére. Mint megfigyelő sok esetben a templomtoronyban tartóz­kodott, figyelte, hogy honnan vár­ható szovjet csapatok támadása... (Úgy gondoljuk, helyesen tenné a Megyei Tanács, ha megvizsgálná, hogy milyen emberek vezetik a se­gesdi szociális otthont és sürgősen intézkedne.) Meg kell még említeni azt is, hogy az alsó-segesdi Május 1 Tsz vagyo­nát széthordták. A termények és ál­latok széthordásában Vörös Ta­kács kulák, valamint veje, Péter János és Sóla János kulák jártak élen.. A falu gazdái szerint a tsz egyik .anyagöbéj ét Tóth Samu Fe­renc kuláknál még rriost is meg le­het találni Mindenki tudja, mit akartak Szerencsére rövid ideig tartott a segesdi »hazafiak« tevékenysége. Az­óta már helyreállt a rend Segesden is, s akik akkor nagy hangon szó­nokoltak, most már csak titokban suttogják el véleményüket. Dr. Nyit­rai is levágatta szakállát, amit há­rom hétig növesztett. Úgy látszik rá­jött, hogy attól a szakálltól legfel­jebb páciensei ijednek meg, de a né­pi hatalom nem. Azt hiszem, mindenki világosan látja, hogv céljuk nem volt más, mint megdönteni népj hatalmunkat és visszaállítani a kapitalizmust. S hogy ez nem sikerült; az már nem rajtuk múlott Szalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents