Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

Vasárnap, 1957. február 17. ________________________________________SOMOWYORSZAG_______________________________ 7 ZSENGÉK Л tél köpönyege már teljesen eltakarodott, s a hegyek lábát új jövevény a tavasz hírnökeként ismert hóvirág borítja. Ugyanígy tá­mad új érezelem fiatal költők lelkében is, megénekelve a hétköz­napok gyötrő gondolatait és az élet ünnepi perceit: a szerelmet. Ezekből válogattunk össze kis tavaszi csokrot — melyet ime át is nyújtunk az olvasónak. Benczet János versei: Téli kép Seprűt fogott a Január, Havat söpör az utakon, A felhő hátán fagy mászik S itt bizsereg arcomon. Az égőn csillag csillog, Hideg szél csuszkái a jégen, Sötéten felhő gomolyog, Elfagysz te is friss énekem! Satuba tartja a Földet A mogorva, goromba tél. S gyalul rajta az asztalos: A fagyos téli szél. Leteperve megint a nyár, Ajultan nyújtózik teste, Ébresztgetem: keljen már fel! De néma, s nem ver szíve. NÉZZ CSAK A SZEMEMBE Szomorú hűségben Fáj érted a vágyam, Sohase égtem még Virágosabb vágyban. Sohase voltam még Szomorúbb, megvertebb, Sohasem szerettem Még így a szereimet. Sohase voltam még Hűségesebb, árvább, Sohase voltál még Idegenebb, drágább. Sohase voltál még Közelebb és messzebb, Sohse tudtam még így: Szeretlek, szeretlek. Szomorú hűségben Gőgöm is csak látszat, Nézz csak a szemembe, Milyen szép alázat. Gőbölös Sándor verse: Elmentél (H. S.-пек küldöm.) Elmentél. Kiszakadtál életünkből, Mint őszi lombból az első levél. Kiüldözött a keserű valóság, Menned kellett, mert hajtott a remeny. És te mentél, k! tudja merre, meddig? De míg füledbe sírt az Óceán, — Tudom — lelkedre nehezült a bánat: »Oly távol, messze vagy tőlem, hazám«. Holnap talán már New Yorkban leszel, Várhatnak ezer örömmel reád, De olyan boldog soha nem tudsz lenni, Mint milyen boldogtalan lett anyád. Menj csak, tudom, hogy nem mész egyedül Az emlékeid kísérőid lesznek — Fog fájni az a kis lótuszvirág még, Mit a halastón téptél kedvesednek. Fényes bárokban nő lesz majd karodban, De nem érted, mit banjóz a cigány, S nem kérdezik meg öreg, tört parasztok: »örökké ilyen rút lesz a világ?« Elmentél. Kiszakadtál életünkből, Mint őszi lombból az első levél. Elmentél tőlünk, de mi itt maradtunk: Szomorú idők bús tanújaként. Lehár Ferenc: сЛ m o -s e hj. Valóban különleges helyet foglal el а XX. századi zenei művek sorá­ban Lehár Ferenc: A mosoly országa című romantikus operettje. Különle­ges, már csak azért is, mert ne­héz lenne pontosan meghatározni műfajilag, hisz szinte egyaránt, egyenlő mértékben vegyülnek benne az operett, az opera és a — dráma jellegzetes vonásai. Míg néhány dal — melyet mindnyájan ismerünk — sajátosan operetti, addig főleg a má­sodik és harmadik felvonás finálé­ja teljességgel operai hatást ér el. Más operettekkel a közös vonás leg­feljebb az, hogy A mosoly országa szövegkönyve épp annyira gyenge, mint általában az operett librettók lenni szoktak. Lehár muzsikája könnyed, de igen 'rdekes is, különösen a második és armadik felvonásban, ahol az eúró­­ú dallamok a keleti motívumok­­il keverednek. Általában érzelmes zenéje, de seholsem érzelgős, vagy iruposan édeskés. Rendkívül gaz­ig színeiben és egyben fantázia-JS. A mosoly országa nem operett, s t igyekezett erőteljesen aláhúzni ..meth Antal dr. rendezése is. Ki­­gyta a műből mindazt, ami ope­­_>tté tette volna, s helyette inkább a Irámai konfliktusokat emelte ki, s z főként a második és a harmadik .elvonásban volt indokolt. Groteszk hatást ér el, ha bármiféle enged­ményt is tesz, ha az előadás az ope­rett felé hajlik, s nem teremthette volna meg a műfaji egységet sem. Az első felvonásban azonban már ke­vésbé volt szerencsés Németh Antal­nak ez a megoldása. Itt nem vált a darab előnyére, sőt kissé szürkévé, 1 possá tette a felvonást. Ez talán leginkább a teázó jelenetben érző­dött. A tea-duettnek meghittebbnek, bensőségesebbnek és hangulatosabb­nak kellett volna lennie. A második felvonás nyitó jelene­te rendszerint egy rövid balett. Né­meth Antal dr. ezt kihagyta, s he­lyette egy igen érdekes és értékes új megoldást alkalmazott: árnyjáté­kot iktatott be. Remek ötletével si­került a távol-kelet egzotikus han­gulatát megteremteni, s ez egyben stílszerű is volt, hisz épp Kínában д legkedveltebb műfaj az árnyjáték. A második és harmadik felvonásban igen élesek voltak a konfliktusok, si­került a kellő drámai hatást elérlii. A mosoly országa egyéni stílusa miatt bizony nehéz helyzetbe kerül­tek a szereplők is. Egyikük sem él­hetett semmiféle operetti sablonnal, helyette új eszközökhöz kellett nyúl­ni. Ezt a szükséges új hangot nem mindenki találta meg. bonyolult szerep jutott Olgyai Magdának, Liza alakítójának. Nehéz megérteni Lizát, ezt a következetlen, felületes, szertelen nőt. Nehéz ma­gyarázatot találni, hogy miért kö­vette Szu-Csongot távoli hazájába. Vajon csupán azért, mert a kínai herceg egzotikuma magával ragadta? De még nehezebb a második felvo­násbeli törésre, £i hirtelen megbánás­ra és az ezt követő menekülésre magyarázatot lelni. Olgyai Magda igyekezett kihangsúlyozni játékával a fordulópontokat. Jól játszott. Baj inkább az volt, hogy hangját a ket­tősöknél elnyomta Juhász Pál eri?s tenorja. Juhász Pál—Szu-Csong herceg — remekelt. Sokrétű szerepét nemcsak helyesen értelmezte, hanem őszin­tén át is élte. Kaposvárott még nem láttunk ehhez hasonló jó alakítást kitűnő énekesünktől. Gyengéje egyébként a játék, de ebben a da­rabban igen sok az énekes rész, s így mindvégig otthonosan mozgott, felol­dódott szerepében. Különösen jó volt a harmadik felvonás zárójeleneté­ben, s talán kicsit gyengébb az első felvonásban. Mi szerepe Lehoczky Zsuzsának jutott. Bájosságával, üde játékával méltán vívta ki magának a közönség tetszését. A pénteki bemutató számá­ra valósággal diadal-est volt. Moz­dulatai kifejezők, magávalragadók. A fiatal művésznő tehetsége ígéret és egyben biztosíték arra, hogy szép pályát fut be. Homokay Pál alakította Csang-ot. Ez a szerep a szöveg szerint vígjá­téki, Homokai azonban — nagyon helyesen — nem ebben a felfogás­ban. hanem inkább drámaian ját­szott. Szerepét nagyon ügyesen ol­dotta meg. Pottenstein—Hatfaludy Ferenc gróf huszárfőhadnagy szerepét Gálfy László alakította. A tehetséges, fiatal színművész kedves és vidám volt. Közvetlen, természetes játéka na­gyon tetszett. Vonzó udvarló volt. Csak éppen nem huszár. Robbanéko­nyabbnak, katonásabbnak — huszá­rosabbnak — kellett volna lennie ahhoz, hogy kitörései elhihetők le­gyenek, őszintéknek hassanak. Rassy Tibor keltette életre a fő­­eunuchot. Ez a szerep nem illett a jelen felfogásban bemutatott ope­rettbe. Teljesen operetti figura és nem is lehet másként játszani. Ezért volt sok helyütt kissé hamis a hang, amit megütött. Rassy egyébként megtett mindent, hogy elfogadhatóvá tegye a figurát. Szabó Imre és Almássy Judit ala­kítása egy-egy kedves színfoltja a darabnak. Ugyanígy a lányok: Ma­gyar Babi, Kelemen Hona, a Vécsey Mária és Fényes Judit játéka is. Molnár Pál, az inas epizód-szerepé­ben nyújtott jólsikerült alakítást. Kosa Sándor karnagy remekül ösz­­szefogja a zenekart. Még csupán egy­re kell ügyelnie, hogy ne nyomja' el a zenekar az énekesek hangját. A drámaibb*erősebb részeknél, süni­kor a fúvósok és belépnek, az éne­kekből alig-alig lehet valamit halla­ni. Ismét jól sikerültek a díszletek. Egyedül az első felvonás díszlete hal­ványabb, mint a másik kettőé. Leg1 kitűnőbb azonban elvitat’natatlanul a második felvonás díszlete. Dicséret illeti a jelmeztervezőt, kü­lönösen a kínai jelmezekért. SZÁNTÓ ISTVÁN, A SOMOGYORSZÁG POSTÁJÁBÓL A vidékről bejáró dolgosók kérik: legyen mozielőadás szombaton du. 3-kor is Mi, vidékről Kaposvárra bejáró dolgozók, úgy érezzük, nem üres kapukat döngetünk, amikor azt kér­jük a MOKÉP-től, szervezzenek mo­zielőadást szombaton délután három órakor is. Félkettőkor mindenütt vége van a munkának, a vonatok ál­talában öt óra körül indulnak, miért ne láthatnánk mi is érdekes, jó fil­meket, olyanokat is, amilyenek csak később, vagy egyáltalán nem érkez­nek meg lakóhelyünkre. Meg aztán más Kaposvárott, s más jegy kis falu­ban végignézni egy filmet. Talán a kaposváriak sem haragudnának meg, ha eggyel több előadás lenne szombaton, többen és könnyebben jutnának jegyhez. Lehet, hogy a kez­det nem jár mindjárt megfelelő eredménnyel, de mi mégis megkoc­káztatunk egy javaslatot: hátha... IMRE JÁNOS egy a sok vidéki dolgozó közül. Foci Laci jobban tudja — Megint nem láttuk egy hétig, Laci. Mesélje, hol, merre járt? — Miután n aguk nem játékvezetők, ezért nyugodtan elárulom. Ugyanis e héten olyat tettem, amit a jó csatárnak nem szabad. Azaz lesen álltam. — Úgy véljük, Laci, maga inkább leselkedett. Nézze, ez igazán nem szép doloq, de ha már megtette, akkor legalább árulja el, hol volt, mit látott, mit hallott. — Elég sok érdekesei. Különösen a szabadságparki sporttelepen, a pécsi in­vázió alkalmával. Csütörtökön ugyanis két pécsi fiatal traktoros, egy középfe­dezet meg egy balösszekötő hozott ka­ronfogva egy ugyancsak pécsi ifi ka­pust, akit szülővárosában biztos lila-fe­hérre vernek, ha megtudják, hogy Ka­posvárott volt próbajátékon.- Neveket, Lacikám, neveket! — Éppen ezt nem akarnak a KMTE- nél. Azt mondják, hogy nekik nem kell nagynevű játékos. Inkább fiatal tehet­ségeket keresnek. Elárulom azonban, hogy a pécsi legénykék nem maradnak mégsem Kaposvárott', mert a tehetséges kapus és az elég jó mozgású balössze­kötő is eléggé a fellegekben jár az igé­nyekkel. vagyis nemcsak azért jött el Kaposvárra, mert szeretnének az NB II- ben focizni. — Úgy hallottuk, hogy volt egy ki­sebbfajta vihar is a KMTE berkei­ben. — Egyrészt volt, másrészt nem volt. Igaz, hogy csaknem vihar kerekedett az úgy tudom somogy-szili eredetű szőke középcsatár körül, aki nagyon jól érezte magát a KMTE múlt szombati klubest­jén. A cukorgyáriak kissé gyanúsnak tartják, hogy az ő emberük a KMTE-nek minden társasmegmozdulásán ott van. Ott volt a bajnoki vacsorán, meg most legutóbb is. Aztán nyomja is valami a cukorgyáriak lelkiismeretét. Az a lakás­ígéret, amit a fiatal tanárnak tettek, s melyet még ezideig nem sikerült telje­síteni. Ezért látnak könnyen rémképe­ket. A végén aztán mégsem lett vihar, mert a baráti beszélgetés során kitűnt, hogy szó sincs játékoscsábításiról. Ugyanis a két NB II-es kaposvári csa­pat vezetősége megegyezett‘egymással, hogy egymás tudta nélkül nem folytat­nak tárgyalást olyan személyekkel, akik egyik vagy másik sportkörhöz el vannak kötelezve. Ami még ennél is fontosabb, úgy fest, hogy a megállapodást mindkét oldalon be is tartják г— Hát akkor tényleg nem volt vi­har, nem volt szenzáció? — Vihar azért mégis volf, csakhogy egész más természetű. A szabadságparki pályáért dúlt a harc. A Dózsa azt mond­­tá: a mienk. A KMTE azt hangoztatta: a mienk volt. Végül aztán a Városi Ta­nács kettévágta a gordiusi csomót. Sa­lamoni ítélet született: sem a Dózsa, sem a KMTE nem lesz a pálya gazdája, mert azt a tanács saját kezelésébe ve­szi. Most aztán bezzeg sírnak mindkét sportkör házatáján, mert erre bizony egyik helyen sem számítottak. — Nézze, Laci, ez a hír még min­dig kevés. Úgy néz ki a dolog, mintha maga a héten nem is járt volna Somogybán. — Hát bizony majdnem eltalálták. Mert ugyancsak messze j&’tam Somogy­­országtól. Az történt ugyanis, hogy nyo­mába szegődtem az egyik sportköri ve­zetőnek. annak, aki egy olyan sportkör elnöke, amelynek nincs labdarúgó szak­osztálya. De rá is fizettem kíváncsisá­gomra. Mert egész Misikolcig kellett kuksolnom. — Nocsak, nocsak, tán Miskolcról hoznak öklözőket a Dózsához? — Szó sincs róla. Egész más ügyben indult el a Noé bárkája ilyen messze. Amikor ugyanis nyilvánvalóvá lett, hogy a megyei csapatoknak a tavasszal ját­szaniuk kell az NB III-ba: jutásért, ak­kor rájöttek a lila-fehér és fekete-fehér berkekben egyaránt, hogy nem is olyan rossz az a kecskeméti, különösen, ha nem pálinka formájában áll a csapat rendelkezésére. Én ugyan iimon vagyok, hogy megoldható lesz mindkét fiú kér­dése, annak ellenére, hogy írtak is Ka­posvárra, hogy jönnének. De vannak kis és nagy sportvezetők, akik azt ál­lítják, hogy akár brazil játékos is ren­delkezésükre áll, ha akarják. Sőt azt is mondják, hogy semmivel sem lett gyen­gébb a csapatuk, még ha, a lusta nem is tér vissza. Mert most már bizonyos, hogy a sovány kapus meg a fürge szélső továbbra is az ő csapatukat erősíti. — No és mit szólnak ehhez a Rá­kóczinál? — Azt mondják, hogy ők nem ková­csolnak terveket a kapussal kapcsolat­ban, aki nem is a fellegpkben, hanem a fellegek felett jár igényeivel. Igaz, hogy a felhők fölött látták, hogy közeleg hozzájuk Illés-szekere. Rájöttek, hogy ez volna a legjobb megoldás, mert a fiatal fiú megoldhatná a tartalékkapus­­kérdést, ugyanis pillanatnyilag csak er­ről van szó. Az aprótermétű csatárt il­letően azonban másként nyilatkoztak a cukorgyáriak. Kissé hamiskásan mon­dották, hogy majd meglátjuk — No, éppen ez a kérdés, de hol látjuk majd vajon? — Eláruljam? Csaknem biztos, hogy a cukorgyári pályán — No, Laci, nem ajánlom, hogy maga a Dózsa feló. menjen a héten, hogy igy megpletykálta őket. Majd adnak azok magának. — Lehet, hogy nekem adnának, de a Rákóczinak nem akarnak adhi. Csak­hogy ezzel nem sokat törődnek a zöld­fehérek. ugyanis a fúzianált csapatok já­tékosainak igazolása valószínűleg egy­szerűbb lesz, mint ahogy | azt egyesek gondolják. Igaz, egyszerű volt eddig is, mert csupán hat hónapot kellett várni, az pedig hamarosan eltelik. — Tudja maga ezt biztosan, Laci? — Persze, hogy tudom. A Rákóczinál eddig úgysem biztos, hogy tudták Két vélemény a tavaszi megyei bajnokságról Tőke János (K. Hunyadi Vasutas): - Helyesnek tartom.., — Én korábban a Somogycrszúg ha­sábjain elmondottam már a tavaszi bajnoki fordulóval kapcsolatos vélemé­nyemet. Természetes, nagyon örülök, hogy az MLSZ is magáévá tette azt az álláspontot, amelyet én annak idején kifejtettem. — Helyesnek tartom a tavaszi labda­rúgó bajnokság beindítását. Megmon­dom azt is, hogy miért. Ismeretes, hogy az 1956. évi bajnokságban részvevő csa­patok erőviszonya lényegesen megvál­tozott. Ha a tavaszi bajnokság dönt az NB III-ba való feljutás kérdéséről, ak­kor a jelenlegi erőviszonyoknak meg­felelő legjobb csapatok jutnak fel az NB III-ba Azért is jó a labdarúgás szempontjából a tavaszi bajnokság, mert a szurkolótábor bajnoki mérkőzé­seket vár, ahol nem éremért, különböző díjakért, hanem a bajnokság két pont­jáért folyik a küzdelem. Hogy bajnoki mérkőzések veszik kezdetüket március 17-én, ez külön azért is örvendetes, mert végeszakad annak a kényszerszü­netnek. melyet az októberi események jelentettek a megyei labdarúgás számá­ra. ■ A mi csapatunk, a Kaposvári Hu­nyadi Vasutas, felkészülten várj.a a ta­vaszi rajtot. Szeretnénk a tavaszi idény­ben jobban is szerepelni, mint az el­múlt év folyamán. Erre meg is van a reményünk, mert csapatunk együtt van, sőt erősödtünk is. Egyik kiváló játéko­sunk, Nagy László ugyanis időközben leszerelt és ismét elfoglalja helyét a középhátvéd poszton. Még talán csak annyit: senkit nem adunk ki más sport­körnek. Mert mindenkinek alkalma lesz nálunk, a mi snortkörünkben is kielé­­;Itenl sportigényeit. Kiss István (K. Dózsa): — Nem ér­tek egyet az MLSZ döntjésével — Amikor a megyei labdarúgó-érte­kezleten felvetődött, hogy tavasszal döntsük el, mely csapatok jutnak fel az NB III-ba, nem is hittük volna, hogy legfőbb labdarúgó sporthatósáqunk ko­molyan veszi majd az ilyen természetű javaslatokat. Véleményem szerint az igazság az lett volna, hoqy az 1956. évi bajnokság döntse el az NB III-ba jutást. Miért? Mert az elmúlt bajnoki év egyike volt a legkomolyabb és legsportszerűbb küzdelmeknek. Úgy vélem, a tavaszt bajnokság, amely kissé sebtiben lesz összekapkodva, korántsem lesz olyan színvonalas, mint a múlt évi volt. A ta­vaszi mérkőzéseknek amolyan »osztá­­lyozó-íze« lesz. Márpedig épp az MLSZ volt az, amely más vonalon, az NB ll-be Jutás esetében síkraszállt az osztályo­zok ellen. Az NB III. esetében azonban érthetetlenül más álláspontra helyezke­dett az MLSZ intézőbizottsáqa. Meg­mondom őszintén, az MLSZ-nek e dön­tésével nem értek egyet. — Igaz, hogy megváltoztak az erő­viszonyok. Az is bizonyos azonban, hogy az őszig, amikor való'ában megkezdő­dik az NB Ill-ban a küzdelem, még az olyan vérveszteségeket is ki lehetett volna heverni, mint amilyen a mi csa­patunkat. a K. Petőfit érte. — Persze az MLSZ határozatát tudo­másul kell nekünk is venni. Mi lói tud­­|uk, hogy a mi csapatunk szenvedett már vereséget a pályán, amit sportsze­rűen el is viseltünk. Hasonlóképp lesz ez most a zöldasztalnál elszenvedett ve­reséggel kapcsolatban is. Annyit el­árulhatok, hogy mi is ott leszünk a baj­noki rajtnál és ezután sem adjuk ol­csón a bajnoki pontokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents