Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-14 / 37. szám

Csütörtök. 1957. február 1 4.___________________________________________SOMOGYORSZAG _______________________________________________________________________3 ...................................................................... 111пинмг1ишт[нмнннппиг1ииншгштоипг1гнштамт1шшпишпдшппг1тшитпмипшшни яявшяяшшшяшшяшшашяак ю.жавгтятжютшижияя*юяжшяюишяинйвяттштшшаквашквамшяяаитятжяяшшиттшшшяшаяшянштягптяшашштащгяявпяш» di k±2 Szab-á Q-6-Z&Í. Nem csodagyerek, de tehetséges! Még iskolába sem járt, amikor varázslatba ejtette a zongora fehér-fekete billentyűje... Azóta folyton tanul, s ma már nemcsak a leckeanyagot tudja lejátszani, hanem könnyebb tánc­számokat, slágereket és tréfás gyermek-dalokat is. A kis Szabó Józsi hátgyermekes család legfiata­labb tagja. Apja az Iharosberényi Gépállomáson kovács, anyja pedig a falu népszerű »Lidi nénije«. A hat gyer­mek közül egyik sem mehetett felsőbb iskolába, mert... dolgozni kellett. A kis Józsiból viszont szeretnék, ha lenne valami. Még két évvel ezelőtt beíratták a Nagykanizsai Állami Zeneiskolába. A felvételi bizottság elnöke, ami­kor végighallgatta a kis zenészt, kézenfogta és bevitte a többi tanár elé: — Ezt hallgassátok meg — mondta —, igazi te­hetség A kis Józsit fel is vették, de nem ám az első osz­tályba, hanem mindjárt a másodikba, mert olyan ki­vételes tudásról tett tanúbizonyságot, amely nem min­dennap fordul elő a zeneiskola életében. A második osztályról nem kapott bizonyítványt. S vajon miért? Mert a kis kezek még nem tudnak átfogni egy oktáv távolságot. Vagyis a kis zenész »szellemileg« megelőzte testi fejlődését. A szülők szeretnék, ha gyermekük ta­nulhatna, szeretnék ha állami támogatást is kaphat­nának a kis Szabó Józsi továbbtanulásához ... Rendet kell teremteni a feloszlott somogyjádi Aranykalász Tsz portáján is A somogyjádi Aranykalász Terme­lőszövetkezet a múlt év márciusában alakúit kilencven családdal — írja Kara János levelében —, s bár bot­ladoztunk az első lépéseknél, mint a járni tanuló kisgyerek, azért nem kellett aggódnia senkinek sem a megélhetés miatt. Ezt bizonyítja, hogy munkaegységenként búzából négy kilót, burgonyából 3 kiló 60 de­kát osztottunk. Szépen jutott még egyéb terményből és készpénz is a tagságnak. Igaz, voltak köztünk ösz­­szeférhetetlenek, de ezektől igyekez­tünk különválni. Tettünk is lépése­ket ezirányban, s a nyár végén ket­téváltunk. Már-már úgy éreztük, bogy egyenesbe jövünk, amikor az ősszel szétzüllesztették a szövetkeze­tei. Én és több szegényparaszt társam szívből sajnáljuk, hogy így történt, s bízunk abban, hogy leszünk mi még szövetkezetben, ahol nekünk, s a többi parasztnak is jobb, biztosabb a sorsa. Dehát — folytatja levélírónk — addig még van itt sok elintézni való. Mi nem nyugszunk bele, hogy becsapjanak bennünket. Mert van­nak itt egyesek, akik úgy vélik, nem kell nekik elszámolni a dolgok­ról, vagyis visszatéríteni, amit jog­talanul eltulajdonítottak a közösből. Bízunk, hogy ezt mielőbb számonké­­rik, s ehhez a felsőbb szervektől ké­rünk segítséget, Levélírónkat megnyugtathatjuk, hogy a megyei szervek máris intéz­kedtek, s hamarosan orvosolják sé­relmüket. Minden feloszlott tsz-ben el kell számolni a vezetőségnek úgy, hogy senkit nem érhet károsodás. S még annyit: szívesen támogatják az illetékesek mindazokat a szövet­kezethez hű tagokat, akik ugyan a kényszerhelyzetben kénytelenek vol­tak kilépni a közösből, de ismét sze­retnének együtt dolgozni. Minden segítséget megkapnak a mezőgazdasági kutatók A mezőgazdasági kísérleti és ku­tatóintézetelmek a minap a Földmű­velésügyi Minisztériumban tartott ér­tekezletén Tamássy István főigazga­tó közölte: a minisztériumi munka egyszerűsítése során összevonták a kísérletügyi és propaganda főigazga­tóságot,^ valamint a szakoktatási fő­­igazgatóságot szakoktatási és kísér­letügyi főigazgatósággá. Ennek az volt a célja, hogy megjavítsák az ott folyó munkát, közelebb hozva egy­máshoz a két területet, egyrészt a legjobb kutatókat is bevonják az egyetemi és főiskolai oktatásba, más­részt az egyetemi és főiskolai okta­tóknak, akik között világszerte is­mert professzorok is vannak, az ed­digieknél nagyobb lehetőségeket biz­tosítsanak a kutatásokhoz. — A párt és a kormány a mezőgazdasági ku­tatóknak a jövőben is megad minden támogatást, hogy munkájukat zavar­talanul folytathassák — mondotta. A minisztérium is mindent, elkövet, hogy a kutatómunka minél nagyobb megbecsülésben részesüljön, s gon­doskodik arról, hogy egyetlep kutatót se érhessen hátrány anyagi vagy a kutatási lehetőségek terén. Az anya» gi juttatásoknál elsősorban azt fog­ják figyelembe venni, hogy a kutató­­intézet munkája mennyiben szolgálja a népgazdaság érdekeit. A továbbiakban hangsúlyozta: an­nak érdekében, hogy a kísérleti gaz­daságokban a kutatás alsóbbrendű­ségét biztosítsák, a jövőben a mi­nisztérium csak akkor járul hozzá prémium kifizetéséhez, ha a gazda­ságok az összes kísérleti feltételek­nek eleget tettek. Február 25-ig hi keli jelenteni a külföldre távosoitakat lakásukból A fegyveres erők minisztere el­rendelte valamennyi 15 éves, vagy ennél idősebb azon személyek kije­lentését lakásukból, akik 1956. évi október hó 23-a után, a) külföldre vagy ismeretlen hely­re távoztak; b) eltűntek; c) meghaltak. A lakáskijelentéshez a rendőri szervek — rendőrkapitányságok és rendőrőrsök —, illetve a községi ta­nácsok végrehajtóbizottságai által díjmentesen rendelkezésre bocsátott kijelentőlapokat kell használni. A kijeleníólapokat az állandó lak­hely szerint illetékes járási, illetve városi rendőrkapitányságon, rendőr­őrsön, ahol ilyen nincs, a községi ta­nács végrehajtóbizottságánál 1957. évi február hó 25-ig kell benyújta­ni. A lakáskijelentés teljesítéséről az illetékes szerv igazolást ad. A lakáskijelentést a külföldre, vagy ismeretlen helyre távozott, el­tűnt, illetőleg meghalt személlyel közős háztartásban élt közvetlen hozzátartozója (szülő, házastárs, 16 éven felüli gyermek) vagy törvényes képviselő (gyám, gondnok), vagy a szállásadó, illetőleg a háztulajdonos, vagy megbízottja (házfelügyelő, gondnok) köteles teljesíteni. A lakáskijelentés megtörténtét a lakónyilvántartókönyv vezető köte­les ellenőrizni.. A fent felsorolt személyek hiá­nyában a lakáskijelentést a lakó­nyilvántartókönyv vezető köteles tel­jesíteni. A kijelentkezések teljesítésekor a kijelentettek személyi igazolvá­nyát a kijelentő lappal együtt a ki­­jelentkezést elfogadó szervnél le kell adni, A rendelet megszegőivel szemben az 1/1954. évi В. M. számú rendelet alapján büntető rendelkezést kell alkalmazni. HÜSVÉTRA ISO mázsa csokoládé nyuszi, tojás, csirke, 560 mázsa marcipánból és fondantból készült figura, 200 mázsa grillázs-tojás és 40 vagon to­jáscukor, valamint jelentős mennyi­ségű zseléből és csokoládéba mártott Condantból készült édesség kerül a boltokba. Mindamellett az idén hús­­vétra 100 mázsával kevesebb édessé­get kap a lakosság, mint tavai}’'. Az ipar a nehézségek ellenére több újdonsággal kedveskedik a vásár­lóknak. A budapesti keksz- és a sze­rencsi csokoládégyár ötezer kiló gyü­­mölcskrémmel töltött csokoládétojást kószát, a győri gyár pedig tojáshab­ból sütött, díszített tojásokat gyárt. Az Édesipari Igazgatóság közlése szerint márciustól már több csoko­ládés édesség készül, mert az ipar 108 vagon kakaóbabot kap. Tab és a gimnáziuma A kis folyosó csendes. Ady End­‘ *■ re, József Attila, ha nagyon figyelnének a falonfüggő képeiken, csak zümmögést hallhatnának, vagy magyarázatot sejtekről, rit­musról és a honfoglalásról. A ta­nári szobába még ez a zümmögés se hallatszik be. Az a csend ül itt, melyet diákberkekben viharelőtti­nek bélyegzett a gyakorlat. Aztán vad durrogás: egy traktor vonul el az utcán a közeli gépállomásra. Az osztályokban ilyenkor az elő­adó tanár megáll, megvárja míg eldörög a konkurrencia. Tabon va­gyunk, az úgynevezett tájgimná­ziumban. Tájgimnáziumnak keresztelték még 1953-ban, amikor létrehozták azzal a céllal, hogy Kaposvár és Siófok között is legyen egy iskola, közvetítő szereppel az egyetem és általában a műveltség felé. Azóta teltek az évek, s érettsé­giig jutott az első negyedik osztály. Tanárok, diákok küzdelmes napjai tanúskodhatnának a négy évről, a nehézségekről, melyeket megszün­tettek és a nehézségekről, melyek ma is élnek. Ha kezdet-kezdetén teljesen készre jött volna ide tanár és diák, akkor is tapogatózni kel­lett volna a járatlan úton, mivel középiskola még ezideig egyáltalán nem volt Tabon. De mindenben a legelején kellett kezdeni. Elsősor­ban is a megfelelő épület kiválasz­tásában. *S mivel válogatni nem igen lehetett a cseppet sem váro­sias jellegű tahi házak között, egy földszintes, utcafrontos házban ál­lapodtak meg nagy sürgősséggel, mert a gimnázium megmaradása függött a hosszadalmas keresgetés­­től. Ez a sárgárafesteit épület be­lefolyik az utca unalmába, össze­nő a házsor egyhangúságával, s ha valaki be nem megy a keskeny ka­pun, egyáltalán nem is sejtheti, hogy ott több mint száz diák ta­nul. Az iskolának, mint említettük, négy osztálya van — és, összesen négy terme. Tornaterme nincs, így tehát torna sincs. Az utóbbi időben anvira hangsúlyozott politechnikai oktatás megvalósítója, a fizikai és kémiai előadóterem lenne — mely szintén nincs. S ha hozzávesszük ehhez, hogy milyen környezetből kapja a gimnázium a növendéke­ket, még kiáltóbbnak látszik min­den hiány. Számtalan diák tanul a tahi gimnáziumban, aki egytanerős általános iskolából jött, ahol amúgyis gyenge volt a reáljellegű oktatás, s most is csak a provin­­pializmus kötözze meg az anyag komolyább előadását? Az alapos elméleti felkészítés a tanár felada­ta és kötelessége, a gyakorlati jel­legű tanítás pedig országos tenden­cia. S ezt a két fontos dolgot ösz­­szehangolni nagyon nehéz a tahi gimnáziumban. Különösen, ha hoz­zátesszük ehhez még azt a felelős­séget is, melyet az egyetemre való felkészítés jelent. Nyilván, amikor a Tabon végzett diák felvételi bi­zottság előtt áll, nem azt nézik, hogy hol végzett, hanem, hogy mit tud. Bárhogyan is vizsgáljuk, a gim­­náziumkérdés nem egyszerű ügy. Nem lehet közömbös a tabiak előtt már csak a presztízs-kérdés miatt sem, hiszen egy érdemeket szerzett iskola nemcsak a hely je­lentőségét emeli, hanem — mint ez évszázadok alatt számtalan iskolá­nál bebizonyosodott — igen nagy mértékben kultúrgócot is képez a vidékiesség egysíkúságában. Mit kellene hát tenni? Vagy in­kább így: mit lehetne tenni? Az iskolának másik épület kellene — s lehetne is. Újról nem lehet egye­lőre szó, hiszen minden új beruhá­zást sokszoros gonddal vizsgálunk felül. Másik épületejt kellene ke­resni, és nem is kellene sokáig fá­radozni a keresgélésben, hiszen van Tabon egy kastély, melyet pilla­natnyilag szociális otthonnak hasz­nálnak, s amely valószínű alkal­mas lenne egy nagyobb igényű kö­zépiskola számára. TTgy hallottuk, erről már a já­­rási tanácsnál is beszélget­tek. Ha a szociális otthon lakóit Nágocsra áttelepítenék és a kas­télyt iskola részére adnák át, nem­csak az elsőrendűen fontos, iskolai színvonalemelés lehetőségét terem­tenék meg, hanem méltányosabb helyre, szebb környezetbe helyez­nék az összezsúfolt iskolaudvar ta­nárait és diákjait is egyaránt. Olyan környezetbe, ahol egy elro­bogó autó, vagy traktor nem ráz­za meg sem az ablakokat és nem rázza le a vakolatot sem — mint most — a mindig nedves falról. KIRÁLY ERNŐ Méhészeti továbbképző tanfolyam indul Március 10-én a lengyeli mezőgaz­dasági szakiskolában méhészeti to­vábbképző tanfolyam indul. A tan­folyam öt hónapig tart. A hallgatók a szakiskolán díjmentesen teljes el­látást és szállást kapnak.. Jelentkezni 17 évtől 45 éves korig lphet. Az is­kola címe: Mezőgazdasági Szakisko­la, Lengyel, Tolna megye. Vásütálle­­más: Kurd-Csibrák. A fii l d m ű vessző vetkezetek teremtsenek eleven szövetkezeti életet a falun A földművesszövetkezetek vezetői­nek és igazgatósági elnökeinek me­gyei értekezletén zsúfolásig megtelt a szakszervezeti kultúrotthon. Meg­jelent Szirmai Jenő elvtárs, az MSZMP megyei intéző bizottságá­nak elnöke, Lesték elvtárs, a SZŐ VOSZ küldötte, valamint több vállalat képviselője. Brachna János, a MÉSZÖV elnöke beszámolójában értékelte a -szövetkezeteknél októ­berben lezajlott eseményeket. Rá­mutatott az ellenforradalom igazi arcára, amely a földművesszövetke­zeti rendszerben is károsan éreztet­te hatását. A SZÖVOSZ-ban például már odáig fajult a dolog, hogy fel­függesztették az országos földműves­szövetkezeti tanács működését is, — különböző pártokat alakítottak és eltávolították a kommunista vezető­ket. Emlékezetes még azaSZÖVOSZ dekrétum, amely szerint Magyar­­országon párttól és állami beavatko­zástól mentes szövetkezeti rendszert kell kialakítani, hogy milyen társa­dalmi rendszerben, arról még nem beszéltek... A zavarosban persze jelentkeztek a szövetkezeti rendszert megkárosító, sikkasztó elemek, aki­ket korábban távolítottak el a szö­vetkezettől. Különböző követelések­kel léptek fel: Göllében pl. a volt kocsma kezelője el akarta vinni azt a mintegy háromezer forintot érő mérleget, amelyet korábban hatezer forintos hiányának törlesztésére adott át a szövetkezetnek. Különö­sen a törvénytelenül működő ún. »forradalmi bizottságok« tettek szá­mos igazságtalan és jogtalan intéz­kedést. Ennek ellenére meg kell azonban állapítani, hogy megyénk szövetkezeti dolgozói, különös tekin­tettel a kereskedelem kiváló munká­saira, a legnehezebb napokban is be­csülettel megállták helyüket. Hiszen a bolti forgalom ebben az időben a korábbiak többszörösére emelkedett. Л földművesszövetkezeti rend­szer októberben megzavart mű­ködését a janicár 30-i országos földművesszövetkezeti tanács ülése ismét a rendes mederbe terelte. Magáévá tette a párt és a kormány politikáját, és semmisnek mondotta ki a korábbi Mészáros-féle SZÖVOSZ dekrétumot. Utalt az elnök a So­mogy - megyei MESZÖV-ben végre­hajtott szervezési változásokra is. A harminc fővel, csökkent irányító­szerv ütőképesebb lett, mint a túl­zottcin felduzzasztott előző volt. — A legfontosabb számunkra — han­goztatta —, hogy most már induljon meg a szövetkezeti alkotó munka. Zárjuk le az októberszűlte zür-za­­varos időszakot, van mit tenni, az élet követeli tőlünk a munkát! A mi 84 ezer főnyi szövetkezeti tagságunk támogatja az új kor­mány politikáját, amely kiutat mutatott a nehéz helyezethet. Tudjunk szakítani a bürokratikus módszerekkel, hogy élvezhessük a falu teljes bizalmát, hogy még job­ban megszeressék a szövetkezeteket. A jövő feladatainak körvonalazá­sával ért véget a beszámoló. Ezután felszólalások következtek. Ezek azt bizonyították, hogy a föld­művesszövetkezetek vezetői és tag­jai hű ragaszkodással igyekeznek megtalálni a leghelvesebb iránvt. Szirmai Jenő, az MSZMP meevei intéző bizottság elnöke elmor-u-ttc,; a »forradalomban« nem a dolgozó nép akarta a fegvverropogást. Osunán annyiban nyilvánult meg t­lenségük, hogy több bért, magasabb keresetet szerettek volna. Kétségte­len, hogy a túlzott iparosítás a dol­gozók életszínvonalának emelkedé­sét akadályozta. Ez hiba volt. Majd bebizonyította, hogy a szovjet csa­patok behíváséra feltétlenül szük­ség volt. Ha ezt elmulasztja a kor­mány —• hangoztatta Szirmai elvtárs —, lehet, hogy hazánkban újra ádáz háború dúlna. Megemlítette, hogy a kormány intézkedéseket ho­zott a béremeléssel, a begyűjtés el­törlésével stb., kapcsolatosan. 'Per­sze a kormánynak továbbra is az a törekvése, hogy hazánkban nagy­üzemi gazdálkodás legyen. Itt kü­lönös hangsúllyal mutatott rá a földművesszövetkezetek segítő sze­repére. T ac;tpír «lutárs, a «vttVOSZ kül­dötte elítélte a SZÖVOSZ korábbi magatartását, elsősorban a káros következményekkel járó Mészáros­féle dekrétumot. Ebben a dekré­tumban — mondotta — olyan kitétel is van, amely kétségbevonja a föld­művesszövetkezetek tíz év alatti működését. Ez a dekrétum a szövet­kezetek rendszerének széjjelszórásá­­ra irányult. A SZÖVOSZ jelenlegi működés-' helyes irányban folyik, s a szövetkezetek érdekében történik. Különösen a szövetkezetek önállósá­gának kérdésével foglalkoznak mély­rehatóan. Kustra Mihály, bábony­­megyeri nehézségekről beszélt. És arról, hogy milyen küzdelembe ke­rült megvédeni a szövetkezetét. Ge­lencsér János, a szentgáloskéri tej­szövetkezet problémáiról szólt, azt szeretné, ha a szövetkezet a tejter­mékek feldolgozásával is foglalkoz­hatna. Érvek, ellenérvek hangzottak cl, a legfontosabb kérdésben azon­ban ’valamennyien egyetértet­tek: a földművesszövetkezeti mozgalomnak a nagyüzemi gaz­dálkodás elöiskolajának kell lennie. Éppen ezért fokozottabban kell er­kölcsi, politikai és anyagi segítséget nyújtani a termelőszövetkezeteknek. A.z egyik legfontosabb feladat: a ter­melői társulások fejlesztése. Hogy az eddigi munka sem veszett kárba, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy az októberi vihart is majdnem valamennyien kiállták. Egy-két he­lyen ingott meg csupán a szakcso­port tagsága, de ezek helyébe is ma már számos alakult. Csökölyben pél­dául már decemberben összeült, a 220 főnyi szakcsoport tagsága és ki­mondták: a szakcsoport nem oszlik fel! — Csak az a szövetkezeti vezető áll hivatása magaslatán, aki nem tartja »népszerűtlen feladatnak« a szakcsoportok támogatását. Sokan a szövetkezet önállóságát; kérték. Ezen a téren sajnos, különösen a múltban, túlságos merevség harapódzott el. A nagyarányú körzetesítés nem tette lehetővé a nagyobb ön;állóságot. Egy előnye azonban volt: segítette a szö­vetkezetek gazdasági megszilárdulá­sát. — A mozgalmi munka mellett nem szabad megfeledkezni a keres­kedelmi teendőkről sem, sőt fej­leszteni kell annak színvonalát. A gyűlés több órán át tartott. Egyetlen szó sem hangzott el fe­leslegesen mert mindegyik egy-egy épületköve volt az új, demokratikus szövetkezeti rendszer kialakításá­nak. A szövetkezetek rendezzenek máskor is hasonló eszmecserét. Úgy vélíük. csak hasznos lehet. Alakul­jon ki az új szövetkezeti rendszer a bírálatok fűzében és használja fel 47 életrevaló javaslatoVpt. Hiszen a kormány és a párt útmutatásának szellemében igen széleskörű kezde­ményezésre nyílik lehetőség — Ki kell használni!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents