Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-12 / 35. szám

Kedd. 195'Г. íebT'iiár 12. _________________________________SQMOGYOR&ZAG___________________________________________________________________ ___ 3 тид,ми,д,дими1идмииишимминиииииминямнияиииииии»яминининини1 вяе—а—дв—ниш-иг япи 11ИИ»ид11Ж1МИ*—ш———n—и—ям—■—ним—■—■—■—■■■■ii ■■■■■■■■III пшишттяятштшшшштшпттаттшшаяштштяяштшт Kár volt a gondért Biztosan lehiggadt már őzv. Do­bos Endréné kaposvári knlákasz­­szony túlbuzgósága, mégis meg­említjük példáját. Hiszen a tanul­ság levonására is áll az a közmon­dás, hogy »jobb későn, mint soha«. A Füredi utca 77. szám alatti házhoz és a hozzátartozó gazdasági épületekhez, no meg a 45 hold íöídhöz sok szegényembernek ke­serves tapasztalatai fűződnek. Mert tán fölösleges is mondanunk, hogy a kulákportáí és a nem megveten­dő birtokot a nép igazságának győzelméig cselédemberek gondoz­ták. Minden évben mások és má­sok. Am ne vádoljuk méltatlanul Dobosnét, nem ő küldte el szol­gáit. Elmentek ők maguktól, hisz emberszámba sem vette őket gaz­dájuk. Nem volt elég neki a lá­tás tól-vakulásig tartó, soványbérű robot — állandóan lopóknak, tol­vajoknak titulálta cselédeit. Hol a tojást kevesellte, hol a tej meg­­dézsmálását fogta rájuk. Szóval mindig kitalált valamit, hogy elvi­selhetetlenné tegye életüket. Szá­mára az élet, a könnyelmű, léha kizsákmányolósors viszont nagyon is elviselhető volt. Hiszen pl. ha koesikázhafnékja támadt, pa­rancsszavára pillanatok alatt elő­állott a hintó a futólovakkal. Visz­­sza is sírta megannyiszor ezt az elveszett paradicsomot az elmúlt években ... Hogy milyen egykori javai után sírdogált? Azt is elárul­juk. Sehogysem tetszett neki, hogy házában három család lelt meleg otthont, ahol akkoriban 6 másod­magával — bizonyára kényelmesen elfért. Ее is járta majdnem térdig a lábát, mire elintézte, hogy a má­sik házban lévő egyik lakásba, az egyik elköltözött család helyére te­lepedhessen. Amikor ez az óhaja valósággá vált, újabb kívánsággal rukkolt elő: édesanyja kedvéért is szabadítsanak fel egy lakrészt a regi házában. Am ez az óhaj mind­máig megmaradt óhajnak. Aztán jöttek az októberi események, amelyek újabb gondokat hoztak magukkal Dobosné részére is. Azon főtt a feje, hogy a Kaposvári Ál­lami Gazdaságtól visszaszármazan­dó 45 holdját hogyan hasznosítja? Éjszakákon át nem tudott aludni ágyában, hisz agyában megvilágo­sodott a helyzet könyörtelensége: mindhárom lányát olyan emberek­hez adta feleségül, akiknek sohsem volt kenyerük a kapálás-kaszálás. Maradt hát a régi módszer: ara­tókat keres a 20 hold gabonához, s a földet ismét cselédverejtékkel öntözteti... És ez is csak ábránd maradt, sőt azóta ködként szerte is foszlott. Mert úgyebár, a kormány azóta már neki is értésére adta: jó ke­zekben van, s ott is marad az egy­kori kulákgazdaság. Mi ebből a tanulság? Dobosné részére az, hogy nem volt érdemes a nagy fejtörés. Számunkra pedig, hogy egyszer­­smindenkorra »kíméljük meg« ki­sajátított osztályellenségeinket minden hasonló föld visszaigénylé­si és hasznosítási gondtól. És, hogy olyan légkört teremtsünk, amely eleve megfagyasztja a múlt kizsák­­mányolói talpraállási reményei­nek akárcsak rügyező vadhajtásait is. Új típusbútorok gyártását kezdték meg A bútoripar a tavaszra új gyárt­mánnyal lepi meg a vásárlókat. Megjelennek az üzletekben azok a típusbútorok, amelyek az őszi lak­­berendezési kiállításon megnyerték a közönség tetszését. Tizennégy faj­ta egyedi bútor készül, különböző rendeltetésű szobák berendezésére. A bútorok vásárlásával ízléses lakó-, dolgozó- és hálószoba-garnitúrákat lehet összeállítani. Találhatnak majd a vásárlók két- vagy háromajtós szekrényt, edényszekrényt, rekamié­kat, ágyakat új, tetszetősebb formá­ban, mint eddig és jobb minőségben. HÍREK — Kaposvár anyakönyvi hírei. Születések: Vajger József leánya Ju­dit, Nagy Ferenc leánya Mária. Je­­zeri Zoltán fia Zoltán, Szűcs Lajos fia Lajos, Krecsman János fia Já­nos, Borsos György fia Géza és György. Varga József fia Attila. Ha­lálozás: Vizi György 79 éves, Sánta Györgyné 73 éves. ‘ Házasságkötés: Ipsics György—Balatoni Katalin, Guzmics Gyula—Keiszt Emma. Jf[ űvelődés,___ szórakozás Csiky Gergely Színház: A szent láng. Este fél 7-kor. Városi Mozi: Halló, itt Gabriella. 5, 7 és 9 órakor. Szabad Ifjúság: Berlini románc. 5, 7 és 9 órakor. Megyei Könyvtár: Könyvkölcsön­zés 9—11 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyvkölcsön­zés 9—11 óráig. Széchenyi Könyvtár: Könyvköl­csönzés 14—18 óráig. Hippi-Rónai Múzeum: Régi nagy­mesterek kiállítása. Nyitva 10—14 óráig. — A Megyei Könyvtár olvasóter­me 13-ától, szerdától kezdve ismét az olvasók rendelkezésére áll. Az olvasóterem nyitvatartása azonos a könyvtár nyitvatartási idejével, te­hát kedd kivételével minden nap 13-tól 19 óráig, kedden délelőtt 9-től 11 óráig látogathatják az olvasók az olvasótermet. — A kaposvári kórházban meg­üresedett több segédápolónői állás. Akik szeretnének ezekre az állások­ra elhelyezkedni, jelentikezzeneik ok­mányaikkal a kórházi vezető ápoló­nőnél. — Színházi közvetítés Kaposvár­ról. Ma és holnap veszik fel a Ma­gyar Rádió munkatársai magneto­fonszalagra Maugham: A szent láng­ját színházunk művészeinek előadá­sában, melyet hamarosan közvetít is a rádió. — Állat- és kirakodóvásár lesz február 16-án Büssüben. Öiömjészés ttÍQi és щ köníjmdi közeit A könyvek szerelmeseit rend­szerint mámoros érzés fogja el, mi­kor sok könyvet látnak maguk előtt. A polcokon szép rendben sorakoznak a kötetek, száz színben és száz arc­cal kínálják magukat. Az emberek keze félúton megáll a levegőben, mert nem tudja hamarjában, hogy melyikhez is nyúljon. S aztán, úgy találomra, leemel egyet, felüti fede­lét, olvas. Ismerős, vagy ismeretlen, új vagy régen megjelent könyv ke­rül eléje — mindegy. Megbaboná­­zottnak érzi magát. Ezt a szokást, ezt a módszert, ezt a babonázottságot illetik a böngészés szóval. Valami bölcs az ókorban, de az is lehet, hogy az újban — mon_ dotta: Könyvéket lehetne teleírni azzal, amit tudok, de nincs a világ­nak annyi könyve, melybe beleférne tudatlanságom. S a böngészés annak az élvezete, hogyan jut el az ember lépésről lépésre a soha el nem ér­hető: a teljes tudás felé. Ezért olyán izgalmas, érdekfeszítő a könyveik — tudásunk forrásai — között turkálni, böngészni. Kikívánkozott belőlem ez a beve­zetés, pedig tuljadonképpen másról akarok beszélni. Mégpedig arról, hogy elém került Jaroslav Hasek: Svejk — Egy derék katona kaland­jai a világháborúban. Valamikor sokan olvastuk és sokan nevettünk rajta. Aztán valahogyan elfelejtettük. Be amint az már a gyorsan klaszi­­kussá érő művekkel lenni szokott, hol itt, hol ott ütötte fel fejét infan­­terist Svejk, a császár legjobb kato­nája. Mostanában pedig újra talál­koztunk vele, moziban, hírlapok ha­sábjain. Végre ráhelyezték öreg ko­bakjára a koronát: megjelent a két­kötetes könyv. Csak az a kár, hogy az érdeklődés után cammogón: késve és kevés példányszámban. Boldogok az új tulajdonosok, mert övék a ne­vetés országa. A VÖrÖS isten című gyönyör rű és bátor vers költőjeként ismerte meg ifjúságunk Tóth Árpádot. Pe­dig korántsem olyan harcos ember, ahogy e költeményében bemutatko­zik. Sőt, a Tanácsköztársaság utáni Tóth Árpád a szelídség, a halk sza­vak költője. Az annyira jellegzete­sen gördülő verssorokban mégsem csalatkozik az olvasó. Egy mélyen, nagyon mélyen érző magányos, be­teg embert ismer és szeret meg, aki az élet után vágyik, de nincs ereje utána nyúlni, birtokába venni azt. Magam vagyok nagyon, Kicsordul a könnyem, hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Farícskálok lomhán egy dalon. Vézna, szánalmas figura, én. én, Én, S magam vagyok a föld kerekén. Tudja, érzi, a hajnal eljövését, de csak a körútit veszi igazán észre. És megénekli, hogy miként dob csókot a Nap egy munkáslány kezére. Ady Endre nem a csendes beszéd embere volt. Versei korbácsként zu­hogtak az avult társadalomra. A költőt ismerjük jól és szeretjük na­gyon. Bölöni György: Ady, az új­ságíró című kis könyvében most új oldaláról mutatja be a költő-zsenit. Először néhány szót Bölöni György­ről, aki szemtanúja Ady életének. Kortársak voltak, jóbarátok. Együtt jöttek az, Értől, együtt barangolták Párizst, s együtt harcoltak Ady be­tegsége ellen éppúgy, mint az úri Magyarország roppant felhorkanása ellen. Ez az ember az egyetlen ava­tott, aki bevezethet bennünket nagy kortársa életének kulisszái mögé. Aki a feltett miértekre választ is adhat, aki megmutathatja nekünk az igazi Adyt. S Bölöni György, miután megérte azt a győzelmet, amiért ba­rátja küzdött, s a forradalom hűsé­ges harcosa maradt mindvégig. Ady, az ember és Ady, a költő után, most az újságíró Ady Endrét vetíti elénk. A költő ezen új arculata a forradal­már arcképének kiegészítője, kitel­jesítője. Cikkei gigantikus ereje — amikor a nagyváradi évek alatt be­lülről, vagy amikor Párizsból az ösz­­szehasonlítás döbbenetével — csat­tog a rothadó magyar társadalmon: egyet akar. Újat, haladót, a minden avultat rombadöntő, megváltó forra­dalmat, Nem egekre kiálltvn, csak a klasszikus versmérték tompaságá­val szól Keresztúry Dezső: Dunántú­li hexaméterek című kötete. De ős­erő ütközik ki ezekből a versekből, melyeknek szinte mindegyike vallo­más a haza mellett. A táj s e tájban élő emberek: maga a haza. Szép ez a verseskönyv, s jó költő Keresztúry Dezső. Vallomásszerű a magyar kabaré veteránjának, Salamon Bélának könyve is, a Hej, színművész... Aki szereti a könnyű műfajt (mely csak nevében könnyű!), örömmel fogja lapozgatni Sáli bácsi újból meg­jelent művét. A fiatalabb korosztályt bizony egy kicsit elrontottuk. Közülük nem so­kan másznak fel létrán a könyves­polcok tetejére, hogy hátha ott van az a könyv, mely néhány kellemes órát szerez? Nem mintha a lábuk nem bírná a létrafokot, csak hát — jobb a mozi, meg a foci. Ha tán na­gyobb is a fáradság, de nagyobb az izgalom is. Persze, azért van olyan ifjú leány, vagy fiú, aki könyvek­ben is megleli örömét. A bakfislá­­nydk előtt sajnos nem nagy válasz­ték áll. A Kurz-Mahler-okról sike­resen leszoktattuk őket. Kosáriné Réz Lola szentimentális fércművein már csak bosszankodni tudnak. De mit adunk elébük ezek helyett? Szin­te semmit. Pedig az iskolai kötelező olvasmányok nem töltik meg a le­­ánylélek világát egészséges romanti­kával, élményekkel, ábrándokkal. Ideje volna a könyvkiadásnak ís^jz­­revenni ezt, és alábbhagyni a strucc­politikával, mely kényelmes ugyan, de nem éppen célravezető. A fiúk már valamivel jobban jár­tak. Hozzájuk nem volt ennyire mos­toha a könyv. Oda-odakerült kezük­be a jó ifjúsági regény, mely úgy szórakoztat, hogy észrevétlen nevel is. A kisfiúk és kamaszok mérhetet­len megismerésvágyát már csillapít­ja ismét Verne Gyula, a mi gyer­mekkorunk izgalmas olvasmánya. S visszaemlékezve, hiába csúfoljuk könyveit saját modorában. így: az ördögbe is kapitány, alkalmasint süllyedünk — szívesen segítünk a polcokról leemelni egymásután köny­veit: A Nemo kapitányt, A 15 éves kapitányt, s most, legutoljára a Sán­dor Mátyást is. A felnőtt már előre örvend, mert érzi, hogy innen csak egy lépés a Jókai-könyvekig, aztán Mikszáth, Móricz jön, külföldiek kö­zül is csatlakozik az olvasmányok­hoz Dickens, Balzac, Tolsztoj és So­­lohov, s mire ifjú barátaink elérik a férfikort, kiművelt főkkel erősödik társadalmi rendünk. Az ötvenes évek elején riad­tan mondtuk: baj van! Nem szere­tik a verseket, nem olvasnak re­gényeket Magyarországon. Ej volt a krízis. Az utóbbi években azután bebizonyosodott, hogy vannak — és szép számmal vannak — versrajon­gók, szenvedélyes újságfalók és csak a rossz regényeket dobják a sutba az olvasóik. A böngészőnek is újra megjött a kedve. Még néha szívja a fogát, ha — úgy találomra — vala­mi hasznavehetetlen kerül a kezébe. S mivel egyre ritkábban fordul elő vele ilyesmi, ez jelzi, hogy újjászü­letett könyvkiadásunk nem rossz úton indult el a böngészők és olva­sók szívének meghódítására. FEHÉR KÄLMÄN Ne emeljen senki gátat a parasztok szövetkezés! akarata elé! Miért alakulnak lassan a tej szövetkezetek Somogybán ? Д MESZÖV-höz nap mint nap érkeznek levelek a falu pa­­parasztjainak aláírásával, vagy megbízásukból paraszti küldöttsé­gek tárják a kérést a megyei szö­vetkezeti szervek elé: engedélyez­zék, illetve járjanak közbe, hogy minél előbb visszaszerezzék a tej­szövetkezethez formált jogaikat. Jo­got formálhatnak-e ehhez? Itt van egy levél — mutatja Kovács Já­nos — a zimányi parasztok küld­ték be. — Idézzünk belőle: »1948- ban mi, zimányi földművesszövet­kezeti tagok saját pénzünkből fel­építettünk egy tejcsarnokot. Saj­nos, később a mi szövetkezetünket beolvasztották á toponáriba, majd a tej csarnokot az állam elvette tőlünk, egyetlen fillért sem kap­tunk érte. Nekünk nem is ez fáj, hanem követeljük, hogy a tejcsar­nokot adják vissza, mert azt mi építettük, s úgy érezzük, jogunk van hozzá. Községünkben Önálló f öldművesszöve tkezetet akarunk. Parasztságunk többsége törzsköny­vezett állattenyésztéssel foglalko­zik, mintegy 200 törzskönyvezett tehenünk van, ezenkívül nagy szá­mú törzskönyves anyakocát is tar­tanak a gazdák. Ezért kérjük, en­gedélyezzék a tejgyűjtést és fö­­lözést, hogy a soványtejet gazda­ságosan felhasználhassuk az állat­­tenyésztésben. A tejszínt termé­szetesen szállítani kívánjuk. A tej­­fölözés ügyében már jártunk a Szekszárdi Tejipari Egyesülésnél, de meg sem. hallgattak bennünket. Azt sem tudjuk megérteni, miért csatoltak bennünket Tolnához, hi­szen itt vagyunk közvetlen Kapos­vár mejlett. A tejet a hozzánk kö­zel eső, kövesút mentén fekvő Rácegresről könnyen beszállíthat­nánk Kaposvárra. Kérjük az ille­tékeseket, segítsenek rajtunk, ez községünk lakóinak egységes és jogos kérése.« Hogyan is állunk a tejszövetke­zetekkel? Kovács János így adja meg a választ: Negyvenöt előtt minden faluban önálló tejszövet­kezetek működtek. Ezt a parasztok szerették, mert az övók volt. Ké­sőbb egyesítették a tejszövetkeze­teket a földművesszövetkezetek­­kel. A gazdák még ezt is megér­tették, hiszen akkor még szerző­dést kötöttek az iparral teljes tej, vagy tejszín szállítására. 1948-ban azonban akaratuk ellenére, meg­kérdezésük nélkül államosították mindenütt a tejszövetkezetek be­rendezését, épületeit. Ettől kezdve a parasztoknak a Tejipari Válla­lat dirigált, a tejfölözést megtil­tották, az állattenyésztés számára különösen a Kaposvölgyében, Koppányvölgyében, a Csurgó kör­­п. véki főállattenyésztési gócokon oly fontos fehérjedűs mellékter­méktől elütötték a parasztokat. A tejkezelő a vállalattól függ, ki­nevezéséhez meg sem kérdik a pa­rasztokat. Ez igen sok visszaélés­re adott okot a mérésnél, a tej­­zsírfok megállapításánál. Társa­dalmi ellenőrzésről szó sem lehe­tett, a tejszállító gazdáknak nem volt érdekvédelmi szervük. Régen például minden tej szövetkezeten belül választottak »tejszakbizott­ságot«, amely őrködött a parasztok érdekei felett. Gazdasági, anyagi érdek fűzte a parasztokat a tejszövetkezethez. Pl. társultak hizlalásra, s a hízó­kat a belső értékesítő szervek, ki­kapcsolásával exportálták külföld­re. A göllei teiszövetkezet például a saját maga termelte sajtot köz­vetlenül Angliába szállította. Érthető, hogy a parasztokat a termelési szabadság láttán saját érdekük ösztönszerűleg készteti az összefogásra, mert látják, hogy kéz a kézben, szövetkezéssel több­re mennek. Ezért lénett döntő té­nyezőként előtérbe a nagy hagyo­­mányokkal rendelkező állatte­nyésztő vidéken a tej szövetkezetek megalakítása. íme, az érdektudat, az előnyök biztosítása vezetheti csak a szövetkezés szükségszerű­ségének felismerésére a paraszto­kat. Minden szónál ékesebb, hogy lássa a paraszt: érdemes szövet­kezni. A kormány is egyetért ez­zel. Előbb már említettük, milyen érdekek fűzik, hajtják a paraszto­kat a tej szövetkezetek létrehozásá­hoz. Nemcsak egyéni érdeküket képviselik ezzel, ^z országét is. Jó volna, ha a paraszti érdekek találkoznának a felsőbb szervek — minisztériumiak — egyetértésé­vel. Ám ez csak qzóban van meg, a gyakorlatban j hiányzik. A SZÖVOSZ készteti, bíztatja a MESZÖV-öt, hogy szorgalmazza a tejszövetkezetek létrehozását, ka­rolja fel a parasztok társulási akaratát. Ezt a földművesszövetke­zetek szívesen teszik, egyöntetűen támogatják ezt mindenütt a taná­csok is. »Fent« azonban két vonal érvényesül. Az Élelmiszeripari Minisztérium Tejipari Főigazgatósága ugyanis, hallani sem akar az időközben a. parasztoktól kisajátított tejcsarno­kok, felszerelések, berendezések visszaadásáról, de még bérbeadá­sáról sem! Nem engedélyezi a tejfölözést sem, a^az bocsánat, a megye egyetlen községében, Szent-’ gáloskéren hozzájárult ehhez, de' csak kivételesen. Jöjjenek litre a tej szövetkezetek — mondják a Tejipari Főigazgatóságon, — de a parasztoknak azt kell tenni, amit a tejipari vállalatok parancsolnak. Alakítsatok hát tej szövetkezetét, parasztok, nem az á lényeg, milyen lesz, szeretitek-e, olyan lesz-e, amilyent akartok, j az a fontos, hogy legyen. Csáki azofk mondhat­ják ezt, akik még | most is a régi formátumokban gondolkodnak, s még nem értik a (szövetkezés lé­nyegét, jelentőségét. Ezért van csali öt tejszövetkjezet a megyé­ben. S ha érdeküket, kívánságu­kat ezután sem hallgatják meg, könnyen elveszthetik türelmüket. A parasztok máris akként gondol­kodnak, ha a Tejipari Igazgatóság továbbra is mereven elzárkózik s csak önös érdekeit védi, megpró­bálnak saját lábukon járni. Sokhelyütt máris azt mondják a gazdák: beadás nincs, a tejjel szabadon rendelkezünk, megala­kítjuk a tejszövetkezetet. közösen beszerezzük a fölözőgépet, mit csinál akkor a berendezéssel a Tejipari Vállalat. Somogyegresen is, Toponáron is Vannak gazdák, akik saját maguk vásároltak fölö­zőgépet, a soványtpjet feletetik, a vajat értékesítik. Ráksiban, Mar­caliban olyan elhatározásra4jutot­tak, ha a Tejipari Vállalattal nem bírnak zöldágra vergődni, akkor Marcaliban, Igáiban, vagy Göllé­­ben saját körzeti feldolgozó üze­meket létesítenek, s ide szállítják a tejet a tejszövetlj:ezetek. Ez a parasztság feléké, de nem veszélyeztetné-e ez az ország tej­ellátását? A parasztemberek is, s a MÉSZÖV vezetői) is azt válaszol­ják erre: nem, s ennek bizonyítá­sára érveket soroltnak: 1. Nem minden községben J akarnak fölöz­ni, előreláthatólag ; mintegy 40—50 azoknak a falvaknak a száma,; ahol nagyobb mértékben igénylik a soványtejet a gazdák. 2. Ez egy­úttal előrelendíti az állattenyész­tést, mert pl. Szántó János göllei volt tej szövetkezeti elnök elmond­ta. hogy régebben, amikor fölöz­tek is, 1600 liter teljes tejet szállí­tottak el naponta a faluból, most pedig, noha fölözés nincs, feleannyi tej sem jut a városnak. 3. Az ön­álló tejszövetkezet, mint jogi sze­mély és a tejipari vállalat szerző­dést köthetnek egymással, mert a parasztok is megértik: az ország­nak szüksége van tejre, s örülné­nek, ha szerződnének velük. 4. A gazdák tejzsírra kötnek szerző­dést. s így előnyösebben vissza­kapják a soványtejet szövetkeze­tüktől. ТУТ em kell félteni hát az or­­szag érdekéj;, de az Íróasz­talokat sem, — amint ezt Zsobrák bácsi, egy csökölvi parasztember megjegyezte. De tanulság: ne emel­jen senki gátat a parasztok szö­­vetkezési akarata élé, .hagyják vi­rágozni a virágokat. Varga József. __ Embercsempészt tartóztattak le Csurgón. Vörös János csurgói la­kos három pestkörnyéki személyt fejenként 200 forintért akart átsegí­teni Jugoszláviába a gyékényesi ha­tárövezetnél. Az embercsempészt és a személyeket őrizetbe vették, az ügyben eljárást indítottak. — Párizsban hirtelen tavasziasra fordult az idő. Plusz 22 fokot mér­tek a napokban. — Páger Antal Molnár Ferenc Hattyújában lép először színpadra a Magyar Néphadsereg Színházában. Utána pedig Kodolányi János darab­jában a Földindulásban játszik, melyben már annakidején igen nagy sikere volt. — Agyonnyomta a szalmakazal Gombos Márta három éves lábodi kislányt. A nyomozás során megál­lapították, hogy bűncselekmény nem áll fenn. A kislány halálát szeren­csétlenség okozta.

Next

/
Thumbnails
Contents