Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-10 / 34. szám

ISMÉT A FÖLDNEK ÉL ENYHE DÉLI SZÉL koptatja az egyre ritkuló hófoltokat a mezőn. A domboldalakon már itt-ott pirkad a föld. Tavasz készülődik... S ez arra serkenti a földműves embert, hogy résen álljon, mire egészen felébred a föld téli álmából. Erről beszélgetett a Kétnyári-család, amint a múlt es­te benyitottunk hozzájuk a faluszíéli kis házba. — Most már nyugodtabban várjuk a kikeletet... itthon van az uram is, könnyebben megbirkózunk a mun­kával — mondta Kétnyáriné. — Hát eddig hol volt a gazda? — Kaposvárott, a Tatarozó Válla­latnál dolgozott... Muszáj volt, de most már könnyebb a teher ... S megeredt a hangja az egész csa­ládnak, s szavaikban benne van né­hány évbeli örömük, bújuk egyaránt. Boldogan dicsekszenek, hogy Jan­csi fiuk szorgalmasan és eredménye­sen tanul a Pécsi Építőipari Techni­kumban. Szakember lesz belőle. Ap­ja vére ... csak hogy az apja annak idején nem tanulhatott. De hogy a fiuk tovább tanulhasson, azért min­denre képesek ezek a jó szülők. Hát' ez is oka volt egyrészt, hogy Két­nyári János, 10 hold föld gazdája, építőipari munkára ment. Másrészt pedig: egy világért sem akartak adó­sai maradni az államnak... És bi­zony az évi 14,76 búza-mázsa be­adást nem volt könnyű kinyögni. S hogy havonta egy kis pénz is jöjjön a házhoz, Kétnyári építőmunkás is, meg földműves is volt. Márpedig ez egy rókáról két bőr ... Ha sürgős volt a mezei munka, a kaszálás, ka­­páíás, akkor mielőtt a reggeli vonat indult volna Kaposmérőből Kapos­vár felé, Kétnyári már a mezőről jött haza. Természetesen fáradtan ... Az­tán ment az építkezéshez. Itt egész nap betonozott, s amikor a délutáni vonattal hazatért, már a kislánya az állomáson várta biciklivel és üze­nettel, hogy merre menjen, melyik dűlőben kapál a család ... Csak késő este tértek haza. De még otthon a ház körül is akadt tennivaló... Gyakran még akkorra sem kerülhet­tek ágyba, amikor a rádióban fel­csendült a műsorzárást jelző Him­nusz. Persze a földjükhöz megfelelő ál­latállományt nem tudtak tartani. Azért sem, mert nem volt, aki gon­dozza, meg takarmány is szűkösen volt. De hogy trágyázni tudják a földet, a szalmájukat a szomszédok­kal elalmoltatták. A múlt nyáron Keresztes Györgyné szérűjén csépel­ték el gabonájukat. S a szalmát ott is hagyták, amiből Keresztesnél álla­tai már jó trágyát csináltak. Éppen azt tervezgetik Kétnyáriék, hogy mi­helyt megszikkadnak a dűlőutak, vontatóval kihordat.iák a trágyát a mezőre. Elsőben is a cukorrépa alá. Mert a cukorrépának is jó talaj kell. Most szerződtek 400 négyszögölre. Mindig termeltek cukorrépát, mert az jól kifizetődik... Szinte minden évben kaptak termelési prémiumot is. Most meg már, hogy a gazda is itthon van mind a két kezével, még jobban meg tudják adni a szükséges munkát a földnek. Mert, hogy a be­szolgáltatás már nem terheli őket, másként tudnak gazdálkodni, több terményt vihetnek szabadpiacba, több pénzük lesz. Nem kényszerül arra, hogy kétlaki munkás legyen ... SZERETI 6 a földet, a mezei mun­kát ... A Jancsi-gyerek meg hadd tanuljon nyugodtan, s ő meg legyen izig-vérig iparos Szfics Ferenc Új mezőgazdasági kisgépeket, egytengelyes traktort, kombájnt tervez a mezőgépipar Most, hogy majd erőteljesebben indul meg a mezőgazdaság fejleszté­se és sokhelyütt térnek át a belter­jes gazdálkodásra, a mezőgépipar lényegesen több kisgépet akar jut­tatni a vásárlóknak. Nem elégszik meg azonban csak azzal, hogy a ré­gi konstrukciókból többet készít, vagy újból megkezdi azok gyártá­sát, hanem új gépeket is tervez. Többek között egy újfajta szecska­­vágót, amely könnyebb és nagyobb teljesítőképességű lesz, mint a régi, s ami ugyancsak nagyon fontos szempont, olcsóbb is. A gépet most tervezik és majd a Szombathelyi Me­zőgazdasági Gépgyár gyártja. Igen nagy érdeklődésre tarthat majd számot az egytengelyes traktor és a hozzávaló tizenhat munkagép, közöttük eke, vetőgép, kultivátor, pótkocsi, műtrágyaszóró, permetező, fűkaszáló, Ezt az egytengelyes trak­tort a mezőgazdaság minden terüle­tén igen nagy haszonnal alkalmaz­hatják. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium mezőgépfejlesztő intézete már dolgozik is tervezésén és előre­láthatólag az év végén megindul a gyártása. A magyar gabonakombájnt szíve­sen fogadták eddig is külföldön. Szükséges azonban, hogy lépést tart­va más országok hasonló gyártmá­nyaival, továbbfejlesszék. Az új kombájn modernebb, üzembiztosabb lesz. Ugyancsak nagy érdeklődés vár­ható a magán járó alváz iránt. Az az elgondolás, hogy a motor jó kihasz­nálása érdekében olyan alvázat konstruálnak, amelyre minden kü­lönösebb szakképzettség nélkül kü­lönféle munkagépeket lehet felsze­relni. AZ OjSÁQÍRÓ JEQYZETÉBŐL Egy asszony tragédiája rajzolódik ki előttem, amint Sz. J.-né eddigi életútját gondolatban végigkísérem. Alig több harminc évesnél és meny­nyi gond szakadt már vállaira. Ami­kor férjhez ment, azt gondolta, hű­séges élettársat kapott, ám a gon­dok, bajok továbbra is az ő vállaira zúdultak. Öt gyönyörű gyerek szü­letett, de mily nehéz a nevelésük. A havi 800-ból jó, ha kosztra jut, de honnan, miből ruházza őket? Férje nem törődik a gyerekekkel. Asztalos a szakmája, de volt már villamoskalauz, továbbszolgáló tiszt­­helyettes a hadseregben, ám pénzt szépkeveset látott a család. Fizeté­sét italra, nőkre költötte. Sz. J.-né így is ragaszkodott hozzá, feláldoz­za életét egy rossz házasság miatt, csakhogy a gyerekek ne félárván, apa nélkül nevelődjenek fel. £3z. J.. a férj másfél éve karambolozott gépkocsival, ezért börtönbe került. Az asszonyi szeretet, a házastársi hűség ide is elkísérte. De mit törő­dött 6 ezzel, nincs benne makulá­­nyi felelősségérzet sem a családért. Nemrégiben levelet írt a feleségé­nek: elvál tőle. nem bír vele élniC?) Ezt írta. Mily felháborító viselkedés ez? Hát szabad így gondolkodni egy embernek? Csak a sajtó segíthet már raj­tunk — ezekkel a szavakkal in­vitáltak be a közelmúlt napok­ban a csurgói FJK irodájába. Kücher elvtárs, az FJK elnöke így adja elő a sérelmüket. »Ahol most van az irodánk, ez vala­mikor szálloda volt. Ma is nagy ínség van szállodai szobákban. De van a szövetkezet birtokában egy épület, a volt Hangya, amely a parasztság pénzéből készült, ahol viszont a Nemzeti Bank fiókja székel. A szövetkezeti tag­ság régi óhaja, hogy a szövetke­zeti épület valóban legyen a szőr vetkezető. Ide szeretnénk most költöztetni az FJK irodáit, és, lenne ezenkívül egy családnak lakás is — annál is inkább, mert a Nemzeti Bank beköltözik a já­rási tanács épületébe. így a JÄ­­SZÖV beköltözhetne saját házá­ba. Ezt azonban ellenzi a járási tanács, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy itt lesz két szép lakás, s nem más tart igényt rá, mint maga a járási tanács el­nöke és egyik elnökhelyettese. Pedig nekik van lakásuk. Mit szól ehhez a csurgói lakosság, különösen a lakásnélküliek. Hát lehet ilyet csinálni?-« V. J. az Állami védönöképzö ISKOLÁBAN (Epést., Szentkirályi utca 7.) új év­folyam kezdődik március második felében. Felvételre 18—30 éves korú, érettségizett nők jelentkezhetnek. A kérvényeket március 1-ig kell bead­ni, s azokhoz önéletrajzot, születési anyakönyvi kivonatot, érettségi és orvosi bizonyítványt kell csatolni. MA MÉQ NEM. Szentesi Margit 17 éves katymári kislány a jugoszláviai kotori­­bai határállomásig el­jött a hazatérőkkel, ott úgy döntött, mégsem tér haza... Látni az arcán, hogy nehéz szívvel jutott erre az elhatározásra. Ismerő­seitől, barátaitól, sírva búcsúzott... Ma még nem tért haza, de holnap haza­várjuk őt is és azokat a fiatalokat, akik en­gedve mások csábítá­sainak, kalandvágyaik­nak, elhagytak hazán­kat. (Kovács Sándor felvétele) Több munkaalkalom nyílik a kisiparosoknak Sokszor megtörténik, hogy a vá­sárló bosszankodva hagyja el az üz­letet, mert valamilyen cikket nem tud megkapni. A gyárak sok esetben nem teljesítik időben a megrende­lést, mert valamilyen alkatrész gyár­tására nincs alvállalkozójuk. Ilyen és ehhez hasonló kérdések megoldá­sával foglalkozik a KIOSZ-ban most alakult munkaszervezési és terme­lési osztály, amely az állami vállala­tok számára olyan kisiparosokról gondoskodik, akik a szükséges cik­keket gyártják, s ezzel a kisiparo­sok munkalehetőségeit is növelik. Az új osztály most kezdte meg mű­ködését és első teendőjeként ajtók, ablakok, rajztáblák és még sok más apró közhasználati cikk megrendelé­sét közvetítette a kisiparosokhoz. 238 millió forinttal lesz gazdagabb az idén a megye parasztsága azáltal, hogy a munkás­paraszt kormány eltörölte a beszolgáltatást. Aki nem hiszi, fogjon ceru­zát s számoljon velünk együtt. Kitűnik, hogy azért a gabonáért, tejért, húsért, tojásért, borért, amit a megye parasztsága az 1956-os évben beadott, »B«-áron számolva, kereken 102 millió forintot kapott. Ugyanezekért a cikkekért a kialakulóban levő átlagos szabadpiaci árat véve alapul, 340 milliót vennének kézhez a parasztok, ha valamennyi cikket most értékesíteni akarnák. A különbözet, ami a parasztok zse­bébe kerül, nem kevesebbre, mint 238 millió forintra rúg. Ennyi pénzt kapott erre az esztendőre úgyszólván ingyen a parasztság. Mi min­dent lehet vásárolni ennyi temérdek pénzből? Nem is lehet egykönnyen számvetést tenni. Lehetne például ebből az összegből négyezer kétszoba-konyhás falusi családiházat építeni. Futná 160 ezer öltöny jóminőségű ruhára. Vehetnének a somogyi pa­rasztok ebből az összegből 238 ezer tonna pétisót — ha az ipar ki tud­na elégíteni ekkora szükségletet. Ebből a mennyiségből minden holdra két mázsa pétisó jutna Somogybán. Ugye, nagy számok ezek. Ezt kap­ta a megye parasztsága közvetlenül a kormánytól. Érdemes elgondol­kodni rajta. Vontatók és lovasfogatok dagaszt­ják a sarat a Marcali Gépállomás udvarán. A gépek utánfutóin sala­kot hordanak. De hogyan kerültek ilyen testközelségbe, s mit keres­nek a traktorok birodalmában a lovak? Csak a vidékről idecsöppent látogató lepődik meg ezen a furcsa együttélésen. A marcali gazdák meg a gépállomásiak megszokták már ezt. Már amennyire egy hónap alatt meg lehet szokni a változást. Január óta ugyanis egyéni gazdák­nak is dolgozik a gépállomás ko­­vácsmúhélye. Mi szülte ezt az el­határozást — erről faggatom Bedő István mérnököt. — Az önállóság híre elgondolkod­tatott bennünket — kezdi a fiatal műszaki ember. — Láttuk, jól meg kell fontolni, mire adunk pénzt. Munkabért sem fizethetünk kö­szönöm szépenért, csak teljesít­ményért. Közelgett a létszámcsök­kentés. Azt mondtuk, a rossz trak­torosoktól könnyű szívvel megvá­lunk. El is küldtünk tizenegyet. De a jó szakemberekhez a végsőkig ragaszkodtunk. Kincs van azok fe­jében, karjuk izmaiban. — Hogyan foglalkoztassuk őket, hiszen a gép­javítás a téllel együtt elbúcsúzik, s azután csak ekevasélesítés akad a 'kovácsműhelyben. Ezen töprengtek mindannyian, összedugta fejét a ve­zetőség s a munkástanács és meg­született az életrevaló javaslat. Egyéni gazdáknak is dolgoznak ez­után a gépállomási kovácsok, így lesz munkájuk éven át. Január ele­je óta gazdagodott a gépállomás tevékenysége: lópatkolást, kocsiva­salást, eke, borona és egyéb felsze­relés javítását is vállalják, egyéni­ek részére. Hajdinák István, Nagy Péter és a többi paraszt szívesen élt ezzel az új lehetőséggel. És mit Jöhet a kikelet és as önállóság Látogatás a Marcali Gépállomáson hoz ez a, gépállomás konyhájára? 6200 forint a januári tiszta haszon. Kezdetnek nem rossz. A folytatás még többet ígér. A vasárubolt veze­tője nagyon várja már a könnyű fogasokat, amelyeket sorozatban gyárt a kovács-részleg. Más melléküzemág létesítése i.s több már, mint elgondolás. Készí­tik a felszerelést a gumivulkani­­záláshoz. Erre is a szükség, meg a gazdaságosság sarkallja őket. Van­nak gépkocsik és tizenöt szállító traktoruk pótkocsival. Évi 50—60 ezer forint marad a saját zsebük­ben, ha ők javítják a gumikat. Há­rom szakemberüknek ad ez a mun­ka biztos kenyeret — nem kellett őket munkanélküliségre kárhoztat­ni. Másnak is vulkanizálnak majd. Biztosan szívesebben javíttatja helyben a gumikat az állami gaz­daság, s az AKÖV-kirendeltség is, mint Keszthelyen vagy Kaposvá­rott. Jó és hasznos dolog a sokféle melléküzemág, kész örömest foglal­kozik kovács-, bognár-, asztalos-, lakatosmunkával, darálással és gu­mijavítással a gépállomás. Mindez nem tereli el figyelmünket a főfel­adatukról, a gépi talajmunkáról? Vá­laszt keresve nézzünk körül a mű­helyekben. Tamasíán János főgépész első mondata eloszlatja kételyeinket. — Negyvenegy szántótraktorunk készen áll. Ötöt kell még karban­tartani és kettőt javítani — mond­ja. Tehát, mire a tavasz előmerész­kedik a kertek alól, minden eke­­vonó gép befordulhat a barázdába. Pedig az alkatrész dolgában nem éppen jól álltak. Hozzáfogtak ma­guk a hiányzó ekeperselyek és len­gő csapszegek elkészítéséhez. Az esztergapadnak nem kell munka után sóvárogni: Lukács László és Kiss Varga Sándor két műszakban dolgoznak rajta. Elgyengültek, új dugattyút kívántak a Z-torok. De ilyen alkatrészt nem lehet kapni. Bedő István mérnök és Vörös Fe­renc szerelő segítettek magukon, s a gépállomáson. Csepel-Diesel teher­gépkocsi-hüvelyt és dugattyút ala­kítottak. át s ezt tették rá a Zeto­rokra. A tizenhat fogatos vetőgép­nek fele még beteg. Fogaskerék kellene rájuk, de г.ещ kapnak. Esztergavadon tudnának csinálni, de az drága. Hiszen közvonti terv évenként csak 50 munkaórát enged egy-egy vetőgév javítására ráfordí­tani. Ebből a fogaskerélcesztergálás 16 órát felemészt. Még nem döntöt­ték el, hogy mitévők legyenek. A parasztok pedig nemsokára jönnek majd kölcsönkérni a vetőaépeket. Nem állhatnak eléjük sajnálkozóan, széttárt karokkal, hogy nem küldött a gyár fogaskerekeket. Kit szidná­nak akkor a gazdák? Biztos, hogy nem a gyárat. Az igaz, hogy sokba kerül a fogaskerekek esztergálása. Úgy véljük azonban, hogy nagyobb lenne a gépállomás kára — anyagi és erkölcsi egyaránt —, ha egész évben hasznavehetetlenül állna, a parasztok szemeláttára, a hat foga­tos gép. A zökkenők, kisebb-nagyobb aka­dályok ellenére is teljes fegyverzet­ben néz szembe a kikelettel a ta­vaszi munkák nehéztüzérsége. Lesz-e munkájuk? Lőrincz István megbízott főmezőgazdász remény­kedik. Elmondja, hogy a gumike­rekű gépeknek nagy a népszerű­ségük. A hat vontató és a kilenc gumistraktor egész télen fuvaro­zott terményt és építőanyanot. A napokban pedig egy küldöttség kopogtatott be hozzájuk Csömend­­ről. Kérték, adjanak nekik egy Ze­­tort két hétre, trágyát hordani. Je­ges Lajos és Csillag György trak­torosok menten útnak is indultak. A somogyszentpáliak meg a siló­záshoz kaptak kedvet: Bognár .Ist­ván 260 köbméter kukoricaszárat tévetett össze, gépével januárban náluk. És szffntanivaló? Az is akad. Balatonberényben 160, Újlakon 50, az erdészetnél 60, Pusztakovácsi­ban a két tsz-nél pedig 400 hold. A. szövetkezetek többsége ugyan szétment, a földet azonban szánta­ni kell .táblában és parcellában egyaránt. A kilépett tagok legna­gyobb részének ugyanis traktor lesz az igavonója. Géppel műveltetik a tanácsok is a tartalékföldeket. A munkalehetőség tehát nem csap­pant. csak a szerződtetés cammog ólomlábakon. Ebben segíthetnének a községi tanácsok is. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a brigádvezetők, aqronómusok agi­tálták. a szövetkezeteket, egyénie­ket a szerződéskötésre. Most nem ezt teszik. Legjobb rábeszélő mód­szer a szép traktormunka — vall­ják. Ezért talpig traktoros embe­reket ültetnek a gépre, mindegyik­re egyet. Csak azokat a traktorve­zetőket tartották meg, akik értik a gép szavát, akik a gyanús zörejek­ből meghallják, mi a baj. Nem vá­lik becsületére ugyanis sem a veze­tőnek, sem a gépnek, sem a gép­állomásnak. ha a traktoros üzem­anyag-duguláskor tehetetlenül áll a barázdában, s várja, hogy a szere­lők megjavítsák a »hibát«. Az ilyen látvány bizony nem valami jó rek­lám. A gépre termett emberek vi­szont munkájukkal megnyerték a varasztok bizalmát. Szabó János, Szloboda Gyula, Szántó József traktorosoknak bizony nem kell kilincselniük szerződésért. Nekik nines szükségük külön agitátor­­gárdára! Most abban bíznak a gé állomáson, hogy kikeletkor mind falu határában megindulnák a ti torok, s ha egy-egy holdat jól r j forgat az eke. lesz utána jelenti Többfelől hallatszanak hang hogy géphasználati társulást szén nének összehozni a gazdák. Erre felkészültek a gévállomásiak. K, dolgozták tervüket — újságolja i főagronómus és Németh elvtárs, i munkástanács elnöke —, amely szerint 18 000 forintért adnának bérbe egy-egy G-35-öst egész évre. A traktoros munkadíja és az üzem­anyag költsége is a bérlőkre há­rulna. Ez természetesen csak javas­lat. ötletben, elgondolásban és tettek­ben nincs hiány a gépállomáson. Megvannak a jó szakemberek: traktorosok, szerelők, műhelymun­kások és vezetők is, akik hozzáér­tően, felelősen néznek a kitawi­­szodás és az önállóság elé. KUTAS JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents