Somogyország, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-10 / 34. szám
Vasárnap, 1957. február 10. SOMOGYORSZÁG » A Somogyország szerkesztősége az elmúlt napokban baráti megbeszélésre hívta meg egyes vállalatok munkástanács elnökeit, valamint az MSZMP alapszervezetek vezetőit. A megbeszélés során a jelenlévők a legőszintébb hangon tárták fel a hibákat, mondták el azokat az akadályokat, melyek közös munkájukat nehezítik. Az ankéton résztvett Márton elvtárs, a városi MSZMP ideiglenes intézőbizottságának elnöke is. A szerkesztőséget — amikor az érdekelt elvtársaknak a meghívókat szétküldte —, az a cél vezérelte, hogy a kölcsönös közvetlen érintkezés ilyen formája elősegíti a pártszervezetek és a munkástanácsok jobb megértését, segíti szétbogozni azokat a csomókat, melyek még eléggé összekuszáltak a munkástanácsok és a pártalapszervezetek viszonyában. Ugyanakkor a jelenlévők véleményét is kikérték, hogyan, miképp segítse a sajtó munkájukat, mondják el, mit várnak az újságtól a dolgozók. A beszélgetés során közös vélemény alakult ki a munkástanácsok megalakításának szükségességéről. Hangoztatták a jelenlévők, hogy a gazdasági vezetés megjavítása, a túlzott centralizáció megszüntetése, a bürokrácia elleni harc, az egyszemélyi vezetés hibáinak kikorrigálása — a »több szem többet lát« alapon történő vezetés, a munkások fokozottabb bevonása a gazdasági élet irányításába — csak a munkástanácsok létrehozásával vált lehetségessé. Ám — ahogy az Építőipari Vállalattól jelenlévő Fock Jenő elvtárs, a pár talapszervezet elnöke megjegyezte — a munkástanácsok megalakításának volt egy szépséghibája is. Mégpedig az, hogy október végén, november elején jöttek létre, s emiatt sok demagóg, felelőtlen uszító, sőt ellenforradalmi elem is befurakodott soraik közé. És ez a jó kapcsolat hiányának oka az üzemekben megalakult MSZMP alapszervezetek és a munkástanácsok között. Azok az elvtársak, akik látíaK, hogy a munkástanácsok némelyikében helyet foglalt a volt földbirtokos, nagykereskedő, horthysta tiszt, stb. — érthető bizalmatlansággal néztek a munkástanácsokra. Sok becsületes kommunista gondolatában felmerült annak a lehetősége is, hogy a munkástanácsokat fel kéne, oszlatni. Nemcsak a nagybudapesti ( és területi munkástanácsokat, me-1 lyek tényleg csak politikával, rossz, politikával, ellenforradalmi követe- j lesekkel, s nem a termelési kérdé- ( sekkel foglalkoztak — hanem az | üzemek munkástanácsait is. Jogos-e, az ilyen gondolkodás? , Nem, semmi esetre sem jogos —l állították a kis értekezlet részvevői. I Miért? < A munkástanácsok tagjai többségükben nagyon becsületes, néphez hű, a párthoz hű, a szocializmusért küzdő munkásemberek. Hogy voltak, vannak közöttük nem j odavaló elemek is? Vannak. Ezt! mondja a Tejipari Vállalat mun- jj káStanácsának jelenlévő tagja is" és] a saját munkástanácsukra gondol, i De ezért, amiatt feloszlatni, meg-F szüntetni a munkástanácsokat tel- j jesen helytelen lenne. Fucrsa do- J log, ha egy testrész megbetegedései miatt mindjárt megsemmisítenék azF egész embert. A munkástanácsok* tehát megszülettek, tevékenykednek. Puzsár József, a Faipari Vállalat munkástanácsának elnöke októberig nyúl vissza, amikor a problémákról szól. Igen — mondja — most már A tavasz hírnökei írcítss 14-én bocsátják a vásárlókört? rendelkezésére azt a mintegy er darab naposcsibét, amelyeknek tálán éleírekeltetéséért a Baromfiínéi most folynak a gondos, lelkietes előkészületek. Mint egyik fontos szempontot tartják szem a sárga, magyar, fajtiszta és várta baromfitípus kitenyésztését. Mit sor kerülhetett volna' a nagyará- i tojásfelvásárlásra, aiapos, tudomáos vérszűrővizsgálatnak vetették alá falvak baromfiállományát. Keltetés íjára történő tojásfelvásárlásra csak c kerülhetett sor, ahol bebizonyoso-, ott, hogy nincs . tífusz, vagy más besgségre utaló tünet. Az akció folyamán* lemcsak az ingyenes vizsgálattal, de a tojásfel vásár lássa! is jól jártak a falu, dolgozói. Ugyanis a Baromfikeltető Állomás 40 százalékkal fizetett többet a tojás darabjáért a szabadpiaci árnál. 1 A több éve folytatott állategészségügyi, intézkedések folytán a megyében Osztopán, Maayaratád, Büssü, Fonó és So-1 nogysárd községekben sikerült 100 százalékosan kitenyészteni a tiszta magyar,, ígészsóces tyúkfajtát. E fajta ;ót\a Újdonságai között emlegethetjük ízletes1 húsát, aprócsontúságát és magas tojasbozamát. Március 14-én az első 25 ezer A naposcsibe után a keltetőállomás heten-\ ként ismétli meg ezt a keltetési szá-* snot és minden valószínűség szerint az^ idei szezonban is sikerül majd elérni al tavalyi 380 ezer darabot. A keltetőgépek még állnak. A tél fo-f Tyamán megeltették rajtuk a szükségest javításokat. Egy-kát hát múlva aztán i bekapcsolják az áramot és a rideg gé^\ «зек alatt megdobban az élet. € KÖZÖS ERŐVEL A KÖZÖS CÉLÉRT Munkástanács elnökök és üxemi MSZMP alapsservesetek elnökeinek ankétja mennek a dolgok, jobban, mint régen, de a munkástanács-tagok többsége munkásember lévén, sok mindenhez nem ért. Jó lenne valami szakmai előadássorozatot rendezni, melyen a rendeletekkel, a pénz- és anyaggazdálkodással és sok más egyébbel is megismerkedhetnénk. Mi most a többtermelés fokozásáért harcolunk. Megrendelésünk volna, anyagunk is, de sok huzavona van a »hovatartozás« ügyében. Minisztériumi vagy tanácsi vállalatok leszünk-e? A termelés jól megin'lult, de a munkafegyelem körül még van javítanivaló. Kidolgozzuk a vállalati munkarendet, mely javít a helyzeten. A béreket a vállaiat novemberben állapította meg. A termelés érdekében szükséges, hogy ezeket a béreket revizió alá vegyük. л. munkástanács a vállalati érdekeken keresztül képviseli a dolgozók érdekeit. Több termelés, nagyobb haszon, jobb bér. Bár vannak a Faipari Vállalatnál a munkástanácsban olyan emberek is, un. »örök ellenzékiek«, akiknek semmi se jó. Nálunk is vannak nem odavaló emberek — vág közbe Gál János, a Vaskombinát munkástanácsának elnöke. Igen. Sokhelyütt vannak még, csak nem is »örök ellenzékiek«, hanem ellenforradalmi elemek is. Kik folytatnák ezek ellen a harcot, ha nem a kommunisták? Az MSZMP alapszervezetek nagy nehézségek közepette alakultak meg — mondják a jelenlévő pártalapszervezeti emberek. A munkástanács részéről bizony nem sok támogatásban volt részük. A munkástanács tagjai — a becsületes tagok is — éppen a soraikba befurakodott karrieristák elleni harc miatt valamiféle ellenséget láttak a pártalapszervezetekben. Sokan kijelentették: ... feleslegesek a pártszervezetek az üzemekben, semmi szükség nincs rájuk. Azok, akik így vélekedtek, abból indultak ki, hogy a régi pártalapszervezeteknek komoly hibáik voltak. Dolgos elvtárs, a Faipari Vállalat pártalapszervezetének vezetője elmondja — bizony a múltban sokáig nem vettünk fel egy nagyon becsületes embert a pártba, csak azért, mert Horvátországban született a felesége. Pedig proli ember volt, szegény ember. Eltúloztuk a dolgokat. Nem félni kell a pártalapszervezettől, hanem arra kell törekedni, hogy a dolgozók tiszteljék és becsüljék. Ha azért reálisan szemléli valaki a régi pártalapszervezetek tevékenységét, el kell mondani, hogy a hibákon kívül nagyon sok jót csináltak. Harcoltak a munkások érdekeiért, a túlzott bürokrácia ellen, sokszor a gazdasági vezetéssel szembekerülve is. Következetesen kiálltak a dolgozók jogaiért, iránytűi voltak a szocializmusért folyó harc vonalának, megmutatták a munkások előtt a jövő távlatait. Megiehet-e lenni tehát üzemi pártszervezet nélkül? Ki lehet-e tépni a munkások szívéből a párthoz való hűséget, szeretetet, a szocializmus iránt érzett rajongást?' Nem! Szükség van tehát, mint egy falat kenyérre a pártalapszervezetekre, szükség van a gazdasági vezetés megjavítása miatt a munkástanácsokra. Van-e közös cél, amiért harcoljanak? A jelenlévők beszélgetéséből kitűnik, hogy nagyon sok van, sőt minden! Hazánk súlyos anyagi helyzetben van. Takarékoskodnunk kell a nyersanyaggal, a tüzelővel, az árammal, az iparcikkekkel, pénzzel és idővel egyaránt. Mi vezetheti ki országunkat ezekből a gazdasági bajokból? . A jó gazdasági vezetés, a termelés fellendülése, a termelékenység növekedése. Hazánkban az ellenforradalom el akarta ütni a munkásokat a hatalomtól, vissza akarta állítani a kapitalizmust. Az ellenforradalmi eyők elleni harcban kovácsolódott és kovácsolódik új pártunk, az MSZMP. Az MSZMP a munkások érdekeiért harcol. A munkástanács? Az is a munkások érdekeiért! De lehet-e eredményesen harcolni akkor, ha az alapszervezetben lévő egyes kommunisták rossz szemmel néznek a munkástanácsra? Lehet-e győzni ebben a nagy harcban akkor, ha a munkástanácsok egyes tagjai kicsinyes dolgokon civódnak az alapszervezet tagjaival? Nem! Mi fáj nekik, mit helytelenít Zelenka Béla elvtárs, a Vaskombinát pártalapszervezetének vezetője? Azt, hogy a munkástanács kicsit lenézi a pártot, nem hívja meg rendszeresen a pártalapszervezet vezetőjét a munkástanács ülésére. Pedig közösen kell a hibákat kijavítani. A Vaskombinát volt igazgatója, Csáki elvtárs elhanyagolta a vállalatot. A munkások neveléséért is sokat kell tenni. Ebbe a munkába a munkástanácsnak nagy szerepe lenne. Erről beszél Gál János is, a munkástanács elnöke. Elmondja, hogy vannak már eredmények. Januárban az öntöde 118 százalékra teljesítette tervét. Az anyagprobléma súlyos. Nagy hiány van szürkeöntvényben. A munkástanács célja: nyereségessé tenni a vállalatot. A dolgozók érdekvédelmi szerve: a szakszervezet elaludt kissé, nem tevékenykedik. így a munkástanácsnak kell olyan dolgokat is elvégezni, ami a szakszervezetre tartozik. Vas elvtárs, a Tejüzemtől jelenlévő munkástanács-tag, a gazdaságosság kérdéseit vizsgálta. Szerinte is javítani kellene a pártszervezet és a munkástanács viszonyán. Fock elvtárs arról a szép feladatról beszél, mely összeköti a két szervet a nagy tervek megoldásában. Nálunk erős pártszervezet van, s még erősebbé akarjuk tenni — mindja csillogó szemmel. A munkástanácsban lévő nem odavaló emberek ellen folytatni fogjuk a harcot. De kétségtelen, nekünk is lépnünk kell a munkástanácsok felé és fel kell számolni az eddigi bizalmatlanságot. MUNKÁBAN A 1 Zúgva szalad a szalagfűrész. Pillainatok müve csupán, hogy a deszka t annyi darabban hulljon szét, mint i ahogyan azt Kovács József П. akartja. A gép régi, a munka éppen ezért \ sokkal veszélyesebb. Fokozottabban \kell vigyázni. Egy óvodlan pillanat [és komoly baleset származhat. Ko- 4 vács II. arcán azonban nem ül féla- P lem. Keze biztos, a szíve a helyén tvan. Ki tudja, 1949-től hányszor \ szaladt le és fel a síró gépszalag. »Volt ideje hát begyakorolni. Ember f és gép egyet akar: kellemes, ízléses, [jó bútorokat. A cél szép, a fáradság, í kockázat eltörpül mellette. Bármeny- i nyíre is összeszoktak ők, Kovács II. Fazonban néha hűtlenné válik. Azt takarja, hogy szakképzettsége sokt oldalú legyen. Éppen ezért a követl kező napokban máris a festett üzem? ben ragad majd asztaloskalapácsot, [mert azt akarja, hogy ne essen ki a b gyakorlatból. így szép, így változatos Fa munka és így okoz igazi gyönyörűséget. Szili Ferencné, a fényezők csoportjának egyik tagja a Békés-háló darabjain széttörli a habport. Ettől, no és az ügyes fényező munkától lesz olyan pazarfényű a drága bútor. ötven szakmunkás, ódon épület, régi, korszerűtlen gépek, de nagyszerű igyekezet, szívós, kitartó munka — ezt mondhatjuk el a Kaposvári Faipari Vállalatról. Most, a nehéz áruellátással küzdő időszakban többször hallottunk róluk. Csendben, névtelenül dolgoznak a faiparosok, sokszor bizony alig-alig vergődve túl azokon a napi problémákon, melyek megoldása csak nehezen, vagy egyáltalán nem sikerül, azokkal a problémákkal, amelyekkel a mostohán kezelt helyiiparnak mégis mindennap meg kell küzdenie. Munkájuk kettős irányú: gyártani a központi árualo,pra előirányzott mennyiségű bútort, és kielégíteni a lakosság soraiból kikerülő rendelők sokaságát. Hiszen mindez könnyű lenne akkor, ha nem igyekeznének ismét felülről korlátok közé szorítani a vállalat önállóságát és több szimpátiát, anyagi támogatást kapnának. Céljuk az — és helyesen —, hogy elsősorban Somogy megye igényeit elégítsék ki. Nem tehetik azonban, mert ha a központi árualap részére nem gyártanak, beszüntetik részükre az anyagkiutalást. Gépek kellenének, a meglévők elavultak. Nem tudnak versenyezni a korszerű faipari üzemekkel, ennek ellenére feladataikat mégis velük egyenrangúan szabják meg. Íme egykét felszínen mozgó, fontos probléma. Megoldást persze lehetne találni. Elsősorban úgy, hogy nagyobb önállóságot biztosítanának a Faipari Vállalatnak, helyes javaslataikat a bérezésről és az üzem gazdasági működéséről döntő többségben elfogadnák. A három hónapban mintegy 325 festett hálót és 30 magasfényű hálót adtak át a kereskedelemnek. Most az első negyedévben 10 kombinált szekrény, 50 konyhabútor, 10 háromajtós, 35 kétajtós szekrényt biztosítanak közvetlenül a megrendelőknek. Igen, a pedagógia! Nem utolsó dolog az még az asztalosműhelyben sem, főként nem ott, ahol tizenhat kamaszkorú fiatal igyekszik elsajátítani a szakma minden csínjátbínját. Na, de Cselik Feri bácsi képességeihez nem férhet kétség. Nemcsak kitűnő szakember, hanem jó pedagógus is, szinte jószívű oktató apa. Mert vannak ám itt hamar könnyező árvák, huncut kamaszok és őket nemcsak tanítani, hanem szeretni is kell. És Cselik bácsi mindent meg tud csinálni. Nevel, szeret, tanít. De nem is panaszkodik: olyan ez a gárda, amelyre még az ipari iskolában sincs panasz. Gyorsan sajátítják el a tudnivalókat, hamar érik el a célt. Egyesek közülük még csak egyszerű rajzok után dolgoznak, amelyek itt függnek a falon, de a nagyobbja már belekapcsolódik a komoly munkába is. Éjjeliszekrények és súlyosabb hálószobadarabok is elhagyják már időnként a fiatalok tanulótermét. — Igen, enyr.yi politúrt kell egy fényezölabdára önteni — mutatja Cselik bácsi' Varga Istvánnak, a Faipari Vállalat egyik fiatal reménységének. Többé, nem lehet másként csinálni, mint1 olyan jól, ahogy azt Cselik bácsi mutatta. Ugyanezt tegyék a munkástanácsok is. Hívják meg a pártszervezetek elnökeit a munkástanács üléseire. A pártszervezet nagy segítséget tud adni a még kevés gyakorlattal rendelkező munkástanácsoknak egyes kérdések eldöntésében. A sajtónak is többet kell foglalkoznia a munkástanácsok működésével — mondja Zelenfea Béla elvtárs, a Vaskombinát pártszervezetéből. Csak így tudják gyorsan kicserélni tapasztalataikat és javítani, tökéletesíteni munkájukat. A sajtó írjon meg mindent igazságosan — a jót és rosszat is egyaránt. Az újságírók ne csak egy-két vezetőtől nyert értesüléseket közöljenek, hanem sok emberrel, a munkásokkal is beszélgessenek, s utána fóglaljanak állást az ügyben. A túlzott dicséret sem válik javára senkinek — szól közbe Gál János munkástanács-elnök — és különösen nem akkor, ha az nem is fedi a valóságot. Például a Vaskombinát szakszervezetével kapcsolatban írt cikket idézhetem. Az emberek elolvassák az újságot, szinte minden betűjét átnézik — veszi vissza a szót Zelenka elvtárs. A Somogyország érdekesebben ír, mint a volt Somogyi Néplap. Jobban is szeretik az emberek. De mi még többet várunk a sajtótól. Ne merüljön ki egy újságcikk abban, hogy feltárja a hibákat, észreveszi a hibákat, hanem mutassa azt is meg, mi az ami jó, mi az, amit helyre kell hozni. És hogyan kell azt helyrehozni. De az igazságot, mindig csak az igazságot írják. Végezetül Kisdeák elvtárs, a Somogyország felelős szerkesztője foglalta össze a beszélgetés tanulságait. A jelenlevő munkástanács-elnökök, pártalapszervezetek vezetői együttesen hitet tettek amellett, hogy a pártszervezeteknek és a munkástanácsoknak együtt kell működniök. Kölcsönösen jó viszonynak kell kialakulnia, mert a nehéz, soks:or bonyolult feladatokat csak így tudják megáldani. Csak így lehet emelni a termelést, íjievelni az embereket, új módon vezetni és jobbá tenni a gazdasági vezetést. A nártszervezetek jobban bízzanak a munkástanácsokban. A munkástanács-tagok viszont lássák be, hogy a munkások érdekeiért harcolni, hangoztatni a munkások érdekeit, de közben a párt ellen tenni, nem lehet, nem összeegyeztethető dolog. 1 Aki a munkásokért harcol, az a pár- 1 tért is harcol és fordítva. 1 Mi azon leszünk, hqgy jól írjunk, 'érdekesen írjunk és az igazságot ír- 1 juk. Jobban akarjuk segíteni a munkástanácsokat, a pártalapszervezete- 1 két nehéz, felelősségteljes munkájukban. Sokat tanultunk a megbeszélésből és úgy hisszük, az elvtársak is sokat tanultak belőle. A kölcsönös véleménykicserélés meghozza a maga hasznát, mindannyian javítani tudunk munkánkon. A Somogyország postájából J Nagy öröm érte a marcali kórház i orvosait és egészségügyi dolgozóit. »A Nemzetközi Vöröskereszt 100 daf rab pokrócot, textiliát ; és egy vagon «szenet juttatott a kórház részére. P Rövid időn belül valószínűleg újabb t adomány érkezik (gyógyszer, mű- Pszer). ÍEzt az örömteljes segítséget a kórház kiérdemelte azzal, hogy az októberi és novemberi nehéz napokban valamennyien helytálltak, annak ellenére, hogy voltak olyan felszólítások, hogy a munkát abba kell 4 hagyni. A marcali kórház és a jáirás orvosai, egészségügyi dolgozói, J vöröskeresztes aktívái hivatásukat í teljesítették. Hazáját egy sem hagyta 4 el, azon dolgoztak, hogy nyugalom- Jra intsék a dolgozókat. Ez sikerült F is. P Nem vitás, hogy orvosaink zöme P helytállt, magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy nagyobb bajok Pnem történtek Marcaliban és a mar* cali járás területén. Kucsera Ernő járási Vöröskereszt-titkár 4 — Versenymotor műhely Csepe- 4 len. A Pannónia motorkerékpárok 4 nemcsak a nemzetközi piacon ismer- 4tek, jó hírnévre tettek szert tavaly j a nemzetközi versenyeken is. Franiciaországban és a Német Demokra- 4tikus Köztársaságban rendezett versenyeken az egyéni mezőnyben elisők lettek és csapatversenyben is jó J helyezést értek el. Az eredmények tovább növelésére most elhatároznák, hogy a sport- és versenymoto- 4'rok gyártásának továbbfejlesztésére SZEGEDI * Csepelen új üzemet állítanak fel.
